1841 de la Concha és de León puccsot szervez - leverik
1842 Barcelonai felkelés
1843 Narvaez és Serrano tábornokok megdöntik a régenst, aki elmenekül
1845 Zurbano felkelése
1847 második karlista polgárháború
1854 O'Donnell tábornok vezette felkelés, forradalom és mifene, utána egy ötéves periódus kivételével szüntelen kormányválság
1863 O'Donnell végképp megbukik, de előzőleg vmikor leveri Juan Prim első felkelését
1866 Prim másodjára megdönti a kormányt, a hatalmat kezébe veszi és elkezd királyt keresni az ország élére
Ezek után kellett volna Lipótnak elfoglalni a trónt. Nem foglalta el. Primet 1870-ben meggyilkolták, az az itáliai herceg, aki pedig Lipót helyett spanyol király lett, kevesebb mint három évig ült a trónon, mert újra karlista felkelés tört ki. Országát kormányozhatatlannak nyilvánítva visszament Itáliába.
Kérdem én, ezek után Spanyolország saját magán kívül kire tudott volna veszélyes lenni, mikor több mint harminc éve majdnem folyamatos az anarchikus állapot? Amikor évente megbuknak a kormányok? Miféle feltételek voltak adottak az iparosodásra és modernizációra ilyen környezetben? Miféle háború tudott volna a spanyol büdzsé finanszírozni, milyen fegyverekkel tudta volna fölszerelni a hadseregét? És ha fölszereli, akkor az miért nem lázad föl azon nyomban?
A francia álláspont színtiszta hisztéria volt, semmi más. Presztízskérdést csináltak a jelölésből, pedig Spanyolország nem volt veszélyes rájuk.
Tehénszám :tévedésben vagy. Erről ugyanis létezik statisztika. Tudod, tehenet akkor tájt csak papírral együtt lehetet birtokolni, illetve adót is fizettek utána. A cári birodalomban a századfordulóra jól ment a mezőgazdaság.
Egyházuügyben, meg azért vagy tévedésben, mert azt írod, hogyí nem volt kit bántani x időpontban. Aki nyíltan addig egyházfi volt addigra elvitték gulágra. Most akkor volt, vagy nem volt üldözés?
A tisztekre meg annyit, hogy katonai tanácsok irányították a Vöröshadsereget apolgárháborúban. Ha úgy döntött a tanács, akkor nem rohamoztak.
A tisztirangok újra bevezetése után, kit miért vittek el, az megint egy más kérdés. Erről is te írsz.
a leghíresebb szovjet főtiszt, zsukov marsall is szegényparaszti származék, emlékiratai is azzal kezdődnek, hogy a kaluzsszkij kormányzósághoz tartozó sztrelkovkából származik és amíg élt a mámocska nagy szerettel járt haza a sáros, elmaradott falucskába, s nagyon büszkék voltak rá a rokonok, de a többi paraszt is, hogy a mi fiacskánból, vérünkből milyen sokra vitte... ha a kevésbé szerencsés katonatiszt fiacska a gulágon, vagy a gödörben kötött ki arról is értesültek.
amíg előkerül az olvtárs rávilágítók, mivel én is említettem a seregbeli tisztogatások és a vidéki lakosság összeföggéseit:
a cári tisztikarral szemben a 30-as évek szovjet tisztikara döntően paraszti, proli származású volt ( értelmiségiből édeskevés), pl. kliment vorosilov vagy bugyonnij marsalok is parasztból lettek hadvezérek, a rokonságuk, meg ugyan olyan paraszt maradt (döntő többségében) ráadásul a hadsereg jelentős része a nyugati határzóna közelében, kisvárosi helyőrségekben települt. - rokoni, ismerősi alapon is tapasztalták a vidékiek is a tisztik közötti tisztogatást
de a közhiedelemmel ellentétben nem csak tiszteket vittek el nagy számban, hanem altiszteket is - őrmesterig bezárólag, a legénységből meg szabálysértésért pillanatok alatt hadbíróságon találhatta magát bárki, aztán a gulagon - - márpedig a legénységi állomány döntő többsége paraszti származású volt (nem véletlen, hogy volt miből meríteni, mikor 41-ben az óriási személyi veszteségekkel járó határmenti és ukrajnai katlancsaták után sztálin toborzást indított a gulagon rövid idő alatt katonai gyakorlattal rendelkező, a fronton azonnal bevethető csapatokat tudott felállítani. előfordult, hogy még át se öltöztették őket katonai egyenruhába ...)
A szarvasmarhák száma a cári birodalomban szerintem talán a fele lehetett az általad írt mennyiségnek, de egyébként a szarvasmarhák száma 1990 után is jelentősen csökkent. A parasztok nagy száma és a géppuskák összefüggéséről írt hülyeséget remélem viccből írtad. A szovjet hadseregben 1935-től voltak tisztek (előtte is voltak tiszti beosztások), nem tudom, milyen statisztikáról beszélsz, de a lényeg, hogy a tisztogatások a tiszteket érintették, és nem a legénységet.
Az egyházellenességnél nem tudom, hol mondtam ellen magamnak. Az közismert adat, hogy a szovjet időszakban végig az újszülöttek legalább felét megkeresztelték a születésétől számított két éven belül, erről a szovjet politikai vezetés is tudott, és nem tudott vagy nem akart ellene tenni semmit.
sztálin et. miután rájött 41-ben, hogy nagy a baj átváltott a jól bejáratott kommunista dumáról az oroszország anyácskára, a nagy péteri, szuvorovi hagyományokra, még az egyház elnyomásán is lazított, néhány templomot újra nyithattak (szigorúan csak az ortodoxok!) és a GULAG-ról kiengedtek 20.000 papot ( kedves uralkodónk szerint nem is léteztek)
na igen, vannak akik úgy gondolják, ami nincs a szovjet statisztikában, az nem létezik - például a földalatti egyház. a vidéki ukrán, orosz lakosság jelentős részéből nem lehetett kiverni a vallást. pedig mindent elkövettek.
a szovjet viszonyokról, meg kik voltak a gulagokon esetleg szolzsenyicint, varlan salamanovot se ártana olvasni, de számos lengyel és magyar visszaemlékezés is elérhető.
Sok mindent megtudhatunk a szovjet valóságról, még azt is, hogy egy tejkonzerv micsoda örömet okozhatott a mindig éhes embereknek:
"Mindenki állt, és nézte, hogyan eszem. Nem udvariatlanság volt ez, nem a rejtett vágy diktálta, hátha részesülhet a lakomában. Még csak nem is reménykedett senki, hogy megosztom vele a tejet. Ilyesmire még nem volt példa, érdeklõdésük a másik étke iránt tökéletesen önzetlen volt. Magam is tudtam, hogy lehetetlen nem nézni a táplálékra, amely a másik ember szájában eltûnik."
a Cári Oroszországban, (Finnország,Varsói Nagyhercegség nélkül 60 millió szarvasmarha volt 1913-ban.) Ma 25 millió. A békén hagyott ember nem eszi meg a tehenet. A népesség szaporodáést is számba véve, ma mennyinek kellene lenni?
A parasztok a cári időszakban ha nem is dőszöltek, de rendesen megéltek. Annyi volt belőlük, hogy nem akartak géppuskát venni, mert ha egyszerre lőnek, akkor elég. A polgárháburús hadseregben tisztek se voltak. Tehát nem is lehetnek a statisztikában, csak amikor újra bevezették úgy 1935 körül.
Egyébként önmagadnak mondasz ellenaz egyházelleneséggel írottban. Egyébként valahogyan a földalatt működött az egyház. Emlékszel, még Gorbit is megkeresztelték. De temetni végig egyháziszertartással temettek.
1) Azért ne csináljunk már úgy, mintha a parasztok a cári időszakban dőzsöltek volna. Jobban éltek, mint a szovjet időszakban, de az ottani viszonyokhoz képest az 1935-41 közötti dolgok azért nem voltak rosszak. Volt elég kaja (bár némileg tarthattak a rossz terméstől...), volt egészségügyi ellátás (ami előtte nem volt), a gyerekeik oktatásban részesültek (ez se volt korábban), stb. stb.
2) A hadseregben nem a közkatonákat tisztogatták, hanem a tisztikart (egyébként nem volt annyira véres, a többséget nem kivégezték, "csak" gulágra vitték), és tökmindegy, hol tartózkodott, a parasztokat az nem érintette, csak a hivatásos állományt. Akiket én nagyvonalúan az értelmiséghez soroltam, mivelhogy ugyebár tanult szakma, csúnya esetben túloztam egy kicsit. Egyébként nem a hadsereget érte a fő tisztogatás, a 36-38 között kivégzett közel egymillió főnek a töredéke volt katona (bár a hadseregben 1941-ig húzódott a tisztogatás, de még azzal együtt is).
gyakorlatilag egy-két kisebb enyhülést leszámítva folyamatos terror alatt tartották az egyházakat és a hívőket (ami leginkább a falusi lakosságot érintette)
Mit jelentett ez a terror a mindennapokban? Sheila Fitzpatrick-nál olvastam, hogy a parasztokat a harmincas évek közepétől békén hagyták, a papokkal meg a parasztok különböző okokból csak mérsékelten szolidarizáltak, ráadásul a falvak nagy részében akkor már nem is volt pap, mivel a papok zömét addigra deportálták. (Az egyházellenes akciók zöme a huszas években lezajlott, amikor még a parasztoknak nem volt túlzott bajuk a rendszerrel, mert még nem vették el a földjüket.)
A tízezerszám gulágra küldés egy százmilliós országban semmit sem jelentett. Az USA-ban is lehet apróságok miatt börtönbe kerülni, a világ legnagyobb börtönpopulációjával rendelkezik, de ez a lakosság túlnyomó részét nem érinti. A nemzetiségek deportálása meg a szomszédokat nem szokta izgatni, ezért működnek jól az ilyen dolgok - például a lengyelek se szolidarizáltak a deportált zsidókkal.
nem tudom mit jelent az, ha pl 20 éven keresztül még véletlenül se talélkozol vajjal, vagy friss tejjel, tejtermékkel?
Na de azért túlzásokba ne essünk, az átlag szovjet lakos azért találkozott ezekkel a dolgokkal, ha néha (gyakran) hiány is volt némelyikből (vagy épp az összesből). Egyébként a vaj is tejtermék.
a 70 év javában importálták a kaját
Az alapvető élelmiszereket tekintve a hatvanas évek elejétől (ha jól tudom 1961-től) volt rendszeres élelmiszerimport, meg a háború alatt négy éven át. Ez mondjuk a hatvankilenc évből talán harmincnégy, ami szűk fele. De 1961 után is voltak jó termésű évek (a hetvenes évek vége felé is), amikor nem kellett egyáltalán importálni.
potenciálisan a Európa leggazdagabb mezőgazdasági területe lehetne
A termőtalaj alapján igen, a csapadék alapján meg nem. Ezért a mezőgazdaság általában hatalmas feleslegeket termelt, viszont ennek a nagy részét tartalékolni kellett az aszályos évekre, és néha az aszály akár tíz évig is elhúzódhatott, aminek a végére általában elfogyott a felesleg, és éhínség tört ki. A szovjet rendszer 1933 előtt nem vette figyelembe a tartalékolási szükségletet, és a termés paraszti fogyasztáson felüli részét begyűjtötte, aztán az első rossz termés hatására kitört az éhínség. Ettől kezdve a rezsim több figyelmet fordított a tartalékolásra a jó években, aminek a következményeként az ellátás a jó években se volt igazán jó, de 1941-ig viszonylag normális körülmények voltak.
Az orosz katonaság 2/3- is csak a háború egy hetedében kapta meg a kosztját. Azaz két hetente, az összes kaját, piát. Na azt kellett volna a hátán cipelnie.
Azért nem az orosz katonaság működött egyedül így, elég sok hadseregben voltak gondok az utánpótlással, még a németeknél is előfordultak hiányosságok az ellátásban.
Szólok, de lassan ideje lenne abbahagyni és visszatérni a topicba:)
Én is konstruktív vitapartner vagyok.:)
Ha nem is volt épkézláb nagyhatalom ( apropó, majd valamikor ezt is meg kell vitassuk valahol:)) de mint potenciális ellenség nagyon is számított.
Ugyanis hála a III-ik Bonaparte-nak kb így nézett ki a világban a megítélésük:
-az angolokkal hol szövetségesek, hol ez utóbbiak erődítették a tengerpartjukat egy esetleges francia támadás ellen :) éppen az 1860-as években
-a belgákat 1868-ban magukra haragították területi igényekkel
-az osztrákokat és oroszokat ne is említsük, nagyon könnyen összejött Bismarck-nak az 1873-as Dreikaiserbund, pedig akkor már a franciknál köztársaság volt:)
-az éppen megszülető nagyhatalom-USA nagyon nem volt oda-vissza az európai hatalmak beavatkozásától-pld. a Mexikói kaland.
Igen. Ezzel sikeresen megcáfoltad, hogy Lipót Vilmos fia lett volna. Thx, a fejemben az volt.
Mivel az írásom többi részére nem tettél megjegyzést, egyelőre úgy veszem, hogy annak igazságát magadévá tetted (oszt ha mégsem, akkor majd szólsz). Mondhatnám azt is, hogy nagyon csúnyán keverted Spanyolországot egy épkézláb nagyhatalommal, de nem mondom, mer konstruktív vitapartner vagyok bazmeg...
Szóval folytatódik. Na adjunk neki: itt valamit keversz, de nagyon csúnyán. Az 1870-es évről van szó, azaz aki szerinted a kételyeit fejezi ki fia kormányzói képességei iránt az I. Vilmos, akit 1871-ben "németek császárának" neveztek ki. A fia III-ik Frigyes volt, aki 1888--ban meghalt. II-ik Vilmos ( uralkodik 1888-1918) III-ik Frigyes fia volt. A nagyapa katonai erényei közül nem sokat örökölt:)
A Hohenzollern dinasztia pedig igen népes volt ( jutott belőle a román trónra is, nagy hirtelen:)), aki a spanyolokat boldogította volna az bizonyos Leopold von Hohenzollern-Sigmaringen , aki úgy került képbe hogy a spanyol régens gen. Prim próbált szabadulni a hagyományos Bourbon házi perpatvaroktól:)
A franciknál megszólalt az összes vészcsengő:), a kedves déli szomszédnál egy stabilitást hozó monarchia, német szövetséges. A közhangulatra jellemző hogy a francia szenátus és a "corps législatif-lásd 1852-es francia alkotmányt ) amely egyáltalán nemvolt elragadtatva a "Kis Bonaparte " kalandjaitól és leszavazta még anno 1868 az általa óhajtott fegyverkezési programot-egyhangúlag megszavazta a hadi hiteleket:)
1870-ben Kuba, Puerto-Rico, Fülöp Szigógetek még Spanyol fenhatóság alatt állnak. Plusz Észak Afrikának részeit is adjátok hozzá. Ez mindenképpen a németek szól. Bár a nevető 3. é lesz Kuba, Puerto-Rico, Fülöp Szigetek. Azaz USA belép.
Nagyapám (a másik) szovjet hadifogságban volt, ő is azt mondta, hogy az orosz kiskatona, őr ugyanazt ette, mint ők. Alátámaszt téged. Nevelőintézetből jöttekről nem esett szó.
(Nem nekem mondta, mert mire tudni kezdhettem volna az eszem, meghalt.)
1870-ről van szó, akkori megmaradt birodalmával , nem a századvégi Spanyolországról:)
-- Spo. 1821 óta nem rendelkezett számottevő gyarmatbirodalommal, 1814 előtt pedig saját területe feletti szuverenitással sem. A XIX. századuk végig ugyanarról a nyűglődésről szólt.
És a spanyolok is emlékeztek még akkoriban a vendégjárásra, így reális esélye volt hogy a németeknek sikerül szövetségesükké tenni egy amúgy is ellenséges hangulatú országot, amely még mindíg rendelkezik egy jelentős nyersanyag bázissal.
-- Ez tökmindegy, mert belső stabilitással nem rendelkeztek. Nem véletlen, hogy Vilmos egyáltalán nem rajongott fia spanyol trónra való jelöléséért. Nem lehetett rá számítani, hogy pár éven túl is spanyol uralkodó tud maradni.
1870-ről van szó, akkori megmaradt birodalmával , nem a századvégi Spanyolországról:)
A franci beavatkozásnak nagy hagyományai voltak Spanyolországban ( csak XIX-ik század:Bonaparte, aztán 1833-1839, 1846-49), na meg a kaland Maxikóban, ex-spanyol gyarmat:), mondjuk itt az érdeklődésben közrejátszottak a mexik ezüstbányái is:)
És a spanyolok is emlékeztek még akkoriban a vendégjárásra, így reális esélye volt hogy a németeknek sikerül szövetségesükké tenni egy amúgy is ellenséges hangulatú országot, amely még mindíg rendelkezik egy jelentős nyersanyag bázissal.
De vissza a 2-ik vh-hoz: 39 tavaszán még állomásoztak olasz és német csapatok Spanyolországban, illetve a háború kitörése után a Spanyol Marokkóval kapcsolatos félelmek miatt az ott állomásozó kb 80000 francia katona mellé még 15000-et küldtek erősítésnek 40 áprilisában.
A spanyol trón egy teljesen ingatag, évenkénti forradalommal, puccsokkal, felkelésekkel küszködő, leszegényedett, legatyásodott ország uralmát jelentette volna. Csak a francia sajtó csinált belőle végveszélyt azzal, hogy V. Károly uralmát emlegette, a valóság sokkal kevésbé fenyegető volt ennél. A valóban jelentős érdekkülönbség abban állt a Német Szövetség és a Francia Császárság között, hogy ki az első számú katonai hatalom Európában, kinek a kezébe kerül a kezdeményezés a dolgokban. Vajon a Fr. Cs-ság előretolhatja-e határát a Rajnáig a N. Sz. ellenére, illetve a N. Sz. befejezheti-e a német etnikum lakta területek egyesítését a Fr. Cs-ság ellenére?
Hát, mivel nem az a topic, csak annyit jegyeznék meg hogy 1870 volt egy nagy politikai kalandor vége: III-ik Napóleon, akinek a vállakozó kedve volt akkora mint aeredeti Bonaparte-nak, csak hát katonai tehetsége, finoman fogalmazva....:), a marsalljai meg ugyanaz a helyzet:)
A német egység nehezen jőn szóba itt, ugyanis éppen azön tört ki a cirkusz hogy a Hohenzollern -ház egyik tagja megpályázta a spanyol trónt.:)
és akkor még egyetlen szót se szóltam az oroszosításról - amely legnagyobb áldozatai éppen a szláv testvérek voltak, a beloruszok és ukránok. tessék megnézni mi is volt a helyzet a belorusz és ukrán nyelvű oktatással, mennyire tudták használni ügyintézés során az anyanyelvüket... a kubányban, s oroszország más részein élő ukránok millióinak nyelvhasználatáról nem is beszélve - másodrendű emberekként kezelték őket...
nem tudom mit jelent az, ha pl 20 éven keresztül még véletlenül se talélkozol vajjal, vagy friss tejjel, tejtermékkel? Állítom továbbra is, akár csökkent, akár nőtt a népesség, enni kell. Nem lehet azt mondani, hogy elegendő élelmiszer van, csak a szaporulatot nem tudtuk ellátni. A szaporulatnak is kell enni. Ráadásul, ennek az élelmiszernek helyben és időben is ott kell lennie. Egyébként rendkivül káros hatásai vannak. Továbbra is tény, soha nem volt elegendő tiszességes ellátáshoz, és a 70 év javában importálták a kaját. Egyébként a gazdasági földrajzkönyvek úőgy ismertetik az országot, hogy potenciálisan a Európa leggazdagabb mezőgazdasági területe lehetne. Mintha emlékeim szerint Hitler a németparasztoknak akarta volna megszerzni Ukrajnát, mint mezőgazdasági kincstárat.
Ja visszatérve a II Vh orosz katonaságának működésére. Az orosz katonaság 2/3- is csak a háború egy hetedében kapta meg a kosztját. Azaz két hetente, az összes kaját, piát. Na azt kellett volna a hátán cipelnie. Ebből kifolyólag két napig evett, ivott, utána 12 napig rabolt. Rá volt kényszerítve. Ha voltál katona, ezen az elven élelmeztek minket is. Emiatt ettél annyi konzervet. A lejárat előtt megedted a háborus tartalékot, az újat pedig leszállította a magyar konzervipar.
1, holodomornál jobb volt a helyzet 41-ben, de azért továbbra is élelmiszerhiányos állapotban éltek, mint gyakorlatilag végig a szovjetunió létezése alatt - később is voltak kisebb éhinségek
2. jó vegyük külön a frissen meghódított területeket - ahogy óhajtod
"nem volt terror (mert az a városi értelmiséget érintette)" - ez természetesen nem igaz csak a párton belüli tisztogatásra és az ipari, bányászati perekre.
az igazán véres, nagy tisztogatás a hadsereget érte, amelynek meg kell nézni a diszlokációját, jelentős része hagyományosan kijevtől és szmolenszktől nyugatra állomásozott, kisvárosi helyőrségekben
gyakorlatilag egy-két kisebb enyhülést leszámítva folyamatos terror alatt tartották az egyházakat és a hívőket (ami leginkább a falusi lakosságot érintette)
a legapróbb dolgokért is tízezer szám mentek a GULAG-ra az emberek, jelentős részben ukrán, orosz parasztok
a 30-as években folyamatosan ment a nemzetiségeket érintő KÉNYSZERTELEPÍTÉS
csak néhány, a későbbi német megszállás által érintett területről hozott példa ( a 39-40-es hódításokat nem érintve!)
1935: 30.000 ingréliai finn deportálása
1935 febr-márc: 412.000 lengyel és német áttelepítése nyugat ukrajnából (ami nem a mostani, volt lengyel területeket jelenti!) közép és kelet ukrajnába
1935. máj: 45000 német és lengyel deportálása (az akkori) ukrán határövezetből kazahsztánba...
feltételezem az ukrán parasztok gatyája is tele volt, mikor a szomszédokat összegyűjtötték és bevagonírozták, de azt is, ha a holodomor során elnéptelenedett községekben odakényszerített német, lengyel földművesek költöztek be, aztán pár évvel később mentek tovább keletre, ugyancsak nem önkéntest, dalolva...
térjünk vissza a hadseregre!
39-től gyakorlatilag RÉSZLEGES MOZGÓSÍTÁS ÁLLAPOTÁBAN volt, ugyanis kellett a katona előbb kelet-lengyelország megszállására, a balti támaszpontokra, majd a szovjet-finn téli háborúra... s kiket vittek be első sorban? az ukrán, belorusz és orosz (főleg déli kormányzóságok) parasztjait - a nehézipari termelés és a haidipar miatt nem lehetett a bányavidékek és nagyvárosok ipari, bányász lakosságához nyúlni érdemben - - tehát a falvak fiatal férfi lakosságának jelentős része eltűnt...
de a városi munkásság helyzete se volt rózsás 41-re:
"Az iparban is drákói intézkedéseket hoztak. Nagyon brutális tilalmak voltak, például a második elalvás után már internálták a munkából elkésőt. Leszorították a béreket, visszavontak néhány szociális intézkedést. Ez a lakosság körében nagy elégedetlenséget keltett, nem fokozta a háborús felkészülés lelkesedését. Ilyen körülmények között került sor június 22-én a német támadásra." - Szabó Miklós A Szovjetunió története
Azért a franciák 1870-ben meg akarták akadályozni a német egységet, és ők támadtak. A háborúban (főleg a korai véres csatákban) nem halt meg sokkal kevesebb német katona, mint francia, ehhez képest a minimum az volt, hogy elkenték a szájukat. Mondjuk az első világháború az inkább a németek sara volt (márminthogy ők támadtak - amúgy mindkét fél benne volt ebben is, mint az 1870-esben is), aztán utána ahogy kinézett Északkelet-Franciaország (kb. holdbéli táj), nem csoda, hogy komoly jóvátételt akartak, mivel a jóvátétel nélkül az történt volna, hogy a franciák járnak rosszul a győztes háborúval. (Németországban nem keletkeztek anyagi károk ugyanis.)
Pontosan úgy mint a német megszállás 1870-71 -ben. :)
Ugyanis az 1871 február 26-ai békeszerződés szerint a francik 5 miliárd Frs háborús jóvátételt fizettek ki, 4 év alatt. Na meg 547 milla Frs a megszállási költségeket. Ez még aranyfrank volt:)
Ki írt a szovjet mezőgazdaság nagy eredményeiről? Az 1928 előtti eredményeket valamikor tíz évvel később érték el (néhány mutatóban soha!), nagyobb népesség mellett, de azért 1933 után a háborúig nem volt éhezés. A háború után 1946-ban volt az utolsó szovjet éhínség, majd (már sokkal nagyobb népesség mellett) azt hiszem a hatvanas évek elejéig semmi, akkor kellett aranytartalékból (az már nem a cári örökség volt, illetve hát negyvenvalahány év után már nehéz annak nevezni...) importálni kanadai és amerikai gabonát.
Azért az sem tartható álláspont, hogy amikor nem volt import, akkor éheztek. Inkább azt mondhatjuk, hogy az éhínség a kielégítő (de nem túl magas színvonalú) ellátással párosult.
azt hiszem naiv, aki azt hiszi, hogy a mezőgazdaság kollektivizása rngeteg eredményt hozott. Gyakorlatilag a nagy Szovjetúnió történelme az éhezés, és a mezőgazdasági import történelme. A holodomornak amerikai import vetett véget, amit a cári kincstár aranyával fizettek ki. Az ötvenes-hatvanas években pedig tömb arannyal. Számunkra stabilizáló tényező volt, hogy az ideiglenesen itt állomásozókon kivül kb 14 millió szovjet embert etethettünk a fénykorban.
Persze hogy nem volt a szovjet életszinvonal összehasonlítható a nyugatival, de a városi urbanizáció azért fejlődött. Hogy milyen volt valójában az urbanizáció minőségileg ( hó-rukk húzzuk fel elvtársak az 5 éves terv előtt 5 évvel:)) arról ajánlott olvasmány:
Léon Dégrelle: Az oroszországi hadjárat.
Még valamit figyelembe kell venni: a Sztálin által elrendelt felperzselt föld taktikát. Az oroszok a visszavonulás alatt elvittek/elhajtottak/felrobbantottak mindent, tekintet nélkül a hátramaradó civilekre.
De van köze, nagyon is van. Ott ahol igyekeztek fenntartani a látszatot ott másként működtek a dolgok. És az elején igyekeztek is. De voltak rekvirálások bőven, az idegen tulajdonnak kikiáltott cuccok lefoglalása, a banki széfek lefoglalása+kiürítése, na meg Gőring "művészeti beszerzése".
Egy államilag szervezett rablás amelyhez a megmaradt Vichy kormány szépen még besegít is ( lásd Laval tevékenysége).
Valamikor régebben volt a ZI-vel egy kis vitánk miért is indúlt olyan későn a franci ellenállás ( kivéve elszort esetek), na itt a válasz:
-mert egy jó eletszinvonaláról ismert ország el kellett töltsön 2 kemény telet úgy hogy a széntermelés kimegy a Reich-be, a villamosenergia termelés 35 %-a dettó, tömegek hagyták el a nagyvárosokat
-kellett egy jó adag munkanélküliség ( leszerelt üzemek, nyersanyag hiány miatti leállások, közlekedés megyszüntetése a szabad:) zónával stb)
-a fizetések gyakorlatilag elértéktelenedtek, a jegyrendszer eljutott odáig 43 szept.-re hogy nem tudták teljesen biztosítani az ellátást ( 1100 kal)
-közben kiderül hogy az első vh-ús hős vezető akibe annyira reménykedtek gyakorlatilag semmit sem tesz, sőt: lásd a 41-es Darlan-Abetz egyezményt.
Sorolhatnánk a megszállás örömeit. Egy állami szinten végrehajtott és helyileg támogatott fosztogatás. Érdekes ahogy megpróbálod elterelni a szót a témáról, én a nyugati helyzetről írtam, az hogy hogyan viselkedtek a szovjetek a "felszabadítás" alatt az más téma. Hasonló volt a megítélésük a velük 44-től szövetséges románoknál is:)
