Ez már koronás felhúzású, ez valószínűleg a századforduló előtt kicsivel készülhetett, amúgy a konstrukció utolsó hírmondói közül. Feltehetően már nem is igazán kronóként, hanem mint ugró-másodperces szerkezet. Nagyon ritkák már ezek, rájuk a kulcsos felhúzás a jellemző, ezt a konstrukciót később már egyáltalán nem alkalmazták.
Ez egy klasszikus független másodperces (Independent second) szerkezet, "Second Morte" kivitelben. Ez utóbbi annyit takar, hogy a másodpercmutató másodpercenként ugrik egy-egy osztást, nem folyamatosan halad, az előbbi pedig azt, hogy a másodpercmutató az amúgy járó óraműtől függetlenül elindítható-megállítható. Egy hasonló szerkezetű - csak még kulcsos - óra restaurációja ("Kapitány óra") a lapomon meg is kukkantható.
Ezek a szerkezetek a kronográfok előfutárai voltak, a másodperckört nullázni nem lehetett, de azért alkalmas volt független időtartam-mérésekre. Paradox módon jóval bonyolultabbak a valódi - és sokkal praktikusabb - kronóknál, a független kört saját rugóház és áttételsor hajtja meg, és egy csillagkerékkel, vagy egy egyetlen karral rendelkező kerékkel kapcsolódik a gátkerékre helyezett másik csillagkerékhez, és egy kis kar meg tudja akasztani olyan állásban, ahol nem zavarja a gátkerék szabad forgását. Erről a beépítésről úgy tűnik, hogy hiányzik ennek a karnak a kivezetése, tehát ezen az órán nem lehet megállítani a járattól függetlenül a másodpercmutatót - ez így nem teljes értékű.
A megoldás egyébként egy az egyben visszaköszön a Jaeger most megjelent két rugóházas kronóján, amelyet őrületes újdonságként állítanak be, csak hát ettől még semmiféle olyan műszaki megoldása nincsen, amit 120 éve már ne ismertek és alkalmaztak volna...
Ha felmész a weblapomra, akkor a legutolsó restaurációs leírásnál pont egy ilyenről olvashatsz. :-)) A Magyar-könyvben ajánlott lemezorsót egyébként zsebóra méretben egyszerűen lehetetlen elkészíteni. Ez a technológia úgy, ahogy van alkalmatlan erre, csak nagy méretű, asztali-fali órához való, több centis, robusztus orsó esetén van ilyesmire esély. Nekem az angol mintájú technológiával készített orsók eddig jól működtek, ráadásul általában sokkal masszívabbak, erősebbek is az eredetinél.
Köszönöm, érdekes és elmés módszer (én biztosan úgy fogtam volna hozzá, hogy egy tömbből kezdem el kireszelgetni, pedig mennyivel egyszerűbb lemezből, aztán megcsavarni). Viszont én most éppen azon igyekszem, hogy ne nekem kelljen bütykölni - az ilyen szakmunkákhoz se felszereltségem, se képzettségem nincsen.
((Tudod, én vagyok az aki imád szakácskönyveket olvasni, de sose áll neki főzni... :))
A két csapvégtávolságból, a gátkerék átmérőjéből és a gátkerék csapjának orsót keresztező magasságából elvileg kiszerkeszthető a szükséges orsó. Saját tapasztalatomból azt tudom mondani, hogy még nem találkoztam két tényleg egyforma, egymással felcserélhető orsóval, mindenki variált valami apróságot...
Ezért törött orsó helyett eddig még mindig újat kényszerültem készíteni. Nem lehetetlen, de nem egy örömteli munka.
Az apróbb szerkezetekhez nem értek igazán, viszont van egy spindlis angol szerkezetem, ami szívügy, és szeretném rendbetetetni. Sajnos, csak a torka véres: törött a spindli. Hiányzik is az egyik fele, tehát megmérni nem tudom. Most találtam az ebayen néhány nyers orsót, de a méret tekintetében bizonytalan vagyok: a gátkerék külső átmérője 4.3mm, a leghosszabb orsó esetében pedig az emelőkarmok külső szélének távolsága 4.65. Elég ez, vagy mindenképp nagyobb tengely kellene...?
(az árus azt mondja, hogy az emelőkarmok közepének távolsága - ahová igazából a fogaknak esnie kellene - kb. 3.3mm)
Látszik az üveg falán, hogy vannak felrakódott higany cseppek. Elvileg a higany nem nedvesíti az üveget, tehát púposan helyzkedik el. Később kialakul az itt is látott jelenség. Ennek okát nem tudom, de elöregedett hőmérőknél is látni ilyen. Nem tudok másra gondolni, mint a higany, meg az üvegben lévő valamilyen szennyezés reagál az évtizedek alatt, és megváltozik vagy az üveg felszíne, vagy valami higany amalgám keletkezik, ami ragad az üveghez.
Igen enis talaltam hasonlot. 1886 ban alakultak es a 120 evfordulora ujra kiadtak ezt a tipust. De gondolom az kepen levo regebbi kiadasu es engem a kora erdekelne igazan. Udv Joco65
Tenyleg errefele tenyleg igenyesebb utazo orak voltak forgalomba. De talan annak is betudhato hogy itten nagyobbak a tavolsagok es foleg gazdagabbak voltak akik utazgattak. Tehat boven megengedhettek maguknak ha tobb hetes vagy honapos utra mentek el az utazasi koltseghez az ora elenyeszo osszegbe kerult . Es persze az ut soran nemvolt masodlagos a pontos megbizhato idomero eszkoz sem. Dehat a nalunk is forgalomba lehettek volna ezek az orak csak nemlett volna iranta kereslet. Gondolom ezert az olcsobb sokkal nyengebb minosegut hozta be kereskedo, mert ezt meg ellehetett adni, tehat ezirant volt kereslet.
Nemtudom a karorarol tudnal e valamit mondani? Nem zsebora beepites ,tehat eredeti tokozas 10 mikron aranyozas es 10 ev garancia van a hatlapjan belul beleirva. Kerestem a werk logojat a neten de meg hasonlot sem talaltam. Ha tudnal valamit kederiteni a szarmazasarol es a korarol azzal sokat segitenel. Udvozol Joco65
Látszik mennyire más piac volt már régen is, nálunk ezek a zsebóra minőségű, tényleg örök életű, nemes anyagokból készült, nagy pontosságú, minőségi utazó-ébresztő órák jóformán ismeretlenek - ergo azok voltak már régen is. Sajnos nálunk az ébresztőóra általában egyet jelent a rémesen silány kő nélküli olcsó, eldobható pecek-gátszerkezetes órákkal, az üdítő kivétel volt az árához mérten nagyon jó minőségű Slava.
Ha a csőben valóban higany van, akkor ez igazi kompenzált Graham-inga. A képről ezt nem tudom egyértelműen eldönteni, a gagyi utánzatokban egy fémhenger van, és ott általában spiáterből öntött maga a keret is. A képről úgy tűnik, hogy a Brocot-járat karmai rubinból vannak - ez igényesebb kivitelre utal.
