a zenélős-beszélős autó a legjobb dolog, ami futás közben történhet az emberrel (leszámítva persze a frissítőket :-)))
Ha már régóta fut, csak rakja a lábait egymás elé, monoton cipőcsattogás, semmi nem történik, hosszú egyenesek, sehol egy ember, ilyenkor bármi jó, ami kizökkent a befelé fordulásból.
Ezért tetszett nekem nagyon a rövid kör Sárváron, nagyon jó érzés km-enként áthaladni a versenyközponton.
Kicsit döcögősen indult számomra, kétséges volt egyáltalán indulok-e? Aztán úgy nézett ki minden rendben, majd nem, s újra "kisütött a nap". Már csak abban bíztam, a teljesítményem nem így fog alakulni.
0.nap:
Szerencsére Imaro vállalta a szállítást, így hamar felértünk Pestre. akkor még azt gondoltam, nagyon hamar Sopronban leszünk, s sok idő lesz beszélgetni az ismerősökkel. Aztán úgy alakult, hogy csak éppen a versenyiroda zárás előtt érkeztünk meg. De lett autónk, nevezési díjunk, egyenmezünk. Csak a találkozási lehetőség maradt el, sajnos.
1.nap:
Új csapat, ez mindig nehéz egy kicsit. Ráadásul csak egyiküket ismerem, így még nehezebb. Mik az elvárások, megfelelek-e, s megfelelek majd a saját magam elvárásainak?
Este eldőlt, az első szakaszt osztották rám. Eddig mindig a 2. szakaszt futottam az első napon, s ez egy kicsit szorongással töltött el. Nem tudom milyen lesz a pálya, nem ismerem, mikor mi jön.
Eljött a rajt, lassú körök a stadionban, hihetetlen érzés. Már helyrebillentem ettől, teljesen megnyugodtam. Aztán a kifutás végén tempóváltás. Az iramot soha sem tudom jól belőni, ezért a 3. kilométernél terveztem az ellenőrzést. 10:10. Ez nagyon erős, éreztem is menet közben, de utol akartam érni 2 futót, akik szerintem a tervezett tempómban futottak. Nekik is erős volt, s visszavettünk. 3:50 körül futottunk, s jó volt így együtt.
Nem volt rossz az útvonal. szeretek folyóparton futni, a múrvás út is jó nekem. Szerencsére a folyóvölyben nem volt szél. Gondolom itt mindig szembe fújt volna.
A sok le-fel a töltésekről nem tetszett, de összességében tetszett a szakasz. Az utolsó 2km nagyon nehéz volt. Nem tudtam hol lesz a váltás, igaz a hajrára nem maradt volna sok erőm. Azt ellőttem az elején.
1:31:23 lett a 23,6km. 3:52-es km átlag lett, őszintén szólva jobbra számítottam a tempó alapján.
2. nap:
Az első nap végén el kellett döntenünk egy csapattárssal, ki futja az első és második szakaszt. Mivel ő a csapatban a legjobb futó, nem volt kérdés, ővé a hosszabb táv. Nem is ellenkezett, s nekem is jó volt ez, hiszen az előző két évben mindig ezt futottam. Szeretem ezt a szakaszt.
A kora reggeli indulás nem tetszik, nem tudok előtte rendesen enni, s az 5órai kelés sem esik jól. Ezért kértem tőlük hogy 10-15-20km-nél frissítsenek, s valamit rudjak enni. Féltem az eléhezéstől, s az előző nap is sokat kivett belőlem.
Nem terveztem semmit előre, csak azt, hogy lehetőleg a határon tudjak futni. a terv szerint másnap pihenek, így bátran mehettem.
A mezőny első felében mehettem, de hamar szétszakadoztunk. A város hatátárában jó volt a sok szurkoló, utána az emelkedő nem esett rosszul. Próbáltam felzárkozni, aztán a következőre stb. Ez ment 10km-ig, ekkor már a frissítés gondolata foglalkoztatott. a rivális csapat futója érdekelt mennyire van mögöttem. Fél perc az előnyöm, mondták. Többre számítottam. A közel sík terepen mintha jobban esett volna a futás. Igyekeztem utolérni egy osztrák csapat futóját, hátha sikerül egymást segíteni. Nem nagyon állt be vezetni, lassan el is mentem a vége felé. Egy emelkedő a végén, sorompó, az első "beetető" elágazó tábla. Tavaly azt hittem itt lesz már a váltás, de az az 5-600m iszonyú hosszúnak tünt. Most ezzel a tapasztalattal felvértezve repült a táv. Jól esett ez a szakasz, még levezetni is volt kedvem.
1:41:39 lett a 26,2km, 3:52-es átlag. Már biztos voltam benne, az előző nap lehett volna jobb is, ha az elejét nem futom el.
3.nap:
az egyik csapattárs vádlija fájt, így az a döntés született, ha vállalom, akkor fussam
a 2. szakaszt. 17 km volt, s kértem 5 és 10km-nél frissítsenek, aztán nem kell már. Az első futonk kis hátrány szedett össze, s mivel kísértük, így már arra készültem, hogy tudok ebből faragni. A többiek persze mondogatták, ne fussam el magam, osszam be az erőmet. Egyetértően bólogattam, igazuk van.
Bekezdtem az elejétől, sok futót értem utol. Sajnos nem volt partner, a tempómon nem akartam könnyíteni. az 5. km-nél vártak, s én is hogy mennyi a különbség, s a frissítés is kellett. De csak azt láttam, kiabálják jó a tempó, ne rohanjak. Nem láttam viszont senki kezében a várva várt flakont, s a szemet is hiába törölgettem, rájöttem jól látom. A nagy buzdításban csak ez maradt el. Integettem a kezemmel az innivalóért mire észbekaptak. Lehet még nem kellett volna a folyadék, de valahogy megnyugtatott.
A szakasz nem különösebben volt izgalmas. Próbáltam sokat futni az út szélén, lennt a padkán. Ahol lehetett ezt választottam, kicsit kímélve a lábamat.
Hirtelen fáradni kezdtem, de próbáltam nem lassúlni. Messziről feltünt a karos sorompó. Tudtam innen még messze van a váltóhely. az a 2,5km az örökkévalóságnak tünt. A vége előtt balra bekanyarodni, hogy is volt tavaly, mennyit kell még menni? Aztán feltünnek az első szurkolók, már nem lehet messze, még egy kis erőfeszítés! Megvan! 20 másodperccel ment ki a rivális csapat futója. Nincs idő semmire, kocsiba kell ülni, mert a másik szakasz igen rövid. Ez elég arra, hogy teljesen lemerevedjek. Mindegy holnap pihenek.
1:04:58, 17km, 3:49-es átlag.
4. nap:
Pihenés, de átmozgatni kell. Megkérdeztem csapattársamat zavarná-e ha futnék vele. Azt mondta nem, sőt jól is esne neki. Nem gondoltam komolyan. aztám már a táv elején bekiabálta a kocsiba, számít rám! Nem volt mit tenni, 12km-t futottam vele. a váltás előtt 1-200m-rel lemaradtam tőle. Így ez a nap sem telt el futás nélkül, olyan 4:00 körül mentünk. Vittem neki inni, s a rivális csapat futója is velünk volt. Igen sportszerűek voltak, a kísérője a kézben vitt flakont elvette tőlem. Csak mikor ők nagyobb tempót tudtak menni, akkor kértem vissza tőlük, bár azt is megtették volna, hogy visszajön frissíteni. Ez nagyon szép volt tőlük.
5.nap:
A félmaraton. Nagy terveim voltak, 1:20:00-án belül. Bár éreztem túl nagyot akarok harapni. Nem ismerem a módosított útvonalat, ráadásúl az emelkedőért sem lelkesedem.
Igyekeztem időben beállni a rajtba, a felsőmet azonban nem tudtam kire hagyni. Ekkor azonban Imaro Sepire mutatott, aki vállalta a felső "célba" juttatását. Ezuton is köszönöm!
Telki felé nagy rohanás, együtt mindenki. Sok a domb, elég hullámos. Visszafelé jó hogy jönnek szembe, egy kis buzdítás, hajrá jólesik. Aztán a körforgalomtól kezdődik az "előétel", egy kis emelkedő. Még egy ki sík, aztán a mászás. Végre itt a buszmegálló, mindjárt befordulunk jobbra, aztán 5-600m, s vége. Gondoltam én. Abszolut rosszul emlékeztem. Még mindig emelkedik, próbálok a kanyork mögé látni, már ott biztos vége van. Nem és nem. Ez kivsit összetört. Átfutunk a libegő alatt, s még mindig fel. Én legalábbis úgy érzem. A lejtő sem jó, de akkor már legalább tudom nem sok van hátra. Végre itt van. Próbálok még erősíteni, lassan érek utol futókat, a női első csapat tagjai, s mások. Fáradok, de már mindjárt itt a Déli. Hogy is kell itt menni? Teljesen megtöri a lendületet az aluljáró, nehéz felvenni a ritmust. Ritmus? Nincs már, itt a végén nagyon görcsös a mozgás. Kérdezném mindenkitől mennyi van még, de nem is tudnák pontosan. Aztán feltünik future. Mennyi?! 2 percen belül vagy kiabálja. Ez szárnyakat ad, csak futni ne kéne! 1:21:40, 3:52-es átlag.
Nem vagyok elégedetlen. Ennél jobbat nem tudtam volna menni. Visszamegyek, a többiek hogy jönnek?
Kimondva, vagy anélkül, de azt hiszem a B-Bp valahogy a fő verseny számomra. Igazi nagy erőpróba. Minden nap próbálok maximumot futni. A hangulat, a szurkolás, buzdítás pedig nagyszerű. Kapni és adni egyaránt.
Gratulálok mindenkinek, különösen az egyéni teljesítőknek! Remélem jövőre megint itt lehetek!
A táv végén, amikor már nem csak az orrodon veszed a levegőt és már minden mozdulat fáj, mögéd ér a hangszórós autó, a NEVEDEN szólít, világgá kürtöli a CSAPATOD nevét is, hát bizony akkor nem csoszoghatsz tovább, nem hozhatsz szégyent a CSAPATOD és a saját fejedre, mert már a szurkolók is tudják, hogy te nem a 2025-ös váltó ember vagy, hanem X.Y. Összeszorítod a fogad, frekvenciát váltasz, és már röpülsz is a cél felé. Bizony, jó ötlet volna, ha több szpíker is járná a versenyeket!
Andi, azt hiszem, jól tetted fel a kérdést: 42 K-nál picit hosszabbat vajon milyen lehet futni... ez azért lehet, hogy érdekel. Olyat én nem mondok ki, hogy érdekel az ultrafutás, mert még pici vagyok és fejben nekem rettentő soknak tűnnek a távok - 100 K - Hű! És sokat kellene beletenni nagyon, hogy menjen. Ttúrán viszont már futottunk 7 órát (Budai 50). Jó, az más, de emiatt valahogy azt gondolom, kb. 6 óra futás nem olyan embertelenül hosszú, ha ügyesen, lassan indul az ember. És ha a hangulat is jó... És különben is, ilyen váltótárssal :)...
Nagyon szép beszámoló, gratula. Ezt a "hangos kocsi erőt ad" kifejezést mástól is olvastam. Tényleg tud adni ennyi többletet ? (Azért kérdem, mert jövőre javasolnék még egy hangoskocsit, ha tényleg ennyit számít)
Egy első bálozó Bécs-Budapest futása
2004-10-18: utazás Debrecentől Sopronig
A szállás katasztrófa, az ágyamon az alváson kívül bizonyára sok mindent lehetne csinálni, de én aludni akarok, s arra alkalmatlan!
2004-10-19 ébresztő 4 órakor, a konvoj 4.45-kor indul Bécsbe. Éppen elcsípjük a végét a sornak. A legközelebbi megállás a Práter stadionban. De szerettem volna ÉN itt focimeccset játszani 15-20 évvel ezelőtt. A start 9 órakor a Tűzszekerek zenéjére indul. Megható pillanat, kár hogy nem én vagyok a kezdő ember ma, (ekkor még nem is tudhatom, hogy milyen kár…)
Az első etapot Feri barátom futja, 1:37:13 - 23,6 Km-en, ez jó kezdés.
A váltástól már az enyém a pálya. 30,4 Km – ennyit még soha nem futottam egyben…
Csak el ne fussam az elejét, csak el ne fussam az elejét, csak el ne fussam az elejét…
10 Km – 38:20, paff… 15 Km, még mindig 1 órán belül, - ezt elcsesztem.
26 Km-től 30 Km-ig jönni fog a HEGY. Csak LASSAN!
Gyorsan múló percek, lassan fogyó km-ek. Most már jönnie kell a hegynek, de csak a szembeszél jön. A csapattársak biztatnak, s mondják, már csak 10 km. Én ÖTÖT számoltam!!! Megtörök, bele-bele sétálok a szélbe. Teljesen eléheztem, hiába frissítek, már késő. Végre megjön a HEGY. A taktika egyszerű: 20 útjelző oszlop kocogás, 5 oszlop séta, 20 kocogás, 5 séta…
Túl vagyok a hegyen, kilazulva bekocogok a váltóhelyre. 2:23:00. Életem legrosszabb futása.
Sem lábbal, sem fejjel nem bírtam…
És ez még csak az első nap volt, mi lesz holnap…
A masszőr a tornateremben megkérdezi, futottam én ma, mert annyira lazák az izmaim, mintha csak pihentem volna. Ezzel szöget üt a fejembe. Lehet, hogy ma csak pihentem?
2. nap:
Elkerülendő az eléhezést, s mert gyakran futok reggel, így bevállaltam a reggeli első etapot.
26,2 Km Soprontól Fertődig. A rajt még sötétben, 7 órakor. Felemelő érzés a még szunnyadó városon átfutni. Szándékosan visszafogom magam, 4:15-ösöknél nem futhatok gyorsabban.
Az első 5 km másodpercre 21:15. Ez már rendben, meg volt a bemelegítés, lehet nyomni. A 26 km ismerős táv, szokásos vasárnapi futás. 1:52:15 alatt már az idén is megvolt, igaz síkon.
Az első lejtőkön ritmust váltok, jönnek szépen a 3:45- 3:50-es ezrek. De jól esik a tegnap után gyorsan is futni. A Balfi emelkedőn előzgetem a kerékpárosokat, majd a lejtőn óriási erőt ad a szurkolók biztatása. Utána utolér Novák Feri bácsi, a világjáró postás, s innen szinte a célig végigkísér. De a cél még messze van. 21 km-nél valami megszakad. Belemérek 4:50… Katasztrófa, megint nem frissítettem eleget? Aztán sikerül valahogy belesétálás nélkül elérni a célig. 1:51:10, ez 4:14-es átlag, ezt már felvállalom ezen a távon. Csak a tegnapot tudnám feledni…
Ja, és ezen a napon lenyomtuk a Friss Oxigént is!
3. nap:
Ismét egy ismerős táv a mai etap. 17 km, ezt még félálomban is lefutnám. Aránylag sík a terep, lehet tempót menni. Meglehetősen leszakadva az élbolytól váltunk, ám ennek is meg van az előnye. Szinte csak előzök ma, egyik embert a másik után fogom meg. A vége 1:08:31.
Ez 4:02-es átlag. De tudom, még mindig bennem van az első nap átka, NEM MERTEM gyorsabban futni.
4. nap:
Ma enyém az utolsó etap, a Budakeszi befutó, a pátyi emelkedővel, mindössze 18,4 km. Belátható távolság, beláthatatlan emelkedővel. Hiába a Zemplénben töltött 1 hetes felkészülés a nyáron, mégis csak alföldi gyerek vagyok, nem tudok hegyet futni…
A váltás után se előttem, se mögöttem km-eken át senki. Bele-bele mérek 3:25, 5:40, 4:05, 3:55, hülyeség, ezt se jól táblázták ki…
A pátyi emelkedőig semmi gond, kb. 4 perces iramban mehetek. Végre utolérek futókat, a falvakban kapott biztatás a gyerekektől pedig elérzékenyít, s egyben gyorsabb haladásra ösztökél. Végre megmászom a pátyi emelkedőt, amikor kiderül, hogy ez csak az eleje volt. 5 m séta, s kezdhetjük az újabb emelkedést. Jé, sikerült megmászni újabb megállás nélkül…
Budakeszi előtt 2 Km-rel mögém áll a szpíker autója, csak néhány biztató szó, s ismét 4 percen belüliekkel nyomom. A befutó emelkedője brutális. Egy kis srác lehajráz, igaz előtte perceket hoztam rajta. 1:15:10 , ez 4:05-ös átlag. Ezt is túléltük, már csak egy nap.
5. nap:
Csak egy félmaraton, csak egy félmaraton, csak egy félmaraton…
Még szerencse, hogy nem ismerem a pályát. Elindulok a tömegben, igyekszem az első harmadát megcélozni a mezőnynek. Az első 5 km 19:12, vagy megint hülye vagyok, vagy a km-eket mérték rosszul. És még hegyet se láttam, pedig azt mondták az is lesz ma…
Most már én is látom…, de inkább az aszfaltot nézem a lábam alatt, látni se bírom ami a szemem előtt van… Végre megmászom a Budakeszi emelkedőt, innen már csak egy nagy lejtő az egész, mondták a csapattársak a szobában, de nekem ez még mindig emelkedik…
Még mindig, még mindig, frissítek, két pohár víz, két marék szőlőcukor, közben séta, mert futva sajnos nem megy – még. Aztán felküzdöm magam a csúcsra, minden értelemben, s már csak a célban állok meg. Tud ám rosszul esni a lefele futás is, lásd a Pálházán megnyert 10 km-es versenyem, egy hétig görcsben volt a csípőizületemnél az izom… De ez most elkerült szerencsére. Az időm 1:28:03, ez 4:10-es iram.
Véget ért az első Bécs-Budapest versenyem, ez nagy megkönnyebbülés. Végigfutottam az öt napot pihenő nélkül. Összesen 113 km-et futottam 8:05:54 alatt, ez 4:18-as átlag. Ennyi lett durván a csapatunk átlaga is. Akár elégedett is lehetnék, de nem vagyok. Az első nap elszúrtam. Azt hittem, hogy 3:55 – 4 perces iramban képes vagyok végigfutni 30 km-t, anélkül, hogy előtte futottam volna már ilyet. Aztán úgy megijedtem, hogy a többi napon már nem tudtam odatenni magam 100%-ig, csak kb. 85%-ig. (Maradjon erő a végére is alapon…)
Az első napon 20 km-nél azt mondtam, hogy soha többet…,
Egy hét eltelt, s alig várom a következő évet! Jövőre 100 %-ot akarok nyújtani magamnak, s elsősorban a csapatomnak. A kategóriánkban (201-255 év) egyébként a 10. helyen végeztünk, pedig minden napra jutott valakitől egy megfekvés. Jövőre újra ugyanitt, talán …
És még egy mondat. Minden elismerésem a HÖLGY csapatoknak!
hogyne érdekelne, az ilyeneket mentegetem jövendőbelimnek, miheztartás végett :-))) ja, és szerintem már az is nagyon jó, amit eddig futottál, mi lesz itt októberben :-)))
Sziasztok!Ultrafutónak és Balázsnak is köszönöm a beszámolókat!Nagyon lelkesít az ilyenek olvasása.Még egyszer gratulálok nektek!Különösen az tetszik,ahogy Ultrafutó és Timi támogatják egymást,erezni az írásokból,hogy minden siker közös nálatok.
Az utóbbi időben jól megy a futás a babámmal.Sokkal jobb formában vagyok,mint pár hete.Azt hiszem a siófoki félmaratont bevállalom,ha így megy tovább.
Én is leírom mennyit futottam az idén(hátha érdekel valakit):
Tegnap aagicánál is járt a postás és levelet hozott. Azt irta a BSI, hogy nyert az Activaltól egy vitamint, egy sapkát, meg egy hőmérőt. aagica hosszan gondolkodott, az első kettő felhasználása adott, de mit kezdjen a hőmérővel? Szerencsére rájött, hogy rá tudja tenni a madáretetőre...:)))
obor,
50-es OB-n szivesen futok veled, de mivel én váltóban leszek, csak akkor tudnánk
együtt funi, ha én lennék az elsö. De akkor sajnos még túl fürge vagy:),
igy arra gondoltam, hogy a végén, ha eléggé elfáradtál, én meg pihent
leszek, akkor futok veled egy kicsit. Addig gyakorold a nagyon lassú
futást. :))) Palacsinták jöhetnek, vigyázunk rá, amig futsz. :))
Bécs-Budapest beszámolók hatása alá kerültem, jövőre én is, én is....
Addig is írjatok még!
Emelkedővel kezdődik és emelkedővel folytatódik (Róka-hegy, Kevély). Ez külön bemelegítés nélkül csak Larzen-Ákibácsi módszerrel futható. :-) Utána Dömösig elég jól lehet menni, majd egyben megkapod a szint majdnem felét, a Dunától Dobogókőig.
Szerintem azért futva jelentős különbség van az 50 meg a 85 között.
Na, erre elmugynok is kivancsi lesz... :o) Habar O nem a hosszu tavon indul, igy a folyamatos ellenorzes eselytelen (mintha nem lenne eleve is az, max a harmadik faig birnam a tempot), de nem hinnem, hogy sokkal elobb fogunk beerni mi a rovidrol, mint Te a hosszurol... sot... :o)
