Pár nappal ezelőtt írtam egy levelet az MTSZ-nek, miszerint az alábbi cikk "élvezhetetlen", hisz hiába kattintok a térképre, az jelenik meg, hogy jelentkezzek be a geoinformatika portálon.
Nem gondolnám, hogy segítene a teljesítés kifehérítésén bármiféle szabály figyelmen kívül hagyása. Javasolnám hogy csak azt tartassátok be ami a füzetben eleve benne van/volt és remélhetőleg lesz is. Korábban alkalmazva is voltak ezek.
A személyi adatlap alját most is alá kell íratni az egyesület vezetőjével, ha valaki tag. Ez már felveti annak a tényét, hogy egy egyesületen belül ismerik egymást annyira az emberek, hogy tudják a Józsi valóban szokott kéktúrázni menni és nyilván saját ismeretségi körében mindenki igyekezne becsülettel eljárni.
Ez egy elsődleges ellenőrzési fokozat is lehet.
Kiírás 6-os pontjának második fele ezt írja:
A túra teljes távjának bejárása után a füzetet a lakóhely szerinti illetékes megyei, illetve budapesti természetbarát bizottsághoz/szövetséghez kell eljuttatni, ahol a teljesítést ellenőrzik, igazolják és a jelvény kiadásáról intézkednek.
Ezt is be kellene tartani, és ahol van egyesületi igazolás ott nyilván kisebb szigorral aki viszont nem tag ott jöhetne az elbeszélgetés pld. ott helyben a megyében ez jobban megoldható mint Budapestre utazni (költségek)
A megyei szövetség által is elfogadott füzet kerülhetne tovább az MTSZ-hez ahol természetesen indokolt esetben felülbírálhatják az egyesületi , megyei javaslatokat illetve kérhetnének megerősítést ha úgy látják.
Sokan sokat dolgoztak az utóbbi években az OKT szebbé, jobbá tételén van is eredménye még ha néhány dolog vitatható is. A propaganda viszont az OKT értéktelenítésébe fektetett sok energiát és ennek is látszik már az eredménye is. Talán itt lenne az ideje újra gondolni bizonyos dolgokat.
---------------
MÁS:Nálunk az egyesületben van több olyan nálam idősebb túratárs aki régebben teljesítette az OKT-t 3000 alatti sorszámaik vannak. Ma is büszkén mutatják a kéktúra naplójukba ragasztgatott régi fekete fehér fotóikat és egyedibb pecsétlenyomatokat.
Az egyikük nemrég elmondta, hogy az Ő kis csapatuk amikor kéktúráztak úgy érezték, hogy ez a természetjárás csúcsa olyan mintha részt vennének a saját sportáguk olimpiáján.
A teljesítés öröme pedig számukra a győzelemmel ért fel. Biztos, hogy el kell ezt venni tőlünk?
Nem támogatok semmilyen lazítást a túra kiírásán. ( Egész megdöbbentem amikor ötletként felmerült egy szakasz vonattal való teljesíthetősége. ) Ha egy pecsét elérhetőségével gond van akkor nem jelenthet problémát a helyet és a túrázót is felismerhetően ábrázoló fotó elkészítése, hiszen ma már minden telefonnal lehet fotózni. Mondjuk ilyen esetben magam inkább visszamegyek ( sőt volt hogy autóval hazafelé megálltam egy pótlólagos pecsétért hogy ne maradjon üres kocka a füzetemben.
Azért van gond az új pecsétekkel is, ha jól emlékszem Kőszegen, és Lesenceistvándon is csak zárt nyitvatartási idővel korlátozva érhető el a pecsét. Hiszen egy korai busszal érkezve keresgélhet az ember míg alternatív stemplit talál. Jó lett volna ezt elkerülni az új bélyegzők elhelyezésekor.
Igaz, így van. De most is vannak olyan esetek, amikor logikusabb egyszerre kétszer pecsételni. Ha megszakítom valahol pecsételőhelyen kívül, mindig az előző helyen kettőt pecsételek, és már nem megyek vissza. Ha hajszálhasogatók szeretnénk lenni, ez csalás, pedig mégsem.
Gondolom, a legtöbben nem vezetnek túranaplót, a füzet (és esetleg a fényképek) viszont némileg helyettesíti azt. Ezért van értelme a dupla stemplizésnek: így számomra is átláthatóbb később, amikor visszaidézem a túrát. Itt ez már nem deviancia/nem deviancia kérdése, hanem logikus, saját magam számára is fontos információ.
megihletett a facebook-oldal, meg már ez is, és felmerült bennem néhány fontos kérdés:
A jelvény mire jó? És miért csak a végén kapjuk meg?
Ha a tenyeremre pecsételek, azt elfogadják? Az mindig ott van a túrán, a füzet viszont véletlen otthon maradhat.
Egyáltalán miért kell megvenni a füzetet? Ha az ellenőröknek annyira fontos, akkor nekik kellene állni az árát is, nem?
Eltört a lábam - teljesíthetek úgy szakaszt, hogy berakom DVD-n a Másfélmillió lépést? Úgyis azt látom, amit a helyszínen látnék. Ez esetben jó igazolás, ha szelfizek egyet, háttérben a képernyővel?
Jó, de főleg azért, mert bennünk van az a régi beidegződés, hogy most legalább nyitva volt a bolt, vagy ki tudja legközelebb kint lesz-e még a bélyegző? Ma már nem nagyon van ilyen helyzet. Az utóbbi két évben tán egy szelfit kellett készítenem emiatt.
Pusztán csak elvi alapon kérdezem, hogy ahhoz mit szólnátok, ha ehhez az új helyzethez úgy alkalmazkodna a kiíró, hogy ha ennyire derogál és egyre inkább derogál a játékszabályok betartása, akkor nosza enyhítsünk rajta? Hátha többen értik meg a kiírásban a teljesítés módját. Azt ne kérdezzétek, milyen módon veszik rá őket arra, hogy el is olvassák.
Tudom a választ, de kíváncsi vagyok a topiktársak véleményére.
Jómagam is az idősebbek közül való vagyok. Mégis deviáns, mert szinte minden megszakításkor kétszer pecsételek. Mert a pecsét beszerzése legközelebb problémás lehet. Azért pecsételek kétszer, mert szabály az szabály. Ezért az igazolás elfogadásával soha nem volt gond.
Nem vagyok benne biztos, hogy "Kultusz lett a deviancia ünneplése", inkább az a helyzet, hogy ilyenné tették a világot a nálunk hatalmasabbak.
Ez a helyes megfogalmazása a problémának, amivel jzp kiegészítette az pedig az egyre inkább terjedő népbutítás és az oktatatás elsorvasztásának következménye :-(
a deviánsok mellett vannak azért normálisak is az újab generációban
hogy menniyre sokan vagy kevesen az más kérdés
illetve vannak -SOKAN- akik nem azért nem pecsételtek kettőt mert szabályellenesek, hanem egyszerűen nem értik
erre írta itt valaki hogy hogyan kötnek szerződést kint a nagybetűs életben
hát sehogy
el se olvassák csak aláírják, aztán ha baj van néznek mint hal a szatyorban meg mennek a tékozló homárra (és ez nem csak itthoni dolog ld brexit szavazás, LOL, vagy inkább :-(
"Kultusz lett a deviancia ünneplése, a bűnösök mentegetése. Nem akarom elvi síkra terelni ezt a beszélgetést, de megfontolandó lenne visszatekinteni az időben, hogyan is változott meg az utóbbi időkben az emberek szabályokhoz való viszonyulása!"
Tökéletesen igazatok van. Hiába nem akarod elvi síkra terelni ezt a jelenséget az okok akkor is ott gyökereznek. A 90-es évek utáni félreértelmezett liberalizmus értékvesztést, devianciát, anarchiát hozott az élet minden területére, ami leszivárgott a legapróbb dolgok szintjére is, mint a kéktúra pecsételés.
Sajnos.
Más, de kapcsolódik...
Ezért van az is hogy én -szinte- mindig az idősebb generációval tudok igazán jót beszélgetni, velük érzem magam a legjobban, csak sajnos egyre kevesebben vannak, és egyre többen akik az új, semmit nem tisztelő és értékelő világba nőttek bele.
Legutóbbi túratársam egy 62 éves salgótarjáni fotós volt, remekül elbeszélgettem vele, és nem mellesleg életem legjobb túrás fotóját csinálta rólam, mondtam neki hogy hagyjuk, de azt mondta hidd el, jó lesz!
Alapvetően miért van az, hogy a harminc-negyven éves füzeteket beadók teljesítéseinél nincs semmi problémánk? Miért van az, hogy ők zokszó nélkül kétszer stempliztek mindenhol, ahol kellett? Ők miért nem lazáskodtak? Bizony, nagyot fordult a világ a rendszerváltást követőn. Sajnos, az élet egyre több területén látjuk azt, hogy a szabályok lassan kivesznek a mindennapokból. Kultusz lett a deviancia ünneplése, a bűnösök mentegetése. Nem akarom elvi síkra terelni ezt a beszélgetést, de megfontolandó lenne visszatekinteni az időben, hogyan is változott meg az utóbbi időkben az emberek szabályokhoz való viszonyulása! Nem sokat tudunk tenni ezügyben, talán csak annyit, hogy azon a szemétdombon, amit egy kicsit mi is a magunkénak érzünk, próbáljuk betartani és betartatni a szabályokat. Azokat, amiket közmegegyezéssel elfogadtak a kéktúrát járók több mint hatvan éve, és amely szabályok megadták a kereteket ehhez a mozgalomhoz.
Azt hiszem számodra a "racionális dolgoktól" való elszakadás lenne a legfontosabb értelme a kéktúrázásnak! És hidd el, ez lényegesebb (mint az amúgy nagyon fontos) "Természetvédelem? Pénz? Fejlődés" Az élet nem csak megmérhető, vagy értékelhető dolgokból áll... sőt! Mindezt egy villamosmérnök mondja neked, akit a kéktúrázás tanított meg igazán megérteni az élet "érzés" (értsd: nem mérhető) világát.
Aztán, hogy bélyegzel (ekkor a kéktúrát járod) vagy nem bélyegzel (ekkor csak a kéktúrán kirándulsz), az már a Te dolgod, de szerintem ennyi kapocs kell, hogy maradjon az eddig megszokott "mérhető világunk" felé.
Szerintem ilyen emberkékkel akik még el sem kezdték a kéktúrát, de már az egyetlen betartandó szabályba is belekötnek még vitatkozni is kár.
Nekik meg teljesen felesleges ilyen mentalitással belevágni a kéktúrába.
Sosem értettem hogy ha valami 60+ éve működik, és megcsinálták pár ezren gond nélkül akkor azon néhány kifogást kereső kekec miért akar azonnal változtatni, csak azért mert neki az kényelmetlen.
Ne kezdjen bele, nem kötelező. A mozgalom eddig is megvolt nélküle, eztán is meglesz.
Lehet más hobbit választani, ahol nem kell bélyegezni.
A tuhun ezeket írtam erre nem is olyan régen:
"...HeyJoe fogalmazta meg jól: "...A mozgalom kiírói a szakaszhatáros pecsételést választották ellenőrzésnek, és ez senki előtt nem lehet ismeretlen, mert ott van a megvásárolt füzet elején. Lehet más szabályok szerint is játszani, de akkor ne kérjük, hogy az okt nevű játék szabályai szabályai szerint ismerjék el tettünket. Az egyik kéktúrázik, a másik túrázik a kéken..."
Egyébként nekem az sem okozott gondot hogy a két teljesített kéktúrám során olyan helyeken is kérjek plusz bélyegzést amelyek nem is bélyegzőhelyek, ha éppen ott szálltam ki. Encsen például pontosan négyszer kértem vasúti dátumos körbélyegzőt, és adtak is készségesen. Nem olyan lehetetlen dolog ám ez."
"...Másik: végigjártam a kéktúrát, de nem pecsételtem című elbeszélések... O.K. rendben. És mi volt az oka hogy nem pecsételt valaki? Nem tudom, igazából nem is szokott annyira érdekelni, csak ebben is azt látom hogy eleve a bélyegzők megléte/nemléte, megszerzésének nehézségeitől való aggódás miatt marad ez ki embereknek. Ami hangsúlyozom egyáltalán nem baj, csak ezt ne öltöztessük már megint a "csak az út, mert az olyan romantikus" című köntösbe. Ráadásul tényleg lemarad egy jó csomó mindenről, bizonyos tájakat mozgalmak nélkül fel sem keresnénk! Továbbá másfajta élményekről, elsősorban az emberekkel való beszélgetésről, amelyek a bélyegzőhelyeken, többnyire boltokban, kocsmákban alakulnak ki. Így ismertük meg pl Cirkálótanya lakóit, a Becskei fagyizóban a későbbi szállásadónkat, Hollókői, mátraverebélyi történeteket hallhattunk, és még sorolhatnám. Szinte minden bélyegzőhelynél van valami kisebb-nagyobb emlékünk. És még valami: teljesítek egy mozgalmat, amit valakik létrehoztak, karbantartanak, akkor legalább annyira megtisztelem őket hogy legalább egyszer begyűjtöm az igazolásokat, beküldöm, megkapom a díjazást, és ezzel számukra is létrejön egy pozitív visszacsatolás, ennyit igazán megérdemelnek. Lehet hogy bizonyos mozgalmak útvonalát bejárom többször is, egyes részeit akár 20-szor, de legalább egyszer ennyit megteszek..."
Személy szerint szeretem gyűjtögetni a pecséteket, főleg az újakat, mert mindegyik mást, az adott helyszínre jellemző épületet ábrázol. Régebben a fém bélyegzők fogkefés, alkoholos tisztításának is megvolt a maga szertartása, hangulata. Az OKT és a Kékkör tényleg teljesíthető, élvezhető minden "kötelezettség" nélkül is, a bélyegzés, igazolás, jelvényszerzés sokunk számára mégis valami pluszt ad. Szerintem az Alföldi Kéktúra létezése nélkül például lényegesen kevesebben vágnának neki gyalogosan az Alföldön túrázni csak úgy a túrázás élményeiért.
Ha túrázás ok, akkor már csak a kék, és azon belül a pecsételési motivációnkat kérded.
Nos pecsét kell, hogy legyen jelvényed, hogy bekerülhess a teljesítők névsorába, olyan emberkék közé akikre magad is felnézel. A jelvény végül is azért kell hogy önmagadnak és barátaidnak el tudj ezzel büszkélkedni.
( És valóban ha túrázás szóba kerül és megkérdik mit értem el, elsőként azt mondom hogy végigjártam a kék túrát )
Az okt végigjárása szinte mindenki által teljesíthető, de mégse megy könnyen. Kevesen járják végig az egész utat, nagy kitartás kell, és általában egy-két-sok év mire összejön a teljesítés. A célirányosan belefektetett rengeteg energia és idő adja meg a számunkra a jelvény igazi értékét.
Egy mondat még hiányzik az kéktúrás füzetekből: 50-es IQ alatt nem ajánlott :-)
Tényleg enyhén szólva is furcsák ezek a vélemények de főleg a Facebookon, csak az a lényeg, hogy ha van egy szabály azt miképpen ne kelljen betartani.
Ilyenkor eszembe jut, hogy hányszor hallom, látom, hogy az ellenőrök Budapesten tömegesen kapják el a jegy nélkül utazókat. Ez nekem nem is jut eszembe.
Miért gondolják azt egyesek, hogy a szabályok azért vannak, hogy azokat ki lehessen játszani?
Sokan mondták már csak ismétlem én is a kéktúra nem kötelező.
Elvileg február 12-én a Schneeberg fennsíkján fogom kipróbálni a hótalpazást, de az egyik ismerősöm a hétvégén hívott a Mátrába is. a facebook túratárs kereső csoportjában is meg van hirdetve annak akit érdekel. Biztosan érdekes lesz, csak szél ne legyen :)
