Fliszár: Német jövevényszóból képzett szláv foglalkozásnév. A jövevényszó n. Vließ 'gyapjú' átvétele lehet, így a név jelentése 'gyapjúkészítő, gyapjúkereskedő'. A szláv csoporton belül cseh-morva-szlovák eredet a valószínű.
Helber: Német név, amely a gyakori német Helb név cselekvőnévi származéka. A helb etimológiai alapja nem tiszta, talán egy 'nyél' jelentésű szóra mehet vissza (vö. angol helve), vagy a szláv chleb 'kenyér' szóra mehet vissza. Ez utóbbi hangalaki változáshoz, vö. (Alsó/Felső)Helbény (ma: Dolné/Horné Chlebany, Szlovákia)
Rádics: Szláv apainév, amely a szláv Rad 'boldog' személynévből képződött. Ez utóbbi előfordul önállóan is, de a Radomil, Radomir, Radoslav stb. szavak rövidüléseként. Ilyen formában valószínűleg szerb-horvát eredetű.
Bede: Egy azonos alakú régi magyar személynévre megy vissza, amely a Benedek rövidülése. Ugyanide tartozik a Bedő családnév.
Treit: Német családnév, amely valószínűleg egy korábbi személynévre megy vissza. Ez utóbbi jelentéséhez vö. holland treiteren 'nyaggat, piszkál', ill. cseh trajda ' ténfergő, fecsegő nő'
Foltatva ezt a korábbiakra:
A Radics délszláv eredetű lehet. Kiss Lajos a Rádiháza etimológiájában említ egy elfogadhatónak tűnő megoldást, mely szerint a tő 'otthon'-t, 'lakóház'-at jelenthet szláv nyelven. (Ebbewn az etimológiai környezetben van a haza, a rokon, a születés és az öröm is a szlávban).
A Bede erdélyi helységnév, az etimológiából viszont az derül ki, hogy ez 'Bedéék lakhelye' alapján kapta a nevét.Ez a Bede név valószínűleg azonos a Bedővel, melynek eredetére nézve talán a 'bendő' etimológiájának egy elágazása adhat magyarázatot, amely viszont a 'begy'szóval talál kapcsolatot. Mindezek valami domborulatfélét jelentenek. Az etimológiák bizontrtalanos, de sok szláv vonatkozás lehet.
Elsőre a Fliszár elszlávosodott németnek tűnik, talán a "Fleischer"-ből, 'húsos, hentes, mészáros' az eredete. A Rádics vagy Radics az nagyon délszlávosnak tűnik, a Radic'-ra hajaz (de LvT majd pontosít, ha kell)
Elnézést a félreértésért: talán igaza van Kis Ádámnak, mikor a "Szavak eredete" topikban azt írta, hogy túl komolyan veszek bizonyos dolgokat. De megpróbálok megjavulni.
Most modulálom a 288-ban elmondottakat. Elértem Kéki Béla Az írás története c. művét, ebben olvasom: Husz János "két lágyítójelet alkalmazott: a mjekcsenyt és a hácseket. Az első 6 betűvel kapcsolatban fordul elő: č = cs, ň = ny, ř = rzs, š = s, ž = zs és ě (...) A másik lágyítójel, a hácsek, csak két betűhöz kapcsolódik, ezek a ď = gy és ť = ty."
A Magyar Nagylexikon (MNL): "hacsek, háček < cseh 'lágyító ékezet [sic!]'>: egyes latin betűs helyesírásokban a betű fölé írt, kis "v" alakú jel, amely a betű hangértékét módosítja ..." Ez a mű a mekcsent nem ismeri.
Kéki tehát egy fordított megkülönböztetést ad, mint amit én citáltam. Meglehet én emlékeztem rosszul (de akkor az NML-lel tévedek). Ennek ellenére ilyen terminológiai megkülönböztetés szerintem nincs, lévén Kéki a megoszlásuk tekintetében is téved. Husz ui. először -- mint már mondtam -- pontot használt. Később pedig az ékezetek schwabachi betűkre kerültek, ebban az írástípusban pedig a "t" nem felülnyúló, így kis "v" formában került rá, tehát csak a "d"-n volt különleges ékezet, egy aposztróf, amellyel együtt a betűnek olyan hatása van, mint egy felül nyitott "8"-asnak. Csak az antikva elfogadásával alakult ki a mai gyakorlat, amit Kéki említett. Sőt a kis "v" sem volt mindig "v": az én Tranoszciuszom a svabachhal tildét használ, kivéve a "d"-n, amire a fentiek értelmében aposztróf jár, és az "s"-t, amelyen tréma (umlaut, két pont) van! A fraktúrával írt részek használnak kis "v"-t, de ott a "d"-re is az kerül (vagy éles ékezet).
A terminológia tehát nem tiszta: a magam részéről "hacsek = mekcsen = caron", a felülnyúló kisbetűkhöz járuló formája pedig, ha meg kell különböztetni, akkor "aposztróf".
> szakszövegek hatására áttértem a mekcsenre (szóval akkor mjagkij znak)
Nem véletlenül fordítottam a mekcsent magyarra lágyítójelként, mert nem azonos a mjagkij znakkal. A d : gy, n : ny, t : ty stb. párok esetén akár azonosak is lehetnek, de szláv szempontból a susogó hangok is a sziszegők lágyításának számítanak, függetlenül attól, hogy maguk lágyak-e (azaz palatalizálzak-e) avagy sem. Emiatt van külön mäkký znak 'lágyjel' szlovákul is.
Nekem az anyanyelvemben a hacsek volt, de különféle szótárak, szakszövegek hatására áttértem a mekcsenre (szóval akkor mjagkij znak), a caront én is a magyar szövegből kirívónak érzem (amúgy olyan képzetem volt még, hogy szegény caront lehetne használni a mekcsen aposztrófforma allomorfjára); nyelvészetileg, írástanilag nem nagyon képzett emberekkel társalogva használom még a kis v megnevezést, és esetleg a fordított kalap, fordított cirkumflex is előjön.
A bréve és makrón nevek jó magyar megfelelőjéről nem tudok, esetleg a rövig és hosszú megnevezések használhatók akkor, ha a kontextus egyértelműsíti a lehetőségeket (éles, tompa, kúpos – rövid, hosszú); utóbbira matematikusberkekben persze jó a felülvonás is (amely ugyan tipográfiailag nem azonos).
Javítok: "de [a régi pont formájú mekcsen] fennmaradt (...) kissé megváltozva a cseh "ů" {u felső körrel} betűnél"
Belegondolva, ez mégsem igaz: a cseh "ů" köre inkább egy kis "o" betű, csakúgy mint ahogy régebben a magyarban is írták az "ö"-t és "ü"-t "o"-ra ill. "u"-ra helyezett kis "e"-vel. Ennek oka, hogy a cseh "ů" (amelyet hosszú [ú]-nak ell ejteni) egy régebbi [ou] kettőshangzóból fejlődott ki, így tkp. a diftongust jelölték így. A magyarban pedig német-latin hagyományokra alapozva tekintették az "ö"-t "oe", az "ü"-t pedig "ue" kettőshangzónak.
> A hacsek szót használtad, ezzel adtad is az apropót, hogy megkérdezzem: helytelenül járok el, ha ezt az ékezetet mekcsen(y)nek nevezem? A mekcsen, hacsek és caron pontosan ugyanazt jelenti, vagy csak hasonlítanak?
Az én felfogásomban magyarul a három ugyanaz, három különböző nyelvből átvéve. Szláv betűk esetén én magyarul a hacseket szoktam használni, mert az mégiscsak szláv név, ugyanakkor bevettebb mint a mekcsen(y). A caron viszont -- amely kétség kívül terjed, hiszen az Unicode is átváltott rá a régebbi "hacek"-ről -- formailag kirí a magyar szövegből.
"Etimológiailag" a hacsek cseh szó, amely az ékezet alakjára utal: háček 'kis kampó, kapocs, horog, ék stb.'. A mekcsen(y) szlovákul van, és ez egy direkt ezen ékezet számára alkotott terminus: mäkčeň 'lágyítójel' a mäkčiť 'lágyít, puhít' szóból. Ezt szlovákul [mekcsëny]-nek kell ejteni [ny]-nyel, de magyar szövegben én is többnyire [n]-nel ejtem. Nem tudom, hol az igazság (a hacseket is [hácsëk]-nek kellene ejteni, de gondolom a röviden meghonosodott Hacsek 'tkp. csáklyás' vezetéknév {hogy ne legyek teljesen offtopik} hatott rá).
Történelmileg a mekcsen -- ill. annak cseh měkčen előzménye -- az elsődleges: a huszita helyesírás fejlődése során először a felső pont szolgált lágyítójelül, majd a könnyebb olvashatóság kedvéért ezt szorította ki a kampócska (de fennmaradt a régi módi a lengyel "ż" {z felső ponttal}, ill. a litván "ė" {e felsőponttal}, ill. kissé megváltozva a cseh "ů" {u felső körrel} betűnél). A csehek aztán jellemzőbbnek találták az alakjáról elnevezni az ékezetet, mint a funkciójáról, hiszen más nyelvekben pl. az éles ékezet, a tilde stb. szolgál lágyítójelül.
Voltak, akik utólagos rendszert próbáltak a hacsek ~ mekcsen kettősségbe vinni. Ugyanis a felülnyúló kisbetűkön ("d", "l", "t") valamint a nagy "L"-en a lágyítójel alakja nem kampócska, hanem 9-es alakú, a betű után felülre írt aposztróf. Emiatt ezt a formát nevezik egyesek mekcsennek, szemben a kis "v" formájú hacsekkel. Ezt a megközelítést azonban nem fogadták be, az aposztrófot a hacsek "helyzeti variánsaként" tekintve (mint ahogy az írógépek betűkészletein nem aposztróf, hanem kampó jelenik meg). Azonban esetenként hasznos lenne a kettőt megkülönböztetni, ha pl. egy régebbi dokumentumról betűhív átiratot szeretnénk készíteni, akkor egy szövegben előfordulhat mindkét forma.
A caron megnevezésről őszintén nem tudom honnan jő, csak arra tudok gondolni, hogy a caret ('^', a circumflex másik neve a francia carrette <: carreau 'tetőcserép; négyzet, "kocka"' szóból) és a macron ('¯', felső vonás) ékezetnevek mesterséges vegyítése.
A fenti három megnevezéshez hozzá jöhetnek még a nemzeti nevek: az angol wedge 'ék', a spanyol cuernitos 'szarvacskák'. Ez utóbbiakról jutott eszembe, hogy pl. a breve, macron ékezeteknek nem tudo magyaros nevét; van egyáltalán?
Samuriáról a Lelkes-féle Magyar helységnév-azonosító szótár sem tud, pedig annak épp ez lenne a feladata, így szinte teljes biztonsággal elvethető (német adatai: Sumur, Somor). De ha van is latin adat, bőven elképzelhető (az etimológiát ismerve valószínűsíthető), hogy ez a latinizálás valami középlatin adat, amely másodlagos a magyar névhez képest.
LvT! A hacsek szót használtad, ezzel adtad is az apropót, hogy megkérdezzem: helytelenül járok el, ha ezt az ékezetet mekcsen(y)nek nevezem? A mekcsen, hacsek és caron pontosan ugyanazt jelenti, vagy csak hasonlítanak?
Tisztelt Lvt!
Köszönöm a válaszaid!
Ha valami kétes eredetű név előfordul még a családfámnál szívesen fordulnék hozzád némi magyarázatért.
És várom a Becsák névvel kapcsolatos anyagodat!
Üdv.Samu Norbert
> Mit jelent az hogy családnevek késői kialakítása? Addig csak 1 nevük volt.Illetve x. fia Y alakban jelentek meg?
A magyar családnevek kialakulása és megszilárdulása a birtokos osztálynál zömében a XV. sz. körüli időkre, az alsóbb néprétegek zömében a XVI.-XVII. sz.-ra tehető.
Az előtt ún. egyelemű személynevek voltak. Jellemző pl. az Árpád-házi királyaink esete: a többségüket egyelemű néven ismerünk. Az egyik kivétel Aba Sámuel, aki nem volt vér szerinti Árpád leszármazott. Az ő neve helyesebben Aba nembéli Sámuel, vi. az Aba még nem volt családnév, csak azt jelölte, hogy nem Árpád nembéli. II. Vak Béla pedig kirívó testi fogyatékosságával érdemelte ki a másik három Bélától való megkülönböztető nevét; ugyanakkor a többieknek is találhatunk előneveket, ha ezek esetlegesebbek is: I. (Vazul fia) Bála, III. (Bizánci) Béla, IV. (Országépítő) Béla.
Amikor az egyes társadalmi csoportokban megjelent az igény a megkülönböztetésre (pl. mert egy jobbágy élete már nem csak egy falura korlátozódott) a fentihez hasonló folyamat játszódott le, ki az ősapjáról (nemzetségéről), ki az apjáról, ki testi adottságairól, ki szülőhelyéről, ki tevékenységéről kapott először változékony ragadványnevet, felvett nevet, amely aztán vagy magától, vagy az anyakönyvezés hatására családnévvé szilárdult.
A te vezetékneved, a Samu, az ún. jelöletlen apanevek közé tartozik, ahol a család egyik tagjának egyelemű személyneve vált örökölhető vezetéknévvé.
---------------
Magánleveledet megkaptam, mivel azonban véleményem szerint személyes jellegű adatot nem tartalmaz, viszont teljességgel ennek a topiknak a témájába vág, utólagos engedelmeddel itt válaszolnám meg:
> Létezik Kom.-Eszergom megyében egy Szomor nevű község amely ha jól emlékszem Samuria volt a római időkben. Innen nem eredhet a [Samu család]név?
Kiss Lajos szerint (Földrajzi nevek etimologiai szótára, FNESz) a Szomor településnév a szomjú ~ szomjas szavak már kiveszett alapjából, a 'szomjúság' jelentésű *szomból származik, így aszályos, vízben szegény helyre utalhat. Nem ír a település római előzményéről, pedig ezt általában megteszi.
Ennek ellenére, ha fel is teszünk egy latin Samuria nevet, annak sokféle magyar folytatása lehetne, de a Samu kizárható. Viszont a Samu gyakori személynév volt (a Sám és Sámos változatokkal együtt), és puszta személynevek természetes módon váltak vezetéknévvé.
Éppen fordított példákat találni: nem a Samu név keletkezett településnévből, hanem belóle keletkeztek helynevek, pl. a baranya megyei Sámod, amely mögött a Samu név -d helynévképzős alakja van. Első említése 1244-ből való Samud alakban. Ilyen még Sámogy (Šamudovce, Szlovákia; 1315: Samogh) és Sand (Zala megye; 1312: Sond).
> Becsák mint családnév és Soós mint családnév milyen eredetű?
A Soós egyszerű: a Sóvágóval és a Cellérrel (jelentése: 'sótutajos') együtt magyar foglalkozásnévi eredetű: sóbányászra, sószállítóra, ill sókereskedőre utal.
A Becsák nem ritka cseh családnév, eredeti helyesírással Běčák (azoknak akiknek a rendszere nem unicode-os: Becak, ahol az "e"-n és a "c"-n hacsek [kis kampó] van). Etimológiája nem tisztázott: az -ák személynévképző (vö. bosnyák, szlovák), de az alapja talán egy helynév. (Ha konktétumot találok, jelentkezem).
A <lvt@pobox.sk> e-mail cím létezik, és jól működik, amennyiben egy levél lett rá küldve a 274-es hozzászólással megegyező tartalommal. Ami nem működik, az az a cím, amire eddig tovább volt irányítva.
Ha lehet egy javaslatom, váltsunk át tegeződésre: a való életben nálam is a magázódás az alapstílus, de itt a tegedződés az általános. Remélem nem sértlek meg egyoldalú lépésemmel.
Utolsó kérdésedben, sajnos, nemigen tudok segíteni. Egyáltalán nem foglalkozom geneológiával, ükszüleimen túl a saját családfámat sem ismerem. A topiknyitó meghívásának eleget téve, én csak arra válalkozhatom, hogy az egyes családnevek jelentéséhez, sorsához adjak adalékokat, valószínű etimológiát (azokat sem az elsődleges, hanem másod-harmadlagos források alapján). Tehát a nevekéhez és nem az őket viselő családokéhoz.
Így -- gyakorlati tapasztalatok hiányában -- csak az alábbiakat válaszolhatom: az anyakönyvi adatok kimerültével (vi. az 1727 előtti időszakra vonatkozóan) a levéltárakhoz lehet fordulni. Itt a vonatkozó adóösszeírások, peres jegyzőkönyvek, és egyéb regestrumok, okiratok jelenthetnek támpontot. Ezeken kívül (megyei) könyvtárakban megtalálhatók olyan névtani művek, melyekben kutatók összegyűjtötték egy adott terület és egy adott időszak oklevéli névanyagát.
Azonban jobbágyi-paraszti-szabados családok esetén az anyakönyvezés előtti adatok felderítése a családnevek késői kialakítása, és a források gyér volta miatt igen sziszifuszi munka, ha nem reménytelen.
Kösz rumci!Én nem is feltételeztem hogy mindenki zsidó akit így hívnak.Sőt biztos voltam benne hogy az őseim se voltak azok.Lehet hogy valamelyik ősöm felvette pl. mert tetszett neki ez a név.Kb meddig lehet visszavezetni a családfát biztosan.Az egyházi anyakönyvek átnézése után hova lehetne fordulni.
A családnevek ilyen esetekben mindenképp másodlagosak, tehát utónévi eredetűek (feltehetőleg valamelyik ősöd utóneve, illetve akkor még egyelemű személyneve Sámuel ~ Samu volt, és az ő X. nevű fiát hívták Samu X.-nek, de az ő fia már nem X. Y. lett, mert akkoriban szilárdultak meg a családnevek, hanem Samu Y. – ez a folyamat a társadalom különböző osztályaiban máskor ment végbe). Így az a tény, hogy léteztek nem zsidó Sámuel, illetve Samu utó- vagy egyelemű nevű emberek, elégséges bizonyíték arra, hogy nem következik abból, hogy valakit Samunak hívnak, az, hogy az illető zsidó származású.
Én nem utónévre gondoltam.Hanem családnévre tudniillik engem is így hívnak ezért érdekelne különösen az eredete.Illetőleg az ilyen nevet viselő őseim.
Köszönettel:Samu Norbert!
A legöregebb magyarországi Samuról, a vértesszőlősiről nem is beszélve (bár azt utólag elég nehéz megállapítani, hogy körül volt-e metélve, különösen, hogy nő volt). :-))
A Sámuel bizony zsidó név, eredeti alakja Semú'él, és jelentése 'Isten neve' vagy 'Isten meghallgatott'. Ő volt a zsidók utolsó uralkodó bírája, aki felkente Izráel első királyát, Sault, majd a második királyt Dávidot is.
Mindez nem jelenti azt, hogy akit Sámuelnak (vagy Samunak), Saulnak, Dávidnak hívtak (hívnak), az kikeresztelkedett zsidó lenne. Ezek a nevek, mint ószövetségi bibilai alakok a keresztyénségben is kedveltek voltak. A reformáció során még gyakoribbak lettek, mert a szentek tiszteletének elutasítása miatt a reformáltak kerülték az újszövetségi, szenteknél gyakori nevek adását.
Az általam hivatkozott oldal nem az etnikai-vallási párhuzamokhoz volt adalék, hanem a helyesíráshoz. A Samu nevűek egyként lehettek bármilyen nemzetiségű keresztyének, vagy zsidók.
Maga a Sámuel – ószövetségi lévén – nyilvánvalóan héber eredetű név. Tudnivaló azonban, hogy a magyar középkorban nagyon sokáig jellemző volt a keresztények körében az ószövetségi nevek használata, így nem volt felekezetspecifikusnak tekinthető az ószövetségi nevek használata. A Sámuel utónév azonban a 19–20. században kétségkívül a zsidók körében volt jellegzetesen használatos (érdekes: voltak olyan zsidó körökben tipikusan divatos utónevek, amelyek nem héber eredetűek, pl. Béla, Adolf, Róbert, Ignác).
Üdvözlöm LvT!
Akkor tehát a Samu zsidó eredetű név?Vagy nem biztos, hogy zsidó?Már csak azért kérdezem ,mert akiket találtam azok mind katolikusok voltak általában.És az 1700-as években még nem volt divat a "kikeresztelkedés".Nagyon köszöm a válaszait.
A Samumellékelt névjegyzékben utónévként is előfordul hosszú "ú"-val. Vannak nyelvjárások, ahol szóvégi "u" automatikusan megnyúlik (mint pl. az "o" esetén), van olyan ahol mindegyik megrövidül. A Samú íráskép egyszerűen arra utalhat, hogy a lejegyzője kiejtés szerint írta le.
Nem látom okát, hogy a Samu vezetéknevet ne a Sámuel utónév Samu rövidülésével azonosítsuk, hacsak az illető nem Brazíliából származott át (ott ui. ismert egy Samú vezetéknév), vagy Palesztínából (ott ui. Hebron mellett van egy as-Samú nevű falu, de ez [sz]-szel ejtődik).
Klestenitz: A kiejtésben -ic végű vezetéknevek többsége németesedett szláv név, melyek eredetije vagy egy -ics kiejtésű apainév, vagy egy -ec végű lakos-, foglakozás-, ill. tulajdonságnév. Ennek megfelelően a név tövében vagy egy településnevet, vagy egy személynevet kell keresni.
A helynévi analógiák között említhetem pl. a mai Lengyelországban lévő Kleszcze, amelynek neve egy *Kleest személynévre megy vissza, amelynek valószínűleg kapcsolata van a mai n. Kleist családnévvel, ill. a következő településnevek alapjával. Ide tartozhat még a csehországi Kleštěnice, és a szlovákiai Klieština (m. Kelestény, Trencsén, Szlovákia).
Ez utóbbiak neve mögött az alábbi három nyugati szláv szó egyike állhat: 1. 'kullancs' (vö. cseh klíště, szlovák kliešť, lengyel kleszcz), 2. 'fogó, csipesz' (vö. cs. kleště, szlovák kliešte, lengyel kleszcze), 3. 'rőzse, nyesedék' (cs. klest).
Különösen a 2. szót emelném ki, mert a csehben ebből képződnek a hereléssel kapcsolatos terminusok (pl. kleštioč 'herélő, kasztrátor'; sőt létezik egy a Klestenitz személynévhez igen hasonló kleštěnec 'herélt, eunuch' is szó a csehben, de az ezzel való közvetlen összefüggés kizárható). A lóherélés egy megbecsült szakma volt a középkorban, így a feltételezett településnév erre is utalhat.
A személynévi alap is a fentiek egyikére mehet vissza.
Végezetül megemlítenék pár a hálón talált családnevet, amelyek a valószínűleg a Klestenitzcel azonos eredetűek: Klestinić (vö. a New York-i Klestinic Park), Klestinec ~ Klestinetz és talán Klesternicz.
