Köztudottan nem vagyok ortodox útvonalkövető túrázó. Nem is volt soha célom, soha nem is tagadtam. A szemem sem rebben(t), ha egy-egy számomra érdekes látnivaló miatt, akár hosszabb szakaszon is kitérő úton haladtam az Országos Kékkör teljesítése közben. (Persze ez legtöbbször inkább többlet utat jelentett, mint csökkenést.)
Azonban a bevezető látszólagos ellentmondása ellenére örülök a kitűzött célotoknak. A szőrszálhasogatás nem célravezető, de a szabályok betartása és betartatása igenis fontos. Ha ezért jár az elismerés, követeljük meg az elvárhatót. A fent leírt szokásommal együtt, utam során minden bélyegzőt begyűjtöttem, minden ki/beszállásnál duplán bélyegeztem. Persze azok a praktikák, amiket az előttem szólók említettek (pld. egyszerre kettő bélyegzés, …), a gyakorlati túrázás kikerülhetetlen részei, de soha egy lépést nem tettem csalás céljából. De minek is tettem volna, hisz magamon kívül kit is csaptam volna be?
Úgy gondolom, a követelményhez való alkumentes ragaszkodás elég ebben az esetben. Legyen nyílt titok, hogy csak a szabályosan kitöltött, logikusan elfogadható igazolófüzetet igazoljátok le. Ha egy-egy bepróbálkozást pedig még vissza is dobtok, még erőt is demonstráltok. Ezt elégnek érzem az óhatatlan emberi gyengeség ellensúlyozására, aki pedig tudatosan csalni akar, az úgyis csalni fog. (Az ilyet pedig csak sajnálni tudom.)
Feladatotok nem lesz könnyű, mert ahogy említettétek, a növekvő népszerűséggel, a kispistázók is egyre szaporodni fognak. Remélem, megtaláljátok céljaitok eléréséhez a megfelelő utat, magatok örömére és a jövőbeli turista társadalom épülésére.
Eredményes, jó munkát kívánok nektek: Feltser János - hadidoki
Neked írom a választ, timetable, de alapjában véve több hozzászólásra vonatkozik!
Eddig is láttunk már olyan igazoló füzeteket, ahol hiányzott egy-két-több dupla pecsételés, de alapvetően nem akarunk szőrszálhasogatóak lenni, és ahol a dátumok nem mondtak ellent egymásnak, és a dupla pecsétek nagy része megvolt, a hiányukat pedig legalább megpróbálták képekkel, szövegesen leírt indokokkal pótolni, azokat elfogadtuk. Azonban most már olyan füzetek is a kezünkbe akadnak, ahol tendenciózusan az összes dupla pecsét hiányzik! És ezek a hibák a legújabb kiadású füzetekre jellemzőek csak, az utolsó pár év teljesítéseire! A régi, 20-30 éves füzeteket beadók mindig nagyon precízen jártak el, sokszor megcsodáljuk a különleges bélyegzőket, amiket nagy-nagy leleménnyel szerezhettek be! Nekem a legjobban egy cserháti falu "Legeltetési Bizottság" feliratú bélyegzője tetszett! Most miért nem lehet így eljárni? Vagy divat lett talán a szabályok sutba vágása?
A csalást kiszűrni nem tudjuk a dupla pecsételéssel sem, ez nyilvánvaló. Ha valaki egy alkalommal nyomja be mindkét stemplit, az utólag már nem derül ki. Ha a dátumozás sem ellentmondó, akkor sima az igazolási procedúra. Itt a szabályok betartásáról van szó. Le van írva, hogy kell csinálni, és többen mégis mégis másképp tesznek.
Amikor decemberben utoljára hallottam felőle, Bozó Bandi bácsi súlyos beteg volt. Azt hiszem, őt már nem fogjuk tudni megkérdezni ebben a témában.
Örülök hogy megjelentetek itt, a felhívásotokkal kapcsolatosan nekem az jut eszembe legfontosabb kérdésként, hogy az egyre gyakoribb ilyen jellegű hibák esetében, milyen indoklásokkal találkoztatok a túrázók felől, ami miatt nem a kiírásnak megfelelően történt a teljesítés? Ha ezt a felhívást ~5 évvel ezelőtt teszitek közzé, valószínűleg nem teljesen értettem volna egyet, mivel akkor még gyakran volt probléma a pecsétek 0-24 órás elérhetősége, és örültünk ha előre vagy utólag beüthettük a dupla pecsétet a megszakítás helyén. Én most járom a KDP-t, ahol a pecsételőhelyek többsége céges igazolású: én úgy vagyok vele, hogy ezeken a helyeken nem feltétlenül törekszem dupla pecsétre, van hogy a tömegközlekedési jegyet mellékelem a füzethez (vagy ha úgy adódna, évszaknak megfelelő fényképet).
Mit tekintünk a "megszakításkor pecsételni kötelező" szabály lényegének? Ha azt, hogy az illető figyelmesen, pontosan elolvasta a nyitó oldalt, megadva a túrának a kellő keretet, akkor ehhez ragaszkodni kell. Viszont mi különbözteti meg ezt attól, hogy én egy ponton nem pecsételek, csak második alkalommal duplán, mert mondjuk első érkezéskor nincs rá lehetőségem (pl. indulóban van egy közlekedési eszköz), vagy olyan helyen szakítom meg az utat ami a túra szempontjából logikus, de nem igazolópont (pl. vértestolnai elág., de hogy mást ne mondjak, jelenleg Zalakaroson a város központja), és később duplát ütök a legközelebbi érintett ponton? Vagy ha valakinek az első nyomata csúnya lesz (bár olvasható), de üt mellé még egyet?
Mi szerintem leginkább a ti tapasztalatotokban bízunk, hogy kellő objektivitással fel tudjátok mérni, kinek lehet odaítélni a jelvényt. Gondolom, a füzet "mesél" az életéről, már ránézésre is. Amit nem lehet kiszűrni (és a pecsét rigorózus vizsgálata sem segít rajta): helyenkénti kerékpáros teljesítés, vagy pár kilométeres lehagyott, lerövidített szakaszok. Itt a fórumon többször volt már téma, hogy ezen valamennyire az tudna változtatni, ha kicsivel növelni lehetne az igazolópontok számát, olyan helyekre helyezve pecsétet, melyek az útvonal "legtávolabbi, legkiesőbb, legnehezebben elérhető pontjai".
Nem lesz könnyű dolgotok. Jó volna megőrizni a kéktúra teljesítés értékét, ugyanakkor nem szabadna átesni a rigorózus ellenőrzéssel a ló másik oldalára. A elvárt dupla pecsételés sem mindig megoldás, hiszen magam is megszoktam, még a gyakrabban elvesző régi pecsétek idején, hogy duplán pecsételek a szakaszhatáron, így a folyatáskor már nem kell aggódnom hogy hozzáférhető-e a pecsét. ( Megjegyzem az új bélyegzők közül sajnos több csak nyitvatartási időben elérhető ) Talán a kérdéses esetekben újra be kellene vezetni a füzetben is említett "elbeszélgetés" intézményét ( vagy akár az okt fényképes kvízt is lehetne ilyenkor használni ) Végül sok sikert kívánok a munkátokhoz!
Én mondjuk nehezen tudnék olyan érvet kitalálni, hogy miért ne tudná valaki a "túraszakasz megszakításakor és újrakezdésekor is kell pecsételni" mondatot teljesíteni. A füzetben a teljesítés igazolása címszó mögött azért nem túl bonyolult feltételek vannak: 0. járd le a kéktúrát. 1. pecsételj és dátumozz a túraszakasz kezdetén és végén az erre a célra kihelyezett bélyegzőkkel 2. ha nem találsz ilyen bélyegzőt, keress egy nem kijelöltet, kérj kocsmából, boltból, akárhonnan. 3. ha nincs ilyen, fényképezz.
A céllal alapvetően egyetértve - és csupa megfelelő pontokon duplapecsétes kéktúrafüzethez tartozó jelvénnyel rendelkezve:) - azért kikívánkozik belőlem a kérdés: döntésetek előtt megkérdeztétek Bozó Bandi bácsitól hogy ő mit tett anno ezen esetekben?
Kicsit változtak a dolgok az MTSZ-ben, Bozó Bandi bácsi nem tudta már tovább vállalni a kéktúra igazolófüzetek ellenőrzését, segítői is kiszálltak ebből a projektből. A szövetség felkérésére most ketten látjuk el ezt a feladatot, mindketten többszörös Országos Kéktúra teljesítők vagyunk, de a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra és az Alföldi Kéktúra sem ismeretlen a számunkra ;-). Azért hoztuk létre ezt a nikket közös megegyezéssel, hogy néha szólhassunk Hozzátok, vagy a kérdéseitekre válaszolhassunk itt a kéktúra fórumon is.
Sajnos, most egy olyan tendencia megjelenése miatt kell az itteni fórumozókhoz – vagyis a kéktúrázókhoz – szólnunk, ami a megfigyelésünk szerint egyre jobban terjed, és ami a kiírás szerint értékelhetetlenné teszi az igazoló füzeteket: ez pedig a dupla pecsételés hiánya a túrák határain! Mindhárom kéktúra mozgalom kiírása valamilyen módon megfogalmazza, hogy a túrák elkezdésekor és befejezésekor is kell pecsételni az igazoló füzetbe, így tehát a szakaszok közötti megszakítási pontokon két bélyegzésnek kell lenni egymás mellett!
Mivel a füzetek kiértékelésekor kénytelenek vagyunk az érvényben lévő kiíráshoz tartanunk magunkat és mindketten vagyunk annyira vaskalaposak, hogy ezt természetesnek is vegyük, már több teljesítés igazolását nem tettük meg. Az ezek feletti végső döntést az MTSZ-re bíztuk. Úgy gondoljuk, mindenki járja úgy a kéktúráját, ahogy akarja, de ha jelvényt is szeretne érte, akkor teljesítenie kell a kiírásban megfogalmazott előírásokat.
Szeretnénk minél több fórumon a teljesítők tudomására hozni, hogy aki nem vette eddig a fáradtságot, hogy elolvassa és megjegyezze az igazolás szabályos módját, az még időben észbe kaphasson. Úgy gondoljuk, ha nem várnánk el a dupla pecsételést a túrák határán, akkor bizony sokan lelkiismeret-furdalás nélkül kihagynának szakaszokat. Ettől válna egy útvonalkövető mozgalom félig-meddig (vagy akár teljesen?) érintőpontossá és a jelvénye akár pár száz kilométer teljesítésével megszerezhetővé. És ettől vesztené el az értékét minden új teljesítés, mert mindenki tudná, hogy ezt már simán le lehet szakasz kihagyásokkal is nyomni, igazolás szempontjából teljesen szabályosan. Persze mindenki magának csinálja, ezzel nem szúr ki mással és most is vannak csalók, de ezen még enyhíteni nem lenne kívánatos a kéktúrák jövője szempontjából. Az igazi kéktúrázók kedélyét – a miénket is – igenis borzolja, ha olyanok is megkapják az elismerést, akik (el)ismerten nem teljesítették a teljes távot vagy akiktől már nem is lett megkövetelve a túra kiírás szerinti végigjárása!
Röviden ennyi lett volna. Szeretnénk megkérni Benneteket, hogy legyetek szívesek, és a fentebb leírtakat minél több fórumon, és az ismerőseitek között is terjesszétek, mert nem szeretnénk, ha bárkit is meglepetésként érjen az, hogy az igazolófüzete szerinti teljesítését nem ismerjük el!
Az a baj, hogy a cikkből abszolute nem derül ki, hogy kikről, milyen felkészültségi túrázókról van szó. Bár az a gyanúm, hogy az első ijedelem alkalmával egyből jeleztek, aztán nekiálltak gondolkodni, vagy továbbmenni, és egyből odataláltak, ahova kell. Nem száz zsázalék; csak megérzés.
Mi holnap a nagy hideg ellenére megyünk egy 22km-es Bakonybél körüli köröcskét, de lesz nálunk még mentőtakaró is, ígérem. :D Ha mégis menteni kell, mert elbalfékeskedjük a dolgot, akkor fizetek, mint a katonatiszt. :)
Könyv: tőle még az "Ádám előtt" volt számomra katartikus kamaszkori élmény. Most, hogy szóba került, nézegetem a mvei címét a neten, rémlik jó pár, de most már nem mernék megesküdni egyikre se, hogy melyik melyik volt. :)
Ágasvár környékén is kb. 3 cm hó volt. Éppen ideális: megadja az illúziót, de simán lehet benne haladni. Már amennyire a turistaház a csúcs felé lehet simán haladni. ;-)
Ezt az oszlopot a csúcstól nem messze a gerincen, de még a Khrsz mentén láttam. Hát, elismerésem annak, aki ezt oda felcipelte.
Amúgy meg lehet, hogy túlaggódom, de én a telefonos locus map mellé mindig becsúsztatom a jó kis papíralapú térképet. Helyet nem foglal, akkor meg miért ne?
Jogos a meglátás: a tapasztalatlanok inkább legyenek óvatosak! Mi pedig legyünk kicsit elfogadóbbak, hisz mi is tévedhetünk. Vagy kivel nem történt még meg, hogy hőségben a gutaütés határán elfogyott a vize? (Bár ez a mostani esetnek az inverze, de nem kevésbé veszélyes. Igazán profi túrázóval is megesett már hasonló ... ) A természet nem viccel, aki komolytalanra veszi (akár kezdő, akár profi), könnyen megütheti a bokáját.
A Jack London könyv címére már nem emlékszem, csak a sztorira. Az nagyon megdöbbentett.
nincs ott semmilyen kettősség. Egyrészt mert nem is ugyanattól idézted a két mondatod, másrészt nem is kapcsolódnak egymáshoz szervesen. Lehet, hogy csodaszép a mínusz 15 fok napsütésben, mégsem indulnék el kirándulni ismeretlen helyen, térkép és tájékozódási képesség nélkül.
A vadon szavában, ha jól emlékszem a kutya a főszereplő, és az utolsó gazdája nem megfagy, hanem indiánok végeznek vele. Mondjuk attól még jó könyv. Lehet, hogy miatta érdekel már gyerekkorom óta Alaszka?
A kettő nem üti egymást: aki nem rendszeresen túrázik, nincs felkészülve az tényleg ilyen "extrém" körülmények közt ne induljon neki. Az próbálkozzon nyáron, jó időben, amíg biztos nem lesz magában meg az eszközeiben.
A vadon szava tényleg jó könyv, kamaszkorom elején olvastam, annyira bejött, hogy egyből nekiültem és elolvastam még egyszer, mert annyira döbbenetes volt a végkifejlet, nem akartam elhinni, hogy egy tröténet így érhet véget...
Én arra szavazok, hogy megfelelő gyakorlat/képesség (pl. tájékozódási tudás) és megfelelő felszerelés nélkül nem szabad elindulni az erdőbe* télen.
Amúgy késő délután/éjszaka késő ősszel és kora tavasszal sem.
(itt Erdő definíciója lehet pl: autótól távolabb mint 1 km...)
------------
kapcsolódva erősen furcsállom új sorozatunk bükki részét is: értem hogy szerzőink a felgyorsult világban csak éjszakai beérkezésekkel tudnak a forgatással együtt teljesíteni több túranapot, de sajnos így ez a rész megint nem a "klasszikus" OKT-ről szól. Ami egyfelől nem baj, ugyanakkor kíváncsi vagyok célját (OKT népszerűsítés, minél több ember szabadba csábítása) eléri-e -- én úgy látom hogy a "laikus"-ok számára azok vérmérsékletétől függően két rossz üzenetet hordoz:
- A) indulj el nyugodtan zseblámpával téli éjszaka a sziklák mentén vezető útra majdcsak megérkezel a barlangba és ott jót alszol.
- B) az OKT egy túlélőtúra, csak fasza gyerekeknek való, nézd inkább csak a fotelből.
A drónos felvételek továbbra is fantasztikusak. Érdekes lenne ha nemcsak felfelé menne a drón hanem mondjuk gyorsított felvételben egy-egy hosszabb szakasz felett pár km-t haladna, nem tudom ez technikailag lehetséges-e.
még örültem is hogy ezen a "Klettersteigen" elolvadt picinykét, mert féltem. :-)