A Tichyre korrekt választ kaptál, elég univerzális szláv szó. Ez az alak valószínűleg cseh eredetű, de az sincs kizárva, hogy német közvetítéssel vette fel az alakját.
A Tenakról az ut az eszembe, hogy ez esetleg Tenyáknak hangozhatott. Ez egy, a -jak képzővel lérejött alak lehet, amely a szlovákban, lengyelben olyasmi, mint a magyarban az -i (eredetet jelzi). Ami a ten-t illeti, az árnyék jelentésű teny szó ugrik be. Azt, hogy az árnyéki mit jelenthet, nem tudom.
Tenak: A cseh-szlovák tenký 'vékony' melléknév -ák személynévképzős származéka
Tichy: ld. Pivovart az előző hozzászólásban (a szlávokon belül is elsősorban cseh-szlovák forrásra lehet gondolni).
-----------
> Én a név eredetére a viking mallett - harci kalapács nevet találtam ,mely Angliából került norman közvetítéssel a franciába
Én továbbra is ragaszkodnék a fordított irányhoz. Adott a latin malleus 'kalapács, tagló' szó. Ezt örökölte a francia, és ott mail 'kalapács' hangalakot vett fel, ehhez létrehozták maillet 'kis kalapács' kicsinyítő képzős alakot. Ezt vitték át az elfranciásodott normannok Angliába. Erről vö. az Americal Heritage Dictionary mallet szócikkét.
Azt nem vitatom, hogy a mallet szó normann-viking fegyver neve is lett volna [e tekintetben semmilyen adatom sincs], de magának a szónak ott is francia eredetűnek kell lennie, és a rendelkezésemre álló északi germán anyagban a mal/mäl/mål- kezdetű szavaknál nem találok ilyen etimont.
> A franciában azonban lehet még egy eredete a malet mint a bonet ellentéte.
Maillet-nek írják, tehát nem a mal- 'rossz' előtag van benne. A magánhangzót követő -il(l) betűkapcsolat ma [j] ejtésű a franciában, de a kérdéses korban lágy [l']-ként ejtették (ugyanilyen "karriert futott be" a magyar ly betű/hang). Mivel az angol (és német) nyelvben nem volt lágy [l'], ők normál [l]-lel helyettesítve vették át.
Köszönöm a kimerítő választ. Az én kutakodásaim alapján szintén a kalapács a név eredete ,de nem a szlovák (szláv) vonalon keresztül. A német nyelvterületen ez a név igen ritka (akikről tudok azok mind innen visszatelepített, visszavándorolt, Szlovákiában pedig egyáltalán nem tudok róla ,hogy lenne ilyen nevű), míg Franciaországban és az Egyesült Királyságban egyaránt elég gyakori. Én a név eredetére a viking mallett - harci kalapács nevet találtam ,mely Angliából került norman közvetítéssel a franciába. A franciában azonban lehet még egy eredete a malet mint a bonet ellentéte.
Lenne két nevem viszont amelyek biztosan szlovák eredetűek: Tichy és Tenak. Ezekről is tudnál mondani némi infót? Előre is köszönöm.
Északi szlávok. Nahát, soha nem hallottam ezt a terminológiát. Illetve úgy tudtam, hogy a magyarok – a földrajzi adottságokból adódóan – pongyolán, hibásan északi szlávoknak titulálják néha a nyugati szlávokat, és nem értettem, hogy a (többek között) szlavista Kiss Lajos miért tesz ilyet.
> A [Duna folyónév a] magyarba északi [!] szláv közvetítéssel érkezett.
Néha használatos az északi szláv kifejezés a délszláv nyelvekkel való szembenállásban, ha a nyugati és keleti szlávokat közösen jellemző sajátosságokat akarunk leírni. Itt arra célzott Kis Lajos, hogy a magyar Duna eredetije a nyugati és keleti szláv nyelvekben élő Dunaj forma, de nem lehet eldönteni, hogy ennek forrása a morva-szlovák, vagy az orosz nyelv volt-e.
A déli szláv nyelvek a Dunav alakot ismerik. Ha ezt vettük volna át, akkor a Dunát most inkább *Dunó-nak hívnák.
Az Uherské Hradiště 'Magyarvár' a 973-es quedlinburgi megállapodásig magyar határerődítmény volt. Uherský Brod 'Magyarbród, tkp. magyar gázló', és a közeli Uherský Ostroh 'tkp. magyar sziget (a Morva folyón)' az ehhez való közelség miatt kapta a megkülönböztető nevét.
Az Uhrin családnév ennél későbbi eredetű. Nem csak cseh hospesek jöttek a középkor folyamán Magyarországra, hanem magyarok is áttelepültek Csehországba. Az ő emléküket idézi többek közt a csehországi Uhersko (Holice és Vysoké Mýto között), Uhřínov pod Deštnou (az Orlicei-hg.-ben), Uhřínov (Velké Meziříčí mellett). Ugyanígy voltak magyar betelepülések szlovák, ruszin és délszláv (valamint német) területekre is.
Ezek a családok aztán elszlávosodtak (nem kizárva, hogy szláv minőségükben később el is németesedhettek), majd a török kiűzése után már mind idegenek áttelepíthették őket az elnéptelenedett magyar területekre.
A név jelentése egyébként 'Magyaré', vi. a Magyar fia, családja' (vö. az ugyanilyen jelentésű m. Magyari vezetéknév). Az Uhrin a szlovák-ruszin névvariáns, de ilyen alakúvá válhatott ejtéskönnyítéssel itt a cseh-morva Uhřin [uhrzsin] forma is. Az Ugrin délszláv vagy kislengyel (sziléziai). Ugyanilyen keletkezésű, de német az Unger ~ Ungár családnév.
-----------
> Feltűnt, hogy milyen gyakori Közép- és Kelet-Európában a Dunához hasonló folyónév
[Ezzel már megelőzött rumci, mialatt én offline-ban írtam a hozzászólást. De mivel van némi többletinformációm, csak beírom teljes terjedelmében, mert már lusta vagyok ahhoz, hogy átszerkesszem úgy, hogy az átfedő részek kimaradjanak.]
Ezek mind az indoeurópai eredetire mennek vissza. A do-/du-/dv- kezdetűek mögött az ie. *dheu- 'folyik' tő származéka áll (vö. avesztai dánu- 'folyó, áradat', oszét don 'víz; folyó'), a dr- kezdetűek alapja az ie. *dhreu- 'esik, folyik, csöpög, apad' tő.
* Don: iráni névadás, vö. alán Den 'Don', oszét don 'folyó'.
* Donyec: a Don mellékfolyója; neve szláv, jelentése 'Kis-Don'. Azonban a szláv név tükörfordítás lehet. Erre az utal, hogy a magyarok ezt a folyót hívták Dentü-nek, és ez a név is az alán Den 'Don' folyónév magyar -t(ü) kicsinyítőképzős származéka. Tehát elterjedt lehetett különböző nyelvekben a Kis-Don elnevezése.
* Dnyeper: az iráni Dánu-ápra 'mély folyó' kifejezésből (egyesek szerint azonban 'túlsó folyó'-t jelentene)
* Dnyeszter: az iráni Dánu-istura 'nagy folyó' vagy a szkíta dán-Istr 'Iszter folyó (az Al-Duna nevét átvíve rá)' kifejezésből (egyesek szerint azonban 'innenső folyó'-t jelentene)
* Duna: a közszkíta dán 'folyó' szó sziginna Dánavya továbbképzéséből, a gót Dónavi > szláv Dunav ~ Dunaj közvetítésével. Eredetileg csak a felső szakaszt jelölte (Bécsig vagy a Vaskapuig). Az alsó szakasz neve a trák eredetű Istro(s) volt, melynek jelentése 'erős, hatalmas, heves' (ugyanennek az ie. szónak a származéka van a Dnyeszter nevének második részében). A nyugatról keletre mozgó kelták terjesztették ki ezt a nevet az Al-Dunára is.
* Dunajec: A Donyechez hasonlóan szláv kicsinyítőképzős származék a Dunaj 'Duna' folyónévből. Így a magyar Kis-Duna név pontos megfelelője.
* sp. Duero ~ port. Douro: kelta névadás, melyet a latinok is átvettek Durius alakban
* Dvina: a két Dvina közül a Rigai-öbölbe torkolló ún. Nyugati-Dvina neve az eredeti. A Fehér-tengerbe ömlő Északi-Dvina nevét már az oroszok adták az előbbi nevét átvíve. A Don neve mögött álló szó *deuna variánsa került át az óoroszba, és ott alakult ki a Dvina névváltozat.
* Daugava: a Nyugati-Dvina lett neve. Tulajdonképpen tautologikus név, mert a Dvina eredeti nevéhez hozzáillesztették a 'víz' jelentésű keleti germán eredetű *ahwa szót, az így kapott *Deuna-a(h)wa név elejébe pedig a baltiak egy 'sok' jelentésű szót értettek bele (vö. litván daug, lett daudz < *daugi). Ez az *ahwa összefügg a latin aqua 'víz' szóval, és ez az elem van az (-a)va végű szláv folyónevek végén (pl. az északi Morava < Mar(us) + *a(h)wa folyónév, ahol a Marus ugyanaz a venét 'mocsaras vízfolyás' jelentésű szó, mint a mi Maros folyónevünk eredete.) Ugyannek az *ahwa-nak a német folytatásai az -ach végű német víznevek, pl. Salzach 'tkp. sós víz', de maga az Aachen 'tkp. vizek, vi. fürdők' városnév is.
* Dráva: az illír-trák *drowos 'futás, folyás; folyóvíz' szó szlávosított változata (vö. még óind draváh 'futás, gyors mozgás; folyadék')
* Drina: az illír *dreuno ~ *dreulo 'futó, szétfolyó' melléknévre vezetik vissza; jelenlegi hangalakját szláv nyelvben nyerte el.
A Maléth név etimológiája kapcsán én figyelembe venném a 104-es hozzászólásben feloldott Malatyinszki családnevet (hasonló múlt századi magyar vezetéknevek még: Malet, Maletaski, Maléter, Maleter, Maletics, Maletin, Maletits, Maletta, Malety, Maletz; Malata, Malataski, Malatenszki, Malath, Malatidesz(?), Malatin, Malatinski, Malatinszki, Málatinszky, Malatinszky, Malatiszky, Malatzin).
Úgy vélem a fentiek mindegyike az egész szlávságban ismert régi Malenta > Mal'ata ~ Maleta személynévre, vagy annak előzményére megy vissza. A fenti családneveken kívül az alábbi valamikori magyarországi települések neve származik ebből a személynévből: Hárommalatín (Malatíny, Szlovákia), Melléte (Meliata, Szlovákia), Malánta (Malanta, Szlovákia), Malomta (erdőnév Kömörő [SzSzB m.] határában).
Mivel megnéztem Pivovar felfedte honlapodat, melyből kiderül, hogy családod lotaringiai eredetű, körülnéztem német nyelvterületen is. Bár az ide vonatkozó anyagom nagyon gyér, de itt említhetem Malente-Gremsmühlen (Schleswig-Holstein) települést, amelynek előtagja mögött szintén a fenti személynév áll(hat).
Bár a személynév nagymértékben kötődni látszik a szláv nyelvterülethez (a német etnikumba sok helyen olvadtak szlávok: az észak-német adat lehet pomorán eredetű), ezt nem minden esetben kell feltételezni. Ugyanis a szláv név legvalószínűbben latin előzményekre mehet vissza: vagy a l. malleus 'kalapács, tagló' szó, vagy a l. molieri 'mozgat, kelt; (gabonát) őröl' ige az alapja.
Ide kapcsolódik a Pivovar említette angol mallet szó is, amely tkp. a francia maillet-en keresztül a l. malleus szó kicsinyítőképzős szátmazéka. Ez a francia szó közvetlenül is lehetett a név alapja.
A földrajzi nevek közül a nagyfolyó-nevek csoportja alkotja a legkevésbé változékony halmazt: fixek, tehát a jelölt objektum (gyakorlatilag) nem változékony; igen fontosak, így népességváltáskor átörökítődnek; jelentős horizontális kiterjedtségük folytán, ha valahol hirtelen népességváltás következik be, s ennek folytán a névcsere lehetősége mégis felmerülne, a szomszéd néppel való kommunikáció kényszere nagy valószínűséggel rögzíti e folyóneveket.
A magyarországi nagyobb folyók nevei jórészt feltehetőleg kelta eredetűek, legnevezetesebb példák: Temes, Maros, Szamos, Körös; (a Temes feltehetőleg azonos a Temze névvel, mindkettő meleg vizet jelent, akárcsak Hévíz, Hejő; csak ez utóbbiak magyarul).
Nézzük sorra a példáidat (kicsit kibővítve, átcsoportosítva) a Kiss Lajos-féle földajzinév-etimológiaiszótár alapján:
Duna: A Danuvius név végső forrása egy szkíta, közelebbről sziganna *Dánavya lehetett; ennek tövéhez l. ie. *danu- ’folyó’, osz. don ’víz; folyó’. A rómaiak a folyónevet a fluvius ’folyó’ analógiájára Danuvius-ra alakították át, a gótok viszont megőrizték az eredeti iráni névalakot, s abból nyelvükben *Dónavi fejlődött. Ezt ismerték meg a szlávol. A magyarba északi [!] szláv közvetítéssel érkezett.
Don: Iráni eredetű; vö. av. dánu- folyó, áradat’; osz. don ’víz; folyó’.
Donyec: Kicsinyítő képzős származék a Don folyónévből.
Dnyeper: Etimológiája – a számos kísérlet ellenére – nincs kellően tisztázva. Csupán az látszik biztosnak, hogy összetett névvel van dolgunk, amelynek előtagja a Don folyónévvel van kapcsolatban. Többek szerint a Dnyeper végső forrása egy iráni *dánu-ápra ’mély folyó’.
Dnyeszter: Ősi, talán összetett folyónév, amelynek előtagja etimológiailag azonos lehet a Don-nal. Némelyek szerint a Dnyeszter végső forrása egy iráni *dánu-stura- ’nagy folyó’. Olyan vélemény is van, hogy egy szkíta *dán-Istr ’Iszter folyó’ rejlik benne, és a Dunáról vonódott át [ti. a Duna alsó szakaszát görögül ’Isztrosz jelölte].
Dunajec: Szlovák v. lengyel eredetű, jelentése: ’Kis-Duna’.
Dvina 1. ’A Rigai-öbölbe torkolló folyó: Nyugati-Dvina’: A legvalószínűbb feltevés szerint ősi ie. folyónév, s az ie. *dheu- ’fut, folyik’ tő származéka. 2. ’A Fehér-tengerbe ömlú folyó: Északi-Dvina’: Úgy keletkezett, hogy orosz telepesek magukkal vitték északra a (Nyugati-)Dvina folyónevet.
Daugava: Erről nem tud Kiss Lajos szótára, mindazonáltal a Nyugati-Dvina lett neve.
Drina: Ősi ie. folyónév, amely feltehetőleg az illírben keletkezett, s tkp. jelentése ’futó, szétfolyó’, a magyarba déli szlávok közvetíthették. A Dráva eredetijével tartozhat egybe.
Dráva: Végső forrása egy ie. *drouos ’folyóvíz futása’ fn.-ben kereshető (vö. óind. draváh’futás, gyors mozgás; folyósság, folyadék’. A magyarba déli szlávok közvetíthették.
Az Uhrin, Ugrin triviálisan a hungarus származéka, miként az Ungár név is.
Sövény. A Régi magyar családnevek szótára Sövény nevet nem ismer, csak Sövényfalvit és Sövényházit, tehát a Sövény valóban jó eséllyel valamelyiknek a rövidülése (persze lehet névmagyarosítás stb. eredménye is). Nagy Iván két Sövényházi családról tud, az egyik a 16., a másik a 18. században halt ki, Sövényfalvi családról nem tud, tehát az nem nemesi család volt.
Tisztelt nyelvbúvárok, nagyon érdekes és szórakoztató volt végigolvasnni ezt az eszmecserét.
Nem vagyok nyelvművelő, de a családnevek eredete mindig is érdekelt. Főleg az alábbiak:
Uhrin (Ugrin) – én úgy tudom, hogy ez a békési tót név eredetileg morvaországi német családnév volt (családi legenda). Ebben lenne logika, mert az Uher szó csehül – később átvéve a szlovákba -egykor magyart jelent. Morvaország a Magyar Királyság határa mentén feküdt, németek is lakták és a velünk való kapcsolatra emlékeznek az olyan településnevek, mint Uherský Brod, Uherské Hradiště stb.
Sövény – ismét családi legenda szerint Sövényházi Márta családja lenne, de ez szerintem belemagyarázás. Tény, hogy elég ritka családnév.
Köszönöm előre az ötleteket, javaslatokat.
u.i.: Feltűnt, hogy milyen gyakori Közép- és Kelet-Európában a Dunához hasonló folyónév. Ha jól emlékszem, egy, a balti népekről szóló könyvben azt olvastam, hogy a Duna, Dvina, Dnyepr, Daugava, Dunajec, Drina, Dnyeszter stb. elnevezés még a szlávok előtti időkből származik. Tudna erről valaki többet?
LvT maj bizonyosan pontosabbat mond, a Maléth névről, én gyorsan hozzáfűzném, hogy feltehetőleg a Maléter is ugyaninnen származik (ami viszont németes felhangot ad neki)...
Hirtelen találtam is egy éppen ezzel a névvel igen erősen kapcsolatos honlapot - de lehet, hogy a tiéd :)))
Létezik egy kisebb hely dél-Angliában, Shepton Mallet (Glastonburytől, állítólag Artúr király otthonától pár falunyival keletre; jó söröket ittam ott :) - lehet, hogy ennek is köze van hozzá (a helynek, nem a söröknek)?
Az angolok szerint a mallet azb fakalapács - de akár jelenthetne máltait is (ami persze a tőlem mexokott felelőtlen találgatás)...
Mivel a csalánevem elég ritka Magyarországon kiváncsi lennék milyen eredetet, jelentést tudtok kihozni belőle (egy elképzelésem nekem is van ,de ezt majd ha megtudtam a verziótokat osztanám meg veletek :)
A név: Maléth (az 1800-as éveket megelőzően találtam Malet, Mallet verziót is)
> a "keő" tehát csak egy módosult kicsinyítő képző?
Nem a "keő" csak az "ő" (az "eő" csak egy archaizáló grafikai jelölés).
Van egy 1871-ben kiadott értelmező szótáram, az köznévként a szemők és a szemőke alakokat hozza. Ez utóbbi -e a kicsinyítőképző (ha akarod becéző képző), amelynek van ajakkerekítéses -ő változata. Vö. a Benjámin ~ Benedek nevek régi Ben rövidülésének Bene ~ Benő változatait (Gergely > Gere ~ Gerő, Sebestyén > Sebe ~ Sebő).
A szemőke-nek tehét volt *szemőkő változata, amely az ú. kétnyíltszótagos tendencia hatálya alá eshetett. E szerint a második nyílt szótag magánhangzója gyakran kiesik, pl. szláv malina > m. málna, latin balaena > m. bálna (vannak teljesen magyar példák is, de most ezek jutottak eszembe). Igy lehetett a *Szemőkő-ből Szemkő.
Persze az is lehet, hogy a Szemk(e)ő név közvetlenül a szem 'látásra szolgáló testrész' szóból alakult ki egy kicsinyítő (becéző) képzőbokor hozzátételével. Csak szokatlan lenne, hogy az ajakréses e-hez nem a -ke, hanem a -- különben is sokkal ritkább -- ajakkerekítéses -kő változat járult. Ezért ezt kevésbé tartom valószínűnek.
> pont egy olyan jelentés mellé, mint "nagy szemű"
A régi egyelemű személyneveink nagy része kicsinyítőképzős. Ez egy nyelvtani kategória, nem jelenti azt, hogy akik használták, tényleg "kis nagy szemű"-t értettek alatta. Ilyen vonatkozásban ez inkább perszonalizálta a közszót, személynévképzői funkciója volt.
> áruld már el, honnan a sok infó? mit csinálsz abban a pár percben, amikor nem ide írsz?
Köszönöm!
a "keő" tehát csak egy módosult kicsinyítő képző?
pont egy olyan jelentés mellé, mint "nagy szemű"
áruld már el, honnan a sok infó? mit csinálsz abban a pár percben, amikor nem ide írsz?
Szemkeő: Összetartozik a Szem(e)ők családnévvel: ez utóbbi -e/ő kicsinyítőképzős változatából alakult. Az alapjául szolgáló magyar szemők köznév még mai is él tájszóként (az értelmező kéziszótár is hozza), jelentése 'nagy szemű'. Ez a név a testi tulajdonságra utaló nevek családjába tartozik, mint a Balog, a Fekete, a Szakál stb.
A nevet eredetileg egyelemű személynévként viselték (egyéb hasonló korabeli nevek a testrészre utalóan: Szem, Szemd ~ Szend, Szeme, Szema, Szemő, Szemes, Szemény, ill. a kis testméretre vonatkozóan: Szemer, Szemere). Családnévvé vagy apanévként, vagy ragadványnévként lett.
Magocs: Régi magyar személynév, amely a m. mag főnév -cs kicsinyítőképzős származéka, vö. Mágocs és Nagymágocs helynevek.
Nokta: Ez a szó törökül 'pont'-ot jelent, és vezetéknévként is használják.
Valkó: Két szláv etimológia adható. Az egyik egy Vlk 'farkas' személynévből képzett apainév, vö. Valkó (Pest megye), Vukovár (régi m. Valkóvár, Horvátország) helynevek.
A másik egy régi szláv Walko (Walek) személynév, amely az elbai szlávokon keresztül a németbe is átkerült. Ez valószínűleg azonos a korábban a 234-es hozzászólásban már említett Balko névvel, vagy Val- kezdetű nevek (pl. Valentin) becéző rövidülése. Helynévi vonatkozásokat illetően vö. Válykó (ma Val'kovo, Szlovákia), Vállus (Zala m.)
Fliszár: Német jövevényszóból képzett szláv foglalkozásnév. A jövevényszó n. Vließ 'gyapjú' átvétele lehet, így a név jelentése 'gyapjúkészítő, gyapjúkereskedő'. A szláv csoporton belül cseh-morva-szlovák eredet a valószínű.
Helber: Német név, amely a gyakori német Helb név cselekvőnévi származéka. A helb etimológiai alapja nem tiszta, talán egy 'nyél' jelentésű szóra mehet vissza (vö. angol helve), vagy a szláv chleb 'kenyér' szóra mehet vissza. Ez utóbbi hangalaki változáshoz, vö. (Alsó/Felső)Helbény (ma: Dolné/Horné Chlebany, Szlovákia)
Rádics: Szláv apainév, amely a szláv Rad 'boldog' személynévből képződött. Ez utóbbi előfordul önállóan is, de a Radomil, Radomir, Radoslav stb. szavak rövidüléseként. Ilyen formában valószínűleg szerb-horvát eredetű.
Bede: Egy azonos alakú régi magyar személynévre megy vissza, amely a Benedek rövidülése. Ugyanide tartozik a Bedő családnév.
Treit: Német családnév, amely valószínűleg egy korábbi személynévre megy vissza. Ez utóbbi jelentéséhez vö. holland treiteren 'nyaggat, piszkál', ill. cseh trajda ' ténfergő, fecsegő nő'
Foltatva ezt a korábbiakra:
A Radics délszláv eredetű lehet. Kiss Lajos a Rádiháza etimológiájában említ egy elfogadhatónak tűnő megoldást, mely szerint a tő 'otthon'-t, 'lakóház'-at jelenthet szláv nyelven. (Ebbewn az etimológiai környezetben van a haza, a rokon, a születés és az öröm is a szlávban).
A Bede erdélyi helységnév, az etimológiából viszont az derül ki, hogy ez 'Bedéék lakhelye' alapján kapta a nevét.Ez a Bede név valószínűleg azonos a Bedővel, melynek eredetére nézve talán a 'bendő' etimológiájának egy elágazása adhat magyarázatot, amely viszont a 'begy'szóval talál kapcsolatot. Mindezek valami domborulatfélét jelentenek. Az etimológiák bizontrtalanos, de sok szláv vonatkozás lehet.
Elsőre a Fliszár elszlávosodott németnek tűnik, talán a "Fleischer"-ből, 'húsos, hentes, mészáros' az eredete. A Rádics vagy Radics az nagyon délszlávosnak tűnik, a Radic'-ra hajaz (de LvT majd pontosít, ha kell)
Elnézést a félreértésért: talán igaza van Kis Ádámnak, mikor a "Szavak eredete" topikban azt írta, hogy túl komolyan veszek bizonyos dolgokat. De megpróbálok megjavulni.
Most modulálom a 288-ban elmondottakat. Elértem Kéki Béla Az írás története c. művét, ebben olvasom: Husz János "két lágyítójelet alkalmazott: a mjekcsenyt és a hácseket. Az első 6 betűvel kapcsolatban fordul elő: č = cs, ň = ny, ř = rzs, š = s, ž = zs és ě (...) A másik lágyítójel, a hácsek, csak két betűhöz kapcsolódik, ezek a ď = gy és ť = ty."
A Magyar Nagylexikon (MNL): "hacsek, háček < cseh 'lágyító ékezet [sic!]'>: egyes latin betűs helyesírásokban a betű fölé írt, kis "v" alakú jel, amely a betű hangértékét módosítja ..." Ez a mű a mekcsent nem ismeri.
Kéki tehát egy fordított megkülönböztetést ad, mint amit én citáltam. Meglehet én emlékeztem rosszul (de akkor az NML-lel tévedek). Ennek ellenére ilyen terminológiai megkülönböztetés szerintem nincs, lévén Kéki a megoszlásuk tekintetében is téved. Husz ui. először -- mint már mondtam -- pontot használt. Később pedig az ékezetek schwabachi betűkre kerültek, ebban az írástípusban pedig a "t" nem felülnyúló, így kis "v" formában került rá, tehát csak a "d"-n volt különleges ékezet, egy aposztróf, amellyel együtt a betűnek olyan hatása van, mint egy felül nyitott "8"-asnak. Csak az antikva elfogadásával alakult ki a mai gyakorlat, amit Kéki említett. Sőt a kis "v" sem volt mindig "v": az én Tranoszciuszom a svabachhal tildét használ, kivéve a "d"-n, amire a fentiek értelmében aposztróf jár, és az "s"-t, amelyen tréma (umlaut, két pont) van! A fraktúrával írt részek használnak kis "v"-t, de ott a "d"-re is az kerül (vagy éles ékezet).
A terminológia tehát nem tiszta: a magam részéről "hacsek = mekcsen = caron", a felülnyúló kisbetűkhöz járuló formája pedig, ha meg kell különböztetni, akkor "aposztróf".
