Ezzel kapcsolatos móri (legalábbi számomra) új infó: ha valaki a P/Z felől érkezik be, és itt akar kiszállni, akkor csak álljon rá a fűvel benőtt sínekre, és menjen végig rajta. Vonat itt már nem jár, a helyiek is gyalogútnak használják, és a lehető legrövidebb út, egyenesen belevezet a buszpályaudvarra.
Mi szerdán jártunk ugyanezen a szakaszon, szintén Oroszlányról indulva. Az idő eleinte nem volt olyan rossz. Mór előtt a hó is elkezdett esni. Viszont bent a városban a buszra várva rendesen átfagytunk. A Szent István teret viszont nagyon szépen rendbe rakták.
Régi turista kiadványokat olvasgatván bukkantam rá a Turista Magazin 1980-as áprilisi számában Rockenbauer Pál írására, melyben picit összegzi tapasztalatait az előző évi Kék Túra bejárásukról, amiből a film is született. Legtöbb gondolata a filmből is ismerős lehet mindenkinek, elsősorban a kritikus szálláshelyzetet elemzi ki hegységről hegységre, majd később az akkoriban Magyarországon kapható felszerelések hiányosságát taglalja. Ezek a dolgok azóta szerintem pozitív irányba változtak, a szálláshelyzet is, de a kapható felszerelések választéka mindenképpen klasszisokkal jobb mint 30 éve.
Forrás: Turisták Lapja 1980/4 április, Rockenbauer Pál
Számomra új gondolata a Kék Túra útvonal változtatásainak véleményezése. No ez a dolog azóta sem változott, rengeteg a változtatás, szükséges és szükségtelen egyaránt, és amiről ő is írt, a tilos területek miatti változások, nos azok még meggyőződésem szerint csak ezután fognak igazán teret nyerni.
"A túraútvonalak egyre gyakoribb megváltoztatása, elterelése lassan azzal a veszéllyel fenyeget hogy például a Kék Túra is előbb-utóbb olyan műkorcsolyázó kűrhöz hasonlít majd, amiből az összes ugrásokat kihagyták, csak az "összekötő lépések" maradnak. És itt nem csak az érthető módon "megfellebezhetetlen" területek elkerülésének szükségességéről van szó, ma már se szeri se száma azoknak akik ilyen vagy olyan -és nem mindig jogos- okokból korlátozni igyekeznek és korlátozzák is a turisták mozgását."
Ami nagyon elgondolkoztató, hogy a '30-as évekbeni Turisták Lapja újságok szerint totálisan központi probléma volt -az anyagi helyzet mellett- a rengeteg "tilos terület", később a '70-es, '80-as években is, és napjainkban is alakulóban van ez a probléma. Nem lehetne már legalább egyszer megoldást találni erre, hogy ne legyen tűrt, majd később tiltott személy a turista az erdőkben azoktól akik leginkább csak haszonszerzésre használják?
Erről így ír Rockenbauer Pál:
" Azt hiszem előbb-utóbb -természetesen érvelve és nem ellenségeskedve- össze kellene jönni a természetbarátoknak és az érintettekkel és átfogóan rendezni (még ha elméletileg úgy tűnik is hogy ez "rendezve van") ezeket a kérdéseket, mert félő, hogy az egyre szaporodó tilalomfák is egyre több ember kedvét veszik el attól, hogy egyáltalán kimenjen az erdőbe."
Év végén Várgesztes környékén jártunk, pár kilométert sétáltunk a kéken is, a tótól a várig, kifejezetten a jelzést követve.
Pár aktuális infó: a Gesztes Market ablakrácsán az állandóan elérhető, kültéri bélyegző köszöni szépen, rendben megvan.
A falusi böcsületesség megint tetten érhető volt, ezúttal a boltos részéről. Séta előtt vettünk két szatyornyi cuccot, mert már zártak, de mivel a sétára nem akartuk vinni a szatyrokat így aztán a boltos felajánlotta a hátsó fészerét raktározásra.
Átsuhant pár gondolat a kobakomban, melyeknek lényege az volt hogy lehet hogy nem mindenhol lennének meg a szatyorkáink, kb 7-8 ezernyi kaja-piával...
Nyitva volt a fészer, megvolt minden. Olyan becsületkasszás feelingem volt, de ez valahol olyan jó érzés azért hogy van még ilyen is, és azért nem is olyan ritka dolog még napjainkban sem a becsületesség.
A bolt egyébként nagyon jól fel van szerelve, szinte mint egy belvárosi kis ABC, annyi minden van. Nyitva tartására pontosan nem emlékszem, csak arra hogy megjegyeztem hogy falusi bolthoz képest meglepően tág intervallumban tart nyitva, jól tervezhető kisbolt.
A falu szerintem némi fejlődésnek indult, ez volt a benyomásom, de ezt már tavaly is megállapítottam. Szépülget ez a takaros kis sváb falucska, szerencsére.
A várat legjobb tudomásom szerint az erdészet kapta meg, mert ők könnyedén tudnak pályázni EU-s, és egyéb forrásokra a felújításhoz, ha jól rémlik közműves vadászház, vagy erdészház lesz belőle, szálláslehetőséggel.
Jelenleg már építési terület, le van zárva, az hogy valamit csinálnak abból látszik hogy az esőcsatornák már újak.
Rengeteg turista (többnyire a várkapuhoz parkoló autós) volt fent nézelődni.
A vár körüli erdő még így tetszhalott állapotában is szép volt, köszönhetően a fényeknek. A szokásos útbaigazító kéregető bácsika is ott volt, a kanyarban állt, ahol mindig is szokott...
És amit mindig csak az M1-es autópályáról látunk, közelről egészen lenyűgöző méretekkel bír:
Az alábbi két adat "előállításával" töltöttem az ünnepeket, sajnos, nem jött össze még 2016-ban.
Az első:
548
Ennyi fájlt kellett letölteni (2 éve folyamatosan töltögetem) azért, hogy megtudjam, hány útvonal van a TUHU adatbázisában.
A folyamatos javítások miatt voltak fájlok, melyeket többször is le kellett tölteni, de az 548 a minimum.
Ezekben a fájlokban vannak azok a gpx-ek, melyek segítségével (MapSource-on keresztül) képernyőre "varázsolhatók" egy-egy tájegység azonos típusú (sáv, kereszt, stb) útvonalai. Mivel 4 szín van, és 7 jelzés típus, az elméleti maximum 27(ennyi tájegység van)x28(ennyi útvonal lehet).
A fontosabb adat a 2.710, ennyi útvonal van jelenleg.
Ez nagyon sok, sokkal több, mint amennyit egy évvel ezelőtt összeszedtem.
Nem gondolom, hogy részletesen elemezni kéne, miért van ilyen sok, de talán nem érdektelen, hogy hány útvonalat kell átnézni, hogy biztonsággal elmondhassuk, ami az adatbázisban van, az a valóságban is van.
A valóság a 2.000-hez van közelebb, azon vagyok, hogy a "felesleget" minél hamarabb "kigyomláljam".
Újévi köszöntőnek álljon itt egy szép írás legszebb részlete a Turisták Lapja korabeli folyóirat 1933 decemberi számából a jól ismert, egykori turista Czékus Miklós tollából, melyből csak úgy árad a két világháború közti Magyarország hangulata, üzenete, hite:
Üzenet az észak-keleti végekről
Lehet-e oly gyönyörűséggel belefeledkezni a magyar multba, Csaba királyfi tejútjába egy langyos júliusi éjjele, bárhol is e hazában, - mint a Nagy Fejedelem regéckei vára ormán?
Lehet-e olyan sokat mozdítón megkönnyezni Kassánk, a Tátránk ragyogó képét bárhonnan is e hazában, - mint a Lászlótanyáról?
Lehet-e olyan bizalommal várni a beregi talpasok visszajöttét bárhol is e hazában, - mint a Magashegyi toronyban? Lehet-e olyan drága történelmi tanu mosolygó szemeláttára siklani tíz kilométert egy lélekzetre egy vékony kőrislécen bárhol e hazában, - mint a Milic oldalán a füzéri vár felé? Madárdalos tavasszal éppen úgy mint lombhullató őszön, nyári napsütésben ugyanúgy, mint zuzmarától csillogó téli fák alatt mindig újat, felejthetetlent nyujt ez a vidék, amely még azzal is büszkén kérkedhetik, hogy szeretik-e úgy a turistát bárhol e hazában, - mint a csonka eperjesi hegysor erdőkoronázta öreg hegyein, szőlőkoszorúzta nótás lankáin?... Fedezzük fel hát a csonka eperjes-tokaji hegysort.
k. Czékus Miklós
a Regéci vár ormán a Tiszahát a Magas-hegyről Füzér
Esőkabát és esőnadrág mindig van nálam ha kell, ha nem. Túrabotot nem használok.
Gerlach: csak hegymászó igazolvánnyal (így egyedül is lehet) vagy hegyi vezetővel lehet felmenni...és ebben sajnos változás nem várható. 20-60 euró között van szituációtól függően a bünti a jelzett út elhagyásáért, de még a bünti is olcsóbb, mint az eddig legjobb szlovák ajánlat 250 euróért. Ez mondjuk nyárra vonatkozik és hárman is mehetnek, úgy szétdobva a költségeket már nem annyira gáz, de még így is messze van az általam reálisnak tartott ártól. Több mint valószínű, hogy ennél olcsóbban nem lehet legálisan feljutni.
Ezek alapján meg nem nehéz elképzelni, hogy miért nem fog ez a rendszer egyhamar megszűnni.
Semmi gondom nem volt szerencsére, max annyi, hogy megküzdjek azon perverziómmal, hogy az emelkedőt mielőbb le akarom tudni. Na, ez a Tátrában nem könnyű :D De lenyűgöző a táj szépsége és az a monumentalitás amit látsz, ami abból is fakad, hogy a Magas-Tátra ugye a világ legkisebb magashegysége. A Krivánnal annyi a gáz, hogy az a szlovákok nemzeti csúcsa is, így mennek mint ha muszáj volna. A csúcs előtt nem sokkal komoly közlekedési dugó tud kialakulni, ami az olyan türelmetlenebbeknek mint én kicsit meg tudja viselni az idegrendszerét. ilyenkor kapcsolok zerge módba és kikerülöm a népet ahol tudom :) A Rysyre lehet felvinni a Poprádi tótól 5-10 vagy néha még több kilós csomagokat teáért cserébe, mivel a hülyének is megéri, pláne nekem, én is vittem, ez is egyfajta élmény :) Több ismerősöm persze nem tart emiatt normálisnak, de ez van :)
Több naposon még nem voltam, mi eddig úgy mentünk, hogy reggel korán 6-7 között indultunk, ott voltunk 10-11 körül és túra után vissza. Mivel a terep nagyobb magasságban már köves egyértelműen bakancs szükséges és nem túracipő. Túrabot csak ha bizonytalan vagy ilyen terepen, illetve amit előttem is írtak, ha fáj a térded. Bár utóbbi esetén nem biztos, hogy az ilyen túrák javasoltak :) Mindig viszem a GPS-t és hasznos is, mert van hogy omladék köveken megy a túraút és nem mindig egyszerű követni. Kaja, pia ízlés szerint és több réteg ruha, mert az időjárás azért ott tud hirtelen változni, bár lekopogom, nekünk eddig szerencsénk volt. Az egyik legjobb előrejelző oldal a meteoblue.com ez eddig nem tévedett. A Nagyszalóki csúcsra aznapra nem mondott esőt, vagy max 1 mm-t, míg a többi oldal volt hogy 10 mm-t is írt. Nem esett egy csepp sem :) Általában 2-3 nappal előtte tudnak megbízhatóan jósolni, ennél több nap esetén még lehet változás.
Fejlámpát is érdemes betenni, ha kicsit ki van számítva az idő, meg csak úgy is.
Fényképezőből nekem egyelőre kompakt van, arra nem kell szűrő :)
Gerlach persze tervben van, de oda hegymászó engedély kell, vagy olyannal kell menni akinek van. Júniusig most úgy sem aktuálisak ezek a túrák a zárlat miatt. És nem érdemes kockáztatni, mert egyrészt ha elkapnak akkor komoly bünti van, másrészt könnyű eltévedni, vagy rosszul lépni havas-jeges terepen.
a hirtelen időjárásváltozásra érdemes felkészülni, főleg ha nem csak egy "felszaladok a csúcsra és hipphopp vissza" túrát csinálsz hanem ott alszol valamelyik házban (egyébként szerintem ennek van értelme, 2-3 napot fent csavarogni, átszelni keresztben.. vagy hosszában. az nagy élmény!)
aláöltözet javallott, kiskabát szél/eső ellen (én szoktam vinni egy vékony esőnadrágot is, nagy szél esetén is kellemes felvenni), esetleg vékony sapka kesztyű
napkrém, akinek kell napcsiszemcsi, nap elleni fejfedő
A legutóbbi alkalommal Kincsesbánya felettig jutottam a piroson, így innen indultam tovább 27-én kora délelőtt. Iszkaszentgyörgyig jó jelzettséggel, változatos út vezet, elhagyott hétvégi telkek, fenyvesek között. A faluban a postán kértem bélyegzést, rápillantottam a kastélyra, majd útnak indultam a Kőasztal felé, ami egy nagyon kis kellemes piknikező helynek tűnt - bár a zúgó szélben ez az idill kicsit elmaradt. Az asztaltól pár száz méterre kilátó áll: mivel magas fenyők veszik körül, a kilátás igen gyér - csak a döntéshozók tudják, miért pont oda került. A jelzések innentől kezdve elkezdtek elmaradozni: az igazolófüzet térképe viszont jól vizsgázott, többnyire pontos segítséget nyújtott. A Leányvágó előtt vétettem csak el egy elágazást, de könnyen visszataláltam. Csór után lett ismét jobb a jelzettség. A "horgok" izgalmasak voltak: egyfelől be és kijutni onnan, másfelől a látvány is - bármennyire is hasonló elven képződtek, mintha mindegyik egy-egy külön világ lett volna.
Egy óra felé járt már az idő, mire felértem a Baglyasra. Jártam már itt, egyik Pannónia Fesztivál közben lazítottunk egy túrázással, csak akkor május végi hőség volt. Erre a hegyre szinte nincs ideális túraidő: annyira kopár, kitett, hogy hidegben-melegben egyaránt teljesítmény felkeresni. Megtaláltam a bélyegzőt - "veszprém megyei" típusú, és a szélviharban megküszködtem a pecsételéssel. Utána egy kis mélyedésbe kucorodtam be, nézelődtem pár percet, de a napsütés csak kicsit javított a hőérzetemen, úgyhogy továbbindultam. Ez után jött a Hideg-völgy feletti domb, ahol megállapítottam hogy elfogyott az út. Nem hosszú részt fejtettek le, a meredek domboldalon leereszkedtem, és a bányatelep sarkánál újra megtaláltam a jelzést (itt fordul ÉNy irányba). Nem tudom, mennyit akarnak még a "hegyből" elbontani, ennek megfelelően ki kéne találni az alkalmas új útvonalat. Lehet ösvényt nyitni, a tető nyugati oldalán, de nyilván csak akkor van értelme, ha ez hosszú távra is jó megoldás. Inotán gyorsan áthaladtam, mögötte van egy pici horgásztó, 2-3 tanya (korábban írtátok hogy kutyás volt, most valamennyien kerítésen belül voltak). Kezdtem már fáradni, mikor rátértem a távvezetékek kijelölte "turista-sztrádára", mely egészen Várpalota széléig vezetett. A városon belül érdekes az útvonal, sok (és nem feltétlenül a legszebb) arcát is megmutatja a helynek. Három után érkeztem a központba, és mivel éppen indulóban volt egy közvetlen busz aznapi úticélom felé, itt is a postán kértem egy gyors bélyegzést, a kulturális jellegű turistáskodást a következő alkalomra hagytam.
2016-ban sikerült bevenni három csúcsot is: Nagyszalóki, Rysy, Kriván. Nem vagyok a legnagyobb szakértő, de hátha tudok segíteni :) Az alacsony- Tátrában is jártam pár csúcson, pl. Gyömbér, Chabanec, Chopok, illetve a Liptói havasokban Baranec és Jakubina :)
Két ünnep közötti bejgliégető túrának Ludovicus barátommal beterveztünk egy könnyebb(nem vélt) Karancs-Medves csúcsai mozgalmat, illetve ezen belül azon csúcsok felkeresését, amelyet a Bányász körút nem érint (és a Somoskőt sem).
Bárnában volt az alaptábor, az első egyeztető megbeszélést a Bárna, garázs megálló közelében található szocreál hangulatú egységben tartottuk. Úgy 11 óra tájban kerekedtünk neki, a falu közepén tábla jelzi a Kohász-Kék letérését a Nagy-kő felé. A csúcs felé tartó Khrsz jelzések - kis kezdeti nehézség után - jól követhetőek, igaz, a gyökkettest nem meghaladó tempó miatt volt időnk alaposan nézelődni. Az erdő csendjét a tüdőm felől érkező hangos sípolás törte csak meg. A mozgalmároknak nem kegyelmeztek a szervezők, a kódok kizárólag a csúcsot megmászva válnak láthatóvá. A fárasztó mászás jutalma a gyönyörű körpanoráma. A csúcson találtunk egy hálózsák-tartót, nem tudom, hogy lehet ilyet elhagyni, mindenesetre ha valakinek hiányzik, nálam jelentkezhet. Nem túl megviselt, nemrég még használhatták.
Innen meredek lejtő a Kohász-kékig, majd erről egy kb. 2 kilométeres letérés a Kis-kőig a végig jól jelzett és kiválóan járható (szekérút) K+ jelzésen. Kis-kőnél először nem találtuk a kódot, felmentem a csúcsra is az egyszerűbbnek tűnő, balra induló ösvényen, de ott sem volt. A furfangos szervezők... Lefele a másik irányban a jóval meredekebb ösvényen mentem le, itt sikerült bemutatnom 10 méteren belül két hatalmas perecelést is, jól meg is ütöttem magam, de nem tűnt súlyosnak a dolog. Mindenesetre épp amikor nyalogatom a sebeimet, látom meg a kicsi, kódos táblát meglehetősen valószerűtlen magasságban egy fa törzsén. Szóval ott van az egy tájékoztató tábla melletti fán, csak jó magasan és a másik - a Kis-kőhöz érkezve nem látható - oldalán.
Mintegy háromnegyed óra alatt értünk vissza Bárnára, és abban maradtunk, hogy ha még a Szér-kőhöz is fel akarunk menni, akkor jobb, ha nem térünk be az útba eső, jó meleg Ibolya sörözőbe, mert még a végén elmegy a kedvünk a további mászástól. Így - meggyőződve, hogy visszafelé is nyitva találjuk - egyből nekiindultunk a falutól északra levő csúcsnak, és könnyen meg is találtuk: ide is Khrsz jelzés vezet, és csak az utolsó 100-150 méter macerásabb a fától-fáig jelzések miatt (ösvény itt nem volt). A csúcson tájékoztató tábla, oldalán a csúcskód. Kilátás innen nincs, de a két korábbi csúcsról és az útbaeső szakaszokon jól kigyönyörködtük magunkat. Az Ibolya sörözőben vártuk meg a buszt, mely 20 perc alatt beröpített minket a tarjáni buszállomásra, így kényelmesen elértem a pesti buszt (amúgy 0 perces átszállási idő van erre).
Ez a 15 km gyaloglás ilyen eltunyult állapotban éppen elég volt, ráadásul a bal bokám is elég szépen bedagadt az eséstől, úgyhogy összességében örülök, hogy sikerült végigjárni a tervezett utat.
Elbányászva 1.
A Száraz-horog felett.
Ipari hangulatban.
A Kőasztal.
