Tiszteletben tartva a véleményed, miből gondolod ezt, ha nem ismersz alaposan egyet sem.
Abból gondolom, hogy az ember az ember. Két lába van, két keze, és ez meghatározza a lehetőségeit. Minden embernek ha harcolni akar, erősnek kell lennie, jó állóképességűnek kell lennie, jó időérzék, jó reflexek, jó egyensúlyérzék, taktika - technikai bázissal kell rendelkeznie stb Bármilyen stílusról beszélünk ezek az aspektusok alapjai a küzdelemnek. Eltérések az egyes mozdulatokban már vannak, hiszen ezek adják a stílusjegyeket, de ez valóban a külső megjelenés csupán, mindaz pedig, ami láthatatlan marad, stílustól függetlenül közel azonos.
Ezt úgy nevezik, hogy szinkretizmus, és sokan kisérleteznek vele.
Nem így látom a dolgot. Miért lenne szinkretizmus amit Én csinálok. Olyan dolgokat integrálok, amelyek egybefonhatók, nem egymással ellentétes dolgokat próbálok egybegyúrni.
A néhány használható mellett a többség kuka. (Ez bizony "spanyolviasz")
Ezt nem tudhatjuk egyelőre. Majd egy pár év múlva kiderül
Túl nagy feladat az "összes létező technika" egy adott keretbe foglalása, ha az egyes technikák variációinak lehetősége is "végtelen" sok (nagyon sok) lehet.
Nem is azt állítottam, hogy az összes létező technikát akarom egybegyúrni. Ezt azért sem tehetem, mivel nem ismerek minden technikát. Azt írtam, hogy ami elérhető a számomra, itt még hozzátennék annyit, hogy: És ami harmonizál az alapelvekkel, vagy amit át lehet alakítani. Ahogy a karate videón is felismerhetők más stílusjegyek, illetve érdekes volt megfigyelnem, hogy a Jistu bázis-mozdulatai mennyire hasonlítanak a vingcsun mozdulataira, éppen csak nyitott újakkal kell csinálni ahhoz, hogy vingcsun legyen. Kisebb átalakítás után a jitsu bázis kéztechnikái vingcsunosíthatók és fordítva A dobások ugyan nem része a vingcsunnak alapvetően, de igen könnyen hozzá csapható. Egy nagy csomó földreviteli technika van a vingcsunban, a jitsuból könnyű átemelni dobásokat Pl.
Úgy gondolom, hogy bizonyos technikai-bázis, és gyakorlottság után az egyes technikák jelentősége elvész, tehát nem egyre több hanem egyre kevesebb technikával oldható meg egy-egy feladat, egyszerűen azért, mert a mozgás folyékonnyá válik, és a technikákra való tagoltság eltűnik. A vingcsunban például ahol egy egy védekező mozdulatot tudok végrehajtani, ott többnyire ütéssel helyettesíthető a védekezés. Ha ez igaz, és igaz, akkor a védekező technikáknak pusztán képességfejlesztő szerepe van, marad egyetlen technika: Az ütés megfelelő pozíciók és ütés, no meg rúgás, akkor két technika
"Bruce Lee is ezt csinálta és elnevezte jet kune do-nak http://hu.wikipedia.org/wiki/Jeet_kune_doazzal a különbséggel, hogy ő egyet legalább alaposan ismert és mellesleg harcművész zseni volt."
Zseni volt az biztos, bár amennyire Én tudom, csak néhány évig tanult vingcsunt, és Ő sem ismerte a teljes rendszert, viszont kiváló filozófus volt, és valóban szorgalmas gyakorlója is annak amit csinált. Bár azt tudjuk, hogy azért a filmezés is szerepet játszott az Ő szorgalmában. De nem ismerem BL történetét alaposan
Inkább csak olyan "játszunk egy kicsit", mint igazi összecsapás :) Jó, hogy az aikidos nem tud mit kezdeni a lábkihúzással és a földharccal, de a bírkózó sem támadná meg így, ha az aikidosnak boken lenne a kezében. Ha elfogadom a másik játékszabályait és korlátozom magam akkor így jártam. Az egyik küzdősport a másik pedig nem. Egy aikidos akárhánydanos, nem tanúl küzdelmet. Játszásiból pedig nyílván visszafogja magát mert nem akar sérülést (ez is belé van nevelve). És hagyja magát inkább "megverni". Amúgy pedig tényleg nem az elveknek megfelelően mozgott el.
Ez még az egyik legkorábbi aikido-változat. Shioda Gōzō még a "fiatal" Ueshiba-tól tanult. Ahogy öregedett O-sensei, úgy lett egyre lágyabb. De legkevésbé az öregség miatt.
Kicsit béna. Az aikidos mozdul elsőre, és próbál "támadni" valami maszatolással. Nulla dinamika, a birkózó támadásakor nulla elmozgás. Egy danostól talán több várható. Szerintem ez csak egy bemutatója a birkózásnak, nem hinném, hogy a kettő összehasonlítása. Ha mágis, akkor a danostól nyugodtan el lehetne venni az övet ott helyben. :) Jó, hogy az aikido jelenegi formájában mérsékelten alkalmas tényleges harcra, no de azért nem ennyire. :D
A JKD-nak kicsit más a koncepciója, főleg a JKD concepts-nek. Inkább egy vezérlő vonal, amit BL nagyon szépen megfogalmazott:
"Adapt what is useful, reject what is useless, and add what is specifically your own."
És mindez közepébe a gyakorlót helyezi, menj, tanulj sok helyen, próbálj ki sok dolgot, és építsd be a saját tudásodba, ami neked kell. Egyébként jó nagy butaságokat írnak
a magyar nyelvű wikipédia cikken, de hát ezt már megszokhattuk. Meg hát ugye ott van az a rész, hogy BL is, és a tanítványai is elég szorgalmasan gyakoroltak, meg a
Kemény! Jól mutatja be, hogy a Karate, hogyan vállalja be a frontális ütközéseket, amit az Aikido pl. nem. Egy támadásra eltérő válasz, eltérő reakció. Alapjaiban más a filozófiai megközelítése is. Na ezt hozza össze Hfs! :)
Az alábbi videó jól mutatja a Karate keménységével szemben az Aikido "lágyságát" :)
"Nem akarok megtanulni mostmár semmilyen tradicionális stílus. Minden stílusnak ugyanazok az alapjai, a formai keret más."
Tiszteletben tartva a véleményed, miből gondolod ezt, ha nem ismersz alaposan egyet sem.
"Én annyit csinálok, hogy egy egyedi keretbe foglalok minden elérhető technikát, és taktikai megfontolásokat, és egy új formába öntöm."
Ezt úgy nevezik, hogy szinkretizmus, és sokan kisérleteznek vele. A néhány használható mellett a többség kuka. (Ez bizony "spanyolviasz") Túl nagy feladat az "összes létező technika" egy adott keretbe foglalása, ha az egyes technikák variációinak lehetősége is "végtelen" sok (nagyon sok) lehet.
"Szerettem volna megtanulni valamikor egy egy stílust, nem jött össze. Most akkor csinálok egyet."
Bruce Lee is ezt csinálta és elnevezte jet kune do-nakhttp://hu.wikipedia.org/wiki/Jeet_kune_do azzal a különbséggel, hogy ő egyet legalább alaposan ismert és mellesleg harcművész zseni volt.
Ha úgy gondolod, hogy ez neked is megy, hát sok sikert hozzá :)
A rendes stilusoknak talan igen: tudnak allni, tudnak lepni, tudnak esetleg ugrani, tudnak osszeszedetten mozogni, hogy csak nehanyat emlitsek. Te ezeket nem tudod, sajnos. A te stilusod lesz a spanyolviasz (igy, kisbetuvel, egybeirva).
Ha kesz a bokszkesztyus resze, es lemesz boksz, kickboksz, thaiboksz edzesre, mindenkepp csinalj videot es rakd fel, kerlek. Akar ide, akar a szanalmas.hu-ra.
Ha jól látom, ez Goju ryu, annak is a saifa kata ill. bunkai része. Lehet belelátni vingcsunos mozdulatokat, persze. Tudjuk, hogy az okinavai goju-ra nagyon is hatott a kínai kungfu, különösen a déli stílusok. Tai chi? Gondolom, a "toló kezek"-re gondolsz, ez is megvan a goju ryu-ban, pl. Morio Higaonnától lehet látni szép gyakorlatokat.
A legutóbbi hsz-edre reagálva: "Szerettem volna megtanulni valamikor egy egy stílust, nem jött össze. Most akkor csinálok egyet." Na, itt van a kutya elásva! Ezt mondhattad volna hamarabb is!
"nyakonöntöm egy jó adag spirituális mázzal" Na ezt nem kéne. Ez - mi is lenne rá a legjobb szó - pótcselekvés, a hiányosságok pótlása "varázslással".
Ne nézd végig természetesen, ha nem érdekel, ha azonban az elején és a végén lévő szövegeket elolvasnád, sőt a végét fel is mondom, hogy ne kelljen olvasni, akkor teljesebb képet kapsz a szándékaimat illetően.
Nem akarok megtanulni mostmár semmilyen tradicionális stílus. Minden stílusnak ugyanazok az alapjai, a formai keret más. Én annyit csinálok, hogy egy egyedi keretbe foglalok minden elérhető technikát, és taktikai megfontolásokat, és egy új formába öntöm. Nem találtam fel semmiféle Spanyol viaszt. Szétszedem a dolgokat és másképpen rakom össze, és egészen más célokat tűzök magam elé. Szerettem volna megtanulni valamikor egy egy stílust, nem jött össze. Most akkor csinálok egyet. Kicsit ilyen, kicsit olyan, de az enyém, és ezt ismerem teljesen :) Nem tradicionális az igaz, de hát semmi sem volt tradicionális amikor megszületett.
Mivel a boksz jelleg dominánsan fog megnyilvánulni, előbb utóbb elkerülhetetlen lesz úgy is, hogy kesztyű keröljön a kezünkre és küzdelemnek tűnő együttmozgásokat végezzünk :DD Teljesen nem is tudnám kiiktatni a küzdelmet, de nem fogok ezután sem versenyezni. Felhasználjuk a harcművészetet arra, hogy felismerjük a világot, hogy az hogyan működik, hogy megismerjük önmagunkat, fejlődik a koncentrációnk, a testi képességeink, jó sokat tudunk gondolkodni, beszélgetni, minderre ráöntök egy jó vaskos spirituális mázat, ettől aztán igazán egyedi lesz...
Összességében jó ez amit Én csinálok, mindenkinek aki kapcsolatba kerül ezzel a dologgal, csak előnye származik belőle...
Az hogy mit csinalnak iaido vizsgan, arrol fogalmam sincs, mert nem lattam, bar par evig gyakoroltam iaidot.
Jodonal ez ugy van, hogy vizsgan nem a dramai eloadasmodot nezik, hanem hogy az urge toci-toci stilusban lenyomja a neptanckorben a lepeseket, vagy tenyleg figyel-e arra, amit csinal. Figyel, hogy hogy idozit, hogy hova lep, hogy hova celoz, hogy kamaeba milyen ritmusban ter vissza, hogy tart tavolsagot stb. Nem kell semmit kifejezned, nem kell a naplementebe revedve a let hiabavalosagan elmelkedned. Kiai az kell, mert szeretik hallani, es mert csak, de ennek sincs sok koze az esztetikahoz, hanem ahhoz, hogy jol szabalyozza az uteserosseget ill. hatarozott mozdulatra keszteti a gyakorlot.
Egyebkent is, jodo vizsga egyebkent kb 4-5 danig mindenkinek megvan, es iaidorol is kb ezeket hallottam. Nem kell Lawrence Olivier kazettakat rongyosra nezni senkinek a vizsga elott.
Mint emlitettem volt: a filozofia az nem muveszet.
Egyebkent meg vagy nem.
Nekem volt 8 danos japan jodo mesterem is, aki ezeket halandzsanak tartotta. Kalligrafia mestereim szintugy. Szoval en maradok annal az allaspontnal, hogy kicsit tul van ez konceptcionalva, mikor exportra kerult - nem kis mertekben marketing okokbol. A japan harcmuveszek tobbsege faekegyszerusegu ember, ki jo, ki rossz ertelemben.
"Ez az az onreflexio, amirol beszelek. Ez elsosorban egy erzeki elmeny, nem filozofiai, elet-halal meg univerzum nagy kerdesei. ..."
Nyílvánvaló, ám az önmagáért való gyakorlás még nem Út. Úttá akkor válik, amikor tudatosul benned, hogy amit csinálsz az visszahat a személyiségedre, megmutatkozik abban, hogy a különböző élethelyzetek milyen reakciókat váltanak ki benned, milyen válaszokat adsz, hogyan oldod meg a helyzeteket, és akkor már a gyakorláshoz is más módon, tudatosabban állsz hozzá. Na innentől már filozófia, sorskérdés, világszemlélet.
"De nem esztetikai szempontbol (cool-e, ha igy porgetem). ... Az, hogy milyen a kiai vagy hogy milyen a ritmus, nem esztetikai kerdes, hanem a forma ertelmezese. ... Az esztetika es a belso tartalom ket kulon dolog."
Minden művészi előadás (egy harcművészeti előadásé is) esztétikai értékét a tartalom és a forma együttesen határozza meg. A forma az amit a néző lát, a tartalom az amit az előadó átél. A tartalom formába öntése, na ehhez kell a tehetség. Különösen igaz ez pl. az Iaidora, ami abszolut a forma művészete. A forma az ami tanulható, csinálsz tízezer vágást és tudod a vágást. Vagy hagyd abba, mert nem neked való :) Van azonban tartalma is a gyakorlatnak (sztorija), és ennek kifejezése is tanulható valamilyen szinten, hogy milyen szuggesztióval csinálod, milyen drámai feszültséggel, ez adja az esztétikai élményt a néző számára, hogy átéled-e amit csinálsz, és abból a néző mit él át. Igen, ez színészkedés. Amikor magadnak játszol, nem kell színészkedned, nem kell kifelé játszanod. Pl. Bruce Leet is nagy harcművésznek tartjuk, de nem azért csak mert tényleg olyan jó volt, hanem mert jól is adta elő.
Somlyó Bálint így erről, Mi az esztétika? című írásában:
"A kritikus sorspillanata tehát a formába-növelés pillanata, az a pillanat, amikor a formákon innen is, túl is levő érzések és élmények formát kapnak, formává olvadnak és tömörülnek. A belső és a külső, a lélek és a forma, a tartalom és a kifejezés egyesüléseinek misztikus pillanata ez, mely éppen olyan misztikus, mint a tragédia sorspillanata, mikor a hős és a sors, vagy a novelláé, mikor a véletlen és a világtörvényszerűség, vagy a versé, mikor a lélek és a tájék érne össze és nőnek össze új, egymástól múltban és jövőben többé elválaszthatatlan egységgé."
A bunyónál (küzdősportok) nem számít az esztétikai élmény, lényeg, hogy hatékony legyen. A harcművészetben azonban igen.
> egy Iaido versenyen igen sokat számít az előadás.
De nem esztetikai szempontbol (cool-e, ha igy porgetem). Iaido versenyen kevesebbet voltam, mint jodo versenyen, de maradjunk annyiban, hogy igen sokat szamit a birok mit hogy ertelmeznek (a politika is, de most nem erre gondolok). Az, hogy milyen a kiai vagy hogy milyen a ritmus, nem esztetikai kerdes, hanem a forma ertelmezese.
> hanem esztétika is, belső tartalom.
Az esztetika es a belso tartalom ket kulon dolog.
> a gyakorlás adta élmény, az adott pillanat átélése miatt gyakorlom.
Ez az az onreflexio, amirol beszelek. Ez elsosorban egy erzeki elmeny, nem filozofiai, elet-halal meg univerzum nagy kerdesei. Ez az, amit a mesterek egy resze ki-nek nevez (a masik resze meg nem). Ez az, amit sok mas muveszet gyakorlasa kozben is tapasztal az elkoveto. De a gyakorlas adta elmeny egyik forrasa, hogy a "mozdulat jol megy", tehat hogy valamilyen szinten ertelmezni vagy kepes, ill ezt az ertelmezest vegrehajtani. Hogy kontrolt valositottal meg a tested felett. Tehat hogy magad is erzed, valahogy termeszetes volt a ritmus, vagy robbanekony tudtal lenni, nem voltal gorcsos, vagy megtalaltad az egyensulyt stb.
es visszaterve:
> miért is csináljuk ezt az egészet, ha nem a hatékonyság és a győzelem lebeg a szemünk előtt?!
Te magad mondod: a gyakorlas maga elmeny szamodra. Nem az, hogy hany embert vagtal le a nyockerben.
"Szerintem a "muveszet" a harcmuveszetben elsosorban a tevekenyseg onreflexiv jellegere utal, hasonlo keppen pl a zen kalligrafiahoz, es nem arra, hogy az elet es halal kerdeseire keresi a filozofiai valaszokat az ember."
Nos az önreflexió a gyakorlás során természetesen, jelen kell,hogy legyen, ez azonban "csupán" a formai megfelelőségre való törekvés egy fontos kritériuma, mely nem ad választ arra a kérdésre, hogy miért is csináljuk ezt az egészet, ha nem a hatékonyság és a győzelem lebeg a szemünk előtt?! Kell, hogy legyen filozófiai válasz, mert van is, a harcművészetet mint "Utat" gyakorlók számára.
"Egyebkent filozofa =/= muveszet, de gondolom ezen nem veszunk ossze. "
Semmi esetre sem :) A művészetfilozófiai kérdéseket pedig majd valaki mással megvitatod :)
"A harcmuveszetekben a harc annyiban valos, hogy belso logikajuk szerint egy adott harcra hatekony mozgasformat akarnak folytatni, es a mozgasanyag felepitese ezt az igenyt tukrozi."
Ebben teljesen igazad van. Ezért, (a belső logika miatt) nincs értelme összehasonlítgatni, összevetni az egyes harcművészeti irányzatokat.
"Tehat hiaba nem kaszaboljak egymast a iaidosok edzesen, egy mozdulat elsajatitasnal elsodlegesen nem az esztetikai szempontok (jol nez-e ki, ha igy lobalom) vagy fitnesz (ha 300 levagok, kockahasam lesz) a kozponti szempont, hanem hogy az adott rendszeren belul hatekony-e, harcerteke-van-e."
Azért van jelentősége az esztétikumnak is, (bár ez már művészetfilozófia) pl. egy Iaido versenyen igen sokat számít az előadás.
Igen összetet kérdés ez, mert nem csak hatékonyság, hanem esztétika is, belső tartalom. Alapvetően én az Iaido-t pl. nem a hatékonysága, az esztétikája, hanem a gyakorlás adta élmény, az adott pillanat átélése miatt gyakorlom.
"Egyebkent az altalad felsorolt harcmuveszetek legalabb fele elsosorban nem harcteri harcra, hanem "onvedelemre" lett megteremtve,de ez mellekes."
Nos, nem néztem végig a vidót, nem értek a kung-fuhoz, nem is tudok hozzászólni, esetleg feltehetted volna több részletben. Kérdésem annyi lenne, hogy miért nem jó neked valamelyik tradicionális harcművészet, ha már bevallottan nem a küzdősportok világában akarod megmérettetni magad, amelyiknek kidolgozott "filozófiai" háttere van, bármelyik tai-chi vagy kung-fu irányzat jó lenne szerintem, nem kell feltatlálni a "spanyol viaszt" (bocs) szerintem. Mennyire tartod magad "hiteles" személynek, ha bevallottan nem mélyedtél el kellő képpen egyik irányzatban sem, nem ismered eléggé sem a technikai, sem a szellemi hátterét annak amit tanítani szeretnél? Nem kellene előbb "felnőni" a feladathoz? A yutyubról összeválogatott szarokból nem lehet várat építeni. Eltöltöttem 30 évet a harcművészetek világában, ex küzdősportolóként és tradícionális (japán) harcművészeti irányzatok gyakorlójaként. Eszembe nem jutna tanítani. A tanítás a tudás átadása mellett felelősség és elkötelezettség. Úgy érzed meg van neked ehhez a kellő tudásod, elkötelezettséged és felelősségérzeted? Komolyan, mit vársz ettől az egész projekttől? Vagy csak poén? Szerintem annyira nem vicces.
Nos a szombati edzésről készült videó elkészült. Némileg talán sikerült megfogalmazni mit is akarok.
Sajnos azonban közel 20 perces lett. Úgy látszik nem tudok rövid videót csinálni. Egy négy órás edzést nem tudtam rövidebbre tömöríteni, így is kimaradt egy csomó részlet amit még szívesen benne hagytam volna...
Szerintem a művészeti jelleg inkább egyfajta "illúziókeltés": elhitetem, azt az érzést keltem az ellenfelemben/partneremben, hogy könnyedén, erőlködés nélkül vagyok képes felülkerekedni rajta. Egyfajta alázás ez, mégha világbéke címke alatt árulják is.
Persze vigyázni kell, nehogy fordítva süljön el :)
"...Ez nem tudatlanság, pusztán alkotói szabadság!..."
Semmi esetre sem tudatlanság kedves tagapamagitan! A tudatlanság tudás nélküliséget feltételez, a tudattalanság (ahogy írtam) pedig, a tudat nélküliséget, a tudatossság hiányát, a tudatosság kerülését jelenti.
"...És tökéetesen alátámasztottad az érvelésemet...." Ez így igaz :)
"...ám máig használható tudást képes adni az önvédelem, küzdelem terén (nem néznék le egy kendost egy partrisnyéllel a kezében!)..."
Namost az általam vázolt definició szerint a Kendo az éppen, hogy a küzdősport kategóriába tartozik, akárcsak a karate. Más kérdés, hogy a kendo és a karate is (eredetüket és filozófiai hátterüket tekintve) gyakorolható harcművészetként. Hogy a harcművészeteknek van-e küzdelmi ill. önvédelmi jelentősége, ezt viszont megkérdőjelezném. Aikido-t gyakorlok. Az Aikido nem tanít sem küzdelmet, sem önvédelmet (bármit is állítsanak róla), mégis harcművészet, szamuráj harcművészet. Képességeket persze fejleszt, ami adott esetben lehet, hogy használható. Alapvetően a küzdelemben a mozdulatnak értéke van (esetleg pontértéke), míg a harcművészetben jelentése.
"...Egyfelől HFS-nek sem harcos múltja nincs, sem küzdeni nem akar. Akkor mi is az, amit akar? Mozogni, filozofágatni...."
Igen, ez itt a bökkenő! Tradícionálisan a stílusalapítás bevett formája az, hogy valaki elmélyed egy vagy több harcművészeti vagy küzdő stílusban, bizonyíthatóan ő lesz a legjobb, mondjuk csak a hitelesség kedvéért megnyer egy világbajnokságot, majd előáll egy ötlettel, egy új stílussal és azt megméretteti, elismerteti a harcművészetek világában, kivívja magának a tiszteletet, majd tanítványokat toboroz, hírdeti az igét, elismert, nagy harcművész lesz belőle. Persze mindig vannak feltörekvő ifjú titánok akik meg akarják spórolni a tanulás küzdelmes éveit, az utat, a mesterré válást, pedig enélkül nem megy.
"...ha egy kick-box aerobikos (hogy előző példával éljek)is elkezd filozofálgatni, akkor az is harcművészet lesz?..."
Nem hinném :)
"...mely szerint a harcművszethez kell a harc, akkor az összes küzdősport és harcművászet közül egydül a krav-maga marad, mert annak militarista ágát valóban használják harci körülménye között...."
Csak éppen hiányzik belőle a filozófia. Bár, ha azt nézzük az "ölj, vagy téged ölnek", ill. a "maradj életben" is egyfajta filozófia, hát lehet, igazad van :) Egyébként pedig ennek a kérdéskörnek a feloldására találták ki a tradicionális és nem tradicionális harcművészetek kifejezést :)
"...Csak ne akarja ezt a szórakozást az itteniekre ráerőszakolni! Van biztos rengeted összeesküvés-elmélet forum, ahol kifejthetné, hogy az egész világ ellene van, és csak ő a heikopter... :)..."
Ha már annyit fáradozott, hogy feltaláljon egy új stílust, talán megérdemel némi figyelmet ... a lelkesedése :)
Szerintem a "muveszet" a harcmuveszetben elsosorban a tevekenyseg onreflexiv jellegere utal, hasonlo keppen pl a zen kalligrafiahoz, es nem arra, hogy az elet es halal kerdeseire keresi a filozofiai valaszokat az ember. Egyebkent filozofa =/= muveszet, de gondolom ezen nem veszunk ossze.
A harcmuveszetekben a harc annyiban valos, hogy belso logikajuk szerint egy adott harcra hatekony mozgasformat akarnak folytatni, es a mozgasanyag felepitese ezt az igenyt tukrozi. Most nem szeretnem elvinni a szokasos "jobb-e a VC mint a thaibox?" iranyba a temat. De a pl VC, aikido, jodo, battodo stb sajat szemleleteben a hatekonysagra valo torekves benne van es ilyen formaban a harc igenis kozponti elleme a tevekenysegnek. Tehat hiaba nem kaszaboljak egymast a iaidosok edzesen, egy mozdulat elsajatitasnal elsodlegesen nem az esztetikai szempontok (jol nez-e ki, ha igy lobalom) vagy fitnesz (ha 300 levagok, kockahasam lesz) a kozponti szempont, hanem hogy az adott rendszeren belul hatekony-e, harcerteke-van-e.
Egyebkent az altalad felsorolt harcmuveszetek legalabb fele elsosorban nem harcteri harcra, hanem "onvedelemre" lett megteremtve,de ez mellekes.
Semmi baj, itt általában senki sem személyeskedik (max HFS néha! :D)
Igazad van, valóban nem illeszkedik bele a "mozgás-művészet" definíciójába, ami a lexikont illeti, űm HFS ragoszkodott a művészethez, ezért próbáltam kreálni/beletuszkolni a mozgásművészet csoportba. Ez nem tudatlanság, pusztán alkotói szabadság! :)
Mikor azt próbálom bebizonyítani HFS-nek,, hogy az ő stíliusa nem lehet harcművészet, mivel nem akar harcolni (mai világban küzeni a helyes kifejezés, hiszen, valódi harc kevesebb van max önvédelem)ekkor azt írod: "az összes japán harcművészet: Kyudo, Aikido, Iaido, Battodo, Kenjutsu, Jodo stb.". Aztán meg ezt:" Ezeknek a stílusoknak a mozdulatai azokból az időkből valók amikor a harc tényleges csatatéri harcot jelentett". És tökéetesen alátámasztottad az érvelésemet. Ugyanis az általad felsorolt harcművészetek mind rendelkeznek több száz évnyi harci múlttal, tapasztalattal, kultúrával, ami mára részben okafogyottá vált (hiszen nem kell pusta kézzel leszedni valakit a lóról), ám máig használható tudást képes adni az önvédelem, küzdelem terén (nem néznék le egy kendost egy partrisnyéllel a kezében! :D). Egyfelől HFS-nek sem harcos múltja nincs, sem küzdeni nem akar. Akkor mi is az, amit akar? Mozogni, filozofágatni. Ha tetszik, akkor alkoss neki egy új kategóriát, hogy mi ez, de ha egy kick-box aerobikos (hogy előző példával éljek)is elkezd filozofálgatni, akkor az is harcművészet lesz?
Továbbá, ha az általad felvázolt logikát tekintjük, mely szerint a harcművszethez kell a harc, akkor az összes küzdősport és harcművászet közül egydül a krav-maga marad, mert annak militarista ágát valóban használják harci körülménye között. A küzdősport és harcművészet pedig mára eléggé sszekapcsolódott. Mindegyik a küzdelemről szól, legyen az játékos, vagy önvédelem. C esetben volt harci múltja, ami mára átment egyfajta hagyományörzésbe. Ilyen valahol a várjáték pl. Jól bánni egy kétkezes palossal, vagy fejszével és pajzzsal küzdeni is ugyanaz, mint előadni egy shaolin hosszú-bot formát.
Az utolsó mondatodban igazad van! Csak ne akarja ezt a szórakozást az itteniekre ráerőszakolni! Van biztos rengeted összeesküvés-elmélet forum, ahol kifejthetné, hogy az egész világ ellene van, és csak ő a heikopter... :)
