Jo lesz az Bruck an der Mur-nak is. Amugy szep magyar neve is van a folyonak, ugy hivjak hogy Mura.
"Megfordult a fejemben 2-3 napos téli magashegyi túra"
ha egyedül vagy, inkabb varjal majusig, meg akkor is lehet eleg ho odafent.
" egy fadobozos telefonra amin keresztül a településen és környezetében fekvő turisztikailag nagyobb (Mönichkirchen is láthatóan a turisztikából él) helyeket lehetett hívni, méghozzá valószínűleg ingyen, mert se tarifát nem láttam, se pénzbedobónyílást"
Jo ötlet, eszembe se jutna fizetni erte. Hiszen Te vagy a Vendeg, Neked teszek meg mindent mint szallasado, hogy aztan nalam fizesd ki a szallast. (ez a gondolkodas a Szolgaltatasrol kicsit maskepp van Ausztriaban mint Magyarorszagon...)
Ha tovabbjössz az uton nyugatnak, latsz meg jobb dolgokat is. (pl a 12-es kepeden levö utat elfelejtheted :) ) Eleg regi megoldas ez a fadobozos telefon. A legtöbb helyen mar fenykep,szolgaltataslista is van a szallasokrol, es egy piros/zöld LED jelzi hogy szabad vagy sem.
A kecskeméti Természet Házában január 31-én 18:00 órától "Transzpireneusok trekking" címmel, február 14-én pedig az Alföldi Kéktúráról tartanak előadást. (OFF: Hobobobo mi a januárira készülünk menni, ha belefér időben esetleg összefuthatnánk :) )
Ismét egyedül vágtam neki, az idő/távolság/közlekedés miatt csak 18 km-es távnak, amely az utolsó kirohanós , egy napos Zentral túrám volt. Mönichkirchen után már magashegységben (Alpok keleti vége) folytatódik a túra, várom már, hogy mehessek arrafelé, de erre legalább 2017. májusáig várnom kell. Megfordult a fejemben 2-3 napos téli magashegyi túra (az egyik innen felfele, a másik ötlet meg Bruck an der Moor előtt lett volna egy két napos), de egyrészt a nagyon rossz közlekedés, másrészt a téli hideg idő és a szállásról történt vissza nem jelzés miatt ezt elvetettem. Helyette inkább csináltam egy kis DDK-t.
Na de vissza a lényeghez: szokásos itthonról elérhető első vonatokkal mentem Bécsújhelyig, majd onnan Edlitz-Grimmenstein-ig. Itt buszra váltottam, Krumbachból 11 óra előtt pár perccel tudtam elindulni. Ezúttal már világosban is láttam a főutcát és az adventi naptárat. Egy jobbkanyar után egy hangulatos tóban tanyázó kacsákat tisztességesen megetettem a zsákomban lévő elemózsiával, majd folytattam az utamat. A városból kivezető szakasz nem volt valami érdekfeszítő, pár régebbi ház (skanzen-féleség) volt a szokásostól de eltérő, de az itt szokásos rendkívül rendezett portákra még így, a 150. kilométernél is sikerül időről-időre rácsodálkoznom. Egy nagy lejtő után már az Unterhaus nevű településrészen jártam, majd ezt is elhagytam hamarosan és erdei, emelkedős szakasszal folytattam az utat.
1. Edlitz-Grimmenstein Bahnhof
2. adventi naptár ezúttal világosban Krumbach-ban
3. kacsaetetés ON
4. Krumbach vége
Az aszfaltos út a krumbach-i kastényhoz vezetett fel, a kis ösvény a közelében haladt, pár perc szuszogtató lépések után felértem az aszfaltos út egy felső részére, itt sorompóval zárt földútra tértem rá. Szép magas fék és fenyők között vezetett az utam, egy kis forrást is kereszteztem. Az viszont fel sem tűnt, hogy a piros-fehér-piros jelet felváltották a fehér-piros-fehér jelek (hiába, sokadik koránkelésem volt abban az időszakban), de ebből végül nem lett semmi gond, mert belecsatlakozott a Zentral-ba, sőt még a szebb úton is jöttem. Feichten nevű házacska csoporthoz érkeztem, majd egy jobbossal felfele indult az aszfaltos út, hogy egy 200 méter méter után elkanyarodjon balra, itt jobbra mentem le, immáron keréknyomra. Az elágazásnál hangulatos ház állt, megszokott módon mindenféle kerítés nélkül. A keréknyom bevitt az erdőbe, majd újabb néhány házat érintettem, majd újra erdő szakasz következett. Itt az új túracipő kidörzsölte a sarkam, egy sebtapasszal orvosoltam a dolgot majd tovább mentem a szép erdei szakaszon. Az erdőből ismét kibukkanva, már látható volt a közigazgatásilag Zöbern-hez tartozó Pichl falu. Némi lejtő következett, majd balról, egy ház mögül csatlakozott be az alpannonia nevű túraútvonal (Fischbach-Kőszeg), ami a Zentral-ral együtt halad egészen az Alpl hágóig. Nem sokkal később be is értem a hangulatos faluba és a buszmegállóban meglepő módon tapasztaltam, hogy még emberi időben, délre oda lehet érni Magyarországról is, persze csak hétköznap. Ha egyszer folytatom az alpannonia-t akkor jó lesz kiindulásnak.
5. a helytelen, de szebb úton Feichten előtt
6. kilátásféleség alakulóban
7. fenyves
8. Pichl
9. érkezik az alpannonia, innen nézve jobbról
10. kis kápolna Pichl "központjában"
Innentől aszfaltos úton mentem a következő faluig, Schlag-ig. Útközben egy bácsi éppen vadászlest javított az út szélén megállt kocsija mellől. Schlag határában egy szép kastély ált, a kerítésen belül az egyik fára egy sárga lámpa volt rögzítve, a rendeltetésére nem sikerült rájönnöm. Beérve a faluba, a tűzoltószertárnál jobbra tértem le (velem szemben két ló táplálkozott a nekik rendszeresített etetőből egy társas lakóház udvarán) és néhány ház után magam mögött is hagytam a települést. Az út kicsivel rosszabb minőségűre váltott, az egyik kanyar belső felén valaki egy elakadásjelző háromszöget felejtett ott. Az út emelkedett, és az emelkedés tetőpontján egy kis elágazásban balra kellett fordulni. Már hallható volt a közeli autópálya hangja, nemsokára át is keltem rajta, majd a túloldalán egy kis emelkedő következett. Az emelkedő elejénél volt egy kis pihenőhely két paddal egy asztallal és egy Mária képpel. Itt megpihentem egy kicsit, ettem egy keveset, szerencsére jól álltam az idővel. Egy nem túl messzi háznál a lakója kint söprögetett, a kutyája szabadon volt engedve és alkalmi pihenőhelyemre remekül rálátott így hol ugatva, hol ugatva és közelebb jőve borzolta a múltkori krumbach-i eset után még ez irányban nem kevésbé paprikás hangulatomat. 10-15 perc után folytattam az utamat felfelé, egy idő után a szintnek köszönhetően értékelhető kilátásban volt részem. Mivel domb tetején voltam, itt már beköszöntött a téli idő: köd, jeges fenyőágak és hófoltok kísértek innentől egészen Mönichkirchen-ig. Érintettem az aznapi utolsó kis házcsoportot, az egyik udvarán érdekes sziklakert-szerűséget láttam, különböző kis játék állatokkal. Nemsokára elfogyott az aszfalt és innentől már földúton és ösvényeken mentem tovább a téli, javarészt fenyvesekből álló szép erdőben.
11. schlag-i kastély
12. szokatlanul kockás út az autópályánál
13. kilátás a párás időben délkelet felé
14. apróságokkal feldobott sziklakert
15-18. nagyon tetszett ez a rész, a táblás kép címe: Célirányosan!
Az összefüggő erdő egy nagyobb tarvágásban ért véget, az ösvény is nagyobb jeges részek lettek hirtelen. Kiértem egy szélesebb földútra ami pár 10 méter után elágazásba torkollott. Egészen közelről hallottam egy kis ér csobogását, meg akartam nézni: sikeresen meg is találtam, ugyanis a jobb lábam sikeresen belecsúszott a fű alatt rejtőző kis vízfolyásba, így a túra utolsó 2 km-ét vizes lábbal tettem meg. Megmásztam egy dombot, majd annak a túloldalán a házak előtt balra egy kis kitérőre lett volna lehetőség, de a ködös miatt semmit nem láttam volna, így továbbmentem. Itt már megérkeztem Mönichkirchen-be, kiérve a főúthoz feljebb sétáltam, majd a település üdvözlő táblájától balra eső emeletes épületben üzemelő vendéglőbe léptem be pecsételési céllal. A Zentral és az alpannonia füzetbe is sikeresen kaptam pecsétet, cserébe meghallgathattam a józan román munkások bugyuta kérdéseit meg hadoválásait. A büdös cigarettájuk szaga az orromba el is kísért a buszmegállóig.
19. tarvágás
20. a végére egy kis hó is jutott a jó 900 méteres magasságban
21. Mönichkirchen, háttérben balra a pecsételőhely
Még volt egy jó negyed órám a buszig kifújni magamat. A megálló kis faépületébe egy magyar szemmel teljesen szokatlan készülékre lettem figyelmes: egy fadobozos telefonra amin keresztül a településen és környezetében fekvő turisztikailag nagyobb (Mönichkirchen is láthatóan a turisztikából él) helyeket lehetett hívni, méghozzá valószínűleg ingyen, mert se tarifát nem láttam, se pénzbedobónyílást. A busz befordult a központ felé, így összeszedtem magam és pár perc múlva be is futott a megállóba. 2,2 euróér vitt le a Aspanba az állomásra. Itt a váróterem radiátorára raktam száradni a zoknijaimat és a cipőimet, így mezítláb ültem a váróteremben, lehet ez beszédtéma volt később a helyiek között. Itt az jutott eszembe, hogy tipikusan olyan népség területén járok akik inkább kicsengetik a fél eurót a budira, minthogy elmenjenek egy közeli fához elvégezni a kisebb dolgukat. Nem ebben a helyzetben voltam most, de a lényeg talán érthető így is. Szóval ezek alapján szokatlan lehetett szerény személyem látványa ebben az állapotban számukra. Nemsokára érkezett egy Desiro motorkocsis vonat Fehring irányából, meg is indultak kifelé az emberek. Mondom biztosan összezár a másikkal ami korábban érkezett Bécsújhelyből és ketten viszik tovább az utasokat. Hát nem. Megmondom őszintén nem böngésztem át alaposan a menetrendet, mert az érkező vonat gyorsjáratként ment tovább, amit meg én néztem ki vonat (Bécsújhelyből frissen érkezett és ezzel zárt össze a már állomáson álló motorkocsi, így valóban dupla egységgel mentem tovább) az meg mindenhol megállt Bécsújhelyig. Na de sebaj, ezzel sem maradtam le semmiről. Bécsújhelyről a megszokott soproni és győri átszállásokkal értem haza.
22. telefon a megállóban
23. Aspang állomás Desiroval
Folyt. köv. tovább majd jó időben, terveim szerint nagy zsákkal.
Ziu9, ha jól emlékszem, igaz? Alkalomra, és kilométerre is aug., okt, júl. a sorrended:
Október vége kimagasló minden évben, 2015-ben okt. 24-e volt a csúcs, 242 felhasználó rögzített túrát arra a napra. 2016-ban egy héttel később indultak neki sokan, 189-en.
Október esetében miért is cáfolna rá? A különbség abban van a tavaszi szüneti időszakkal, hogy ott a húsvét "nagyobb" ünnep, így nem egyfajta hosszú hétvégének tekinti a többség, mint az októberi ünnepnapokat ha úgy esnek, ezért nincs kiugró adat a tavaszi idényben. A legerősebb hónapok a statisztika szerint a 10.,8.,6. Nálam a sorrend így alakult: 8.,10.,7. (bár én nem alkalomra, hanem megtett kilométerre számoltam ki).
Bár túrának nem nevezném, csupán sétának, de egyetértek.
Mi is összekötöttük a kellemeset a hasznossal.
Szerintem láttalak... :-)
Prédikálószék a felkelő nap fényében
virágozzék ezer virág! :-)
Zsiványok sziklája... nekem mindig olyan érzésem van itt hogy ez egy nagyon régen lakott és elhagyott település helye
sokfelé járkálok erdőkben, de amit a jég a Pilisben művelt pár éve még mindig megdöbbent, és ilyenkor lombmentes időszakban nagyon látszik még mindig az óriási pusztítás
95. § (1)121 Az erdőgazdálkodó a megjelölt turistautat, a bejelentett lovaglóutat vagy a járműközlekedésre kijelölt utat érintő korlátozást köteles minden alkalommal az erdészeti hatóságnak előzetesen bejelenteni.
96. § Az erdő látogatásának korlátozását a helyben szokásos módon kell kihirdetni, valamint figyelmeztető táblák kihelyezésével gondoskodni kell a megfelelő tájékoztatásról.
Alig tartják be ezeket a jogszabályokat, aztán meg megy a rémüldözés.
A lentebb említett német vadásznak sem volt igaza, engem biztosan nem rázott volna le annyival, még akkor sem ha józan megfontolásból nem megyek tovább.
A téli tespedés után (bár én egy hete már voltam a Bakonyban egy teljesítménytúrán) év-kezdésként egy kicsi, izgalommentes túrát terveztünk a párommal. Tényleg könnyű volt....
Zircről átbuszoztunk Borzavárra azzal, hogy visszasétálunk a kéken. Már Zircen is sok túrázót láttam, de téves volt az a megállapításom, hogy "... én még életemben ennyi kéktúrázóval nem találkoztam". Mint kiderül, (Bakonybélből elrajtoló) teljesítménytúrázók előzgettek bennünket.
Már majdnem Zircre értünk, amikor egy furcsa puskás, a turistaút mellett álldogáló emberrel találkoztunk. Mi ugyan köszöntünk, de nem hallottuk, hogy visszaköszönt volna, de mást sem mondott. Amikor kicsit később kiabálást, és puskaropogást hallottunk, azzal nyugtattam magunkat, hogy biztosan paintballoznak, és az adrenalin szint növelése érdekében kiabálnak ennyire. Aztán a puskaropogás már olyan volt, mint egy szovjet háborús filmben, már én se vettem viccesnek a dolgot, főleg amikor megláttuk a jobbról, a Zirc-Borzavár országút felől közeledő, csatárláncban haladó, kiabáló embereket, rájöttünk, hogy egy hajtóvadászatba csöppentünk. A hozzánk legközelebbi vadász is megrémülhetett, rohant oda hozzánk a "Van még bent valaki?" kérdéssel. Közöltem vele, hogy mi ugyan csak magányos harcosok vagyunk, de gyaníthatóan jönnek még mögöttünk teljesítménytúrázók, a mobiltelefonja után kapkodott. Nőm közbevetésére (nem kellett volna a vadászat tényét valahol kitáblázni?) a "Mi bejelentettük a rendőrségen (a nagyvadas hajtóvadászatot)" volt a válasz.
Ezt követően persze szedtük a lábainkat, a következő pihenőnknél 3 icipicit rémült teljesítménytúrázó ért be bennünket.
Ősszel mindig előre félek a kínai katicáktól. Amikor szép az idő, az erdőszéleken nagy rajokban jelennek meg, beleszállnak az ember szájába, szemébe, fülébe, és kegyetlenül büdösek. Nem harapnak nagyot, csak finoman rágcsálják az ember bőrét, de kellemetlenek.
Most december elején futottunk bele vadászokba, Kondorfa és Ivánc között, egy némettel beszéltünk, a térképről fogalma sem volt, azt mondta, menjünk el, ahonnan jöttünk, de attól a helytől minél messzebbre. Tábla nem volt, tájékoztatást senki nem adott. Ezért aztán az erdőn keresztül vágva kimentünk az aszfaltra, úgy mentünk tovább, Hegyhátszentmártont kihagytuk. Nagyon kellemetlen, mert az ember utazik 2-3 száz kilométert, aztán félni kell, hogy a seggembe lőnek.
Részemről is a nyár a "legtúrásabb". Nekem az ősszel a vadászatok a bajom. Ahogy más is írta, hosszú utazás után elég rosszul érezném magam, ha belefutnék egy lezárt szakaszba. Sajnos már volt ilyen, nem bejelentett külföldi vadászok voltak. Azt mondták, ha kedves az életünk nem menjünk arra. :(
Én azért nem temetném még ezt az utat. A jelzésfelújítási tervünk szerint 2018-ban az útvonal felújítást nyer, ha lesz rá központi akarat. Akik nosztalgiázni akarnak, még mintegy másfél évük van ennek bejárására. Azt követően már az új jelzésrendszer szerint lesz jelezve.
Ami a jelvényszerző mozgalmat illeti, az elsősorban a kereslet, érdeklődés függvénye. Ezt mi nem szeretnénk megszüntetni, ezért is kerül sor az útvonal felújítására.
"vagy olyat, hogy bizonyos régiókat évszaktól függően elhanyagolunk."
Évszaktól függetlenül vannak hanyagolva ezek a régiók, azaz sokan elkezdik a kéktúrát, és ezeket a részeket nem, vagy csak időben nagyon elnyújtva teszik meg, ezért van két-háromszoros különbség a top30-hoz képest.
"A túranapok hónapok szerinti elemzése is érdekes volna. Létezik valahol ilyesmi?"
Elgondolkodtató, de nem vagyok benne biztos, hogy ennek alapján tehetünk-e olyan megállapításokat, hogy "nem szeretünk télen túrázni", vagy olyat, hogy bizonyos régiókat évszaktól függően elhanyagolunk.
Egy túrás akkor megy, amikor "viszket a talpa" és/vagy amikor van 1-2 szabad napja. A szabad napok a legtöbbször a tanítási szünetekhez kötődne a legtöbb esetben, így az én esetemben a legtöbb túrával töltött nap a nyárra esik annak ellenére, hogy a telet jobban szeretem. És valljuk be, azért olyan elvetemült túrázóból kevés van, aki hozzánk hasonlóan minden évben Szilveszter napján túrázik, és Újév napján hajnalban útnak indul...
Október előttem kicsit rejtélyes: sokszor akkorra esik az őszi szünet...
Mivel az OKT szakaszait most egymás utáni sorrendben és egy irányban járom, esetemben egy régió évszakhoz való kötődése a kezdet időpontjától, és túra teljesítésének fogától függ. Gondolom, rajtam kívül kevesen találnak ki maguknak ilyen teljesítési szabályokat, bár az első bejárásom során a sorrendet praktikus szempontok szerint határoztam meg.
A túranapok hónapok szerinti elemzése is érdekes volna. Létezik valahol ilyesmi?
A Partizán túra egy múltbéli túra, szerintem nem is létezik már sokáig mint mozgalom, de ne legyen igazam!
Ennek megfelelően én úgy tekintettem rá mint egy turista-történeti emlékút, és ennek megfelelően egyáltalán nem lehangolónak, sokkal inkább érdekesnek, izgalmasnak találtam, nagyon jót túráztunk ezen a 20 kilométeren nyáron Tavaszi Széllel:
"...Ezek a táblák, a régi-régi piros jelzések, az olykor benőtt utak mind-mind erősítették bennünk azt az érzést, hogy ez az útvonal bizony már picit talán a múlté, a '70-es évek turista-romantikája köszönt vissza szinte minden percben, minden öregebb fáról. Ami egykoron ennek a túrának az ideológiáját adta, az egykoron járt, ma már benőtt utak, a térképen jelölt, de már nem létező épületek, a régi, szétnőtt piros jelzések mind mind a turistaság hőskorának az elmúlását hirdették számunkra. Örültünk hogy még, egy pillanatra részünk lehetett benne. Egy letűnőben lévő korszak utolsó mozzanatait csíptük meg..."
Kohász befejezéséről majd akarok egyet írni. Igen, mindkét túra végen találkoztam/találkoztunk Wenzel Péterrel akitől személyesen vettem/vettük át a jelvény(ek)t. Nagyon rendes volt, hogy kijött mindkétszer. Ő említette nekem az Északi zöldet, kérdeztem itt is, de nincsen senkinek sem meg az igazolófüzet elektronikusan.
A Partizánon még vadásztak amikor arra jártunk, így nem akartam emiatt erőltetni a beszámolót. A Cinókás orom környékén eléggé elhanyagolt az út.
Igen, meg Palina környékén a többit is. Elég lehangolóan néznek azok ki :/
A tó viszont szépen be volt fagyva. Szépen nyugodtan végigértünk volna, ha nincs a csúszás a vadászat miatt, onnantól megint lehetett rohanni.
Egy kis statisztika vízuálás: 1061 túrázó 23776 túranapjának elemzése alapján a 30 legkevésbé járt okt szakasz még mindig az észak-keleti régióban található, összefüggő terület Sátoraljaújhely, és Mályinka között, illetve a nyugati országrészben Káld, és Sümeg között. A leglátogatottabb területek sem okoznak meglepetést, a főváros környéki területek dominálnak, a balatoni tanúhegyek, a Mátra és meglepetésemre a Vértes egy rövid szakasza fért be a TOP30-ba. A következő grafikon is a várható adatokat mutatja, nem szeretünk télen túrázni:
a legelső és a legújabb, a Vaterán található a kettő közti példány
Szerintem láttalak... :-)
Prédikálószék a felkelő nap fényében
virágozzék ezer virág! :-)
Zsiványok sziklája... nekem mindig olyan érzésem van itt hogy ez egy nagyon régen lakott és elhagyott település helye
sokfelé járkálok erdőkben, de amit a jég a Pilisben művelt pár éve még mindig megdöbbent, és ilyenkor lombmentes időszakban nagyon látszik még mindig az óriási pusztítás
