Vasárnap sikeres túrát tettünk a Regéci várhoz és vissza. (Regéc - Regéci vár - Mogyoróska - Regéc útvonalon)
Mondhatom, csodálatosan szép, verőfényes időt fogtunk ki, és a hideg sem volt egyáltalán vészes. Igaz, kicsit megijedtem, amikor 8:30 -kor Abaújkéren megálltunk kávézni és -18.5 fok volt! De szerencsére Regécen -5 körüli volt a "hő"fok :-)
Nagyon szép a havas Zemplén (Debrecenben alig van vagy 2 cm, Regécnél vagy 30-40 cm!) :-) , de a hóban való túrázás csak megszállottaknak (és hobo-bobónak :-)) való, véleményem szerint.
Nem mentünk sokat (kb. 2-300 m) rosszul/sehogy letaposott hóban, de az éppen elég volt ízelítőnek, hogy rájöjjek, nem az én műfajom. Nehéz, nagyon! Minden elismerésem azoké, akik komolyan művelik ezt sítalp/hótalp nélkül!!!
A vár alá Regécről a kéken mentünk fel, ez "kellemes" menet volt, mert kocsival már voltak előttünk. Az ajánlásotoknak megfelelően innen a várhoz az (letisztított) autóúton mentünk, ami szintén nem volt problémás. A várnál két meglepetés is ért minket. Részünk volt Tátra-spottingban :-) (látszott, elég szépen) és nyitva volt a vár! Így "bevettük" négyen a várat :-) Igen különös érzés volt, hogy az egész várban 4en voltunk csak! :-) A látvány tényleg páratlan és a Tátra irányában párátlan volt! Nem győztünk fotózni, aztán szendvicseket majszoltunk a fűtött, várbolt helységében (hogy hívják ezt, ahol az a kis ajándéktárgy bolt van, mosdók, asztalok, székek?). Utána visszasétáltunk feltöltődve a kék út és az autóút csatlakozásához és a kéken elindultunk Mogyoróskára. Itt kellett 2-300 m- t alig járt hóban megtenni, ami volt vagy 30-40 cm mély. Férfimunka, mondhatom :-) Sűrűbben megálltam szuszogni, mintha egy őszi napon a várhoz a turista úton mentünk volna fel!!
De minden jónak vége van egyszer: nem sokára ismét autós nyomvályúban találtuk magunkat. Innen már sétagalopp volt Mogyoróskára az út, ahonnan Regécre vissza aszfalton sétáltunk a verőfényes, téli napsütésben.
Nagy hiba lett volna kihagyni, csodálatos élmény volt!
Ja, összesen 4 túrázóval futottunk (akarom mondani: találkoztunk) össze. :-) Mind a várhoz igyekezett. :-)
Köszönöm ismét mindenkinek az információkat! :-) Aki teheti menjen havas Zemplén nézni :-)
A túratársak és a Regéci vár (vár).
Azért a tábla csak kilátszott a hóból. :-)
Távolban egy fehér vitorla hegyvonulat. A Tátra. :-)
Hó alatt a vár!
Regécet is betakarták! :-)
...És Mogyoróska sem maradt ki a jóból.
Kezdődött az "szuszogtató" rész!
Hó a Kéken :-)
kb.30-40 cm hó. Az esőbeállót nem mindenki nézte meg. :-)
Az Úr 2017. esztendeje Kodály Zoltán emlékév is egyben, ezt találtuk ki, amiért ezt a túrát épp idén kell teljesíteni. És azért épp most, mert mindenképp szerettünk volna mozgalmárkodni, ez a 18-20 km pedig télen, hóban számunkra éppen elég.
Nálunk reggel -12 fok volt, így igen-igen jól éreztük magunkat, mikor a busz negyed tizenegykor +3 fokban tett le minket Galyatető, Kodály Zoltán sétány (hol máshol?!) megállóhelyen. Innen pár lépés a Nagyszálló, az üzletsor és a Turistacentrum. A Hegyi kisvendéglőben a start-sör elfogyasztása után átballagtunk start-pecsétért a Turistacentrumba (jobban jártunk volna, ha itt isszuk a start-sört is). Be kell valljam, nagyon tetszett ez az új épület, már amit láttunk belőle.
Felballagtunk a kilátó tövéhez. A beléptetőkapu 200 Ft-ossal működik, ha működik. Most ingyen volt a belépés, bár még az én bojlertestemet is simán át lehet préselni mellette, szóval akkor is megoldható a belépés, ha valakinél épp nincs 200-as Fentről nagyon szép körkilátás volt, több Schneeberget láttunk, valamint a Magas-Tátrát is. A kilátó tetején levő bélyegző viszont el van kopva, valószínűleg nem bírja az időjárás viszontagságait. A lenyomatából maximum a LYATET lehet olvasható.
Lefele indulva a nagyon szépen felújított/átépített kilátóból egyből rájöttünk, hogy a 30 centis nem egyenletesen letaposott hóban bizony nem lesz túl könnyű a haladás. A Piszkéstetőig valóban nehezebben ment a menet, onnan viszont az ösvény jobban letaposott, aztán az aszfalt meg egész sima. Illetve jeges. Sikerült is egy leszúrt rittbergert bemutatnom, hálIsten megint a bal bokán fordult ki. A 3 Patak panziónál pecsételtünk, és ballagtunk tovább Ágasvár felé. Számunkra nem volt zavaró, hogy néhány nem ezen a télen, valószínűleg már jóval korábban kidőlt fán kellett átlépkedni, de a szembe jövő túrasízők lehet, hogy szentségeltek. Úgy tűnik, réndzs őrök nem jártak mostanában erre.
Az Ágasvári turistaházban Ludovicus barátom elfogyasztott egy szimpatikus ragulevest, én addig elvégeztem az adminisztrációt és elbeszélgettem az ott ebédelő kisdiákcsoport vezetőjével. Nagyon jó, hogy vannak még olyan pedagógusok, aki ennyire elhivatottak, és elviszik a gyerekeket ilyen programokra, ráadásul télen is! Maximális respect!
Az igazolólap szerint innen a túra a sárga sáv jelzésen folytatódik, ez azonban már nem létezik, van helyette K+, amely a turistaháztól egy rövid szakasz kivételével fonódik a máriaút jelzéssel. Mi a K+ jellel párhuzamos erdészeti úton (kb. a Z- jelzésen) indultunk, majd ahol nagyon megközelíti a K+ -et, ott átváltottunk arra. Ez észak felé halad, majd egy eléggé észrevehetetlen helyen balra fordul (jelzés nincs, nincs is mire festeni) egy dzsindzsás-bozótosba. Még télen is elég nehéz benne haladni, vegetációs időszakban még durvább lehet. Javaslom inkább a Máriaút jelzések követését, amely jelzés egyébként nem sokkal később vissza is csatlakozik, és halad egészen Tarig. A régi S- jelzéssel ellentétben a K+ és Máriaút jelzés lefordul a Tuzson János arborétumhoz (erre a S+ haladt régen). Érdekes a Felső-Csevice kút, jól látszik a vasas elszíneződés a víznél. Egy elhagyatott, hatalmas kőbánya mellett értük el Tar falut. A Máriaút jelzéseket követve elmentünk a templomhoz és Pokoljáró Tar Lőrinc várához. A faluközpontból aztán a főutcán megcéloztuk a vasútállomást. Meglehetősen kihalt volt a falu, de szerencsére a sorompó előtt jobb kéz felől találtunk egy fagyizót (!), egyedileg kialakított bejárattal oldalról, a kertből kell megközelíteni a vendéglátóipari egységet, amely valójában egy kocsma. Igazán barátságos környezetbe csöppentünk, óhatatlanul megismerhettük a falu történetét a helyi törzsközönségtől. Az egység emellett két dolog miatt különleges. Egyrészt a pultos hölgy nem fogad el borravalót. Egyáltalán, és senkitől. Másrészt hogy ez egy olyan fagyizó, ahol még nyáron sem lehet fagyit kapni. Pecsétet viszont sikerült szereznünk (a pultoshölgy szívesen adta, említette, hogy gyakran szokott adni túrázóknak), a vasútállomáson viszont már nincs pénztár, úgyhogy igazolásként a vonatjegyet tettük el.
És ez nem kőbe vésett dolog, de ha tervezni akarjuk a felújításokat, akkor jobb, ha 5 évente tervezzük, így maximum kellemes meglepetés ér.
Valamint ha rendszeresen karban tartanak egy utat, akkor annak is hasonló a költség vonzata, ha az 5 év alatt háromszor részlegesen felújításra kerül.
Még nagyon az elején járunk, de ha valamivel számolni kell, akkor évente az összes turistaút kb. 1/5-öd részének a felújítására ha sikerül rendszeres pénzt szerezni, akkor beszélhetünk fenntarthatóságról.
Az ellenőrzésre pedig sajnos szükség van, mert bár a festők nagy része lelkiismeretesen végzi a dolgát, még is van, aki csak ki akarja pipálni a pályázat követelményeit, hogy felvegye a pénzt, és ebből van, hogy maga a festés marad ki ...
A túrázók visszajelzése valóban a legfontosabb, csak sokszor nem elég konkrét.
De remélhetőleg a technika fejlődésével, hamarosan nem fog gondot okozni, hogy ha valaki lát egy hiányos jelzést, akkor olyan fotót küldjön, amin látszik, hogy hol készült.
Na azt hiszem eléggé szétoffoltam a topikot, bocsánat mindenkitől.
Igen, azokat láttam, és azok tényleg jók is voltak.
Az alábbiakban található képeken láttam különböző színű jelzéseket is a felújított sárga táblákon. Az AK-en a kék jelzés mutatott olyan irányba, amely az AK-n nem létezett, a táblák rendszerint kétoldalasak voltak, sokszor a hátsó oldala a bozóton volt rajt (újonnan!) - nyilván a vaddisznóknak. Tehát akkor jogosan bosszankodtunk rajta, bár amint az előzőekben is írtam, mégis biztató, hogy olyan helyen, ahol semmilyen turistajelzés soha nem is létezett, legalább kezdetnek megfelel ez a rossz is.
"Ők hosszú évek óta annak a területnek a "gazdái", továbbá profi csapattagokkal dolgoznak. Így ott fölösleges utak, jelek nincsenek, ezért nem is kell szürkét alkalmazni. De ha elmennének egy más terepre, akkor bizony nekik is elő kellene venni a szürke ecsetet."
Pontosan ezért mániám hogy nem útfestést/felújítást kéne finanszírozni ha már van pénz hanem karbantartást, folyamatos jelzettséget.
Illetve erősen kérdőjelesnek gondolom a szakmai útmutató azon részét ami 5 évenként minden útszakaszra - annak állapotától függetlenül - teljes felújítást ír elő.
Az is tény, hogy a Ft/km térítésnél nincs egyszerűbb módszer, de a terület/útvonallista alapú térítés, egy központi de nyílt publikus, "kommentálható" rendszerrel ((ttt okt fórum jelleggel) kiegészítve azzal hogy látszik mely útvonalnak ki a "gazdája" és mi a közvetlen elérhetősége, szerintem sokkal hasznosabb lenne.
Egyrészt a tapasztalt festő maga választja meg a szükséges felújítás idejét és mértékét, másrészt hosszú távon a központi ellenőrzés feleslegesen drága amit nagyrészben kiváltana a közösség ereje. (sőt, megkockáztatom a túrázók visszajelzése a követhetőségről fontosabb mint a "szakértő" véleménye. A szabványok betartása pedig már a "vizsgázottság/minősítettség" követelménye által biztosított, amit céhes találkozókkal, közös festésekkel lehet szinten tartani,fejleszteni)
Igyekeztem felsorolni egy sor észérvet, de ragaszkodsz az általad szebbnek tartott tarkaságokhoz, mert az erdő nem karácsonyfa. Nos ízlések és pofonok...
Egyet viszont ne feledj. Ők hosszú évek óta annak a területnek a "gazdái", továbbá profi csapattagokkal dolgoznak. Így ott fölösleges utak, jelek nincsenek, ezért nem is kell szürkét alkalmazni. De ha elmennének egy más terepre, akkor bizony nekik is elő kellene venni a szürke ecsetet. Én dolgoztam velük, tapasztalatból tudom.
Ezzel nem értek egyet. Szürkézni ott kell, ahol a jelzések egységes megjelenését és rendezettségét akarjuk elérni. Ez pedig mindenhova érvényes. Épp az ott maradt régi jelek okozzák a zavart. Főleg a kevésbé gyakorlott túrázók kellően megzavarodnak ezektől a kettős-többes évjáratú jelektől. Az egységesség sokkal nagyobb biztonságot ad.
Őseink épp azért találták ki javítás céljából a szürke szín alkalmazását, mert az illik leginkább a fák kérgéhez (bükk). A szabályzat egyébként a barna árnyalatait is javasolja, de ez valahogy nem terjed el.
Amit a terelésről írsz, arra a szürke átlós kereszt van alkalmazásban. Épp azért, mert ez nem fedi el teljesen a megváltozott útvonalat, de jelzi annak módosulását.
Abban nem értek veled egyet, hogy a szürke használata okoz anarchiát. Erre jó példa az 1. kép. Épp a szürke hivatott megszüntetni az évek során odahányt jelzéskavalkádot. Ezért a szürke most így frissen alkalmazva valóban csúnyán hat, de helyette gondold oda ami alatta volt. Mint az 5. és 6. kép. A sok szürke folt idővel elhalványul és akkor nem lesz ennyire kirívó. Mellesleg ezeken a képeken lévő jelzések nálam se nyerők, de egy lépéssel jobb, mint ami korábban volt. Nem vagyunk egyformák, a jó elképzelés sem mindig valósul meg. De törekszünk rá.
A szürkézés egyébként nem új dolog, már ötven évvel ezelőtt is használtuk, de akkor főleg a jelzések csinosításához, pl. kerethez kellett, mert nem volt ennyi jelzés mindenfelé, amit letöröljünk. És ez ma az egyik gond. Mindenfelé jelzések vannak, minden célpontot jelzéssel akarunk ellátni, mindenkit kézen fogva akarunk odavezetni minden látnivalóhoz. (tipikus példa erre a szerencsétlen táblarendszer is, ahol sokszor olyan célpontokat tüntettek fel, amihez egyébként nem is vezetett jelzés, netán még a térkép sem hozta.)
Ami a 2. és 3. képen látható, azok többsége az elvárásoknak megfelel. A turistajelzések mindegyike a jelzésrendszer része. Kivéve a jelsor alján lévő jelek, melyek ugye itt nem turista, hanem zarándokút jelzések. Máshol síút, esetleg tanösvény jelzés is látható. De egy dolog a képeken a javukra szól, szépen beálltak a jelzéssorba, ami azért üdvözlendő.
Az más kérdés, hogy kell e ennyi jelzés egy helyen. Ha ez egy turista csomópont, akkor rendben van, de ha több együtt futó útról van szó, akkor az nincs rendben. Mi épp a Zemplénben elkezdtük a felújítások kapcsán a párhuzamos jelzések megszüntetését. Persze ez jelzésrendszer módosítással jár. Kaptunk is érte a közvéleménytől. Akkor most melyik ujjamba harapjak?
A 3. képnél épp jól látszik a szürkézés hatása, amikor a jelzések csinosítására használják azt. Ez lenne a másik célja a dolognak, ahogy korábban is írtam.
A szlovák-magyar jelzések összevetése nem vezet sehova, mert mi a 30-as évek óta kialakított jelzésformákat követjük, ők meg a sajátjukat. Az már kérdés, hogy az övék kivitelezése, karbantartása sokkal egyszerűbb, de elődeink egyébként logikus jelzésrendszere más szempontból jó. Épp a fentebb említett mindenhova jelzés elvet ezzel jobban ki lehet szolgálni. A 4. képen lévő külön nyíljelzést én egyébként leszürkézném, mert sehogy nem illik a rendszerbe. Ha én kapom majd ezt az utat ellenőrzésre, meg is kritizálom majd.
A jelzésrendszer kritikájába és az előírások taglalásába most nem mennék bele, mert az hosszú lenne. Van véleményem és talán lesz alkalmam ezek jobbítására is. Épp az érthetőség és a logikusabb alkalmazás lehetőségét kell kitűzni célul. De az elmúlt két évben a nagy jelzésfelújítási hullám már ezekkel indult el.
A két utolsó kép patinás jelei jó példa arra, amit írtam a hagyásjelekről. De ez csak lehetőség, nem mindenki fogékony a történelem iránt.
Nekem az etalon az Őrség.Remek jelzettség ,semmi fölösleges szürkeség,semmi fölösleges faxni.A jelek mindig és mindenhol akkor bukkannak fel amikor kell,fölöslegese nem látni.Egyszer érdemes kipróbálni.Tanitani való munka,profik(HVTE)műve.
Anarchia éppen az utóbbi években alakult ki a jelzettséget illetőleg, köszönhetően a szürke elterjedt használatának és a rengeteg fölösleges új jelzésnek!
szürke pacsmagok ezerrel a fákon, káosz, csak pár kiragadott példa.
Régebben mi volt a jelzésfestés? Húztak két fehér, meg közé egy kék (piros, sárga, tetszés szerint behelyettesítendő) csíkot oszt jó napot. Olykor átfestették, felújították.
Egy két kiágazó rom, forrás jel, elég is volt.
Mindenki jól érezte magát, jelzés volt, turista ment. Erdőbe nem is kell több.Lásd Másfélmillió cserháti részen a jelzésfestők... de neked ezt jobban kell tudnod, mert benne éltél, csináltad.
(Minden tiszteletem a tiéd egyébként garass és szeretem amúgy az írásaidat, nem erről van szó)
Szlovákok ma is így csinálják. Magyar-szlovák határ, Karancs, ez a különbség a magyar és a szlovák jelzések közt. Túlagyalás kontra egyszerűség.
Ma meg mi van? Nyócszáz oldalas szabályzat hogy hogyan és miként kell festeni, szürkítenek ezerrel, lassan több a szürke jelzés az erdőkben mint a rendes, ráadásul öncélú módon sokszor tök jó jelzések jó helyeken leszürkítve, majd egy sokkal szarabb helyen új jelzés. Két jelzés helyett kapsz két szürkét meg egy újat, rosszabb helyen. Nagyon sokszor. Öncélú, értelmetlen ecsetelgetés megy legtöbbször, a rengeteg szürke mellett az új jelzések lassan mint egy indián wigwam olyan színpompát kölcsönöznek a fáknak, de ami a legszebb hogy valójában akiknek elvileg(! ) készülnének azok már semmit sem értenek abból hogy mi ez a rengeteg erdei kriksz-kraksz: ezek pedig az átlagos kirándulók! Nem egyszer, nem kétszer látom a tanácstalan útkeresőket, Bánkútról például a pazar táblázásnak és festésnek köszönhetően térképpel sem találták meg a Nagymezőt, a másik csoport pedig más irányba indult, teljes tanácstalanságban. bükki jelzés-parádé... ne mondd hogy ez így rendben van.
A szabálykönyvetek szerint lehet hogy jó így, de akkor valami ott nem stimmel...
Ez csúnya. Továbbá szerintem ezeket az új ilyen-olyan utakat többen festik mint ahányan bejárják.
Ami engem a legjobban zavar az pedig az igazán régi, kopottabb jelzések totálisan értelmetlen szürkítése, amire az utóbbi évekig nem volt példa, bizonyíték erre hogy még mindig megvannak/voltak a 30-40-50-60 éves jelzések is azokon az utakon ahol kerestem! Kit zavarnak?? Mi értelme ilyen jeleket összepacsmagolni szürkével, amiket jóformán rajtam kívül (aki konkrétan keresi) senki nem vesz már észre??
Ágasvár-Hasznos, 1957-ben, éppen 60 éve megszűnt(!) kéktúra útvonal jelzései. Hagyjuk már meg az ilyeneket legalább.
Pont egy hónap elteltével húztunk újra bakancsot és ezúttal a Külső-Somogyi dombság lankái közt barangoltunk. A helyszínre több okból esett a választásunk. Egyrészt ebben a szokatlanul kemény télben ,vagy csak elszoktunk tőle?,igazán nem akartunk messzire menni ,másrészt kutakodás közben a fiókomban ráakadtam két régóta ott kallódó ig.füzetre,melyek a Fejérkőtől-Tündérvölgyig mozgalom ellenőrzésére szolgálnak. Utánanézve a dolognak kiderült,hogy ez a mozgalom meg fog szűnni a jelenlegi formájában_átalakítják_,de a kint lévő füzeteket még elfogadják ez év végéig. Így adott volt a feladat,ráadásul a friss havazásnak köszönhetően 16.-án optimális feltételek közt tudtuk le az első etapot.
Mivel tudtam,hogy havas körülmények közt a nehézség is jelentősen fokozódik,így igazi tervet nem eszeltem ki,úgy voltunk vele,ahol elegünk lesz abba hagyjuk és bemegyünk a legközelebbi faluba. Reggel kilenc környékén -5°c-ban indultunk Kereki főutcájáról a helyi Várhegy felé,ahol Fejérkő vára is található. Ez alkalommal nem a meredek,élvezetesen részen kaptattunk fel a romokhoz hanem a könnyebbik útvonalat választottuk. Már itt ízelítőt kaptunk a nap nehézségeiből,pedig itt csak csúszott a letaposott és visszafagyott ösvény.
A vártól "szűzhavazásba" kezdtünk a csendes erdőben és elérve a Z- jelzést( I. ep.) gerincvándorlásba kezdtünk. A jelzésekről igazából nincs mit beszélni,mert nagyon elhanyagoltak,ritkák. Igazából csak jókora helyismerettel vagy segédeszközzel követhetőek csak. Talán ez az egyik oka az átalakításnak. Sok helyütt csak irányváltáskor van egy-egy útjelző oszlop,nem egy közülük kiborulva, vagy a földön heverve, vagy valaki által vissza állítva -ekkor a helyes irány egyáltalán nem biztos. Ezek ellenére élveztem ezt a helyzetet,így legalább kicsit erőltetni kellett agytekervényeim ,nem csak menni a kitűnő turista sztrádán. Kicsi időutazás,kicsi nosztalgia, emlékezés a "hőskorra".
A jelzéseket rögtön el is vétettük az első kanyarnál és egy óriási bekerített legelőn ereszkedtünk a Pusztaszemesi-Kőrőshegyi völgy talpa felé jó tíz-tizenöt centis hóban. Az út tévesztésért a Balaton és a Völgyhíd látképe kárpótolt bennünket.
Egy karámnál értünk le a magánbirtok végéhez,ahova a kutyák jelzésére a gazda is megérkezett. Először mérgesen dörrent ránk,.hogy ez magánterület ám,de miután mondtam,hogy turisták vagyunk és gondosan visszaakasztottam a villanypásztort mindenhol megnyugodott és beszédbe elegyedett velünk.
Átkeltünk a Kőröshegyi-Séden majd végig száguldtunk a falun(aszfalton) , a másik végen megtaláltuk a jeleket(a falukban mindenhol példásan követték egymást. Innét a Jaba -patak folyásával egy irányba mentünk újra mellékúton. Itt járt egy terepjáró előttünk,így felvettük a mogyorómorzsoló (cop: mászógép pajtás)és muffszűkítő üzemmódot. bocsi :D :)
A Jaba -patak völgyében értük el a DDP kereszteződést (II.ep.),innét pár száz méteren a DDP nyáron felújított útvonalán mentünk,majd erős emelkedővel ,komoly hóban másztunk fel egy domb gerincére Bálványos fölé. Ez elég fárasztó szakasz volt,ráadásul a gerincen metsző szél fogadott bennünket.
Löszfalba vájt pincék közt futó mélyúton csúszkáltunk le Bálványosra,ahol a Zöld Macska nevű műintézménybe tértünk be egy kis test és lélek melegítés céljából.
A faluból előbb a Felső-hegyre.majd Somogy harmadik legmagasabb pontjára a Gyugy-hátra kapaszkodtunk fel. A Gyugy-hátról megfelelő körülmények közt lebilincselő panoráma tárul elénk a Balcsiról,a Tihanyi-félszigetről és a Balaton-felvidékről,no és az ország egyik büszkeségéről a Kőröshegyi Völgyhídról. Most sajnos a hideg ellenére elég párás volt a levegő,így a látvány is korlátozott volt.
Az M7 fölött vadátjárón keltünk át és már meg is érkeztünk az Ágasvári pihenőhöz(II.ep.). No itt lett elegünk és úgy döntöttünk,hogy a Z- (hűlt helyén) leereszkedünk a faluba és vége a túrának.
Így is sikerült kicsivel több mint 20 km-t megtennünk,folyt köv.
Ha megmaradnának a régi jelzések is, akkor anarchia lenne a jelzések rendszerében. A cél, hogy minden turistajel egységes, szép kivitelben kerüljön fel az útvonalakra. Ez óhatatlanul a szürke használatával jár.
Az előírások néhány esetben adnak csak lehetőséget arra, hogy egy-két régi patinás jelet megtarthassunk. "hagyásjel"
Én is éltem ezzel, pl. Bánkút-Dédesi vár között az Ördögoldalon. De a többség fokozatosan eltűnik. Ilyenekre vadászni leginkább a már felhagyott, elterelt régi nyomvonalakon lehet majd.
Megyénkben tegnap és ma is pár centiméternyi friss hó esett. Vélhetően Regéc környékén is, ezzel számoljatok.
A környék turistajelzései - a Z sáv és a Rákóczi kp túra kivételével - teljes felújításon estek át. Ezért a hobo fényképein látható jelzések többségével már nem fogtok találkozni. Helyettük friss jelzések segítenek a túrán, pici változtatás mellett (a várba a K és P romjel együtt visz fel).
Húú.. köszönöm szépen a részletes eligazítást! :-) Igazán jó ötletet adtál ezzel az autóúttal a várig, az biztos nem annyira csúszósan járhatatlan, mint a másik meredek kaptató! :-)
Így már mindjárt másképp fest :-)
Az idokep.hu szerint ködös/párás időnk lesz, de azért hátha tudok 1-2 képet csinálni odafentről. :-)
Ha visszaértünk, majd jelentkezek egy nagyon rövid beszámolóval. :-)
Szerintem érdemes felmenni, a hó ne tartson vissza, élmény lesz.
Ha elfogadod a tanácsom:
Érdemes a régi kéken felmenned a várig, ott mennek kocsival is minden nap felfelé a pénztárhoz/várhoz a helyiek, le lesz taposva az út, de nem gondolom hogy jegesre.
A hóval meg nincsen semmi gond, nem olyan nagy táv ez.
Parkolni tudsz az aszfaltról éppen lehajtva, a rét szélén, de akár a faluban is, nincsen messze.
piros körrel jeleztem azt ahol parkolni szoktam, piros szaggatott a régi kék, ma biciklis és főleg autós földút.
Az is egy jó kis körtúra tud lenni ha felmentek a régi kéken, és a vár megnézése után lejöttök a mai kéken a faluba.
Dokumentálom neked képekkel is, a "parkolótól" a várig egyszerűen nem lehet probléma, végig autós út:
1. Egyszer Széll úrral is itt kezdtünk, fel a várba, majd a Vándorlás útján le a Huták-völgyébe
2. ott a várhegy!
3. Csodálatos kék jelek (és a Rákóczi piros is) kb 1km után van ez az erdőhatár
1.-2. út a várig, a piros rom jel már közvetlenül a vár alatti részen van
Megvettem őket laponként, vagy éppen egybe kötve évfolyamonként. Én így szeretem olvasni, digitálisan nem annyira.
Ugyanakkor elérhető ha jól tudom interneten is, valamelyik könyvtár digitalizálta őket, a Bükkös fórumba nemrégen bekerült egy írás 1930-ból digitalizálva:
Szlovákok ma is így csinálják. Magyar-szlovák határ, Karancs, ez a különbség a magyar és a szlovák jelzések közt. Túlagyalás kontra egyszerűség. 
bükki jelzés-parádé... ne mondd hogy ez így rendben van.
Ágasvár-Hasznos, 1957-ben, éppen 60 éve megszűnt(!) kéktúra útvonal jelzései. Hagyjuk már meg az ilyeneket legalább.
felhőben és felette 
piros körrel jeleztem azt ahol parkolni szoktam, piros szaggatott a régi kék, ma biciklis és főleg autós földút. 
