https://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=163865904&t=9005529
Táblaíróság Creative Commons License 1 napja törlés -8 0 604171
1. A feltételezésen alapuló vajOn típusú hozzászólás innentől:hsz törlés, 1, nap, 1 hét stb
2. Az önbíráskodásra felhívás most még csak törlés, a következőnél topiktiltás.
3.Moderációval kizárólag az illetékes topikban lehet foglalkozni
4.. Ez nem vitaindító volt.
Köszönöm
Szép. Ajánlom figyelmedbe a Szent Efrém kórust - ők volt, hogy nemzetközi versenyen oroszok előtt nyertek a műfajban. Nagyon komoly társulat, már ami a keleti rítusú zenéket illeti.
Ha egy ember kihívást lát egy másik ember tekintetében, az talán nem ok nélkül való. A mosolyunkkal, sírásunkkal is könnyebben hazudhatunk, mint a tekintetünkkel. Mért csodálkozunk, hogy veszik, ha gyilkolunk vele?
Itt nem erotlen vagy eros ervek vannak ilyen helyzetben, hanem pusztan mas megkozelitesek. Olyan ez mint a porkolt fuszerezese, mindenkinek a maga szaja ize szerint jutnak eszebe az ervek, ki-ki a sajat szempontjaira fokuszal. :-)
Az a Jó éjszakát...azt vártam még csak. Mennem kellett mindenképpen - nem akarom, hogy ismét olyan látszat keletkezzék, hogy "uralni akarom a topikot" (volt már ilyen, attól, akit maximálisan becsülök.) Nem, dehogy akarom - és őt sem, irritálni. Közben, míg vártam, megérkezett rosie is. Talán nem is baj, hogy maradtam még, bár az én érveim összemérhetetlenül erőtlenebbek voltak..Jó volt olvasni a tieidet.
A masik pedig az, hogy ertelmes civilizalt ember civilizalt kornyezetben nem kezd fizikalis dominanciaharcba vagy verbalis agresszioba (ami devieknel a felvezeto, ugyanolyan felfutes az agressziohoz mint kutyanal a csaholas es az elore-hatra ugralas) pusztan azert, mert ranez valaki. Es akkor mi van ha akar nem baratsagosan neztek rad? Hanyszor elofordul az ilyesmi eleted soran? Szerinted normalis dolog rogotn utni?
Nos, itt a bizonysag ra, hogy az ido nem mindig hozza el a megertest. A kutya azert nem ragta le a labad, mert az allatvilagban bevett egyik reakciot mutattad. azaz azt jelezted neki hogy keszen allsz a kuzdelemre. Az ember negyfele reakciot tanusit kulso fenyegetes eseten, ezek pedig a: lefagyas, menekules, pozolas es a harc. Te azt jelezted a kutyanak hogy allod a kihivast, o pedig elbizonytalanodott (raadasul ha valoban nem feltel mert nem fogtad fel a helyzetet, akkor meg a felelmet sem tudta kiszagolni).
Az pedig hogy a devi akkor ugrik ha kihivast lat a szokasos lilakodos vizionalo allitasaid egyike es nem tobb, amivel csak annyit illusztralsz, hogy fogalmad sincsen a tornyon kivul elo jatekszabalyokrol. Valakit akit ismertem azert akart ledofni egy cigany a buszmegalloban, mert "ugy velte" hogy "kihivoan nez ra es bele akar kotni". Ehhez kepest a srac pusztan aznap nullazta le a szemuveget es a tartalek nelkul pislogva szemlelte a vilagot. Nesze neked gyilkos pillantas.
Ideje lenne utazgatni egy kicsit, korbenezni Mexico rusnyabb reszein vagy valamelyik amerikai szines gettoban, mert ez a mocsari fele "biztos a szemevel ciganyozott" verzio nagyon nem allja meg a helyet.
A kutya esetében egyszerűen szerencséd volt, kedves rosie. Az is segíthetett, hogy nem mozdultál el statikus helyzetedből - így nem vélt menekülő zsákmányállatnak.
"Mért csodálkozunk, hogy veszik, ha gyilkolunk vele"? Itt az alapvető tévedés. Ebben a "gyilkolunk"-ban. A tárgyalt viszonylatban - többségi társadalom kontra deviánscigány réteg - éppen az a megdöbbentő, hogy a teljesen közömbös, vagy csak az egyszerű emberi érdeklődést kifejező - békés - tekintet is a fizikai agresszió kiváltásáig irritálja a másik felet. Ez az, ami anomália, ami nem illeszthető a jelen idejű európai együttélési feltételek és viszonyok rendszerébe. További szerencséd, ezek szerint, hogy nem találkoztál ezzel a jelenséggel - pedig gyakoribb, mintsem hinnéd. A tapasztalatainkat pedig nehéz teóriákkal megcáfolni.
"A leggyokerebb helyeken raadasul valoban bevett szokas hogy a szemkontaktus kihivast jelent, pont ugy mint bizonyos vadallatoknal."
Történt pedig, hogy egyszer - sötétben, hazafelé - szembetaláltam magam egy addig csak kerítés mőgül rámvicsorgó, mindig habzó szájjal ugató nagy fekete kutyával. (Történetesen egy jól szituált zenészcigány család kutyája volt, de ennek a történet szempontjából nincs jelentősége.) Valahogy kiszabadult, kinn maradt, mindenesetre úgy támadt rám, ahogy a kerítés mögül mindig: ugatott-hörgött-vicsorgott, én pedig - idevágó etológiai ismeretek (és babonák) - híján, tizenéves bátorsággal egyszerűen megálltam vele szemben, és csak NÉZTEM RÁ. Percekig. Eddig tartott, míg a házban felfigyeltek a rendellenes ugatásra és beparancsolták.
Nem tudom, mit fejezett ki a tekintetem - és mennyire vette vérmesmorzsi -, de úgy emlékszem, nem féltem, hanem várakoztam. Mi a fene lesz ebből? (Akkor még nem tudhattam, hogy kijönnek a házból, azt se, hogy egyáltalán otthon vannak-e.) No, én ezóta nem hiszek abban, hogy nem szabad a szemébe nézni a "vadaknak".
A szemkontaktus többet jelent 2 db összetalálkozó nézésnél... Emberi viszonylatban pláne. Ha egy ember kihívást lát egy másik ember tekintetében, az talán nem ok nélkül való. A mosolyunkkal, sírásunkkal is könnyebben hazudhatunk, mint a tekintetünkkel. Mért csodálkozunk, hogy veszik, ha gyilkolunk vele?
Inkább világzene, ami a különböző népzenei elemek gyakran nemtelen kevercse. Ipari módszerekkel előállítva konzumidiótáknak szellemi táplálékhelyettesítő.
És most hadd folytassam innen: nem mondok le ezekről a készségekről, tehát a zsigereimben érzem, hogy regenerálódik éjjel a Csekélyke:-) (adja Isten!), - aztán holnap (holnap? - ma ) reggel talpra szökken, és majd elóbb-utóbb megnézi a topikot. De akkor jaj nekem. Mer azt fogja mondani aCsekélyke: "EzazAlilo még mindig él?!!!!" És ahogy ezt kimondja, már búcsúzhatok is a siralom völgyétől...pedig még úgy szeretnék egy kicsikét élni:-))) De aCsekélyke szerint indokolatlanul:( Idáig hallom, ahogy álmában azt gondolja: "Csend legyen Alilo":-).
Be kell látnom, hogy nincs mit tenni. Nem vagyok én a magam ura ebben:-). Megyek és lefekszem, mert aCsekélyke nem azt mondja "e nulla stringo", hanem igenis: megszorongatja a nyakamat. Tehát temo e spero, hogy elsiklik valahogy afelett, hogy én még itt vagyok:-)
Szexuális vágyak, düh, éhség, félelem - a parancsok egyértelműen lentről érkeznek. Gyakran felmagasztosulva, elfojtva, vagy éppen értelmet nyerve törnek a felszínre. De a dolgok mélyén mindig ott vigyorog egy primitív, rugóra járó, agresszív ösztönlény: a gondolatok nélküli hüllőagy.
Ez a Napnál is világosabb: mármint, hogy van egy evolúciós-termék önvédelmi ösztönünk, illetve készség-rendszerünk. Illogikus volna feltételezni az ellenkezőjét. Nyilván "átméreteződött" az idők során - párhuzamosan a civilizációs viszonyaink alakulásával (fejlődést, egyértelmű módon, nem merek írni) - de jelen maradt mindkét nemben. Bennünk, nőkben talán némileg érintetlenebbül (hjaaa... nekünk folyamatosan van védekeznivalónk). Az is igaz, hogy a racionalitás erőszakos előtérbe helyezése támadás ez ellen az ösztön ellen - és általában: az ösztönvilág ellen. Persze, van ennek sok más vetülete is. Nagyon is elképzelhető azért, hogy az abszurd időben, amit élünk, célzott támadás ez: tényleg az önvédelmi mechanizmusokat "kellene" hatástalanítani.
A "progressziv" gondolkozasmod egyik legsulyosabb bune, hogy mindent megtesz annak erdekeben, hogy kiolje az emberekbol az osztonoket. Mar tobbszor emlegettem Gavin De Becker "The Gift of Fear" cimu konyvet, ami pontosan azzal foglalkozik, hogy az embernek igenis hallgatnia kell az olyan megerzeseire amik azt sugalljak, hogy valami nincs rendben egy helyzettel vagy emberrel. Szamos bunozovel es aldozattal lefolytatott beszelgetesre alapozva kozerthetoen magyarazza el azt a mechanizmust, ami az emberi fejlodes soran az onvedelmet szolgalta, most azonban a kamuliberalisok egyik kedvenc celpontja.
Igazad van, tudom és gyakorlom is ezt a "szelekciót". Nemcsak devikkel, hanem minden olyan emberi lénnyel, akiről - tömegben, pl. közlekedési eszközön - megérzem, hogy labilis. Inkább eltávolodom tőle, hiszen hiperérzékeny az idegrendszere: nem kívánok kontaktusba lépni vele. Különös dolgok ezek, de nagyon is valósak. Fontos a metakommunikáció, bizony.
Néha már magam is elfáradok, olyan intenzitással "üzemeltetem a rendszereimet":-)
Nehéz nap éjszakáján - mert tényleg az volt! - még "nehezebb" szépségek. Ugyanaz a tisztaság, lényegiség - másként, de ugyanúgy. Mit lehet kezdeni ezzel a ténnyel? "Visszaszerelmesedni" az emberi nembe? Hát pedig vigyázni kell azzal:-)
A képi világa - az már fáj. Annyira - ki ne mondjam - gyönyörű. Ez a Sussan Deyhim akkor a negyedik lesz a legelvontabban szép női hangok (szubjektív) sorrendjében: Ofra Haza - Joan Baez - Naná Mouskouri - és akkor: ő.
Viccet felreteve. Ezzel nem tudsz mit kezdeni, mert erre vannak kodolva. Opcioid sem tul szamosak, ugyanis a.) felrenezhetsz tovabbra is (ugyis a gyengeseg jelenek tekintik); b.) nezhetsz baratsagosan (azt is a gyengeseg jelenek tekintik, mert arra vannak kondicionalva hogy a segito feher hulye es le kell venni). A c.) megoldas is huzos, uganis ha teritened kell akkor gond lehet belole: ha elegge kiuresedett lesz a tekinteted amikor a devikre nezel, ugy, mintha nem lennenek tobbek egy szeknel, vagy olyan organizmusnal aminek a letezese lenyegtelen szamodra, akkor esetleg az ertelmesebbje inkabb a konnyebb predanak latszo utasokat fogja zaklatni.
Hát, jótól kérded, mert nekem ugyan tévém van, de csak olasz adókat (meg ilyen déli csatornákat) nézek rajta. A szappanoperáktól meg sikoltva menekülök. De amúgy igaz: olyan - dél-európai és -amerikai neveik vannak, mint: Dolores, Carmen, Romario, Federico, Arturo stb. stb. Véletlenül se Shakuntala vagy Raj - pedig az lehetne, mert úgyis mind raj akar lenni...
