Lehetőségeinkhez mérten segítünk meghatározni talált gombáidat, de ne feledd, az itteni rábólintás nem pótolja a szakellenőri vizsgálatot. A vadon termett-szedett gombát mindig mutasd be szakembernek!
Ha szabad elárulnom kedves gombászoknak, hogy Szeged mellett van egy kiváló óriáspöfeteg lelőlehelyünk. Utóbbi években sajnos nem jártunk sikerrel a csapadékszegény időjárás miatt. Jó lenne kinézni, dehát kevés a szabadidő. Homokos vidék, nyárfák, bakhátak. Írtam már róla itt, ha jól emlékszem. Az óriáspöfeteg-mező sajátsága, hogy rengeteg vadkender van arra.
Tehát igaz lehet a nitrogén-gazdagság. Ezt nem tudtam így idáig, köszönöm szépen.
Én kicsiket találtam a hétvégén, nagyjából akkorák voltak mint egy kilyukatt gumilabda. Három volt egymás közelében. Nagyon szépek voltak, sajnos nem volt nálam fényképezőgép.
Pedig létezik, én egyszer láttam _tömegesen_ élőben Győr-Sopronban, úgy néztek ki, mint sok új, fehér focilabda. A nagyobbakat a helyiek nem is tudták felrakni a bicikli csomagtartójára :-). A lényeg: nitrogénben gazdag talajokon nő.
Óriáspöfeteg szerintem a mesében létezik.
Mutogattak fényképeket mindenféle könyvben,
a piacon látam nagy fehér párnákat,
meséltek talicskás kirándulásokról,
láttam csonkokat a Bükkfensíkon,
-esküdtek arra, hogy a maradványa,
de amíg nem látom és szedem ott "in situ"
nem hiszem.
bd
Sziasztok!
Hát én nem voltam olyan szerencsés , mint
a Kopáncsi cimbora.
Én a legelőt választottam , és kb 10 Km-es
sétával 30 deka gombát találtam .
Csiperke , szegfügomba , bimbospöfeteg volt.
Találtam ezen kivül sárguló csiperkét ,
és tarlogombát is , de ezekből sem sokat.
Azt mondod Kopáncsi , hogy óriáspöfeteget is
találtál?
Van egy jó pöfetegelő helyem , szerda délután nyilván
megnézem.
Sok-sok esőt követő langyos idő becsábított bennünket az erdőbe. - Hátha véletelnül találunk néhány Nagy őzlábgombát! - Nos, annyiféle gombát találtunk vasárnap, hogy nem is akarjuk még most sem elhinni. Íme a lista. Kétkedőknek: kincseinket mikológus barátunk ellenőrizte. A gombákból általánosságban véve, néhány darabot gyűjtöttünk, a többit a termőhelyen hagytuk.
Változékony pöfeteg, Csoportos csiperke, Nyárfa érdestinorú, Nagy őzlábgomba, Kis lilapereszke, Ligeti csiperke, Óriáspöfeteg (3 db, egyenként olyan 30 dkg-osok), Tüskés pöfeteg, Tarló őzlábgomba, Pecsétviaszgomba, Lepketapló, Karbolszagú csiperke, Barna csengettyűgomba, Erdei szömörcsög (boszorkánytojás, 1 db), Pihés laskagomba (???, vöröses-barnásszínű kicsi laskagomba, könyvben nem leltem, mikológus barátunk határozta be ezen a néven), Kékhátú galambgomba, Hánytató galambgomba, Korallgomba (sárgás), Május pereszke(!, 1 db), Árvégű fülőke, Bunkóslábú fülőke, Dióízű galambgoba, Áltrifla, Sereges tintagomba. Bizonyára kihagytam néhányat. Felénk nem nagyon van sok és sokfajta gomba (Szeged), ezért külön öröm volt, hogy most végre ilyen szerencsések voltunk. Lehet, hogy túlzásnak tűnik, de tény, hogy az utóbbi 3 évben összesen nem láttam pl. annyi Nagy őzlábgombát, mint a tegnapi napon.
Az utóbbi időben nagyon fájt a szívem, amikor a híradásokat olvastam. Most ugrál örömében. Végre erre is van sok és sokfajta gomba, nemcsak az Őrségben vagy a Pilisben!
No visszaértünk a nagy utazások után és most sejthetően nem is utazunk el legalább 3-4 napig :)) tehát tudok mesélni.
Az első nagyobb kör Erdélyben volt- majdnem egy hónap- rengeteg élménnyel. A második Csehország még furibb kalandokkal.
Melyikkel kezdjem?
A máriatövis-kivonatokat régóta használja mind a népi, mind a hivatalos gyógyászat a máj regenerációjára. Főként az alkohol okozta májkárosodás esetén (Mecsek majvédő tea), de Hepatitises megbetegedések utókezelése gyanánt is. Ennek ellenére, gyilkosgalóca mérgezéseknél nem csodaszer! Ilyen esetekben kritikus a tünetek jelentkezésétől számított 1-2 nap. Ha a mérgezett nem jut időben korházba kiszárad, vagy a folytonos hányás-hasmenés következtében fellépő sokk-hatásba hal bele. Ha ezt a szakaszt túlélte, akkor jönek a májkárosodás következtében fellépő tünetek, ami közül a legveszélyesebb a májkóma. De ne feledkezzünk meg a vesét ért károsodásokról sem. Úgy, hogy van mibe belehalni. A legrohadtabb az egészben, hogy a méreganyagok, az epén keresztül folyamatosan ürülnek vissza a véráramba, megkötésük kissé komplikált. Ezért a mérgezés harmadik szakasza a folyamatos májkárosodás, ami a mérgezéstől számított 5-6 éven belül az élettel összeegyeztethetetlen mértéket öltöt. Azt hiszem, a sylibi használata erősen növeli a második, és harmadik szakasz túlélési esélyeit, illetve a minél tökéletesebb gyógyulást.
De azért inkább ne kelljen kipróbálnunk.
A földtoló galamgombáknál néha feltűnő lehet ez a kékeszöld sáv a lemezek és a tönk találkozásánál, a már említett homepage-en pont ilyen példányok fényképei láthatók jelenleg (Dobogókőn csodáltuk meg mindezt).
A kostolgatásokat én inkább nélkülözöm. Az egyedüli amit még meg szoktam nézni az a galambgomba. Azt is csak akkor, ha szemmel láthatóan nem lehet megállapítani, hogy melyik faj (jól megkülönböztethető a dió ízű, kékhátú, varaszöld, fűzöld, büdös, földtoló), és nincs jobb ehető gomba az erdőben.
Remélem azért a mérgező galóca-féléket (gyilkos, citrom, párduc) nem szoktad eszegetni!
Ha már itt tartok, akkor egy-két jegy amit érdemes figyelni:
A szürke galóca (ehető) gallérja bordázott (olyan, mint a rakott szoknya), nagyon finom a bordázottsága. A hozzá nagyon hasonlító párducgalóca (mérgező) gallérja viszont sima.
A kis méretű fehér tölcséres alakú gombák közül a kajsza lisztgomba (ehető) lemezei lefutók, nem egységesen érnek véget a tönkön, míg a viaszfehér tölcsérgomba (mérgező) lemezeinek vége a tönkön egy kört alkot.
A nagyméretű fehér töcséres alakú gombák közül pedig úgy lehet megállapítani, hogy földtoló galambgombáról van-e szó, hogy a lemezeit magad felé fordítod, és a tönkénél fogva forgatod, ekkor a lemezek között egy halvány kékes színárnyalatot kell látni. A többi ilyen típusú gombánál nincs ilyen szín.
Na ez az, sőt abban sem voltam biztos, hogy tényleg azt találtam amit mondott. (érdekes, amikor a begönygyöltszélű cölöpgombát, meg a párduc galócát egy kosárba szedtem vargányával, akkor a Szombathelyi vizsgáló nem vette el az egész cuccost)
A borsos tinórukat is lenyúlta, pedig az fűszernek is jó. (bár ezeknek a kalapja 8-10 centis volt, ami nem egy tipikus borsoso méret, a többi jegy stimmelt, kicsit csíptek, de nem annyira mint egy kis borsos)
Ezt a vörös vonalas dolgot nem ismerem, majd ezentúl ezt is nézem. A legtöbb gombából ki szoktam csippenteni egy darabot, hogy ízpróbát tegyek - Rimóczy prof. mondotta, hogy lehet ezt csinálni szájában egy kénvirággombával - de ezeknél nem láttam vonalat, bár nem is figyeltem. Kékülés az volt.
Úgy 2-3 éve egy gombavizsgáló (nem a muszájból csináló fajtából) felvilágosított, hogy mit kell nézni a változékony tinórunál, hogy biztosan azonosítani tudjuk. Tehát, ha felmerül a gyanu benned, hogy a kezedben lévő gomba változékony tinóru, akkor le kell vágni egy darabot a kalapjából úgy, hogy a húsát és a csöves részét is átvágd. Ekkor a két réteg határán (hús és csöves rész) 1-2 másodperces időtartamra meg kell jelennie egy vékony (kb. 1 mmm-es) vörös vonalnak, majd ez a vonal eltünik. Azóta már többször ellenőriztük ezt az elméletet, és működik. Egyébként, szerintem nem kobozhatta volna el a változékony tinórut, csak fel kellet volna hívni a figyelmed, hogy 20 perces főzés szükséges, és 3 napig nem szabad szeszes italt fogyasztani, mivel olyan anyagot tartalmaz, amely gátolja a szervezet alkoholbontó képességét, és ez az anyag aránylag lassan távozik az ember szervezetéből.
Jól megfőzve elvileg a sátántinóru is ehető, bár ezt a legtöbb gombás könyv tagadja és a gombavizsgálónak is el kell koboznia. A változékony tinóru is csak nyersen mérgező plusz mellé nem szabad alkoholt inni. Amúgy egy csomó ehető tinóru ehető, pl. a sárgahúsú vargánya, a bíbor tinóru stb. amiket a hétvégén találtunk. Sajnos a piaci gombavizsgálók egy része igencsak kontár.
üdv,
Curtis
Nógrágban voltunk, ugyanis füles jött hogy ott nagyban megy a vargányázás. No: találtunk első nap pár darab nyári vagányát, pár érdestinórút.
Második nap belebotlottunk egy hatalmas telep szémunkra ismeretlen vargányába, a legnagyobb negyed kilós volt. Erősen kékül, világos-narancsos-pirosas (2 nap után határozottan pirosodott a tetejük) tönk sárgás-vöröses nagy hálózattal. A gombák egyik felénél a csövek sárgás-pirosak, a mésik felénél erősen pirosak voltak.
Na és most jön a szomorú vég: elvittem az egész kosarat a nagycsarnokba és a gombavizsgáló elvette az egészet (kb 5 kiló) mivel szerinte változékony és sátántinórut sikerült szedni. Azt is mondta, hogy ami tinórú kékül az nem jó (épp most zabáltam be aranytinórúval ami kékül rendesen).
Megnéztem könyvekben és van 1-2 fajta még ami kékül de jó és a változékony is ehetőnek mondott.
A következő szedést már biztos nem viszem ide, nem bízom bennük.
Viszonylag öreg erdő volt, főleg bükkfákkal, de elegyesen tölggyel és gyertyánnal. Végig hegyoldalban (gyakorlatilag egy völgyben, de nem az alján) gombásztunk, 4 helyen is találtunk bíbor tinórut, a nyári vargányákkal együtt fordult elő, a talaj teljesen azonos volt.
Pár hozzászólással ezelőtt írtam, hogy Abaligeten meg a gyökeres és változékony tinóruktól 10 méterre nőttek a bronzos vargányák, és egy nyári vargányát is találtam a közelben. Üdv:
Ez semmit sem jelent. Ha nem a tetőn volt, akkor milyen fa volt fölöttük, és azok milyen öregek voltak? A föld összetétele azonos volt?
Ahol hétvégén gombásztunk, ott is voltak érdekes váltások. A hegy egyik részén szépen nőttek a vargányák, érdetönkű tinóruk és a recéstönkű tinóruk; ezeken a területeken nem volt más tinóru. A hegy másik részén eltüntek ezek a tinóruk, és helyettük megjelentek a változékony tinóruk és a sátán tinóruk. A hegy harmadik részén pedig egyáltalán nem nőtt semmilyen tinóru. A növényzet kb. ugyanaz volt.
Ha a talaj eredetileg meszes volt, de a növényzet hatására kisavanyodott, akkor az alacsonyabban fekvő részek lehetnek savanyúak, míg a magasabban fekvő részek megmaradhatnak meszesnek.
Igen, ez igaz, szerintem is inkább bíbor tinóru, de még egy bizonytalansági tényező van: a gombák kalapja (amint az a fotóink egyikén is látható) nyomásra, tapintásra lassan feketedett, ez pedig tudomásom szerint a bíborvörös tinóru határozóbélyege. A kalapszín viszont nem volt vörös, bár a standard (világos-rózsás) bíbor tinóru-kalapnál kissé sötétebbnek tűnt. Tényleg, hogy lehet az, hogy egyes, állítólag meszes talajon növő gombák (bíbor t., sátán t.) a beszámolók alapján savanyú (illetve a többi gombafaj előfordulása miatt valószínűsíthetően savanyú) talajon is vidáman előjönnek?
Amit az Őrségről mondasz, az igaz, most jártam, igaz nem ott, hanem egy, tőle közvetlenül délre fekvő zalai faluban, és panaszolták, hogy a nagy esők szinte teljesen elkerülték őket, komoly szárazság van, nem is tudnak gombászni (Rédics, Lenti környékéről van szó)
Tényleg gombaözön volt a hétvégén, a nyári vargánya gyakorisága minden képzeletet felülmúlt! (Azért úgy szeretnék egyszer sok rókagombát, császárgalócát és a sátántinórut (!)találni és persze enni...) Meg tudnád nézni az előző hozzászólásomban megadott honlapon azt a vörös hálózatos tönkű tinórut? Még mindig nem tudom eldönteni, hogy bíbor (B. rhodoxanthus) vagy bíborvörös (B. Rhodopurperous) tinórukat találtunk.
üdv,
Curtis
