válasszuk külön a hadszintereket, mert küldtek haza csomagokat nyugatról is, de az szinte teljes egészében vásárolt dolgokat tartalmazott, például francia konyakot, kozmetikumokat a nőknek, ruhát ...
keleten inkább a rablás dívott, bár tudni kell sok mindent vettek, igaz általában nem pénzért, hanem a klasszikus barter keretében élelemért, dohányért csereberélték a helyi lakosokkal ( persze szovjet propaganda hallgatott erről, vagy elintézte a fasiszta megszállókkal kollaborálók megjegyzéssel), akiknek volt annyi eszük, hogy kevéske értékeiket a megszállók érkezése előtt jól elrejtették pincékbe, vagy elásták...
azonban nem kell az akkori SZU-t összetéveszteni svájccal ... a lakosság döntő többsége igen szegény sorban élt, mivel az állam az erőforrásokat az erőltetett nehézipar és hadsereg fejlesztésre fordította. pár évvel voltak a holodomor után, amikor 7-10 millió szovjet polgár, döntően ukránok haltak éhen, olyan vidékeket foglaltak el a németek és szövetségeseik, ahonnan emberek millióit deportáltak szibériába, távolkeletre, kazahsztánba... pont a valamivel jobb módban élőket, vagyis a kulákokat, valamint a nemzetiségeket (főleg lengyeleket, németeket, baltiakat)...
ha volt is valakinek nemes préme, vagy aranya a tajgai vadászokon és főelvtársak feleségein kívül nem merte elő se venni, mert ment szibériába, mint osztályidegen burzsoá, kulák...
ikonok:először is a híres ortodox templomok közül kijevet leszámítva alig került német kézre, mivel azok moszkvában, péterváron, vagy egyéb orosz belső vidéken épültek.. ráadásul mit gondolsz mennyi templom működött a sztálini ateista világban? mikor a birodalom összeomlása előtt lembergben jártam még akkor is malom működött a nagy görög katolikus székesegyházban, kaunasban meg az ottaniban a litvániai szovjet hősi emlékművek múzeumát rendezték be...
az ukrán belorusz vidéken sok helyen fatemplomok voltak, azok döntő többségét is tönkrevágták az ateisták, s utána jött a front, amikor ráadásul még le is égett... az értékes ikonok múzeumban voltak, azokat meg evakuálták általában ... amit zsákmányoltak, csereberéltek 99.9 százalékban teljesen értéktelenek
zsupfedeles faházakban ugyancsak ritka volt a perzsaszőnyeg, a múzeumokban őrzöttre meg lásd az előbbit...
a szovjet vidék 1941-es fejlettségére elég azt említeni, hogy a kiemelt városként kezelt, ukrán fővárosba, kijevbe 3 db szilárd burkolatú országút vezetett...
ezt csak a mesebeli keleti zsákmány mítoszának korrigálása miatt pötyögtem le :)
természetesen volt zsákmányolás, de nem olyan, mint sokan gondolják, ami pedig tényleg nagy fogás volt, mint a borostyán szoba - ahhoz kiskatona hozzá se szagolhatott.
minden hadsereg tagjai gyűjtötték a szuvenírokat, ezt botorság lenne vitatni, a lényeg a módszer és a mennyiség.
az amerikaiak egyébként (volt hadifoglyok elmondása szerint) első sorban a KITÜNTETÉSEKRE mentek, akinek volt esze az azonnal leszedte az egyenruháról, akinek nem, attól "elkérték" vagyis általában elvették (kivéve főtisztek, akik külön elbánásban részesültek). minden más szuvenír csak ezt követte: 2. körben a náci jelképekre vadásztak, mint pl. zászlók, SS jelvények, s csak ezt követte az óra... csak óra sok volt, vaskereszt meg kevés :)
az amerikai tisztek hobbija pedig a német tiszti pisztoly volt - ami ugyancsak unikum, közbaka nem alig juthatott hozzá, ráadásul meg se merték kísérelni a hazacsempészését...
Berlint kik vették be? a Reichstagot kik foglalták el? ne mondd, hogy nem ismered az egész világot bejárt klasszikus képet a vörös zászlót kitűző szovjet katonáról...
mázlid van, még tényleg nem találtam ilyen képet pedig lehet, hogy van, ugyanis emlékeim szerint a Reichstag az amerikai zónában volt (cáfoljatok, ha rosszul emlékszem (pedig kint voltam))...
ivánékhoz képest azért valljuk be kezdők voltak ebben :)
a híres reichtagos fotón lévő vörös zászlós katona is retusálva volt, mert 3 db óra volt a kezén :))) - ezt a fotó készítőjének a gyereke, mint jogtulajdonos mesélte pár éve a kiállítás megnyitón.
olvasok egy könyvet Fritz: Endkampf -ját, ahol főleg a nyugati oldal utolsó napjait mutatja be a civilek szemével, és ott merült fel a helyi németek mondásai, pl:
USA valódi jelentése: Uhren stehlen's auch,
amivel az amerikai katonák kedvelt tevékenységét jellemezték: a karórák ellopását civilektől.
mennyire szélesen értelmezve a magyar vonatkozást? például a délvidéki, de a visszacsatolás után magyar állampolgárságú svábok hogyan kerültek az SS-el Normandiába? vagy szüken értelmezve, a magyar nemzetiségűekről lesz szó?
A HM HIM "Hadtörténelmi Délutánok" sorozata 2011. január 22-én, szombaton 13 óra 30 perctől folytatódik a szokásos helyszínen (1014 Budapest, Kapisztrán tér 2-4. II. emeleti Díszterem).
Ezúttal jómagam tartok előadást "A Waffen-SS történetének magyar vonatkozásai a második világháború utolsó évében, 1944. május-1945. május" címmel.
Az előadást a megszokott fórumrész követi.
A belépés továbbra is díjtalan.
Egyben szeretnék minden eddigi és jövőbeli HD-látogatónak békés karácsonyi ünnepeket, valamint eredményekben (is) gazdag, boldog új esztendőt kívánni!
nem tudom, hogy a kis cég, vagy a nagy cég a jó. Nagyon sok esetben nagy cégek nagy dolgokat tudnak csinálni. De vegyük pl a Siemens-t. Amikor náluk dolgoztam mindenük volt. Atomerőmű gyártástól, Hifi berendezésig, televizióig minden ami árammal működött. Pl 1989-ben Simens plazma képernyő volt az asztalomon. Az Apple-II megjelenésekor csináltak egy nagyjából Apple II-t, ami ráadásul jobb volt, mint az Apple II. A kétszáz minta példányból egy párat bemuttattak a főnökségnek, amely úgy döntött, hogy nincs ebben üzleti fantázia. Steve Jobbs, pedig felépített egy garázsból egy világcéget a semmiből.
Vagy vegyük a jelenlegi problémákat az autóiparban. Aki megtudja oldani az eletromos energia hatékony tárolását, az lefogja tarolni az autóipart. És ez nem feltétlenül egy óriáskonszern lesz, maximum egyik, másik a jelenlegi 7-8 közül.
Mind a kettőre szükség van. Ha az állami támogatásokat levonod a nagy konszernek teljesítményéből, talán az derülhet ki, hogy kisebb vállakozások többet hoznak az államnak, de ők se tudnak megélni a nagy vevők nélkül.
Az 1930-40-es évek pénzügyi rendszereit nem ismerem, sajnos nem tudom megmondani, hogy az államcsőd mennyire volt közel. De azt is tudom, hogy a nagyéhezés után sokat tettek azért, hogy jobban éljenek. Ez is pénzbe került. Máig áll romként egykori üdülőtelepük pl a Keletnémet tengerparton.
a korlátozásért nem, az elvételért sem egyértelmű. Az Osram esetében elvétel van írva, máshol pedig minden típusú erős nyomásról szó van, és ekkor biztos nem extra haszonnal lehetett eladni valamit.
vannak kétségeim, hogy van olyan, hogy náci ideológia. Nagyjából mindig az adott szituhoz igazodtak, még a zsidó ellenességet is altatták, amikor kellett.
Csak egy példa: a legnagyobb támogatást a kis cégek tulajdonosainál érték el a nagy cég ellenességük miatt (amit gondolom zsidóellenességből vezettek le), majd hatalomrakerülésük után lényegében ellökték a kiscégeket (rengeteg panaszlevél született ekkor a párton belül), és garantált profitú megrendeléseket kezdték adni a nagycégeknek.
A működő képességhez hozzátartozik, hogy az államadósság az egekbe emelkedett, ha nem foglalják el az országokat 39 után, valszeg államcsőd lett volna a következmény. Schacht szemfényvesztései nem sokáig működtek volna még...
ez nem egyértelműen "náci" ideológia, hanem a nemzeti szocialista ideológiának a szocilista része. Azaz, nem óhajtották radikális államosítással az emberek minden magántulajdonát elvenni, de egyálalán nem volt idegen az állami irányítás, és az állami tulajdon a rendszertől. Elsősorban átvették az irányítást az idegen vállalkozások felett, pl Opel, IG-Fraben-be integrálták pl a Höchts vegyiműveket (Frankfurt am Main). Egyes szűkös erőforrások elosztására trösztösítettek.
Az egypárt rendszer pedig, mindig úgy működik, mint az Orwelli állatfarm. Ezzel együtt, bár iszonyatos hibákat is elkövettek, egész jól működő rendszert hoztak létre. Ha erőforrásaik szűkösségét nézem, szemben pl Szovjetúnió természeti kincseivel, akkor megdöbbentő eredményeik voltak. Nem véletlen, hogy a Nürnbergi perbe jó néhány gazdasági szakember is belekerült.
kibújt a (nemzeti)szocialista szög a zsákból :) az árja német vagyon elvétele ( azért kárpótlást biztos adtak) meglepett, a magyarországi, eredetileg is német tulajdonú ( nem 44-ben zsidóktól megszerzett) cégekkel ( pl. Siemens) kapcsolatban ezzel nem találkoztam még említés szintjén se.
nos megnéztem az Overy könyvet, és elég egyértelmű volt a helyzet.
Az elfoglalt területeken (ebbe beletartozik pl Ausztria is, de cseho, lengyelo, franciao, stb...) a német állam nem engedélyezte német magáncégek belépését, tulajdonvételét (egy-két cég kivételével: pl IG Farben, de pl se a Krupp, se az AEG nem kapott engedélyt), csak a Reichswerke vehetett tulajdont. SŐT a meglevő német tulajdonosok is (akár árják is) minden módon rá lettek kényszerítve, hogy a Reichswerkének adják át tulajdonukat (példa: Osramtól 1942-ben elvettek egy céget Lengyelo-ban, mert úgy mond nem volt hatékony).
Célja egyfajta náci párti gazdasági ellensúly felépítése volt a német magán konszernek ellenében (árja cégek ellenében!!), tehát itt már a zsidó tulajdonú cégek nem is szerepeltek. (((ez a dolog valami hasonló lehetett, mint a Wehrmacht és az Waffen-SS téma)))
nem gyártott, hanem szervizelésre rendelkezett be, a VSZ szétesését is túlélte, legutoljára magyar és lengyel katonai helikopterek szervizelésével kapcsolatban hallottam a cégről.
konkrétan emlékszem, hogy a 60 években, rom volt a kifutó pálya közép magasságában a keleti oldalon az országút mellett. Bár magyar ör volt. De repülők oroszok voltak, melyek repültek. A tököli oldalon már működött a gépgyár. Azért repülőgépgyárnak csak akkor nevezném, ha gyártottak is volna repülőt.
Ezen az alapon lehetett volna a Hajógyárat tengeralattjárógyárnak is nevezni.
Salgótarjáni Kőszénbánya, a Felsőmagyarországi Bánya és Kohómű. Leszerelték a Tungsram gyár berendezéseinek nagy részét is, amelynek értékét 12 millió dollárra becsülték, és mintegy 700 vagonban szállították el. ( ez még az előző céglista folytatása)
A Gazprom és a német E.ON tervezett üzlete, a Mol-gázüzletág németből orosz kézbe való átadása egyre valószínűbbé válik. Nem ez lenne az első ilyen eset, volt már példa arra, hogy stratégiai fontosságú magyarországi iparágak nagy hirtelenséggel német tulajdonból orosz, pontosabban szovjet birtokba kerültek.
Tovább »
a gyár szovjet ellenőrzés alatt, szovjet célra termelt. A megfogalmazásom lehet kicsit pontatlan volt.
A wiki a WM-el kapcsolatban a Magyaroszág a XX. században c. kötet vonatkozó részét emelte át, még a Heermann Göring Werkét se említi, csak az SS-t. Nos, Igor-Philip Matic: Edmund Veesenmayer Agent und Diplomat ... c. könyvének 245. oldala csak a cég tulajdonváltásával foglalkozik, amely végül a hondingként működő Hermann Göring Werke kebelén belül kötött ki. A szovjetek meg ahogy elfoglalták azonnal saját fennhatóságuk alá vonták - a németekkel ellentétben nem foglalkoztak a papírozással se.
A csepeli gyárak több különböző önálló egységekből álltak. A felsorolásban a repülőgépgyár van benne, a Tököli reptérrel együtt. Ezt ugye használták az utolsó pillanaig, bár volt benne magyar katonai részleg is. A repülőgépgyártás meg megszünt. Illetve a 60 as években én arra fele romokat láttam.
A Ganz-hoz, mennyit jelent a szakértelme és a fegyelem. Jóvátételben elkezdtek komplett erőműveket szállítani a Szovjetúniónak. Az első tokkal vonóval rendben volt. A másodikra már érezhető volt a svábság kitelepítése miatti szakemberhiány, itt már nem volt rendben a darabjegyzék. Ukrajnában hiányzott az összes M6-s csavar. Ezek után, illetve a 60-as 70 -es években eladott erőműveknél mindig komoly gondot jelentett a beérkezéskor, mi van a ládában című találóskérdés.
A zsidó származású Weiss Manfréd a céget sokáig maga vezette, aztán 1944-ben, a német megszállás után az SS 25 évre "kezelésre átvette" a gyárat a letartóztatott tulajdonosoktól. A megzsarolt Weiss-család később végleg átadta tulajdonát.
Közvetlenül a háború után szovjet katonai parancsnokság, vagyis a Vörös Hadsereg irányítása alá került a hadiüzem. Tehát itt nagyon gyorsan, egy éven belül került magyarból német, aztán pedig németből szovjet irányítás alá a gyár. Elvileg egyébként Weissék visszakapták tulajdonukat, de aztán még a negyvenes évek második felében államosították az egész gyártelepet.
Magyar cégek szovjet tulajdonban A második világháború után részben vagy egészben a szovjet minisztertanács mellett működő, a Szovjetunió külföldi javait kezelő kormányszerv (Guszimz) vállalatbirodalmának tulajdona lett a Hofherr és Schrantz traktorgyár, a Felten és Guillaume Kábelgyár, a Dunai Repülőgépgyár, az Orenstein és Koppel Iparvasutak Általános Gépgyár Rt., a Ganz és társa Elektromos Gép-, Vagon- és Hajóművek Rt. vagy a Gróf Zichy Béla Úrkúti Bányaművek, a Salgótarjáni Kőszénbánya, a Felsőmagyarországi Bánya és Kohómű - írta egy korábbi, a Históriában megjelent tanulmányában Borhi László.
a wiki, és egyéb más lapok szerint a Csepel nem került orosz kézre. Nem írják. A tulajdonjog se került német kézre, csak a kezelési jog. 1946-ban, vagy 1948-ban államosítják.
Horthy azért nem volt síkhülye, a legnagyobb magyar nehézipari gyárat nem engedte volna német tulajdonba venni amíg ő volt az úr a háznál... már utaltam is rá, de közismert hogyan szerezte meg a H.G.W. a WM-et...
idáig úgy tudtam, hogy a zsidóktól megszerzett üzemek kerültek nálunk a H.G.W. kebelére - és a többi német tulajdont, pl. a Siemens A.G. Bp-i gyárát elkobozták? ha így volt, akkor újat mondtál nekem :)