Már beszélgettünk a "becsületkasszás" árusításról,mellyel elég kevés helyen találkozni. Ebbe a sorba illik Óbánya,ahol a Pisztrángos Vendégház előtt szintén bele lehet futni . Nem tudom volt-e szerencséd Neked is,de kedvesem itt igencsak telepakolta a zsákom,amit aztán cipelhettem még jó pát km-t :D.
"....azóta vagyok elégedett mióta itt élek és földet művelek... gyereket nevelni városban nem lehet... tudja milyen bizalomat épít hogy magam készítettem minden nap a gyerekeim ételét, készen nem vettem semmit soha?... A városban élni nem lehet, csak haldokolni... "
Nekünk nem volt szerencsénk a hölgyhöz,de ugyanezeket a gondolatokat fogalmazta meg az " Illatosház"Pécsről kitelepült/betelepült tulajdonosnője is,kivel volt szerencsénk hosszabban beszélgetni.
Jaa igeeeen ,nekem is hasonló gondolatok támadtak a fejembe,mikor ilyen házak mellett mentünk el,el is játszadoztunk a gondolattal,hogy mi lenne ,ha hagynánk a fenébe a taposómalmot és...
Zobákpuszta pecsételőpont. Egyébként kicsit zavaró.mert először rögtön a régi doboz ugrik be a látképbe,az új az épület falán,picit beolvadva található és ez a kettősség zavaró lehet.Nem is emlékszem ,hogy láttam-e még valahol ilyet,hogy a régi dobozka is megmaradjon. Egyébként a baranyai szakaszon sok helyütt lehet még nyalókába botlani.
Élvezetes,elgondolkodtató beszámoló.Szavaidból úgy veszem ki megfogott a RP-DDK.Az új doboz az épület falán van,eléggé beplvad a környezetbe,egyébként nyalókát még bőven hagytunk ottjártunkkor a dobozkánan.Valaki biztos gyűjti 😁😂😈
Sajnos a társam megijedt a vasárnapra prognosztizált esőtől, ezért lemondta a túrát, így a tervezett Hollókői kéktúra helyett "csak" egy börzsönyi barangolásra futotta a környéken, Nagymarosról Zebegénybe a hegyen keresztül.
Vastag, vizes hóréteg alatt sok helyen 5-10 cm víz, alatta még kemény talaj.
Engem nem zavart a latyak, ragyogó napsütés volt, minden percét élveztem a sétának.
Ja, ja! Itt járt a Durr-bele-bumm. Vagy bummok. Nem hittem volna, hogy még kérdezni sem szabad (hiszen a rendőr is azt mondta az állatkertben a vicc szerint, hogy hadd kérdezzen a gyerek, attól okosodik). Biztosan azért kaptam a mínuszokat, mint a parlamenti interpellálók: "A kérdés rossz, a kérdező h.....e."
(Gyorsan végigszaladok öt-hat oldalt, és jól teleplusszolom.)
A Keleti-Mecsek az egyik legszebb része az RP-DDK-nak. Ráadásul annyi a látnivaló , hogy érdemes körtúrákat csinálni inkább kevesebb kék és még zöld vagy piros vagy bármi más. Közelben volt a Réka-vár, Pusztabánya, É-felé a Máré-vár stb. a Vasas bánya óriási kráterét elvileg láthattad de a fonolit is érdekes, szóval a Mecsek ilyen és ami még ezután jön azokon a részeken érdemes más logisztikával járni.
Tegnap a Miklós Pál-hegyről lefelé életemben másodszor felvettem a csúszásgátlót a bakancsra, mert különben még mindig ott kapaszkodnék rémült arccal valamelyik tiszafába, a vonat meg, ugye nem vár. (ez utóbbit tapasztalhatta a hajnali ködben Sárváron az a jegykezelő is, aki a szerelvény hátuljánál hiába kiabált, és integetett a lámpájával, elöl a a forgalmista indított, a vonatvezető meg indult. Szegény, egy kicsit még futott utána, de nem volt megfelelő a gyorsulása. Volt idő végignézni, ugyanis az általam várt gyorsvonat Szombathelytől Sárvárig 25 perc késést hozott össze. Persze, jó szokás szerint, az érkezési idő előtt egy perccel mondják be, amikor már mindenki kisétált, hogy bocsesz, előreláthatólag negyedóráig még semmi. És az ember ránéz a Vonatinfóra, és már tudja, hogy át van verve, mert még el sem indult a vonat, tehát biztos, hogy nem fog negyedóra múlva sem odaérni.. Még szerencse, hogy csak freestyle sétágatás volt tervbe véve, a Veszprém környéki kilátásokat végignézve, párhuzamosan a vasúttal, így , bár reménykedtem, hogy Városlődig eljutok, de a késés, a csúszós hegyoldalak (meg, mert puding vagyok) miatt Herenden fejeztem be a túrát)
"Nappal lássam, hogy fut a felhő, Éjjel halljam, mint nyög az erdő, S mint zúgnak körül a vizek-, Amen. Nincs tovább. Itt hiszek."
/Reményik Sándor: Az én szobám/
*...A sebesen zúgó Ferde-vízesés mellett megpihenve újra eszembe jutottak ezek az Óbányai kis templom ajtaján olvasott sorok és magamban mondogatván egyre erősebb volt a meggyőződésem hogy tudom, hogy ki tehette ezt a kis írást oda ki...
No, de ne szaladjunk ennyire előre. Túra előtt megnéztem párszor a '86-os Rockenbauer-film idevágó epizódját, amely Mecseknádasd bemutatásával zárta a Kelet-Mecseki részt, akkoriban még a kék jelzés is érintette a községet. Ennek tudatában már eleve úgy terveztem hogy meg tudjam nézni az ott látott dolgok legalább egy részét, mint a Schlossberg-vár, Mecseknádasd utcái, Óbánya, és ha még megvan akkor az Óbánya melletti kis ház, ahová idilli környezetbe költözött ki egy fiatal pár anno Pestről. Még túra előtt megnéztem a község felett magasodó Schlossberget, a kolostorrból lett Török-vár romjaival, majd ezután a Schlossberg étteremben elfogyasztott kávé, csokicsúcs, és egy rövid beszélgetés után fokozott várakozással vágtam neki a túrának. A kocsit bent hagyhattam a parkolóban, és a vendéglő falán lévő DDP-s ládikából vett matricával igazolni is tudtam jelenlétemet a túra kezdőpontján, Mecseknádasdon. Rövid falusi sétát követően hamarosan a Rékavölgyi út kis forgalmú aszfaltját koptattam bámészkodva, tetszett a völgy, volt pár eladó ház is, el is játszottam a gondolattal pár pillanatig hogy nem is lenne rossz... A Rékavári elágazásnál becsatlakozott a kék jelzés, így aztán innen "együtt" mentünk tovább Óbánya felé.
1. Schlossberg
2. DDP bélyegzőhely, Schlossberg-étterem
3. Óhuta Óbánya
Huták völgye - jutott eszembe többször is, és lám hogy hívják ezt a csodaszép kis falut eredeti sváb nevén? Altglasshütte. (Öreg-régi- üveghuta.) Mire Óbányára értem a nap is kisütött, a falucska egyébként is szép, fehérre meszelt falú házai a felkelő nap fényében ragyogva, a kis templommal ékesítve különösen szép képet mutattak, csak ámultam és bámultam! Bélyegzés, kávé, és némi nézelődés után lassan indultam tovább Kisújbánya irányába. A falu végén pisztrángos-tó és amit már el is felejtettem időközben: az "Egymillióban" látott magányos házacska is megvolt, épségben.
Olyannyira hogy az ablakban éppen virágokat locsolgató hölgyön meg is akadt a szemem, jééé! Intettem neki párat, kinyitotta az ablakot, köszöntem, majd megkérdeztem: - Elnézést, ön volt benne a '86-os filmben? Tegnap láttam. Rövid szünet... - Igen, én de eltelt azóta pár év... 67 vagyok, tavaly óta nyugdíjas. Beszélgetésbe elegyedtünk, a kezdetben tartózkodó légkör oldódott, egészen belelendült, mesélt az azóta eltelt 30 évről, aztán egyéb dolgokról kezdtünk el beszélgetni... "A természetben mindennek megvan a helye és a feladtat, azóta vagyok elégedett mióta itt élek és földet művelek... gyereket nevelni városban nem lehet... tudja milyen bizalomat épít hogy magam készítettem minden nap a gyerekeim ételét, készen nem vettem semmit soha?... A városban élni nem lehet, csak haldokolni... "
Nagyon sok dologban igazat adtam neki, persze azért nem mindenben. (Gyermekei egyébként orvosok lettek)
Megmondom őszintén nagy hatással volt rám ez a hölgy. Mikor mondta hogy mi mindent adhat egy embernek a természet akkor kérdeztem tőle: - Mit gondol, én miért vagyok itt? Ismét rövid szünet... -Maga? Nosztalgiázik, szív egy kis friss levegőt, álmodozik, aztán megy vissza. Tudja, ez így nem ér semmit!... Na tessék, ezt is megkaptam. :-)) Miután elköszöntünk sokáig emésztgettem még a szavait, sőt azóta is gondolkozom egy-egy erősebb mondatán. Annyi bizonyos hogy nagyon megérte vele szóba elegyedni. Ennek a szűk fél órás intermezzónak a hatása alatt értem el a Csepegő-sziklát, majd a Ferde-vízesést, olykor jégpáncélon csúszkálva, máskor meg vadgesztenye-szőnyegen ropogva. A Ferde-vízesésnél egy kis fotózást követően leültem, és újra elgondolkoztam... *
Kisújbánya.
Idilli közeli falu, míg Óbánya élő, addig ez szinte a tökéletes üdülőfalucska, a szűk patakvölgyben, az utcán csordogáló forrásvízzel, a német-magyar felirataival, élő és elhagyatott házaival, üveghutás múltjával.
1. Ferde-vízesés
2.-3. Kisújbánya-Neuglasshütte
Bélyegzés után felcaplattam a Cigány-hegyre a kilátóhoz, ahol meglepően sokan voltak. A kilátás a borúsra váltó időben nem volt igazán szép, de viszonylag messzire el lehetett látni. Gyönyörű bükkerdőben ereszkedtem a Szürke-forrás völgyébe, majd rövid aszfaltozást követően a Hidasi-völgy össze-vissza kanyargó patakmedrében találtam magam. Szép ez a völgy. Mikor zöldell még szebb lehet, de én valahogyan most is nagyon élveztem. Az jégbe dermedésből szabaduló, éppen most kiolvadó patak csobogása, az ébredező természet, az avar alól éppen kibúvó kicsiny bimbó amit két idősebb hölgy mutatott nekem, a csivitelő madarak, a Hidasi-forrás friss vize mind mind egy kis ajándék volt. A Csurgó jege is éppen olvadóban, érdekes látvány, de igazán szép totál fagyottan lehetett, azért persze lefotóztam. :-)
1. a Csurgó
2. Hidasi-forrás
3. Mecseknádasd a Schlossbergen álló kilátóból alkonyatkor
Zobákpusztára beérve picit kellemetlen meglepi volt hogy nem volt nyalóka a dobozban, a másik bélyegzési lehetőségre már nem volt időm, mert a mellettem elhúzó pécsi busz egy rövid sprintre késztetett, így aztán pecsét majd legközelebb. Nagyon szép és jellemformáló gyaloglat lett ez.
Hazaérve, a neten rákeresve és elolvasva a teljes verset szinte bizonyos számomra hogy azt a filmből ismert, magányosan élő hölgy tehette ki kicsiny Óbányai templomocska ajtajára.
Ha nem jön újabb fagy, a felszáradásig nem igazán élmény túrázni. Sajnos kora tavasszal van egy időszak (szerencsés esetben is 2-3 hét) amikor nem szívesen megyek az erdőkbe. Az átfagyott talaj nem szívja még el a vizet, a megolvadt felszín pedig csúszik mint a veszedelem.
De jövő hétre ismét fagyokat ígérnek, talán szerencsétek lesz!
Vannak ilyen igényes jelzések is, de az a tapasztalatom, hogy a folyamatosan ismétlődő jelzések frissítésével, karbantartásával hadilábon állnak.
hobo-bobo
Van igazság abban amit mondasz! Néhány éve felvállaltam a Magyar Zarándokút felmérését és felrajzolását, ezért áll a figyelmem központjában.
Az a véleményem, hogy az "áhítattal" járt természetjárás önmagában is egy "zarándoklat". Nekem nem jelentett semmilyen különleges többletet a zarándokút járása bármelyik kéktúra bejáráshoz képest. Minden túrámon csodálom a természetet, és annak teremtőjét is.
Szombaton megvolt a Börzsöny. Nem ajánlom, NHH-Királyrét. Ketten 6 tiplit nyomtunk, olyan szinten csúszik, hogy nem tudsz megállni a lábadon. A folyó vizek mennyiségéről nem is beszélve. És még nem volt sár, ami ezután jön!!
Nem is gondolom hogy szükség van ennyi zarándokútra.
Ez az STM nekem múltkor erős fejtörést okozott, sosem érdekeltek a zarándokutak, így nem ismertem, csak a betűket láttam a fákon.
Amint látom nem vagyok ezzel egyedül, sőt.
Sokszor még a gyakorlottabb erdőjárók sincsenek tisztában ezzel a sokféle jelzéssel, hogy mik is akarnak ezek lenni, pláne azok akik csak alkalmanként mennek kirándulni a természetbe.
Egyszerűen felesleges és megtévesztő ilyen sokféle út létrehozása.
Azt ugyan nem tudom ezeket az utakat mennyien járják be, de nagyobb összeget tennék rá hogy a teljesítők száma a felfestők számához konvergál.
Persze lehet ezzel vitatkozni, nekem ez a privát véleményem.
Tegnap elvetődtem a Gerecsébe, gondoltam, ennek kapcsán alaposabban is megnézek egy-két ottani útvonalváltozást. Szárligetről indultunk neki a távnak a túratársammal, már rögtön a faluvég után beleakadtunk az elsőbe. Még a régi útvonalon léptünk be a kefe sűrűségű fiatal erdőbe, de aztán pár száz lépés után egy útelágazásban jobbra fordulva már az új útvonalon ballagtunk tovább. Egy meredek ösvényen értünk fel a Halyagos lapos hátára, itt aztán az ösvény egy földútba torkollott. Utunk végighullámzott a széles dombgerincen, irtásfoltok mellett kanyargott egy darabig, elhaladtunk a Zuppa-tetőre vezető Khrsz elágazása mellett, aztán az addigi délkeleti irányból észak felé tértünk. Kiadós erdőjárás végén kezdődött az ereszkedés, ami kitartott egészen az M1-es autópálya alatti gyalogos aluljáróig.
Gyalogúton a Halyagos oldalában
Itt már elértük a dombháton kanyargó és hullámvasutázó földutat
Irtásfoltok között
Gyalogos aluljáró az autópálya alatt
Átballagtunk a egérlyukra emlékeztető hosszú folyosón, aztán pár lépés után a Hangistálló mellett értük el Nagyegyházát. Pár lépést a főutcán ballagtunk, de aztán balra tértünk és a hosszú Gesztenye sor vadgesztenye fasora mellett a keskeny járdán ballagva hagytuk magunk mögött a települést. Az utolsó házak mellett értük el az útelágazást, az itt kezdődő keskeny aszfaltúton indultunk tovább északnyugat felé, majd lepusztuló gyárépületek mellett, ahol ez az út észak felé hajlott, mi egyenesen mentünk tovább. Hamarosan meg is érkeztünk a tavak mellett álló magányos tanyához, aminek a sarkán találkoztunk az OKT korábbi útvonalával. A GPS szerint ez az útvonalváltozás több mint 2 km-rel növelte meg a bejárandó útvonalat.
Az aluljáró a túlsó oldal felől fényképezve
A Hangistálló mellett értük el Nagyegyházát
A Gesztenye sor
Lepusztult gyárépületek az útelágazás mellett
A másik útvonalváltozás ennél sokkal szerényebb méretű, ott értük el, ahol Tornyópuszta felől kiértünk az országútra. Régebben pár száz lépést az aszfaltút szélén kellett kutyagolni, de most a betorkolló keréknyomokkal srégen szemben már rögtön elindult az ösvény befelé az erdőbe. Az eléggé kanyargós gyalogút átlagban tartotta a délnyugati direkciót, egy meredekebb, gatyafékes lejtőt követően érkeztünk ki rajta a Bodza-völgy mezejének északi sarkára. Innen már a régi útvonalon értük el a koldusszállási pecsételőpontot.
Gázlóviszonyok az országút szélén, szemben a továbbinduló ösvény kezdete
ez pl. cca. 10 milkó
