Ha már szóesett, a kíméletes méhekkel való bánásmódról, a lényeges dolgokat is illő megemlíteni amely ténylegesen fontos, és valóban rengeteg méhet menthetünk meg vele.
Elsőnek a méhmentes pergetőhelységet említeném. Talán még idetartozik, a vizes leseprőkefe használata. A keretkezelőbak, vagy kezelőláda is. Mert rengeteg méhet lehet pusztítani pergetéskor is.
Ezek csak kiragadott dolgok, de fontos hogy hordástalan időben lehetőleg kerüljük a kaptárbontás, (továbbá télen is). Ha van rá mód üzemeltetni, a melegvizes itató is sok méhet megmenthet.
Mindíg a kellő időben és mértékben alkalmazott atakairtás, és a nozema elleni kezelések.
Nem etetünk híg eleséggel nappal, és sötétedés előtt!..............
Nem az elpusztult, néhány méhen van a hangsúly. Hiszen mint az élet más terülletén is, kénytelen az ember kompromisszumokat elfogadni. A méhek esetében a komplett kolónia, családok jólétére, termelőképes állapotára türekszünk. Néhány egyed pusztulása nem képezhet akadályt, amely igen csekély ár ezekben az esetekben.
Egy megrajzott család, nem termel semmit. Keserű vigasz, hogy esetleg másnál vígan él a befogatt raj.
Volt nekem is hunor rakodó, ott engem is zavart hogy a fiókok illeszkedő felülete közzé szorult elpusztult méhek tömege. Ott nem 5-6 db-ról volt szó. De nem ez volt az oka hogy felhagytam ezzel a kaptártípussal. Sőt most is fontolgatom az újbóli termelésbe állítását.
Szia ! nem azt mondtam,hogy tömegesen,hanem azt,hogy sok. Ráadásul,ha nemkezelőládába rázod őket,ahol van hely bőven,akkor a keret visszarakáskor is sérülnek méhek.
Nekem még sose sikerült úgy lerázni a méheket,hogy 5-6 méh ne maradjon élettelenül az aljon.azért ez felszorozva már nálam sok jelzőt illet.Nekem nincs sok,szóval minden egyes méhre szükségem van Az egyik ok volt a Hunorra való át téréskor.
Miből gondolod,hogy egyszerűbb a fekvőfészek bővítése.Rakodókban szinte ugyan az.Sőt nincs fészek ,keretkorlát.
Egyébként a többivel egyet értek veled,Pont úgy van, ahogy írod.
Még csak annyit az előzőhöz, hogy időnként szükséges a jó minőségű anyák beszerzése. Főképpen ha a kicsi igényű magoldásokkal jutunk anyákhoz, ilyen a majd húznak maguknak pótbölcsőt, és a kritika nélküli rajbölcső felhasználás esetén.
Miért is? Mert néhány év alatt, letudjuk degradálni az állományunkat. Az az csökken a termelékenység. Mivel egyre gyatráb teljesítményű anyákhoz jutunk.
Természetesen szakszerű szelektálással, normális tervszerű anyanevelés esetén kicsit más a helyzet.
Magam is csak többéves megfigyelés alapján választok tenyészcsaládot, az álcás neveléshez, hogy eleve nagyobb legyen az esélye, hogy jó anyák kerülnek ki a keltetőgépből.
Érdemes tenyésztőtől venni néhány anyát, és ha beváltak ezektől nevelni anyát. Viszont van egy másik megoldás is, hagyod a rajzóhajlamú állományod és ennek megfelelő mézelési és szaporítási technológiát alakalmazol. Így a hátrányból akár előnyt is lehet kovácsolni. A lényege hogy le kell szedni az anyát 2-3 kereten, repce idején amikor már vannak érett rajbölcsők, a javából hagyni illetve osztani családonként egyet. Így meg van a szaporítás alapja, és a termelés fokozás, továbbá az anyák cseréje is megoldott. De nem utolsó sorban a rajzásgátlást is megoldottad.
Nem tudhatom hogy honnan szerzed be az anyákat, de ez akkor jellemző ha már eleve ilyen tulajdonságú, rajzóhajlamot örökítő anyától lett a tenyészanyag, vagy maga a rajbölcső elszedve, szaporítva.
Tavaly, mi volt az atkairtás menete? És mit alkalmaztál? Milyen volt a családok betelelő állapota, népes, vagy gyenge? Mikor történt az élelem feletése? Mikor kezdődött a pusztulás, az az mikor észlelted meghallgatásuk alkalmával először?
A lerázástól miért pusztulnának tömegesen a méhek? Ilyen extrém elképzelést még nem hallottam.
Nállam a következő a "rajbölcsőzés szisztémája" Nem minden egyes család minden keretét kell lerázni! Csak ahol lerázás nélkül is látok bölcsőket. Ez, az évi, és előző évi anyáknál nem jellemző! Továbbá nem is kell minden méhet eltávolítani, csak a vastagját hogy láthatóbb legyen a lép! Aztán mindenki maga tudja, mit akar vagy nem. Ez egy olyan szakma ahol a saját farkával veri a a saját csalánját az ember!
A fekvőben is szépen építenek, természetesen hordás az kell hozzá. A fekvöben egyszerűbb a fészek bővítése, mert tetszőleges keretszámmal bővíthetem, természetesen a kaptár befogadó képességéig.
Nem korlátozom az anyát, a fészek szűkítése, majd fokozatos bővítése kizárólag a tavaszi fejlődést szolgálja. Ez is csak egy módszer a a sok közzül. Még a munka melletti méhészkedésem időszakából maradt ez a módszer, mert nincs nagy munkaigénye. A mézfogás léptűzdeléssel történik.
Szia! Nem is kell őket lerázni. Repce közepétől nem szabad zsúfoltságnak lenni a fészekbe. Mivel Hunorod van, adsz egy fiókot nekik,és már is könnyebb dolgod van. Minden lerázás sok idő,és nagyon sok méh el is pusztul. Az NB ben nehéz szép egyenletes kereteket építtetni. Ráadásul ott a keret szám is véges. Egy fekvőben sokkal nehezebb a fészek,a méztér bővítése. Erre is van módszer ,de azt Hunorban nem kell alkalmazni.
Atka! Sajnos. De lehet újkori nozéma is Hol volt a család ? A élelem fogyásból meg lehet tudni kb mikor pusztultak el. A kereteket át kell nézni nincs e rajt ürüléknyom. Sárga,de akár fekete csíkok is lehetnek. Kérj segítséget a méh egészségügyi felelőstől.
Sziasztok! Kezdő méhész vagyok és a tél alkalmával elpusztult a családom. Mikor felnyitottam a kaptárt a méhek úgy voltak mozdulatlanul, mintha dolgoznának. Tudtok segíteni mi lehet az ok, hogy ehez folyamodtak?
Mivel fekvőkaptáras méhész vagyok ezt a gyakorlatban nem alkalmazom, mert akácon nekem már az egész kaptár fészek. De a leírtak valószínűleg megfelenek a gyakorlatban is, mivel csökkenti a zsúfoltság, és a tele éléskamra érzetét.
Nem néztem bele a kaptárakba, pedig szép idő van ma errefelé, és ahogy néztem, mindből előjött legalább egy pár méh, de a legtöbb kaptár előtt egész szépen zümmögtek :)
Rajzásgátlásról nem sok tapasztalatom van, de mintha olyat olvastam volna, hogy akác előtt érdemes kivenni a szélső mézeseket, a helyükre kitolni 1-1 fedett fiasos keretet, a fiasok helyére meg műlépet, így egyrészt a méhek is le lesznek foglalva, másrészt az anya is, mert lesz helye fiasítani, a fészek is szét van húzva, tehát "tágan" vannak. Hogy ez a módszer helytálló-e, legalább elviekben, azt majd mások meferősítik - vagy nem :)
Igen a rajzás természetese ösztön, amely egy jó anya esetén, az anya első és második életévében nem jön létre.
A kaptársoron pároztatásnak több hátránya is van, elsősorban az anyák eltévedése. Ezt úgynevezett vezércsillagokkal orvosolhatjuk. Ez gyakorlatilag különböző mértani formályú és színű feltűzött jelek. De bármi megfelel erre a célra, például alkoholos filccel rajzolva, vagy különböző öntapadós nagyobb matricák, kivágott öntapadós tapéta darabok.
A másik hátránya, hogy ha vándorlás esik közbe, az anya tájolási párzási időszakába, ez elég nagy valószínűséggel az anya elvesztéséhez vezet.
A mindíg az évi anyák alakalmazása, már igen hatásos a rajzás szempontjából, de nem feltétlen értelmes dolog. Mert a második esztendőben még jók, sok esetben ekkor a legjobbak.
Az utolsó pillanatban is hatásosan belehet avatkozni sikeresen! Feltéve hogy nem kelt még ki egy anya sem. Ha nem rázod le a keretekről a méheket kizárt, hogy minden bölcsőt . Még akkor sem ha szép építésűek a lépek. Ugyanis ekkor van a legnagyobb méhtömeg. Vastagon takarják a lépeket.
Magam is tettem több már próbát, először a méhekkel együtt néztem át és távolítottam el a bölcsőket. Majd kontrolként lerázva, szinte kivétel nélkül maradt minimum 4-5 apróbb rajbölcső. Kezdőknél szinte biztos hogy még több fog maradni. (Ha nállam közel 20 év gyakorlatával)
Így születnek a városi legendák, "Komám rajzik az anya nékül is!"
Kisebb méhészetekben, ahol nem nagyipari méretű termelés folyik azért sem célszerű minden éveben anyát cserélni mert, ennyi idő alatt ki sem tudnak bontakozni, így meg sem figyelhetők vagy szelektálhatók a jó anyák.
Ez akkor fontos ha magunk is nevelünk anyákat.
Még egy dolog, ami megtévesztő lehet, a bölcsők fedele néha visszacsukódik miután az anya kikelt belőlle. Így felületesen szemlélve még épnek látszik. Holott már a nép között bujkál a frissen kelt anya.
Én ott hibáztam tavaly ,hogy a keretekről nam ráztam le mindig a méheket és úgy nyomdostam a bölcsőket.1 családnál meg nem vetem észre ,hogy megrajzott oszt szétnyomtam a bölcsőt és csak akkor vetem észre ,hogy ez az anya nemsokára kelt volna,no ott volt egy kis idő mire lett anya.Műlépet meg vagy 20 at kiépítetem repcén( hunor).idén már alaposabb munkát kell végeznem.
Szia! A rajzás az egy természetes ösztön. Nem meg gátolni kell,hanem szabályozni. A Bölcső húzás esetén a család a rajzás előkészületének a végén jár.Ekkor már minden nemű beavatkozás kudarcba fulladhat. Egyetértek Táborozóval .A késleltetéshez a folyamatos belső munkát kell biztosítani.Az anyának a dajkáknak,az építőknek legyen munkájuk. Ezt a legnehezebb elérni. Főleg a kisebb kaptárakban. Amennyiben rajbölcsők vannak a családban ,akkor drasztikusan kell lépni,hogy ne legyen termés kiesés ,se raj elvesztés. Erre sok megoldás van. Anya csere, bölcső hagyással anya el vétele. Épp kelő bölcső be adása, természetesen ez védve. A legjobb talán az ahogy a nagy méhészek teszik. Akác előtt az éves petéző anyát kap minden termelő család.
Bár ez is sok sebből vérzik,de náluk a kb 10 %.-nyi veszteség belefér,na meg a rosszul sikerült párzás miatti petézés le állás. Ami később jelentkezik.
Ami még fontos a bölcső meg találást nagyban segíti a szépen építettet keretek. A léctől lécig épített keretbe nehezebben tudják eldugni. A méh járatos rést a kijáró felé kell fordítani.Oda nemszívesen húznak bölcsőket. Na meg akkor csak ott kell nézni,nemigazán lassítja a munkát,és a méhek se törnek a lerázással.
Minden egyes megrajzott család, veszteség, még akkor is ha sikerül befogni. Lehet azt magyarázni, hogy milyen szépen épít és fejlődik a befogott raj, de ez akkor is termelési kiesést jelent!
Befogni sem sikerül mindet, igaz 100%-osan elkerülni a rajzást szintén nem.
Elsősorban fiatal, nem rajzási hajlamot örökítő anyák!
A rajzást megakadályozhatjuk, a bölcsők leszedésével, ez minden esetben a legfontosabb mozzanat. Kizárólag a méhek keretről való lerázásával, találhatjuk meg a legnagyobb biztonsággal az összes rajbölcsöt!
A napraforgó mézen is tökéletesen telelnek, magam is ha lehetséges mézen teleltetek, bár sajnos egyre többet kell már a cukroszsákba is nyúlni . A következő a helyzet, a telelőeleség feletetése is koptatja a méheket, ezáltal gyengül az immunrendszerük. Ez főleg a kései etetés esetében igaz. Mert ekkor már, a téli méhek vannak többségében a kaptárjainkban. Majd később erről részletesebben, mert ez egy külön nagy témakör. Szóval nagyobb az esélye az egészséges áttelelésnek valódi mézen, ezt támasztja alá saját megfigyelésem is.
A másik, ami nagyon elterjedőben van, az a méhek téli zaklatása. Mostanában talán ezt oktatják vagy nem tudom hogy miért de mindíg találnak valami hülye felesleges ürügyet a téli kaptárbontásra. Amikor még karácsonykor is azt vizsgálja hogy van-e fias. Meg hogy beindultak-e már a télvégén. Na de ha jól beteletünk, nem teljesen mindegy ez, a méhek teszik a dolguk. Nem kell őket feleslegesen piszkálni. A stressz is kimondottan jót tesz a nosema spórák dúsulásának.
Pont erre gondoltam, sokan úgy vannak vele kannában a méz, zseben a pénz az a méhek meg tavaszig levannak szarva!
Cukron nem lehet teleltetni! Idén lesz 3 év tízede hogy méhészkedek, így 28 éve mondta egy idős méhész ( FIAM TANULD MEG CSAK MÉZEN TELELTESS, MERT A NAPRAFORGÓ MÉZ IS JOBB MINT A CUKOR!) Tavasszal milyen jól jön egy kis plusz pénz a tavaszi pergetésből!
Nem akarom bántani ezt a sok fiatal gazdát, de mikor megkérdezi szúr-e a méh?
Ezt valahol magunknak, köszönhetjük, a sok fiatal azt képzeli a méhészetről, ülünk a hűvösben a fa alatt azt dől a lé.
És ezt nem a mézre értem, némelyek nem tudják megkülönböztetni a kaptárt a mézes hordótól.
Akkor hogy várjuk el tőle hogy különbséget tudjon tenni az Európai a Nyúlos vagy a megfázót fiasítás között?
A veszélyessége pont abban rejlik hogy, a korai tünetek nem feltűnőek. Gyakorlatilag kicsit kevesebb a nép, van némi nyugtalanság, esetlegesen mászkálás a kaptárak előtt. De ezek mással is magyarázhatók, így a természetes nyárvégi népesség csökkenéssel, vagy az atkával ha röpképtelen méhek mászkálnak. Csakhogy ekkor nem sodrott szárnyúak, mint az atka esetén. Természetesen párhuzamosan is jelen lehet mind a kettő kiváltó ok.
Többnyire az atka ellen védekeznek, sokszor túlzottan is. Ugyan is a teljes lenullázásukra törekednek, amely aligha sikerülhet, de a méhek immunrendszere megsinyli. Teretadva a ceranae pusztításának. Látszólag a beteleléskor még minden rendben van, de az első családok már akár november elejétől elcsendesedhetnek, a folyamat nem igen szokott leállni. Jellemző hogy, maroknyi méh marad utoljára az anyával, az élelem szinte érintetlen mennyiségben megvan. A felső keretléceken feltűnő, sötétbarna feket elfosások vannak.
A pusztítás mértéke nagyon változó lehet, az 1-2%- tól akár 70-80%-ig, de az utóbbi esetben a maradékok sem teljes értékűek. Ilyenkor az a lehetó legnagyobb hiba ha az atka mániásokra hallgat a póruljárt méhész és tavaszon a maradékot jól pofán nyomja amitrázzal. Mert "komám az atka vót, az oka" a pusztulásnak. Ilyen esetben megadtuk a kegyelemdöfést, a legyengült immunú méhek aligha foják elviselni az atkairtó szereket. Ilyenkor jön a sírás rívás hogy x tízesztendeje méhészkedek és mindent úgy csináltam ahogyan azt minden évben, és stb...
A ceranae spórái a kaptárban, és lépeken még 2 évig életképes, az az fertőz! Tehát a lépkészlett jobb kiolvasztani, a kaptárakat fertőtleníteni.
"A téli elhullás inkább hanyagság ( atka,gondatlan betelelés)!"
Ez igaz, de csak részigazság. A gondatlan betelelés fogalmába minden belefér. Sokan lestek már bambán ki a fejükből az elcsendesedett kaptárjaik mellet, pedig gondosak voltak, és még az atkát is megfelelően irtották. De "valamitől" mégis elpusztult az állományuk. Ez pedig többnyire nem volt más, mint a nosema ceranae. Akkinél már járt őkelme az tudja miről beszélek. Ez a viszonylag új betegség, pont azért veszélyes mert még sokan nem ismerik, tünetei felett ezért is könnyű elsiklani.
A ha járatos vagy a szilikonformák készítésében, és sok a szabadidőd, talán. Én öntöttem már gyári öntőtálcával, kiváló műlép készíthető, de vastagsága többszöröse a hengereltéhez képest. Nem ördöngősség de rálehet jönni a fortélyaira gyakorlással. A hűtés szükséges, de nem lényegtelen a formaválasztó folyadék sem.
Sok viasz kell hozzá, de a méhek könnyen és szívesen építik.
Látam egy videon amin ehez hasonlóan volt megcsinálva házilag csak nem találom,mit szóltok érdemes ilyet csinálni ?(azon a videon szilikonal volt bevonva egy műlép és két deszka közé berakva és száradás után már készen volt a forma ,csak ott nem volt hűtés)
