Van amit ma se eszem meg, pl. káposztás tészta de azt nem is kellett, mert kaptam "csupasz" tésztát valamivel. Viszont pl. a zöldborsót nagyon utáltam és meg kellett enni ma meg nagyon is szeretem. Általánosan rosszul ettem, keveset, soha nem voltam éhes, de aztán kinőttem.
Szerencsére nekünk sem kellett soha megenni, ami nem ízlett, Anyunak volt ezzel kapcsolatos rossz emléke, minket nem tett ki ennek. De olyan sem volt, hogy nem kaptunk enni csak azért, mert nemszeretem kaja volt éppen. (Mondjuk velem könnyű dolga volt, azt hiszem csak a sóskát nem ettem meg gyerekkoromban :) ) És én sem erőltetném rá soha senkire, főleg a gyerekemre, hogy olyat egyen, ami nem ízlik, nem esik jól neki, netán undorodik tőle. Pedig mondhatnám neki, hogy aki eszik csigát, az igenis egye meg a levesben a sárgarépát.
Ha valaki beteg, vagy allergiás, az más tészta. Most nem erről beszélünk, hanem arról, hogy ki, hogyan nem eszik meg számára megehető dolgokat, aztán mégsem teszi. Tehát aki vega, vagy vegán, azt tiszteletben kell tartani. Az ő döntése. Aki viszont válogatós, az elégedjen meg azzal ami van.Caipinek igaza van!
Nalunk nagyobb csaladban van egy kis unoka, aki komolyan allergias... a szulok es a nagyszulok! szolidaritasbol egyutt dietaznak vele... no meg vegan is a csapat... szoval mikor vendegeket hivnak, es az minden 4th of July, akkor sutnek-foznek mindent, es a tobbi vendeg is jon akarmilyen etellel... nekik maguknak meg ott a biztosnasgos etel.
Mivel kertes hazban laknak ok is a nagyszulok is - a nagyszulok csodalatos zoldseg kertet epitettek, befoznek, tartositanak idenyen kivulre. Na az az igazi bio, amit te magad termelsz.
Annyira kell vigyazni a kislanyra, hogy ha vendegsegbe mennek - etterembe is - viszik a gyerek ennivalojat kulon dobozban...
Anyádnak volt igaza. Nálunk nem sértődött meg senki. Én kisgyerekként kifejezetten alultápláltnak néztem ki, de a jelszó az volt, hogy gyerek nem hal éhen. Magyarul ha éhes lesz majd megeszi azt amit kap.
Mi úgy lettünk nevelve, hogy mindent meg kell enni. Nem volt (nekem) mindig könnyű és sok mindent azóta nem eszem, mióta elkerültem otthonról, ami már elég régen volt. Viszont ha meghívnak valahova, akkor mindent megeszem, keveset ugyan, de soha nem mondanám vendégségben, hogy ez nekem nem kell. Szerencsére soha nem kerültem olyan helyzetben, hogy kígyót vagy békát etettek volna velem. Szerintem vendégségben előre közölni, hogy mi mindent nem eszem, nagy foku udvariatlanság. Régen ha meghívtak valakit valahová, nem közölték előre, hogy mit fog kapni. Végül is aki válogatós menjen vendéglőbe.
Nálunk kora ifjuságomban nagyon sok vendég volt. Hivatalos emberek is, apám foglalkozásánál fogva. Háboru körül nem volt válogatás. Ettek amit kaptak.
- mirelit leveles spenót szivarokat kevés vajon és/vagy a lazacból kisült zsíron megpárolsz, csipet szerecsendió, fokhagyma granulátum pici só és kész. Mellé egy szem főtt krumpli.
- az alap ugyanaz, de félbevágott bordáskelt párolsz, a végén egy löttyintés szójaszósz.
Ha csak hétvégén főznék, nálunk sem lenne probléma, számtalan olyan kaja van, amit mindhárman szeretünk. Esetleg köretet készítek többfélét, leány abban elég finnyás (bár újra hajlandó pl. rizst enni, hurrá). De én minden nap főzök, és elég egysíkú lenne, ha csak a kedvenceket főzhetném, plusz lenne egy csomó kaja, amit sosem ehetne, aki amúgy kedveli.
Az meg nem opció egy 13-as BMI-vel rendelkező serdülővel (konkrétan súlyosan alultáplált), hogy ha nem tetszik neki, nem eszik...
Szerintem jól hangzik. :) És vendégséget csinálva persze tényleg nem árt figyelembe venni a vendégek ízlését. (Bár én részemről tényleg nem sértődnék meg, ha nem, pl. Neked se mondanám, hogy ne csinálj tarját, vennék egy icipicit álcázásnak, és lényegében az egyebeket enném, gondolom volt. Bár amúgy biztos finom volt, imádom a fokhagymát.)
Nem. Általában hárman vagyunk a hét végén, és olyan ételt készítek, ami mindenkinek fekszik.
Ha várható, hogy délután befutnak az unokák - ebédre sosem érnek oda -, akkor sincs pardon, esznek amit mi ettünk, ha nem tetszik, még mindig van téliszalámi, sajt vaj.
Nem ragaszkodnak a főtt kajához. Ja, és akkor is éhesek, ha ebéd után jönnek :)
Konkrétan vasárnapra lassan sülő tarját terveztem, mert az legutóbb nagy sikert aratott sok fokhagymával. Vagy 3 órán keresztül sütöttem kókuszzsírban 100 fok körül, a legvégén rágrilleztem. Az eredmény egy istenien puha, lágy, onlós és izletes husi lett, ami mellé bármiféle köret jó volt.
Nem szeretek télen a konyhában se halat, se semmiféle tengeri herkentyűt csinálni, mert a főzés teljes időtartama alatt nem tudom az ablakot nyitva tartani, a szagok meg nagyon zavarnak, főleg evés közben.
A lazacot ezek után tepsiben sütöm majd alacsony hőfokon, ja és mindenkinek, mert ha a lazac szaga keveredik a fokhagymás tarjáéval, azonnal kifutok a világból. Szóval nem csinálok többfélét, bár most talán lazacra lenne talán a legkevésbé gusztusom.
Remek jó vega kajákat tudok csinálni, de tény, hogy a fiatalok evési szokásai gátolnak abban, hogy a fantáziám szerint éljem ki a főzési elképzeléseimet. Persze nem baj, majd megerőltetem magamat:))
Na ez nekem / tőlem egy teljesen idegen szempont....
1., Miért ne főzhetne az a szakácsnő olyan dolgot, amit mindenki szeret? Jó, belátom, aki mindennap főz, annak balhés így menüt terveznie.
2., Miért várná el a válogatós, hogy a kedvére főzzenek? Én részemről csak annyit várok el, hogy ne sértődjenek meg, ha nem eszem. :)
3., Vagy miért lenne köteles a szakácsnő figyelembe venni ezeket? Anyámat pl. sose érdekelte. :D Egyfélét főzött és kész, ha nem tetszett, nem ettem. Ő meg megsértődött. :D
Nekem teljesen hihetetlen, amiket ketten a kolléganők közül állandóan mesélnek, hogy ezt-meg-azt főznek hétvégén, mert ez-meg-az ezt-meg-azt kért, és ennek-meg-annak erre-vagy arra van gusztusa, és csinálnak hétvégén vagy 10 fogást.
Nálunk eddig főleg a lány miatt voltam gondban, neki vannak bogarai, férjem nem különösebben válogatós, de van pár dolog, amit nem eszik. Én mindenevő, úgyhogy igazodtam hozzájuk, bár néha szívesen megennék általuk nem kedvelt dolgokat, de magamnak nem pancsoltam külön. De most pancsolok mégis, mert az elmúlt 2-3 évben jelentős túlsúlyt pakoltam magamra, és a laboreredményeim is riasztóak, úgyhogy kénytelen vagyok megemberelni magam és szigorú diétába fogni. Úgyhogy van, hogy hárman háromfélét eszünk :)
Van egy jövendőbeli vejem, aki semiféle szárnyast nem eszik( különösen nem pulykát), na meg a folyami halat sem. Remélhetőleg lesz egy menyem, ő teljesen vega, de legalább halat eszik, viszont semmiféle rántott és olajban, zsírban sült cuccot nem. Utóbbi jön vasárnap ebédre. Lazacot beszereztem, a köreten még agyalok.( talán nagypapi ad valamilyen ötletet:))
Jól ki vagyok tömve. Érdekes, nálunk mindenki mindent megeszik, nincs válogatás, és nem is volt soha. Na jó. A pacalt nem eszem meg, de szerintem ennyi megengedhető.
