Szerintem ez a vadkempingezést nem érinti, azt az erdőtörvény szabályozza (max. 24 óra egy helyben, engedély nélkül is lehet, az erdőgazdálkodó tűrni köteles) a nevezési díjas teljesítménytúrákat viszont igen.
Gond egy szál se, az mtsz mint turistákat képviselő szervezet, nyilatkozatot tesz hogy a kéktúra teljesítők nem anyagi haszonszerzők, így őket az erdészet szerint is megilleti őket az ingyenesség.
Még jó, hogy a telefon működött. Sötétben, -18 fokban, idegen terepen, nem túl jól felkészülve az volt a legjobb megoldás, hogy segítséget kért. Jó lenne megtudni, hogy mi történt pontosan, hogyan számították el magukat ennyire.
2017.01.07. Mátraverebély - Nagybárkány OKT - majd séta a Körösi Emlékpark/Sztúpa -hoz.
A Cserháti szakaszokon jó odafigyelni tervezéskor a sárra! Nos ezzel nem volt gondunk, amikor a -15 fokos időben nekivágtunk a túrának 8:45-kor :) Mátraverebélyen az ABC-ben mindjárt bélyegeztünk is, mint később kiderült ez volt az utolsó fűtött helyiség, amelyben részünk volt. Az utcán sem sok emberrel találkoztunk, mindenki jobbnak látta az otthon melegében meghúzni magát. Mi sem teketóriáztunk sokat, hiszen a hideg legjobb ellenszere a tempós gyaloglás, így nyakunkba vettük a lábunkat. Kíváncsian vártuk, az új útvonal mit mutat, nekem tetszett, hogy bele került a Mátraverebélyen a templom, és az útvonal is jobban járható lett. A Szentkúti kitérő is érdekesebbé tette az útvonalat, bár maga a Szentkút melletti fejlesztések, a csapatunk egybehangzó véleménye alapján már nem hozzák a régen megszokott meghittségét a zarándokhelynek. A Templom megtekintése után besétáltunk a már nem működő Szent László forrás szurdokába, majd a Szűz Mária forrás melletti pihenőnél teáztunk. A Zöld sáv jelzéshez érve egy éles balkanyarral elindult jelzésünk a régi nyomvonal felé, majd a régi megszokott útvonalon értünk le Sámsonházára. Sajnos az itteni kocsma pont bezárt mire leértünk a településre, így rögvest tovább indultunk, hiszen a hideg nem kedvezett a lassú nézelődésnek. A Sámsonházai Geológiai Tanösvényt is csak épp, hogy lefényképeztük, egy táblát csak menet közben megnéztünk, de az épp megerősödő szél, gyors továbbhaladásra ösztökélt. Az aszfaltról Nagybárkány felé kanyarodva, a domboldalról szép kilátás nyílt visszafele a Fejérkő várra, majd előre pillantva szépen kinyílt a látvány Nagybárkány temploma, és hamarosan házai felé is. Sajnos itt sem találtunk semmit nyitva, így a templom megtekintése után visszamentünk a pecsételőhelyre a zárt kocsmához. Itt már kénytelenek voltunk egy picit időzni, mert elemózsiánkat el kellett fogyasztanunk, hogy legyen egy kis tüzelőanyag a szervezetünkben. A következő bélyegzőhelyig már irreális lett volna eljutnunk, így a Csüd-hegy nyerge felé indultunk vissza Sámsonházára, hogy ne ugyan az az utat járjuk be visszafele. Sámsonházától pedig az idő szűke miatt már aszfalton mentünk a Sztupához, melyet még épp volt időnk megtekinteni a busz indulásáig. A buszmegállóban picit elbizonytalanított, hogy az internetről kinézett busz nem volt feltüntetve, így elkezdtünk agyalni egy B terven, de szerencsére másodperc pontosan megérkezett a busz 15:35-kor, eloszlatva aggodalmunkat.
Azért -15 foknál hidegebb időben, készületlenül egy éjszaka kint az erdőben, nem vicc. Persze Te sem erre gondoltál, de inkább így mint úgy. Szerencsére nem lett baj! ( ... amúgy lehet, hogy kiszámlázzák nekik a kiszállást, csak nem kötik az orrunkra.)
Ezzel kapcsolatos móri (legalábbi számomra) új infó: ha valaki a P/Z felől érkezik be, és itt akar kiszállni, akkor csak álljon rá a fűvel benőtt sínekre, és menjen végig rajta. Vonat itt már nem jár, a helyiek is gyalogútnak használják, és a lehető legrövidebb út, egyenesen belevezet a buszpályaudvarra.
Mi szerdán jártunk ugyanezen a szakaszon, szintén Oroszlányról indulva. Az idő eleinte nem volt olyan rossz. Mór előtt a hó is elkezdett esni. Viszont bent a városban a buszra várva rendesen átfagytunk. A Szent István teret viszont nagyon szépen rendbe rakták.
Régi turista kiadványokat olvasgatván bukkantam rá a Turista Magazin 1980-as áprilisi számában Rockenbauer Pál írására, melyben picit összegzi tapasztalatait az előző évi Kék Túra bejárásukról, amiből a film is született. Legtöbb gondolata a filmből is ismerős lehet mindenkinek, elsősorban a kritikus szálláshelyzetet elemzi ki hegységről hegységre, majd később az akkoriban Magyarországon kapható felszerelések hiányosságát taglalja. Ezek a dolgok azóta szerintem pozitív irányba változtak, a szálláshelyzet is, de a kapható felszerelések választéka mindenképpen klasszisokkal jobb mint 30 éve.
Forrás: Turisták Lapja 1980/4 április, Rockenbauer Pál
Számomra új gondolata a Kék Túra útvonal változtatásainak véleményezése. No ez a dolog azóta sem változott, rengeteg a változtatás, szükséges és szükségtelen egyaránt, és amiről ő is írt, a tilos területek miatti változások, nos azok még meggyőződésem szerint csak ezután fognak igazán teret nyerni.
"A túraútvonalak egyre gyakoribb megváltoztatása, elterelése lassan azzal a veszéllyel fenyeget hogy például a Kék Túra is előbb-utóbb olyan műkorcsolyázó kűrhöz hasonlít majd, amiből az összes ugrásokat kihagyták, csak az "összekötő lépések" maradnak. És itt nem csak az érthető módon "megfellebezhetetlen" területek elkerülésének szükségességéről van szó, ma már se szeri se száma azoknak akik ilyen vagy olyan -és nem mindig jogos- okokból korlátozni igyekeznek és korlátozzák is a turisták mozgását."
Ami nagyon elgondolkoztató, hogy a '30-as évekbeni Turisták Lapja újságok szerint totálisan központi probléma volt -az anyagi helyzet mellett- a rengeteg "tilos terület", később a '70-es, '80-as években is, és napjainkban is alakulóban van ez a probléma. Nem lehetne már legalább egyszer megoldást találni erre, hogy ne legyen tűrt, majd később tiltott személy a turista az erdőkben azoktól akik leginkább csak haszonszerzésre használják?
Erről így ír Rockenbauer Pál:
" Azt hiszem előbb-utóbb -természetesen érvelve és nem ellenségeskedve- össze kellene jönni a természetbarátoknak és az érintettekkel és átfogóan rendezni (még ha elméletileg úgy tűnik is hogy ez "rendezve van") ezeket a kérdéseket, mert félő, hogy az egyre szaporodó tilalomfák is egyre több ember kedvét veszik el attól, hogy egyáltalán kimenjen az erdőbe."
Év végén Várgesztes környékén jártunk, pár kilométert sétáltunk a kéken is, a tótól a várig, kifejezetten a jelzést követve.
Pár aktuális infó: a Gesztes Market ablakrácsán az állandóan elérhető, kültéri bélyegző köszöni szépen, rendben megvan.
A falusi böcsületesség megint tetten érhető volt, ezúttal a boltos részéről. Séta előtt vettünk két szatyornyi cuccot, mert már zártak, de mivel a sétára nem akartuk vinni a szatyrokat így aztán a boltos felajánlotta a hátsó fészerét raktározásra.
Átsuhant pár gondolat a kobakomban, melyeknek lényege az volt hogy lehet hogy nem mindenhol lennének meg a szatyorkáink, kb 7-8 ezernyi kaja-piával...
Nyitva volt a fészer, megvolt minden. Olyan becsületkasszás feelingem volt, de ez valahol olyan jó érzés azért hogy van még ilyen is, és azért nem is olyan ritka dolog még napjainkban sem a becsületesség.
A bolt egyébként nagyon jól fel van szerelve, szinte mint egy belvárosi kis ABC, annyi minden van. Nyitva tartására pontosan nem emlékszem, csak arra hogy megjegyeztem hogy falusi bolthoz képest meglepően tág intervallumban tart nyitva, jól tervezhető kisbolt.
A falu szerintem némi fejlődésnek indult, ez volt a benyomásom, de ezt már tavaly is megállapítottam. Szépülget ez a takaros kis sváb falucska, szerencsére.
A várat legjobb tudomásom szerint az erdészet kapta meg, mert ők könnyedén tudnak pályázni EU-s, és egyéb forrásokra a felújításhoz, ha jól rémlik közműves vadászház, vagy erdészház lesz belőle, szálláslehetőséggel.
Jelenleg már építési terület, le van zárva, az hogy valamit csinálnak abból látszik hogy az esőcsatornák már újak.
Rengeteg turista (többnyire a várkapuhoz parkoló autós) volt fent nézelődni.
A vár körüli erdő még így tetszhalott állapotában is szép volt, köszönhetően a fényeknek. A szokásos útbaigazító kéregető bácsika is ott volt, a kanyarban állt, ahol mindig is szokott...
És amit mindig csak az M1-es autópályáról látunk, közelről egészen lenyűgöző méretekkel bír:
Az alábbi két adat "előállításával" töltöttem az ünnepeket, sajnos, nem jött össze még 2016-ban.
Az első:
548
Ennyi fájlt kellett letölteni (2 éve folyamatosan töltögetem) azért, hogy megtudjam, hány útvonal van a TUHU adatbázisában.
A folyamatos javítások miatt voltak fájlok, melyeket többször is le kellett tölteni, de az 548 a minimum.
Ezekben a fájlokban vannak azok a gpx-ek, melyek segítségével (MapSource-on keresztül) képernyőre "varázsolhatók" egy-egy tájegység azonos típusú (sáv, kereszt, stb) útvonalai. Mivel 4 szín van, és 7 jelzés típus, az elméleti maximum 27(ennyi tájegység van)x28(ennyi útvonal lehet).
A fontosabb adat a 2.710, ennyi útvonal van jelenleg.
Ez nagyon sok, sokkal több, mint amennyit egy évvel ezelőtt összeszedtem.
Nem gondolom, hogy részletesen elemezni kéne, miért van ilyen sok, de talán nem érdektelen, hogy hány útvonalat kell átnézni, hogy biztonsággal elmondhassuk, ami az adatbázisban van, az a valóságban is van.
A valóság a 2.000-hez van közelebb, azon vagyok, hogy a "felesleget" minél hamarabb "kigyomláljam".
