Most csak egy rövidet tudok válaszolni, mert dolgoznom kell(ene).. ;-)
5,09-es TSH-ra nem igazán szoktak hormonpótlást felírni... Ez annyira picivel lóg ki a referenciatartományból, hogy szinte elhanyagolható. Mi volt a "szerintem alulműködött" tünete nálad?
Csak összehasonlításként írom: nekem 12-es TSH-ra azt mondta az orvosom, hogy ha nincsenek tüneteim, akkor nem kell vele foglalkozni. Igaza is volt! Aztán rá egy évre már 15 lett, és akkorra már eléggé nyilvánvalóak voltak a tüneteim: iszonyú fáradtság, vasfelszívódási problémák, stb. stb.
2007. augusztus. Saját kérésre az üzemorvos elküldött TSH és T4 vizsgálatra, mert szerintem alulműködött a pajzsmirigyem. A leletek többé-kevésbé igazoltak. (TSH 5,09 (0,46-4,68); T4: 6,99 (10,0-28,2))
Az üzemorvos ezzel sok mindent már nem tudott kezdeni - mondván nem a szakterülte. Szerinte nem is nagyon kell ezzel foglalkozni.
Felhívtam két db endokrinológust, mindekttőjök szerint kezelni kell. Egyikőjükhöz el is mentem.
Ott ismételt vérvétel eredménye (2007. szeptember) TSH 15,2 (0,27-3,75); T4: 8,2 (9,00-21,00)
Egy hónap alatt hetente emelt adagban L-Thyroxin-t kaptam 0,075 mg/napra álltam be a szedéssel.
Kontroll vérvétel 2007. december vége: TSH: 0,326 (0,4-4,0) ide a háziorvos küldött el, T4 lelet nem volt.
Az előző hozzászólásba baírt lelet az utolsó.
Ide viszont azért mentem el, mert 6. hete baromira fáj a szemem. Mintha bele ment volna valami, de a szemész semmit sem tálát, csak karcolásokat.
Szerinte ennek már rég be kellett volna gyógyulnia. 4. hét után el is tűntek a tünetek pár napra. Ez előtt pár napig nem szedtem a tablettát. Amikor újra elkezdtem szedni, ismét jelentkezett a tünet, azaz nem tudom kinyitni a szemem.
Pont a múlt csütörtökön voltam utoljára a szemésznél, aki szerint teljesen rendbe jött a szemem felülete. Na másnap reggelre akapartam a falat megint.
Lehet, hogy egyszer valamikor belement valami a szemembe, de hogy ennyiszer nem, az biztos. A gyógyszer szedése és nem szedése közben az időközben meglátogatott szemészek különböző cseppjeit próbáltam, így nem tudom egyértelműen a gyógyszerhez kötni a faájdalom elmaradását. Jelenleg csak műkönnyet teszek bele, azt is gyógyszertárit, amiben nincs tartósítószer. igyekszem nem öngyógyítani, de szerintem a gyógyszer okozza a szemem tüneteit.
A szemdoki szétteszi a kezét, fogalma sincs. talán igen, talán nem a válasza. Az endokrinológus az utolsó leletemre még nem reagált, alőtte ő sem nagyon tartotta lehetségesnek, de azért elküldött a laborba, lévén új tünet lépett fel.
Szóval ennyi a csavar a történetben. A szememet pedig már kezdem nagyon unni.
Az egyik szinte minden reggelre nagyon fáj, délre, kora délutánra rendbe jön, de ahomályos marad és fényre nagyon érzékeny, a másik szemem pedig az elmúlt hat hét folyamán eléggé lefárast ahhoz, hogy délutánra meg az is kikészül. és nem nagyon tudok már kihez fordulni.
Kíváncsi vagyok, szerintetek, csak bebeszélem magamnak, hogy a gyógyszer a "hibás", vagy lehet ennek valóságalapja is.
Hozzáteszem, nincs problémám a gyógyszer beszedésével, fél éve minden nap beszedtem a napi adagot, és eddig más mellékhetást nem tapasztaltam.
Sejtésem szerint lesz a történetben valami csavar ;-), mert az eredmények nem mutatnak különösebb eltérést. A TSH ugyan nagyon enyhe túlműködésre utal, de ilyen pici eltérésnél (főleg, hogy a két másik érték abszolút jó) nem is szoktak gyógyszeresen beavatkozni. Azt még jó lett volna tudni, hogy szedtél-e alul- vagy túlműködésre gyógyszert a vizsgálatot megelőzően.
Van egy hosszabb pajzsmirigyes történetem. De első körben azért, hogy az események ne befolyásoljanak, a múlt heti leleteimmel kapcsolatos véleményetekre lennék kíváncsi.
Szia! Mióta szeded az egész tablettát? Amúgy nem túl régen, ha jól olvastam vissza, nekem az első néhány napos szívdobogásos tünetek után több hónap volt, mire tényleg más hatást is éreztem. Fogyni is kb 5-6 hónap után sikerült, elég komoly diéta+mozgással. Na, elővettem a papírjaimat (most voltam pajzsmirigy ambulancián, még elöl vannak) : 2003 okt.-ben szedtem be az első szem tiroxint életemben (25ug), 2004 ápr.-ra két lépésben 75 ug-ra emelték, akkor sokáig maradt, és abban az évben tudtam rendesen fogyni is (diéta, mozgás). Utána egy időre megállt minden, meg a kitartásom is, 2006-ban emelték 100-ra, most ennyit szedek (kis kitérővel, mert terhesség alatt több kell :). Ami azt illeti, a súlyom szépen visszamászott, de egyértelműen nem a hormonok, hanem az életmódom a hibás.
Na ezzel nem akarlak ám hibáztatni, csak szvsz még simán kéne neked pár ellenőrzés, pláne ha a pajzsmirigyed éppen gyulladásban van, romolhatott tovább, és ha nem, akkor is a szükséges tiroxint is csak kísérletezgetéssel tudják beállítani, nem egyszeri alkalommal. Úgyhogy utoljára leírom az én válaszomat a kérdésedre, miszerint menj orvoshoz.
Én eddig nem nagyon híztam, ezért túl sok ilyen _saját_ tapasztalatom sajnos nincs, de mások írták, hogy nem elég a gyógyszer. Főleg, ha már valaki előtte meghízott (úgy értem: mielőtt felismerték volna az alulműködését). Rengeteg mozgás, torna is kell, nem elég a visszafogott étkezés. :-((
Én mostanában kezdem észrevenni, hogy felkúszott 2-3 kiló. :-( Régebben ilyenkor beiktattam 1-2 nap joghurt, gyümölcs, zöldségnapot, azonnal lement 1-2 kiló. Most már jó ideje próbálkozom, de meg se mozdul. :-( Közben több, mint 1 éve teljesen normális a TSH-m. Éppen most próbálkozom valahogy bejutni a szakrendelésre, mert a háziorvos nem kérhet T3, T4-et a laborban. Ill. hiába x-eli be, ha jó a TSH, azt a vizsgálatot ilyenkor rögtön negligálja a labor. :-( Pedig kíváncsi lennék rá, hátha létezik olyan, hogy normál TSH mellett is alultermelés van...
Zitka, egy gyors kerdes szedem a gyszert egy egesz tabit kibirok mar egy nap, viszont hizok mint a diszno.. :-((( nem jon ram semmi cuccom, holott nem eszek sokat es a doki is azt mondta fogyni fogok:-((( teljes ketsegbeeses van.. mit tegyek??..
Sziasztok! Végre megérkezett a laboreredményem, és azt igazolja, amit érzek is: az FT3 és FT4 teljesen jó, a TSH meg szinte épp olyan alacsony (0,009), mint amióta legutóbb kiújult a túlműködés. Kíváncsi vagyok, ez vajon mitől fog helyreállni, ha egyáltalán - vagy inkább ez fogja majd a túltermelésre idővel ismét rábírni a pajzsmirigyet? Legutóbb csak annyit mondott az orvos, hogy egy év alatt áll be a végleges állapot, addig még bármerre is alakulhat a jelen állapotom az alulműködéstől a kiújuló túlműködésig. A közérzetem egész jó, végre elkezdtem hízni is, ami eléggé rám fér, mert az amúgy is alacsony súlyomból jó pár kiló lement, mióta újra túlműködöm. Szóval én Babanccsal ellentétben kemény hízókúrán vagyok. Metot én sem szedek már hónapok óta, és most egy ideje végre nem is érzem komolyabb hiányát - a negyed szem béta-blokkoló elhagyásával kísérletezem épp, mert elég alacsony a pulzusom (60 alatt), de úgy érzem, amikor kihagyom, újra jelentkezik egy kicsit az a hajszolt, feszült idegállapot, amitől legjobban szenvedtem a túlműködés során, míg a bétablokkoló mellett nyugodt, kiegyensúlyozott vagyok, és az alcsony pulzus sem zavar. Úgy látszik, a hajszoltságot a TSH okozza, de érdekelne, hogy a pulzus vagy a pulzusszabályozó és a nyugalom hogy függ össze.
A lányom 14 éves, még azért van pár szép évünk együtt, úgy remélem. Nálatok hogy van ez? És amúgy hogy vagytok? Remélem, virultok:)
Örülök, hogy már jobban vagytok! Komoly beavatkozáson vagytok túl, persze, hogy a szervezetnek utól kell érnie magát. Babancs, te viszont légyszívesen kíméld magad egy kicsit jobban! Nem kell egy héttel a műtét után tavaszi nagytakarítást csinálni, inkább pihikézzél. Szasszo! Neked mennyi idős a gyermeked? Mikor lesz kész a leleted? Írtátok, hogy még egy év is kell ahhoz, hogy beálljon a normál pajzsmirigy működés. Addig meg működik úgy ahogy? Ezt nem nagyon értem.
Köszi, már határozottan jobban vagyok. Kicsit túlpörögtem aznap, talán műtét után pár nappal még nem kellett volna takarítgatnom, meg főznöm..:(
Ma már kint voltam sétálni, egy kicsit pánikoltam az elején, de aztán elmúlt.
Olyan érzésem van nekem is, mintha keresné a pajzsmirigyem önmagát:)..mondjuk nem csodálom, egy ekkora beavatkozás eléggé feldúlta a működését.
A pulzusom tegnap is, ma is még elég szapora volt, 100on felül. Igyekszem "spórolni" a béta-blokkolóval. Jó lenne egy gyógyszermentes élet!! Legalább a Metot nem kell szedni.
A nyakam még elég csúnya, a seb alatt tiszta kék-zöld, felette meg a bőr felhajtása miatt apró véraláfutások vannak. Viszont nincs a strumma, csak szép sima nyak.
Fizikai fájdalom már 2 napja szinte semmi sincs. Mondjuk már műtét napján simán felültem az ágyban és kimentem wc-re..
Ami furi, mintha kicseréltek volna, hogy állandóan fázom -láztól függetlenül is. Lehet hogy ez ilyen látens alulműködés-szerű tünet lehet?
A falási rohamaim megszűntek. Ezt a 6 hetet, míg rendeződik a hormonháztartás, kihasználom egy kis fogyózásra. Egész jól haladok.:)
Várom a szövettan eredményét, elvileg holnap már meglesz.
Hogy vagy? Sajnálom, hogy belázasodtál meg bevérzett a nyakad. Tudsz most már eleget pihenni, kímélni magad? Bízzunk abban, amit Gabcsy mond: hamarosan fitt nőcik leszünk! Az érdekes, amit a pajzsmirigy önálló életre keléséről mondtak neked - eddig nem is értettem, hogy tudtommal mindig sokat kivesznek műtétnél, akkor miért nem olyan gyakori utána az alulműködés. Érdekes lenne tudni, hogy az izotópkezelés után is van-e valami ilyesmi. Tegnap azt mondta az ovosom, hogy az izotóp már nincs bennem, de még bárhogy is alakulhat a működésem, egy év kell nagyjából a végleges állapot kialakulásához. Most egyébként - mint várható volt - ő is csak konstatálta az elmondásom alapján, hogy nagyjából normalizálódhatott a hormontermelésem - további majd a laboreredmény alapján (amiről fogalmam sincs, mikor lesz meg).
Mastodynon-cseppeket én is szedtem, ez homeopátiás szer, de kifejezetten csak a mellfeszülést, -fájdalmat csökkenti (a neve is erre utal), ami szintén lehet premenstruációs tünet.
Gabcsy, jó, hogy neked is rendben vannak a leleteid: remélem, te is csatlakozol majd hozzánk a fitt női klubba!
Nekem a premenstruális problémáimra Mastodynon-cseppek vannak itthon. Mondjuk nem használom..Lehet nem is kapható recept nélkül, nekem adtak.
Rólam: tegnap lázas voltam. Nem volt túl magas, de nehezen ment le és nagyon fáztam. A nyakam tiszta kék, valószínű bevérzett a tegnapi fürdés után. Kicsit letisztogattam a seb környékét, lehet nem kellett volna.:(
Ma nem túl jó a közérzetem, 117es pulzust mértem, eléggé szédülök. De hát ugye nem azonnal rendeződnek ezek a dolgok..reménykedek a teljes gyógyulásban.
Örülök, hogy túl vagy rajta és ilyen hősiesen viselted a műtétet. Tényleg sok pihenésre lenne szükséged, ami egy pici mellett nem igazán megoldható, de próbálj segítséget kérni a szeretteidtől. Én ma voltam dokinál, teljesen jó a leletem. Szedem tovább a fél Metot és 1 hónap múlva kontroll. Szasszo, köszönöm a tanácsot. Megvárom a következő ciklusomat és ha nem változnak a menses elötti tüneteim, kipróbálom a javasolt gyógyszert. Kíváncsi vagyok hogy alakulnak majd az eredményeitek. Repülnek a napok és ripsz-ropsz teljesen gyógyult, boldog csajok lesztek!!! Ezt kívánom Nektek!
Nekem azt mondta az endokrinológus, hogy 6 hét a műtét után, mire egyáltalán történik valami hormonális szinten. Addig nem értékelhetőek az eredmények.
Egyébként vérnyomás-pulzus téren már most érzem a pozitív változást. Egész jók az értékeim gyógyszer nélkül.
Bátorság? Kedves tőled, hogy ezt mondod, de hidd el, nagyon féltem, szorongtam a műtéttől. Pedig aztán a legutóbbi műtétemhez, császármetszéshez képest elenyésző a fájdalom. Mondjuk az altatást szívesen kihagytam volna..
A sors fintora, hogy azon a napon mikor hazajöhettem, apósom meg bekerült a kardiológiára infarktus-gyanúval. A férjem most szaladgál be hozzá, én meg alig tudom ellátni a gyereket. Félek hogy az emeléstől szétnyílik a sebem. Úgyhogy elég körülményesen tudom ellátni, ha épp nincs segítségem.
Örülök, hogy te jobban vagy. Nekem a sebész azt mondta, hogy a pajzsmirigy "tudja a dolgát". Kb. 5-6 hónap alatt állítja be magát olyan hormonális szintre és műtét után akkorára termeli ki magát, ami az adott egyén szükségleteihez kell. Hát így legyen.:) Az alulműködéstől nem tartok..ha választhatok, akkor inkább az, mint a túlműködés..
Döbbenet, hogy nekünk csak pár normál nap volt, te meg eközben hősiesen túlestél egy műtéten, és már újra itt vagy! Az elmondásod alapján tényleg nagyon bátornak látlak, én biztos nagyon féltem volna a műtéttől; a sok hányás meg a frissen metszett nyakaddal igazi csemege lehetett még hozzá! De ha minden ilyen szépen halad továbbra is, biztos egy-kettőre felépülsz teljesen. Arról tudsz valamit, hogy hormonálisan mire számíthatsz most? Az tűnne logikusnak, hogy ilyenkor szinte azonnal megszűnik a túlműködés, de ez csak az én laikus okoskodásom. Mikor mégy endokrin kontrollra?
Én egészen jól vagyok, épp egy hónapja volt a kapszulabevétel, és azóta folyamatosan érzékelhető volt a fokozatos, lassú javulás, most meg úgy érzem, valami egészen minimális szintű lehet a túlműködésem, de ezt az állapotot kifejezetten szeretem is: egy negyed bétablokkolóval az égedta világon semmi kellemetlen tünetem sincs, viszont kellően aktívnak és pozitívnak érzem magam (ez normál működés mellett nem mindig mondható el rólam). Na jó, a teherbírásom nem javult, de hát ahogy írtátok, az állapotunk teljes regenerálódásához legalább annyi idő kell, mint amennyi a betegséggel eltelt (azt hiszem, ezt Solymosi doktor írta) - hát, ez elég gáz, mert én 6 éve kezdtem a dolgot... Mindenesetre szívem szerint valahogy mostanában fel is függeszteném az izotóp további hatását, de hát ez persze nem lehetséges, úgyhogy számomra most jön az igazán izgalmas része a dolognak, hiszen nekem az igazi mumus kezdettől fogva az alulműködés volt, ennek lehetősége miatt nem vállaltam korábban egyik beavatkozást sem. Vajon meddig megy még lefelé a hormontermelésem? Holnap megyek kontrollra, biztos lesz vérvétel is, de szerintme ebből még nagyon okosak nem leszünk.
Gabcsy, amikor írtam, hogy mennyire befolyásol engem a havi ciklusom, rosszul írtam ugyan, de én is arra gondoltam, hogy a vérzés előtti két hétben vagyok nagyon vacakul, igaz, kicsit másképp, mint te, de az egész közérzetem és a hangulatom nagyon rossz ilyenkor; a menstruációt mint messiást várom már egy jó ideje:) Esetleg próbáld ki a Premens nevű gyógynövényes kapszulát, ez segít a premenstruációs tünetek csökkentésében (csak egy havi adag 2000Ft). Remélem, a mai kontroll igazolja, hogy tényleg rendben vagy.
És Babancs felé is javítanám magam: összekevertem az ajánlani szánt könyv címét, és bár a Betegség mint szimbólum is ugyanazt a témát dolgozza fel, de ez inkább kézikönyvszerű szócikkekben, míg amit tényleg ajánlani akartam, a Lélek nyelve: a betegség c. pedig alaposabban kifejti a témát és gyakorlati tanácsokat is ad. Ha nem is most mindjárt, mert most inkább valami lélekmelengetőt olvass, de a közeljövőben érdemes belenézned, hogy a szép új életed alapjait már az eddigi tanulságokra építhesd. Most jó gyógyulást kívánok neked, és ne hagyd, hogy a lelkiismereted korai munkálkodásra kényszerítsen: hidd el, nélküled is megy az élet, és mindenképpen jár neked, hogy most egy ideig csak magadra figyelj, pihenj, hogy igazán össze tudd magad szedni - a többiek hosszú távú érdekében is!
Igazából csak gyorsan bekukkantottam. Még elég kába vagyok, ma jöttem haza a kórházból. A műtét nem volt egy nagy durranás, sokkal rosszabbra számítottam. Ellentétben az altatás..jó sokat hánytam utána. :cry: Nagyon vérzett a pajzsmirigyem műtét közben, állítólag ez is a hypertireózis miatt volt. Kellett vérzéscsillapító. Az evés jól ment, már műtét napján éjszaka bevágtam egy pudingot, nagyon éhes voltam. Nem voltak nyelési problémáim, darabosat is tudtam enni. A kórházi napok nem voltak a legjobbak, főleg a hosszú éjszakák, meg a nyavalygó szobatársak..de ezt a pár napot kibírtam. Zsibbad időnként a kezem, arra iszom calciumot. A doki azt mondta, hogy nem volt túl nagy a pm-em, 3*osa a normálénak. Mindkét lebenyt csonkolta.
Minden jót kívánok én is Neked Babancs! Mióta nem jártam itt felpörögtek az események és nagyon sok hasznos tapasztalatot osztottatok meg mindannyiunkkal. Köszönöm. Én hétfőn megyek krontrollra és nagyon kíváncsi vagyok az eredményemre. A hormonális változásokat érzem magamon, szerintem most "jól" vagyok, bár amiről már beszélgettünk, hogy a havi ciklusom és az azt kísérő főleg lelki tüneteim nagyon felerősödtek. Magyarul teljesen dilis vagyok előtte már 2 héttel. Azt írod a gyógyulásra is annyi időt kell szánni, mint amennyit a betegség már elvett az életünkből. Ezt már olvastam valahol máshol is. Végiggondolva életemet és ha ez igaz, akkor nagyon hosszú folyamat lesz nálam, mert egyre biztosabb vagyok abban, hogy már a fiam születése előtt sem voltam rendben. (13 éves a kisfiam) Szasszo, te jól vagy? Voltál már konrollon?
Lehet, hogy már holnap megműtenek, ha beférek a "keretbe".
Hogy felkészültem-e rá lelkileg? Hát, szerintem az utóbbi időben mást sem csináltam, mint erre készítgettem magam. Eleinte a parázás a műtét miatt, hogy kell-e ez nekem? Aztán meg a kétségeim, hogy biztos jobb lesz-e utána. Mára már megnyugodtam, és tudatosult bennem, hogy igen, ezt akarom, ez az ami kiutat jelenthet ebből a felborult állapotból. Azt olvastam, hogy ez a betegség a szervezet átmeneti megzavarodása. A teljes gyógyuláshoz belőle ugyanannyi idő kell, mint amennyit elvett az életünkből. Remélem az első lépéseket megteszem a héten..
Biztos fontos a pozitív gondolkodás is a műtét teljes sikerességéhez.
Köszi a könyvet, amit ajánlottál. Szívesen elolvasom. Kedves Tőled és nagyon jól esik, hogy mentálisan is próbálsz tanácsokkal ellátni. Nekem az orvosok részéről főleg az ilyen segítség hiányzik, bár nem is gondolom azt, hogy elvárható lenne.
Most látom, Babancs, hogy pénteken lesz a műtéted! Hogy vagy, felkészültél rá lelkileg? Nem izgulsz? Szerintem az már jó, pozitív kiindulópont, hogy te választottad és akarod ezt az eljárást, és azzal a várakozással fogsz hozzá, hogy utána minőségibb életet élhess. Érdemes átgondolnod azt is, hogy konkrétan milyennek képzeled ezt az új életet, legyen róla egy képed: ezt akarom, erre vágyom. Aztán a műtét jótékony hatásait kihasználva próbáld is megvalósítani.
Ha valóban érdekel, hogy mik állhatnak a betegség hátterében, és szeretnél változtatni ezeken a dolgokon, figyelmedbe ajánlom R. Dahlke műveit, elsősorban A betegség mint szimbólumot. Érdekes, szerintem nagyon hasznos felvetései vannak általában a betegség és konkrétan az egyes kórok értelmezését illetően. Biztos nem kell minden szavát szentírásnak venni, de segíthet abban, hogy felismerd a saját történetedet, és tovább tudj lépni. Majd ha már lábadozol.
Örülök, hogy érzed a javulást. Ez konkrétan miben nyilvánul meg? Jobb a közérzeted? Alacsonyabb a pulzusod?
Köszi az érdeklődést, a kisfiam 8,5 kg. Ahhoz képest hogy 1 kg-san született szépen behozta 1 éves korára az időre született társait. Egyedül a mozgásfejlődése lassúbb a koraszülöttség miatt.
Az egyéb problémák, amikről te is írtál, simán lehetnek a pajzsmirigytúlműxi tünetei. A PCO syndromát sem mondta senki, hogy attól van..hosszas nyomozómunkám eredményeképp jöttem rá. Nekem a pajzsmirigy-gondokkal együtt szemtengelyferdülésem is lett, azt hittem annak idején kifordul a szemem a helyéről. Gondolom ez a Basedow-kór miatt van.
Néha magamat okolom az egész betegség miatt, mikor olyanokat olvasok, hogy a pajzsmirigy-gondok pszichoszomatikus tünetek. Biztos hogy a gondolkodásnak, az idegi állapotnak van köze hozzá. Másnak meg más pszichoszomatikus tünetei vannak.. Nekem erre volt hajlamom. Mindenesetre úgy érzem, ha egyszer valami elromlott, az magától nem jön helyre egykönnyen. Bár biztos létezik olyan, akinek sikerült az autoimmun betegségből kigyógyulnia csak a gyógyszerrel, szerintem nekem nem menne. Remélem a műtét után sikerül minőségibb életet élnem.
Ezek a hormonális dolgok biztos, hogy nagyon összefüggnek. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ha most végre tényleg sikerül rendbe jönnöm a túlműködésből, mi lesz a mellemben a fiboradenómákkal (jóindulatú csomók), amik az évek során szépen lassan kifejlődtek (egyet már ki is kellett venni a mérete miatt tavaly, de most ismét növekedésnek indult egy) - ezek okáról, megelőzéséről semmi okosat nem tudnak mondani, mirigyes mell, hajlam, ennyi a válasz, de van egy gyanúm, hogy nem független a pajzsmirigy-problémámtól (nem számoltam utána, de nagyságrendileg valahogy egyidőben is kezdődhettek), mint ahogy nálad is volt összefüggés. Jó lenne, ha a gyógyulás erre is gyógyírt jelentene, bár szerintem az idei műtétet már nem fogom megúszni. Amúgy a túlműködés frontján érzem már a konkrét javulást, úgyhogy most bizakodó vagyok. Jövő héten megyek végre kontrollra, utána talán laboreredményem is lesz. Mennyi idős a kisfiad, és mennyire tudta behozni a súlylemaradását?
Amikor elterveztük, hogy gyereket szeretnénk kiderült, hogy PCO syndromám van, vagyis mindkét petefészkem tele volt apró kis cisztákkal. Arra nem kaptam magyarázatot, hogy mitől van (lehet hogy a több éves fogamzásgátló szedése okozta). A nőgyógyász műteni akart. Én nem engedtem. Szerencsére több orvos segítségével és az én erőltetésemre megnézték a pajzsmirigy hormont. Nagyon rosszak voltak az értékek. Tüneteim is borzalmasak voltak, szinte ugrált a kezem a remegéstől, izzadtam mint egy ló, meg a 160as pulzus..egyedül ez az utóbbi volt, amitől megrettent az akkori háziorvosom. A többit az idegi problémáknak tudta be..
Szerencsére háziorvost váltottam, na meg nőgyógyászt is. Napi 4 szem Propycilt szedtem és a 2. Propyciles hónapban terhes lettem. A teherbeeséssel elmúlt a PCO sy, kitisztultak maguktól a petefészkeim! Vagyis a pm. volt a ludas..
Nekem peteérésem, se menstruációm nem volt, míg nem kezdtek el kezelni a pajzsmirigyemmel. Szülés óta viszont nagyjából szabályosnak mondható a ciklusom.
A terhességem ahogy vesszük problémamentes volt (bár a magas pulzus, a pánikolás stb. megvolt). Koraszülés lett, mivel a kisfiam úgy tűnik nem nőtt. Nem tudni mi lehetett az oka, talán a béta-blokkoló szedése okozta. Vagy a huzamos stressz, mert végigszakvizsgáztam a terhességet..
Viszont ilyen háttérrel nem szeretnék még egy terhességbe belevágni.
Úgyhogy rászántam magam a műtétre. Nekem elég nagy a pajzsmirigyem, bár engem sosem zavart.
Az valóban furcsa, hogy a magas pulzusoddal nem foglalkoztak ilyen kórelőzmény mellett: úgy látom a fórumokból, hogy a kezelés elején szinte mindenki automatikusan kapja rá a gyógyszert. Azóta egyébként nekem se volt rá szükségem, csak most, mióta nem szedhetem a Metot. Az egyébként érdekes, hogy ha sikerül normalizálni a pulzusomat, a többi tünet (például az idegi jellegűek) sem jelentkezik, vagy csak minimálisan, pedig a betegségem kezdetén ezek nagyon erősek voltak nálam is, többek között szinte pánikszerűek is, ahogy Babancs is írta - hála égnek most ezzel nem kell nagyon szenvednem. Az alulműködésnél neked nem társultak lelki tünetek: depi, érdektelenség, lassú tompaság stb? A kiváltó ok egyébként szerintem végső soron nálam is édesapám - az általad leírtakhoz hasonló- halála volt, bár az jóval megelőzte a betegség jelentkezését, meg azóta tudom, hogy ehhez még ezer más, szemléletbeli, önértékesbeli rossz berögződés is társult mint régről kódolt mechanizmus.
A teherbe esés esélyeiről Babancs biztos többet tud, úgy értettem, ő már túlműködés közben vállalt babát - én ezt nem mertem vállalni, azóta meg szépen kicsúsztam az időből, úgyhogy most már marad nekünk a kis egykénk (már amíg ki nem repül, sajna nem is olyan sokára). A fórumokból az a benyomásom, hogy alulműködéssel igazán problémás teherbe esni, de engem is elgondolkodtatott, hogy még a betegségem előtt vajon miért is nem lettem terhes olyan sokáig. A két hormonháztartás szerintem is nagyon szorosan összefügg (a ciklus hossza is jelzi: túlműködésnél rövidebb, alulműködésnél hosszabb), de én konkrétan is érzem az állapotomon (a ciklus második felében jobban vagyok - persze lehet, hogy ez már a korral jár: egy ideje a frontokat is megérzem, régebben nem tudtam, miről beszélnek az "öregek"). A munkába állás kicsit megzilálta az állapotomat, növelni kellett a pulzusszabályzót, meg jól kipurcantam, de a hétvégi szigorú pihenés kis sétával jól tett - remélem, ezt a hetet már jobban bírom. Szóval érdemi gyógyulás, javulás nincs.
A pajzsmirigyem nekem csak enyhén nagyobbodott meg, és ez is változik (például a Meto is növelheti időszakosan), egy éve normál méretűnek diagnosztizálták. Én persze látom, hogy minden állapotában jóval nagyobb a korábbinál, de nem zavaró, és fogalmam sincs, hogy ebben például lesz-e változás.
Szasszo, nagyon örülök, hogy jobban összességében pozitív változásokat tapasztalsz. Én most a fél Metonál tartok, úgy érzem, most rendben vagyok. A pulzusszámom nagyon magas volt, csak úgy kalapált állandóan a szivem a betegségem kezdetén, de nem akartam és nem is foglalkoztam vele, hogy mennyi. Csak gyakran éreztem, hogy kiugrik a szivem a helyéből. Ez az érzés már régen nincs. Most gyorsan megszámoltam és 80. Én csak azt furcsállom így utólag, hogy ezzel az én esetemben nem foglalkozott senki. Nem szedettek velem szívritmusszabályózót, pedig én ráadásul kisgyermekkorban szívbillentyű műtéten estem át. Arról mit tudtok, hogy a havi ciklussal milyen kapcsolatban van a pajzsmirigy működés? Gondolok én itt arra, hogy a fiam annó 5 évembe került, mindenféle hormonkezelésekkel kiegészítve. Lehet, hogy már akkor fennállt valamilyen szinten a problémám, csak épp nem ezzel kezeltek? Most is tapasztalok változásokat a ciklusomban. Bár napra pontosan működök, de az előjelek mások. Ha erre vonatkozóan valahol találok, vagy tudtok információval szolgálni, megköszönném. Nem értem miért nem tájékoztatnak bennünket az orvosok a bennünk lezajló folyamatokról. Elképesztő, hogy nem hívták fel a figyelmedet a várható tünetekre és a teendőkre. (nem beszélve az idős bácsi esetéről, akit említettél) Én is írtózom a kiszolgáltatott helyzetektől, nem értem az orvosoknak mi érdeke fűződik ehhez. Gyógyúljatok, hogy ne kelljen orvoshoz menni soha többé!
A sebész azt mondta, hogy 10edére csökkenti a méretét (az endokrinológustól úgy tudtam, hogy 5ödére).
A műtéttől magától nem tartok, inkább a hormonrendszeremre gyakorolt hatására vagyok kíváncsi. Hallottam olyan lányról, akinek 6hetes ciklusa lett a műtét után..
Szóval nem tudom, hogy mikor érzem majd először a hatását, vagy milyen érzés lesz szapora pulzus nélkül stb.
A hízástól azért tartok. Azt olvastam, hogy rejtett pm. alulműködés alakul ki az első évben és normálértékek mellett is minimum 5 kg hízás várható. Hát remélem ez nem lesz így. Én a Methotyrin mellett is simán felszedtem kb. 4 kg-t.
Szasszo, neked is nagy a pajzsmirigyed? Mintha írtad volna, hogy megnagyobbodott a túlműködés miatt. Ez vajon hogy fog alakulni az izotóptól? Csökken a mérete?
Gáz, hogy ennyire nem láttak el tanácsokkal. Én is állandóan a béta-blokkolóval kísérletezek, meg a vérnyomásomat méregetem..már úgy utálom.
Babancs, ez aztán a gyors tempó! Örülsz neki, hogy máris túlesel rajta? Arról született már döntés, hogy mekkora részét távolítják el a pajzsmirigynek? Ha minden jól megy, te néhány héten belül megszabadulsz ettől a betegségtől, és biztosan a zavaró tünetektől is. Szurkolok neked, hogy minden jól sikerüljön! Majd jelentkezz néha.
Én is újra dolgozom, bár nem vagyok teljesítőképességem csúcsán, de javul a dolog. Múlt héten baromi rosszul voltam - most már tudom, hogy azért, mert csökkenteni kellett a pulzusszabályozót, csak nem sikerült eltalálnom a megfelelő adagot. Most napi 2xnegyed elég - kár, hogy ezt több napos rosszullét árán magamnak kellett kikísérletezni. Mindenesetre ez azt jelenti (legalábbis gondolom), hogy csökkent a túlműködés is, és ennek nagyon örülök. Az azért elképesztő, hogy mennyire nem láttak el bennünket egy szemernyi információval sem arra az egy hónap orvos- és Metothyrinmentes időszakra, amely alatt folyamatos változás megy bennünk végbe, mindenféle komoly tünetekkel! Szerintem komoly felelőtlenség, gondoljak csak arra a velem együtt várakozó bácsira, akinek karácsonykor a kezeletlen túlműködés miatt leállt a szíve, most meg őt is csak annyi infóval bocsátották el, hogy a gyógyszert (így mondták!) ne szedje - eszébe jutott neki és mert vajon szívritmusszabályozót szedni csak úgy? No, nem háborgok, most nagyon reménykedem, hogy talán a nehezén túlvagyok, de múlt héten meg tudtam volna mindenkit fojtani. A szájbalövést meg, Gabcsy, nem hiányoltam egyáltalán, jobban szeretem magam kontrollálni a dolgokat - el is gondolkodtam kicsit, míg markomban tartottam a kapszulát, úgyhogy úgy noszogattak, hogy vegyem már be. Neked hogy alakul a közérzeted a csökkentett Meto mellett? És hogyhogy még mindig magas a pulzusod, ha egyszer alulműködsz?
Április 18-ra kaptam időpontot a műtétre..jó gyorsan túl leszek rajta. Meglepett, mivel a telefonba azt mondta az orvos, hogy jó ha aug-szept. környékén beleférek. Pedig most nem is a legjobbak az értékeim, az izgulás meg még pláne rátesz.
Egy halom vizsgálatra kell mennem előtte, utána kb. 2 hétig nem emelgethetem a gyereket..
