''As Libya is steeped in rich history and an effervescent heritage most visitors to these shores are intrigued by the art and architecture, which holds historical significance for the locals. The perfect venue to soak up some of the culture and enjoy an educational, yet fun-filled afternoon is at the Sabratha Museum. Sabratha, just 65km west of the capital Tripoli, is one of Libya�s greatest Roman cities and extensively documents the rich elite dwellings of Roman North Africa. The Sabratha Museum is a classic tribute to this era with its stunning collection of colourful mosaics being one of the facility�s most prominent features.''
Sabratha or Sabratah Museum houses a unique collection of Phoenician, Berber and Roman statues, busts, columns, mosaics and frescoes, including those from ... www.temehu.com/.../museum-of-sabratha.htm
jelkép: a természetes látás számára láthatatlan tartalmat kifejező →jel, a →szimbólum egyik fajtája. - A ~ az →allegóriánál jóval tömörebb. Irod. megfelelője a →metafora. A ~ ált. tárgy, ill. kép, de lehet →szín (a fekete pl. a gyász, a fehér a tisztaság, a piros a szeretet ~e), zene (nemzeti himnuszok), viselkedésforma (meghajlás a tisztelet, szerénység, a kézfogás a barátság ~e) és cselekedet is (a →prófétáknál gyakori: vö. Iz 20; Oz 1). →Jézus csodái istenségének ~es bizonyítékai. - A legegyszerűbb ~ek a geometriai jelek: a pozitív dolgok jelzésére használt +, ill. ennek ellenkezője, a - jel; a nőiség és ffi karakter jelzésére használt kör és vonal, x és y stb. - A ker. műv-ben a ~ a transzcendentális világot közvetíti. Minden földi jelenségnek lehet ~es tartalma, a tárgyaknak éppúgy, mint az elvont formáknak. A gótikus szegyh. mint ~ a mindenség teljességének képe. A kerség úgy használja föl a tárgyi világ ismert eszközeit, hogy azokkal képes megjeleníteni a →szentet, és ellentétét, a →sátánt is. A kultikus cselekmények mindig ~ek (→liturgia), és a →misztérium befogadását segítik elő. Ennyiben különböznek minden más hétköznapi ~től: összekötnek a természetfölöttivel: a világból vett képeiben az evang. erői hatnak és válnak láthatóvá. A ~ek használata együtt járhat olyan félreértések és tévedések kockázatával, mint pl. a látható ~es tárgy tisztelete az általa képviselt valóság helyett. Ez a babonáig is elmehet. Védekezni mégsem a ~es (lit.) tárgyak elvetésével kell (→képrombolás az ókorban és a →reformáció kezdetén), hanem a tanítással. - A ker. műv-ben sokoldalú ~-nyelv fejlődött ki: személyek, állatok, növények, tárgyak pozitív és negatív ~-csoportokat alkottak a jó és a rossz megjelenítésére (→Physiologus). - A ~ sajátos formája az →attributum, mely egy-egy szentre jellemző erényt, életrajzi eseményt jelképez. A ~ekből született a 4. sz: a →tipológia is. - A ~ tartalma hosszabb idő elteltével, a kultúrák váltakozásával feledésbe mehet és módosulhat (→horogkereszt, →tizenkét csillag), ill. tudatosan is megváltoztatható. Pl. a vörös/piros szín a ker. színszimbolikában a szeretet és a vértanúság színe, a 19-20. sz. pol. életben a →kommunizmusé. A →szabadkőművesség több ker., ill. egyetemes jelentésű ~et (nap, hold, kör, négyzet, kő, fekete, fehér, oszlop stb.) használ a maga céljai szerint módosított tartalommal. **
1. ÓKERESZTÉNY jelképek: r alpha és ómega, r bárány/juh, r betű/írásjel, r galamb/gerle, r hal, r horgony, r Jó pásztor, r kereszt, r koszorú, r oltár, r Orpheusz, r sír, r szarvas
2. GÖRÖGKELETI jelképek: r ikonosztáz, r Jézus Krisztus, r kapu, r kereszt, r oltár, r Szűz Mária, r templom
3. KATOLIKUS jelképek, ikonográfiai hagyományok: r kereszt, r oltár, r Róma, r templom
angyalok attribútumai: r angyal, r dicsfény/glória, r hangszerek, r jogar, r kilenc, r korona, r szárny, r zene
Gábriel arkangyal: r Angyali üdvözlet, r liliom
Szt. Mihály arkangyal: r apokalipszis, r kard, r mérleg
apostolok: (r apostol, r oszlop, r tizenkettő)
Szt. Pál: r kard
Szt. Péter: r kulcs
Szt. János: r kehely, r kígyó
Szt. András: r kereszt
Szt. Bertalan: r bőr
ifj. Szt. Jakab: r bot
Szt. Tamás: r lándzsa
id. Szt. Jakab: r bot, r kagyló, r köpeny/palást, r sapka/kalap, r tök
Szt. Fülöp: r bot, r kereszt
Szt. Máté: r bárd/balta, r bot, r pénz
Szt. (Júdás) Tádé: r bárd/balta
Júdás: r csók, r ezüst, r sárga, r tizenhárom
Atya: r aggastyán, r alpha és ómega, r egy, r felhő, r kar/kéz, r király és királyné, r középpont, r oszlop, r pásztor, r szem
erények és bűnök attribútumai: r hét
teológiai erények: r ajtó, r három
Hit: r kehely, r kereszt, r kocka
Remény: r bőségszaru, r főnix, r horgony, r korona, r zászló
Szeretet: r bárány/juh, r gyümölcs/termés, r kosár, r pelikán, r piros/vörös, r szív
sarkalatos erények: r négy
Igazságosság: r kard, r mérleg, r szem
Bátorság/Erő: r kard, r oroszlán, r oszlop
Okosság/Bölcsesség: r kígyó, r korona, r könyv/irattekercs, r tükör
Mértékletesség: r edény, r fáklya, r homokóra/óra, r kard
Bálványimádás/Hitetlenség: r majom, r ördögök/démonok, r sárkány, r tűz
Kétségbeesés: r ördögök/démonok
Harag: r kard, r kígyó, r medve, r ruha
Igazságtalanság: r béka, r kard, r mérleg (földre hajítva)
Gyávaság: r nyúl, r ruha
Butaság: r bagoly, r denevér, r nád, r szamár
Mértéktelenség: r farkas, r róka
egyéb, gyakran megjelenített bűnök:
Állhatatlanság: r denevér, r kígyó, r róka
Álnokság:: r denevér, r kígyó, r róka
Falánkság: r disznó/vaddisznó, r farkas, r medve, r róka
Hiúság/Gőg: r páva, r pénz, r tükör
Irigység: r béka, r kutya, r skorpió
Kéjvágy: r kecskebak, r kígyó, r majom
eszkatologikus szimbólumok: r Ábrahám kebele, r alvilág/Pokol, r Antikrisztus, r apokalipszis, r Apokalipszis lovasai, r aratás, r csont/csontváz, r háló, r hét, r jobb és bal, r kard, r kürt/trombita/harsona, r liliom, r mennyei Jeruzsálem, r mérleg, r pecsét, r sárkány, r sáska, r sír, r tó, r tűz
eucharisztia-jelképek: r Ábel, r áldozás/áldozat, r bor, r gabona/búza, r kehely, r kenyér, r malom, r oltár, r szentségtartó, r szőlő, r szőlőprés
evangélista jelképek: (r állat/állatok, r szárny)
Máté: r angyal
Márk: r oroszlán
Lukács: (ökör) r bika
János: r sas
hét szabad művészet attribútumai: r hét, r létra
Aritmetika: r abakusz
Geometria: r abakusz, r körző, r szögmérő, r vonalzó
Zene: r hangszerek
Asztronómia: r gömb
Dialektika: r ág/vessző, r kígyó, r skorpió, r virág
Grammatika: r ág/vessző, r könyv/irattekercs
Retorika: r kard, r könyv/irattekercs, r pajzs
Krisztus-szimbólumok: (r Jézus Krisztus), r Ádám, r ág/vessző, r Apollón/Apollo, r bárány/juh, r betű/írásjel, r bor, r csillag/bolygó, r dicsfény/glória, r Dionüszosz-Bakkhosz/Liber-Bacchus, r egyszarvú/unicornis, r fecske, r fény/világosság és sötétség, r féreg/hernyó/báb, r főnix, r Grál, r griff, r gyöngy, r hal, r Jessze fája, r Jó pásztor, r kapu, r kard, r kehely, r kenyér, r kereszt, r király és királyné, r korona, r könyv/irattekercs, r kút, r leopárd/párduc, r liliom, r méh, r menyegző, r Nap, r nyolc, r olaj, r oroszlán, r Orpheusz, r páva, r pecsét, r pelikán, r próféta/vates/szibülla, r Prométheusz, r rák, r sas, r seb, r strucc, r szalamandra, r szamár, r szarvas, r szegfű, r szén/parázs, r szív, r szó/ige, r szőlő, r szvasztika/horogkereszt, r tej, r tövis/tüske, r út/utazás, r Veronika kendője, r zászló
magyar szentek attribútumai:
Árpád-házi Szt. Erzsébet: r kenyér, r rózsa
Árpád-házi Szt. Margit: r korona, r könyv/irattekercs, r liliom
Szt. Imre herceg: r liliom
Szt. István király: r kar/kéz (Szent Jobb), r korona, r köpeny/palást, r lándzsa, r Szűz Mária
Szt. László király: r bárd/balta, kard, r korona, r pajzs
Mária-szimbólumok: (r Szűz Mária), r Angyali üdvözlet, r Áron vesszeje, r Boldogasszony, r csillag/bolygó, r csipkebokor, r edény, r elefántcsont, r Éva, r férfi és nő, r fonal/fonás, r forrás, r Gedeon gyapjúja, r Grál, r gyógynövények, r híd, r Hold, r ibolya, r liliom, r kapu, r kék, r kert, r király és királyné, r korona, r köpeny/palást, r kút, r létra, r méhkas, r mell, r nőszirom/írisz, r oroszlán, r rózsa, r szőlő, r templom, r torony, r trón, r tükör, r út/utazás, r üveg, r virág
mártír szentek attribútumai: r dicsfény/glória, r pálma/datolyapálma, r vér
Alexandriai Szt. Katalin: r gyűrű, r kerék, r korona
Antiochiai Szt. Margit: r sárkány
Keresztelő Szt. János: r bárány/juh, r bot, r bőr, r fej, r kereszt, r teve
Sienai Szt. Katalin: r seb
Szt. Ágnes: r bárány/juh, r haj
Szt. Ágota: r mell
Szt. Apollónia: r fog
Szt. Borbála: r kehely, r korona, r torony
Szt. Dorottya: r alma/almafa, r kard, r korona, r kosár, r rózsa
Szt. Cecília: r hangszerek, r orgona, r zene
Szt. Erazmus: r belek
Szt. Euszták: r szarvas
Szt. György: r kard, r sárkány
Szt. István: r kő/szikla
Szt. Orsolya: r hajó/bárka, r íj és nyíl, r köpeny/palást
Szt. Sebestyén: r íj és nyíl, r seb
nyugati egyházatyák attribútumai:
Nagy Szt. Gergely: r galamb/gerle, r könyv/irattekercs
Szt. Ágoston: r gyermek, r könyv/irattekercs, r szív
Szt. Ambrus: r bölcső, r könyv/irattekercs, r méh
Szt. Jeromos: r bot, r homokóra/óra, r koponya, r könyv/irattekercs, r oroszlán
ószövetségi alakok attribútumai:
négy nagypróféta (Izajás, Jeremiás, Ezekiel, Dániel) r könyv/irattekercs, r négy, r próféta/vates/szibülla, r sapka/kalap, r szakáll
Ábel: r bárány/juh (r Ábel )
Ábrahám: r kos, r ősök (r Ábrahám )
Ádám: r alma/almafa, r ásó és kapa, r férfi és nő, r test/hús (r Ádám )
Áron: r Áron vesszeje, r mandula, r száj
Dávid: r hárfa, r kő/szikla
Éva: r alma/almafa, r férfi és nő, r kígyó, r test/hús, (r Éva)
Gedeon: r Gedeon gyapjúja
Illés: r próféta/vates/szibülla, r szekér/kocsi
Jób: r seb
Jónás: r hal, r próféta/vates/szibülla
Káin: r gabona/búza (r Káin)
Mózes: r bot, r csipkebokor, r forrás, r kosár, r kő/szikla, r szarv (r Mózes)
Noé: r galamb/gerle, r hajó/bárka, r szivárvány, r szőlő (r Noé)
Salamon király: r király és királyné, r korona, r templom
Sámson: r haj, r oszlop
Paradicsom-jelképek: r Ábrahám kebele, r angyal, r ég, r fa, r fény/világosság és sötétség, r kapu, r kert, r kör, r kút, r mennyei Jeruzsálem, r Paradicsom, r páva, r rózsa, r zene
Pokol-jelképek: r alvilág/Pokol, r bálna, r fény/világosság és sötétség, r has/gyomor, r jég, r ördögök/démonok, r spirál, r száj, r tó, r tűz
Purgatórium-jelképek: r hegy, r Purgatórium, r tűz
Passió-jelképek: r hegy, r kehely, r kereszt, r korona, r lándzsa, r lila, r nád, r nőszirom/írisz, r ostor/korbács, r oszlop, r seb, r szegfű, r szivacs, r tövis/tüske, r vér, r Veronika kendője
remete szentek és szerzetesrend-alapítók attribútumai: r barlang, r homokóra/óra, r sivatag
Assisi Szt. Ferenc: r barna, r farkas, r kötél, r madár, r seb, r szürke
Egyiptomi Szt. Mária: r kenyér
Loyolai Szt. Ignác: r szív
Remete Szt. Antal: r disznó/vaddisznó, r kereszt (tau-kereszt), r ördögök/démonok
Remete Szt. Pál: r holló
Szt. Domonkos: r fáklya, r kutya
Sátán-szimbólumok: (r Sátán/Lucifer), r alvilág/Pokol, r Antikrisztus, r baziliszkusz, r béka, r boszorkány, r denevér, r gyík, r egér, r farkas, r fekete, r hatszázhatvanhat, r kaméleon, r kártya, r kecskebak, r kígyó, r kutya, r légy, r macska, r majom, r medve, r mókus, r oroszlán, r ördögök/démonok, r piros/vörös, r pók, r róka, r sárkány, r szarv, r varjú, r zöld
Szentlélek-szimbólumok: r arc, r galamb/gerle, r hét, r kút, r lehelet/lélegzet, r méh, r olaj, r színek, r szív, r szivárvány, r tűz, r zöld
szentháromság-szimbólumok: r arc, r gömb, r három, r háromszög, r lépcső, r ujjak
4. EVANGÉLIKUS jelképek: r csillag/bolygó, r fül, r gyertyatartó, r kehely, r könyv/irattekercs, r oltár, r rózsa, r szív (Luther-címer), r templom, r zene
5. REFORMÁTUS jelképek: r bárány/juh, r bor, r főnix, r gyertyatartó, r hal, r kakas, r kehely, r kenyér, r kereszt, r könyv/irattekercs, r nyolc, r templom
''A tekintélyes amerikai neurológus Damasio írja Descartes tévedése: érzelem, értelem és emberi agy címû könyvében: „A legtöbb belsõ beszédünkben használt szó, mielõtt kimondanánk vagy leírnánk egy mondatot, tudatunkban mint vizuális képzet merül fel. (...) képek alkotják gondolatunk fõ tartalmát, függetlenül attól a szenzoros modalitástól, melyben generálódnak...”32 A Damasio által képviselt álláspont nem új keletû. Az emlékezet alapvetõen nem-verbális természete mellett évtizedek óta érvel például – és maga is tetemes korábbi szakirodalmi anyagra hivatkozhat – az antropológus Maurice Bloch. Narratíváinkat, mondja Bloch, elménkben nem narratívákként tároljuk, hanem összetett mentális modellekként, amelyek egyebek mellett vizuális képzetekbõl épülnek fel.33''
32 Antonio R. Damasio, Descartes tévedése: érzelem, értelem és az emberi agy, fordította Pléh Csaba, Budapest: AduPrint, 1996, 112. skk. o. Eredeti kiadása: Descartes’ Error: Emotion, Reason, and the Human Brain. New York: Grosset / Putnam, 1994. 33 Maurice E. F. Bloch, How We Think They Think: Anthropological Approaches to Cognition, Memory, and Literacy, Boulder: Westview Press, 1998, 24. sk. o. és 122. o.
''A képies ábrázolásokon túl Pfeiffer persze figyelmet szentel a non-figuratív alakzatoknak, vizuális jeleknek is. A barlangrajzok között számtalan ilyen van. Túlnyomó többségük megfejtetlen s immár talán örökre megfejthetetlen; ám ismerõs jelekre is akadunk. Ilyen például a Chauvet barlangban található harmincezer éves kereszt. A kereszt, különbözõ változataiban, az emberi vallást és kultúrát végigkísérõ leggazdagabb és legmaradandóbb geometriai szimbólum; õsi és univerzális alakzat, mely mintegy a kozmoszt képezi le a négy irány mozzanatára csupaszítva. Általánosabban a kettõsség és egység jelképe; formáinak, elõfordulásainak és jelentéseinek akár csak hozzávetõleges érzékeltetése is sokszorosan túlnõne jelen tanulmány keretein. A perzsa, zsidó és római világban kegyetlen és megalázó kivégzésre utal, majd Krisztus megfeszítésének jele, mely a keresztény szimbolikán belül megint számos változatban él tovább. Így az eljövendõ életet és újjászületést jelentõ egyiptomi ankh hieroglifa kopt keresztté alakult. A kereszténység terjedése során a kereszt-szimbólum a különbözõ helyi kereszt-tradíciók örökébe léphetett, és új jelentéssel láthatta el azokat.47 A kereszt mint képi hagyomány ott is, ma is, tartalmakat látszik hordozni – mondjuk a városi népmûvészet világában –, ahol e hagyomány szövegszerû háttérismeretét aligha feltételezhetjük.''
47 Elsõ rövid tájékozódásként vö. pl. Jack Tresidder, Dictionary of Symbols: An Illustrated Guide to Traditional Images, Icons, and Emblems, San Francisco: Chronicle Books, 1998, vagy pl. Carl G. Liungman, Dictionary of Symbols (1974, eredetileg svéd nyelven), New York: Norton „ Co., 1991.
Lakcíme: 4026 Debrecen, Péterfia u. 33. Címe: 4044 Debrecen, Kálvin tér 16. Telefon/Fax: (52)-516-830; E-mail: bgaal@drtasrv.drk.hu
Jelenleg a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Dogmatikai Tanszékének tanára (1987-től egyházi kinevezéssel!). 1999-ben a Magyar Köztársaság elnöke is kinevezte egyetemi tanárrá.
Az igazság és a valóság a keresztyén gondolkodás útkeresésében
'' Egyértelmûen látszik, hogy a keresztyén gondolkodás folytatása az ószövetségi „teológiának,” a világról szóló keresztyén tanításnak azonban nincs semmi elõzménye az ókor eszmetörténetében. Mégis a görög tudomány és a keresztyén tanok nem voltak közömbösek egymás iránt, de hosszú, kemény csatájuk lényegét csak akkor ismerjük fel, amikor az utóbbinak a gyõzelme felõl nézzük végig – úgymond visszafelé tekintve – az eseményeket.''
'' A keresztyén gondolkodók többsége viszont igen élesen kiállt amellett, hogy az evangéliumot nem lehet proklamálni a görög kultúrát átható dualista gondolkodásmód segítségével.8 Ha ezt megtette volna, az egyház tanítása mitológiai struktúrát öltött volna magára, és már rég eltûnt volna a kultúrtörténetbõl. De pontosan az ellenkezõje történt. Bátran fölvállalta az egész görög tudomány alapjaiban történõ átformálását. Ennek aztán messze nyúló következményei lettek az európai civilizáció létrejöttében.''
''A keresztény egyházba a III. század folyamán beáramló, pogány vallási ábrázolásokon felnőtt tömegek (az egyház tagjainak száma a II. század végén legfeljebb néhány tízezer volt birodalomszerte, a III. században ez duzzad 2-3 millióra) számára az Isten ember formájú ábrázolása egyáltalán nem volt szokatlan. Ennek ellenére az Újszövetség eseményeinek ábrázolásában, hacsak lehetett, kerülték Krisztus személyét, őt magát egy jelképpel helyettesítve. Így láthatók a S. Pietro e Marcellino katakombában a mágusok, amint a csillagot köszöntik, s a csillagban Krisztus nevének görög rövidítését (XP).4 Krisztus maga elsőként a bárányokat terelő vagy egy bárányt a nyakában tartó Jó Pásztorként jelenik meg,5 ebben az ábrázolásban még több a jelképi tartalom, mint a valóság tükrözésének szándéka. A folyamat azonban megállíthatatlan volt, s a katakombák falán a III–IV. században megjelentek Jézus földi életének eseményei, az evangéliumokban található leírások alapján bemutatva. Soha nem ábrázolták azonban kínszenvedését, kereszthalálát, feltámadását és mennybemenetelét, pedig a halálon diadalmaskodó Krisztus képe igencsak illett volna a keresztények, s főleg a vértanú keresztények, temetkezési helyéhez, akiknek halála az örök életre való újjászületést jelentette hitük szerint.''
Bakó Dorottya Trident mindenáron A Krisztus-ábrázolás hagyománya és Mel Gibson Passiója
''Az Apostolok Cselekedeteiből tudjuk, hogy igen hamar sor került a mózesi előírások érvényességének felülvizsgálatára (ApCsel 15,6–21), melynek során a tízparancsolaton kívül szinte mindent eltöröltek, a körülmetélést, az étkezési tilalmakat, a szombatra vonatkozó szabályokat. Isten ábrázolásának tilalma azonban megmaradt, s az első keresztények – akár zsidókból lettek azzá, akár egy pogány kultusztól fordultak el – úgy három évszázadon át legfeljebb egy-egy jelképpel, szőlőfürttel, hallal, pávával, báránnyal utaltak a láthatatlan lényegre. A fellángoló keresztényüldözések miatt persze nem is volt tanácsos látványos hitvallásokat tenni, de a képi ábrázolás hiányát nem az üldözéstől való félelemben kell keresni, az üldözések ugyanis egészen a III. század végéig nem voltak sem állandóak, sem a birodalom egész területén elterjedtek. A katakombákban – melyek az üldözések idején búvóhelyül is szolgáltak – bőven találni ma is e korai időszakból származó falfestményeket, melyek bibliai jeleneteket ábrázolnak, de olyan kép nincs köztük, melyen az Isten látható. Pedig az ábrázolás elől Krisztus színrelépésével látszólag elhárulnak az akadályok, a zsidó rabbi, aki Isten fiának vallotta magát, hús-vér emberként élt a Földön, ábrázolásának így sem technikai, sem ikonográfiai akadályai nem voltak. Teológiai viszont annál inkább: a képek csak az embert tudták megjeleníteni, míg a keresztények számára Krisztus egyszerre ember és Isten is.''
Friedrich Ohly: Vom Geistigen Sinn des Wortes im Mittelalter. In: Zeitschift für deutsches Altertum und deutsche Litteratur, 1959
''Mivel egy dolognak annyi jelentése van, ahány tulajdonsága, tulajdonságai pedig jók és rosszak egyaránt lehetnek, így ugyanazon dolognak egyaránt lehetnek jó és rossz jelentései - azaz, az egyházatyák szavaival: in bonam partem, ill. in malam partem. Másik hasonló kifejezéssel élve: vannak arany tintával és vannak fekete tintával írt szavak. Ugyanaz a szó jelentheti Istent éppúgy mint ördögöt, és átfoghatja a kettő között feszülő értékek világát s azok összes különböző jelentését. 17 Az oroszlán, mivel nyitott szemmel alszik, jelentheti Krisztust, aki emberként meghalt, de Istenként tovább él. (III, 54) Vagy éppígy jelentheti a vérszomjas, dühödten toporzékoló ördögöt, aki türelmetlenül les áldozatra (1. Petr. 5,8; III. 54). Jelentheti az igaz embert is, aki nyugodt, „mint egy ifjú oroszlán". (Prov. 28,1; III. 53.). Jelentheti az eretneket, mert szájából árad a bűz mint eretnekéből az istenkáromlás (III. 55) stb.''
P. Szathmáry István „Engedni érvényesülni ezt a magasabb rendű rendet”
Jankovics Marcell a szimbólumokról
''Egy szellemes szembeállítással találkoztam néhány évvel ezelőtt. A szimbólum az összetétel (görög szünbolon) szóval is fordítható. Tudjuk, hogy a régi görögök a megegyezés érdekében kettétörtek egy cserepet, és miután a cserépnek a törésfelülete hamisíthatatlan, ha összerakták a feleket, akkor cáfolhatatlanul jelezték a közösséget, az egyezést. A diabolon viszont, ami ennek bizonyos értelemben az ellentéte, ördögi, és értelemszerűen a szétesésnek a kifejezője. A szimbólum a rend mellett működik, „diabolikus” ellentéte pedig a káoszt eredményezi.''
''Kedves Olvasó! Rovatunkban, a tavalyi címertani ismeretterjesztő-sorozat után, idén a keresztény művészet szimbólumainak csodálatosan gazdag világába szeretnénk egy kis betekintést nyújtani.
A szimbólumok, a szimbolikus nyelvezet használata nem a keresztény művészet „találmánya” vagy sajátsága. Az ókori görögöknél a felismerést lehetővé tevő, sokszor titkos jelet (pl. egy kettétört pénzdarabot vagy egy gyűrű két egymásba illő részét) nevezték szümbolonnak, amit a családtagok, jó barátok hosszabb távollétek előtt ajándékoztak egymásnak, ezzel jelezve, hogy visszavárják a másikat; s amit a viszontlátás alkalmával újra összeillesztettek. Vallásos kontextusban Szent Cyprianus használta először a „szümbolon” szót. A hitvallás szövegét értette alatta, melyet a keresztelési szertartás során a püspöknek kellett előénekelnie, majd a megkeresztelendőnek megismételnie. Ma inkább egyfajta összetett jelképet értünk a szimbólum alatt, amely valami egyszerű, mindennapi dolog közvetítésével mutat egy összetettebb tartalomra, egy másik tartalmi síkra. A jelképiség alapulhat hasonlóságon illetve érintkezésen. Hasonlóság révén vált szimbólummá például a gyűrű, melyet körkörös, soha véget nem érő formája miatt először az örökkévalóság, majd a házastársi hűség jelképeként használtak. A lánc például viszont érintkezés, azaz ok-okozati kapcsolat révén lett a rabság jelképe. A szimbólumokat előszeretettel használták a szakrális, a transzcendens, a kimondhatalan kifejezésére ősidők óta. Épp emiatt lett kedvelt a keresztény művészet nyelvezetében is, mert általuk a lényeget megragadva tárták a hívők elébe Krisztus tanítását. Az első ábrázolások gyakran a pogány világból kölcsönzött jelképek voltak, melyeket azonban a keresztények új jelentéssel ruházták fel. Ezzel van szoros összefüggésben az ikonoklaszták, képrombolók fellépése a Kr.u. 8-9. században, akik részben a pogány vallásosság beszüremkedésének, pogány fényűzésnek tartva, részben az ószövetségi képtilalomra hivatkozva kérdőjelezték meg a képi ábrázolások létjogosultságát a keresztény tanításban. A szimbólumok elsődleges forrása a keresztény művészetben maga a Biblia, csak hogy néhány példát említsünk az Ószövetségből: a szivárvány jelképezi a megbékélést Istennel, illetve a megbocsátást az ő részéről; a tűzoszlop, az égő csipkebokor Jahve megjelenési formái stb. Az Újszövetségben pedig Krisztus maga használ szimbólumokat példabeszédeiben: önmagát szőlőtőhöz hasonlítja, a benne gyökerező keresztény életet pedig szőlőhajtáshoz. A kovász, az elveszett jószág, a pislákoló mécses, a régi boros tömlő, a szegletkő mind – legalábbis a korabeli – mindennapi élet tárgyai, de a krisztusi tanítás egy-egy lényegi elemét is eszünkbe juttatják. A középkori keresztény művészetre különösen jellemző a szimbolikus nyelv használata. A szimbólumok jelentésének megértéséhez egyre kevésbé volt elegendő az Újtestamentum ismerete. Lassan elterjedtek a bestiáriumok, florilegiumok és egyéb „szimbólumszótárak”. A késő-gótikus oltárképeken rengeteg, mai szemmel nézve különös és a jelenetbe nem illő apró részletet láthatunk, melyek azonban mind egy teológiai doktrinát vagy egy erkölcsi tanítást fogalmaznak meg – igaz, kissé tömören. A mezítlábas József levetett papucsa a betlehemi jelenetek előterében például a hely szentségét, Isten jelenlétét jelzi – idézzük csak emlékezetünkbe Mózest az égő csipkebokornál – a József kezében lévő gyertya pedig a Világ Világosságára utal, ami a Kisded születésével jött el a földre. A gyakorló hívő rendszeresen találkozik szimbólumokkal a liturgiában, pl. az egyházi idő egyes szakaszait jellemző színek, vagy akár csak a templomkapun belépve is, hiszen a legtöbb templom latin- vagy görögkereszt alaprajzú. Az év második felében a keresztény ikonográfia sokszínűségét próbáljuk majd olvasóink elé tárni. A görög eredetű összetett szó lefordítva képet illetve írást jelent, a művészettörténetben viszont az egyes képtípusok – mint például a Mária- illetve Krisztus-ábrázolások – megjelenési formáinak összességét és ezek történetét értik alatta.''
További információforrások: Pál József, Újvári Edit: Szimbólumtár - Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából, Balassi Kiadó, 2001 on-line elérhető kiadása: www.bkiado.hu oldalon Vanyó László: Az ókeresztény művészet szimbólumai, Budapest, Jel, 2000. Panofsky, Erwin: A jelentés a vizuális művészetekben, ford. Tellér Gyula, Budapest, Gondolat, 1984. A keresztény művészet lexikona, szerk. Jutta Seibert, Budapest 2002 ''
''Az európai művészetet és műveltséget meghatározó Bibliában szintén jelen van a transzcendens tartalmak szimbólumokban való kifejeződése. Ahogy a zsoltáríró mondja: „megrendítő, fönséges jeleket adsz” (Zsolt 65,6). A keresztény művészet – más szakrális művészetekhez hasonlóan – gazdag ikonográfiai hagyományt teremtett, amely tanainak képi megjelenítése során a szimbólumok sokrétű, kanonizált tárházát alakította ki. Számok, színek, állatok, növények, tárgyak utalnak az Atyára, Jézus Krisztusra, Szűz Máriára, az apostolokra, az evangélistákra, valamint a Szentháromság, a megváltás, a feltámadás, az utolsó ítélet eszméire. Az antik és a keresztény hagyományokat ötvöző európai – beleértve a magyar – művelődés egész történetén végigvonul a motívumok, jelképek újrafogalmazása, aktualizálása.''
''Így a Hermész himnusz beszámol Hermész születése utáni csínytevéseiről.
F Íme az első csínytevés:
entha khelün heurón – ott találván egy teknőst; a teknős: khelü, a heurón pedig Arkhimédész híres mondásából, a heurékából ismert. Heuréka – megtaláltam! Megvan! Ektészato műrion olbon – roppant kincsre tett szert; az olbosz – kincs; műriosz olbosz – roppant nagy („tízezres” ) kincs. Hermész toi prótiszta khelün tekténat’ aoidon – Hermész, mert legelébb ő csinált a teknősből énekest; a protiszta-ban a protosz – első szó van benne, talán sokan hallották már a feltaláló görög szakifejezését: protosz heuretész első megtaláló. Az aoidosz – énekes szó rokonát, az ódé- dal, ének szót ismerjük már (a görög énekmondót aoidosz-nak hívják). Persze nem énekest fog csinálni a kis Hermész a teknősből, hanem egy bizonyos hangszert, a lantot, amely szépen tud szólni. Hé ra hoi antebolészen ep’ auleiészi thürészi – az vele találkozott a ház ajtajánál… A thürosz –ajtó szóval a rhodoszi fecskedalban találkoztunk. Boszkomené proparoithe domón – legelgetve a házak előtt… (A ház itt nem oikosz, hanem a latinból ismert domosz.) erithélea poién – a virágzó füvet; szaula poszin bainusza – lábaival lassan lépkedve; a poszin az Oidipusz (Dagadtlábú) nevéből ismert pusz szó dativusza. Diosz d’ eriúniosz hüiosz – Zeusz igen hasznos fia (mármint találmányával igen hasznos az embereknek) pedig… A Zeusz genitivusa Diosz, Hermész valóban az ő fia – Maia nimfától. Athrészász egelassze - mihelyt meglátta, felkacagott, kai autika müthon eeipe – és rögtön szót szólt hozzá;
N „szümbolon édé moi meg’ onészimon” – „már ez nekem nagyon hasznos jel…. A szümbolon – jel szóból származik a jól ismert szimbólum. …uk onotadzó – nem is vetem meg!” Ezt persze még csak magában mondja, s most fordul a teknőshöz: „Khaire, püén eroessza! Üdvöz légy, szép termetű! (Hermész haszonleső követői ma sem vetik meg a szemtelenség határáig jutó hízelgést, még hogy a teknős szép termetű!) A khaire! köszöntést már többször magyaráztuk, tudjuk, nem pontosan felel meg a latin Ave-nek. khoroitipe - karvezető, (felismerjük benne a khorosz / kórus szavunkat) …daitosz hetairé - lakoma társa!” A hetairosz – társ, szintén ismert szó, nem kevésbé nőnemű változata a hetaira, másképpen hetéra. Mintha bizony tudná szegény teknős, mi is lesz belőle.
N Devecseri fordításában:
„fogta a bájos játékszert, házukba bevitte,
ott lemelte fejét meg a lábait, és kikaparta
a hegyiteknős belső részét szürke vasával. … utána nagy műgonddal húrokat és verőt készített hozzá, s ki is próbálta a szépen szóló hangszert. Persze hamar megunta, s inkább táplálék után nézett. Bátyja, Apollón marháira került sor. Ezeket farkuknál fogva húzta be egy barlangba, hogy nyomra ne vezethessék gazdájukat. Kettőt meg is evett belőlük, ám haragvó bátyját sikerült megbékítenie: neki adta lantját, mely így lett az Apollón hangszere. Nem hiába született szép reményekkel a görögöknek az a sokféle szerepű istene:
Hajnalban született, délben pengette a lantot,
S este a hó negyedik napján, amikor született,
Messzelövő nagy Apollón barmait elhajtotta.” (Devecseri Gábor fordítása)
Devecseri örökítette meg egy Horatiushoz írt hexameteres költői levelében Babitscsal való beszélgetésüket is :
fönt a beteg Mester fogadott, Babits, álltak az ágya
mellett még egynéhányan. Rámnéz s legelőször
„Láttad-e lent – ezt kérdi – az utcán azt a kiváló
hexametert?” „Melyiket?” „Hát azt, ami annyi plakáton
áll.” S csakugyan költői szöveg viritott odalent , így:
„Gépjárművezetőigazolványok kiadása”
Még a cezúrák is kéthelyt ott voltak, ahol kell.
Éppenezért ma emelt fővel megyek én a Közértbe,
S nem szégyellem a skandálást se, ha átüt e szókon:
„Kérek tíz deka sonkát és ugyanannyi szalámit”
Ezzel teljesítettük múltkori ígéretünket: a mi magyar nyelvünk, bár nem rokona sem a görögnek, sem a latinnak, legalább olyan jól hajlik az időmértékbe, mint ezek. Ezt bizonyítja az a bizonyos elhíresült állítólagos debreceni cégtábla is, amelyen ez állt: „Tóh Gyula bádogos és vízvezetékszerelő” Ez egy teljes pentameter, a disztichon második sora.''
GYÖKÖSSY ENDRE Õsképek - õsfények (Mélylélektan a bibliaértelmezés szolgálatában)
''A szimbólum az értelmünkkel meg nem ragadható valóságot racionalizál, azaz ésszerûsít. Így is mondhatnók: összekötõ kapocs, transparens belsõ és külsõ világunk között, mégpedig igen szubtilisan ésszerûsítõ és összekötõ. Mindig jelentésterhes, vagy jelentéssel terhes. A szimbólum töltése a numinózum, a szentséges. Ugyanakkor autonóm, önálló életû és pszichikus energiákkal telített jel- és képrendszer egyszerre. A görög szümbolon (szimbólum) szó azt jelenti, összefog, összetart. Következésképpen egy-egy átélt szimbólum valaki számára összefogó, összetartó erõt jelenthet.''
''Máté szimbóluma a szárnyas ember. Azt mondja vele: Ilyen Jézus.
Márké az oroszlán, az erõ, a dünamisz jelképe: Ezt hozta Jézus.
Lukácsé a bika, kora legdrágább áldozati állata: Jézus az áldozat.
Jánosé a sas. Magasan repül, nem téveszti el célját, ahogy Jézus sem. Õsi keresztyén Mandala, quaternitás)''
''Az emberi civilizáció fejlődése során szimbólumok és jelképrendszerek tömege alakult ki a Föld legkülönbözőbb térségeiben. Nyilvánvaló, hogy azok a kultúrák, amelyek valamilyen formában kapcsolatba kerültek egymással kölcsönösen hatottak egymásra. Ez különösen a Közel-Keleten, a Nílustól a Perzsa-öbölig húzódó területen volt így. De még ennél is jellemzőbb az európai civilizáció fejlődésének története a görögöktől napjainkig. Sokszor nem is tudatosítjuk, hogy bizonyos fogalmak, jelképek milyen ősi gyökerűek, hogy kultúránk, gondolatvilágunk mennyire át van itatva az ókori görögöktól, rómaiaktól, a zsidóktól, sőt még a suméroktól, akkádoktól és a perzsáktól is örökölt elemekkel.''
''A szimbólum (szümbolon) görög szó, jelentése: melléállítás, összevetés, egybeesés, ismertetőjel. Olyan, sajátos lelki tartalmat érzékeltető jel, amely képzelettársítás folytán nemcsak a kifejezendő fogalmat helyettesíti, hanem vele kapcsolatban különböző érzéseket, hangulatokat, gondolatsorokat tud felidézni, tehát sűrítetten tükrözi a valóságot. A szümbolon eredetileg olyan jelre utalt (például egy kettétört tárgyra), amelyet két ember őrzött magánál, hogy felismerjék egymást. A szó modern definíciója szerint a jelölthöz kötött jeltípust jelenti.''
''A görög szümbolon eredetileg egy kettétört tárgy (például egy pecsét) ismertetőjelül szolgáló egyik felét jelentette. A két felet összeillesztették, hogy felmutatójának kivoltát ellenőrizzék. A "hit szimbóluma" a hívek számára ismertető és közösségi jel. Később a szümbolon gyűjteményt, összefoglalást, összegezést is jelentett. A "hit szimbóluma" a hit fő igazságainak összefoglalása. Ebből következik, hogy a katekézis számára elsődleges és alapvető anyag, melyre hivatkozni kell.''
Mopszvesztiai Theodorosz (Antiochia, 350 k.-Mopszvesztia, Kilikia, 428): püspök, teológus. - Aranyszájú Szt Jánossal együtt, kinek jó barátja volt, →Libaniosz és egy Antiochia melletti ktorban →Tarzoszi Diodorosz tanítványa. Egy időre szakított a szerzetesi élettel, jogi tanulmányokba fogott, de János rábeszélésére visszatért a ktorba. 383: szent. pappá. 386-tól Diodorosz munkatársa Antiochiában. 392: Mopszvesztia pp-e. Műveltsége és hithűsége miatt nagy tekintélye volt. - ~ az →antiochiai iskola kiváló teológusa, elsősorban egzegéta volt. Utólag kritikai érzéke miatt eretnekséggel gyanúsították. Nevét halála után kezdték együtt emlegetni mesterével, Diodorosszal. ~ írt Alexandriai Cirill ellen is, ezért, amikor 553: a konstantinápolyi zsinaton Diodoroszt a nesztorianizmus atyjának nyilvánították, ~t is nesztoriánusnak nevezték. - Életműve legnagyobb részben szír fordításban maradt meg, irod. hagyatékát a →nesztoriánusok vették pártfogásukba. Maga ~ tudatosan ragaszkodott az ortodoxiához életében, kortársai is ortodoxnak tartották, nagy érdemei voltak az →apollinarizmus leküzdésében. Azokat a tételeket, melyeket a zsinat 553: elítélt, a nesztoriánusok toldották be később írásaiba. - Öm: PG 66. V.L.
