Nem definiáltuk eddig tehát a jó öreg három dimenziós terünket se normálisan. De van már kvázi négy, öt, huszonhat dimenziós tér is a magazinokban... Kérném azokat is hasonlóan, vektoriálisan leírni...
TEODOR! Nem veszed észre, hogy éppen a fizika nem használja a vektort? És hogy emiatt votaképpen magát a TERET, a térfogatot sem definiálja?
1. V=(R2xR3)*R1 e 2. -V= R1*(R2xR3)
Ahol R1; R2; R3 három merőleges, határozatlan irányúHELYVEKTOR. A három vektor is azonban csak két határozatlanságot hordoz, mert kettőt megadva a harmadik iránya a síkra merőlegesen adott. A harmadik határozatlanság a forgás irány, hogy milyen szabály szerint "forog" a szorzat.
Ahogyan írod is- mikor negatív?
Vagyis az 1. képlet csak egy térfelet ír le, a 2. képlet a másik térfél.... a kettő együtt, vektoros skaláris szorzat után.... Egy skalár tér, amely forog!
Hogyan mondhat bármit is helyesen a fizika, ha egyetlen képletében, legalább mögöttesen ez a felbontás nem szerepel? Ha nem az évszázadokkal ezelőtt kialakult vektoralgebrára épül? Csak amelybe néha, csupa szórakozottságból beletenyerelnek oktatóink azért, hogy a vizsgázókban vallásos érzeteket keltsenek!
VÁDOLOM A FIZIKÁT! A mai fizika már kora gyermekkoromban megfosztott a puszta TÉRÉRZÉKELÉSEMTŐL! Aminek persze akkor, felnövekvő, pajkos nemzedékként, még örültem! De most látom már- mit veszítettem...
TEODOR- csak azért állsz szóba velem, mert Te is érted, és kedveled a tréfát, mint ÉN :-)
:-)( ......(ez a bajuszos "dörmögő" egyezményes jele) :-)I() ......(ez meg a bajuszos, pofaszakállasé) ":-( ......(ez meg összehúzta a szemöldökét, és haragszik)
Igen, de mindjárt hozott ellenpéldát is, a pozitront, a lyukakat stb...
Afféle magával vitatkozó mű. Mondom is: egy olvasásból nem nagyon láthatom át, hiszen a számomra ismeretlen kvantumfizika úgy néz ki- minden fontosabb címszóját érinti. Kiindulásnak érthető, de hozzá kellene tanulni.
Pontosabban, én érzem úgy. De a linkben is van erről szó, valahogy úgy, ahogy írod. De elég nagy anyag, még el kell néhányszor olvassam. Sok olyan gondolatot találtam benne, melyeket itt is valaki már felvetett.
Habár sok mindent eltudok képzelni , a valóságban fizikában nem léteznek negativ előjelek ahol mégis észlelhető ilyen az csak a helytelen nézőpont megválasztása miat van .
Hiszen ha valahonnan hiányzik valami akkor a másik oldalon pluszvan :-)))
Az ilyen jelenségek vektorosan nagyonjól leirhatóak .
- "Én alapból vagyok hibás ." írod, nagyon szerényen. - Én is, ismerem el, kelletlenül...
De lehet, hogy hibás alapból vagyunk hibásak? Ami persze még nem jelenti azt, hogy igazunk van!
Idézve a linkedből: "A hullám leírására szolgáló hullámfüggvény a már említett hullámegyenlet megoldásaként számítható ki. A hullámegyenlet megoldása azonban un. komplex függvényt szolgáltat, amely valós (reális) és képzetes (imagináris) összetevőkből áll. Az imagináris szám azonban csupán olyan matematikai absztrakció, amely negatív számok négyzetgyökeként definiálható. ...(kiemelés tőlem). ... Az imagináris és komplex számoknak ezért a reális fizikai világban nincs értelmük, hiszen bármilyen mérhető fizikai mennyiség számszerű értéke kizárólag valós számokkal fejezhető ki. Ugyancsak valós számnak kell lenni egy esemény valószínűségének, amely értelemszerűen 0 és 1 között (vagyis 0% és 100% között) lehet."
A kiemelt megfogalmazással nem értek gyökerében egyet. Annyira, hogy erről szól a "Számoljunk egymással" topikom. Ahol azt állítom, hogy az "i" nem a gyökvonás eredménye. Hanem hogy eredendően létezik, és már a szorzásnál is figyelembe kellene venni, mikor hogyan?, és hogy mikor nem fontos ezt jelölni.
A fizika alapja a matematika. Szerintem nagyon szerényen a fizika is írhatná: "Én alapból vagyok hibás" "Én is", ismerné el a matematika, kelletlenül...
A tudattal amúgy más topikokban foglalkozom. Van arról is nézetem. Hogy a magasabb szintű tudat egyszerűbb tudatból épül fel. Hogy minden létezőnek van legalább egyszerű (elemi) tudata: észlelés -döntés-cselekvés.
Amit a bonyolultabb jó és rossz tudása (JRT) motiválhat, akinél létezik. emlékezet- tervezés- értékelés (stb.) Innentől kezdve a tudat és a fizika közelíthetők... Pld. a rádió-villamossághoz. Nem véletlenül mondják: RÁVISZ a LÉLEK!
Who111 Annyit tudhatsz a gravitációról, mint én. Ez nagyon kellemetlen...
"Azt hiszem a gravitáció erőssége" a két tömeg szorzata." Most akkor mire gondolsz, az erőre, ami fellép a kettő között, vagy a potenciálra, ami akkor is van, amikor nincs másik tömeg?
Nem értelek... Titeket... - A fény mindenhez képest azonos sebességű... - Azonnali hatások érhetők el benne.... Miért ne lehetlen akkor bizonyos szempontból a fény - minden fény- egyetlen abszolut pont csupán? Máshogy nézve meg akkora, mint a világmindenség? Hirtelen a komplex leképezés jut az eszembe, mint matematikai közelítés...
Lehet, hogy Ti vagyok képzetlenebbek? Nagyon bántana...
Ime az eposz: A fény, mint létező, egyetlen pont csupán, Bárhol van, és bármilyen legyen Az energia gömbhéjként körötte feszül. Tömeg- gyöktől függő, sugárral négyzeten
E koordináta- rendnek hát fény a nullpontja energia a burok, sugár a tömeg! csak távolságot, időt nem látni benne Talán nincsenek is? Dehiszen, minek?
Van, persze nekem. A foton az, amiben a fény részecske formában megjelenik. Egyfelől a foton, mint pirinyó töltet, vagy tömegrészecske a hullámnak a belsejében van. Másfelől őbenne is hullámzás van, amit EM-GI-nek neveztem- a töltés tömeg oszcillációja. Így bármely részecske kívűl szőrős, belül nedves, vagyis olyan, mint a kulacs. Az egységelem külső-belső aspektusainak létezése: a létezés alapaxiómája.
Minden részecskéhez tartozik egy különböző hosszúságú, és periodusidejű hullám. Néha ez a hullám Mrd fényév hosszúságú, és idejű. Az őt megszemélyesítő részecske pedig parányi, pld. elektron. Ezek a iszonyu hosszú hullámok keringenek az atommag körül, csak nem láthatók. Képzeld csak el: mennél parányibb a részecske, lehet hogy annál hosszabb a hullám?
A részecskék halmazához is tartozik hullám. Az előbb jelzett előadásban 100 atomos halmazokra mutatták ki a hullám jelenséget, ami érdekes módon, a hőmérséklet növelésével (3000 K) csökkent.
Na most erre egy lapáttal, hogy mindez egyetlen pontban van.
"Magam vagyok nagyon, kicsordul a könnyem, hagyom..."
Csak nemrég írtam a "Cáfoljuk..."-ba egy aranyos versikét, visszhang nélkül, mint a tihanyi hegyoldal... Most láttam a spektrumban egy érdekes előadást, ami ráadásul számomra is érthető volt, a "nem lokális" jelenségekről.... az azonnali hatásról. Ezek alapján megerősödött az a gyanúm, hogy a létező dolgoknak van egy olyan aspektusa, amely nemcsak, hogy azonos pontban találkozik, hanem azonos pontban is VAN!. És az a véleményem, hogy az a pont a FÉNY. És minden ebből a pontból származik: tér és idő, mint egyféle koordináta lehetőség, és a tömeg és energia, mint másik.
Ez már szerintem is akkora hülyeség, hogy valaki csak abbahagyja az ignorandumot, hogy legorombítson.
