Köszi, már határozottan jobban vagyok. Kicsit túlpörögtem aznap, talán műtét után pár nappal még nem kellett volna takarítgatnom, meg főznöm..:(
Ma már kint voltam sétálni, egy kicsit pánikoltam az elején, de aztán elmúlt.
Olyan érzésem van nekem is, mintha keresné a pajzsmirigyem önmagát:)..mondjuk nem csodálom, egy ekkora beavatkozás eléggé feldúlta a működését.
A pulzusom tegnap is, ma is még elég szapora volt, 100on felül. Igyekszem "spórolni" a béta-blokkolóval. Jó lenne egy gyógyszermentes élet!! Legalább a Metot nem kell szedni.
A nyakam még elég csúnya, a seb alatt tiszta kék-zöld, felette meg a bőr felhajtása miatt apró véraláfutások vannak. Viszont nincs a strumma, csak szép sima nyak.
Fizikai fájdalom már 2 napja szinte semmi sincs. Mondjuk már műtét napján simán felültem az ágyban és kimentem wc-re..
Ami furi, mintha kicseréltek volna, hogy állandóan fázom -láztól függetlenül is. Lehet hogy ez ilyen látens alulműködés-szerű tünet lehet?
A falási rohamaim megszűntek. Ezt a 6 hetet, míg rendeződik a hormonháztartás, kihasználom egy kis fogyózásra. Egész jól haladok.:)
Várom a szövettan eredményét, elvileg holnap már meglesz.
Hogy vagy? Sajnálom, hogy belázasodtál meg bevérzett a nyakad. Tudsz most már eleget pihenni, kímélni magad? Bízzunk abban, amit Gabcsy mond: hamarosan fitt nőcik leszünk! Az érdekes, amit a pajzsmirigy önálló életre keléséről mondtak neked - eddig nem is értettem, hogy tudtommal mindig sokat kivesznek műtétnél, akkor miért nem olyan gyakori utána az alulműködés. Érdekes lenne tudni, hogy az izotópkezelés után is van-e valami ilyesmi. Tegnap azt mondta az ovosom, hogy az izotóp már nincs bennem, de még bárhogy is alakulhat a működésem, egy év kell nagyjából a végleges állapot kialakulásához. Most egyébként - mint várható volt - ő is csak konstatálta az elmondásom alapján, hogy nagyjából normalizálódhatott a hormontermelésem - további majd a laboreredmény alapján (amiről fogalmam sincs, mikor lesz meg).
Mastodynon-cseppeket én is szedtem, ez homeopátiás szer, de kifejezetten csak a mellfeszülést, -fájdalmat csökkenti (a neve is erre utal), ami szintén lehet premenstruációs tünet.
Gabcsy, jó, hogy neked is rendben vannak a leleteid: remélem, te is csatlakozol majd hozzánk a fitt női klubba!
Nekem a premenstruális problémáimra Mastodynon-cseppek vannak itthon. Mondjuk nem használom..Lehet nem is kapható recept nélkül, nekem adtak.
Rólam: tegnap lázas voltam. Nem volt túl magas, de nehezen ment le és nagyon fáztam. A nyakam tiszta kék, valószínű bevérzett a tegnapi fürdés után. Kicsit letisztogattam a seb környékét, lehet nem kellett volna.:(
Ma nem túl jó a közérzetem, 117es pulzust mértem, eléggé szédülök. De hát ugye nem azonnal rendeződnek ezek a dolgok..reménykedek a teljes gyógyulásban.
Örülök, hogy túl vagy rajta és ilyen hősiesen viselted a műtétet. Tényleg sok pihenésre lenne szükséged, ami egy pici mellett nem igazán megoldható, de próbálj segítséget kérni a szeretteidtől. Én ma voltam dokinál, teljesen jó a leletem. Szedem tovább a fél Metot és 1 hónap múlva kontroll. Szasszo, köszönöm a tanácsot. Megvárom a következő ciklusomat és ha nem változnak a menses elötti tüneteim, kipróbálom a javasolt gyógyszert. Kíváncsi vagyok hogy alakulnak majd az eredményeitek. Repülnek a napok és ripsz-ropsz teljesen gyógyult, boldog csajok lesztek!!! Ezt kívánom Nektek!
Nekem azt mondta az endokrinológus, hogy 6 hét a műtét után, mire egyáltalán történik valami hormonális szinten. Addig nem értékelhetőek az eredmények.
Egyébként vérnyomás-pulzus téren már most érzem a pozitív változást. Egész jók az értékeim gyógyszer nélkül.
Bátorság? Kedves tőled, hogy ezt mondod, de hidd el, nagyon féltem, szorongtam a műtéttől. Pedig aztán a legutóbbi műtétemhez, császármetszéshez képest elenyésző a fájdalom. Mondjuk az altatást szívesen kihagytam volna..
A sors fintora, hogy azon a napon mikor hazajöhettem, apósom meg bekerült a kardiológiára infarktus-gyanúval. A férjem most szaladgál be hozzá, én meg alig tudom ellátni a gyereket. Félek hogy az emeléstől szétnyílik a sebem. Úgyhogy elég körülményesen tudom ellátni, ha épp nincs segítségem.
Örülök, hogy te jobban vagy. Nekem a sebész azt mondta, hogy a pajzsmirigy "tudja a dolgát". Kb. 5-6 hónap alatt állítja be magát olyan hormonális szintre és műtét után akkorára termeli ki magát, ami az adott egyén szükségleteihez kell. Hát így legyen.:) Az alulműködéstől nem tartok..ha választhatok, akkor inkább az, mint a túlműködés..
Döbbenet, hogy nekünk csak pár normál nap volt, te meg eközben hősiesen túlestél egy műtéten, és már újra itt vagy! Az elmondásod alapján tényleg nagyon bátornak látlak, én biztos nagyon féltem volna a műtéttől; a sok hányás meg a frissen metszett nyakaddal igazi csemege lehetett még hozzá! De ha minden ilyen szépen halad továbbra is, biztos egy-kettőre felépülsz teljesen. Arról tudsz valamit, hogy hormonálisan mire számíthatsz most? Az tűnne logikusnak, hogy ilyenkor szinte azonnal megszűnik a túlműködés, de ez csak az én laikus okoskodásom. Mikor mégy endokrin kontrollra?
Én egészen jól vagyok, épp egy hónapja volt a kapszulabevétel, és azóta folyamatosan érzékelhető volt a fokozatos, lassú javulás, most meg úgy érzem, valami egészen minimális szintű lehet a túlműködésem, de ezt az állapotot kifejezetten szeretem is: egy negyed bétablokkolóval az égedta világon semmi kellemetlen tünetem sincs, viszont kellően aktívnak és pozitívnak érzem magam (ez normál működés mellett nem mindig mondható el rólam). Na jó, a teherbírásom nem javult, de hát ahogy írtátok, az állapotunk teljes regenerálódásához legalább annyi idő kell, mint amennyi a betegséggel eltelt (azt hiszem, ezt Solymosi doktor írta) - hát, ez elég gáz, mert én 6 éve kezdtem a dolgot... Mindenesetre szívem szerint valahogy mostanában fel is függeszteném az izotóp további hatását, de hát ez persze nem lehetséges, úgyhogy számomra most jön az igazán izgalmas része a dolognak, hiszen nekem az igazi mumus kezdettől fogva az alulműködés volt, ennek lehetősége miatt nem vállaltam korábban egyik beavatkozást sem. Vajon meddig megy még lefelé a hormontermelésem? Holnap megyek kontrollra, biztos lesz vérvétel is, de szerintme ebből még nagyon okosak nem leszünk.
Gabcsy, amikor írtam, hogy mennyire befolyásol engem a havi ciklusom, rosszul írtam ugyan, de én is arra gondoltam, hogy a vérzés előtti két hétben vagyok nagyon vacakul, igaz, kicsit másképp, mint te, de az egész közérzetem és a hangulatom nagyon rossz ilyenkor; a menstruációt mint messiást várom már egy jó ideje:) Esetleg próbáld ki a Premens nevű gyógynövényes kapszulát, ez segít a premenstruációs tünetek csökkentésében (csak egy havi adag 2000Ft). Remélem, a mai kontroll igazolja, hogy tényleg rendben vagy.
És Babancs felé is javítanám magam: összekevertem az ajánlani szánt könyv címét, és bár a Betegség mint szimbólum is ugyanazt a témát dolgozza fel, de ez inkább kézikönyvszerű szócikkekben, míg amit tényleg ajánlani akartam, a Lélek nyelve: a betegség c. pedig alaposabban kifejti a témát és gyakorlati tanácsokat is ad. Ha nem is most mindjárt, mert most inkább valami lélekmelengetőt olvass, de a közeljövőben érdemes belenézned, hogy a szép új életed alapjait már az eddigi tanulságokra építhesd. Most jó gyógyulást kívánok neked, és ne hagyd, hogy a lelkiismereted korai munkálkodásra kényszerítsen: hidd el, nélküled is megy az élet, és mindenképpen jár neked, hogy most egy ideig csak magadra figyelj, pihenj, hogy igazán össze tudd magad szedni - a többiek hosszú távú érdekében is!
Igazából csak gyorsan bekukkantottam. Még elég kába vagyok, ma jöttem haza a kórházból. A műtét nem volt egy nagy durranás, sokkal rosszabbra számítottam. Ellentétben az altatás..jó sokat hánytam utána. :cry: Nagyon vérzett a pajzsmirigyem műtét közben, állítólag ez is a hypertireózis miatt volt. Kellett vérzéscsillapító. Az evés jól ment, már műtét napján éjszaka bevágtam egy pudingot, nagyon éhes voltam. Nem voltak nyelési problémáim, darabosat is tudtam enni. A kórházi napok nem voltak a legjobbak, főleg a hosszú éjszakák, meg a nyavalygó szobatársak..de ezt a pár napot kibírtam. Zsibbad időnként a kezem, arra iszom calciumot. A doki azt mondta, hogy nem volt túl nagy a pm-em, 3*osa a normálénak. Mindkét lebenyt csonkolta.
Minden jót kívánok én is Neked Babancs! Mióta nem jártam itt felpörögtek az események és nagyon sok hasznos tapasztalatot osztottatok meg mindannyiunkkal. Köszönöm. Én hétfőn megyek krontrollra és nagyon kíváncsi vagyok az eredményemre. A hormonális változásokat érzem magamon, szerintem most "jól" vagyok, bár amiről már beszélgettünk, hogy a havi ciklusom és az azt kísérő főleg lelki tüneteim nagyon felerősödtek. Magyarul teljesen dilis vagyok előtte már 2 héttel. Azt írod a gyógyulásra is annyi időt kell szánni, mint amennyit a betegség már elvett az életünkből. Ezt már olvastam valahol máshol is. Végiggondolva életemet és ha ez igaz, akkor nagyon hosszú folyamat lesz nálam, mert egyre biztosabb vagyok abban, hogy már a fiam születése előtt sem voltam rendben. (13 éves a kisfiam) Szasszo, te jól vagy? Voltál már konrollon?
Lehet, hogy már holnap megműtenek, ha beférek a "keretbe".
Hogy felkészültem-e rá lelkileg? Hát, szerintem az utóbbi időben mást sem csináltam, mint erre készítgettem magam. Eleinte a parázás a műtét miatt, hogy kell-e ez nekem? Aztán meg a kétségeim, hogy biztos jobb lesz-e utána. Mára már megnyugodtam, és tudatosult bennem, hogy igen, ezt akarom, ez az ami kiutat jelenthet ebből a felborult állapotból. Azt olvastam, hogy ez a betegség a szervezet átmeneti megzavarodása. A teljes gyógyuláshoz belőle ugyanannyi idő kell, mint amennyit elvett az életünkből. Remélem az első lépéseket megteszem a héten..
Biztos fontos a pozitív gondolkodás is a műtét teljes sikerességéhez.
Köszi a könyvet, amit ajánlottál. Szívesen elolvasom. Kedves Tőled és nagyon jól esik, hogy mentálisan is próbálsz tanácsokkal ellátni. Nekem az orvosok részéről főleg az ilyen segítség hiányzik, bár nem is gondolom azt, hogy elvárható lenne.
Most látom, Babancs, hogy pénteken lesz a műtéted! Hogy vagy, felkészültél rá lelkileg? Nem izgulsz? Szerintem az már jó, pozitív kiindulópont, hogy te választottad és akarod ezt az eljárást, és azzal a várakozással fogsz hozzá, hogy utána minőségibb életet élhess. Érdemes átgondolnod azt is, hogy konkrétan milyennek képzeled ezt az új életet, legyen róla egy képed: ezt akarom, erre vágyom. Aztán a műtét jótékony hatásait kihasználva próbáld is megvalósítani.
Ha valóban érdekel, hogy mik állhatnak a betegség hátterében, és szeretnél változtatni ezeken a dolgokon, figyelmedbe ajánlom R. Dahlke műveit, elsősorban A betegség mint szimbólumot. Érdekes, szerintem nagyon hasznos felvetései vannak általában a betegség és konkrétan az egyes kórok értelmezését illetően. Biztos nem kell minden szavát szentírásnak venni, de segíthet abban, hogy felismerd a saját történetedet, és tovább tudj lépni. Majd ha már lábadozol.
Örülök, hogy érzed a javulást. Ez konkrétan miben nyilvánul meg? Jobb a közérzeted? Alacsonyabb a pulzusod?
Köszi az érdeklődést, a kisfiam 8,5 kg. Ahhoz képest hogy 1 kg-san született szépen behozta 1 éves korára az időre született társait. Egyedül a mozgásfejlődése lassúbb a koraszülöttség miatt.
Az egyéb problémák, amikről te is írtál, simán lehetnek a pajzsmirigytúlműxi tünetei. A PCO syndromát sem mondta senki, hogy attól van..hosszas nyomozómunkám eredményeképp jöttem rá. Nekem a pajzsmirigy-gondokkal együtt szemtengelyferdülésem is lett, azt hittem annak idején kifordul a szemem a helyéről. Gondolom ez a Basedow-kór miatt van.
Néha magamat okolom az egész betegség miatt, mikor olyanokat olvasok, hogy a pajzsmirigy-gondok pszichoszomatikus tünetek. Biztos hogy a gondolkodásnak, az idegi állapotnak van köze hozzá. Másnak meg más pszichoszomatikus tünetei vannak.. Nekem erre volt hajlamom. Mindenesetre úgy érzem, ha egyszer valami elromlott, az magától nem jön helyre egykönnyen. Bár biztos létezik olyan, akinek sikerült az autoimmun betegségből kigyógyulnia csak a gyógyszerrel, szerintem nekem nem menne. Remélem a műtét után sikerül minőségibb életet élnem.
Ezek a hormonális dolgok biztos, hogy nagyon összefüggnek. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ha most végre tényleg sikerül rendbe jönnöm a túlműködésből, mi lesz a mellemben a fiboradenómákkal (jóindulatú csomók), amik az évek során szépen lassan kifejlődtek (egyet már ki is kellett venni a mérete miatt tavaly, de most ismét növekedésnek indult egy) - ezek okáról, megelőzéséről semmi okosat nem tudnak mondani, mirigyes mell, hajlam, ennyi a válasz, de van egy gyanúm, hogy nem független a pajzsmirigy-problémámtól (nem számoltam utána, de nagyságrendileg valahogy egyidőben is kezdődhettek), mint ahogy nálad is volt összefüggés. Jó lenne, ha a gyógyulás erre is gyógyírt jelentene, bár szerintem az idei műtétet már nem fogom megúszni. Amúgy a túlműködés frontján érzem már a konkrét javulást, úgyhogy most bizakodó vagyok. Jövő héten megyek végre kontrollra, utána talán laboreredményem is lesz. Mennyi idős a kisfiad, és mennyire tudta behozni a súlylemaradását?
Amikor elterveztük, hogy gyereket szeretnénk kiderült, hogy PCO syndromám van, vagyis mindkét petefészkem tele volt apró kis cisztákkal. Arra nem kaptam magyarázatot, hogy mitől van (lehet hogy a több éves fogamzásgátló szedése okozta). A nőgyógyász műteni akart. Én nem engedtem. Szerencsére több orvos segítségével és az én erőltetésemre megnézték a pajzsmirigy hormont. Nagyon rosszak voltak az értékek. Tüneteim is borzalmasak voltak, szinte ugrált a kezem a remegéstől, izzadtam mint egy ló, meg a 160as pulzus..egyedül ez az utóbbi volt, amitől megrettent az akkori háziorvosom. A többit az idegi problémáknak tudta be..
Szerencsére háziorvost váltottam, na meg nőgyógyászt is. Napi 4 szem Propycilt szedtem és a 2. Propyciles hónapban terhes lettem. A teherbeeséssel elmúlt a PCO sy, kitisztultak maguktól a petefészkeim! Vagyis a pm. volt a ludas..
Nekem peteérésem, se menstruációm nem volt, míg nem kezdtek el kezelni a pajzsmirigyemmel. Szülés óta viszont nagyjából szabályosnak mondható a ciklusom.
A terhességem ahogy vesszük problémamentes volt (bár a magas pulzus, a pánikolás stb. megvolt). Koraszülés lett, mivel a kisfiam úgy tűnik nem nőtt. Nem tudni mi lehetett az oka, talán a béta-blokkoló szedése okozta. Vagy a huzamos stressz, mert végigszakvizsgáztam a terhességet..
Viszont ilyen háttérrel nem szeretnék még egy terhességbe belevágni.
Úgyhogy rászántam magam a műtétre. Nekem elég nagy a pajzsmirigyem, bár engem sosem zavart.
Az valóban furcsa, hogy a magas pulzusoddal nem foglalkoztak ilyen kórelőzmény mellett: úgy látom a fórumokból, hogy a kezelés elején szinte mindenki automatikusan kapja rá a gyógyszert. Azóta egyébként nekem se volt rá szükségem, csak most, mióta nem szedhetem a Metot. Az egyébként érdekes, hogy ha sikerül normalizálni a pulzusomat, a többi tünet (például az idegi jellegűek) sem jelentkezik, vagy csak minimálisan, pedig a betegségem kezdetén ezek nagyon erősek voltak nálam is, többek között szinte pánikszerűek is, ahogy Babancs is írta - hála égnek most ezzel nem kell nagyon szenvednem. Az alulműködésnél neked nem társultak lelki tünetek: depi, érdektelenség, lassú tompaság stb? A kiváltó ok egyébként szerintem végső soron nálam is édesapám - az általad leírtakhoz hasonló- halála volt, bár az jóval megelőzte a betegség jelentkezését, meg azóta tudom, hogy ehhez még ezer más, szemléletbeli, önértékesbeli rossz berögződés is társult mint régről kódolt mechanizmus.
A teherbe esés esélyeiről Babancs biztos többet tud, úgy értettem, ő már túlműködés közben vállalt babát - én ezt nem mertem vállalni, azóta meg szépen kicsúsztam az időből, úgyhogy most már marad nekünk a kis egykénk (már amíg ki nem repül, sajna nem is olyan sokára). A fórumokból az a benyomásom, hogy alulműködéssel igazán problémás teherbe esni, de engem is elgondolkodtatott, hogy még a betegségem előtt vajon miért is nem lettem terhes olyan sokáig. A két hormonháztartás szerintem is nagyon szorosan összefügg (a ciklus hossza is jelzi: túlműködésnél rövidebb, alulműködésnél hosszabb), de én konkrétan is érzem az állapotomon (a ciklus második felében jobban vagyok - persze lehet, hogy ez már a korral jár: egy ideje a frontokat is megérzem, régebben nem tudtam, miről beszélnek az "öregek"). A munkába állás kicsit megzilálta az állapotomat, növelni kellett a pulzusszabályzót, meg jól kipurcantam, de a hétvégi szigorú pihenés kis sétával jól tett - remélem, ezt a hetet már jobban bírom. Szóval érdemi gyógyulás, javulás nincs.
A pajzsmirigyem nekem csak enyhén nagyobbodott meg, és ez is változik (például a Meto is növelheti időszakosan), egy éve normál méretűnek diagnosztizálták. Én persze látom, hogy minden állapotában jóval nagyobb a korábbinál, de nem zavaró, és fogalmam sincs, hogy ebben például lesz-e változás.
Szasszo, nagyon örülök, hogy jobban összességében pozitív változásokat tapasztalsz. Én most a fél Metonál tartok, úgy érzem, most rendben vagyok. A pulzusszámom nagyon magas volt, csak úgy kalapált állandóan a szivem a betegségem kezdetén, de nem akartam és nem is foglalkoztam vele, hogy mennyi. Csak gyakran éreztem, hogy kiugrik a szivem a helyéből. Ez az érzés már régen nincs. Most gyorsan megszámoltam és 80. Én csak azt furcsállom így utólag, hogy ezzel az én esetemben nem foglalkozott senki. Nem szedettek velem szívritmusszabályózót, pedig én ráadásul kisgyermekkorban szívbillentyű műtéten estem át. Arról mit tudtok, hogy a havi ciklussal milyen kapcsolatban van a pajzsmirigy működés? Gondolok én itt arra, hogy a fiam annó 5 évembe került, mindenféle hormonkezelésekkel kiegészítve. Lehet, hogy már akkor fennállt valamilyen szinten a problémám, csak épp nem ezzel kezeltek? Most is tapasztalok változásokat a ciklusomban. Bár napra pontosan működök, de az előjelek mások. Ha erre vonatkozóan valahol találok, vagy tudtok információval szolgálni, megköszönném. Nem értem miért nem tájékoztatnak bennünket az orvosok a bennünk lezajló folyamatokról. Elképesztő, hogy nem hívták fel a figyelmedet a várható tünetekre és a teendőkre. (nem beszélve az idős bácsi esetéről, akit említettél) Én is írtózom a kiszolgáltatott helyzetektől, nem értem az orvosoknak mi érdeke fűződik ehhez. Gyógyúljatok, hogy ne kelljen orvoshoz menni soha többé!
A sebész azt mondta, hogy 10edére csökkenti a méretét (az endokrinológustól úgy tudtam, hogy 5ödére).
A műtéttől magától nem tartok, inkább a hormonrendszeremre gyakorolt hatására vagyok kíváncsi. Hallottam olyan lányról, akinek 6hetes ciklusa lett a műtét után..
Szóval nem tudom, hogy mikor érzem majd először a hatását, vagy milyen érzés lesz szapora pulzus nélkül stb.
A hízástól azért tartok. Azt olvastam, hogy rejtett pm. alulműködés alakul ki az első évben és normálértékek mellett is minimum 5 kg hízás várható. Hát remélem ez nem lesz így. Én a Methotyrin mellett is simán felszedtem kb. 4 kg-t.
Szasszo, neked is nagy a pajzsmirigyed? Mintha írtad volna, hogy megnagyobbodott a túlműködés miatt. Ez vajon hogy fog alakulni az izotóptól? Csökken a mérete?
Gáz, hogy ennyire nem láttak el tanácsokkal. Én is állandóan a béta-blokkolóval kísérletezek, meg a vérnyomásomat méregetem..már úgy utálom.
Babancs, ez aztán a gyors tempó! Örülsz neki, hogy máris túlesel rajta? Arról született már döntés, hogy mekkora részét távolítják el a pajzsmirigynek? Ha minden jól megy, te néhány héten belül megszabadulsz ettől a betegségtől, és biztosan a zavaró tünetektől is. Szurkolok neked, hogy minden jól sikerüljön! Majd jelentkezz néha.
Én is újra dolgozom, bár nem vagyok teljesítőképességem csúcsán, de javul a dolog. Múlt héten baromi rosszul voltam - most már tudom, hogy azért, mert csökkenteni kellett a pulzusszabályozót, csak nem sikerült eltalálnom a megfelelő adagot. Most napi 2xnegyed elég - kár, hogy ezt több napos rosszullét árán magamnak kellett kikísérletezni. Mindenesetre ez azt jelenti (legalábbis gondolom), hogy csökkent a túlműködés is, és ennek nagyon örülök. Az azért elképesztő, hogy mennyire nem láttak el bennünket egy szemernyi információval sem arra az egy hónap orvos- és Metothyrinmentes időszakra, amely alatt folyamatos változás megy bennünk végbe, mindenféle komoly tünetekkel! Szerintem komoly felelőtlenség, gondoljak csak arra a velem együtt várakozó bácsira, akinek karácsonykor a kezeletlen túlműködés miatt leállt a szíve, most meg őt is csak annyi infóval bocsátották el, hogy a gyógyszert (így mondták!) ne szedje - eszébe jutott neki és mert vajon szívritmusszabályozót szedni csak úgy? No, nem háborgok, most nagyon reménykedem, hogy talán a nehezén túlvagyok, de múlt héten meg tudtam volna mindenkit fojtani. A szájbalövést meg, Gabcsy, nem hiányoltam egyáltalán, jobban szeretem magam kontrollálni a dolgokat - el is gondolkodtam kicsit, míg markomban tartottam a kapszulát, úgyhogy úgy noszogattak, hogy vegyem már be. Neked hogy alakul a közérzeted a csökkentett Meto mellett? És hogyhogy még mindig magas a pulzusod, ha egyszer alulműködsz?
Április 18-ra kaptam időpontot a műtétre..jó gyorsan túl leszek rajta. Meglepett, mivel a telefonba azt mondta az orvos, hogy jó ha aug-szept. környékén beleférek. Pedig most nem is a legjobbak az értékeim, az izgulás meg még pláne rátesz.
Egy halom vizsgálatra kell mennem előtte, utána kb. 2 hétig nem emelgethetem a gyereket..
Kedves vagy, hogy ennyi tanácsot adtál. Pszichológus és társai: hát igen, lehet jó lenne, főleg hogy itthon gubbasztok a gyerekkel és a társasághiány nem sok jót szül.
Nekem az egész egyénként ilyen pánikbetegség-szerű dologgal kezdődött, ami aztán egyre rosszabb lett. Aztán szerencsére kiderült a pajzsmirigy-túlműködés. A gyógyszert szedve elmúltak a pánikrohamok is, amik nagyon rosszak voltak. Azt hittem már megbolondultam, mert fogalmam sem volt hogy mi az. Aztán 1-2 hónap gyógyszerszedés után terhes is lettem, terhesség alatt meg teljesen jó lett a hormonszint. Viszont kb. 5 hónappal szülés után visszatért, és úgy néz ki nem rendeződik a gyógyszertől. 1,5 hét gyógyszerkihagyástól teljesen elromlott, ezt nem gondoltam volna..
Most leginkább a betegségtudat zavar, nem jó így, le szeretném tudni, így dolgozni sincs kedvem visszamenni.
Az orvos nekem nagyon nagyon a műtétet javasolja, hacsak nem akarom gyógyszerekkel mérgezni magam életem végéig. Nem hinném, hogy rosszat akarna.
Több műtéten, illetve izotópon átesettel beszéltem és mondták hogy azóta sokkal jobb a közérzetük.
Te hogy vagy? Állítólag kb. 6 hét és érezni már az izotóp "jótékony" hatását is.
Nem tudom, hogy neked milyen panaszokat okozott, de a pulzuson biztos segít. Nekem az állandóan az egekben jár gyógyszer nélkül.
Biztos nehéz lehet az izotóp miatti gyógyszermentes időszak.
Nekem még gyógyszer mellett is melegem szokott lenni..ez úgy idegesít.
Ma beszéltem telefonon a sebésszel, jövő héten megyek hozzá. Szeptember körül tervezzük a műtétet. Remélem addigra jobbak lesznek az értékeim.
Nagyon dilemmázom azon is, hogy kivetessem-e az egész pm-et, vagy csak hagyjam 1/5-re csonkoltatni. Kíváncsi vagyok, mit mond az orvos. Azt olvastam valahol (lehet hogy itt), ha egy kicsit is marad, az újból elkezdhet túlműködni. Ez lehetséges?
Semmi szájbalövés nem volt? :) Hát nem baj, lényeg, hogy hasson minél előbb. Igazad van, akkor kellene laborba menni, amikor érzem a bajt, de ez nem megoldható. Marad a havi kontroll. Olvastam hozzászólásaitokat és be kell lássam nagyon sok a hiányosságom. Viszont a jód tiltott a számunkra, ezt én is így tudom. Abban is biztos vagyok, hogy lelki problémákra vezethető vissza a betegség kialakulása. Ezen okot ki, hogyan tudja megoldani, feldolgozni (nálam édesapám hetekig tartó szenvedése és halála váltotta ki) az szintén egyedi, de biztos vagyok abban, hogy megoldandó feladat a teljes gyógyulás érdekében. Nekem is magas a pulzusom, miközben a vérnyomásom alacsony. A háziorvos azt mondta, hogy a hormonszintek rendeződésével az is rendbe fog jönni. Vigyázzatok magatokra és gyógyuljatok!
Kedves Babancs, jól nekedestünk itt néhányan, ne haragudj, nem akartam ilyen lavinát elindítani - nem erre van szükséged, hisz ki vagy borulva. Amit a jóddal kapcsolatban írtam, azt a Basedow-kórra, az autoimmun eredetű túlműködésre értettem én is, de be kell vallanom, amit a különböző készítményekről most utólag hozzátettél, abban én tájékozatlan vagyok. Azért mindenesetre légy ezekkel körültekintő. A szavaidból az derül ki, hogy nagyon kiborít téged ez az egész betegségesdi meg a tünetei, amelyeket nálad valamiért nem szűntet meg a gyógyszeres kezelés (bár ez fordítva is lehet: ki vagy borulva magától a betegségtől, ami ugyebár ezzel jár, amikor nincsen jól kezelve), szóval valószínű, hogy valóban az tenne neked a legjobbat, ha mielőbb megszabadulnál tőle műtéttel vagy izotóppal (de ez utóbbit nem javasolják neked). Az azonban biztos, hogy ezzel az a bizonyos kiváltó ok, amiről írtál, nem szűnik meg - én is ezért halogattam évekig a beavatkozást, mert nem tünetileg akartam meggyógyulni. Bár már éppen túlestem a jódizotóp-kezelésen, most is úgy gondolom, hogy ezeket a dolgokat (részben nálam is hasonlóak, mint nálad) akkor is rendbe kell tenni, hisz nyilvánvalóan továbbra is ott működnek a háttérben, ki tudja még milyen további testi-lelki problémát okozva. Nem akarlak lebeszélni a homeopátiáról, mindenképpen próbáld ki, ha ebben hiszel (ez fontos), de egy kicsit azért befolyásolnálak: én abban hiszek, hogy az olyan berögzött pszichés beállítódásokat, életviteli problémákat, önértékelési stb. gondokat, amiket felsoroltál (és mi lehet még, amit itt nem írtál le, sőt magad sem ismertél fel) szerintem a tudatos szinten is fel kell dolgozni, át kell értékelnie az embernek önmagában, és mindehhez szerintem valamiféle olyan terápia lehet hasznos, ami segít felismerni ezeket a rossz mechanizmusokat, szembesít velük, és megmutatja a másik utat is. Nagyon sokféle tréning vagy egyéni terapeuta létezik, vagy éppen pszichológus - nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy ezt a munkát egy-két bogyóval meg lehetne úszni; de tény, hogy nem értek a homeopátiához, amiről egyébként hiszem, hogy sokmindenben hasznos lehet. (A megfelelő szakemberről csak annyit, hogy én épp homeopata orvossal fürödtem be úgy, mint te a kineziológussal, de ezt akkor is úgy könyveltem el, hogy valószínűleg csak pechem volt, és egyébként a megfelelő kineziológust is csak harmadjára találtam meg.) Mindenesetre most az lenne neked a legjobb, ha egy kicsit ki tudnál lazítani, és nem agyalnál annyit - keresd meg a módját, hogy el tudd olykor engedni magad! Minden jót!
A műtét nem egyenlő elhízás. Vagy meggyógyulsz, vagy alulműködős leszel, amit azonnal észre is vesznek, kezelnek, te meg tudni fogod, hogy mi van és tudsz vigyázni. Még ha le is lassul az anyagcseréd (ami nálad vsz nem fog, hiszen azonnal észreveszik a laboreredményekből, ha kezdenél alulműködni és kezelik majd), azért alapvetően itt is igaz a mondás, hogy csak az hízlal, amit megeszel...
Még annyi, hogy szedem a béta-blokkolót, mást nem igen tehetek. Kardiológusnál jártam, megnézett UH-val, mindent rendben talált.
Homeopátia: igen nézi az ember, nagyon is! Személyes tapasztalatom nincs, csak számos esetet olvastam. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én pl. elég nehezen alszom el, van úgy hogy egy órát forgolódok, mindenen agyalok mire el tudok aludni. Pedig kerülöm a koffeines italokat.., a homeopátia ilyen tényezőket is figyelembe vesz, részletesen kikérdeznek a szokásaidról. (kb. 1,5 órás beszélgetés)
Az endokrinológusnak kb. 10 perce van rám. És nem tud mit kezdeni az egyéb panaszaimmal (szorongás stb.)
Továbbá az egész pm. túlműködés egy belső feszültséget jelent, kívül látszólagos állóvíz, belül meg ég a tűz..
A túlzott felelősségérzet, a megfelelni akarás, az egyén erejét meghaladó igénybevétel, ki nem mondott szavak, elfojtott düh, szorongás, stb. simán elvezethet egy addig normálisan működő pm. érték felborulásához. Nekem egy stesszes vizsgaidőszak+ a munkahelyemen sem éreztem jól magam, ezek mind közrejátszottak.
A jó homeopata orvosnak meg kell találnia a megfelelő alkati szert, ami a pm. túlműködés kiváltó okát kezeli. Amíg ez az ok fennáll, addíg mindig vissza fog térni a túlműködés.
Migrénnel kínlódó ismerősömet is meggyógyította homeopata, pedig már mindent kipróbált..na a migrén nekem is sokáig volt problémám, mára nagyjából eltűnt.
Én mindenképp próbálkozom a homeopátiával, veszíteni valóm nincs.
Szasszo nem voltál tolakodó, sőt, köszönöm hogy elmondtad a véleményed.
Nekem egy pajzsmirigy-beteg (túlműködő) mondta, hogy meggyógyult a klorofilltartalmú készítmény szedésétől. + egy másik helyen is olvastam a szerves jód jótékony hatásáról (egy illető sokakat meggyógyított vele). Gondolom a Basedow-kór, az autoimmun pm. betegség ellensége a jód? Az orvosomnál rákérdeztem, azt mondta az alga mehet, a szerves jód mehet, csak a szervetlen jódot kerüljem. (bár arra meg azt mondta, hogy ha bevesszük bennünk szervessé válik, akkor meg nem mindegy szerves vagy szervetlen?) Sőt, lehet hogy rosszul tudom, de a homeopátia is iodum nevű készítménnyel kezeli a pm. túlműködést. Ott a kezelés alapja a hasonlót a hasonlóval. Bár e téren még hiányosak az ismereteim..
Jól láttad, kb. 1,5 -2 hétig nem szedtem a Methotyrint, ettem az algatablettát és sajna azonnal visszatértek a pm. túlműködés tünetei és az eredmény is ezt tükrözi.
A műtéttől egyébként az elhízás miatt tartok..most sem vagyok csontsovány, de kövér sem, de mondjuk egy +10 kg vagy még több nagyon nem hiányzik.
Kineziológia: egyszer jártam kineziológusnál, akkor megfogadtam, hogy soha többet..nekem nem volt vele szerencsém. Persze biztos vannak jó "szakemberek", hát az enyém nem volt az..
Amúgy a szapora pulzustól nem szenvedtem ennyire régen, míg nem működött túl a pm-em. Vagy csak nem is tudtam, hogy szapora. Viszont utálok betegségtudattal élni, a vérnyomásomat méregetni naponta többször. Szerencsés az, aki nem foglalkozik ezzel. Én úgy érzem már nemcsak magamnak, hanem a környezetemnek is az agyára megyek ezzel, önző hipochonderré tesz a betegség és lassan minden problémámat ennek a kórnak tudok be. Kiváncsi vagyok, hogy a műtét visszaadja-e a "régi énem", mert már jól átformált ez a betegség.
Kedves Babancs! Nem vagyok egy kifejezetten anyáskodó típus, de a soraidat olvasva az a késztetésem támadt, hogy óvjalak és megmentselek a meggondolatlanságoktól. Ne haragudj érte, a jó szándék vezérel, és közben lehet, hogy teljesen félreértem a félinformációkat, amiket írtál. Egy biztos: JÓDOT SEMMIKÉPP, SEMMILYEN FORMÁBAN ne fogyassz: valóban létezik jódhiány okozta golyva, de az NEM A TE BETEGSÉGED, a te betegségedben a jód minden formája és mennyisége kifejezetten ÁRTALMAS! Olyannyira, hogy egyes orvosok szerint nekünk (én hat éve szenvedek ugyanabban, mint te) nemcsak a jódozott sót, de a tengeri sót, sőt mindenféle tengeri herkentyűt (halat is) érdemes kerülni, mert eleve jódot tartalmaznak, sőt a nőgyógyászati citológiai vizsgálaton is jód helyett más anyagot kellene használniuk az esetünkben (más kérdés, hogy a nőgyógyász többnyire egy kézlegyintéssel intézi el az ilyen kérést). Mindenképpen javaslom neked is itt mindannyiunk "Bibliáját", Solymosi doktor honlapját (konzilim.hu), mindenféle vonatkozásban részletesen eligazít, de ha mégis támad kérdésed, azt is felteheted neki. A másik szerintem nagyon aggasztó dolog a magas pulzus: azt ne hagyd annyiban, hogy évek óta magas, a gyógyszert meg nem bírod, és kész. Ez végzetesen károsíthatja a szívet, ami lehet, hogy nem most mindjárt érzékelhető, de idős korban súlyos következményei lehetnek. Ezt éppen Solymosi doktortól tudom, és számomra az volt a végső meggyőző érv a jódizotóp-kezelés mellett (szemben a további gyógyszerszedéssel, ami nálam tökéletes állapotot biztosított), hogy szerinte még jól karbantartott gyógyszeres állapot mellett is fennállhat ennek a veszélye a szív időnkénti (akár észrevétlen és akár csak kis mértékű) terhelődése miatt - hát ha még ez állandó és erős, mint nálad. Tud ezekről a problémáidról a kezelőorvosod? Talán félreértettelek, de az volt a benyomásom, mintha időnként a magad szakállára szednél vagy hagynál ki gyógyszereket - ha így van, ezt ne tedd, mert felelőtlenség (ha meg félreértettem, bocs a gyanúsításért!) Szóval ha az endokrinorvos nem tud segíteni a pulzusodon, szerintem menj el kardiológushoz, vagy mielőbb műttesd meg magad, hogy véget érjen a túlműködés, hátha az megoldja ezt is. A Basedow-kórnak valóban van lelki oka, ezt még az orvosok is elismerik - és aztán ennyi, többet nem tudnak vele mit kezdeni. A homeopátia ilyen szempontból nézi-kezeli az embert? Én a kineziológiát gondoltam erre jó módszernek, ami kifejezetten pszichológiai vonatkozásokat kutat, csak éppen más módszerrel kezeli a megtalált okot, én ebben hiszek, és ezért járok is ilyen kezelésre, csak sajnos már későn kezdtem bele, meg elég nagy is a megoldandó "csomag". Az biztos szerintem, hogy ezeket csak kiegészítésként szabad használni az orvosi terápia mellett, és nem helyett - de ez csak a személyes véleményem, a többi amit írtam viszont tényen alapul, nézz utánuk. És ne vedd zokon, ha tolakodó voltam!
Gabcsy, nagyon-nagyon örülök az eredményednek! Most akkor talán nem is nagyon kellene foglalkoznod az izotópkezelés gondolatával: hajrá a gyógyszeres gyógyulás útján! És ha odafigyelsz magadra, mostantól tényleg fogsz tudni olvasni a tested jelzéseiből - az lenne jó, ha olyankor, amikor változást tapasztalsz, azonnal rohanhatnál a laborba meg az orvosodhoz (de sajna nem úgy van kitalálva a rendszer). Én pénteken bevettem a kapszulát, de erről olyan sok írnivalóm egyelőre nincsen, mert semmit nem érzek (hála istennek). A kapszula teljesen szokványos küllemű volt, egy kis vízzel lenyeltem (nálunk nem volt semmi manipulátoros szájbalövés, amiről itt néhányan írtak, lehet, hogy az csak a nagy dózisoknál kell), aztán irány haza, család meg gyorsan elhúzott, úgyhogy kellemes egyedüllétben punnyadok (ezért a részéért minden lestrapált családanya-ismerősöm marhára irigyel!), belül meg - gondolom - dolgozik az anyag. Igazából csak most gondolkodtam el plasztikusabban is a dolgon, hogy micsoda szert voltam képes bevenni, szerintem minden sejtem riadtan tiltakozik és menekülne... Én mindenesetre semmit nem érzékelek ebből. Legjobban az zavar, hogy fogalmam sincs, mikortól hat mindez vissza a hormoneredményeimre, mikor számíthatok valami javulásra, ami már nagyon rám férne, mert a Meto. elhagyása miatt elég gyalázatos állapotban vagyok. Nem türelmetlenkedek, csak jó volna kicsit képben lenni, mégis mire számíthatok. Majd időnként jelenkezem, beszámolok a fejleményekről, hátha énutánam másnak ez is segítség lesz. Mindenkinek kellemes Húsvétot meg jobbulást! (Majd egy másik ablakban írok a következő hozzászóláshoz is, amit most persze nem látok ezen a felületen - vissza lehet ilyenkor valahogy nézni?)
