Tudom, hogy nem kérted a tanácsomat, de mégis javasolnék egy módszert a számodra, mindenkinek egyébként ajánlott az önismereti útján alkalmazni. Byron Katie négy kérdés módszeréről van szó... Amikor valamilyen negatív tulajdonságot tulajdonítasz másnak, akkor azokat az általad képzett tulajdonságokat, vizsgáld meg a négy kérdés módszerével... Meglepő eredményre fogsz jutni...
Természetesen, csak annyira Szólítalak meg amennyire Te engem, és Én nem fikázlak, hanem ragálok a mondandódra. Én is kapcsolatban élek egy nővel, immáron 18 éve, csak, hogy jelezzem a beállítottságomat, és azért idézlek, mert egyetértek azzal vagy éppen cáfolni akarom amit mondasz. Az idézett mondatoddal egyetértek, nem mondtam, hogy Te ezt rám vonatkoztattad, hanem általánosságban a tanítás céljaként említettem, és Én a Te általános véleményedet magamra vonatkoztatva felhasználtam. Ha kirakod a véleményed valamiről, akkor az várható, hogy esetleg fel lesz használva... Én nem haragszom rád, és nem is szégyenlem a jó gondolatokat magamévá tenni
A házban ahol lakom jelenleg tanítok. Van egy viszonylag nagy előtér, ami pont alkalmas erre, mivel biztosan tudod, hogy Pestről elköltöztem a nyáron... Ha jó az idő, kimegyünk az udvarra...
Nem kell ehhez kínába menni :) Mi is voltunk csecsemők és kezdtünk járni, Nyilván, hogy volt gondolat előtte. Látad a nagyokat, hogy azok nem csúsztak másztak, hanem felegyenesedtek... És bizony az a kis csecsemő akik voltunk, használja az akaratát, és gondolkodik rajta, hogy hogyan is lehetne felállni... A tanulás elsősorbasn utánzás, utánzás előtt pedig átgondolás természetesen... A gondolkodás jól látszik a próbálkozásokban, amikor esik kel, keresi az egyensúlyát, és konstatálja magában, hogy így jó, így meg nem... És életünk végéig mindenféle mozgást így tanulunk meg... Az edzésen a tanuló figyeli a tanítót, hogy az hogyan csinálja, és elképzeli magát amint az adott mozdulatot végrehajtja. A képalkotás (vizualizáció) mindenképpen gondolkodással jár együtt... Ha nincs gondolat, nincs cselekvés sem...
"Tehát szentségtörő módon nem számít a stílus totális megismerése számomra, és Én sem stílust tanítok, hanem ahogy írja Arhat a másik fórumon, megoldási kulcsokat adok át..."
Sehol, soha nem mondtam azt, hogy Te bárkinek, bármilyen megoldási kulcsot adsz át.
Kérlek, a jövőben próbálj pontosabban fogalmazni.
Amúgy elég érdekesen állsz a dolgokhoz.....Folyamatosan fikázol, ugyanakkor gyakran hivatkozol rám. Akarsz valamit tőlem? Finoman utalnék hetero beállítottságomra, és arra, hogy boldog házasságban élek.
Konkrét kérdés, amire konkrét választ fogsz adni: hol oktatsz? Tornateremben, kinnt a szabadban, vagy a saját lakásodban?
Nem kerülöm a formaiságot, hiszen tanítok formagyakorlatokat is... Nem tulajdonítok akkora és misztikus jelentőséget és vallom, hogy a forma kell egy kezdőnek, egy pár hónapig amíg a mozdulatokat begyakorolja, aztán el lehet felejteni. Attól a pillanattól kezdve, hogy valakik párban kezdenek gyakorolni a forma akadállyá válik, egyszerűen azért, mert a formában nincs partner, akinek a mozgásával számolni lehetne. Vagyis az egyszemélyes gyakorlás nem alkalmas a páros feladatok elvégzésére. Az egyszemélyes gyakorlás a kezdet, a páros gyakorlás feljeblépés ehhez képes, másféle gondolkodást és attitűdöt igényel. Ha a párpsgyakorlatoknál is a formaiságot keressük és erőltetjük, megbénul a mozgás, ennek köszönhető a Pl. vingcsun "robotok" képzése... Emberből robot. Ez egy vicc... Helytelen gondolkodás következménye...
Hogy a tanításom alkalmas-e arra, hogy a tanítványok majd megvédjék magukat, azt abból a feltételezésből következtetem, hogy ha Én kittudom dobálni a kispajtásokat a kocsmából hármasával, akkor nekik is menni fog ez majd egyszer... De mindt mondtam már sokszor, ez nem cél, hanem inkább egyfajta mellékhatása az egész folyamatnak...
Nem. Nem is jártam ilyen helyen... És ha járnék sem mondanám. Érdekes módon, ha tanulni megyek valahova, akkor onnan akarok információkat szerezni és nem én válok előadóvá. Majd a saját "iskolámban" kedvemre alakított információkat tovább adom...
És még egy nagy gondolkodásmód beli különbségre szeretném felhívni a figyelmet... Nem harcolni tanítok, hanem a harcot használom, hogy gondolkodni és tapasztalni tanítsak... A harc számomra eszköz, nem cél... Sok helyen sokféle dolgot tanultam több-kevesebb ideig, hála Istennek, nem gyökeresedtem bele egyikbe sem annyira, hogy valamely ágazat vagy stílus a bálványommá válhasson...
Tehát szentségtörő módon nem számít a stílus totális megismerése számomra, és Én sem stílust tanítok, hanem ahogy írja Arhat a másik fórumon, megoldási kulcsokat adok át... És azt mindenki kedvére használja, vagy beteszi a polcra és örül, hogy van neki ilyenje... Gondolom Te sem és senkisem verekedve megy yégig az utcán, sőt többnyire egyáltalán nem verekszetek... Ahogy Én sem, csak nagyon ritkán ha belém kötnek... De a testalkatomnak köszönhetően, erre is ritkán kerül sor...
Szerintem ezt eszmecserének nevezik, beszélgetésnek póriasabban... Átadjuk egymásnak a gondolatainkat... Te azért nem így látod, mert személyes problémád van velem szemben... Ha az ítélkező álláspontot feladnád, rögtön eltűnne a troll, akit Te hoztál létre magadnak, az Én személyemben.
Dehát honnan tudod, hogy a tradicionális formaiságot és elveket tudatosan mellőző oktatásod valóban alkalmas arra, hogy a tanítvány meg tudja védeni magát általa?
"Itt veletek "viaskodok" némiléppen, de valójában aljasul kihasznállak benneteket azzal, hogy igénybe veszem az intellektusotokat a provokatív megjelenésemmel, nem más szándékkal, mint hogy, szembesüljek az ellenérvekkel, amelyek segítségemre vannak az érvrendszerem kialakításában..."
Tudom, hogy ezt várják többnyire. És van is ilyen tervem egyébként. De nekem ez nem célom. Nem akarok küzdeni, és verekedni, és egyáltalán konfliktusba keveredni, akár csak szóbelibe sem. Itt veletek "viaskodok" némiléppen, de valójában aljasul kihasznállak benneteket azzal, hogy igénybe veszem az intellektusotokat a provokatív megjelenésemmel, nem más szándékkal, mint hogy, szembesüljek az ellenérvekkel, amelyek segítségemre vannak az érvrendszerem kialakításában...
A tanítványaimat, nagy valószínűséggel, nem fogom ringben látni, és nem is akarom...
Ha valakinek ilyen szándéka van, akkor szó nélkül javasolni fogok neki erre alkalmas helyet, és semmiképpen nem kötök magamhoz senkit... Az Én iskolám, filozófiai iskola, amely a harcművészetek ismeretbázisát is igénybe veszi a fejlődéshez, de nem harcos képző...
Az csak plusz, hogy közben megtanulnak bunyózni a srácok... :))
Dehát honnan tudod, hogy a tradicionális formaiságot és elveket tudatosan mellőző oktatásod valóban alkalmas arra, hogy a tanítvány meg tudja védeni magát általa?
Értem amit írsz, de kérdem én, megpróbáltad te ezt a véleményedet előadni, mondjuk egy thai box haladó edzés után az öltözőben?
Vagy elmész a Jász utcába egy péntek délután egy házi versenynapra és viszel magaddal egy pár kesztyűt, bandázst, gatyát. Azután a verseny végén a súlycsoportok győzteseivel nyomsz egy-egy menetet, szabályok nélkül, ahogyan te szereted. Biztos vagyok benne, hogy lesznek akik vállalják majd ezt közülük.
Hidd el, ha meg tudod védeni magadat, többé a kutya nem kérdi majd tőled, hogy milyen stílust oktatsz és milyen alapokon...sőt utána a közös sörözésnél meglátod, annál nagyobb béke nem létezik.
Természetes, hogy megpróbálsz visszavágni, de felesleges...
A gondolkodásmód, amit az idézett mondatodban nyilvánvalóvá tettél, nem igényelte a mondat végét, az ugyanis csak erősítette a mondanivalót. A mondat mondanivalója az pedig a következő...
Menj el, tanuld meg a dolog formaiságát, és majd egyszer talán a mestered, ha maga is tud, megtanít gondolkodni is... Ez fordított gondolkodás.
Ha az írás órát vesszük, hogy maradjunk a Te példádnál, akkor a tanárnéni, előbb elmondja, hogy most kifogtok nyitni egy füzetet, amiben ötvonalas elrendezésű nyomtatás van, és a szárát ettől eddig, a tetejét ettől eddig kell húzni... Vagyis elméleti oktatásban részesíti a gyerekeket.. Igaz? Igaz, tudom, mert bármíly elképesztő a számodra, jártam iskolába, és emlékszem rá...
Nagyon nem nehéz felfogni, és Te intelligens tanult ember vagy, hogy minden cselekvést, gondolat előz meg... Nincs olyan, hogy előbb gyakorlat, aztán gondolat...
Olyan dologgal vitatkozol most ami valóban valamiféle kényszeresség nálad, és a személyiség-torzulás amit nekem tulajdonítasz, valójában Téged érint....
Nem ingyen oktatok valóban. 3000 forintot kérek azoktól, akik ide járnak.
És feloldom az ellentmondásnak tűnő tételt is...
Két részre kell bontani a dolgot... Az az egyik, hogy Én mit oktatok... A másik az, hogy azt mire használják... Ha van egy csavarhúzód, az lehet a fiókodban anélkül, hogy egyszer is használnád, de boldog vagy a tudattól, hogy van...
Én azt állítom, hogy amit tanítok alkalmas arra, hogy verekedésekben majd felhasználják, akik nálam tanulnak. De ez nem azt jelenti, hogy akik nálam tanulnak, azok verekedve élik le az életüket, sőt... Én verekedést tanítva tanítok békét... Nagyon érdekes, jelenség... Egy kicsit teologizálok, hogy szemléletes legyen....
Ha tökéletességre törekszel, akkor minden dolognak meg kell ismerned a jó és a rossz oldalát... Máris az éden kertben vagyunk, ahol az ember legfőbb vágya, hogy jónak és rossznak tudója legyen...
A mindennapokban ez úgy jelentkezik, hogy ha Te adsz egy pofont valakinek, akkor megismerted, hogy a pofon adásától sajog a kezed. De ha Te tökéletességre törekszel, meg kell ismerned azt is, hogy milyen az amikor az arcod sajog, tehát úgy fog forogni az életed, hogy kapjál is egy pofont... Ezért veszélyes az embernek vágyakozni pl. mert elengedhetetlen, hogy karmikus körei futása közben valamiképpen ne jusson a vágyai ellentétére is...
Tehát az Én felfogásomban, bár verekedésre alkalmas képességeket és elveket tanítok, de a békére hívom fel a figyelmet. Tehát megtanítom a rosszat azért, hogy láthatóvá tegyem általa a jót...
Ha idézel egy nekem tulajdonított írást, kérlek tedd ezt egészen, ne a környezetéből kiragadva.
Kérdés:
"Meg lehet egyáltalán érteni egy kínai-hm-et a nyolc-trigram és az öt elem értelmezése nélkül ?"
Válasz:
"Tökéletesen. Gyakorolj nagyon sokat. Ha nagyon sokat gyakoroltál, akkor mesél valaki neked ezekről az elvekről, és rájössz, hogy már ezt eddig is tudtad. Ha előbb akarod megérteni, akkor nem azt fogod csinálni amit kell, mert már mögé képzelsz dolgokat. Könnyen félre siklik a gyakorlás."
Erre írod:
"Ez fordított gondolkodás… Az elveket kell előbb tudni, ami alapján lehet majd gyakorolni… A fizikai előtérbe helyezése tehát nem reális, mivel minden cselekedetet előbb gondolkodás jellemez… Nem lehet gyakorolni anélkül, hogy ne tudnám azokat az elveket, amire a gyakorlatot építem…"
Leírom úgy, hogy átláthatóbb legyen.
Amikor írni tanítanak egy gyereket, nem azt mondják neki, hogy Boris Vian is így kezdte (csak a példa kedvéért!), hanem azt, hogy hogyan húzza az A betű szárát. Persze, azt tudni kell, hogy írás órán vagyunk, és nem olvasáson. De aki elmegy egy harcművészeti klubba, az -gondolom- ezt nagyjából tudja.
Amúgy az, hogy már megint személyeskedsz, betudom személyiséged gyengeségéből fakadó torzulásnak.
Minek az? Én még egyikőtöket sem láttam nyilvános küzdelemben...
De ami ennél is fontosabb, hogy a jó gondolat, jó környezetet teremt a kigondoló körül... Nem is akarok harcolni... A harcművészet számomra eszköz, egyfajta önkifejezés... Ahogyan tudjuk, hogy nagyon sokan vannak aki nem harcolnak egyáltalán, miközben 20-30 éve harcművészetet tanulnak... Nem cél a harc...
Te rólam beszélsz... Előítéletből próbálsz bölcs lenni... Nem leszel... Így nem...
Én tökéletesen tisztában vagyok mindazokkal az elvi megközelítésekkel amelynek eredménye egy olyan gyakorlat lehet, ami majd sikerre viszi a nálam tanulókat...
Ha hajlandó lennél egy adott kérdésről beszélni a személyemről alkotott véleményedtől (Tehát, személyeskedéstől) mentesen, akkor tudjuk folytatni, és akár értelmes diskurusokat is kialakíthatunk... Nem az Én intelligenciámtól függ...
En viszont ugy erzem, hogy nem a forma a fontos, hanem az, hogy osszhangban alljon olyan alapelvekkel, mint a "nincs felesleges mozdulat", tokeletes tavolsag, tokeletes idozites, helyesen megvalasztott technika, leghatekonyabb vegrehajtas, fizikai-energia-szellemi nyomas, stb. Mint latod, ez sokfajta formaval elerheto, illetve kozelitheto. Az is igaz viszont, hogy ha egy stilus ezeket a formakat az alapelvekkel osszhangban csiszolta a tokeletes kozelebe, akkor erdemesebb azt tanulni/tanitani, mint amit ma, civilizalt es veszelytelen korulmenyek kozott a sajat ilyen-olyan tehetsegedbol ki tudsz preselni. Gyakorlatilag a nullarol. Ahogy vivoiskolak sem alakulnak ma, keves kivetellel ertekes pusztakezes iskolak sem. A keves kivetelnek pedig nagyon jo alapjai voltak tobb stilusban, amivel te sajnos nem rendelkezel, vagyis nem erosited a szabalyt.
Tetszik ez a hozzászólásod, mert vívódsz magadban… Érzed a lélek jelentőségét, de a zsigeri reakció materialista… Nem értetted meg az írásom üzenetét, és kötöd magad a formához. Ez a Te utad, ez jó, mert a Te fejlődésed ezen az úton teljesedik ki… Amiről Én beszélek azt szabadságnak nevezzük általában… Amíg a formaisághoz ennyire ragaszkodsz, addig szolgája vagy annak… Amit birtokolsz, az birtokba vesz… A tudásnak az a természete, hogy uralja az elmédet… Basszus… :DDDD
Diszkoszvetesben ha egy centivel tuldobod a legnagyobb dobast, gyoztel, bajnok vagy. Ha szar technikaval csinaltad, akkor is. A harcmuveszetekben a tokeletesseg fele vezeto uton jarunk. Nem allunk meg ott, ahol egy centivel jobbak vagyunk valakinel (esetleg a bajnoknal).
"olyan technikát használj, amivel megtudod védeni magad, és magasról szarunk rá, hogy az szabályos vagy nem…"
Ez az olyanok hozzaallasa, akik nem akarnak/fognak/tudnak fejlodni. "Eleg jo vagyok mar igy is." Ez szuli a koklereket, nem mellesleg az egot is simogatja, nyalogatja.
Ha azt az elvet, amit megprobalsz nulla egyensullyal, labmunkaval, tartassal, legzessel atadni, jobban is lehetne csinalni, akkor miert a vackot tanitod? Mert az is eleg jo? Mire? A harcmuveszet a folyamatos fejlodesrol szol. Amit te tanitasz, az verekedes.
Hát olvasgatom a harcművészeti fórumokat, és nagy örömömre szolgál, hogy a vingcsun fórumon, intellektualitásra utaló jeleket látok :)
Három személyt neveznék meg, akik három egymástól karakteresen elkülönülő világot tárnak elénk. Norbi, Arhat, és Bigbabylon.
Norbi az ős materialista, aki minden áron távol tartja magát a fizikai világon túli valóságtól. Arhat az imádkozó sáska „asszonyság” :) mert Ő az aki mindent lefejez, amit nem Ő talált ki :)) És egyre nagyobb csodálója vagyok Bigbabylon úrnak, aki gondolkodik, ami nagy erény, és ritka erény… Magam is gondolkodó típus vagyok, talán azért szimpatikus a világlátása…
Lassan, de nagyon lassan eljuttok azért arra a felismerésre, hogy mit jelent az, az Arhat által kijelentett mondás, hogy a stílus van az emberért, és nem az ember a stílusért… Mert bár ezt mondja, de nem éli meg… Az elv amit megfogalmaz tehát, tetszhalotti állapotban van.
Amiről vitatkoznak azt Badár Sándor fogalmazta meg egyszerűen, egyik stand-up-os előadásában, amikor a diszkoszvetésről értekezett, és kérdezte a „mesterét”, hogy hogyan kell elvetni azt a diszkosz?: Úgy fiam, hogy a Tiéd menjen a legmesszebbre… volt a válasz, és az igazság…
A harcművészetnek az a célja, hogy a gyakorlója megvédje magát általa. Ez az egyik célja, és sok más is van persze… De a kérdés: Hogyan alkalmazzam amit tanultam? Úgy fiam, hogy megvédd magad vele a támadásoktól… Nagyon egyszerű, kiemel a formák világából, a ragaszkodásból… Egy negyedik név is bekerül most, Isti-68, aki éretlensége ellenére igen jó kérdéseket tesz fel… Lehet-e értelmezni a harcművészetet a nyolc trigram és az öt elem elveinek ismerete nélkül, vagy ha már itt élünk, maradjunk a négy elemnél…? A véleményem, határozott nem. A materialista, aki nem ismeri ezeket az elveket (Norbi) Ő azt mondja, hogy nem kell, előirányozva magának egyfajta abszolút tudást, amiből az élet esszenciák számára nem hiányoznak :)) Jót nevettem a véleményén, mindamellett, hogy tisztelem Őt a tudásáért, és főleg az akkurátus kitartásért, ami által ehhez a tudáshoz hozzájutott… De ez a tudás rendkívül hiányos, és Önkorlátozó… Az ember karakteresen hármas tagozódású lény. Szellem, lélek, test… Ebből egyharmad a test, tehát a fizikai megnyilvánulás, kétharmad részt nem fizikai… Aki ezt nem látja, az tényleg vak…
Arhat kóstolgatja a valóságot, de magára erőlteti a materializmust, még mindig a formára teszi a hangsúlyt (Gyakorolj nagyon sokat. Ha nagyon sokat gyakoroltál, akkor mesél valaki neked ezekről az elvekről,) Ez fordított gondolkodás… Az elveket kell előbb tudni, ami alapján lehet majd gyakorolni… A fizikai előtérbe helyezése tehát nem reális, mivel minden cselekedetet előbb gondolkodás jellemez… Nem lehet gyakorolni anélkül, hogy ne tudnám azokat az elveket, amire a gyakorlatot építem…
Bigbabylon látásmódja tetszik :) Elveti a formák jelentőségét, és Badárhoz hasonló és ezzel valóban életszerű látásmóddal azt mondja, hogy olyan technikát használj, amivel megtudod védeni magad, és magasról szarunk rá, hogy az szabályos vagy nem…
