Engem csak az szomorít el hogy szinte az összes várunk amely épségben megmaradt most a határokon túlra esik, mint jelen esetben Fraknó is, amelyet helyzeténél fogva a török már nem tudott elpusztítani, az Eszterházyak Habsburg-pártisága pedig megvédte a labanctól.
Hogy aztán náluk kössön ki. :-(
Mindenesetre érdemes közelebbről is megnézni, nagyon szép, épségben megmaradt várunk (volt) a Fraknói.
A belépő 3 éve 9 euró volt, de az udvarra belépő nélkül is be lehetett menni.
Szokásos heti pénteki sétánk, ezúttal Tés körül. Aki errefelé jön hétvégén, az némi hóra, de legfőképpen jégre számítson. Csúszik minden, mindenütt. :)
Ismét a szokásos hajnali első vonattal indultam útnak a 30 km hosszúságú szakasznak. Győrben átszálltam a Gysev-es Flirt motorvonatra ám kitartó lendületünk nem tartott sokáig: először Ikrényben majd Kónyon vertek rá 10 perc feletti késést a vonatunkra. Na és hogy legyen a vicc-nek tétje: 10 perc átszállási időm volt Sopronban a Darufalva (Ebenfurth-on és Bécsen át Pozsonyig) közlekedő vonatra. B tervként az akkor még nem lejárt Darufalva-Ruszt szakaszt találtam ki. Szerencsére a mozdonyvezető kolléga nagyon ügyes volt és pontosan álltunk meg Sopronban, meg is köszöntem neki a ténykedését (nem volt túljelentkezés erre a tettre). 8:23-ra meg is érkezett a Talent motorvonat amivel a második megállásig utaztam, az első megállásnál (Baumgerten/Sopronkertes állomás) jött a jegyvizsgáló rendőrökkel, szóval a bliccelés ott nem tét nélküli játék. Leszállás után lőttem pár fotót és el is indultam, mert 8 órám volt a túrára, mert 16:15-kor indult a végpontról a busz.
1. Ebenfuth felé távolódik a Talent
Néhány lépés után elhagytam a vasutat és a főutcán be is mentem egy fodrászatba pecsétet kérni. A fodrász hölgy éppen egy idős asszony frizujárát alakítgatta és másik hölgy társaságában de szó nélkül adott nekem pecsétet a füzetembe. Nemsokára már a központban haladtam, egy párhuzamos utca erejéig kifutottak a jelek a lábam alól (akkor még nem gondoltam, hogy ez a nap ilyen lesz), de egy fordulásnál már a jó úton mentem tovább. Darufalva szinte összenőtt a szomszédos Sopronkertessel, ahová hamar megérkeztem. Szokásos rendezett utcakép minimális élettel, pedig még hétköznap reggel volt. Nem sokat kellett menni a főúton, egy kis főtérnél jobbra fordultam, majd kisvártatva elhagytam a települést, melynek határában egy nagy templom áll, a Mária út jelzései is invitáltak oda. Az aszfaltos út kitartóan folytatódott tovább, bal kézre egy kis domb, jobb kézre szántóföldekkel. Egy kis vízműnél földúton, majd gyatra keréknyomon folytattam utamat egy kereszteződésig ahol rátértem egy kijártabb és szélesebb földútra. A jelzettséget nem vitték túlzásba, de nem is volt sok tévedési ehetőség.
2. Sopronkertesre érkezve
3. a falu határában lévő templom, ahová a Mária út is invitált
4. Güterweg-ek (gazdasági utak), itthon elképzelhetetlen lenne ilyen állapotban meg aszfalttal
5. keréknyomokon
6. jó minőségű földúton irány Nagymarton
Ezen a jó minőségű földúton haladtam 1-1,5 km-t, ahol egy kereszteződésben némi bizonytalankodás után folytattam az utamat egyenesen. Nemsokára egy kis elágazáshoz értem tájékoztató táblával és egy néhai pecsét fémdobozával. Itt jobbra tértem majd az út balra kanyarodott és némi kaptató után egy füves domboldalba érkeztem, kilátóponttal. Itt egy darabig együtt fut a 01-es túra (Nordalpenweg) és a 7-es túra (Grenzlandweg) a Zentral-lal. Szemben Marz (Márcfalva) és Mattersburg (Nagymarton) lett volna látható, de párás levegő miatt a napsütés még nem oszlatta fel a ködfelhőt a települések fölött, így a mögöttük lévő dombokat lehetett látni. A kilátópont után lejöttem a dombról és hétvégi házak, szőlők vagy füves területek között a Nagymarton melletti Walbersdorf-ba (Petőfalva).
7. tájékoztató tábla és néhai pecsét helye
8. ahol a "nagyok" találkoznak
9. kilátás
10. közeleg Nagymarton
11. érkezés Walbersdorf-ba
Itt ránézve az órára konstatáltam, hogy tempóznom kell mert az időm már fogytán van. Átkelve egy közúti felüljáró alatt már Nagymartonban voltam, park és iskola mellett vezetett az utam, átkelve a szép boltíves téglából készült vasúti híd alatt, értem be a város központjába. Egy optikai boltban kaptam pecsétet, majd kezemben a füzettel próbáltam kisilabizálni a következő, Forchtenstein-be (Fraknó) történő pecsételés kivitelezését, mert Sétálós bácsi a másik úton haladva betért a várhoz, nekem ez viszont nem kevés kitérő lett volna. A vár pedig amúgy is zárva volt, szóval ezt nem akartam erőltetni. A német szövegből körülbelül jó ha minden 30.-at megértettem így elvoltam az értelmezés morzsáival egy darabig. Végülis rájöttem, hogy a két különböző útvonalon a falut más magassággal említi a füzet, így a faluban történő pecsételés mellett döntöttem. Útközben fel-fel nézve nyugtáztam a piros-fehér-piros jeleket egy darabig egy idő után nagyon feltűnő volt hogy nem jó irányban készülök elhagyni a várost megnéztem a térképemet de már az utca nevét sem találtam rajta. Leesett, hogy központban kellett volna letérnem az egymással fonódott piros jelzésről (a Zentral helyett a Nord-on mentem egy darabig), korrigálni már késő volt, így jobb megoldást nem látva az útközben látott Forchtenstein táblát követve aszfalton mentem át a faluba. Én fontosabbnak tartottam, hogy elérjem a buszt és vele együtt a vonatokat, mivel másnap dolgozni mentem, így nem akartam bejátszani a kockázatos ortodox útvonalkövetést, mert csúnyán lekéstem volna a buszt. Aki nem így tett volna, annak lelke rajta.
Szóval nem túl eseménydús út után értem el Fraknót, az emelkedős főutcán betértem egy virágboltba, ahol a kedves magyar eladó hölgytől kaptam pecsétet a füzetembe. Továbbhaladva a főutcán, nemsokára balra tértem majd jobbra egy elég emelkedős utcára. Az utca végén értem el a jeleket, amik befutottak az erdőbe, én maradtam továbbra is a jellel párhuzamos aszfalton, mivel idővel továbbra sem álltam túl jól (nem a szigorú útvonalkövetés napja volt ez nekem, de szükség törvényt bont).
12. szép vasúti híd Nagymartonban
13. fraknói vár távolabbról
14. emelkedős utca Fraknón
15. a vár közelebbről
Ausztriában oly gyakran megtalálható kacsalábon forgó házak között értem egye magasabbra, egy idő után már a fraknói várral egy szintben voltam, majd meg is haladtam azt. Elhagyva a lakott területet (visszatértek a jelek ismét) egy szép erdős, fenyveses rész következett. Ezzel végre véget ért a Kemeneshát jellegű túra és kezdetét vette az amiért elindultam a túrán. A tetszetős erdő kb. 2 km-en tartott majd kilyukadtam Fraknónak a Rosalia nevű külterületére. Rögtön szemben kínálkozott egy kis kitérő egy dombon lévő templomhoz ez meg is tettem, nagyon szép volt a kilátás a dombról. Visszatérve a házak közé haladtam egy darabig, szokásos élettelenség a porták nagy részén. A faluban csatlakozott be a Zentral másik útvonal alternatívája, a végénél pedig ágazott ki Kobersdorf felé.
16.-17.: tetszetős erdőrészlet Rosalia előtt
18.-19.: templom Rosalia-n és az alatta elterülő kilátás
20.: elhagyva a szép fekvésű falut
21.: üdvözöljük Burgenlandon (innentől már Niederösterreich van), itt ágazik ki Kobersdorf felé az út
Én tovább mentem egyenesen az aszfaltos úton szép fenyvesek és más típusú fák társaságában. Naplemente már erősen készülődött amikor megérkeztem a Hochwolkersdorf táblához. Az öröm viszont korai, mert sok osztrák falura az őrségi szerek településelrendezése jellemző, néhány ház itt utána ott aztán egy darabig semmi, utána következik a főfalu. Odáig még hátravolt pár lépés, legalább annyi mint a DDK-n a Zalától Szalafő-Papszerig ha már a szereket felhoztam. Egy darabig aszfalton haladtam, majd letértem balra egy ház melletti földútra ahol nagy lejtő után mentem tovább és füves dombra érkeztem, ahonnan már látható volt a végállomás. Ismét aszfaltos úton mentem el a falu/község mellett elágazásig, itt hivatalosan be kellett volna menni a faluba és úgy a központba érkezni, de én az aszfaltos úton tettem meg mindezt. Cserébe a központban történő pecsételés után mentem egy kört a templomig és vissza a buszmegállóig.
22. Isten hozta Hochwolkersdorfban!
23. Hochwolkersdorf, naplemente
24. Hochwolkersdorf Hauptplatz
A busz pár perc késéssel futott be. Egyedüli utasként szálltam fel, megvettem az 5,5 eurós (!) teljesárú jegyet a nagyjából 30 km-re fekvő Bécsújhelyig. Ledobtam magamat az első ülésre, majd a sofőrrel beszélgettem amennyire tudtam. Rengeteg megállóban meg sem álltunk. A Bécsújhely melletti Katzelsdorfban viszont jó pár percet vártunk a csatlakozó buszra, így komolyan veszélybe került a pár perces csatlakozásom a vonathoz Bécsújhelyen. Bécsújhely előtt lecsukódott a sorompó és az áthaladó tehervonat és a sorompóra várva eltelt idő megpecsételni látszott a kiszemelt logisztikát. Örültem neki, hogy ezt az utolsó előtti buszt választottam a hazatérésre és nem a ténylegesen utolsónál történt mindez. Már le is mondtam a vonatról, mondom fél óra múlva jön a következő (csak azzal meg a magyar oldalon buktam volna csatlakozást), amikor a sofőr megáll a piros lámpánál és szól nekem és mutogat előre hogy durch, odanézve megláttam a soproni vonat elejét és megértettem a mondanivalóját. Leszálltam a buszról (rendes volt a sofőr, ezúton is köszönet neki) és keresztülsprinteltem (kb. 28 km után kell is ez) az állomásig fekvő parkolón és átugrottam két kerítést is. Örültem neki, hogy nem voltak rendőrök a peronon, mert nem biztos hogy díjazták volna az akrobatikát, a sietés meg nem biztos hogy elegendő magyarázat lett volna. De szerencsére elértem a vonatot. Jegyvizsgálat nem volt a vonaton, így kidobhattam a 4 eurós Bécsújhely-Sopron félárú jegyemet, de legalább a magyar oldalon nem kellett IC-zni. Személyvonattal tértem haza Sopronból, Győrön át erről a kalandos útról.
Teljesen egyetértek veled, nagyon szerettem a fémpecséteket, a lenyomatuk ugyan sosem volt tökéletes, de bennük volt a történelem, és esetlenségüknél fogva szerethetőek, autentikusak voltak.
Bár tetszenek a mostani, igényes gumibélyegzők is akkor is azt gondolom hogy célszerűbb lett volna vasbélyegzőket kitenni mindenhova, és amennyire lehet fixre rögzíteni.
A legjobb elérhetőséget ez biztosítaná, mert például éppen az Írott-kőn fordult elő már az új bélyegzőkkel hogy eltűnt mind a kettő, és donjuan1984 topiktársunk nem is tudott velük bélyegezni.
1. az egyik Írott-kői fémpecsét, ha a gumit el is lopták ez akkor is megvolt. Lehet hogy olykor azért, mert nem is tudták hogy mire való, mi is ez?
2. a legjobb megoldás, ez tényleg mindig ott volt, a fixre rögzített fémbélyegző. Ehhez a füzeteket nyomtuk oda, a lenyomatok pedig lásd...
3. a fémbélyegzők lenyomatai. Felismerhetőek, nem kellett tökéletesnek lenniük, mindig is elfogadták így is.
Szilveszterkor voltam az Írottkőn, láttam a régi kéktúra dobozait, a régi jó fém pecsétek már nem voltak ott. Számomra élmény volt a fém pecsét, kár, hogy nem ilyenekre újították fel. A doboza messziről látható volt, a mostani szürkét keresni kell.
Encs egyébként tipikus szakaszhatár, bár nem bélyegzőhely itt sokan megszakítják a túrát. Én speciel négyszer kértem és kaptam a két végigjárt kéktúrám során dátumos körbélyegzőt.
Semmiféle gondom nem volt a megszerzésével.
Most hogy szóba került a bélyegzés mint olyan, belenéztem a füzeteimbe, és igaza volt annak aki azt írta hogy segít felidézni az élményeket, egészen belemerültem a saját füzeteimbe...
Rengeteget ad a bélyegzés intézménye, közben is és utólag is, és messze nem annyira macerás megszerezni mint azt sokan mondják, (pláne olyanok akik még meg sem próbálták, és már előre paráznak.)
Manapság meg még könnyebb, mert az újak jellemzően könnyen elérhetőek.
Így utólag sok minden eszembe jutott a füzet pecsétjeit nézegetvén, a túrák, az élmények, melyik bélyegzőt hol szereztük meg, milyen körülmények közt ( a Sirok Motelre nem is emlékeztem, meg egy csomó mindenre amik a bélyegzőkről most eszembe jutottak)
Túrák villannak fel, az akkor 10-12 éves, azóta már felnőtt fiam, az ugyanannyi idős, és azóta a színművészetin tanuló unokatesója, mi volt akkor, mikről beszélgettünk a túrákon, (tanárok, iskolák, problémák) hol, min nevettünk, miket csináltunk...
Tök jó volt belenézni a füzetekbe, köszi aki felhozta ezt a témát. :-)
pecsét-parádé, egyik kedvenc oldalam a második kéktúrám első túrájának bélyegzői az akkori füzetből, amely '82-es kiadású és anno a Vaterán vettem tök üresen.
(És elfogadták.)
Ma már ezek a bélyegzők nincsenek kint, csak az újak.
Valójában ő az aki nem fogadja el a bélyegzést mint egy mások számára érdekes, sok plusz élményt (plusz kéktúra jelvényt) is tartogató igazolási formát és ezt megpróbálja ideologizálni.
Ugyanakkor a felfestett 1128km kék út az jöhet, azt azért jó hogy kitalálta és felfestette valaki, ahhoz hogy meglegyenek azok az "élmények"...
Nem vagyunk egyformák, és nem mi tettük fel azt a kérdést egy kéktúrás fórumon, -ahol mindenki számára egyértelmű és elfogadott- hogy minek pecsételni.
Én sem ugrálok mondjuk a vadászokért, de nem megyek el egy vadászos fórumba hogy "hülyék, minek lődözitek szegény állatokat?"
szerintem nincs sok értelme itt egymást győzködni. Senki nem várja el tőled, hogy pecsételgess, ha neked az nem hiányzik. Csináld, ahogy kedved telik benne, és próbáld elfogadni, hogy mások másképp teszik, még ha te el se tudod képzelni, hogy mi abban a jó.
Elképzelem hogy megtetszik a kék, egyre inkább élvezed a dolgot, de mondjuk 800km gyaloglás után mégiscsak úgy érzed milyen jó volna egy jelvény mondjuk megmutatni az unokáknak. Szerintem egyszerűbb pecsételni és nem leadni a füzetet, mint kihagyni és esetleg a vége felé megbánni a dolgot. Érdekes módon van egy jó barátom akinek talán már két teljes kéktúra füzete is lapul a fiókban leadás nélkül. Korrekt módon teljesítve hiszen jórészt együtt jártuk le, de valahogy neki nem volt olyan fontos a jelvény mint nekem. ( Persze ő bármikor meggondolhatja magát )
Szerintem a legszabálykövetőbb embernek is szüksége van keretekre (még ha nem is ez a lényeg), mert gyarlók vagyunk. Nekem segítség, ösztönzés volt ez a kiírás szerinti, bélyegzéses forma, de Te tudod. (Viszont így lemondasz az igazolható teljesítésről.)
Mindamellett hogy maximálisan egyetértek a kéktúra szabályaival, és azoknak betartatásával mondanék az enyhébb szabályzatot kedvelőknek egy olyan kéktúrát ahol nem muszáj mindent ennyire betartani, és pont tizede a táv is a "nagy" kéktúra távjának, kb 130 km.
Nem lesz meglepő: Kohász Kéktúra.
Promóztam már eleget, de én személy szerint nem tudok vele betelni, biztosan megyek még, és ami az igazolást illeti:
A túra atyja Wenzel Péter, Ózdon. Telefonon, levélben kell keresni, internetje nincsen.
Tudomásom szerint tisztán csak fényképes igazolást is elfogadott már, és sok-sok biciklis teljesítést is, ugyanis a mozgalomra szervezett teljesítménytúrát a Salgótarjáni Hegyikerékpárosok is teljesítették, -sőt privátban is többször-, és azt is jelvénnyel jutalmazták, pedig az ortodox nyomvonalkövetés biciklis esetben totálisan ugrott, az biztos.
Nagyon rugalmas az "öreg" és nem mellesleg egy élő lexikon.
a jelvény vetekszik a kéktúrás jelvénnyel szépségben. A tudnivalókat W.P. az egykori kohómérnök árulta el, ő tervezte a jelvényt is.
Csináltam egy kis képes téli-nyári összeállítást, nem készültem a túrán ilyesmire, így aztán a képek beállítási szögei eltérhetnek, de jól azonosíthatóak a tájak, remélem élvezhető:
a Pécskő-nyeregben
a Karancs, előtte a volt acélgyár a Pécskőről
a Csengős-bérci út
a távolban a Keleti-Mátra
Kékes, Galya
útkanyarulat
És aki még ezek után is szeretne havat, havat, meg havat:
Ez valóban így van, és ez egy nagyon fontos kitétel! Én magam is jártam már így Encsen, ott kértem dátumos bélyegzést a füzetembe kétszer is, amikor ott szakítottam meg, aztán később onnan folytattam a bejárásom. Nekem is elfogadták akkor, mi is elfogadjuk most az ilyen bélyegzéseket.
a leggyakrabban elkövetett "csalás" a duplabélyegzés
- ez csak a lejárás igazolását érinti. Nem tudom, mi a leggyakoribb "csalás", de a ttt-n valaki említette, hogy az OKT-n tolnia kellett a biciklit, mások beszámoltak arról, hogy 1-2 km-t rövidítettek.
A kékkör részeinek kiírásai egyértelműek, elméletileg az egyes részek teljes vonalán végig kell menni, tehát nem fér bele az ilyen megoldás. Saját lelkiismeretem azt mondja, hogy ha eltévedek, és kerülővel jutok el a következő pontig, akkor nem kell végigjárnom a kimaradt szakaszt. És egy településen belül a felszállási buszmegálló és a leszállási közötti közeli, ködben is láthatóságon belüli távolságot sem szoktam lejárni. Nem a szabályrendszer bonyolult, hanem az emberi lelkiismeret.
Megbízták a kerületvezető erdészeket, akiknek átmegy a területén a kéktúra, hogy mostantól ők rangerek. Semmit nem kapnak érte, cserébe kb. így is állnak hozzá.
"A teljesítés igazolása: a résztvevőknek a Kéktúra teljesítését, valamennyi ellenőrző pont érintését, hitelt érdemlő módon igazolni kell. Ez általában az egyéni igazoló füzet megfelelő helyére beütött bélyegzéssel és keltezéssel történik. Valamennyi ellenőrző ponton kell pecsételni. Amennyiben ez nem lehetséges, úgy az útvonalon fekvő legközelebbi - erre nem kijelölt - hely bélyegzője is megfelelő. A túraszakasz megszakításakor és újrakezdésekor is kell pecsételni."
Ez az utsó kitételt híjuk röviden dupla pecsételésnek.
pecsét-parádé, egyik kedvenc oldalam a második kéktúrám első túrájának bélyegzői az akkori füzetből, amely '82-es kiadású és anno a Vaterán vettem tök üresen.
a jelvény vetekszik a kéktúrás jelvénnyel szépségben. A tudnivalókat W.P. az egykori kohómérnök árulta el, ő tervezte a jelvényt is.
a Pécskő-nyeregben
a Karancs, előtte a volt acélgyár a Pécskőről
a Csengős-bérci út 
a távolban a Keleti-Mátra
Kékes, Galya
útkanyarulat