1. Orosz úr egy nagyon kellemes ember, szeretem hallgatni.
2. Nyilván nem a biológiai értelemben vett evolúcióra gondoltam. Bár az is egy szempont lehet az óraméretek növekedésében, hogy az emberek mérete is nő. 100 évvel ezelőtt kisebb volt az átlagmagasság és -súly.
Érdekes. Oké, hogy a Sub az ikon, de az Exploreren is megvannak a sajátos stílusjegyek. Bár aztán ahány gyártó felhasználta a mercis mutatót, meg a dátumnagyítót... Mindenesetre nekem egyből feltűnne. :)
Egyébként elég nem várt helyeken botlik az ember órabuzikba. Az előző PO-mat pl. egy kertészboltban szúrták ki az eladók; komolyan mondom, totál izgalomba jöttek tőle. Máskor meg én mentem oda egy Intersparban egy középkorú úrhoz, akin ugyanolyan 2201.50 volt, mint rajtam. Nem sokat beszéltünk, de James Bond neve többször is elhangzott. :D
Szerintem nem. A Sub a hozzá nem értőnek a Roli. Hordtam egy ideig a tesómét és bizony rákérdeztek, figyelték stb. Ugyanez van a többi említettel is. A sub-ra két hét alatt is rákérdeztek. Igazi? Mennyi volt? Ilyenek (nyilván olyan körben is mozgom ahol ez, ezen a szinten azér' létezik, mint téma, nem, nem hozzáértők a kollégák, de legalább sznobok) az Explorerről, ebből a körből még senki nem alkotott véleményt. Én meg nem kérkedek vele... Pedig legslább ugyanolyan jó... Csakhát mégsem akkora legenda...
"A többség - persze itt most csak a hozzáértőkre gondolok, ami nyilván törpe minoritás - szerencsére nem ismeri fel elsőre, sőt másodikra sem. Annyit látnak, hogy egy szépen csillogó, igényes sportóra és pont. Egy sub-ot, GMT-t, Daytona-t, de egy Planet Oceant vagy Breitlinget is azonnal kiszúrnak azok, akik foglalkoztak valaha órával. Az Explorert csak azok, akik tényleg ismerik a márkát."
Ne haragudj, de szerintem ez hülyeség. Ha valaki annyira ismeri az órákat, hogy megismer egy Sub-ot, PO-t vagy Breitlinget, az simán kiszúrja, hogy a kezeden Roli figyel. Azért a küklopsz, meg a merci-kismutató elég árulkodó, nem?
Azér' nem egészen, mert a '60-as évek végén már volt egy 37-42 mm-es divat, ami, ha természetes evolúcióról beszélünk, nem torkollott volna a '80-as - '90-es évek 30-35-ös trendjébe. '87-ben még az Omega is fontosnak tartotta egy kisebb Moonwatch piacra dobását pedig a modell akkor már a 42 mm-ével betöltötte a harmincat...
Nemrég egy topikban a WUS fórumon megjegyeztem, hogy röhejesen néz ki Daniel Craigen a Skyfallban a 38,5-ös AT, és nem arattam osztatlan sikert ezzel a kijelentéssel. Volt, aki szerint bizonytalan vagyok a nemi hovatartozásomban, mert lányórának neveztem a 38.5-öst. (Orosz Gábor a WDL-ben pár hete szintén női méretűnek titulálta a Skyfall AT-t, csak mondom.) Mindenestre itt most nem akarok belemenni a mi a nagy-mi a kicsi vitába, mindenki az húz fel, amit akar, csak felhívnám a figyelmet arra, hogy aki még mindig trendnek vagy divatnak hiszi a 42mm+ órákat, az súlyos tévedésben van. Ez nem divat, ez a természetes evolúciója az óráknak. Párhuzamnak ott az autóipar.
Lehet, hogy nem Genta műve az Overseas, hanem Hysek-é (ebben hiszek, ha-ha-ha), de ahogyan itt is olvasható, beleillik a Genta-életmű legnagyobbjainak sorába (AP, PP Nautilus, IWC Ingenieur)... De ezek közül nekem a Vacheron jön be a legjobban. Valószínűleg én is valami félreértést olvastam egy külföldi blogban és elhittem...
Tény, hogy ezek mind Oyster-inspirációk alapján születtek, hiszen vissza is köszön rajtuk a Roli stílusa. Az Oysterquarcz viszont érdekes kérdés. Én kisiklásnak tartom technikailag, de dizájnban tényleg ide illik.
Igen, a legszebb az elődmodell a '70-es évekből, ami 36 mm-es. Én viszont felpróbáltam a múltkor Vaduzban egy 42 mm-es acél kronót, fehér számlappal és azonnal beleszerettem. A tok formája miatt (a számlapnál sokkal nagyobb és nincsenek fülei) igazából nem nagy az óra, hiszen a 42 a tok átmérője, a lünetten belüli rész maximum 37-40 mm lehet, de talán még annyi sincs. Maximum akkora a számlap, mint a Rolex sportmodelleké és az egész nagyon egyedi ettől a furcsán lapos, a fémszíj csatlakozásánál szögletes toktól, amiből lényegében kinő a lünetta és a számlap. Nagyon egyedi, nagyon minőségi, nagyon Vacheron. Ez a Genta tudott valamit a dizájnról, nálam ez a legsikerültebb formaterve nem az AP, vagy a PP Nautilus...
Egy V.C. Overseas nekem is régóta ott lebeg a ködösödő tekintetem előtt, de valahogy sosem vettem magamon annyi erőt, hogy más/több célokat félretettem volna érte. (Időnként sajnálom is, mivel konkrétan lemaradtam pár éve egyről, addig vacakoltam más óra beszerzésével.)
Ez valahogy annyira nem eklatáns megjelenésű, ám rendkívül praktikus darabja a márkának, hogy épp emiatt lenne jól használható, de pont ez a nem túl jellemzősége az, ami miatt az ember rendre félresöpri a kívánságlista éléről. Majdnem egy gondolatvilágbéli perpetuum mobile (tudod, hogy kell, de valami félrelöki, aztán újra előjön a kívánalma, rendre, mindig és örökké).
Én is ezért szeretem a kevésbé ismert Explorer II-t a csuklómon. A többség - persze itt most csak a hozzáértőkre gondolok, ami nyilván törpe minoritás - szerencsére nem ismeri fel elsőre, sőt másodikra sem. Annyit látnak, hogy egy szépen csillogó, igényes sportóra és pont. Egy sub-ot, GMT-t, Daytona-t, de egy Planet Oceant vagy Breitlinget is azonnal kiszúrnak azok, akik foglalkoztak valaha órával. Az Explorert csak azok, akik tényleg ismerik a márkát. Az első kategóriát utálom, ki nem állhatom, amikor valaki nem velem, hanem a karórámmal beszélget, azzal tart fenn szemkontaktust - volt már ilyen az életemben és rühelltem. Szerintem az óra attól lesz igazi személyes tárgy, hogy én kötődök hozzá. Ápolgatom, gyakran megnézem rajta az időt, figyelek rá hogyan teszem le, ha olyan, felhúzom (otthon a családi Marvint és feleségem régi Omegáját is minden nap húzom, ha kell állítom, gyűjteményem nincs, de ez bőven elég órázás nekem).
Szerintem a stílus belülről jön, egy jó, de nem villantós óra magabiztosságot ad, ahogyan a csináltatott, de nem feltűnő öltöny, cipő, ing, nyakkendő is. Aki nagybetűs, márkás felsőkben, 5 centis átmérőjű, drága órákban mutatkozik hiába visel sok pénzt önmagán, a divat stílusát képviseli, nem a sajátját... Lehet, hogy azért mert nincs neki, vagy fél, hogyha felfedezik, kevesebbnek nézik, mint a biztonsági, feltűnősködős darabok mögött...
Persze az extrovertáltabb embereknek meg éppen a villantási faktor számít, ők Rolexből legalább rózsaarany Sub-ot vesznek, vagy valami Avengert, Breitling for Bentley-t, Panerai-t, sorolhatnám. Egy Patek-kal, Vacheronnal (még a feltűnőbb Overseas-zel is, ami pillanatnyilag a kecvencem) nehéz villantani, kevesen szúrják ki elsőre, a gazdagabb magamutogatók inkább látványos Rolikat, Ulisse Nardin-eket, AP Offshore modelleket vesznek, hogy mindenki lássa...
Én mostanra (a 4. x-ből kifelé fordulva) azt veszem észre magamon, hogy a mai világfelfogáshoz képest ultrakonzervatív vagyok. (Mondom ezt minden politikai sallangtól mentesen.)
Ez az időmérők terén úgy jelentkezik nálam, hogy a korábbi mobiltelefonomon még ki is kapcsoltam az időjelzési funkciót (a mostanin sajnos alapban kijelződik), és én nem átallom az időt és a dátumot rendszeresen a karórámról megnézni (egyre kevesebb ilyen ember akad), valamint az erre szolgáló karóráim között egy sincs, ami elérné a 40-es méretet (még a Zeinth El Primero-m is csak 39-es). El nem tudnám képzeli azt a térbeli alakzatot, amikor a felülnézeti vetületi képen a tokfülek a csulkóm külső kontúrjáig lógjanak. BrRR!
Számomra a 40-es méret fölött már csak a feltűnősködés eszközei léteznek, az én tudatomban azok már nem csak az időmérés céljait szolgálják. (Ja, merthogy nekem a jóféle órám is elsősorban csak "óra", másodsorban, ha jóféle, akkor pedig az csak a saját örömömet kell, hogy szolgálja, ne legyen feltűnő - mindig is utáltam, ha valaki rácsodálkozik.)
mondom: a 46-48-49 már nekem is nagynak tűnik. Persze ha valaki habzó szájjal betolja az ajtót, hogy neki Super Avenger kell, akkor eladom neki. De múlt héten egy pasasnak a 46-os, és 42-es Superocean heritageek közül a kicsit ajánlottam, mert 60 körül az jobban állt neki. Értem én mi a helyzet. ;)
Igaz! A nyolcvanas években pl. a 30-35 mm körüli óra volt a "divat", a Rolex kifejezetten oversize-nak számított... Akkor, egy korabeli szalonból nyilván azzal jött volna valaki (na jó, nem feltétlenül a Breitlingtől), hogy milyen őrületesen nagyok ezek a Rolexek, Moonwatch-ok, IWC Flieger-ek... És le "kispöcsű"-ezte volna az azokat viselőket... Változott a világ, a 40-42 most a "kicsi" kategóriában motorozik, miközben ugyanennek a divatmárkának a jelenlegi eladója nyilván a túlméretesek mellett tör lándzsát...
Az érdekes az, hogy a 37-től 42-ig terjedő, klasszikus férfi méret ma is ott van a legnagyobb márkák kínálatában, sőt a legtöbb példányban a prémium szegmensben éppen ezeket adják el (Rolex)... Persze a divat a Rolit is kimozdította, most már van 42-es Explorer, 41-es Datejust, 39-es Explorer I, 44-es Yachtmaster és Seedweller, ahogyan a korábban 37-es Daytona is fölkúszott egyszer 40-re és a szintén kisebb Sub is ezt a méretet vette fel... De maradt a kínálatban a klasszikus méretből is jócskán és remélem itt nagyjából meg is állnak...
Úgy látszik a méretnövelés tendenciája már elérte a legfelső szegmenst is (Patek Calatrava, Vacheron), de azért ezek a márkák sem nagyon merészkednek a 40-42 fölé. Mert egy ilyen órát (és most tekintsünk el a gyűjtőktől) az átlag vásárló nem két-három-öt, de nem is tíz évre vesz, ezért igyekszik a divatot kikapcsolni és a tradíciót, az igazi értéket keresi. Nem krumplit vesz a piacon, hanem egy milliós értékű tárgyat, ami várhatóan vele együtt öregszik majd meg. Ezért kell egy ilyen órába komoly, megbízható szerkezet és ezért kell az idő próbáját kiálló dizájn és méretezés...
Nem baj, hogy a nagyobb termetűeknek most már készítenek a tényleg prémium gyártók is órát, de a tendencia az, hogy a többségről sem akarnak lemondani, ami idővel visszafordíthatja a divatot is... Egyszer...
Már ne haragudj D ügynök, de ha Te ezeket a bumfordi darabokat felveszed öltönyhöz, az nekem arról árulkodik, hogy neked már beleégett a retinádba a körülötted lévő 150 óra a maga méretével és nem tudsz már tőlük elvonatkoztatni, így el is fogadod normális méretnek. (Lehet, hogy majd csak később, a divat múlásakor jössz rá, hogy átestél egy forgalmazói "agymosás"-on.)
Nincs ezzel semmi baj , mindenkinek meg van a maga véleménye , stílusa , én sem tudnám a te óráidat hordani , nem is jellemezném őket :)
Az igazság az , hogy nekem van egy Panerai Luminor Marina órám , amit alkalomadtán szoktam felvenni .
De szükségem lenne egy sport órára is , ugye jön a nyár , amit ha úgy van fel lehet venni strandoláshoz is , és éppen ezért amit küldtem tegnap , arról le is mondtam .
Találtam egy sokkal színesebb Invictát (0928) , minőségi kaucsuk szíjjal , ez kisebb egy kicsit 50mm , nem 52 . Jó én 95 kg vagyok 174cm , elég vastag a csuklóm , és nem lenne gond az 52mm sem .
