Sokat gondolok rájuk én is. Szívesen csatlakozom, és továbbítom is a levelet. Órában is pontosítható, vagy mindenhol a saját napnyugtánk szerint tegyük ezt meg?
Szeretek az egyéni 'hangokra' rácsodálkozni. Mindig örülök, hogy vannak társaim és ők egy kicsit másképp látják. Jó mellettük menni és az ő szemükön keresztül is látni a táj szépségét. Ezért mindig hálás vagyok. Örülök, hogy ezt érzed és jól érzed magad tőle.
Amúgy is sokat gondolok rájuk... Szükségük van az érzelmi támogatásra, ezért továbbítom, nem másítottam meg a szöveget -- egy bekezdést hagytam ki, aminél a jelentés nem volt egyértelmű és szervesen nem tartozik hozzá a kéréshez magához. Csatlakozzatok, ha úgy érzitek!
Egy japán szerzetes imakérése
A földrengés okozta károk Japánban lesújtóak. Mivel képtelenek voltunk lehűteni a reaktort, szembe kell néznünk a lehetőséggel, hogy az atomreaktor fölrobban. Kérlek, kapcsolódj be az imánkba! Küldd tovább ezt a kérést bárkinek, ha gondolod, a cél az minél többen imádkozhassanak!
Íme a japán Ise Szentély üzenetének fordítása:
Naplemente után szükségünk van az ima erős erejére. Kérlek, juttasd el ezt az üzenetet olyan sok emberhez, amennyihez tudod! Megállíthatjuk a földrengést imáinkkal, de most jelenleg maga a nukleáris erőmű van veszélyben.
Kérlek, gyógyítsd meg az atomerőmű miatt érzett szenvedés, a szomorúság, a düh és az aggódás ütötte sebeket! Kérlek, ne gondold, hogy ez a baleset csak igazságot szolgáltat!
Kérlek, vigyázzatok egymásra! A konfliktusra és a harcra irányuló energia csak tovább táplálja, ami most történik! Kérlek, függeszd föl a harcot és változtasd meg az aggodalom hangját az ima erejével! Kérlek, imádkozz velünk, hogy a lehető legtöbb embert lehessen megmenteni!
Mi rendben leszünk. Ha szíveink elkezdenek összekapcsolódni, a Föld meg tud gyógyulni.
Vannak azok a hangok / rezgések, amelyek a Föld karmáját el tudják engedni. Bárki, aki tud imahangot kiadni, bárki, aki tud reikizni, bárki, aki tud távgyógyítani kérlek, irányítsa energiáit Japán középpontjába! A pontos hely Hachiro gata, Akita tartományban.
Ha tudtok énekelni, kérlek, énekeljetek! A dúdolás is segít. Engedjük, hogy a Föld meghallja a hangot!
Kérlek, küldj hálát a Földnek! Ha a Föld Anya fölébred, minden meg fog állni. Kérlek, imádkozz a Földhöz, hogy felébreszd a lelkét.
Én naplemente után meditálok. Azért fogok imádkozni, hogy a sötétség ellenére legyen fény az égbolton. Legyen mindenki biztonságban. Köszönöm, hogy támogattok érzelmileg ebben a nehéz időszakban. Hálával tartozunk az életünkért.
kösz! nekem meg jól esik az a szelíd erő, amivel az itt megnyilvánuló csakegycsöppetérzékeny lelkekhez viszonyulsz: felmutatsz, elhajolsz, visszatekintesz - és meghaladja mindenki szépen a maga útját.
A japán-angol online szótár szerint inkább szilvaborról van szó, mint szilvavirág- borról, és egyértelműen a Terebess-féle fordítást támogatja, nem Jane Reichholdéét első ránézésre. Az illat itt vonatkozhat a tavaszra is, a borra is, illetve mindkettőre együtt.
Terebess Gábor fordítását itt nagyon szeretem az érzékletessége miatt. Benne van nekem a tavaszi megrészegedés. A szilvavirág-bor itt a tavasz ígéretét hordozza, szemben az eredetivel, ahol a szilvabor már a későnyarat ígéri.
a tavasz legelső napjain / szilvavirág-bort adnak el / az illat
vagy
a tavasz legelső napjain / eladja a szilvavirág-bort / az illat
ez jobban összhangban van a Terebess-változattal.
A japán szilvabor édes, zamatos, gyümölcsöt amennyire utánanéztem. Bárki kóstolta, kérek visszajelzést! Mindenesetre valószínűleg a legédesebb, mivel a szilva természetes cukortartalma miatt nálunk is az a gyümölcs, ami önmagában eltehető. Tippem szerint náluk ez lehet az egyik legédesebb hagyományos itóka, ha nem maga a legédesebb.
A szilvavirágot nem tudom, teszik-e bele -- vizuális ingernek szép --, vagy csak szabadtéri fogyasztás esetén baleset. A szilvavirág maga a tökéletes szépség, a teljesség szimbóluma is.
koratavasszal
egy korty szilvavirág-bor --
micsoda illat!
tavasz köszönt be
szilvabort ízlelgetek
friss virágillat
épp tavaszodik,
szilvabort kóstolok meg
illata mámor
Reicchold angol verzója alapján esetleg az is lehet, hogy
a tavasz legelső napjain / szilvavirág itatja: a bor, / az illat
(Hm, no itt lehet tűnődni, hogy mi / ki is itatja a költőt.)
A hiányzó központozás miatt sokféleképpen lehet értelmezni: van, ami elveszik, van ami hozzáadódik az eredetihez.
tavaszi este
gésa kínál szilvabort
illatok, mámor
(Sajnos az egyik fordításom elszállt az előző hozzászóláskor, mert miközben dolgoztam a bekezdésen online, letelt az időkorlát. :-()
No, igen. Szép ez a közeli is, bár talán nem korhű. Nem tudom, hogy mertek-e ennyire explicitek lenni, ha a szilvavirág kifejezés felmerült. Én konkrétan csak a teaház bejáratára gondoltam, távolságtartóbbnak érzékelem a férfi-nő kapcsolat megjelenítését.
Viszont ez az az eset, amikor kár lett volna nem szabadferdíteni, mert a mai konkrétság mellett a mai olvasónak nem biztos, hogy kiderül: itt bizony erőteljes erotikus vonzódásról van szó. Már ha nem ismerős még neki a haiku szimbolika.
Megnéztem a japán szótárt, azt írja: belül, ahol Gábor a mélyen mögötte kifejezést használta.
Nekem a képről a hagyományos női öltözet is eszembe jutott, hasonlóan fedik egymást a kimonó lapok is, bár több rétegben. Azt hiszem, ez a fordításod ezzel a képpel is működik, nekem ezt hívja meg. A rebbenő jelzőt nagyon szeretem.
A kétkedés nélküli szív számára - fehér szilvafavirág.
Ez egy Zen-ihletésű haiku. A Zen tanítása szerint a gondolkodás, kételkedés, fogalomalkotás megakadályoz bennünket a valóság közvetlen felfogásában... Afféle "tükör által homályosan / színről színre" filozófia.
Persze egy ennél költőibb fordításra vágyom...
Szilvafavirág - kétségeid között nincs számára hely...
Variáció:
Szilvafavirág - kétségeid között nincs számomra hely...
Úgyhogy itt van a fehér szilvavirág Zenhez kapcsolódó jelentése. Hogy ebből hogyan lett fehér szilva, azt nem pontosan látom, hacsak Li Po is nem arra utalt, hogy ez az állapot fizikai testben aligha érhető el, de törekszik rá. Ha van kedvetek hozzá, lehet ez a következő.
Érdekeseket írsz! :-) Örülök, hogy utánanéztél ezeknek, szeretem, hogy kicsit másfele gondolod tovább.
Igen, a barack-szilva-banán hármasság tekintetében legfeljebb rejtetten van jelen a szexus ebben a fölvetésben. (Bár meg kell mondjam, szilva és szilvavirág témában, ha itt visszakeresel, sok erotikus, vagy legalább is szerelmi érzést érintő háromsorost találsz majd.)
A nem létező, fiktív gyümölcsök tekintetében igazat adok. Valahol olvastam már erről évekkel ezelőtt valami mást, ha megtalálom, belinkelem. Nekem sajátos humora van, ő lehet, hogy valami olyan metafizikai minőségnek szánta, mint az európai kultúrkörben a bodogság kék madara.
A banáncserjével kapcsolatos indiai hitvilágról viszont nem olvastam még, vagy ha a szertartásokkal kapcsolatban érintőlegesen igen, akkor azt elfelejtettem. Nem tudtam, hogy ezekhez az istennőkhöz kötik.
Basó, mint az önmagának kárt okozó és szenvedő ember 40 után? Hm.
A tanítványok, a magnélküliség és a sarjadzással szaporodás viszont gondolkodás nélkül ide illik. Egy kiegyensúlyozott költőhöz pedig inkább illik a tél miatti aggódás, hogy munkája gyümölcsét már nem élvezheti olyan sokáig, élete javán már túl van. Ez tetszik, a gaz, mint a múló idő hirnöke.
Amit ferdítettél, abban így a háttérrel együtt most nekem élesebb két otthonának szembeállítása: a spirituális India és a materiális szülőföld Japán. Egyébként ha jól emlékszem, Li Po is a buddhizmus követője volt és Japánba kínai közvetítés útján került ez a vallás.
Bár szexuális szimbólum is a banán, én nem tudom felfedezni ezt a vonatkozást Basónál. Van ahol úgy tartják, az Édenkert első gyümölcse banán volt. A névválasztás megértéséhez talán ez is érdekes adalék lehet, és a facsemetével együtt a hozzá tartozó hiedelem is jöhet Indiából:
"Indiában a banáncserjét Párvati istennő egyik megtestesülésének tartják, a Keleti Ghátokban pedig Nandá Deví istennőként tisztelik. Bengálban a banáncserjét a kilencalakú hindu istennőnek, Kálínak szentelik. Kelet-Indiában banáncserje alatt tartják az esküvőket. A Mahábháratában banánkertben lakik Hanumán, a majomkirály. Az indiaiak számára a banáncserje virága szent. Vallási ceremóniákon és olyan fontos szertartásokon, mint az esküvő, a fejük köré banánvirágot kötnek, abban a hitben, hogy ez jó szerencsét hoz számukra. Mivel a növény levelei nagyon sérülékenyek, betakarításkor vagy erős szélben gyorsan behasadnak, a cserjét az önmagának kárt okozó és szenvedő emberhez hasonlítják. "
Annak nem találtam leírását, de úgy tudom, a banán nem évelő fa, hanem olyan cserje, ami a gyümölcs kinevelése után kidől, és új hajtások jönnek.
Ez már túlzott belemagyarázás a névválasztásba? - "Magok hiányában sarjadzással, aszexuálisan szaporodik." (wikipédia) - Gyermeke nem lévén, új hajtásokat, tanítványokat nevel.
Ha szabad ilyen gondolatfűzést, ami csak egy feltevés részemről; szerintem a mestere Li Po után, a Tosei név nem csak abban utánzó, hogy éretlen gyümölcs, hanem hogy ilyen nincs. Sem fehér szilva, sem kék barack. Viszont az érett szilva, az kék.
Még egy próbálkozásom a fordítással. Az ezüstfűvel kicsit bajban vagyok, mert talán jobban utal az őszre, de nem egyértelműen, mivel értékes fém is. Most azt vélem felfedezni benne, hogy a tanítványok ajándéka a banánfa, vagyis jelképe annak, amit ő ültetett el a tanítványokban, de gaz is hajt mellette. Vagy úgy is tudom áttételesen érteni, nem sokáig élvezheti a plántálás, tanítás eredményét, mert itt az ősz, ami most először ütközik így szembe.
A vándorútra, a névváltásra, a hit gyakorlására visszatérve...
A kiválóak, többiek közül kiemelkedők egyedülléte Reichhold szerint (TAO angol adatbázisa)... Amikor minden megvan és hirtelen célt veszít az ember, jön a buddhizmus Basó életébe. A kunyhóit (basho-an) remetelakként is kezelte. Családot valamiért nem alapított, szükségszerű volt valami más után nézni, apját, anyját vesztve.
Adott egy igen erős fizikai erőnléttel rendelkező, harcban edzett férfiember, aki nem alapít családot, helyette szellemi / spirituális vezető lesz költőként és vándorként, megint a párhuzam Buddha útjával, bár ő a családját is otthagyta és a jómódot.
Talán van az a hiedelem is, mely szerint egy férfi igazán negyvenéves korára érik be. A névválasztása ezt sejteti.
[tanítványaimtól kapott kedvenc sajátkezűleg ültetett] facsemetém körül / először nem állhatom / a sarjadó japánfüvet
Lehet, hogy a facsemete Indiából érkezett, a trópusi éghajlatról? Vagy az új hithez, vagy / és a mesterségéhez köti, ha korábbi éretlen kék barack nevét lecserélte a fa helyére. Vajon a tűz után a fa megmaradt az udvaron?
névadó fámat
most ültettem, már sarjad
körötte a gaz
Van itt csalódás a mester-tanítvány kapocsban is? Ki az, aki igazán átveszi a tudást? A haiku nagyon gyakran a megfigyelést rögtön érzéshez köti az évszak szavakon és a hozzájuk járó rögzített jelentésen keresztül. Kell lennie érzelmi hangulatfestésnek.
A japánfű őszi kigo. Mint ilyen, az elmúlás üzenetét hordozza, még egy utolsó őszi napfény és pazar természeti pompa édes illatú rothadása közepette. Az őszi pompában is nő a nemesített növények mellett a gaz. Terebess Gábor a tarack mellett a magyar hasonló időszakban nyíló virágok mellett a vadkendert is fölveti, de nem használja a fordításában. Gondolom, azért, mert a japánfűnek tényleg nem volt semmilyen hasznosítása, maximum tüzelőanyagként, tehát abszolút gyom. (Mostanában fölmerült bioüzemanygként a hasznosítása.) Kihúzni meg csak kesztyűben, az elefántfű elnevezésnek majd még utána megyek.
Hű, ezt a hait csak szigorúan életrajz és keletkezési körülmények tükrében szabad... Elég találékony voltál, az 1, 2, 3 és 5 is tetszik. A mimóza félrevitt -- Terebess variációi közt nincs is bent, ha jól emlékszem --, bár ha nem konkrétan az ő kertjéről beszélnénk, eléggé másképp lehetne érteni, ami lehet érvényes, csak akkor az nem Basó. Miért is fontos az életrajzi kontextus, ha megközelítőleg szöveg- és szándékhűek akarunk lenni, illetve a költői szabadkéz és végeredmény mindenek fölött fordítói dilemmája.
Matsuo Munefusa,aki Matsuo Bashō-ként ismert (japánul 松尾芭蕉, 1644 - November 28, 1694) Igában született, egy szamurájcsaládba. Sok évnyi szamurájélet után úgy döntött, hogy a költészet az igazi hivatása. Költői pályáját ura szolgálatában kezdte szamurájként. Először Tosei (桃青) néven írt, ami ennyit tesz "éretlen kék barack", egy kínai költő, Li Po után, akit csodált. Li Po (李白) nevének jelentése fehér szilva.
Miután haikumesterré (sosho) vált Edóban, 1680-ban költözött Fukugawába, Edo közvetlen szomszédságában. Edo ma Tokió (ó, istenem, a földrengés- és sugárzás-sújtotta terület, persze véletlenek aligha vannak).
Ültetett egy basó fát (banánfát), és ezután nevezte el magát Basónak, mert ez lett a kertben a kedvenc fája.
Még egy pont a banánfának, úgy tűnik. Amúgy is igencsak kedvelte a gyümölcsöket, úgy tűnik. Van egy árnyalatnyi erotikus felhang a névválasztásaiban, vagy ez csak nekem tűnik így?
Nem elég körültekintően kerestem rá a terebessen, úgyhogy Gábor kiigazított. Ezúton is köszönöm, hogy utánanézett! Innen dőlttel tőle idézek:
ばせを植ゑてまづ憎む荻の二葉哉 bashō uete / mazu nikumu ogi no / futaba kana
banánfám körül ha van amit utálok serdül a tarack
38 éves korában, 1681-ben írta [Életkora a japán számítást követi, miszerint születése évében már 1 éves.]
ogi = ezüstös japán fű, barna pampafű, elefántfű (Miscanthus sacchariflorus, reed), Japánban főleg kellemetlen gaz, mint nálunk a tarack, a parlagfű; évszakszóként: ősz
Mivel banánfát? fenyőfát? [itt most elbizonytalanodtam, az online szótár szerint a basho fenyőfa, szerintem itt valami félrefordítás lehet valahol] / most utálom őket: / [körötte] sarjadó gazok / ezüstös japánfű
Szerintem Gy. Horváth ezt kerülte meg igen elegánsan. Azonos-e a költő a facsemetéjével? Aztán a banánfa igencsak egzotikumnak tűnik az ezüstös japánfűhöz képest, bár nálunk is megél termés nélkül. Miért pont banánfa, ha nem névrejtés? Terebess is emellett maradt, én keresgélek még.
