Hat en nagyon szeretem a komenymag izet - de nem az egesz komenymagot a fogam alatt...
Szoktam en is tojast tenni bele - finom. No meg a kenyerkocka... most flancosan crouton :))...
En szeretem a grizt. Minden formaban - kiveve egyet. Akkor is csak azert mert felrevezeto... a meggyes retes, mikor tele van piriott grizzel... az mar nem is meggyes... a turos retesnel is szoktak grizt szorni az aljara, de az is ugy jo, ha nem erezni, hogy van benne griz... turo ize legyen ha az a neve.
A meggyszosz-fott marhahus-piritott griz az az iskolai elmenyem gyerekkorombol, felnott korombol, szerettem, bar az is hozza tartozik, hogy jo szakacsnokkel volt megaldva az iskolank (szinte mindegyik).
Én meg főtten nagyon, a tejbegrízt (és ragaszkodom rá a baracklekváros smiley-hoz, ahogy a nagymamántól kaptam gyerekkoromban :D), a galaktobourekas nevű görög sütit, a mézes krémest ha jó laposak a rétegek, na meg a Landliebe grízpudingot. MOst is pont ettem egy utóbbit, natúrt, két kanál baracklekvárral.
Onnan, hogy itthon általában a grízeset hívták6-ják császármorzsának. :) Én is csak 'kint' jöttem rá, hogy az utóbbi lisztes. De mindkettőt nagyon szeretem. Ha DN, aki nem szereti az édes főételeket, egy hétvégi napon valamiért nincs itthon, szinte biztos, hogy valami húsos levest eszem és császár- vagy grízes morzsát.
A rántott levesnek köménymagíze van, így az egyértelműen finom. De akkor már érdemes egy lépéssel továbbmenni és tojáslevessé alakítani, mert úgy még jobb...
A gríznek én minden megjelenését rettentő módon utálom, talán mert az egykori óvodámban nagyon gyakran szerepelt a menüben tejbegríz, a rajongói is úgy tartották, hogy ez már túlzás. Még azt a fajta citromtortát sem tudom megenni, amiben szerepel.
Ebből szerencsére kimaradtam. Volt viszont griz leves, amit szintén nem szerettem. Azt hiszem a grizt an block nem szeretem. Talán a grizgaluska a kivétel, de azért se rajongok annyira, hogy csinálnék valaha is.
A dödölle masszának egy titka van, addig kell a lisztet adagolni a krumplihoz, amig már szinte nem tudod keverni. Dagasztókarral ne próbálkozz, elnyálkásítja!
Aztan meg a Nagymamam krumpli kasaja! Sult hagymaval... És sok tejföllel! nyami :)
A maradék kiszaggatva, lepirítva dödöllének! nyami-nyami :D
Most, hogy a dödölle hazájába költöztünk, ráadásul kiváló krumplit vettünk egy falubeli termelőtől, illene nekem is megpróbálkoznom vele, eddig még nem főztem.
Amúgy ezek a "szegény" kaják nagyon jók tudnak lenni. Szüleim is nagyon szűkösen kezdték a közös életüket, nővérem pici korában bizony nagyon be kellett osztani azt a kis keveset, ami volt. Aztán az én gyerekkoromra már egyenesbe jöttek, jobban telt mindenre, de Anyu nagyon beosztó maradt, fantasztikusan bánt a pénzzel. És én egyáltalán nem bántam, hogy szegényesebb kaják is kerültek az asztalra. Kiválóan főzött, az egyszerű ételeket is nagyon jóízűen varázsolta elénk.
Grízt utóljára talán 30 éve láttam. Császármorzsa nálam lisztből készül, mert az az igazi. Gyerekkoromban grizből csinálták, de mikor magamnak akartam már csinálni, kiderült, hogy lisztből kell csinálni. Nem is tudom honnan jött anyámnál a griz ötlete.
Éppen az előbb kevertem be a daramorzsát, most pihen :) Mi eperlekvárral szeretjük, lányom pedig hecsedlivel :)
Darás tészta az egyetlen étel, amit én csak az éhhalál küszöbén :)) Anyukám is sósan ette, savanyúsággal. (Nem igazán szerette az édes tésztafélét, érdekes módon idős korára lett inkább édesszájú, amikor már nem nagyon szabadott volna...)
Én csak lekvárral láttam / hallottam enni. Mivel én sem voltam oda érte, így vagy 20 éve nem ettem, de nemrég láttam valakinél, és megkívántam. Lehet, hogy újra itt az ideje, hogy aztán újra 20 év nyugi legyen. :)
De milyen finom az a sült tojás. Nálunk karácsonykor mindig az volt az előétel. Fogok is csinálni ha egyszer lesz kedvem és időm pacsmagolni vele. A baj a töltött tojásnál az nálam, hogy annyira szeretem, hogy menetközben megeszem.:-)
