A toronydaruk az élő város különös képződményei. Kinőnek a földből, majd egy ideig uralják a környéket. Felülről figyelik a várost, dolgoznak, forogna, élnek. Aztán egy idő után lebomlanak, eltűnnek, hogy máshol emelkedjenek fel újra. Amit a toronydaru lát, az egy egyszeri, megismételhetetlen várostörténet. Maga a daru is egy különös képződmény: megfigyeltétek már, milyen munka felépíteni vagy lebontani egy toronydarut?
Írjatok meg mindent, amit a toronydarukról tudtok. Hol vannak, éppen hol épülnek, mit építenek, hol bontanak le egyet, mekkorák, miért különlegesek.
Gyűjtsünk toronydarut.
Bár nem toronydaru, de talán maradhat. Annyi a kérdésem, hogy van egy épgép 5T emelőképességű öntödei híddaru. A kérdésem az, hogy miképp van elválasztva egymástól a finom és a normál emelés? A hajtóműház nem kap sehonnan elektromosságot, szóval valami más turpisság van, csak nem tudom milyen mechanikai megoldást alkalmaztak, és érdekelne.
Segítséget szeretnék kérni tapasztaltabb Kolegától vagy a témában jártas embertől!
Mai nap végeztem el az emelőgépkezelő tanfolyamot. Toronydarus szeretnék lenni. A probléma ezzel az, hogy a magyar rendszernek köszönhetően úgy levizsgáztam, mint állítólagos darukezelő, hogy még darut sem láttam. Se elméletileg nem tudok semmit, se gyakorlatilag. Ez a normális? A cégek fognak segíteni? Betanítják az embert?
Hát a németek se semmik akkor:(kar ezekért a vasak ért még ahogy mondod eggy egyet felujjitanak de az édes kevés sajnos a boldogsághoz pedig szerintem a műszaki dolgok kiállításnak van jövője hova tovább az elektronika annyira el feledteti a múltat el felejtodik hogy mijen is volt mikor nem volt számítógép vezérelt eszközök gépek és mégis tudtak érvényesülni az emberek szerintem az építkezés is szebb és igényesebb volt a régi technológiával a jelenbe gyorsan és olcsón fejezet van mindenhol de látszik is mindenen elszomorito az egész
Volt egy múzeum Németországban, ahol régi toronydarukat is gyűjtöttek és bemutattak. Sajnos azonban tönkrement, és majdnem mindent szétvágtak. :( Egy-két dinoszauruszt néha megmentenek, felújítanak és kiállítanak darus cégek, de sajnos elenyésző a számuk.
Lassan lassan a múlté lesznek ezek a vasak egyre ritkább látni lassan már csak képeken fogjuk le járt az idejük s vasba végzik elszomorito kár hogy nincs egy múzeum vagy valami amejik az ijen gépeket az utókornak megorizne el se tudjuk majd a jövő nemzedéknek mondani hogy ezek a csoda gépek az emberiség fejlődésében mijen fontos szerepet játszottak mijen fontosak voltak és hova fejlődtek rövid idő alatt elgondolkodtató hogy mennyire nem törődik senki ezzel a műszaki csodakkal
Ujjak ujjak a képek telibe találtál a fajtajukkal:) meg fel is ültem a bocsa 110be egyet fordultam vele jó érzés vol már több mint 10 éve nem ültem ijenbe isteni meg érezni az öreg vas mijen szépen mozog
Sziasztok rég jártam ezen az oldalon de jó látni a vasakot az első piros raimondi mrt 45, második kék raimondi mrt 84, harmadik sárga liebherr 42 k-1,s az utolsó liebherr 200ec-h
Igen, régen ez elterjedt volt, ma már sajnos ritka. Manapság ezt a módszert gyakorlatilag már csak felhőkarcolók építésénél alkalmazzák, részben azért, mert az épületen belüli kúszató apparátus drága és körülményes a használata. Nálunk tudtommal nincs is ilyen. Sajnos itt a helyzet sokkal egyszerűbb (és kevésbé izgalmas): egyszerűen körbeépíti magát, majd autódaruval kiemelik tagonként, ha kész.
EGy szép estét mindenkinek ;) 
