Kezdők okulására remek cikket közölt a http://www.szarvasgomba.hu/ , amit a 11. sz. hírlevelükben is olvashattunk. Engedélyt kértem és kaptam, hogy a cikket ide is bemásoljam. Köszönet Neofix Baszmacsnak! :-)
Gazdagodjunk! Szarvasgombából?
2004. augusztus 7.
Aranylázban ég most, aki erre hajlamos. Szinte naponta felhív valaki, aki szarvasgombakeresésbe vagy -termesztésbe akar kezdeni. Lassan kialakul egy kép: mire gondol az, aki szarvasgombából akar meggazdagodni, és mivel találkozik, ha rászánja magát és belekezd.
(A szerző nem szarvasgombaszakértő, csupán gyakran találkozik a szarvasgomba körül különböző szerepekben forgolódókkal.)
A szarvasgomba aranyat ér!
Ezzel a hiedelemmel kezdődik minden. Hogy a szarvasgomba aranyárban van, az erdő tehát tele van arannyal, csak le kell érte hajolni. Nézzük, mi igaz belőle!
2003-ban egész Európában kevés volt a csapadék, így kevés volt a szarvasgomba is. Az árak új csúcsokra jutottak. Egy kg piroshúsú szarvasgomba (Tuber magnatum), ha mondjuk egy német étteremben kért belőle az ember, 4600 Euró is volt, ami kb. 1,1 millió Ft. Egy kg arany ára akkortájt 2,5 millió volt, tehát kétszerese a szarvasgombáénak. A nagyságrend tehát stimmel. A gombászok persze nem ennyit kaptak érte, 1500-2000 Euró volt a legmagasabb emlegetett felvásárlási ár. (A dolog árnyoldala az volt, hogy hiába volt magas az ár, nem volt senkinek gombája, amit eladjon.) Magyarországon sajnos ez a fajta szarvasgomba alig-alig terem, és az a kevés is csak egy-két hónapig.
Mi az, ami nálunk terem? Most például a nyári és a fehér szarvasgomba, mindkettőből vehetünk egy kilót kb. 20 ezer forintért. Ez persze már két nagyságrenddel kevesebb, mint az arany ára, de azért így sem hangzik rosszul.
Keressünk pénzt kirándulással!
"Elég nekem az a pár tízezer is egy kiló gombáért!" - mondja az optimista, és elidul az erdőbe.
Útközben vesz magának egy kiképzett kutyát (~500.000.- Ft), vagy saját maga betanít egyet. Utóbbihoz idő kell, szakértelem, gomba, valamint egy együttműködő kutya. Ha a kutyának nincs kedve hozzá, akkor lépjen vissza a "Start" mezőbe! Közben rájön, hogy a kutya, még ha meg is találja a gombát, nem közli fennhangon a gomba nevét, tehát a fajták azonosítását neki kell megtanulnia. Pár szakkönyv vagy egy tanfolyam azért segít a dolgon, és végre ott van, ahova indult: az erdőben. Az első időkben egy napi sétával talál 10-20 dkg gombát, annak is megette a felét a kukac.
De hát mások ebben az erdőben szedtek egy kilót is! - sopánkodja.
Az a kérdés tehát, hogy hol terem a szarvasgomba? Magyarországon szinte bárhol. Ezt úgy kell érteni, hogy ha valaki fél napra bemegy az erdőbe egy kutyával, akkor általában hoz is ki valamit. Ez a valami lehet két kiló szép szarvasgomba, de lehet tíz deka használhatatlan keverék, rágott gombából, étkezésre nem alkalmas Tuber rufumból, vagy egyéb törmelékből.
Tehát, ha egy gombász azt mondja, hogy a Mátrában jól terem szarvasgomba, akkor bizonyára igazat szól, csak ez az információ teljesen használhatatlan. Azt kéne megmondania, hogy melyik völgyben, melyik kidőlt fánál forduljunk merre, ahol megtaláljuk azt a húsz négyzetmétert, ahol érdemes keresgélni. Ezt a szívességet azonban kevesen teszik meg optimista bartáunknak, ezért hosszú hónapok, évek alatt neki kell megkeresnie a lelőhelyeket. Ha megtalált egyet, akkor oda visszajárhat, amíg ugyanazt a helyet fel nem fedezi egy másik gombász, vagy egy vaddisznó.
A profi gombász
Ha már több ilyen lelőhelyet ismer, akkor van arra lehetősége, hogy viszonylag rendszeresen eladásra elegendő mennyiséget szedjen, és ezzel elindulhat a profizmus felé. A lelőhelyek persze nem lesznek közel egymáshoz, úgyhogy a romantikus erdőjárást felváltják a hosszú autóutak. A profik kemény magja szinte menetrend alapján cikázik fel s alá az országban, és gyakran töltik a kocsiban az éjszakát.
Érdemes megemlíteni az időjárás szerepét. Az igazi szezon az ősz és a tél, tehát a gombász legyen eső-, hó- és fagyálló. Nyáron pedig legyen koránkelő, mert a déli melegben a kutya szaglása már nem az igazi. Az eredményes nyári gombászás tehát gyakran hajnali háromkor kezdődik - az ország túlsó végén lévő erdőben.
Ha végre megvan a gomba, akkor már csak el kell adni, mégpedig gyorsan. Pár kiló frissen szedett gyönyörűség egy hét múlva másodosztályú áruvá válik, két hét múlva pedig mehet a szemétbe. És persze, ahogy lenni szokott: ha jó a termés, akkor akkor nehéz eldani, ha rossz, akkor nincs mit eladni.
Én kis kertész legény vagyok...
Ha ilyen macerás a keresés, akkor én majd termeszteni fogom! Van pár gesztenyefám a kertben, meg egy darab kárpótlási erdőm, beoltom szarvasgombával, és enyém a világ!
A világon számos szarvasgombaültetvény van, Európán kívül híres Oregon és Tasmánia, Európában pedig a francia és spanyol ültetvények. Ezek a sikertörténetek, a kudarcokról kevesebbet olvasni. Viszont a sikeres ültetvények sem törték le az árakat (bár erősen próbálkoztak) és nem szorították vissza a keresést, tehát az sem lehet egy könnyű pálya.
Mitől más egy ültetvény, mint egy erdő, ahol találni szarvasgombát? A fák gyökerein rengeteg gomba él. Egyesek élősködnek, mások - mint a szarvasgomba - kölcsönösen előnyös árucserét folytatnak a fával. Egy fával általában több ezer gombafajta él kapcsolatban, ezek közül csak egy a szarvasgomba. Az ültetvényt az különbözteti meg a természetes termőhelytől, hogy az ültetvény fáin gyakorlatilag csak szarvasgomba él.
Egy már megtelepedett gombakultúrát kiszorítani igen nehéz, ezért új telepítéssel szokták kezdeni. A földet megtisztítják a benne élő gombáktól, a magoncot beoltják szarvasgombával és elültetik. A talaj jellemzőit vegyszerekkel alakítgatják, a klímát is befolyásolják ahogy tudják (pl. öntözéssel). A cél: olyan környezetet előállítani, ami a szarvasgombának kedvez, de a többi gombának ne. Ezt az a körülmény is nehezíti, hogy a szarvasgomba termőhelyeinek szorgos kutatása ellenére sem sikerült még a jó termés összes fontos tényezőjét meghatározni. Szóval, kissé szerencsejáték is: ahol megvalósul a gombának kedvező környezet, az a sikeres ültetvény, a többi nézhet más profil után.
Ez a gyakorlatban tehát egy erdőtelepítést jelent, sok talajmunkával, öntözőrendszerrel, azután körülbelül tíz év múlva kiderül, hogy jó munkát végeztünk-e. Ha igen, és termőre fordul az ültetvény, akkor érdemes erősen őrizni, mert mások is rákaphatnak (vannak olyan helyek, ahol zseblámpával járnak gombászni). Ettől kezdve tíz éven át szüret (jellemzően ennyi ideig terem egy ültetvény), majd kezdhetjük az egészet elölről. Szóval, komoly befektetés kell hozzá, ami csak hosszú távon térül meg - ha megtérül egyáltalán. Nem véletlen, hogy az ilyesmit sokan szívesebben finanszíroznának pályázati pénzekből, semmint a saját zsebükből.
Összefoglalva
- tévhitnek tartom azt, hogy a szarvasgomba a többi hasonló (hasonló befektetést, hozzáértést, piaci ismeretet) tevékenységnél nagyobb megtérülést biztosít.
- tévhitnek tartom azt, hogy a szarvasgombászásnak alacsony a belépési korlátja, hiszen csak egy kutya kell hozzá, meg a két lábunk.
Ez nem jelenti azt, hogy mindenkit lebeszélnék róla, hiszen
- a szarvasgombával lehet pénzt keresni, amint ezt sok ember példája tanúsítja.
- számos jól felkészült, elszánt ember vág bele a gombászásba, akik az itt felsorolt nehézségekkel szembenéznek és leküzdik őket: különben nem ehetnénk szarvasgombát.
Ez a pár sor inkább azoknak szól
- akik akár aranyláztól, akár reménytelenségtől hajtva esetleg az utolsó pénzüket akarják rátenni a szarvasgombára (ahogy régebben a nutriára, a gilisztára stb.)
- valamint azoknak, akik kacérkodtak a gondolattal, de mégsem vágtak bele. Talán most már nem érzik úgy, hogy életük legnagyobb lehetőségét szalasztották el.
