Október esetében miért is cáfolna rá? A különbség abban van a tavaszi szüneti időszakkal, hogy ott a húsvét "nagyobb" ünnep, így nem egyfajta hosszú hétvégének tekinti a többség, mint az októberi ünnepnapokat ha úgy esnek, ezért nincs kiugró adat a tavaszi idényben. A legerősebb hónapok a statisztika szerint a 10.,8.,6. Nálam a sorrend így alakult: 8.,10.,7. (bár én nem alkalomra, hanem megtett kilométerre számoltam ki).
Bár túrának nem nevezném, csupán sétának, de egyetértek.
Mi is összekötöttük a kellemeset a hasznossal.
Szerintem láttalak... :-)
Prédikálószék a felkelő nap fényében
virágozzék ezer virág! :-)
Zsiványok sziklája... nekem mindig olyan érzésem van itt hogy ez egy nagyon régen lakott és elhagyott település helye
sokfelé járkálok erdőkben, de amit a jég a Pilisben művelt pár éve még mindig megdöbbent, és ilyenkor lombmentes időszakban nagyon látszik még mindig az óriási pusztítás
95. § (1)121 Az erdőgazdálkodó a megjelölt turistautat, a bejelentett lovaglóutat vagy a járműközlekedésre kijelölt utat érintő korlátozást köteles minden alkalommal az erdészeti hatóságnak előzetesen bejelenteni.
96. § Az erdő látogatásának korlátozását a helyben szokásos módon kell kihirdetni, valamint figyelmeztető táblák kihelyezésével gondoskodni kell a megfelelő tájékoztatásról.
Alig tartják be ezeket a jogszabályokat, aztán meg megy a rémüldözés.
A lentebb említett német vadásznak sem volt igaza, engem biztosan nem rázott volna le annyival, még akkor sem ha józan megfontolásból nem megyek tovább.
A téli tespedés után (bár én egy hete már voltam a Bakonyban egy teljesítménytúrán) év-kezdésként egy kicsi, izgalommentes túrát terveztünk a párommal. Tényleg könnyű volt....
Zircről átbuszoztunk Borzavárra azzal, hogy visszasétálunk a kéken. Már Zircen is sok túrázót láttam, de téves volt az a megállapításom, hogy "... én még életemben ennyi kéktúrázóval nem találkoztam". Mint kiderül, (Bakonybélből elrajtoló) teljesítménytúrázók előzgettek bennünket.
Már majdnem Zircre értünk, amikor egy furcsa puskás, a turistaút mellett álldogáló emberrel találkoztunk. Mi ugyan köszöntünk, de nem hallottuk, hogy visszaköszönt volna, de mást sem mondott. Amikor kicsit később kiabálást, és puskaropogást hallottunk, azzal nyugtattam magunkat, hogy biztosan paintballoznak, és az adrenalin szint növelése érdekében kiabálnak ennyire. Aztán a puskaropogás már olyan volt, mint egy szovjet háborús filmben, már én se vettem viccesnek a dolgot, főleg amikor megláttuk a jobbról, a Zirc-Borzavár országút felől közeledő, csatárláncban haladó, kiabáló embereket, rájöttünk, hogy egy hajtóvadászatba csöppentünk. A hozzánk legközelebbi vadász is megrémülhetett, rohant oda hozzánk a "Van még bent valaki?" kérdéssel. Közöltem vele, hogy mi ugyan csak magányos harcosok vagyunk, de gyaníthatóan jönnek még mögöttünk teljesítménytúrázók, a mobiltelefonja után kapkodott. Nőm közbevetésére (nem kellett volna a vadászat tényét valahol kitáblázni?) a "Mi bejelentettük a rendőrségen (a nagyvadas hajtóvadászatot)" volt a válasz.
Ezt követően persze szedtük a lábainkat, a következő pihenőnknél 3 icipicit rémült teljesítménytúrázó ért be bennünket.
Ősszel mindig előre félek a kínai katicáktól. Amikor szép az idő, az erdőszéleken nagy rajokban jelennek meg, beleszállnak az ember szájába, szemébe, fülébe, és kegyetlenül büdösek. Nem harapnak nagyot, csak finoman rágcsálják az ember bőrét, de kellemetlenek.
Most december elején futottunk bele vadászokba, Kondorfa és Ivánc között, egy némettel beszéltünk, a térképről fogalma sem volt, azt mondta, menjünk el, ahonnan jöttünk, de attól a helytől minél messzebbre. Tábla nem volt, tájékoztatást senki nem adott. Ezért aztán az erdőn keresztül vágva kimentünk az aszfaltra, úgy mentünk tovább, Hegyhátszentmártont kihagytuk. Nagyon kellemetlen, mert az ember utazik 2-3 száz kilométert, aztán félni kell, hogy a seggembe lőnek.
Részemről is a nyár a "legtúrásabb". Nekem az ősszel a vadászatok a bajom. Ahogy más is írta, hosszú utazás után elég rosszul érezném magam, ha belefutnék egy lezárt szakaszba. Sajnos már volt ilyen, nem bejelentett külföldi vadászok voltak. Azt mondták, ha kedves az életünk nem menjünk arra. :(
Én azért nem temetném még ezt az utat. A jelzésfelújítási tervünk szerint 2018-ban az útvonal felújítást nyer, ha lesz rá központi akarat. Akik nosztalgiázni akarnak, még mintegy másfél évük van ennek bejárására. Azt követően már az új jelzésrendszer szerint lesz jelezve.
Ami a jelvényszerző mozgalmat illeti, az elsősorban a kereslet, érdeklődés függvénye. Ezt mi nem szeretnénk megszüntetni, ezért is kerül sor az útvonal felújítására.
"vagy olyat, hogy bizonyos régiókat évszaktól függően elhanyagolunk."
Évszaktól függetlenül vannak hanyagolva ezek a régiók, azaz sokan elkezdik a kéktúrát, és ezeket a részeket nem, vagy csak időben nagyon elnyújtva teszik meg, ezért van két-háromszoros különbség a top30-hoz képest.
"A túranapok hónapok szerinti elemzése is érdekes volna. Létezik valahol ilyesmi?"
Elgondolkodtató, de nem vagyok benne biztos, hogy ennek alapján tehetünk-e olyan megállapításokat, hogy "nem szeretünk télen túrázni", vagy olyat, hogy bizonyos régiókat évszaktól függően elhanyagolunk.
Egy túrás akkor megy, amikor "viszket a talpa" és/vagy amikor van 1-2 szabad napja. A szabad napok a legtöbbször a tanítási szünetekhez kötődne a legtöbb esetben, így az én esetemben a legtöbb túrával töltött nap a nyárra esik annak ellenére, hogy a telet jobban szeretem. És valljuk be, azért olyan elvetemült túrázóból kevés van, aki hozzánk hasonlóan minden évben Szilveszter napján túrázik, és Újév napján hajnalban útnak indul...
Október előttem kicsit rejtélyes: sokszor akkorra esik az őszi szünet...
Mivel az OKT szakaszait most egymás utáni sorrendben és egy irányban járom, esetemben egy régió évszakhoz való kötődése a kezdet időpontjától, és túra teljesítésének fogától függ. Gondolom, rajtam kívül kevesen találnak ki maguknak ilyen teljesítési szabályokat, bár az első bejárásom során a sorrendet praktikus szempontok szerint határoztam meg.
A túranapok hónapok szerinti elemzése is érdekes volna. Létezik valahol ilyesmi?
A Partizán túra egy múltbéli túra, szerintem nem is létezik már sokáig mint mozgalom, de ne legyen igazam!
Ennek megfelelően én úgy tekintettem rá mint egy turista-történeti emlékút, és ennek megfelelően egyáltalán nem lehangolónak, sokkal inkább érdekesnek, izgalmasnak találtam, nagyon jót túráztunk ezen a 20 kilométeren nyáron Tavaszi Széllel:
"...Ezek a táblák, a régi-régi piros jelzések, az olykor benőtt utak mind-mind erősítették bennünk azt az érzést, hogy ez az útvonal bizony már picit talán a múlté, a '70-es évek turista-romantikája köszönt vissza szinte minden percben, minden öregebb fáról. Ami egykoron ennek a túrának az ideológiáját adta, az egykoron járt, ma már benőtt utak, a térképen jelölt, de már nem létező épületek, a régi, szétnőtt piros jelzések mind mind a turistaság hőskorának az elmúlását hirdették számunkra. Örültünk hogy még, egy pillanatra részünk lehetett benne. Egy letűnőben lévő korszak utolsó mozzanatait csíptük meg..."
Kohász befejezéséről majd akarok egyet írni. Igen, mindkét túra végen találkoztam/találkoztunk Wenzel Péterrel akitől személyesen vettem/vettük át a jelvény(ek)t. Nagyon rendes volt, hogy kijött mindkétszer. Ő említette nekem az Északi zöldet, kérdeztem itt is, de nincsen senkinek sem meg az igazolófüzet elektronikusan.
A Partizánon még vadásztak amikor arra jártunk, így nem akartam emiatt erőltetni a beszámolót. A Cinókás orom környékén eléggé elhanyagolt az út.
Igen, meg Palina környékén a többit is. Elég lehangolóan néznek azok ki :/
A tó viszont szépen be volt fagyva. Szépen nyugodtan végigértünk volna, ha nincs a csúszás a vadászat miatt, onnantól megint lehetett rohanni.
Egy kis statisztika vízuálás: 1061 túrázó 23776 túranapjának elemzése alapján a 30 legkevésbé járt okt szakasz még mindig az észak-keleti régióban található, összefüggő terület Sátoraljaújhely, és Mályinka között, illetve a nyugati országrészben Káld, és Sümeg között. A leglátogatottabb területek sem okoznak meglepetést, a főváros környéki területek dominálnak, a balatoni tanúhegyek, a Mátra és meglepetésemre a Vértes egy rövid szakasza fért be a TOP30-ba. A következő grafikon is a várható adatokat mutatja, nem szeretünk télen túrázni:
Hajnali első és másik két személyvonattal történt végigutazás után Bécsújhelyen találtam magamat. Volt itt egy kis idő körbenézni a patentul felújított állomáson aminek a költsége állítólag annyi volt mint a győri állomás felújításáé. Amikor ezt meghallottam csak annyit kérdeztem, hogy a győri állomás fel van újítva? Na, de vissza a túrához: ismét 5,5 euróért utaztam Bécsújhelytől a legutóbbi túra végpontjához, ami a mostaninak egyben kiindulópontját jelentő Hochwolkersdorf-ba. A buszról leszállva hozzá is láttam a 24 km-es útnak. Nem volt sok hátra a faluból, hamar a végére értem. Tulajdonképpen egészen Hollenthon-ig aszfalton mentem, pár nagyobb és pár kisebb falut érintve, dombos környezetben. Hochwolkersdorf után közvetlenül az első bukkanóról láttam meg a Wiesmath-hoz tartozó Annaberg kápolnáját, az addig vezető úton jobb kézre is érintettem egy pár házból álló területet, majd kanyargós és egyre emelkedős terepen érkeztem meg Annaberg-re. Itt szép felvésű és korrekt kivitelű házak tömkelegével találkoztam. A dombról, ahol a kápolna fekszik, leereszkedtem és egyből a kis városban találtam magamat. Főterén egy nagy oszlopon különböző kis rajzos szimbólumok voltak, Gántra emlékeztetett.
1. a 800 éves Hochwolkersdorf-ot nemsokára elhagyva
2. első bukkanóról látszó Annaberg kápolnája
3. terepviszonyok
4. az előbbi kápolna közelről
5.-6. Wiesmath táblája és az oszlop különböző szimbólumokkal
Nem túl sokáig tartott az út a házak között, ismét nyílt terepre értem és egy elágazásnál jobbra fordultam. A következő kis falucska Geretschlag volt, ahol ismét döbbentem láttam, hogy mennyire nem zárkóznak el nyugati szomszédjaink: két ház közötti kocsibejáró, kerítés nincs és a ház végében lévő teleüveges terasz-szerű részen lehetett látni ahogyan egy hölgy étkezik, de máshol is (pl. Jois-ban) láttam már ilyesmit. Szóval nem semmi ez a látásmód a magyarhoz képest. Nem nagy távolságot tettem meg a következő városig, Hollenthonig, ahol pecsételnem kellett. A templommal szemközt lévő bolt osztott nyitvatartásban működik, kora délután nincsen nyitva. Egy bank feliratát láttam, de sok élettel nem találkoztam, ezen kívül egy másik helyen is próbálkoztam volna, de zárva volt. Az idő most is kényes téma volt, ahogy ezeknek az egy napos megyek-jövök jellegű túráknak a nagy részén. Ezért túl sok időt nem akartam erre szánni, de mégis kell az igazolás miatt. Visszamentem a zárva tartó bolt melletti tűzoltószertárhoz ahol éppen sikerült elcsípnem egy nénit, aki pecsétet nem tudott adni, de sok német nyelvű bölcselettel látott el, amiből sokat nem értettem. Annyit sikerült kihámoznom a mondanivalójából, hogy menjek be a polgármesteri hivatalba ami a bankkal egy épületben van. Megköszönve a tanácsot közelítettem a zárva lévőnek vélt épülethez, de előtte benéztem mögé, hátha ott is be tudok menni. A nagy ház mögött az egyik ablakon benézve láttam, hogy egy fodrászüzlet, bekopogtam az ablakon és mondták, hogy oké, csak elöl jöjjek be. Úgy is tettem, két mosolygós fiatal leányzó volt bent az üzletben és egy játszósarok mellett meg is kaptam a lenyomatot. Kifelé haladva nem direkt sikerült felrúgnom egy játékot. Kilépve az utcára folytattam a túrát, a kis város végén ért véget az egybefüggő aszfaltos szakasz, itt le kellett térni az útról egy lejtős ösvényre.
7. Geretschlag-ot elhagyva
8. Hollenthon központja
9. 5 km/h, de amikor először odaértem 7-et mutatott, de azt már nem sikerült előcsalogatni újra :)
Némi jelzésbeli hiányosságokból adódó hezitálás után elindultam lefele az alig látható keréknyomon (aszfalton továbbhaladva is ki tudtam volna ugyanoda érni, de kerülő lett volna). A nyom egy elhanyagolt ösvényben folytatódott, kidőlt fákon át kellett verekednem magam, majd barna falevelekkel borított ösvényen értem be a következő kis épületegyütteshez, mely Spratzau névre hallgatott. Itt sem időztem sokáig mert a jelek hamar újra az erdőbe tereltek egy hangulatos patakon átkelve. Az erdő szép volt, sok-sok fenyővel. Némi szint legyőzése után értem fel egy nyílt magaslatra (útszéli kereszt) ahonnan ismét aszfalton mentem tovább ezúttal már egy Obereck nevezetű helyen (itt láttam 2-3 elhanyagolt épületet, ez nagyon ritkának számít). Elmentem egy érdekes kinézetű kis kápolna mellett, majd folyamatos lejtéssel érkeztem egy elágazáshoz mely már ismét erdőben feküdt. Jobbra fordultam a szintén aszfaltos útra amely Thal felé vezetett. Az út mellett patak csörgedezett, idilli hangulatot adva ezzel a helynek. Pár száz méter után be is értem Thal-ba, mely egy völgyben terül el, szép környezetben. Nekem tetszett. Éppen a hátralévő utat számolgattam amikor elővettem az igazolófüzetet leelenőrizni, hogy biztos nem kell-e pecsételni itt. Akkor jött a feketeleves: a fejemben lévő 6 helyett még 9 km-re voltam Krumbach városától és erre műveletre nem egészen 2 órám maradt! A pánikhangulat egy pillanat alatt végigfutott rajtam és gyorsabbra vettem a lépteimet a Thal-ból kivezető nem túl jól jelzett úton a domboldalban. Közben a rá-ránéztem a fénykepezőmön lévő térképekre, amikből nem volt már annyira aggasztó a helyzet, de azért mennem kellett rendesen.
10. Spratzau előtt az ösvényen
11.-12. Spratzau, egy fa fészeren Zentral-os tábla
13.-14. Felfelé a fenyveses erdőben
15.-16. Obereck és kápolnája
17. Thal előtti hangulatos rész
18. Thal, már elhagyása után
Thal utáni dombon ismét pár ház állt, innentől ismét aszfalton mentem. Sietősen lépkedtem a naplementében. Az út is mintha játszott volna velem, mert elláttam egy darabig, de aztán jött egy jó nagy szerpentin. Nemsokára elértem az a helyet ahol egy másik útra való becsatlakozásnál V alakban kellett volna haladnom, némi kerülővel, de én fogtam és lecsaptam keresztbe át a másik útra. Szerencsére a megfagyott föld miatt nem volt maradandó a szántóföldi tartózkodás. Kiérve a másik útra, immáron az előzőhöz képest szinte ellenkezőleg haladva, értem el Strass-t (innen még 6 km Krumbach és volt egy bő órám ra) látótávolságra, ahol ismét jobbra kellett volna mennem az elágazásban, itt is lecsaptam egy keveset a háromszögből: nem mentem ki a kereszteződésig hanem egyből a lenti útra tértem rá. Innentől végig folyamatos lejtés volt a következő kis falucskáig, Tiefenbach-ig. Az egyik dombtetőn lévő háznál kerítés híján a kutyák pofátlan módon leszöktek ugatva a háztól a domboldal feléig. Nem voltak különösebben megtermett jószágok, de azért akkor sem kéne ezt…akkor még nem sejtettem hogy a következő történés bevezetője lesz ez. Elhagyva az aznapi sokadik kis falucskát, megelégedve vettem tudomásul, hogy utolértem magam és már nem kifejezetten van veszélybe a kiszemelt utolsó busz hazafele. Egy kis dombra kellett felmászni aminek a tetején ismét házak álltak (Krumbach külterülete), a félhomályban viszont egy aggasztó körülmény kezdett kibontakozni: nagyjából tőlem 150 méterre az aszfaltos út egy balos útcsatlakozásánál egy németjuhász színvilágú és egy kuvasz kutya kezdett felém jönni, előbbi ugatva…jobbra tértem be a fűbe az útról egy ház felé ahol égtek a lámpák (végső esetben ordítottam volna egy hangos Hilfe!-t) az első dög megáll tőlem pár méterre és ugatott…odadobtam neki az egyik szendvicsemet és otthagytam. Közben a kuvasz is odaért, csendben szemlélte az eseményeket. Elhaladtam mellette, közben nem néztem hátra. Néhány méter múlva hátra pillantottam, és a tarka kutya, akiről azt hittem a néhai kajámat eszi, látom hogy ismét fut felém és a kuvasz is követi csendben. Na ekkor már nem játszottam tovább, begyorsítottam, átvágtam az aszfaltos út és a füves rét közötti árkon (mögöttem hallom az ugatást), rá az útra és sprint lefelé. Egy jó 150 métert futottam a lejtőben, visszanéztem és füleltem, de szerencsére sikerül leráznom a dögöket. Pár lépés múlva meg is jelent előttem a Krumbach tábla, jó fél órával a busz előtt. Szóval nem derült ki, hogy a minimális útvonal rövidítés nélkül elértem volna-e a buszt. Lesétáltam a központba egy az utcán aminek bal oldalán patak folyt, még néhány sötétben készített képre is volt idő. A főutcán egy pékségben kaptam pecsételést a füzetembe, majd elmentem a buszmegállóig.
19. megy le a nap
20. a fagyos föld közepén az egyik elágazásnál
21. alakul a tájkép
22. Tiefenbach előtt, a szemközti dombon lévő háztól jöttek le a kutyák egy darabig
23. Tiefenbach
24. Krumbach előtt, nemsokára jöttek a kutyák
25.-26. Krumbach tábla és az utána rögtön lévő osztrák "nemzeti" tehén
27. -28. Krumbach főutcája és egy szép adventi naptár
Itt elsőre nem találtam meg a neten talált járatot, mivel menetrendváltás után voltam egy nappal, így nehezen, de elképzelhetőnek tartottam, hogy nem cserélték még ki a menetrendi lapokat. Átmentem a túloldali megállóba, de ott még valószínűtlenebb volt az úti célom, így visszatértem az eredeti, általam helyesnek tartott irányhoz. Némi silabizálás után megtaláltam az időpontot amit kerestem. Megnyugodva ültem le a padra, nemsokára odaért egy idősebb ember akinek a cigijét önként lehetett szipákolnom…az érkező üres buszra ketten szálltunk fel, ám a dohányos nem jött el végig. Én Edlitz-Grimmenstein vasútállomásig buszoztam 3,3 euróért. Az állomáson volt egy kis időm, arrafele az a szabály, hogy nincsen jegykiadó automata az állomáson, hanem a vonaton lévő automatából kell jegyet venni, amit meg is csinálnak! Jött is a Desiro motorkocsi időben, amivel szintén pontosan érkeztem Bécsújhelyre. Itt pár percen belül volt csatlakozás Sopron felé (pont az a vonat amivel a legutóbb majdnem mentem, de elértem éppen az előtte lévőt). Soprontól Győrig IC-n utaztam, onnan pedig személyvonattal tértem haza.
Van abban amit mondasz, sajnos sok vár elkerült innen...szlovákoknál van olyan túramozgalom, hogy 40+10 várat kell meglátogatni...azt ugye mondanom sem kell, hogy honnan lett lenyúlva az összes :(
Amúgy decemberben nem csak külföldön voltam: befejeztem a Kohász kéket és másodmagammal teljesítettük a Partizán utat. Számításaim szerint 193 km-t mentem a múlt hónapban. Most meg kipihenem, mert idén még sehol nem túráztam.
Engem csak az szomorít el hogy szinte az összes várunk amely épségben megmaradt most a határokon túlra esik, mint jelen esetben Fraknó is, amelyet helyzeténél fogva a török már nem tudott elpusztítani, az Eszterházyak Habsburg-pártisága pedig megvédte a labanctól.
Hogy aztán náluk kössön ki. :-(
Mindenesetre érdemes közelebbről is megnézni, nagyon szép, épségben megmaradt várunk (volt) a Fraknói.
A belépő 3 éve 9 euró volt, de az udvarra belépő nélkül is be lehetett menni.
Szokásos heti pénteki sétánk, ezúttal Tés körül. Aki errefelé jön hétvégén, az némi hóra, de legfőképpen jégre számítson. Csúszik minden, mindenütt. :)
a legelső és a legújabb, a Vaterán található a kettő közti példány
Szerintem láttalak... :-)
Prédikálószék a felkelő nap fényében
virágozzék ezer virág! :-)
Zsiványok sziklája... nekem mindig olyan érzésem van itt hogy ez egy nagyon régen lakott és elhagyott település helye
sokfelé járkálok erdőkben, de amit a jég a Pilisben művelt pár éve még mindig megdöbbent, és ilyenkor lombmentes időszakban nagyon látszik még mindig az óriási pusztítás
partizán jelvény
ezt a táblát láttátok? :-)
