Keresés

"I hope no matter what you have been through, be it divorce, bankruptcy, cancer or some kind of failure that you will realize that through GOD you can and will have another opportunity to rise."

http://www.youtube.com/watch?v=CDw7G6WGD74&feature=g-all-u

Elfogadom, mert nagyon raszorul(unk).

Isten adjon nektek erőt és vígasztalást!!

Arra gondolok azert, mert ugy gondolja, azzal sokkal nagyobb fajdalmat okozna,

mint ezzel a radikalis dontesevel.

"Nem szeretne, hogy figyelemmel tudjam kiserni ezt"

- Te mit gondolsz, hogy miért nem szeretné?

Az alabbiakhoz meg annyit:

Az elobb, mialatt a varosban voltam, Isten ket igerol beszelgetett velem a szivemben.

Mindketto hitele tovabb erosodott bennem.

Az egyik:

"Ne altassatok magatokat! Istent nem lehet becsapni!

Azt fogja az ember aratni, amit vetett." (Galata 6:7)

Bizony, tisztaba vagyok vele, e mostani szivfajdalom is gyumolcse egy nem Isten

akarata szerinti vetesemnek. Mert bar az O megbocsato kegyelmebol kapcsolatom

helyrealt Vele, de az aratast torvenyszeruseget nem kerulhetem ki.

A masik:

"O vigasztal meg bennunket minden helyzetben, amikor bajok vesznek korul,

hogy mi is meg tudjunk vigasztalni masokat, amikor ok vannak bajban, es nekik

van ra szukseguk. Ugyanazzal a vigasztalassal segitunk nekik, amivel Isten is

megvigasztal bennunket." (2 Korinthus 1:4)

Jaj, de nagyon szuksegem van nekem most erre a draga, Istentol jovo vigaszra!

Eletem legnagyobb szivfajdalmat elem at.

Az alabbi hsz - ban irtam lanyomrol, akit fogantatasatol Istentol jovo draga kincse eletemnek,

mely szuletesevel tartalmasabba valt. Pici koratol erezni lehetett kulonleges individumat,

onallosagra torekveset, mely az ido mulasaval egyre fokozodott. Tanulasban, sportban a

maximumot igyekezett kihozni magabol. Nem emlekszem, hogy gondot okozott volna.

A gondot en okoztam szamara azzal, hogy edesapjaval 13 eves koraban osszehazasodtunk.

Bar elsosorban miatta tortent, mert o szerette volna nagyon, de ez sok uj, szinte feldolgoz -

hatalan problemat hozott a a serdulokor kuzdelmeivel is birkozo kislany eleteben. Ma mar

nem tennem meg. Ekkortol az amugy is onallosagra torekvo gyermekbol egy, a szuleitol elha-

tarolodo, eletet sajat maga altal magoldani kivano emberke lett. Segitseget nem fogadott el.

Sikeres kozepiskolai, majd foiskolai evek utan, roviddel munkaba allasat kovetoen agyaban

daganatot diagnosztizaltak, melynek alakulasarol igen keves informaciot oszott meg velunk.

Az megnyugtato volt szamunkra, hogy az egezsegugyben dolgozott, es a legkorszerubb, a

legkorultekintobb ellatast kapta, melynek bizonyiteka, hogy immar 33 eves, es jelenleg itt

Angliaban felelos, vezeto poziciot tolt be.

Sokat koszonhetek neki.

Egyreszt mint irtam, maga a léte kincs, mely tartalmassa tette eletem. De sok mast is.

Tobbek kozott o volt aki segitett abban, hogy jelenleg munkam van, es Angliaban dolgozom.

Magyarorszagon levo otthonat nekem ajandekozta, mely oriasi biztonsagot jelent arra az idore,

ha megelem a nyugdijjas kort. De 3 napja olyan dolog tortent, ami alapjaiban razta meg eletem.

Az tortent, jeleztem fele, mivel van ra lehetosegem, szeretnem odaadni az ajandekba kapott haz

arat, hogy viszonozzak valamit abbol, amit o jelentett es nyujtott nekem. Reakcioja megdobbentett.

Az eddigi, meglehetosen "laza" kapcsolatot veglegesen lezarta. Kozolte, anyagilag rendben van.

Nevet megvaltoztatta, szamomra ismeretlen helyre koltozott, email - en es telefonon elerhetetlen.

Dontese olyan mely szivfajdalamat jelent, amilyet eddig meg nem eltem at. Bar ismerve ot, nem

ez volt a szandeka, hanem egeszen mas. Talan egy nagyobb fajdalomtol akar dontesevel megkimelni.

Tudom, nem olyan reg kemoterapias kezelest kapott. Valoszinu egeszsegi allapotaban olyan valtozas

allhatott be, mely talan megfordithatatlan. Nem szeretne, hogy figyelemmel tudjam kiserni ezt.

Donteset, mivel nem tehetek mast el kell fogadjam, bar nagyon faj. Hatasara uj eleterzesekkel

szembesulok, melyeket meg kell tanulnom feldolgozni es kezelni.

Az elet egyik ajandekakent elem meg, mikor igy a munka utanni alvasbol felebredve bekapcsolhatom

a laptoppom, es ket kedvenc honlapomon "beszelgeteseket" olvashatok, melyek ertekes gondolatokat,

velemenyeket, gyakorlati tanacsokat is tartogatnak szamomra. Nagyon tudom ertekelni. Koszonet erte!

A szuloi neveles hatasa.

Tegnap este munkaba menet oly kedves jelenetnek lehettem szemtanuja, hogy gondoltam leirom.

Angliaban altalanosan elterjedt, hogy nincsen fuggony az ablakokon, minek kovetkezteben belatni.

Neken ez szokatlan, ezert nem is szeretek az ablakok fele nezni. Tegnap megis megtettem.

Az egyik helyrol kedves gyerekhangok szurodtek ki. Mikor az ablakhoz ertem annyira magaval

ra gadott a jelenet, hogy par percre megalltam.

Harom kislany allta korbe a konyha asztalt. 2, 6 es 10 evesek lehettek. A legnagyobb valamit

keszitett, a ket kissebb asszisztalt. A legkissebb valamin allva ujjaival kostolgatta a keszulo etelt,

amit a nagyobb kedvesen mindig felretolt. Am a kicsi ujbol es ujbol probalkozott.

Es ekkor valami csuda kedves tortent. A "nagy" letette a kanalat, gyongeden megfogta a kicsi

kezecskeit, szemebe nezett, es vegtelen nyugalommal mint egy anyuka a kovetkezoket mondta:

- Kedves.

- Tudom hogy szereted ezt a sutemenyt, de kerlek, legy turelmes!

- Nem illik kezzel az edenybe nyulni.

Ugy tunt, sikerult meggyozni a kicsit. Tovabbhaladva lattam, kezei az asztalon nyugodtak.

Oromteli volt az ujboli talakozas a gondozottakkal.

Negyuknek a kezet azonban mar nem tudtam megsimogatni.

Az udvozlesek utan hamar felvettem a munka ritmusat, es remek hangulatban telt az ejszaka.

Jut eszembe: ritmus.

Volt es talan meg lesz is eletemnek olyan szakasza, mikor varatlan elethelyzetek sorozataval kell

szembesulnom. Megvan annak is a szepsege, izgalma. Kulonosen ha jol sikerult megoldani oket.

De a jelen nem ilyen. Most egy sajatos ritmusban, ismetlodesben lehet reszem. Naprol - napra,

hetrol - hetre hasonloan telik eletem. Szeretem ezt is, hisz olyan "kiszamithato" minden. Meg a

munka utanni reggeli setaim soran is ezt tapasztalom. Tudhato volt, ha jon szeptember, oktober,

erni fog az osvenyeket szegelyezo feketeszeder, majd a csipkebogyo, amikbol seta kozben jol

belakmarozhatom, melyet garantaltan joizu alvas kovet. Hala a ritmusert, ismetlodesert is!

Nagyon jol esett az elmult par nap, mely valodi pihenessel telt.

Jutott ido mindarra amit terveztem, sot meg a "tetlen" csendes szemlelodesre is,

amikor csak ugy atadhatom magam azon oromnek, hogy lettezem, elek, vagyok.

Most pedig varom az estet, hogy harom het utan ismet munkaba alljak es talalkozzam

a szamomra oly kedves idosekkel, akiknek gondozasaban besegithetek. Egy kis izgalom

is parosul a varakozassal, vajon mindazokkal fogok e tudni talalkozni, akiktol elkoszontem.

:)

Olyan jó olvasni az írásaidat. :)

Köszönöm.

Visszaertem Angliaba, jelenlegi munkahelyem szinhelyere.

Hasznosan, hatekonyan teltek az otthon toltott napok, de visszaterni is nagyon jo!

Fajdalmas otthon szembesulni a nagyfoku munkanelkuliseggel es azzal, egyenlore

remenyt sem latnak az emberek, hogy ez megvaltozik. Szornyu erzes, amikor szeretne

az ember dolgozni, hasznosnak erezni magat, es naprol - napra azzal szembesul, nincs

szukseg ra, nem tudjak alkalmazni sehol.

Ez a tapasztalat tovabb fokozza a hala szivemben, hogy nekem van munkam es megbecsulnek.

Az, hogy ez meddig maradhat igy, nem tudom. De azt igen, hogy egyre kevesebb a munkale -

hetoseg Angliaban is, es egyre tobben jelentkeznek olyan teruletekre, ahol regebben tobbnyire

kulfoldiek dolgoztak. Fonokom is napirenden kuld el angolokat, mert egyenlore ragaszkodik azokhoz,

akiknek a munkajaval meg van elegedve. De ha esetleg torvenyileg hoznak egy olyan rendeletet, mely

megszabja milyen aranyban dolgozhatnak kulfoldiek, akkor elofordulhat, meg kell valnia tolunk, annak

ellenere, hogy elegedett munkankal. Tehat dolgozom, amig van ra lehetosegem.

Mivel ugy tudtam olcso repulojegyet vasarolni a visszautra, hogy 4 nappal a munkaba allas elott meg -

erkeztem, igy marad ido pihenesre is, amire otthon a zsuffolt program miatt nem volt lehetosegem.

Igetanulmanyozassal, neten elerheto "epito" konyvek olvasasaval, udito setakkal gondoltam eltolteni.

Tegnap úgy döntött a házaspár, akikről az alábbi hsz.-ban írtam, hogy elfogadják a testvéreik

által felkínált vendégszeretetet és maradnak még egy napot, hogy ma is tudjunk találkozni.

Jó volt együtt lenni és kölcsönösen bepillantást nyerni  egymás életébe, szemlélve ott Isten

drága szeretetét, miként munkálkodik életünkben. Az elválás előtt közös imádságban vittük

élethelyzetünket Isten elé, és továbbra is rábíztuk az események koordinálását.

Egységes szívbéli szándékkal mondtuk: - Istenünk! Legyen meg mindenben a Te akaratod!

Habár "nyitott" egy mai találkozás kimenetele, valami körvonalazódni látszik, amiről alább írtam. 

Ma találkoztam egy nyugdíjjas házaspárral, akiket érdekelne a "segítségkérő felhívásban" közzétett

lehetőség. A déli határszél egyik pici falujából jönnek minden vasárnap egy közeli városba, ahol zenei

és ifjúsági szolgálatban tevékenykednek. Fiatalkori szálak fűzik őket ehhez a gyülekezethez, amiben

hűségesen kitartottak az elmúlt évtizedek alatt. 

Gyermekeik családot alapítottak és elköltöztek ki Canadába, ki nagyobb városba. Ketten élnek a nagy

családi házba, amit eddig eladni nem tudtak, pedig már szerettek volna a közelbe költözni. Kedvezőnek

tűnik számukra az általam felkínált lehetőség, mert akkor nem kellene több száz kilométert utazni a

kapcsolatttartás, és szolgálatok miatt.

Amiért egyenlőre "nyitott" marad a jövő alakulása, annak oka, hogy miután telefonon felvettük a kap -

csolatot, autójuk elromlott, így csak ma tudtunk személyesen találkozni. De mivel én három nap múlva

repülök vissza Angliába, kevés idő maradt a "részletek" elrendezésére. Várni kell a legközelebbi haza -

jövetelemig, és ha nem lesz lényegi változás életkörülményeikben (pl. a házeladás sikerül) és Isten is

úgy akarja, akkor ők lesznek azok, akikkel megoszthatom kedves otthonom.

Javítás:

"Informálódni kezdrem" = Informálódni kezdtem

"Taácstalanul" = Tanácstalanul

(A jövőben igyekszem kevesebb helyesírási hibát ejteni.

 Jó lenne, ha sikerülne!

Bár, ha vissza megyek Angliába, ott ékezet nélküli a

laptoppom.)

Tegnap ismét beigazolódott, mennyire fontos egy adott dologban a pontos információk begyűjtése.

Eldöntöttem, tovább folytatom a kert rendezését és olyan növények telepítését, amik nem igényelnek

állandó jelenlétet, viszont növekednek, fejlődnek végleges hazajövetelemig. Informálódni kezdrem

gyümölcsfák és a szőlőtelepítés ügyében elősször interneten, majd telefonon, végül személyesen.

Fehívtam az egyik közelünkben lévő faiskolát és megkérdeklődtem a választékot, a megközelítést és a 

nyitvatartási időt, majd a megbízott kertésszel elmentünk a tőlünk mintegy 15 km-re lévő kertészetbe. 

Mindent zárva találtunk. A nemrég igénybevett telefonszámokon sem volt elérhető senki. A közelben

tartózkodók érdeklődésünkre azt válaszolták, látták hogy elmentek.

Taácstalanul várakoztunk, majd megjelent valaki, aki számonkérésemre közölte, ők korrekt felvilágosítást

adtak mind arra amit kérdeztem. Én vagyok az, aki egy egy nagyon fontos dologgal nem vagyok tisztába.

Olyannal, ami számukra evidens mivel évek óta ez a gyakorlat és alapból feltételezik, vásárlóik ezt tudják.

Mégpedig, hogy a gyümölcsfaiskolák október végén, a lombhullást követően nyitnak és kezdik az árusítást. 

Komoly tanulságul szolgált számomra a tegnapi nap, és nem csak gyümölcsfatelepítés ügyileg.

Más helyen is "zárt ajtó" fogadhat, ha pontatlan az információm, vagy feltételezésre hagyatkozom.

Hajrá Süsü!

Hogy mi-csoda teremtmény az ember!

Épp készültem ide írni a mai nap kellemes tapasztalatait,

de előtte bekukkantottam, a "fűegy teázója" topicba, és

végig néztem, végig hallgattam a Dead Can Dance videót.

Hangom elakad, és .......

"És a királyi széken ülő (Isten) azt mondta: íme, mindent újjá teszek!

Azt is mondta: írd meg, mert ezek a beszédek megbízhatók és igazak. 

(Jelenések 21:5) 

Jel.12:17Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele;

Szívem kitárul, és magasztalja Istent azért a sokszínű gazdagságért, ami világunkat betölti!

Átgondolásra késztetett a mögöttem lévő nap.

Emlékszem milyen sokkolóan hatott rám a felismerés kezdeti Istentapasztalataim után, a sok vallást

illetőleg. Talán nem is annyira sokaságával, hanem az egymásnak feszülő megnemértésével. Tudatosan

kerültem, kerülöm azoknak az ütközőpontoknak a kihangsúlyozását, amik elválasztólag hatnak.

Természetesen szilárd, és következetes a hűségem ahhoz a világossághoz, amit hitem szerint Istentől

kaptam, kapok és kapni fogok, ami a Példabeszédek 4:18 verse szerint is egyre növekszik: 

"Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága,

mely minél tovább halad, annál világosabb lesz a teljes délig."

A kezdeti "sokkoló felismerést" azonban egyre inkább fölváltja az, amit első mondatomban írtam:

szívem kitárulása, és hódolata.

Az elmúlt évek alatt én is sok belső, mély tapasztalatra tehettem szert Isten megismerését illetőleg.

Felismertem, az Ő világában minden okkal és céllal jön létre, és töretlenül halad a Tervező által meg -

határozott cél felé. Jelenleg úgy gondolom, ez a sokszínű vallás is valamiképp Őt fogja dicsőíteni,

magasztalni. De nem csak e sokszínű vallás, hanem még az ellene lázadók, létét tagadók sokasága is.  

Ami fontos, hogy ki - ki abban legyen hűséges, ami világosságot Istentől kapott, hisz az alapján fogunk

számot adni, miként éltünk vele e földi létben. 

Egész biztos létjogosultsága van azon döntési szabadságnak is, ha valaki változtatni akar vallásán.

Az idő, a tapasztalatok, a belső béke segítségül vannak abban, hogy felismerjük hol a helyünk.

Megnyugtató annak felismerése, amiről az Apostolok Cselekedete 17:24 - 28 versei tudósítanak:

" A világot és minden bennelévő dolgot teremtő Isten, nem lakik kézzel épített templomokban, 

hiszen ő a mennynek és földnek Ura. 

Semmiben sem szorul emberi kéz szolgálatára, hiszen ő ad mindenkinek életet, lehelletet, mindent.   

Ő telepítette le az egy őstől származó emberi nemet az egész föld színén, s megszabta ittlakásuk

pontos idejét és határát. 

S mindezt azért, hogy keressék Istent, hátha rátalálnak, míg utána tapogatóznak, hiszen nincs messze 

egyikünktől sem.

Benne élünk, mozgunk és vagyunk ......  Az ő fiai vagyunk." 

Ajándék számomra, ha különböző felekezetekben levő Istenhívő emberekkel lehetek együtt.

Ez ma délelőtt falumban megadatott. Imaközösségben voltunk együtt. Megosztottuk egymássl

jelen élethelyzetünket, tapasztalatainkat, majd az Ige mellett elcsendesedve Isten elé tártuk

mind azt, amit ki - ki fontosnak tartott. Áldott percek voltak, ahonnan megújulva, megerősödve

ment mindenki otthonába, hogy a kapott lelki - szellemi ajándékkal tovább szolgáljon azok fele,

akik közé Isten őt helyezte.

A mai nap kellemes meglepetést is tartogatott számomra. 

Meglátogatott két Istenben hívő testvérem.

Az egyik egy 14 gyermekes édesanya, aki többek között elmondta,

az a fiuk, aki alkoholizmusával sok bajt és szomorúságot okozott a

családnak, ősztől teológiára jár. Örülök ennek a hírnek, és innen is

kívánok ennek a fiatalembernek további mély tapasztalatokat Istennel!

A másik látogatóm egy férfi volt, aki megosztotta velem társkeresési

tapasztalatait is. Nagyon vágyik egy társra, de Istenre bízta ezt a

dolgot. Érdekes volt bepillantani élete ezen szeletkéjére, ahogy az

"ígéretes találkozásokból" sorra kiderül, még sem "ő" a rendelt társ.

Miután az imént elolvastam az alábbi idézetet:

"Mert én bízom Istenben, és tudom, hogy minden pontosan úgy lesz, ahogy megmondta."(ApCsel27:25)

azon gondolkodom, miként válik Isten beszéde személyes üzenetté életemben.

Pál apostol Isten egyik angyalán keresztül kapta a bátorító ígéretet, ami pontosan úgy be is következett.

Nálam ilyen nem történt, bár megvagyok győződve az angyalok szolgáló, segítő jelenlétéről.

Személyes tapasztalatom: időszakonként egy - egy ige eleven erővel érinti meg szívem, és ott bevésődik.

Az idő múlásával sem veszít erejéből. Mint "világító fáklya" élő reményt, bizonyosságot ad megvalósulásáig.

Az egyik ilyen "fáklya" életemben a gyermekemre vonatkozik, akit leányanyaként szültem 33 évvel ezelőtt.

(13 éves volt, mikor apjával összeházasodtunk) Még a pocakomban volt kaptam az alábbi igéretet Istentől:

"Körülmetéli az Úr, a te Istened szívedet és utódod szívét, és szeretni fogod 

az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és élni fogsz."(5 Mózes 30:6) 

Habát tudom, elsősorban személyes életemért vagyok felelős engedni "szívem körülmetélését", de lányom

életében is figyelemmel kísérhetem ezt a munkát, akinél a gyermekkor elmúltával megváltozott a bennső -

séges kapcsolat Istennel. Jelenleg annyit tapasztalok, hogy Isten végtelen gyöngédséggel végzi munkáját

életében, melyre a mindenkori jelen tapasztalatai, életkörülményei is eszközül szolgálnak.

Mily nagyszerű lesz, ha e drága munka eléri célját, és ha élek, itt is beszámolhatok majd erről!

Örömet tartogatott a ma délután számomra.

Mikor legutóbb itthon voltam, több átalakítást sikerült a lakásban megvalósítani.

Mire indultam vissza, volt amit elkészült, de volt aminek befejezését egy megbízott kordinálta.

Többek között ilyen volt a cserépkályha átalakítása regiszteresre. Eddig csupán három helyiséget

fűtött, és a többiben gázkonvektorok voltak. Most pedig az egész lakást ez a cserépkályha füti.

Egész váratlanul ennek a "premierje" volt ma.

Délután megjelentek a fiúk, hogy szeretnék feltölteni a rendszert vízzel, és kipróbálni.

De akkor már jó lenne a kályhát is befűteni, hogy a hatásfokát is leellenőrizhessék, ne csak azt,

folyik e a rendszer valahol. Így a kályha is le lesz tesztelve, bár azt más szakaember készítette.

Feltöltés, kályhabegyújtás és minden remekül működik.

Pazar érezni mindenhol a meleget (bár még nincs hideg kint) és remek, hogy ami eddig három

helyiséget fűtött, most ugyan azzal a tüzelőmennyiseggel az egész lakást meleg.

Hála van szívemben a szakemberek precizitásáért, és hogy ez az egész megvalósulhatott.

Köszönöm neked Istenem, és köszönet a szakembereknek!

Életem ezen szakaszában Angliában dolgozom, az idősgondozásban.

Jelenleg szabadságomat töltöm Magyarországon, az otthonomban.

Mielőtt haza indultam, közzétettem egy segítség kérő felhívást, melyben

jeleztem, szívesen megosztanám otthonom olyan fiatal, vagy nyugdíjjas

házaspárral, testvérpárral, akik rászorulnak, és úgy látják, ebben a faluban

van elkészítve otthonuk.

Várakozással tekintek az előttem levő napok elé, mert találkozni fogok azokkal

akik érdeklődnek, és ki fog derülni kölcsönösen, hogy csupán "saját kútfőből"

jött az ötlet, vagy Isten volt az, aki erre inspirált. 

Miután találkoztam e topikkal, napok óta érlelődik bennem a gondolat, hogy időnként leírjam ide

tapasztalataim (fájdalom, öröm, bukás, győzelem) miközben tanulom Isten (Krisztus) követését.

Életem alapvetően hit által Istenben elrejtett élet. Igénylem és szeretem a csendes szemlélődést.

Életem végéig ellennék ebben a létformában, de ott belül valami ösztökél arra, hogy kilépjek ebből. 

Elsősorban azért teszem, hogy ne csak emlékemben, hanem visszaolvasva is láthassam Isten

munkáját egyszerű életemben, minek következtében tapasztalataim is egyszerűek. 

Megtehetném, hogy a nyilvánosság kizárása nélkül vezetek egy naplót, de ismerve magam úgy

ítélem, hatékonyabb lesz ez az út, mivel így mind az amit leírok, kontrol alatt lesz. 

Annak ellenére, hogy szeretek "észrevétlen" jelen lenni ahol épp vagyok, életem "nyitott könyv"

azok számára, akik kapcsolatba kerülnek velem. Ez néha meglepő reakciókat is eredményez. 

Nem vagyok beszélgetős típus. Jelen életformám is olyan, hogy a Fórumon megfontoltan, az idővel

okosan gazdálkodva tudok jelen lenni. De megbecsülöm amikor itt lehetek, és tanulhatok másoktól.