Szerintem egy kicsit szenzációhajhász megfogalmazások. Manstein stratégiai tehetsége, tevékenysége közismert, a "Verlorene Siege" II.VH. alapmű, nem mai megállapítás, hogy ő volt a háború legjobb hadvezére.
neved alapján azt gondoltam volna ismered az erdélyi hadszintér eseményeit, de ezek szerint abszolut nem. nos, mint említették a tordai csata támadó szakaszában a 2. hadsereg rendesen helybenhagyta a románokat, aztán a védekező szakaszban is a szovjetekkel kiegészülve, jelentős túlerő ellenére minimális német segítséggel hosszú ideig nyitva tartották a kolozsvári nyakat... a később meginduló alföldi hadművelet keretében is tönkrevertük a román csapatokat, felszabadítottuk Aradot és térségét. Az előörsök már Temesmár vérségében jártak, mikor beérkeztek az orosz páncélosok a Maros völgyéből és védelmi vonalat foglaltak a honvédek.
annyira közismert csatákról van szó, hogy bármelyik komolyabb magyar honvédséggel foglalkozó általános szakkönyvben megtalálod, de a tordai csatáról külön könyv is jelent meg, szóval az 1X1-et ne én linkelgessem ...
Más téma: szeretném felhívni a tisztelt topiclátogatók figyelmét egy szerintem nagyon magas színvonalú értekezésre. Bene Krisztián, A francia fegyveres kollaboráció a második világháborúban.Doktori értekezés, Pécs, 2010, tv. Ormos Mária.
Szerző francia és német levéltári forások, korabeli primer források segítségével dolgozta fel ezt a Magyarországon kevéssé ismert témát. Hiánypótló alkotás, én végigolvastam és itt is gratulálok a Szerzőnek.
Na, ehhez azt akartam írni, hogy Gosztonyi Péter tartott egyszer nekünk egy előadást, amiben megemlített egy állítólag Jánytól származó mondást, miszerint "Ezt a hadsereget csak aktatáskában fogom hazahozni". Hogy valóban tett-e ilyen kijelentést Jány, azt nem tudom.
A szovjetek állították meg a támadó magyarokat (plusz németeket, egyébként) végül. A cél kb. az volt, hogy ne kerítsék be a Székelyföldről visszavonuló magyar és német csapatokat.
Tudtommal kb. 15-15 ezer hősi halott a két oldalon.
egyébként bizonyos szinten a magyar hadvezetés levonta a következtetéseket, mert a 44-es nyári, őszi harcokban az 1. hadsereg majd erdélyben az ad hoc 2. hadsereg megállta a helyét a szovjetekkel szemben, a románokat pedig verte
az objektív feltételek ismertek - ennek ellenére gyakorlatilag a legkevesebbet hozták ki (magyar szempontból) a lehetőségekből.
a főtiszti kar abszolut gondatlanul, felelőtlenül járt el - többet kurváztak, "vacsorákat adtak" ahelyett, hogy megszervezték volna a csapatok MEGFELELŐ TÉLI KIKÉPZÉSÉT, váltóállások építését, stb ... igen is "mozgatni" kellett volna az állományt, nem pedig hagyni lelkileg leamortizálódni... utána pedig az elsők közt pucoltak meg. a német vagy szovjet seregben ez elképzelhetetlen volt (megtorlás miatt).
Érdekelne a kedves topiktársak véleménye a 2. magyar hadsereg parancsnokának Jány Gusztávnak esetleges rehabilitációjáról, ill poszthumusz vezérezredessé való kinevezéséről.
-- Két gondolat ezzel kapcsolatban.
Jány azért kapta a parancsnokságot a 2. hadsereg fölött, mert 41. szeptembere óta halálosan sértett volt, hogy miért nem őt kérték fel vezérkari főnöknek és miért őt kikerülve Szombathelyit, akinél idősebb és rangosabb volt. Nem tudta, hogy Szombathelyi olyan erőmegőrzési javaslatokat fejtett ki Horthy Istvánnak, amilyenhez hasonló programmal ő maga nem rendelkezett, viszont pontosan egybevágtak a Bárdossy-kormány elképzeléseivel. Sértettségében tüntetőleg nyugállományba akart vonulni, csak Horthy indirekt kérlelésére tekintett el ettől.
A 2. hadsereg nem győzni vonult ki a keleti frontra. A katonai vezetést idehaza egyetlen pillanatig sem érdekelte, mire jutnak odakint, mert a magyar katonapolitika célja ekkor az, hogy egy Románia vezetése esetlegesen alatt újraéledő kisantanttal szemben mindenképp biztosítani lehessen a magyar területek épségét, illetve kedvező esetben az ezeréves határokig toljuk ki a fennhatóságot. Vagyis a keleti fronton az égvilágon semmi keresnivalónk (legalábbis a józanul gondolkodók fejében ez járt; a krtikátlan németimádók meg benyelték azt, hogy célunk a bolsevizmus legyőzése).
Nagyon örültünk, hogy a románok leamortizálták a hadseregüket a 41-es hadjárat során és hogy mi mindezt a gyorshadtest technikai anyagának elvesztésével, illetve 5 megszálló feladatot ellátó dandárral megúsztuk. De a német követeléseket csak ezzel a további 9 dandárral lehetett leszerelni, ami a 2. hadsereg nevet kapta. Ennyire lehetett lealkudni Keitel 24 dandárnyi követelését (amely több volt, mint a teljes létező magyar haderő cakli pakli).
A 2. hadsereg azonnal az OKW fennhatósága alá került, ezzel gyakorlatilag a magyar érdekek számára leírttá vált. Valószínűtlenné vált, hogy valaha viszontlátja őket az ország, vagy ha mégis, akkor azért, mert odakint teljesen hasznavehetetlenné váltak már (amint az a gyorshadtesttel történt).
Ezek után világos, a hadsereg reális feladata csak az alibizés lehetett. Különösen annak tekintetében, hogy a szovjet csapatok felszereltségéről a magyar hadsereg már közvetlen benyomásokat szerzett és ezek azt mutatták, hogy még német szintű felszereltséggel is nehezen leküzdhetőek.
a dokinak éles szeme volt a hadsereg állapotáról :
"Hallottam, hogy Létz v[ezér]k[ari] sz[áza]d[o]s elesett a visszavonulás alatt. Vitéz katona volt, de rossz vezérkari tiszt, akinek a kezébe nem lett volna szabad letenni 11 000 ember életét."
"Az aktív tisztek nagyobbik része pedig példát adott mindannyiunknak, hogyan kell feltűnés nélkül s minél rövidebb idő alatt meglépni a frontról. Ebben a háborúban a Don menti csatákat nem a hivatásos csapattisztek, hanem a tartalékosok vezették, s ezek között is a sok hadapród, zászlós, hadnagy volt a hős, és lett a hősi halott. Mivel pedig tapasztalásom szerint ezek közt tanító volt a többség, elmondhatni: azt tapasztaltam, hogy a csatákat tanítók vezették a csapatnál, s ők lettek az áldozatok is."
A Magyar Királyi Honvéd Légierő a második világháborúban c. könyvben le van írva pontosan, hogy milyen hideg is volt az áttörés napjait megelőzően, ill utána.
csak az a hibája, hogy egy sziklák közé szorult hegyi terepet (ómassa) nem lehet összehasonlítani a nagy nyílt, enyhén hullámos tereppel... a hegyek között lehetnek gyors változások (elég egy szél hozzá)...
a doki által írt -41 és a valóságban jóval enyhébb közt a következő lehet szerintem:
valószínűleg a kórház ajtajánál, vagy az ablakban lehetett egy hőmérő, aztán megkérdezte mondjuk reggel az éjszakás őrt (a doki nyilván tiszt volt, ha nem volt szolgálatban aludt a kellemes meleg lakásban) na mennyi volt éjjel? aztán az mondott neki valamit... ráadásul a nyílt helyen lévő hőmérőt szabadon érte a szél, s mint tudjuk az jó pár fokkal le tudja vinni (ezért vannak a HIVATALOS METEO MÉRÉSNEK szabályai, pl. 2 méter magasban, rolettás dobozban, hogy kizárják a nap és a szél hatását).
bizonyító erejűnek én sem tartom, de egy mozdulattal elvetendőnek sem (a front mögött volt jóval 12-én)
"azt tudni kell, hogy általában napkeltekor van a legkidegebb, és télen későn van a napkelte, ergo amint kivilágosodott azonnal megindult a támadás ( fél óra alatt nem melegszik az idő 20 fokot)..."
a természet sok mindenre képes...
1 hazai példa az erejére
2009 Ómassa töbör
Éjfélkor -33C reggel 7kor -15 körül (10 perc alatt emelkedett 20 fokot)
január 24. visszavonul az eü részleg, előtte búcsúzás a helyiektől, csak erős idegzetőeknek :)
"Mindannyiunk szeme könnyes volt a búcsúzásnál. Szegény Olga, Ljena, Marija, Anna, Nadja, Katyusa, Zseni, Maruszja, s ti valamennyien, kik segítettetek felejteni, megsimítottátok katonáink homlokát, Isten veletek. Visz a katonasors tovább, a bizonytalan jövő felé. Sokat köszönhetünk nektek, s meghatott a búcsúzásnál könnyes szemetek. Jön értetek a háború, a bizonytalanság. Nemcsak minket sirattatok, hanem a Ti békés életeteket is, … noha Ti azt még nem tudjátok. Hosszú idő múlva fog a nóta vidáman, gondtalanul felcsendülni ajkatokon! Legyen e pár sor emléketek.
S tőled is búcsúzom kis pajtásom, Vjera. Te kivétel voltál a többiek közt, fehér és tiszta. Mint húgomat tekintettelek mindig. Tabu voltál, pedig sokszor láttam szemedben felvillanni lágy, asszonyos fényt, mikor azt hitted, nem veszem észre. Szerettél, tudom. Fájt, hogy ezt nem vettem, nem akartam észrevenni. De hidd el, jobb ez így! Neked csak sérült, de nem összetört szíved maradt ott; s nekem szép emlék. Rólad a legszebb."
erre mondja majd el general z.i., hogy ez fasiszta hazugság, a helyiek és a magyarok nem barátkoztak, fosztogatók voltak, meg hős partizánok stb, stb...
