Nagy vonalakban egyetértek mindennel amit írtál, de csak így kiegészítésként, azért igen éles éles kontraszt van mondjuk egy Sztálngrádnál fogságba esett német katona, aki ha el is jutott a táborba, akkor is förtelmes élet és ellátási körülmények közé került, ami idővel javult, ha javult valamelyeset (írhattam volna szovjet katonát német fogságban is) és aközött, hogy egy Tunáziában fogságba esett német katona az USA közepén mezőgazdasági munkát végzett, miközben a fejadagja mind mennyiségben, mind minőségben felülmúlta a Wermachtban szolgáló társát! A genfi konvenció a saját katonák fejadagjából határozza meg a hadifoglyokét. Nyugaton meg volt a szándék is, a lehetőség mellett, s ez igaz német-angolszász vonalon is csak más lehetőségekkel. Egyszerűen más háború zajlott keleten és nyugaton és ez meglátszott a hadifogoly kérdésben is.
egyet? sajnos számtalan esetet lehet sorolni: jó böngészést:
Rengeteg német települést lehetne sorolni, hozok neked példát, hogy sikerüljön felvilágosítani, pl. Treuenbrietzem:
The town was first occupied by the 5th Guards Mechanised Corps on April 21, 1945 but German Wehrmacht and Waffen SS troops managed to return for a short time, finally retreating on April 23. Subsequently Red Army soldiers executed an estimated 1000 civilian inhabitants of the town during the last days of April and early days of May in a nearby forest. In addition many women were raped.[3] Relatives registered some 251 deaths with the municipal register office, while eyewitnesses, ordered to bury the victims at the local cemetery, stopped counting after they had buried 721 dead[4], today 125 known graves exist[5].
Demmin:
Demmin on 30 April 1945. During that night and the following morning, Demmin was handed over to the Red Army largely without fighting, similar to other cities like Greifswald. Rapes, pillage and executions committed by Red Army soldiers triggered a mass suicide of hundreds of people, nearly all of the Old Town was burned down.
lengyel ellenes kilengések, csonkítások:
Torture was used on a wide scale in various prisons, especially those in small towns. Prisoners were scalded with boiling water in Bobrka; in Przemyslany, people had their noses, ears, and fingers cut off and eyes put out; in Czortkow, female inmates had their breasts cut off; and in Drohobycz, victims were bound together with barbed wire. Similar atrocities occurred in Sambor, Stanislawow, Stryj, and Zloczow.[33] According to historian Jan T. Gross:
"We cannot escape the conclusion: Soviet state security organs tortured their prisoners not only to extract confessions but also to put them to death. Not that the NKVD had sadists in its ranks who had run amok; rather, this was a wide and systematic procedure."[33]
Hogyan történt a lengyelek "felszabadítása"?
Przyszowice:
The Soviet soldiers set several dozen houses in flames and began shooting at the civilians trying to extinguish the flames. It is believed that over 60[2] civilians lost their lives, Polish newspapers gave the high-end number of 69.[3] Men, women and children aged between 10 days and 78 years were killed, although most of the victims were adult males.[2] Among the victims were four former prisoners of the Auschwitz concentration camp who had escaped from a death march the previous day.[2] Except for two of the escapees who were Italian and Hungarian, the rest of the victims were Polish civilians including two former soldiers of the Polish Army, who had recently been freed by the Soviets from a prisoner of war camp.[2][3] According to Polish media, in addition to the mass murder of civilians, the Soviet forces looted the village and raped an unknown number of women.[3]
After the village was overrun by the Soviet partisans, men presumed to belong to the Polish resistance were rounded up and systematically executed one-by-one or in small groups near the homes they were taken from. Also killed during the attack were three Polish women, several teenagers and a ten-year-old boy. Houses were looted and then set on fire, including the town's church, school, fire station and post office. The raid took two to three hours. The partisans reported the killing of 250 people, the capture of weapons, 100 cows and 78 horses, and the destruction of a German garrison. In reality the number of victims was lower (now estimated at 120-129) and no Germans were present/killed (only one Belarusian auxiliary policeman happened to be sleeping in the town during the night of the attack). A few of the attackers, including a Soviet political officer, were killed by the defenders.
Semmi. Sztálint és a Stavkát nem különösebben érdekelte a saját emberei sorsa. Dmitrij Volkogonov áttekintette a Sztavka teljes parancslistáját, de nem talált egyet sem, amely a saját emberi élet kímélésére utasított volna.
Ha egy földművelésből élő területet felperzselnek, vagyis elpusztítják a termést, leölik az állatokat, elviszik a termelőeszközöket és a vetőmagot akkor az a terület halálra van ítélve.
A Prisoners of War Information & Activity Worksheets Booklet állítása szerint angol fogságból (nem csak Angliából) 46-ban tért haza az 1. német hadifogoly és 49-ben az utolsó (nyilván háborús bűncselekmények miatt elítéltek kivételével)
Na, az a pár hónap azért hosszabb ennél, kijön átlag egy év körülire is ( mint a magyarok többsége, aki nyugati, ezen belül angol fogságban volt általában 46 tavaszán, nyarán tért haza).
de nézzünk adatokat, az Angliában (tehát a nemzetközösség és a kontinens nincs benne!) őrzött német foglyok közül 1 évvel a háború befejezése után még 400 ezer volt a táborokban... 47 végén - év közben 250 ezret bocsátottal el - még mindig voltak 24 ezren és 48 novemberében repatriálták az utolsó német hadifoglyot Angliából (ami nem feltétlen jelenti a szabadon engedést, csak az elszállítást).
Life in Britain for German Prisoners of War By James Richards
számot még nem hallottam tőled, tehát továbbra is tartom, hogy nagyon nagy részt (80-90%) az utolsó évben került angol fogságba, ezáltal a halálozási ráta csak erre a pár hónapra számolódik valójában...
nem vitatkozom, csak tettem megjegyzéseket arra, hogy az alacsonyabb halálozási ráta a nyugatiaknál amiatt _is_ volt, hogy kevesebb ideig tartották fogva őket. A teáltalad hozottak jó számok, de ebből német 130.000, ezek voltak csak hosszabb ideig angol fogságban, viszont 3 millió csak pár hónapig, és az összesített halálozási rátára (kevesebb mint 1%) tett megjegyzésem továbbra is tartható... :)
Kurt W.Böhme: Die deutschen Kriegsgefangenen in Jugoslawien,Band I/1 der Reihe: Kurt W. Böhme, Erich Maschke (Hrsg.): Zur Geschichte der deutschen Kriegsgefangenen des Zweiten Weltkrieges, Bielefeld 1976, ISBN 3769400038, S. 42-136, 254 - - jugo fogságba esett németek halálozási rátája 50 százalék - tehát a titoisták rosszabbak voltak, mint a sztálinisták...
a szabad szovjet levegőt az olaszok bírták a legkevésbé, valószínűleg fázhattak szibériában -
At least 54000 Italian POWs died in Russia, with a mortality rate of 84.5% ( legalábbis a wiki szerint).
ugyancsak innen a 39-ben szovjet fogságba esett lengyel katonák (civil elhurcoltak nincsennek benne):
Out of the 230,000 Polish prisoners of war taken by the Soviet army, only 82,000 survived ... de mint említettem régebben volt olyan távolkeleti lengyel transzport amely 95 százaléka halt meg.
az olaszokat nem érintettem, ők rendesen letesztelték az angolok logisztikáját - 44 nyaráig többen voltak, mint a németek :) még Indiába is eljutott 100 ezer olasz katona, igaz mussolini nem egészen úgy gondolta, ahogy történt, fogolyként :)) ( 28 tábor, mintegy 100 ezer olasz) - viszont csak a németekről volt szó, de az olaszok is megérnének egy misét :)
Nem igazán értem a vitátokat, nem akarok beleszólni, ez az írásom 13919-hez akart kiegészítés lenni, hogy a sövetségeseknél csak rövid ideig volt nagy létszámú fogoly. Tunézia 250-300k POW -ot jelentett, korábban Etiópia 200-250k POW, csak hogy a nagyobbakat említsük.
az olasz hadszintéren is sok német esett angol fogságba, aztán a D-day után nyugaton, nem csak a háború végén
Angliában rengeteg fogolytábor működött, azonban már 1940-től nyitottak táborokat Kanadában (összesen másfél -két tucat volt) főleg Ontario és Alberta államokban - a nyugati hadszintéren, a kontinensen is számos angol fogolytábor működött, egyik ismerősöm (aki anno alany volt a magyar hadifogoly feldolgozásomnak ) a belgiumi oestendében töltötte idején 45 tavaszától 46 nyaráig. egyébként 45 nyarán a német fogolymennyiség meglepte az USA-t is, májustól a nyár közepéig komoly ellátási problémák voltak - az angoloknál viszont nem. anglia sem dúskált az élelemben (jegyrendszer!) a foglyok mégis megkapták ami jár, még 5 órai tea is volt minden nap! az ellátásra az volt a legnagyobb panasz, hogy a fehér rizskenyér szokatlan volt a magyar gyomornak - persze ők is tudták, ez semmiség a szovjet, vagy francia fogsághoz képest. jah és a németekkel közös táborban voltak a magyarok, minden náció azonos bánásmódot és azonos ellátást kapott. a visszaemlékező szerint az angolok igazi uriemberként viselkedtek, semmilyen atrocitás nem történt (nem verték őket, nem volt megalázás, fegyverhasználat is a bő év alatt egyszer történt emlékezete szerint).
szovjet hadműveleti terület volta Délvidék, szovjet főparancsnokság alatt - egyébként meg ahol a szovjetek a főnökök pontosan tudták mi történik - pl. létrehoztak lágereket a szerb partizánok a délvidéket, amelyek hónapokon át működtek- Azon kívül ne feledkezzünk meg, a szovjtek is követtek el magyar ellenes atrocitásokat a délvidéken is, ami a szerbekhez viszonyítva apróság volt, de azért megtörtént.
egyébként a szerbek tudatosan készültek a magyarok elleni genocídiumra. két-három éve jelentkezett nálam egy idős úr, újvidéki származású volt, az édesapja a magyar közigazgatás egyik jogász, civil vezetője volt és visszaemlékezése szerint a szerbek már 44 kora nyarán üzengettek a magyaroknak. ahogy a román kiugrás miatt közeledtek az oroszok az utcájukban élő horvátok megsúgták, hogy rajta vannak A SZERBEK LISTÁJÁN, ha átveszik a hatalmat CSALÁDOSTÓL KIIRTJÁK őket, ezért az utolsó még a városból sikeresen távozó dunai uszályjal el tudtak menekülni észak felé... a hajón csupa civil volt, asszonyok, gyerekek, menekülő magyarok. voltak akik nem hittek a figyelmeztetésnek és az életükkel fizettek érte. a szerbek tudatosan meg akarták törni a magyarokat, ezért a civil közigazgatás vezetői szerepeltek a kiirtandók listájának az élén.
visszaemlékezéseket olvasva nem voltak ott szovjetek, de tágabban is nehéz őket belekeverni, mert a jugó partizánok elég önállóak voltak. Erdéllyel (és a románokkal) kapcsolatban már nem mernék ilyet mondani...
