Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
Ezek a szövetségek - bundok - általában főiskolai és egyetemi szövetségek voltak. Így egy állon végigfutó heg elárulta az illetőről, hogy
- tanult ember, a felső-közposztályba tartozik
- bátor
- vannak összeköttetései, társadalmi pozíciója
- van reputációja, mert egy elismert szervezet tagja
Szóval egy jó ajánlólevélnek számított. Katonai pályán is nagyon népszerű volt. Egyik leghíresebb példa pl. Otto Skorzeny, akinek a neve azért ismerős lehet a hadtörténet iránt érdeklődőknek.
A mensur felszerelése XIX századi. Akkoriban a látható hegek egyfajta "hovatartozási jel" szerepét töltötték be, teljesen más viszonyulással, mint manapság. Ha vágott volt az arca, az egyből és egyértelműen elárulta a illetőről, hogy adott társadalmi rétegbe tartozik, adott csoport tagja. ez a beazonosíthatóság nagyon sokat számított az akkori Németország erősen "kasztjellegű" társadalmában. Nem véletlenül volt nagyon-nagyon megvetendő dolog a saját magadnak okozott sérülés és heg.
Mivel az idők változnak, ezért az általad is leírt fejvéd -nyakvéd-alkarvédelem-meztelen felsőtest elterjedtebb manapság. Én se örülnék, ha összeszabdalt pofával kellene tárgyalnom, ezért mi is inkább ebbe az irányban gondolkodunk.
Az érdekes, hogy miért így alakult a mensur védőfelszerelése? A fémszemüveg a szemek védelmére oké, de amúgy miért az arc van szabadon, ha a testre meg néha láncinget húznak? Miért nem fejvéd-nyakvédővel és csupasz karokkal meg felsőtesttel csinálják? Ha a karomon szereznék sérüléseket, az még hagyján, de ez így kicsit betegnek tűnik, olyan, mintha direkt arcra mennének.
A modern ember nem találkozik valódi erőszakkal, vagy ha igen, akkor csak nagyon-nagyon ritkán, és akkor is csak bizonyos körülmények között, jellemzően erőszakos bűncselekmény kapcsán.
A kontrollált erőszak megélése ezért teljes mértékben hiányzik a tapasztalati köréből.
A kard azonban az erőszak eszköze, alapvetően egy olyan készség, amit sebek okozására alkottak. Az, aki minél közvetlenebbül és mélységeiben végig szeretné járni azokat a tapasztalási lehetőségeket, amik benne rejlenek, előbb-utóbb eljut oda, hogy a védőfelszerelés és a szabályrendszerek behatárolják.
Jelen társadalmi-politikai-kultúrális közegünkben van egy szint, amit nem lehet átlépni, legalábbis nem a törvényes keretek között. Emiatt jelen pillanatban a mensur, és az ehhez hasonló, kontrollált, de vérre menő formák azok, amelyek a leginkább messzire viszik az embert ebben.
Nagyon jellegzetes élmény egy éles penge előtt állni. Pl, amikor meg akarnak késelni. Van, akit ez érdekel, és belefér neki, van, aki számára ez nem vonzó, de nem vagyunk egyformák, és a bejárt út sem azonos. Nem a vér és a seb a lényeg, hanem az a tapasztalat, hogy a hibáknak valós tétje van. Nincs védőfelszerelés, ami megóv, nincs bíró, akit az egód okolni tud a vereségért. Vagy te, meg az ellenfél. Aki vérzik - veszít. Ez szerintem egy nagyon ősi késztetés és tapasztalás.
Engem érdekel, de simán el tudom fogadni, hogy az emberek nagy részének ez nem fér bele ilyen-olyan indokok miatt.
Amint Ulrich is leírta. Ez a fajta vívásforma célja az, hogy fegyelmet verjen az emberbe. Itt most persze a párbaj részt látod, egyébként amikor gyakoroltak, akkor egy sisakot viseltek. Hasonló a német
schlager vívás is, ott volt egy kitörés előre, de a hátsó láb nem mehetett sehova. Ennek célja a valódi harcra való felkészítés volt, ahol tartani kellett a sort, mert ha valaki kilépett, akkor azt az ellenfél
bedarálta. Ezért is fontos megjegyezni, hogy a harctéri vívás, amikor csoportban dolgoznak, eléggé más, mint amikor párbajt vívnak.
Valószínűleg minden kérdésedre megtalálod a választ.
"...a cel, hogy folyjon egy kis ver?"
"Na, de mekkora verzo sebrol van szo? Vagy elojon a messzirol toszogatok, mint egy BJK-s parbaj (mergezett penge)?"
A cél = bátorságpróba. A vér csak mellékterméke a folyamatnak. Ha jól lattam, akkor már egy csepp is elég volt, hosszban pedig legalább 1 hüvelyk. Mondjul egy olyan karddal, aminek 20 cm hosszban borotvaéles a hegy felőli 1/3-da és 5 cm a fokéle, nem kunszt.
A mensurhoz képest a BJK-s, ütőfával megvívott "párbaj" egyértelműen...
Ez az állóhelyzetben végrehajtott Mensur. Ebből a helyzetből indulsz, ellépni, stb. nem lehet, viszont az idővel szépen lejjebb megy a kéz, aztán nem sikerül a védés, és szevasz :D
Nem igy ertem. Szoval ez egy virtus dolog, hogy a kardom hegyevel vagy elevel valami minipici sebet ejtsek az ellenfelemen. Es hogy duborogjon ettol az adrenalin. Es ha a seb nagyra, melyre, hosszura sikerul? Meselj kerlek, mert nem teljes a kep.
Általában úgy megy, hogy 2 vérző sebig tart a párbaj (2-0; 2-1) Eléggé egyértelmű az eredmény. Egyébként nagyon meglepő nézni ilyen harcot. Egyből sokkal óvatosabbak lesznek a felek, a távolságtartások sokkal-sokkal precízebbek, mindenki nagyon összeszedetten és óvatosan vív. Teljesen más, mint bármely szimuláció mentén történő vívás.
Ja, szerintem is röhejes, de az orvos kolléga azt mondta, nem árt, mert nem kellemes élmény... :-)
A sportkard szerintem is jó lehet, a nehéz fajta, és csak a végét kell kifenni. Meg valami gumbót rakni a végére, hogy a véletlen szúrás se legyen gáz.
Külföldön ismerek többeket, akik csinálják, de idehaza még nem tudtam tető alá hozni senkivel, de nem adom fel a reményt, hogy van hozzám hasonló elvetemült, aki kipróbálná.
Vannak olyanok, akik rapiervívók, és a feder rapír végére tesznek egy tüske-szerűséget, kb 0,5 cm hosszút.
Mint már írtam, nem túl szimpatikus változat a lecövekelt vívóállás. Inkább egy ilyen kör. Aki pedig kilép, az vesztett. Felragasztható mellbimbó-védelem ROTFL <fetrengős>.
És igen: csak ritkán. Érdemes odafigyelni, hogy ne legyen túl éles a kard. Olvasmányaim alapján úgy emlékeszem, hogy egyes mensurkardok szinte borotva élességűre voltak kifenve. Valószínűleg ez már túlzás.
Alternatív változat: fejvéd, sportkard, meztelen felsőtest (vagy hosszú ujjú póló, ha szempont a higiénia).
Ilyenkor arra is lehet gondolni, hogy az "éleskardos őrült" is a legszívesebben elfutna onnan, ha nem lenne ott párbajsegédje (a belső oldalán), a "bíró" és a többi diákegyleti tag. VSZ egy jó vívó - főleg olyan, aki versenyeken is jól szerepel - szó szerint megállná a helyét egy ilyen megmérettetésen is.
A 3gänge5treffe rendszerben 5 pont szerezhetp maximálisan egy menetben. Aki nyeri a menetet, az vezet 1-0ra. Így a végén maximálisan 3-0 lehet az eredmény, a találatok pontjai nem adódnak össze.
Mensurnál inkább az éleskardos víváson van a hangsúly. Sisak, nyakvédelem, alkarbandázs, meztelen felsőtest, deréktól lefelé védelem, esetleg a melleknek védelem. (a mellbimbó szétvágása kurvára tud fájni) Mindezt egy 4-6 méter sugarú körben előadva. És igen, a lényeg pont az, hogy megtapasztaltd, milyen érzés. Ezt nem kell hetente csinálni kb évi 1 max 2 alkalom bőven elég belőle.
Jó kérdés. Nem a belehalástól félnék, hanem hogy jól elfutnék egy ilyen éleskardos őrült elől.... ami teljesen természetes, hiszen állandóan a lábmunkán dolgozom - ha már a kezem béna ;) -
namost ha ezt a fegyverem elveszik, akkor mi maradna? :D
Lehet, hogy csak megfelelő szintű társadalmi nyomást - "Tag akarsz lenni a diákszövetségben? Akkor csináld!" - kell kifejteni egy emberre és megteszi. Per pillanat úgy látom, hogy jobban félnék egy ejtőernyős ugrástól, főleg egy bázisugrástól, mint egy mensurtól.
Mellesleg hallott-e valaki olyanról, hogy mondjuk 1860 után emberek belehaltak a mensurba?
