Szép
a
répa.
Fallosz,
Mely falhoz
Ütve rendre,
karotint köny-
nyez nedvezve.
Sírása lédús,
halálszülte
élet, Szá-
mára jól
lehet:
végítélet.
Folyjál
le tor-
komon,
mint bor,
Oh te
répa,
Szép
hetéra,
Ebédünk
éke,
kelléke,
Vég
e
.
Danikát senki sem dicséri (jó, tudom, mert ő bevallottan profi), pedig ez a költemény szerintem tutira benne van a legjobb tízben. Főleg a "Viszont" felütés dobogtatta meg a szívemet az utolsóelőtti sorban.
Zsebor
Dalom arról, hogyan jutottam el az répához s tovább
Rohanok, Úristen, elfogyoznak a retkek.
Sok megrendelőket én hogyan engeszteljek?
Választom rúdságát, minden pirossárgát, kevesebbek a terhek!
És most azt gondolám én nyavalyás fejemben,
Ha már megtaláltam ezt, bent a hideg földben,
Magamhoz veszem őt, tárgyammá is teszem, béke lesz szívemben.
Puha avagy kemény, az mindegy már énnékem,
Megírom dalomat, oszt’ dalolja a népem.
Belesse szívemet látván igaz voltát, bólint énfeléjem.
Akarna tőlem új és szép dalokat kérni.
Félve mondom ezért, hogy nem fogok ráérni.
Ettől oly igen félek, hogy nem is merek napig nem itt lenni.
heyho répatársak, most kivételesen nem a saját költeményeimet fogom idekopizni hanem.
Azthittétek, hogy a répaköltészet csak amolyan internetes úri huncutság???HÁHÁ hát nem! Egy kedves hölgyismerősöm ma 2 verset nyomott a kezembe, hogyénakkormost egyengetsem az ő répaköltőnői karrierjét...(marginal vigyázz...)
Nos.
Én annyit tudok tenni, az érdekében, hogy beidézem ezt két -amúgy igen kiváló- répakölteményt. Várom a véleményeket:
Répa-ciklus
1.
Apa a kertben
Márciusban elülteted,
Hamarosan kikel.
Hogy milyen lesz?
Ki tudja – nézz át
A csillámló vizes fü
Ködén keresztül párolgó
Tüzes Napgolyó felé
Tündöklő harmatos
Villanáson.
Ott rejlik a válasz,
És most kell, hogy válaszz:
Fehér vagy sárga legyen
A Répa melyet elültetsz
2.
Apa főz
A pafőz, pafőz, elék, elék
zselék, relék, tevék?
pafőz, pafőz, elék, elék
regék, relék, elek, elek?
pafőz, pafőz, elék, elék
elég, elég, a lég, a lég?
pafőz, pafőz, elék, elék
Azt kérded, mi ez?
Ez a RÉPAFŐZELÉK.
Én is köszönöm, VangSo. És Danika. Állat jókat írt mindenki. (VangSo, ki az a Bérczi Jenő?)Ezek után már csak remegő kézzel merem idebiggyeszteni a következő sorokat.
Úgy tűnik, kezdek átevezni a gyümölcsök mezejére (kettős képzavar!!), hogy aszongya:
Legyen helyem a polcon
Ha már idecipeltek, legyen helyem a polcon:
odébb lökök két fonnyadt dinnyét, pár csacska ringlót,
félre az útból, kígyóuborka-kacskaringók,
te is, bors, nyiss nekem tért, kömény, húzz el, ha mondom,
közös polcokra raknak akármi fűszerekkel,
még a vokádóval is egy lapon emlegetnek,
ha! mi közelít?! hess, ti alattomos, eretnek
banánok, túl pimaszok vagytok ti is ma reggel.
Végül - mit bánom én. Tolongjanak, ha nékik
ez kell. Vannak, kiket az ilyesmi kielégít.
Vidám, egyszerű lelkek. Ha engem megpucolnak,
úgysem fog érdekelni, hogy kikkel főznek egybe,
mert csípi majd szemem - pfuj! - a póréhagyma nedve,
de nem soká; mer' akkor már füstté lesz a holnap.
(A harmadik sorban a kígyó és az uborka között van a meccet.)
Répák, ti tiszta répák
avagy
Midőn szememből lét fakaszt a répakaszt
(letisztult répavers)
Répa koszton él a kaszt
répa-rímet rágicsál,
nem énekel mást, csak Azt,
(hol vagy, Lady marginál?)
versem zöldség, zakatol,
van benne rím, répa doszt,
milyen jó, hogy itt a toll
nem tűri a sonka-koszt!
Minden répa életében van egy pillanat, közvetlenül a párolás előtt, de már a felszeletelés után, amikor nem lehet tovább hallgatni. Engedjétek meg, hogy elmondjam e gondolat jegyében született legújabb versemet, amely, szentül hiszem, korszakalkotó, sőt, bátran mondhatom: forradalmi.
Érzelmi kitörés, színeváltozásom véglegesülésének tanújele, ilyesmi. (Finoman utalok a mű négy sarkkövére, melyek mint teherbíró pillérek támasztják alá a nagyívű alkotást.)
Négy sor répa, gondosan körbecövekelve
Répaköntösét ím, lelkünk ha fölvevé,
Nem mocskolhat minket sok tré paraszt sara,
E körben tér nyílik szárnyalni fölfelé,
Pompás társaság ez, a répa-kaszt maga.
Nem tudom, ismeritek-e Petőfi halhatatlanjának első fogalmazványát, amely kezdetben még meglehetősen nyers volt a későbbi zöngéshez képest, ebből egy töredék nemrég előkerült, és így hangzik:
Még ívnak a völgyben a répakirályok,
még zöldel a zeller a zablak előtt,
de látod, amonnan ha én kipisálok,
pont félbekaszálom a Bérczy Jenőt.
Kösz Dani, komolyan. Mostan olvasgatom újra a régieket, hát azok is... Kár, hogy többen feladták a répasággal járó kötelezettségeket. Node a Jehova megígérte, hogy ad nekünk, és jelezte is, hogy útban van. Mielőbb ideér, remélem.
Igazad van. Nem baj, ha berakom újra, most már jól?
Nagymonológ
Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Késztetését, hogy kezdje „enni”-vel
Világmegváltó nagymonológját? -
Hisz’ répáról szólna az. Inkább elűzi…
Répa avagy carrot, semmi több;
S rímek által elvégezni mind
A szó keservét, a vers eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat e hegyes.
Megvenni - feldarabolni - és lenni!
Talán álmodni: na, ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a konyhában,
Hol párolva vár e sárgaszín csoda,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a gyomort oly hosszan élteti:
Mert ki viselné a korhely csapásit,
Zsálya bosszúját, görögdinnye dölyfét,
Utált tökje kínját, pörkölt-halasztást,
A zöldborsóknak packázásait,
S mind a fújást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a szűzi érmeket.
Ha köretségbe küldhetné magát
A puszta szóval… - Ki hordaná e terheket,
Izzadva, nyögve élte fáradalmin,
Ha rettegésünk a répa utáni
Valamitől - a nem ismert tartomány,
Melyből nem tér meg rímelő - le nem
Lohasztja kedvünk. Inkább inni a
jó kis giniszt, mint ismeretlenek
Felé sietni? Ekképp az öntudat
Belőletek mind gyávát csinál,
S a répaság természetes szinét
A gondolat halványra betegíti;
Ily kétkedés által sok nagyszerű,
Fontos vers így kifordul medriből
S elveszti tett nevét.
Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha turi
Késztetését, hogy kezdje „enni”-vel
Világmegváltó nagymonológját? -
Hisz’ répáról szólna az. Inkább elűzi…
Répa avagy carrot, semmi több;
S rímek által elvégezni mind
A szó keservét, a vers eredendo,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minot óhajthat e hegyes.
Megvenni - feldarabolni - és lenni!
Talán álmodni: na, ez a bökkeno;
Mert hogy mi álmok jonek a konyhában,
Hol párolva vár e sárgaszín csoda,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a gyomort oly hosszan élteti:
Mert ki viselné a korhely csapásit,
Zsálya bosszúját, görögdinnye dölyfét,
Utált tökje kínját, pörkölt-halasztást,
A zöldborsóknak packázásait,
S mind a fújást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a szűzi érmeket.
Ha köretségbe küldhetné magát
A puszta szóval… - Ki hordaná e terheket,
Izzadva, nyögve élte fáradalmin,
Ha rettegésünk a répa utáni
Valamitol - a nem ismert tartomány,
Melybol nem tér meg rímelő - le nem
Lohasztja kedvünk. Inkább inni a
jó kis giniszt, mint ismeretlenek
Felé sietni? Ekképp az öntudat
Beloletek mind gyávát csinál,
S a répaság természetes szinét
A gondolat halványra betegíti;
Ily kétkedés által sok nagyszeru,
Fontos vers így kifordul medribol
S elveszti tett nevét.
készül a vers, de mégsem angolul írom, hanem: a gerince kelta nyelven lesz rímbe szedve, de pár jellegzetes( úgy is mondhatnám "íííízes) Wales-i és (most jön a meglepetés) manx-i kifejezés is fellelhető lesz majd benne.
