A szovjet hadsereg altal elkovetett bunok merteke meg sem kozeliti a nemetek es szovetsegeseik remtetteinek szamat (azert nem art megnezni a szamokat).
Létezik egy státus, ami eldönti az ilyen felelősségrevonások elindítását. Győztes, vagy vesztes. Ez dönti el a felelősségrevonást, nem a bűn elkövetésének ténye.
ergo: a hozzászólónak igaza volt, mai napig teljesen egyoldalú a felelősségre vonás - igazából az első korrekt nemzetközi eljárás a jugo szétesését követő délszláv háborút követő ítélkezés, ahol nem csak a vesztes, hanem a győztes is megmérettetik, sőt a békefentartók is (lásd: hollandok felelőssége)
a szovjet felszabadítás is igen csak veszélyes volt, nem, hogy a megszállás - nyilván pontosan ismered a részleteket, ezért csupán arra emlékeztetlek Belgrád felszabítása után a jugó hatóságok hivatalosan tiltakoztak (persze nem sajtó nyilvánosan) az oroszoknál, mert a vörös katonák szerb nőket erőszakoltak tömegesen (bővebben Milovan Gyilasznál), akkor képzeld el mi volt Bp-en (30-40 ezer nő megerőszakolása, több tízezer civil elhurcolása, agyonlövések, rablások...) vagy Berlinben ( 200 ezer nő megerőszakolása...) ... a felelősségre vonás nagyon ritka és kiszámíthatatlan volt (persze akit éppen agyonlőtt a parancsnok annak eggyel több a reméltnél) ezért is tették amit tettek, ráadásul a német határ elérésekor kvázi központi biztatást kaptak...
Ehhez képest hány szovjet, stb. katonát állítottak a háború után vagy akár napjainkban bíróság elé ? elárulom, hogy a magyarok is jópár szerbet kikérhetnének népirtás (sosem évül el) vádjával (délvidéki mészárlás 30-35 ezer áldozat)!
Ha hozzávetőleg ismerjük a korabeli szovjet vasúthálózat nagyságát és tudjuk a Wehrmacht hadszíntéren működő egységeinek nagyjából pontos ellátási létszámát, akkor meg lehet mondani, hogy az akkori -nyilván épen maradt-szovjet vasúthálózat alapján egyáltalán lehetett-e megfelelő mennyiségű utánpótlást szállítani vasúton a keleti frontra?
Tudom, hogy '44-től az SS lefoglalt vagy kizárólagosan használt bizonyos vagonmennyiséget a deportálásokhoz és gondolom, ebből adódóan a KZ-lágerekhez vezető vagy azzal kapcsolatban lévő vonalak túlzsúfoltak voltak. De ez már '44. Egyáltalán: a keleti frontra érkező utánpótlás hány százaléka érkezett vasúton?
Nem jelentett komolyabb problémát, sem átalakítást.
Különböző nyomtávok csatlakozási pontjain a nyomtávváltás tengelycserével(forgózsámoly csere), tengelytáv állítással(sok tengely erre alkalmas), illetve átrakodással volt megoldható.
Sokkal komolyabb problémát jelentett a gördülőállomány és a pálya partizánok/szabotázs elleni védelme.
A Tájfun-hadművelet kezdetére a német tervezők lényegében még semmit sem tettek e probléma megoldására. Nem volt más lehetőségük, csupán az, hogy átpakolják a "cuccokat" a határon. A rendszert legjobb tudomásom szerint tulajdonképpen soha nem tudták átépíteni, sőt, az egyre erőteljesebb partizántevékenység miatt védeni is alig tudták a már meglévő vonalakat.
arra keresném a választ, hogy milyen terve, elképzelése volt a német hadvezetésnek annak a problémának a kiküszöbölésére, hogy a Szovjetunió területén -tudomásom szerint- másféle nyomtávú sinek voltak, mint Európa más országaiban. Vagyis valamilyen módon meg kellett oldaniuk a vasúton történő utánpótlás szállítás kérdését. Ezt tisztán zsákmányolt szovjet vagonokból próbálták megoldani vagy volt valamilyen tervük a sinek vagy a vagonok átalakítására?
Hitler 3 hely közt ingázott, Berlin, a farkasverem (Kelet-Poroszország) és a sasfészek (Alpok) - ekkor éppen az utóbbiban volt. von Rundstedt a felébresztethette volna, de az arisztokrata annyira lenézte a cseh káplárt (ahogy emlegette), hogy szigorúan tartotta magát a szolgálati úthoz.
Amennyiben Jodl nem vak legalább 6 órakor elindulnak a páncélosok... egyébként annyira látszott ez az igazi partraszállás, hogy a szomszédos partszakaszt védő von Salmuth (pas de Calais) még reggel felajánlott egy gyaloghadosztályt saját haderejéből segítségül Normadniába...
Amennyiben a térségben tartózkodó 12. SS pc és 21. pc.ho. hajnalban útnak indulhat akkor az angolok és kanadaiak igen kemény, véres harcban tudtak volna csak partraszállni, illetve az ejtőernyösök biztosítani a partok elzárását a belföld felől érkező német erősítés elől. Nyilván pirkadat után a légierő hathatós csapásaival megsegítve megúszták volna a felmorzsolást, de olyan véres veszteségekkel, mint amit előre prognosztizáltak, illetve számukra sokkal hátrányosabb viszonyok közt indult volna meg a hídfőcsata.
a 21. pc. ho-t Feuchtinger (Caentől délre, teljesen feltöltött, harcedzett alakulat) kora hajlanban riadóztatta, induláshoz felfejlődtek, de parancs nélkül nem indulhattak az angol ejtőernyősök ellen, akiknek még csak ekkor kezdett beérkezni a légiszállítású nehézfegyverzete... akik utasíthatták, Rommal (szabin otthon), von Rundstedt (Párizs), Hitler (főhadiszállás) mind aludt és egyiket se ébresztették fel.
Közben riadózott a 12. SS pc. is, de ők is vártak.
Rundstedt miután felkelt azonnal látta nagy a baj, de a 12.SS-t és a panzerlehr-t ő nem vethette be.
Jodl 6-kor kelt, elolvasta a hadseregcsoportok beérkező jelentéseit, pl. utolsó német erők is elvonultak Rómából, Rundstedt pedig kérte a 2 pc. ho. bevetését. Warlimont azt mondta azonnal oda kell adni, ez a partraszállás, Jodl szerint viszont elterelő hadművelet, a tankok továbbra is felfejlődve várakoztak, Hitler aludt... a szövi légierő 5.50-kor megkezdte a légicsapást, illetve a flotta a tűzcsapást... mire Hitler engedélyt adott elszalasztották a németeknek kedvező feltételeket és időpontokat.
a 2. szakaszra bontott pc. csapatoknál már be kellett kalkulálni a közlekedési nehézségeket, kisebb részben a partizánokat.
egy másik témát szeretnék felvetni. Mi az igazság azzal kapcsolatban, hogy a D nap után a Franciaországban állomásozó német harckocsi-alakulatokat késve irányították a partraszálló erők ellen? Vagy csak annyi történt, hogy időben elindították ezeket az alakulatokat, csak a szövetséges bombatámadások és a francia ellenállók tevékenysége miatt csak késve érkezhettek meg? Vagy pedig az egész késés história csak urban legend (vagy stílusosan military legend)?
én is úgy értelmeztem, hogy akár ez is megtörténhetett egyes területeken, bandák esetében, ha éppen pechje volt a zsidó menekültnek, lévén a vörös partizánok emberanyaga is jelentős részben ugyan abból a belorusz-ukrán falusi, kisvárosi körből került ki, ahonnan a nacionalista szervezeteké, sőt, nagyon jól tudjuk, hogy a partizánok jelentős része KÉNYSZERSOROZOTT volt a "felszabadított" területen.
azt nem állítottam, hogy ezt Moszkvából gerjesztették volna. elég volt a helyi "anyag" hozzá. letagadni felesleges.még az agyoncenzúrázott partizán memoárokban is írtak "cifra" eseteket a zsidók és lengyelek kárára, csak a szerzők ezt mindig a nacionalisták számlájára írták, vagy max. odáig jutottak (mint versigora a lengyelirtás esetében), hogy XY esetet a vörösökre "kentek".
a német megszállás utáni időben következett be a gettóba zárás majd a deportálás a Magyar Királyság területén, az ezzel kapcsolatos jogszabályok német nyomásra születtek, illetve a német hatóságok 1944.április 1-el hadműveleti területté nyilvánították a VH közeledése miatt az egyébként jelentős számú zsidó által lakott Kárpátalját... (ekkorra egyébként "kifinomult" gépezetük volt, amit "becsiszoltak" a franciáknál, benelux államokban, olaszban, szlovákiában...)
a zsidókat bújtatók megítélésében október 15. a fordulónap (nyilván nem kell magyarázni, nyilas hatalomátvétel), utána hadműveleti területen akár a felkoncoltatik is a feje fölött lebeghetett. El kell olvasni dokumentum gyűjteményben a törvényeket, hadparancsokat.
Nagyon sok magyar polgár, egyházfi, katonák, de még csendőrök is akadtak akik próbáltak segíteni. Sőt Wehrmacht katonák is szerveztek zsidómentő akciókat, esetükben a lebukás akár halálos ítéletet is jelenthetett ( egy konkrét esetet említ pl. Szita Szabolcs: Együttélés üldöztetés holokauszt c. tanulmányában a 192-193. oldalon, a német hadbíróság halállal sújtotta a Wehrmacht katonákat).
Az említett szerző mellett Randolph L. Braham professzor tanulmányait ajánlom a témában.
elolvastam a cikket, amit belinkeltél és hivatkoztál rá, és abban tényleg volt olyan is, amit most említettél. De az is látszódik ebből a leírásból, hogy ezek egyedi esetek voltak, nagyon sok múlott az adott partizánvezér saját antiszemitizmusán, egyáltalán nem volt támogatva Moszkvából.
Bár tény, hogy voltak.
Azt is gondolom, hogy ilyen megesett az orosz/belorusz... kommunistákkal is a partizánok között (abban az időszakban, ugye elég könnyen eljárt mindenki keze), bár lehetett egy extra antiszemitizmus is közöttük, de nehéz ezt a genocidium részeként tekinteni.
jól sejted és a háború alatt is voltak vörös oldalról is atrocitások, rablások, gyilkosságok, a belorusz partizánokkal kapcsolatban olvastam a legnonszenszebb vádat, jó pár esetben végeztek ki zsidókat azon a címen, hogy a németeknek kémkednek! ( ha valaki nagyon tagadná a Belorusz holokauszt c. tanulmányban tételesen szerepel, majd megadom a pontos forrást).
Az izraeli történészek döntögetik az utolsó háborús tabukat.
