Ez az, zobormente, beszéjjünk má egy kicsit rendesen. Kunul (azok úgyis távoli rokonai:-) az ainuknak - csak ők meg nem japánok. Az egész emberiség - egy merő borzalom:-). Sok má nekem. )
Ajjaj. Akkor bölcsebb lesz bekapcsolnom a spéci szenzordeviációs rendszeremet. Rendszeresen üzemkész állapotban felejtem, aztán csak nézek, mint a moziban..már megint "leolvastak". De most résen leszek!:-)
Annak kell lennie, Detonátor...amúgy meg minden lehet, csak azt kell tudni, hogy lehet kötött formába gyömöszölni a "minden"-t. Szóval a haiku - reménytelen ügy. Nekem. Várjál még két napot, oszt neked biztos nem lesz az.:-)
Hű, Saga, Saga - most csak úgy sórikázok, ahogy erre meg arra mondják (Kyotóban nem).
1) Nem tudom ki vagy - mégis tudom ki vagy. Stimmt. Alap az ilyen. Ha valaki szóhoz akar nyúlni, ezt kell tudnia.
2) "Jókedvemben írtam - mondom, dobok egy hátast". Másképp elképzelhetetlen. A rigmusaimat pokoli vihogások közepette dobálom papírra én is. Mást már nem. Attú szenvedek. Igyekszem is kerülni az ilyesmit.
3) Csavarok: minél bonyolultabb a "menetemelkedés", annál jobban élvezem őket én is. Csavar nélkül lehet élni - de minek? Alap(csavar).
4) A zenyimeg - haikunak - úgy rosszak, ahogy vannak - de mondom: köteleztek cigány szótagszámok. Mer vagy cigány, vagy nem. Így (nem) lett japán. Mindenki vigye a maga keresztjét:-)
Yo no lo sé...de gondolom azért, mert van már egy előre felépített koncepció, amely szerint a nyomozást - és majdan a pert - le akarják folytatni: szőrmentén, a deviáns cigányság lehető legkisebbre redukálható "sérelmével". Mert ugye, vannak magasabb szempontok is...
Az enyémek mentségére megjegyezném: "köteleztek" a cigány fordulatok?: a Basho e drom (jó ez az út), a mujalo (a vajda) meg a lácsó (lasho) e rom (merthogy lebontotta a templomot. Valamit valamiért...:-)
Kedves Saga olvtárs, "bombasztikusan" jók a haiku-id. Ezt a versformát - a hiteles, lebegően "irreális", gondolati hangulatával - magyarul képtelenség tartani...vagy akkora virtuozitás kell hozzá, ami már a teljes műviség, erőszakoltság felé viszi el. Meg kell alkudni a nyelvek "szellemi" törvényeivel: a magyar nem úgy tömörít, ahogy a japán (amit nem ismerek) - de hangulati párhuzamok elérhetők mégis. Én mindig szerettem volna haikuval próbálkozni, de vissza is riadtam tőle. Nem lett volna haiku. A tieid nagyon jók. A 3. pedig kifejezetten azért tetszik, mert ...izé....post-haiku haiku - vagyis: innováció, - anélkül, hogy nagy szavakat haiku-rásznék.:-) Írjál még...írjál, lécci!!!!