Személy szerint szeretem gyűjtögetni a pecséteket, főleg az újakat, mert mindegyik mást, az adott helyszínre jellemző épületet ábrázol. Régebben a fém bélyegzők fogkefés, alkoholos tisztításának is megvolt a maga szertartása, hangulata. Az OKT és a Kékkör tényleg teljesíthető, élvezhető minden "kötelezettség" nélkül is, a bélyegzés, igazolás, jelvényszerzés sokunk számára mégis valami pluszt ad. Szerintem az Alföldi Kéktúra létezése nélkül például lényegesen kevesebben vágnának neki gyalogosan az Alföldön túrázni csak úgy a túrázás élményeiért.
Ha túrázás ok, akkor már csak a kék, és azon belül a pecsételési motivációnkat kérded.
Nos pecsét kell, hogy legyen jelvényed, hogy bekerülhess a teljesítők névsorába, olyan emberkék közé akikre magad is felnézel. A jelvény végül is azért kell hogy önmagadnak és barátaidnak el tudj ezzel büszkélkedni.
( És valóban ha túrázás szóba kerül és megkérdik mit értem el, elsőként azt mondom hogy végigjártam a kék túrát )
Az okt végigjárása szinte mindenki által teljesíthető, de mégse megy könnyen. Kevesen járják végig az egész utat, nagy kitartás kell, és általában egy-két-sok év mire összejön a teljesítés. A célirányosan belefektetett rengeteg energia és idő adja meg a számunkra a jelvény igazi értékét.
Egy mondat még hiányzik az kéktúrás füzetekből: 50-es IQ alatt nem ajánlott :-)
Tényleg enyhén szólva is furcsák ezek a vélemények de főleg a Facebookon, csak az a lényeg, hogy ha van egy szabály azt miképpen ne kelljen betartani.
Ilyenkor eszembe jut, hogy hányszor hallom, látom, hogy az ellenőrök Budapesten tömegesen kapják el a jegy nélkül utazókat. Ez nekem nem is jut eszembe.
Miért gondolják azt egyesek, hogy a szabályok azért vannak, hogy azokat ki lehessen játszani?
Sokan mondták már csak ismétlem én is a kéktúra nem kötelező.
Elvileg február 12-én a Schneeberg fennsíkján fogom kipróbálni a hótalpazást, de az egyik ismerősöm a hétvégén hívott a Mátrába is. a facebook túratárs kereső csoportjában is meg van hirdetve annak akit érdekel. Biztosan érdekes lesz, csak szél ne legyen :)
Ebben az összetartozás-érzésben nagyon a fején találtad a szöget! Ez kicsit kiemel minket a kirándulók, túrázók népes hadából. Legalábbis így gondoljuk. :-D
ha tudnám, hogy van valami racionalitás a dologban könnyebb lenne elfogadnom
A topiktársak viccelődése alapján - vehetnénk a kéktúrát egy vallásnak, és a pecsételést egy szertartásnak. (Miközben - a vallás létezésének racionalitását is lehet vitatni más fórumon). Szóval ezen a nyomon nem indulnék el. :)
Gazdasági haszna ebből a füzet kiadójának lényegében nincsen. A túramozgalom eszmei értéke viszont az, hogy itt van nekünk évtizedek óta, történelme van. És motivál, hogy sokan megtették már előttem ugyanezt, de az ország lakosságához mérten mégis kevesen vannak azok, akik elmondhatják, hogy "bizonyítékuk van rá" hogy végigjárták. Meg ad egy jópofa közösségi élményt mondjuk azokkal, akiket ha reggel meglátunk a vasútállomáson, és a füzet sarka kilóg a táskából, egymásra nézünk, és bólintunk. Vagy a pecsételőhelyen, a helyi emberek is sokszor máshogy néznek rád (akár mint megmosolyogtató furcsa szerzet, vagy mint nagy küldetést teljesítő idegen).
A füzetben lévő pecséteknek egy praktikus okát még tudom: ha bármi miatt utólag tudnod kell hogy hol, mikor, és mit láttál túra közben, a dátumok segítenek a visszaemlékezésben.
Ettől persze - tényleg nem kell pecsételni. Nekem is van olyan barátom, aki bármelyik szakaszra eljön velünk, még valamennyire számon is tartja hol járt már, de neki ez bőven elég.
Egy kérdésem lenne, ezúttal a jelvényszerző túramozgalmak témakörhöz.
Hegyhát turistája mozgalommal, különösen a Pácsony-Vasvár etappal (Vasvártól keletre eső "félkör, a Jeli arborétum felé) kapcsolatban van valakinek viszonylag frissebb tapasztalata? Olvasom a neten található leírást, de bevallom, a második napot nem nagyon tudom értelmezni, próbáltam a guglimepszen követni, tuhu térképen is, de így sem tudom beazonosítani.
A Hegyhát50 tt lehet, hogy ugyanez az útvonal, szóval ha valakinek ehhez van itinere, az is segítség lenne. A ttt-n nincs részletes túrabeszámoló az 50-es távról, viszont megemlítik, hogy nem túl pontos a leírás. Jó lenne kicsit felkészültebben nekivágni, ha arra kerülne sor.
Nem. Mi ellenőrők vagyunk az Inkvizíciós Társaság, ti pedig az áldozataink, akiket szertartásosan feláldozunk az MTSZ katedrális egyik eldugott szentélyében egy-egy hétfő délutáni szeánszunkon. :-)
Az az igazság, hogy mi egy titkos társaság vagyunk, aki a pecsételéssel hódolunk a Nagy Furusznak. A legtöbb pecsétet összegyűjtők meg kapják a Yelevényes (kisyelevényes, nagyyelevényes, sokyelevényes) rangot.
Sajnos a társaság annyira titkos, hogy most, mivel mindezt megtudtad, meg kell halnod.
Nem KELL hozzá tintalenyomat. A tintalenyomat a teljesítés igazolásához kell, azért, mert bemondásra nem fogják odaadni a jelvényt. Ha nem szeretnél jelvényt, akkor ne pecsételj.
Komolyan nem értem, az fb-n is úgy ki vannak akadva az emberek ezen a pecsételős dolgon, mintha ez valami új, és csak a csodával határos módon teljesíthető feltétel lenne. Hogyan értenek ezek az emberek meg mondjuk egy szerződést, amit a telefon-, internetszolgáltatójukkal kötnek? Hogyan tudják egyáltalán a hétköznapi életüket megszervezni, hogy ha egy dupla pecsételés ilyen gondot okoz nekik?
Igen. Ez fantasztikus és csodálatos. Imádom, hogy eltávolodhatok közben a papírforma világtól és felfedezhetem az állatokat. Ti mind csak a túrázásról írtok, pedig nem is azt kérdeztem, hogy az miért jó, mert aki rendszeresen megy vagy nem egy dobozban nőtt fel az számára ez egyértelmű. Szóval valaminek az értelme és a célja érdekelt volna, nem pedig az érzelmes rész, a határtalan szabadságérzet amit teljesen kötetlenül is megélhetünk, ha bevetjük magunkat a természetbe. Van valami végső "nemes" célja ennek az egésznek? Természetvédelem? Pénz? Fejlődés? Azért kérdezem, mert nyár végén kaptam egy ilyen füzetet, és most rájöttem, hogy engem ez a gyűjtögetősdi mennyire nem hoz lázba, és ha tudnám, hogy van valami racionalitás a dologban könnyebb lenne elfogadnom.
Azt, hogy érdemes-e beruházni egy hótalpra, az csakis tőled függ. Egyrészt, hogy mennyit használod, másrészt, hogy megéri-e azért a pénzért Neked. Ha járt ösvényre mész, nem tudod igazán kihasználni. Hobonak most biztosan jól jött volna, valszeg kevésbé fárad el.
Élmény bejárni az országot, amit igazán csak gyalog látszik, rengeteg pillanat ami örökre megmarad, az erdő illata, a tavaszi szél, egy hóban vadászó róka látványa, beszélgetések este egy kis tűznél teát iszogatva, a kedvesem mosolya, a kutyáim boldog szimatolása, eső után a fák közül kibukkanó felhőcskék látványa, vagy akár felérni egy emelkedő tetejére és körülnézni, visszatérni egy útra úgy hogy látod a változásokat, örülni a jelvénynek, és ezernyi más dolog, szóval bele lehet szerelmesedni egy kicsit.
Hótalpaztam már többször is a környező országokban, itthon még soha
Ha az időjárás nem tér vissza a normális kerékvágásába (és miért tenné), akkor szerintem honi viszonyok közepette, itthonra nem érdemes beszerezni. És egy-két kivételes esettől eltekintve (mondjuk egy béreltet, ha már venni nem veszünk) cipelni sem (túrasít talán igen, mert ott nagyobb a "nyereség", sebességben, sízés közbeni erőspórolásban)
Mininális hóvastagság? Mondjuk 8-10 centi (vannak az alján karmok) De ott még értelme nincs, mondjuk egy térdig érő hónál már igen. És onnantól hihetetlen az a szabadság amit kapsz, mindegy hova lépsz, azt sem tudod mi van alattad és sétálhatsz a hó felszínén :-)
Ha olvad, vizes a hó, akkor viszont eléggé szopóroller (rátapad a karmokra és a hótömeg is nehéz lesz meg a "gólyalábon" se annyira élvezetes balettozni)
Úgy emlékszem, jzp2107 topiktársunknak van tapasztalata a hótalpas túrázásról, bár itt nem találom a hozzászólást, lehet, emailben került szóba. vagy keverem valakivel.
Más nevében nem tudok nyilatkozni, de én azt gondolom, hogy közülünk senki nem teljesítette hótalppal, minek következtében azt megválaszolni, hogy érdemes-e, szerintem lehetetlen.
Érdemes-e beruházni rá, mennyire fárasztó, mennyivel gyorsabban lehet haladni mondjuk térdig érő hóban, mi az a minimális hóréteg amiben már használható, szóval érdemes-e + két kilót cipelni?
