Egy az Indexen klasszikusnak számító nicktől idézek: "Hittem a szentháromságban, aztán hittem a szent egységben, ma már csak a szent kétségben hiszek" No azért én nem így lennék vele, de úgy tűnik még ilyen topik nincs, most már van.
Ez nagyon szép, csak épp nem a szentháromságot cáfolja, hanem annak modalista torzképét, amit már 325-ben eretnekségnek nyilvánítottak. Hiába vigyáz a szóhasználatra, a logikája a személybeli azonosságot cáfolja, nem a szentháromságot.
- A Szentháromság cáfolata az egylényegűség definíciója alapján -
Van ugye villanykörte, meg van vilmoskörte. Azt mondja a filozófus, na mivel körte ez is meg az is, ezek egylényegűek. Hogy milyen szempont alapján határozzuk meg az egylényegűséget? Nyilván ahogyan nekünk tetszik. Elvégre sehol nincsen lefektetve az egylényegűség definíciója (a Bibliában különösen nem, hiszen ott nem szerepel, de ugyanígy nem található a "más lényegű" kifejezés sem, meg a „soklényegű” sem, meg a „kevés lényegű” sem, meg a „nem egylényegű” kifejezés sem, és hogy mindezek nem szerepelnek csak azért fontos kihangsúlyozni, hogy elbagatellizáljuk (elbagatellizálhassuk) annak tényét, hogy amivel érvelünk a körték egylényegűségével kapcsolatban, az egyáltalán nincs definiálva sehol, ennélfogva azt lehet érteni az egylényegűség alatt, ami nekünk tetszik, tehát azt is értjük alatta, ami nekünk tetszik.
Ebből kifolyólag a villanykörte meg a vilmoskörte az bizony egylényegű, lényegére nézve ugyanaz, körte, mert mindkettő körte alakú (!); mert mindkettőnek egyik vége vastagabb, mint a másik (!); mert mindkettőt lehet kapni boltban (!); mert mindkettőt lehet spárgára kötve lógatni lefelé (!); mert mindkettőt bele lehet dobni a patakba (!); mert mindkettőt lehet szállítani a villamoson (!); mert mindkettő leesik ha földobják (!); mert mindkettőt el lehet dugni a sufniban (!); stb... Ennélfogva tehát bizonyított az egylényegűség. Az egyik bár ehető, a másik meg vehető, ami természetesen ugyanazt jelenti. (?)
Ami viszont cáfolja az egylényegűséget, azt egyszerűen nem vesszük figyelembe: hogy az egyik fán termett, a másikat meg gyárban készítették (!); hogy az egyiknek héja van, a másiknak nincs (!); hogy az egyikkel világítani lehet, a másikkal meg nem (!); hogy az egyik foglalatba csavarható a csavaros a végével, a másik meg nem (!); hogy az egyikbe bele lehet harapni, a másikba meg nem nagyon, kiváltképpen amikor világít (!); stb... Ennélfogva tehát megcáfolt az egylényegűség. Az egyik bár ehető, a másik meg vehető, ami természetesen nem ugyanazt jelenti. (!)
Ugyanezt ha az Istennel kapcsolatban vizsgáljuk, az egylényegűség nézőpontja szerint (amit természetesen az egylényegűség kitalálói alkottak a saját önkényes nézőpontjuk alapján, és természetesen a Bibliától függetlenül, mivel abban ez nincs meghatározva, ezért abból csak az van kiszedegetve, amit bele lehet illeszteni az egylényegűség önkényes nézőpontjába) – és bár teremtmény nem láthat bele az Istenség legbelső mélységeibe, ezért az egylényegűség tana az emberi értelmet meghaladó, de természetesen abban is csak olyan mértékben, amely még megengedi az egylényegűség önkényes magyarázatát. Abban ugyanis meghaladja az emberi értelmet, amit nem tudnak bizonyítékokkal alátámasztani, de abban nem haladja meg az emberi értelmet, amiben kiokoskodják az egylényegűség önkényes definícióját a saját nézőpontuk szerint, hiszen a szentháromság személyek közti viszonyait (Jézusnak az Atyával való egylényegű istenségét) ők határozzák meg, vagyis ők magyarázzák meg, ahogy nekik tetszik, hogy az miből áll. És akkor azt találják, hogy:
Isten az Atya is meg a Fiú is, tehát isteni lényegére nézve ugyanaz, mert mindkettő Istennek van nevezve (!); mert bár mindkettő különálló létállapotú személy, mégis ugyanaz az egy Isten (!); mert mindkettő Úr is, hisz mindkettő Úrnak van nevezve (!); mert mindkettőnek élete van önmagában (!); mert mindkettőnek méltósága, dicsősége és tisztelete egy (!); mert mindkettő egységben van (egy) a másikkal (!); mert mindkettőt imádták a Biblia szövege szerint (!); mert mindkettőben az „istenség” teljessége lakik (!); mert mindkettő isteni természetű (!); mert isteni létformájukban egyenlőek (!); mert vele született minőségben Isten a Fiú, hiszen őt az Atya „nemzette” (szülte), így minőségben/minőségileg Isten mindkettő (!);
Ami viszont cáfolja az (önkényesen meghatározott) egylényegűséget, azt egyszerűen nem veszik figyelembe (adott esetben kiforgatják):
1. Mégpedig hogy az Atya ADTA meg a Fiúnak, hogy élete legyen önmagában, az Atyának meg senki nem adta meg, hogy élete legyen önmagában, ennélfogva amíg az Atya nem ADTA meg a Fiúnak, hogy élete legyen önmagában, addig a Fiúnak nem volt élete önmagában (nem is létezett), miközben az Isten öröktől fogva mindörökké létezik, a Fiú pedig csupán kezdettől fogva (vö. Zsolt 90:2; Ján 5:26; 1Ján 1:1; 2:13-14), ami nem ugyanazt jelenti, mert akkor ugyanúgy is fejezné ki a Biblia, de nem így van.
2. Hogy a Fiút az Atya szülte, miközben az Atyát senki nem szülte (!), ennélfogva a Fiú soha nem állította magáról, hogy Ő lenne az Isten, hanem Istennek a Fia.
3. Hogy az összes keresztény író Istennek nevezi a Fiút már az 1-3. században is (körte-körte alapon), de teljesen figyelmen kívül hagyják azokat a bibliai részeket, amelyekben kettejük közül csak az egyik van Istennek nevezve (pl. Jel 1:1; 22:3), tehát hiába egyszülött Isten a Fiú, de Istensége, Istentől születettsége nem azonosítja őt azzal az Istennel, Aki őt szülte, vagyis az Atyával, Jehovával, a mindenható Istennel.
4. Hogy különböző létállapotú személyiségük egyben annak cáfolata is, hogy ugyanazon egy Istenek is lehessenek - mint ahogy a „Vilmos” és „villany” egyben annak cáfolata is, hogy ugyanazon egy körték is lehessenek, (ide beteszik az egylényegűség önkényes szempont szerinti meghatározásaikat), de ami a különbségeket jelenti, azokat egyszerűen levegőnek nézik – lásd a körték példáját (!)
5. Hogy Isten akaratából van minden, mert Ő a Teremtő, Aki Jézus által teremtett, és nem a Fiú akaratából is (vö. Jel 4:11; 1Kor 8:6);
6. Hogy a Fiú (szerintük) lényegére nézve ugyanaz mint az Atya, de személyére nézve nem ugyanaz, vagyis (szerintük) az Isten személye nem tartozik a lényegéhez, vagyis önkényesen kiveszik a lényegéből a személyét, mintha külön létezne a lényege (amiben azonosak), és külön létezne a személyisége (amiben nem azonosak), tehát az egylényegűséget ilyen önkényes szempont szerint határozzák meg a saját szája ízük szerint.
7. Hogy a Fiú üresítette meg magát (vállalta szolgai formában az emberi halandóságot, megízlelve a halált) abból az állapotából, melyben Istennel egyenlő volt, és nem az Atya, mivelhogy az Atya teljességgel és abszolút (felfüggeszthetetlenül) halhatatlan és örökké élő (vö. 5Móz 32:40; 1Tim 1:17), a Fiú pedig halála után kapott halhatatlanságot (vö. Jel 1:18; Róm 6:9) ennélfogva, hogy Jézus csak emberként volt halandó, Istenként nem, ezt sem az Atya halhatatlanságával indokolják, hanem azzal, hogy a Fiú emberként meg tudott halni, tehát az Isten halhatatlanságát elbagatellizálják azzal, hogy szétszedik a Fiú természetét istenire meg emberire, amivel viszont teljesen önkényessé teszik az Istennel való egylényegűség meghatározását, hiszen bár egylényegű az Atyával, de az Atyának nincsen emberi természete. Viszont ha a Fiú teljesen Isten és teljesen ember, akkor az Atyának is teljesen Istennek és teljesen embernek kell(ene) lennie, ha „lényegére” nézve ugyanaz. Mármint az Atya és a Fiú. Erre jön az az önkényes magyarázat, hogy a Fiú nem „mindenféle” lényegére nézve ugyanaz, hanem csak isteni lényegére nézve az, tehát mondhatni 'fél-lényegében', de ezt ők úgy mondják hogy „egyik természetében”. Vagyis oda jutottunk, hogy csak egyik természetében egylényegű a Fiú az Atyával (az „istenség” teljessége lakik benne testileg, - Kol 2:9), a másik természetét egyszerűen kihagyják az egylényegűségből (az isteni teljességből), mert nem illik bele az általuk önkényesen meghatározott egylényegűségbe. Tehát az Atya természete szerint halhatatlan, a Fiú meg emberi természete szerint halandó, de isteni természete szerint meg nem, vagyis egy manipulált egylényegűséggel állunk szemben (amit arra vonatkoztatnak amire akarnak), hiszen ha a Fiú ugyanaz az Isten lenne, mint az Atya, akkor neki is természete szerint halhatatlannak kellene lennie, de hogy nem az, bizonyítja, hogy alapjaiban különbség van az Atya mint születetlen Isten és a Fiú mint Atya által szült Isten között, hiszen Isten feje a Krisztusnak (vö. 1Kor 11:3), és teljesen egyazon természet és teljes egylényegűség alapján ez nem is állhatna fenn!
8. Hogy mivel a Fiúnak Istene az Atya(!), akkor egyugyanazon Istenségük alapján annak is igaznak kellene lennie, hogy az Atya Istene a Fiú, amire az lenne az önkényes válasz, hogy ez nem következik logikusan a premisszából, hiszen a Fiúnak az Atya nem az istenség tekintetében az Istene, hanem az emberség szerint (a Ján 20:17 önkényes beállítása), vagyis, hogy a feltámadt, mennybe ment Fiú nem kevésbé ember, mint mikor a földön járt. Ami viszont teljes sületlenség, hiszen ha felmagasztalása után ugyanazt az isteni dicsőséget kapta vissza(!), amivel isteni létformájában egyenlő volt az Istennel (vö. Ján 17:5; Fil 2:6), sőt, még annál is nagyobbat k a p o t t a minden név fölött való Úr hatalmának tekintetében (vö. Fil 2:9-11), akkor visszatérve a mennybe nem emberség szerinti dicsőséggel rendelkezett, hanem isteni dicsőséggel, és EKKOR IS AZ ISTENE VOLT AZ ATYA (vö. Zsolt 45:8; Ef 1:17; Jel 1:6; 3:12), tehát ez az „embersége szerint volt Istene az Atya” teljes zagyvaság és önkényes definíció, amely minden bibliai alapot nélkülöz!
És hogy egyik kap a másiktól (de ez fordítva nem működik), ez is az Isten és Isten(i) különbségét mutatja egyugyanazon isteni természetük ellenére, amely megint nem jelent egyugyanazonosságot, hiszen isteni természetet az Istentől szent szellem által újjászült égi/uralkodói reménységű elhívott felkentek is kapnak, holott az Istennel való egyugyanazonosságuk egyáltalán nem áll fent. (vö. 1Pét 1:3; 2Pét 1:4; Zsid 3:1; Jel 20:4-6)
9. Hogy nem véletlenül nem nevezik sehol Mindenható Istennek a Fiút, hanem csak az Atyát (vö. 1Móz 17:1; 28:3; 49:25; 2Móz. 6:3; Zsolt 91:1; Ésa. 13:6; Jóel 1:15; 2Kor 6:18; Jel 1:8; 4:8; 11:17; 15:3; 16:7,14; 19:6; 21:22a.
Egyedül Jehova mindenható, ez a cím pedig azt jelzi, hogy mérhetetlen hatalma van. Nincs semmi, ami megakadályozhatná abban, hogy véghezvigye, amit megígér (2Mózes 15:11; Ézsaiás 40:25-26).
Mind a héber Sad·daj´, mind a görög Pan·to·kra´tór szót úgy fordítják le, hogy „Mindenható”. Az eredeti nyelveken mindkét kifejezést következetesen Jehovára, az Atyára használják. Egyik kifejezés sem jelenik meg a Fiúval vagy a szent szellemmel kapcsolatban. Bár Jézust is nevezi a Biblia ’istennek’ (theosz), sőt ’Erős Istennek’ (Ján 1:1; Ézs 9:6). Sehol sem mondja viszont róla, hogy Mindenható, ahogyan Jehova. Jézusról azt olvassuk, hogy „az Isten dicsőségének visszatükröződése”, de e dicsőség forrása az Atya (Zsid 1:3). Jézus semmiképpen sem törekszik az Atyja pozíciójára. Ezt mondta: „Jehovát, a te Istenedet imádd, és egyedül neki végezz szent szolgálatot” (Luk 4:8). A háromság hívők szerint a mindenható azt jelenti, hogy ’minden hatalommal rendelkező', és Jézus azt mondta, hogy minden hatalmat megkapott mennyen és földön. (vö. Mát 28:18) Csakhogy az Atya senkitől nem kapta a hatalmát, ugyanakkor bizonyos időket és időszakokat a saját hatalmába helyezett, - amihez Jézusnak sincs hozzáférhetősége, ahogy ezt ő maga mondja a Csel 1:7-ben, úgy hogy Jézusnak a minden hatalommal való rendelkezése nem teszi őt azonossá azzal az Istennel, Aki neki adott minden hatalmat (vö. Ján 3:35), mialatt Ő mindig is rendelkezett minden hatalommal! A dogma ezzel teljesen szembe megy, amikor azt állítja, hogy a teljes Szentírás tanúbizonysága szerint az Atya, Jézus Krisztus és a Szentlélek egyek, és mind-hárman egyugyanazon Isten (Szentháromság). A Bárány, aki a Fiú, és az Atya, mivel egylényegűek, ennél az oknál fogva, (egylényegűségüknél fogva), egyértelműen, a Mindenható Istent takarják. De hogy az egylényegűség mennyi mindenben nem áll fent, és mennyi mindenre nem vonatkozik, azt már figyelmen kívül hagyják. 10. Hogy a Biblia szerint nem Jézus a mi Istenünk, ez is egyértelműen cáfolja, hogy a Fiú és az Atya istensége alatt ugyanazt az Istent kellene értenünk, akik csak személyük létállapotában lennének különbözőek, de mint Isten, ugyanazt az egyet jelentenék. (Tamás Jézussal kapcsolatos kijelentése: „én Istenem” (vö. Ján 20:28) teljesen ellentétes az összes erre vonatkozó többi ihletett kijelentéssel. (vö. 5Móz 6:4; Jer 3:21-25; Zak 8:8; Márk 12:29; Csel 2:39; 3:13, 22; 1Kor 8:6; 2Kor 6:16; Zsid 8:10; Jel 7:10,12; 12:10; 19:1,5-6; 21:7) Amikor Tamás testileg tapasztalta Jézus sebét a kezeivel, akkor mondta: „Én Uram és én Istenem”. De ezt a kijelentését a szent szellem által nem tehette, hiszen Péter Krisztust azonosító kijelentésével nem egyezik meg. (vö. Máté 16:16: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”) Kettő élő Isten pedig nincsen, hanem csak egy! Ahogy Júdás 25. verse mondja: „Az egyetlen Istennek, a mi Üdvözítőnknek, a mi Urunk, Jézus Krisztus által dicsőség, fenség, erő és teljhatalom minden világkorszak előtt és most és minden világkorszakba (aionba). Ámen.” (Vida Sándor fordítása)
11. Hogy Jézus szó szerint azt mondta: „TŐLE vagyok” - úú ií - (Ján 7:29), de akármennyire egylényegűnek mondják az Atyát a Fiúval, ez visszafelé nem működik, hogy az Atya mondaná: „Tőle vagyok”- ebből is látszik, hogy ez az egylényegűség egy utólag önkényesen kreált egybemosása az Istennek az Atyának, az egyszülött Istennel, a Fiúval – teljesen egyénien beállított nézőpontok szerint.
12. Hogy Jézus eleve nem lehet ugyanaz az Isten, mit az Atya, mert akkor számtalan bibliai idézet értelmét vesztené, amely Jézussal ellentétben nevezi meg Istennek az Atyát, pl. „Dicsőség a magasságban Istennek” - mondja Lukács 2:14. De hogy lehetett dicsőség az Istennek a magasságban, amikor Jézus nem volt a magasságban, hanem itt volt a Földön, ennélfogva az Isten alatt nyilvánvalóan nem Jézust érti a szöveg?! De ugyanígy, Jézus mondja, hogy őt Isten küldte (vö. Ján 3:34; 6:29; 8:42), márpedig akármennyire a „küldés” is ott van a szentháromsági relációk között, amik különböző szentháromsági személyeket kötnek össze, mégsem küldhette Isten azt az Istent, akivel Ő azonos (mint Isten), éppen ezért Jézus soha nem is mondott olyat, hogy Őt (mint Istent) az Isten küldte, hanem csak a dogmájukhoz igazítva állítják, hogy ugyanaz az Isten küldte (az egylényegűségük alapján), amelyet persze ők határoznak meg, hogy mit jelent valójában, és ők magyarázgatnak, mivelhogy ezt a szót – nyilván nem véletlenül – a Biblia nem is használja, úgy hogy nyugodtan lehet ördöginek is nevezni, mivelhogy oda lyukadnak ki vele, ahová a Biblia nem, hogy Istent „három-egy Isten”-nek merjék nevezni, miközben az Isten SOHA SEHOL NEM NEVEZTE MAGÁT HÁROMSÁGNAK!!!
Továbbá azt sem mondja sehol, hogy Isten támasztotta fel az Istent, hogy Isten jobbjára ült az Isten, meg hogy Isten adta a kinyilatkoztatást az Istennek (vö. Jel 1:1). Mert akkor a „te Istened”-nek (Zsid 1:9) fordítva is működnie kellene, hiszen ha (egylényegű) Isten mindkettő (személy), akkor egymás isteneinek is kell lenniük, az isteni teljesség közös birtoklása alapján. De hogy nem egymásnak istenei, hanem csak az Atya Istene a Fiúnak, ezért nem is ülhetett az Isten mellé ugyanaz az Isten a Fiú képében (csak más személyben). Nem beszélve róla, hogy ha Isten eleve három személyű, akkor amikor melléje ült Krisztus, éppen hány személyű volt? (Három biztosan nem lehetett, mert esetleg a kétszemélyű Isten mellé ült a harmadik személy (a Fiú). Ezek szerint Isten nem is mindig háromszemélyű, hanem csak akkor, amikor ez fekszik a dogmának, de amikor azzal nem lehet összhangba hozni, akkor nem háromszemélyű. Mint pl. akkor sem, amikor a 2. személyt (Krisztust) Isten feltámasztotta. Nyilván a kétszemélyű Isten támasztotta fel, mert egy önmagában háromszemélyű Isten nem támaszthat fel még egy olyan különálló személyiséggel bíró Istent, aki éppen halotti állapotban van. Ugyanígy, ha „az egyedül igaz Isten” önmagában háromszemélyű, Akit meg kell ismerni, hát még ezen felül ott van Jézus is, aki el lett küldve (vö. Ján 17:3), így vagy négy személyt kell megismerni, vagy az egyedül igaz Isten nem háromszemélyű Isten önmagában, (mint ahogy ez igaz is), és ezzel összhangban nem is mondja Istennek azt, akit az egyedül igaz Isten elküldött, hanem Jézus Krisztusnak, aki nyilván nem az egyedül Igaz Isten, amiből csak egy van, és Aki soha nem is született – a Fiúval ellentétben. Így a Fiúnak, mint Istennek az Atyával való egylényegűsége (mesterséges azonosítása) nem is támaszthatja alá az „egy Istenben három személy” -féle buggyant elméjű teóriát. Ezzel összhangban nem is nevezi sehol magasságos Istennek a Fiút, mivelhogy a magasságos Isten egyedül az Atya! (vö. 1Móz 14:18-22; Mik 6:6; Márk 5:7; Luk 1:32; 6:35; Csel 7:48; 16:17)
13. Hogy az Ige lett testté (vö. Ján 1:14; Zsid 10:10), és nem az Isten halt meg értünk, hanem Istennek az egyszülött Fia, az Atya által létbe bocsátott különálló személy, aki Vagyokként lépett fel, de akit a Vagyok k ü l d ö t t (vö. 2Móz 3:14), mivelhogy aki a Vagyok képviseletében lépett fel, az Isten orcájának angyala volt, vagyis Krisztus maga, aki által a zsidóság a törvényt kapta a Sínai hegyen, és aki előttük ment a pusztában. (vö. Csel 7:30,38; Gal 3:19, 2Móz 23:20-21; Ézsa 63:9; 1Kor 10:4; 2Móz 17:6; 4Móz 20:8)
14. Hogy Isten nem ember és nem is embernek fia, mint Krisztus (vö. 4Móz 23:19), hanem a Fiú közbenjáró Isten és emberek között (vö. 1Tim 2:5), de ha ugyanaz az Isten lenne, akkor hogy lehetne közbenjáró, és hogyan lehetne általa Istenhez, vagyis az Atyához járulni? Sehogy! (vö. Ján 14:6; Zsid 7:25; 1Pét 3:18) Ha pedig általa Istenhez jutunk, akkor nem úgy jutunk Istenhez, hogy őhozzá (az egylényegű szentháromság Istenhez) jutunk(?), és nem is őt (Jézust) imádva imádjuk (az egylényegű szentháromság Istent), hanem az ő példája és tanítása szerint imádjuk szellemben és igazságban Istent, az Atyát. (vö. Ján 4:21-24)
15. Döntő momentum, hogy a proszküneó szó kettős értelmű, hódolatot is jelent (vö. Jel 3:9), és imádatot is (vö. Mát 4:10; Jel 19:10; 22:9), és mivel a proszkünétész (imádók) kifejezést egyértelműen Jézus az Atyához kapcsolta (vö. Ján 4:23), hogy az igazi imádók imádatának a célszemélye az Atya, Aki szellem, és senkitől nem született, és abszolút halhatatlan és egyedül Mindenható, Akinek az akaratából lett minden (vö. Jel 4:11), ennélfogva (mivel Krisztus egyáltalán nem azonos Ővele, hanem csupán bizonyos tulajdonságokban és dolgokban egyenlő/egy, de abszolút mértékben nem egy, vagyis nem ugyanaz az Isten) a Krisztussal kapcsolatban a proszküneó nem is fordítható imádatnak, csupán hódolatnak (vö. Luk 24:52; Ján 9:38; Zsid 1:6). Hogy mégis annak fordítják, ez annak köszönhető, hogy a fordítókat a szentháromság dogmája szerinti istenhit vezette, vagyis eleve Istennek tartják a Fiút, az Atya Istenségével azonosítják, mivel bedőltek annak az emberi (hitehagyott) nézetnek, amely egyoldalú kritériumok alapján nevezi egylényegűnek a Fiút, amin természetesen azt értenek, amit ők akarnak, és úgy állítják be, ahogyan ők akarják.
Pál apostol azt mondta, hogy hálát ad az ő Istenének a Jézus Krisztus által, és nem azt, hogy hálát ad az ő Istenének, a Jézus Krisztusnak! (vö. Róm 1:8) Imádnunk is azt kell, Akitől ered a teremtés, és nem aki által! (vö. Jel 14:7; 1Kor 8:6)
Az egész Jelenések könyvében végigkísérhető, hogy az imádatot az Istennek az Atyának adják, és soha nem a Fiúnak, vagy a Fiúnak is! (vö. Jel. 4:9-11; 5:14; 7:11-12; 11:16-17; 19:4) Kizárólagos imádata követelmény. (2Móz 20:3); Rajta kívül senkit sem lehet imádni, mert az imádatban nem osztozik senkivel. (2Móz 34:14; Luk 4:8)
Mivel Isten imádata az Atyára vonatkozik, hiszen a ho theosz imádatára vagyunk buzdítva (vö. Jel. 19:10; 22:9; lásd m. 14:7), ezért a Fiú imádata eltérés az isteni akarattól, vagyis engedetlenség (céltévesztés), imádat tekintetében pedig bálványimádás (hiszen minden imádat az, aminek nem Jehova Isten a célpontja)! A Fiúnak hódolat jár, és tisztelet, (stb.), de nem imádat. (vö. Jel 5:13)
Az imádathoz kapcsolódik az ima és az áldozatbemutatás, ebben is a Krisztus követés szerint az Atyát kell megcéloznunk (vö. Máté 6:9; Róm 12:1; Ef 5:2; Zsid 7:27; 9:14; 13:15-16; 1Pét 2:5; Jel 5:8; 8:4), és nem Krisztushoz imádkozunk, nem Krisztust imádjuk, és nem neki ajánljuk fel szent áldozatainkat!
A zsidók ugyan az Atyát imádták, de elfogadhatatlan módon tették ezt! (vö. Mát 15:9)
Az igazi imádat tehát a Szentírás tanítása szerint a Jézus Krisztus általi Isten imádat, az Atyának, a Jehova Istennek az imádata, és nem egy önkényes egylényegűség szerint meghatározott, értelemmel nem megragadható, misztikus „szentháromság-egy Isten”-nek az imádata, amelyben a nem öröktől fogva lévő Fiúnak is imádatot adnak, ami egyértelműen az egyedül igaz Istennek kijáró imádat megosztása, tehát bálványimádás!!! Egyedül az Atya keresi az imádóit, és nem a Fiú! (vö. Ján 4:23)
„Ezért, szeretteim, kerüljétek a BÁLVÁNYIMÁDÁST!” (1Kor 10:14)
„Gyermekeim, őrizkedjetek a BÁLVÁNYOKTÓL!” (1Ján 5:21)
„Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem BÁLVÁNYIMÁDÓK, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.” (1Kor 6:9-10)
„Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a BÁLVÁNYIMÁDÓK, és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot!” (Jel 22:15)
Végezetül, ha a Fiú valóban és szó szerint egyenlő és azonos lenne Istennel, ugyanakkor pedig a hűséges kitartásának, áldozati halálának és megdicsőítésének jutalmaként a végső pozíciója az Istennek való alávetettség lenne, tehát hogy jutalmul alávettetik annak (vö. 1Kor 15:28), Akivel valamikor alávetetlen viszonyban volt – nos ez teljesen nonszensz. Akik ezt állítják (a háromsághívők) minden csűrés-csavarásra képesek, csakhogy utólagosan igazolást keressenek elméletükre, amely egyébként sehol nem szerepel a Szentírásban. No de az sem, hogy az ilyen báránybőrbe bújt hamis tanítók jutalma az üdvösség és az örök élet lenne. Hanem éppen ellenkezőleg!
Mózes V. könyve:6:4 Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
Galata levél 3,20 : ... Isten ellenben egy.
Kolosse levél:2:9 Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg
Jézus a megtestesülése a láthatatlan Istennek , Annak valamennyi jellemzőjének , kifejezése Isten lényének . Az Istenség minden NEVE és címe Őt illeti meg . A teljes isteni személyiség Benne nyilatkoztatott ki .
A Szent Lélek formájában újból kijelentette az Ő természetét :
Galata 5,22 : De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
Az Úr Jézus isteni természete és tulajdonságai Jehova tulajdonságai , és természete .
Isten célja mivelünk az Újjászületés kapcsán a megváltozott élet , az átformálódásunk Őhozzá hasonlóvá .
A következő versekben azonosítja Önmagát az Úr Jézus az Ószövetség egyetlen igaz Istenével Jehovával , illetve a figyelmes olvasó a héber gondolkodást figyelembe véve találkozhat a rejtőzködő , titokzatos Istennel a Fiúban . ( Róma 16,25-27 )
Jehova :
1:Mindenható : I.Mózes 17,1 2:VAGYOK : II.Mózes 3,14-16 3:Kőszikla : Zsolt. 18,3 és 28,1 4:Üdvösség szarva : Zsolt.18,3 5:Pásztor : Zsolt. 23,1 és Ézsaiás 40,10-11 6:Dicsőség Királya : Zsolt. 24,7-10 7:Világosság : Zsolt. 27,1 és Ézsaiás 60,19 8:Üdvösség : Zsolt.27,1 és Ézsaiás 12,2 9:Urak Ura : Zsolt.136,3 10:Izrael Szentje : Ézsaiás 12,6 11:Törvényadó : Ézsaiás 33,22 12:Bíró : Ézsaiás 33,22 és Zsolt. 9,5 13:Első és Utolsó : Ézsaiás 41,4 és 44,6 és 48,12 14:Egyetlen Megváltó : Ézsaiás 43,11 és 45,21 és 60,16 15:Szellemi víz forrása : Ézsaiás 44,3 és 55,1 16:Izrael Királya : Ézsaiás 44,6 17:Egyetlen Teremtő : Ézsaiás 44,24 és 45,8 és 48,13 18:Egyedüli Isten : Ézsaiás 45,21 19:Megváltó : Ézsaiás 54,5 és 60,16 20:Gyógyító : II.Mózes 15,26 21:Szabadító : Ézsaiás 43,11 és 45,15
Jézus :
1:Mindenható : Jelenések 1,8 2:VAGYOK : János 8,58 3:Kőszikla : I.Korinthus 10,4 4:Üdvösség szarva : Lukács 1,69 5:Jó pásztor : János 10,11 és Zsidó 13,20 és I.Péter 5,4 ( Főpásztor ) 6:Dicsőség Ura : I.Korinthus 2,8 és Jakab 2,1 7:Világosság : János 1,4-9 és 8,12 és Jelenések 21,23 8:Egyetlen üdvösség : Ap.Csel.4,10-12 9:Urak Ura : Jelenések 19,16 10:Te Szented : Ap.Csel.2,27 11:Az első szövetség végrendelkezője : Zsidó 9,14-17 12:Bíró : Mikeás 5,1 és Ap.Csel. 17,31 és Zsolt. 96,13 13:Alfa és Omega , Kezdet és Vég: Jelenések 1,8 és 22,13 14:Megváltó , Megtartó : Titus 2,13 és 3,6 15:Élő víz forrása : János 4,10-14 és 7,38-39 16:Izrael Királya és Királyok Királya : János 1,50 és Jelenések 19,16 és 1,5 17:Minden Teremtője : Zsidó 1,10 és János 1,3 és Kolossé 1,16 18:Egyedül Igaz : Ap.Csel.7,52 19:Megváltó : Galata 3,13 és Jelenések 5,9 20:Gyógyító : Jakab 5,14-15 és Máté 4,23 21:Szabadító : Máté 1,21
Jézus azonos Jehovával .
Jézus a Jelenések könyvében :
1:Hű tanúbizonyság : 1,5 2:Halottak közül az elsőszülött : 1,5 3:Királyok fejedelme : 1,5 4:Alfa és Omega : 1,8 és 1,11 és 21,6 és 22,13 5:Kezdet és Vég : 1,8 és 21,6 és 22,13 6:Aki vala , aki van és aki eljövendő : 1,8 és 4,8 7:A Mindenható : 1,8 és 4,8 8:Ember Fia : 1,13 ( ugyanúgy írja le mint Dániel az Öregkorút a Dániel 7,9 - ben ) 9:Első és Utolsó : 1,17 és 22,13 10:Élő pedig halott volt , és íme él örökkön örökké : 1,8 11:Akinél az isteni hét lélek van : 3,1 és 5,6 12:Valaki a királyi székben : 4,2 13:Isten : 4,8 és 21,7 14:Teremtő : 4,11 15:Júda törzséből való oroszlán : 5,5 ( Emberi volta ) 16:Dávid gyökere : 5,5 és 22,16 ( Dávid teremtője ) 17:Bárány : 5,6 ( Áldozat a bűnért ) 18:Megváltó : 5,9 19:Hív : 19,11 20:Igaz : 19,11 21:Isten Igéje : 19,13 22:Királyok Királya : 19,16 23:Uraknak Ura : 19,16 24:Dávid ága : 22,16 ( Emberi volta ) 25:Fényes és hajnali csillag : 22,16
Mindezek a címek leírják az Úr Jézust az Ő isteni , és az Ő emberi természetében . Jézus a Főpap és a Bárány , Dávid gyökere és ága egy személyben . Az Ézsaiás 53.fejezete hasonló módon mutatja be mint az Áldozat felajánlóját , és magát az Áldozatot . Ő az Aki egyben megront , és megrontatik . Ő az imádkozó ember , és ugyanakkor az imameghallgató Úr egy személyben . Isten és Bárány a Jelenések 4,8 és 5,8 - ban a két szerepkört , feladatkört írja le . A Jelenések 4,9-10 alapján egy királyi trónszéken ül Valaki . A Jelenések 4,11 azonosítja ezt a személyt a Teremtővel . Isten egyetlen Szelleme , Aki később megtestesült mint Fiú , volt a Teremtő .
JÉZUS KRISZTUS :
Mint ember :
Kisdedként megszületett.(Luk 2,7 Mikeás 5,2 ) Növekedett értelemben,testben,lélekben.(Luk.2,52) Megkísértetett az ördögtől. (Luk.4,2) Megéhezett. (Máté 4,2) Szomjazott.(János 19,28) Elfáradt.(János 4,6 Máté 11,28) Elaludt a viharban.(Márk 4,38) Imádkozott.(Lukács 22,41) Megkorbácsolták és megverték.(János 19,1-3) Meghalt.(Márk 15,37 János 2,19-21) Áldozat volt a bűnökért.(Zsidó 10,10-12) Nem tudott mindent.(Márk 13,32) Nincs hatalma.(János 5,30) Alá volt rendelve Istennek.(János 14,28) Szolga volt.(Filippi 2,7-8)
Mint Isten :
Örökkévalóság óta létezik. Sohasem változott.(Zsidó 13,8) Kiűzte az ördögöket. (Máté 12,28) Megetette a sokaságot.(Márk 6,38-44) Élő vizet adott.(János 4,14) Megnyugosztja a megfáradtakat. Lecsendesítette a vihart.(Márk 4,39-41) Válaszolt az imára.(János 14,14) Meggyógyította a betegeket. Feltámasztotta a saját testét a halálból. Megbocsátotta a bűnöket.(Márk 2,5-7) Mindent tudott.(János 21,17) Minden hatalom neki adatott.(Máté 28,18) Egyenlő Istennel.(János 5,18) Királyok Királya volt.(Jelenések 19,16)
Jézus a Megváltó nem egy másik Isten , hanem Jehova kinyújtott karja emberi testben , hogy üdvösséget szerezzen a világnak .
Az Ótestamentum Istene JELENT MEG a Fiúban , Krisztus Jézusban . Akkor Úrnak , Jehovának nevezték ( nevezte Magát ) , az Újtestamentumban Ő volt az Úr , a Felkent , a Fiú , a Királyok Királya , a Bíró , a Pásztor , stb. ( ahogy nevezték a Szent Lélek által )
MEGJELENT az Úr dicsősége ! Egy dicsőség van csak , és Ő azt másnak nem adja : Ézsaiás 42,8 és 48,11 .
Testben jelent meg az Úr dicsősége : Ézsaiás könyve:40:5 És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.
Ő a dicsőség Ura : I.Korinthus 2,8 és Jakab 2,1 Jézuson volt az Atya dicsősége : János 1,14 és 17,5 . Jézus az Atya dicsőségében fog eljönni : Máté 16,27 és Márk 8,38 . Mivel Jézus rendelkezik Jehova dicsőségével ( Ő pedig azt másnak nem adja ) , ezért neki Magának kell Jehovának lennie .
Ő , Jézus a Biblia egyetlen Igaz Istene , aki Megjelent a Földön . Köztünk járt , megkísértetett , és győzött - a keresztfán mindvégig kitartva értünk szenvedett .
Eljött az Úr Isten ! :
Ézsaiás könyve 40,3 : Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Malakiás próféta könyve 3,1 : Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az útat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr ...
Eljött templomába az Úr , és meglátták Őt. János Evangéliuma 2,21 : Ő pedig az ő testének templomáról szól vala. Maga az Úr fog eljönni Zakariás próféciája alapján , mi viszont mát tudjuk , hogy Jézus fog visszajönni . ( Zakariás 14,3-5 )
Az apostolok elismerték Jézus egész teljes istenségét . A bemerítkezés által ( az Egy név megvallásakor ) kifejezték a hitüket abban , aki Ő ténylegesen . Kijelentés útján a megtért hívőket az Úr Jézus Krisztus nevében a bűneik bocsánatára keresztelték meg . ( minden esetben )
Istennek az Újszövetségben kijelentett Neve : Úr Jézus Krisztus . Nincs 3 Úr , csak 1 Úr volt , van , és lesz . Nincs 3 Lélek , csak 1 Lélek volt , van , és lesz . A Szent Lélek , Jézus Lelke , ( Filippi 1,19 ) az Atya Lelke ( Máté 10,20 ) .
Az istenség a Fiúban látható , és a Szent Lélek formájában tapasztalható meg .
Az Atya , Jehova kijelentette az Ószövetségben az Ő összetett neveit , hogy mi jobban megismerhessük az emberek felé való viszonyulásaiból az Ő természetét . Az Újszövetségben a Fiúban , Jézus Krisztusban mindezeket az isteni tulajdonságokat megmutatta Önmagáról . A mi időnkben a Lélek által Isten felruház minket az Ő saját természetével , amennyiben megengedjük Neki ezt az Újjáteremtő , Újjászülő munkáját .
12 Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. 13 De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. 14 Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. 15 Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.
Az Atya , Jehova kijelentette az ÓT.-ban az Ő összetett neveit , hogy mi jobban megismerhessük az emberek felé való viszonyulásaiból az Ő természetét .
Az ÚT.-ban a Fiúban , Krisztus Jézusban mindezeket az isteni tulajdonságokat szintén megmutatta önmagáról az Úr !
A mi időnkben a Szent Lélek jelenlététől várhatjuk , hogy mindazokat az előjogokat megkaphatjuk , amelyeket Isten készített az Őt szeretők , és az Őt hűségesen követők számára . Ha Lélekben járunk , Isten felruház minket az Ő saját természetével .
A Kolossé levél 1,27-ben Pál arról ír , hogy Krisztus köztük van .
Igen , köztük volt , a Szent Lélek formájában !!!!!
Az Ő neve : Jehovah Shammah , aminek jelentése : Ő jelen van ! Lásd : Ezékiel 48,35 és Máté ev.28,20
Akkor menjünk tovább . Már írtam a Pásztorról , és hogy a Szent Lélek vezet .
AZ Ő neve : Jehovah Raah , amelynek jelentése = az Úr az én Pásztorom ! Lásd : Zsoltár 23,1 és ezzel összefüggésben a János ev.10,11 - ben Jézus mond valamit Magáról !!!!! Azután így szól az eljövendőről : János Evangéliuma:16:13 De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. A Lélek vezet .
Most beszéljünk arról , hogy az Úr a megszentelő = Jehovah Mekoddishkem a II.Mózes 31,13 alapján , az Efézus 5,25-26 Krisztust említi megszentelőnek , az I.Korinthus levél 1,2-vel , viszont a mi Istenünk Lelke által megszenteltekről ír az I.Korinthus 6,11 az I.Péter 1,2 a Róma levél 15,16-al .
Ma karizmatikusok , hisszük , hogy az Ő neve : Jehovah Rapha . A II.Mózes 15,26 kijelenti , hogy az Úr a Gyógyítónk . Jézus Krisztus pedig tegnap , ma és mindörökké ugyanaz . Gyógyított 2000 évvel ezelőtt , és gyógyít ma is a Jakab levél 5,14-15 alapján a Szent Lélek ereje által , a vének , a hívők , a gyülekezet imáját meghallhatva az Úrnak nevében , az Úr Jézus Nevében .
Jehovah Shalom kifejezés olvasható a Bírák 6,24-ben , és tudjuk , hogy Jézus az Ő békéjét hagyja ránk a János ev.14,27 szerint : ... az én békességemet adom néktek ... Ebben a mai békétlen világban jó megkapni a Szent Lélek békéjét .
Egy győzedelmes pillanat után Isten kijelentette a II.Mózes 17,15-ben , hogy Ő a győzelmünk : Jehovah Nissi . Az újszövetségben Jézus Krisztus által , a mi Urunk által győzünk , lásd I.Korinthus 15,57 .
Jehovah Tsidkenu , amelynek jelentése : az Úr a mi Igazságunk a Jeremiás 23,6-ban . Az I.Korinthus 1,30 Jézust nevezi a mi igazságunknak .
Ő a Seregek Ura = Jehovah Sabaoth az I.Sámuel 1,3-ban .
Ő az alkotónk = Jehovah Hoseenu a Zsoltárok 95,6-ban , a János ev.1,3 Jézust említi teremtőnek , aki által minden lett .
És még sorolhatnám , sorolhatnám azokat a neveket , amelyeket az Úr Jézus Krisztus betöltött a földi élete során , és jelenleg pedig mi a Szent Lélek által megkaphatjuk mindezeket az isteni javakat .
Köszönjük Jézus !!!!!
Ő gondoskodik : Jehova Jire . ( I.Mózes 22,14 )
Filippi levél:4:19 Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.
"Ha egyesülünk Vele a halálában , a feltámadásában is Vele leszünk ." - írtam
Róma levél 6.fejezet :
4
Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk.
5
Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk.
RAGASZKODOM A FELNŐTT KERESZTSÉGHEZ , AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS NEVÉBEN , AMELY ELŐTT A HÍVŐKET FEL KELL KÉSZÍTENI ARRA , HOGY EZ MIT IS JELENT !!!!!!! SZIMBÓLIKUSAN ELTEMETTETÜNK . A RÉGI BŰNÖS TERMÉSZET A HALÁLBA KERÜL ÉS ÚJ ÉLETRE TÁMADUNK FEL , AMIKOR KIEMELKEDÜNK A VÍZBŐL .
Róma levél 6.fejezet :
8 Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is ő vele.
10
Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él.
11
Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.
EZUTÁN JÖN A SZENT LÉLEK KERESZTSÉG ...
Én még magammal levelezek , mert előbb én akarok tisztába lenni a dolgokkal ...
Folytatnám a 618-as hsz.-t.
Tudjuk , hogy az Atyának nincsenek kezei .
Akkor mit jelentenek Jézus szavai , amiket a kereszten mondott ?
Jézus korábban így szólt : "
János Evangéliuma:10:18
Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól."
Ő egy rövid ideig kisebb lett az angyaloknál , nem élt a teljes dicsőségével , önként lemondott arról amíg köztünk járt az emberi természetében , mit egy "ruhában".
Az Ő élete egy anyai élet és egy apai ÉLET csodálatos egyesülése volt a testté lételével .
Ezt az ÉLETET tette le az Atya kezeibe , amely azt jelenti , "visszaadta" a Lelket , egy mindenekben megkísértetett emberi élettel együtt .
Zsidó levél 2.fejezet :
17
Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.
18
Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek.
Jézus győzött .
Nekünk is győznünk kell , amihez fel kell vennünk a keresztet minden nap , komolyan kell követnünk Őt , Urunknak kell tekintenünk és aszerint kell élnünk , amit ránkhagyott .
Ha egyesülünk Vele a halálában , a feltámadásában is Vele leszünk .
János Evangéliuma:12:32
És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.
Írod: "Szóval ilyen értelemben is minden küldöttnek vallót alaposan meg kell vizsgálni, Sw. sem kivétel."
Tedd így, és egyszer csak könnybelábbad a szemed, és itt találod magad mellettem egy gyönyörű fehér lovon. A ló az Ige értelmezését jelenti a mennyben, mint jelkép.
Ádám vétkétől nagyon félek. Ugyanis könnyű belecsúszni. Amikor még nem tudtam, hogy mi az, bátran engedtem, hogy elszaladjon velem a ló: Az Igén való kérödzés közben támadnak az embernek gondolatai, amik a pokolból csusszanak be, úgy tűnik, hogy megértett valami fontosat. Ezek olyanok, mint a jóhiszemű jogcím nélküli lakosok.
Nem fér be melléjük az igazság, mert az ember megszokta őket, babusgatva mint a sajátjait, amit Istentől kapott, és még lakbért is kap tőlük. Azt az elismerést amit néhány hozzá csatlakozó tudatlan, elhitetett kezdő művel.
Végül egy tan kerekedik ki belőlük, ami teljesen jónak látszik. Mégis pokoli, mert nem Isteni kijelentésen alapszik, hanem emberi kigondoláson.Ádám vétke ezt jelenti.
Ugyanis mikor Ádám már nem járt az Úrral, vagyis az Úr tanácsán, egyedül maradt. Az Úr látva, hogy nem jó az embernek egyedül, szezett néki segítőt, hozzá illőt. A hozzáillő segítő az ember saját elgondolásai a lelki dolgokról, amik a paradicsomból kipenderítették ugyan, de a paradicsomon, vagyis a mennyen kívül lébecolhatott kedvére. Mert Éva a sajátját jelenti, mert Ádámból formáltatott. Magyarra forítva. Az Úr kegyelemből megengedi a tévelygéseket, még azt is, hogy az ember elveszítse magát általuk.
De felkínálja az Ő kijelentett igazságait is, mint az élet fáját, vagyis az Igaz mennyei tant, ami a Krisztusban való megelevenítés: "Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek."(1Kor 15,22)(Jelenídőben!!!)
Mára eljött az a szellemi éjszaka amiről Jézus prófétált, amelyben mint fenevadak pokoli, Ádámi tanok üvöltenek. Az Igaz van pokolinak mondva: "Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a míg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik."(Jn 9,4)
Swedenborg Emanuel 29 évig történt mennyei elragadtatásai közben kijelentést kapott az Úrtól arról is, hogy ki az Atya, és ki a Fiú. Egyszerűen ő volta az, akinek a Fiú akarta ezt megjelenteni: "Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni."(Lk 10,22) És ha valaki az általa hallott ez irányú bizonyításokat be tudja venni, részese lesz az élet fájának, ami még mindig a Paradicsomban van. Azt vezeti a Szentlélek, mert a sok hallott dolog közül képes kimagozni az Igazságot, és Krisztusban, vagyis a kinyilatkoztatott dolgokban megelevenedni.
Tehát amikor valamit hallok, vagy gondolok, rögtön megvizsgálom, hogy ez bele illik e a kinyilatkoztatásokba. Ha nem, már rögtön elvetem. Az Igét lehet így is, és úgy is tekerni. Ádámot, magamban is megútáltam!
Ezek után a kérdésedre azt mondom, hogy Jézus Lelke a Swedenborgnak adott kijelentés szerint maga Isten volt. Nem volt neki emellett még egy teremtett emberi lelke, mert akkor, már két személyről beszélnénk.
A megváltást Isten egyszemélyben, és egyedül végezte el: "3. A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki... 5. Körültekinték és nem vala segítő, s álmélkodám és nem vala gyámolító, és segített nékem karom, és haragom gyámolított engem!... 16. Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva. (És.63)
Azt kell látni, hogy Isten megüresítette magát, amikor testet őltött, és hozzánk hasonlóvá lett.
Mi az ami bennünk hasonló a testté lett Istenhez? 1. A külsőnk. 2. Az ürességünk.
Most csak a lelki ürességről, hogy az mit jelent:
A teremtett ember estében: A kezdeti (csecsemőből induló) teljes tudatlanságot, ami felnövekedve hamisság, és gonoszság lesz a felnőt emberben, mert ez a lelki üresség, másnéven halál, megint más néven semmi: "Minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja."(Ézs 40,17) Ez az üresség -mint egy pohár- tölthető fel tartalommal, a megtérés után következő újjászületés útján. A lelki tartalom a hamisság, és a gonozság ellentéte, vagyis a jóság, és az igazság, azaz Isten élete. Így üdvözülhet az ember, ha megtérve befogadja Istent. Így az benne lakik, de megmarad a saját üres lelkünk is, aminek természete vagyis bűnös hajlama örökké megmarad, és azt halálban kell tartanunk odaát is.
A testté lett Isten esetében (Isten lélek): Míg magát emberi testbe zárta, mindenütt jelenvalósága, folytán fenntartotta egyben a világmindenséget. Ebben a zárkában végigtapasztalta, a test fejlődése ütemének függvényében alakuló lélek harcait.
Miután már felismerte, hogy Ő a Krisztus, azután is emberként viselkedett, mert még akkor is voltak legyőzendő emberi kisértései, amiket csak szabály szerűen küzdhetett le, egészen addig, míg ki nem mondta, hogyí elvégeztetett. Ezeket a szabályokat ő állította fel, és be is töltötte emberként.
Tehát végig imádkozott. Úgy is mondhatjuk a tökéletességhez, ami benne volt, de emberként még nem ért el. (Lásd a tökéletes Istent: Az Istennek útja tökéletes /2Sám 22,31/)
Isten megüresítette magát, azaz testi állapotában úgy kezdte az életet, mint mint ember, üreslappal. Ebből az induló állapotából kizárta isteni tulajdonságait: mindenttudás, mindenütt jelenvalóság, mindenhatóság. Ezért nem is tudta sokáig, hogy tulajdonképpen kicsoda:
"Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engemaz én nemes népemnek díszhintajába."(Énekek 6,9)
A kezdeti (csecsemőből induló) teljes tudatlanságból kiemelkedve az ember először a külső dolgokkal, és azok összefüggéseivel ismerkedik, Jézusnál is így volt. Ahhoz hogy a lelki látás is kialakuljon, a test dolgainak segítségével, a test bűneibe is bele kell merülni. Különben nem lehet különbséget tenni jó, és rossz cselekedet között. Hogy a bűntest gonosz kívánságaitól el tudjunk szakadni fenyíték kell, ezért helyezetett emberi szülői felügyelet alá: "Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet."(Zsid 5,8)
Jézus esetébenegy magáraeszmélésről van szó, és az ezt követő, megtisztuló, tökéletes Istenné kiteljesedésről. (Nem pedig egy Istennel való betöltekezésről.) A magára eszmélése, vagy megtérése után következett az újjászületése, majd a megdicsőíttetése, vagyis a feltámadása, és mennybemenetele.
Az Ő testének feltámadása egyedi, mint ahogyan egyedi módon jutott abszolút tökéletességre, azaz tökéletes szentségre, miáltal ő embe, és isten egyszemélyben: "Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste (máshol a teszented) rothadást nem látott."(Csel 2,31)
A mi feltámadásunk lelki értelemben történik, és így is értendő, mert a mi teljes tökéletességre jutásunk egy konvergencía, vagyis egy örökkévalóságon át való közelítés az Őszentségéhez. Szent azt jelenti, hogy valaki Jó, és Igaz. A mi feltámadásunk az utolsó trombitaszóra, a hetedik trombitaszót jelenti, ami utolsó a hét trombita szó, vagy bizonyságtétel között, ami hozzánk eljuthat, ha kinyitjuk a lelki fülünket.
És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.
Az Atya kezeibe tette le a lelkét Jézus .
Ő győzött , majd :
Apostolok Cselekedetei:2:33
Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.
Lukács Evangéliuma:19:41 És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.
Jézusnak volt emberi értelme . ( nem tudott mindent - Márk 13,32 ) Jézus nem az értelméből sírt , ( színészkedés lenne ) és nem csak az Isten Lelke sírt Benne . Önmaga emberi természetében sírt , indult könyörületességre , amely emberi , az Isten Lelkével volt tökéletesen egybeolvadva . Amikor vesszük az Ő Lelkét , mi is megváltozott lelkületű emberek leszünk .
Lukács Evangéliuma:2:52 Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
Én idegenkedem Swedenborgtól, de minden ilyen híres neves tanítótól (de Swedborgtól különösképpen, mert sok mindenben eltér az apostoli tanítástól), mert az új szövetség nem az, hogy ember tanítja embert Isten dolgaira (főleg nem ír hatalmas irodalmat, könyveket titkokról), hanem, hogy mind (kicsinytől nagyig) Isten által taníttatottak, vezetettek lesznek. Ha Isten által, akkor nem ember által, nem emberi tanítók által. (max a kiskorúaknak van szükségük erre) Ráadásul gyanús, hogy Swedenborg olyan természetességgel beszél angyalokról, titkokról, mennyről, stb. amit az apostolok sem tettek. Csak összehasonlításképpen Pál csak 14 évvel ezelőtti elragadtatásáról is úgy szólt, hogy kibeszéletlen dolgokat hallott egy ember akit ő ismer, olyat, amit nem szabad elmondania az embereknek. (Sw. viszont mindent kibeszél, és szinte csak ilyenekről) Szerintem Isten nem ad ilyen csoda-képességeket az embernek, hogy egyféle mennyről-tanítók legyenek, nagyon-nagyon idegen ez, elég csak megnézni az apostoli tanítást összehasonlítani Sw. írásaival. Szóval én nem hiszek Swedenborgnak, sőt intek mindenkit: Vigyázzon! Mert bizony ígéret, hogy hamis próféták támadnak, akik nagy dogokat tesznek és hirdetnek, a Szellem egyértelműen mondja, hogy támadnak ilyenek az utolsó időkben, és olyanok is akik démonok tanítására hallgatnak, na és a démonokra (mint mesterükre a Sátánra) jellemző, hogy a világosság angyalává és küldöttjévé változtatják át magukat. Ha Sw. küldöttnek mondod, hát illik, hogy a küldötteket megvizsgáljuk, de nagyon. Jézus megdicséri azt a gyülekezetet, aki megbuktatják azokat, akik küldötteknek tartják magukat. (Jel.) Szóval ilyen értelemben is minden küldöttnek vallót alaposan meg kell vizsgálni, Sw. sem kivétel.
Azzal sem értek egyet, hogy a spiritizmust (szellemekkel való rendszeres társalgást) véded Sw.-nál. Nem kell szellemeket és lelket tudakozni, mert ez utálatosság Izrael Istene előtt, nem véletlen adta parancsba, hogy aki ilyet tesz az Ő népében, az írassék ki, mert a nemzetekből valók tesznek ilyeneket rendszerességgel, de nála ez utálatos. Istenről nem szellemektől kell tudakozni (Távol Legyen!), hanem nekik Prófétát támaszt az Úr, akire hallgassanak. Nos, ez a próféta eljött! Őrá kell figyelni, rá hallgatni, úgy hívják: Jézus Krisztus! és az ő bizonyságtétele a prófétaság szelleme, Ő az aki megígérte, hogy elküldi az igazság Szellemét, ami elvezérel minden igazságra, így nincs szükség arra, hogy bárki tanítson, az a Kenet, elvezérel minden igazságra. Tehát nem a halottak szellemei tanítanak, sem angyalok, hanem Isten Szelleme! Távol legyen, hogy valaki Isten Szelleme helyett más szellemet tudakoz, vagy más szellemet vesz, vagy más evangéliumot. Ilyeneket az apostolok megátkozták! Krisztus sem tudakozott szellemeket, igen téves arra, hivatkozni, hogy mi volt a megdicsőülés hegyén, mert Krisztust nem a hegyen állítólag látott "Illés és Mózes" tanította (Mellesleg csak a tanítványok azonosították a két alakot Mózesnek és Illésnek, Illés meg mégcsak meg sem halt, hanem felvitetett), tanítását nem tőlük vette, hanem a mennyei Atyától, az Övét mondta, nem a magáét, és nem is más szellemekét. Ebben is példa: ne tudakozzon senki szellemeket, arról nem is beszélve, hogy a szellemek a hádészba (mélységbe ami a tenger) kerülnek, ahogy Krisztus szelleme is a három nap alatt, nem pedig a mennybe. Szóval én nem hiszek Swedenborgnak, sem neked, hiába állsz ki mellette és tanításai mellet, sőt inkább hamis vagy, mert ha valaki hisz neked, azt is elviszi az erdőbe, hogy életre való dolgok helyett: titkokat, ködöket kergessen, szellemeket tudakozzon. stb.
A napokban hallottam egy Igét : "Efézusi levél:4:23 Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint "
Ami hozzászólásod kacsán jutott eszembe . Nekünk van emberi lelkünk , amivel gondolkodunk . Jézus tökéletes Isten és tökéletes ember volt . ( aki gondolkodott az elméjével , az emberi természetével ... )
Mint ember rendelte alá magát az Istennek , a hústest a Mindenhatónak . Az akaratát szentelte meg , a benne lakozó isteni Lelkével .
Jézusnak volt emberi lelke , mert ha mi 3 területen harcolunk , akkor Ő is ezeken a területeken harcolt . Harca a világ , a démonok és a teste ellen volt .
Nem gondolnám , hogy megszűnik bennünk az emberi lélek az újjászületés kapcsán , hanem valószínű , hogyha Jézus állításod szerint a kereszten jutott tökéletességre , akkor mi is csak az elragadtatáskor , a feltámadáskor érünk el a teljes szentségre .
"Isten az aki bűnt nem ismert, de bűnössé tette magát értünk az által, hogy bűnös emberré lett, belekeverve magát a porba, vagyis a bűn testébe." ÉN SZEMÉLY SZERINT KIHAGYNÁM A MONDAT KÖZEPÉT , a Zsidó 4,15 és I.Péter 2,22 és I.János 3,5 alapján :
Isten az aki bűnt nem ismert , emberré lett, belekeverve magát a porba, vagyis a bűn testébe. - így írnám .
Szeretném kérni, hogy add meg nekem a helyet ahol megtalálhatóak azok az ókeresztényektől származó írások, melyeket a JT-i tévtanításai topikban beidéztél, lélek halhatatlanságának nemkeresztény tanának alátámasztására.
Vallási elképzelés igen sok van - talán annyi,ahányan vagyunk.Abban viszont egyetérthetünk, a vallás egyik célja, hogy jobbak legyünk. Ha összeveszünk a hiten, az nem a mennybe segít bennünket, inkább a pokolba - ha van ilyen .Mi, halálközeli élményben részesültek egységesen állítjuk, a Fénylény nem firtatja a hitet, vallási előírásokat, annál inkább az egymás ellen elkkövetett vétkeket.Ne sértegessük hát egymást
Egyébként Torquemada ugyancsak meglepődhetett, hogy a pokolban találta magát.
Égő, hogy még annyit sem tudsz, hogy a bölcs ellentéte a bolond, és nincs ilyen szó (hacsak nem vagy valami új Kazinczy) amit te kitaláltál, ha nem hiszed, csak keress rá akármilyen szótárban, pl. magyar-angyol középszótárban, de akár a bibliát is mondhatom, nem fogsz ilyen szót találni benne.
Swedenborggal kapcsolatban sok minden elhangzik elhívása kapcsán, aminek természete nagy ütőfelületet kínál.
Sok támadás éri, és tudatlanságból, olyan jelzőket akasztanak rá, amik egyszerűen nem igazak.
Vegyük sorba: Az Úrtól-aki személyesen jelent meg neki- kapta azt az ajándékot, vagy képességet, hogy bejárhassa a szellemvilágot, és hírt hozzon onnan, mint küldött. Tehát nem halottidéző spiritiszta volt, aki a maga szakállára, elhívás nélkül tesz ilyesmit. De a rágalmazói ezen tényen könnyedén átlépnek.
Sem nem szervezett gyülekezetet maga köré, de tudta, hogy a közérthető Igazság amit odaát látott, és hallott, követőkre fog találni. Amit az én esetem is igazol. Jézus mondta: "Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.(Jn 15,20) Jézust is a saját népe akarta megkövezni, nem a rómaiak.
Ezzel az értetlen, betűre mutogató indulattal Jézust is halottidéző spiritisztának lehetne kikiálltani, mert a megdicsőülés hegyén beszélt Mózessel, és Illéssel, akik már rég halottak voltak akkor. Vagy ki lehetne tépni a Biblia azon lapjait, ahol emberek Isten tudtával, és akaratával angyalokkal beszéltek, beleértve ebbe a Jelenések kőnyvét az utolsó lapjáig. Mert az angyalok mind földi emberek voltak valamikor.
De, hát Jézust is ördöngősnek tartották egyesek, azt mondták, hogy ördög van benne. Ha ezekre halgat valaki, kezébe sem veszi a Bibliát. De a tanítványai felismerték azokból, amiket mondott:
"Kihez mehetnénk, örök életnek beszéde van nálad!" Abban az Ige adta szabadságában, hogy:"Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!"(1Thess 5,21) én megvizsgáltam, és Igaz embernek találtam, az írásai alapján Swedenborgot. Pont úgy, ahogyan Jézus is tenné:
"Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét."(Jn 5,30)
Az elején amint a könyveit olvastam én sem értettem sok mindent, de lassan kisütött a nap, és most már teljes biztonsággal állítom, hogy Isten küldötte. Igazi lelki ajándék részese!
Az azért nem mindegy, ha megnézzük, hogy kit választott ki Krisztus erre a szabadító munkára. Elhívása hasonló Pál apostol, és Mózes elhívásához, akiknek váratlanul, és személyesen jelent meg az Úr. Hozzájuk hasonló értelmi kaliberű ember kellett ehhez. Mózes a fáraó fiaként nevelkedett, és iskoláztatott, Pál apostol Gamáliel lábánál tanult. Swedenborg már életében elismert tudós volt.
Több külföldi egyetem díszdoktorává fogadta. Ő vezette be Svédországba a differenciálszámítás oktatását, feltaláló volt. Többek között egy olyan szerkezetet konstruált, amivel a svéd hajóhadat átszállította a szárazföldön, és meglepve legyőzték a norvégokat, akikkel hadban álltak. Ezért nemesi címet, és a Swedenborg nevet kapta a Királytól. Sok nyelvet beszélt, és a hébert csak azért tanulta meg, hogy a Szentírást eredetiben olvashassa, és ételmezhesse. Apja püspök volt, így gyerekkorától imerte a Szent Írásokat.
Érett férfikorban, 57 éves korában jelent meg néki Jézus, és hívta el erre az egyedülálló munkára. Mondván, hogy a kereszténység annyira megromlott, hogy tanaiban már szinte semmi közös nincs a kezdeti keresztény tanokkal. Nézze meg mi van odaát, mi a Menny hite és tana, és adja közre itt a földön. Az a véleményem, ha van igazság, akkor az nem is lehet másként, mint ahogy ő azt a Szentírással alátámasztott kijelentéseiben közérthetően közreadott. Hasonlóan Pál apostolhoz aki így ír:
"Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt."(2Kor 4,2) Ráadásul rátermettségénél fogva el is tudja magyarázni, hogy mi, és miért van úgy, ahogyan van, mert meg tudta érteni, amit erről a mennyben hallott.
Már életében mesteréhez hasonlóan meg nem értéssel, és ebből adódóan vádlásokkal is találkozott, de így válaszolt /idézet a honlapon található életrajzából (http://swedenborg.fw.hu)/:
"Swedenborg Londonban halt meg 1772. március 29-én. Az ottani lelkészek nagyon szerették volna őt teológiai állításainak visszavonására rávenni. Néhány nappal Swedenborg halála elött Winwick lelkész egyenesen azzal a fölhívással fordult hozzá, hogy Isten nevében, akinek rövidesen ítélőszéke elé fog állani, jelentse ki, hogy igaz-e mindez, amit írt, vagy egyik-másik részét írásainak ki kell alóla venni? Mire Swedenborg egészen megindultan így válaszolt: "Én nem írtam egyebet, mint a tiszta színigazságot, amint azt ön életének minden napjában, hova tovább mind inkább be fogja látni, föltéve, hogy szorosan ragaszkodik az Úrhoz és őt híven fogja szolgálni az által, hogy minden rosszat, mint ellene való bűnt kerülni fog és szorgalmasan kutat az ő szent Igéjében, amely elejétől végig megdönthetetlen bizonyítéka ama tanítás igazságának, amelyet a világnak átadtam." Hasonlóképpen válaszolt a londoni svéd egyház lelkészének Frelius dékánnak is, aki Swedenborg betegségérol értesülve őt meglátogatta és így szólt hozzá: "Assesor úr, azért adta ki könyveit, hogy nevet szerezzen magának, vagy más hasonló érdekből? Ha igen, úgy vonja vissza azokat. Ön eléggé híres ember amúgyis és hogyha valótlanságot állított és azokhoz ragaszkodik, úgy nem üdvözülhet." Swedenborg így válaszolt: "Lelkész úr, amilyen igazán engem itt lát és amilyen igazán élek, én semmit sem írtam magamtól, hanem csupán az Istentől jött igazságot és még többet is mondhattam volna azoknál, amiket megírtam, ha meg lett volna engedve. Ha ön az igazságra akar hallgatni, úgy majd, ha átmentünk az örökkévalóságba, sok fontos mondanivalóink lesznek egymásnak". Erre úrvacsorát vett és látva, hogy napjai megvannak számlálva, előre megmondotta halála napját. A nála volt szolgáló asszony megjegyezte, hogy olyan vidámnak látszott, mint amilyen ő lenne egy vasárnapi kirándulásra készülőben. 1772. március 29-én délután hallva az óraütést, ágya mellett levő háziasszonyától és a szolgaasszonytól megkérdezte, hogy hány óra? Amikor megmondták neki hogy 5 óra van, így szólt: "Jól van, köszönöm, Isten áldja meg magukat!" A keresztyén megnyugvás, hálaadás és testvéri fohász e szavai után csöndesen átszenderült az örökkévalóságba. Tetemeit a londoni svéd temetőbe helyezték el, ahonnan 1908-ban a svéd kormány nagy ünnepélyességgel egy hadihajóval szállította haza hamvait és a svéd nemzet által adományozott díszes szarkofágban az Upsalai Székesegyházban helyezte örök nyugalomra.
Jézus feje fölé a keresztre három nyelven írták fel, hogy ő kicsoda. A három mennynek megfelelően, amelyekről Pál apostol is írt.
-Héberül, ahogyan az Ó szövetséget írták, és a Szentírás betű szerinti értelmét jelzi. -Görögül, ahogyan a Szentírás Újszövetségi részét írták, és a Lelki menny értelmét képviseli.
-Latinul, ahogyan Swedenborg a könyveit írta, ami az akkori világ hivatalos tudományos nyelve volt. Ez az Ige mennyei kijelentése, ami Swedenborgra lett bízva.
Mint ahogyan Jézusról sok bolondságot összehordtak, és összehordanak ma is, az ővéiről is ezt teszik. (Pl. Pál apostol hitelének megkérdőjelezése itt a fórumon!)
Ezt világosan kell látni.
A "minden fájdalmak útja", nagyon keskeny, és vesző futás, de csak ez vezet az életre. Akik rátalálunk, mind résztvettünk előtte, valamilyen fokon Kisztus alázásában. De hála kegyelmes voltának, nem kell bennemaradnunk a hamisságainkba, hanem járulhatunk a kegyelem királyi székéhez!
Még idézek az életrajzából arra a tévedésre, amit róla mondanak, hogy önjelölt spiritiszta lett volna, és hogy másokat is erre ösztönzött volna, és hogy szektát alapított volna:
"Bárminő legyen is vélekedése azoknak, akik Swedenborg vallásos könyveit olvassák, páratlan személyiségének hatását mindenki megérezheti. Egyéni modora is rokonszenvessé tette őt mindenki előtt. Mindent szelíden és meggondoltan végzett. Semmi fölcsigázottság, izgalom vagy fölfuvalkodottság nem volt benne. Minél mélyebbre hatolt bele a szellemi világba, annál alázatosabbá és csöndesebbé vált. Sohase használta ki a tudatlannak gyöngeségét vagy hiszékenységét a maga érdekében. Soha sem kísérelt meg követőket vagy pártot gyűjteni maga köré. Még a nevét sem hozta kapcsolatba sohasem az új egyházzal, amelyrol azt tanította, hogy az Úr fölállítja azt a földön. Érezte, hogy az ő üzenete inkább az utókor, mint kortársai számára való és amint könyvei - hosszú kemény munkás évek eredményei - elhagyták a sajtót terjedelmes latin nyelvu fólió és kvárt kötetekben, ingyen küldözgette szét azokat az európai egyetemeknek és osztogatta szét a papság között. Nagyon jól tudta, hogy számos állítását igen sokan hitetlenséggel és ellenségeskedéssel fogják fogadni és ő azokat sokak számára vonzóbbá tudta volna tenni, hogyha kellemetlen igazságokat elhallgatott vagy enyhített volna tetszetős vagy mulattató előadási modorral, de ő sohasem alkudott meg és nem hajolt el az őszinteségtől az ő magasztos igazságai rovására. Egy alkalommal szó szerint igy nyilatkozott: "Nekem az Úr parancsolta meg, hogy ezeket a könyveket megírjam és kiadjam. Ne gondolják, hogy eme határozott parancs nélkül eszembe is jutott volna kinyomatni olyan dolgokat, amikről nagyon jól tudom, hogy tévelygésnek fogják minősíteni és amelyek csak arra valók. hogy engem nevetség tárgyává tegyenek." Tagadhatatlan, hogy a fölvilágosodás századában Swedenborg ama kijelentése, amelyet 1769-ben egy anglikán lelkésznek tett: "Maga az Úr által hívattam el, aki legkegyelmesebben személyesen jelentette ki magát nekem az Ő szolgájának az 1743-ik évben, amikor megnyitotta szememet a szellemi világ meglátására és abban a kiváltságban részesített, hogy szellemekkel és angyalokkal társaloghatok, amely képességemnek mai napig örvendek", a hitetlenség gúnymyosolyát váltotta ki az emberek legnagyobb részéből, vagy legjobb esetben őszinte szánalmat a szegény meghibbant elméjű tudós iránt."
Swedenborgnak megmutatták a mennyben, hogy eddig négy egyháza volt az Úrnak a világtörténelem folyamán:
A legősibb egyház, amit Ádámnak hívtak, Az ősi egyház, amit Nóénak hívtak, az Izráelita egyház, és a Kereszténység.
Mindegyiknek volt egy kezdeti felívelő szakasza, majd megromló szakasza, mint egy embernek. Egyik sem újult meg a végromlása után, hanem egy teljesen új kezdődött.
Ez után a négy egyház után egy Új következik, ami tanul az előzőek hibáiból, és többé meg nem romol, és megáll mindöröké.
Úgy ahogyan ezt az Úr előre bemutatta Dániel látomásaiban. Lásd a négy fémből készült állóképet, és az azt ledöntő követ, ami végül Sion hegyévé lesz,és betölti a földet:
"Nézed vala, a míg egy kő leszakada kéz érintése nélkül, és letöré azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat. 35. Akkor egygyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek mint a nyári szérűn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyöket sem találák azoknak. Az a kő pedig, a mely leüté az állóképet nagy hegygyé lőn, és betölté az egész földet."(Dn 2,45)
Vagy egy másik kép erről a tengerből kiemelkedő négy vadállat, amit megítél, és elveszt az itélőszékekbe leültetettek gyülekezete, vagyis az Új egyház.
Ahogyan a zsidók közül, csak nagyon kevesen jöttek át a kereszténységbe, és lettek annak alapítói, úgy lesz most is ezzel az Új Egyházzal! Ha valaki "hallja" miről van itt szó, annak írom.
A modern spiritizmus első jelentős ideológusának Emmanuel Swedenborgot (1688-1772) tartják; e vallási rajongó teozófus és szektaalapító állandóan látomásokra hivatkozott, és állítólag 30 é. keresztül érintkezett a szellemekkel.
Az okkultizmus még a 18. században is virágzott. Különösen Swedenborg látnok neve emelkedik ki e századból. Emmanuel Swedenborg (1688-1772) protestáns felekezetalapító volt a modern spiritizmusra a legnagyobb hatással, aki több számottevõ erkölcsi kihágás után a vallás felé fordult. Gyakori látomásai voltak, mintegy 30 éven át érintkezett a szellemekkel. Állítólagos látomásai alapján követõi az „Új Jeruzsálem egyházának" elnevezett szektába tömörültek, értelmiségi tagjai pedig – tanítása indítására – a szellemekkel való önkényes kapcsolatteremtést gyakorolták.
A holtak megidézése a spiritizmus központi célja. A gyakorlat igen erõs érzelmeket vált ki. Ezek közepette a transzban lévõ médium hívására vagy megjelennek a test nélküli szellemek, vagy csak hangjukat hallatják.
"Az újkori spiritizmus megalapítói: Emmanuel Swedenborg (+1772), Allan Kardec, eredetileg Hyppolithe Rivail (+1869) és Davis A. Jackson. Kardec több mint száz éve írt mûve: A szellem könyve. Állítása szerint a könyv azokat a tanításokat tartalmazza, amelyeket maguk a szellemek adtak a spiritiszta tan és a halál utáni élet alapelveivel kapcsolatban. Táblázatot is közöl, amely bemutatja, hányféle módon lehet a szellemekkel kapcsolatra lépni. Tanítása gyökeresen keresztény-ellenes. A spiritizmus egyik mai mestere G. di Simone parapszichológus, aki Párbeszéd az X-dimenzióval c. könyvében valamiféle “igen nagy fejlettségû szellem”-tõl nyert állítólagos közlésekre hivatkozik..."
Ehhez idézem Swedenborg a Mennyei itkok c. irásának elejét, ahol leszögezi, hogy ki az Úr a mennyben hallottak, és látottak alapján (http://swedenborg.fw.hu):
"AC 14. A következő munkában az Úr elnevezés a világ Megváltóját, Jézus Krisztust és egyedül Őt jelenti; és Őt hívják “az Úr”-nak minden más név nélkül. A végtelen mennyeken keresztül ő az, akit Úrként elismernek és imádnak, mert neki van a legfőbb hatalma a földön és a mennyekben. Utasította tanítványait is, hogy így nevezzék, mondván:
Úrnak nevezel, és jól mondod, az én vagyok (János 13:13).
És feltámadása után tanítványai “Úr”-nak nevezték.
AC 15. A végtelen mennyekben más Atyát nem ismernek, csak az Urat, mert Ő és az Atya egy, ahogy Ő Maga mondta: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Fülöp szólt: mutasd meg nekünk az Atyát; Jézus így szólt hozzá: oly régen vagyok veled, és még nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát; hogy mondhatod akkor: Mutasd meg nekem az Atyát? Nem hiszed el, hogy én az Atyában létezem az Atya pedig énbennem? Higgy nekem,hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem (János 14:6, 8-11)..."
Szegény, szegény Amet, nem tudja mit jelent a fiú "kifejezés". Egyszerű szavakat sem ért, lehet hogy apja sem volt? vagy nem látott még gyereket? (lehet hogy egy távoli bolygóról irkál:))
Aztán további hibás következtetésekre is jut, minthogy:
Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne."(2Kor 5,21) Isten az aki bűnt nem ismert, de bűnössé tette magát értünk az által, hogy bűnös emberré lett, belekeverve magát a porba, vagyis a bűn testébe. Az Isten Fia tehát őt jelenti, aki olyan ember lett, aki istenfélelme miatt az isteni igazságokat sorban fel tudta ismerni, és így legyőzni a bűneit. Azé a Fiú, aki ebben hozzáadva magát, utána csinálja! Így leszünk Isten Igazsága Ö benne:
Nézzük mit állít valójában a biblia, ha nem ragadjuk ki a szöveg-környezetéből, ki tett kit bűnné (és nem bűnössé!):
14.-24 "Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket, Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott. Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk: béküljetek meg az Istennel, mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne."
A hamis fals dolgok Amet állításában az íráshoz képest: Alany, állítmány, tárgy stb. Általános iskolás szint:
Ki az aki bűnné tett? - Az Isten Kit tett bűnné Isten? - A Fiát, Jézus Krisztust, aki által a megbékéltetett magával
Ebből bizony nem következik hogy önmagát tenné, hanem éppenhogy mást tett azzá! Egyértelműen megkülönbözteti, hogy ki-kit tett azzá. Isten az ő Fiát, nem pedig önmagát!
(a korábbi részből is következik, hogy Istentől van, hogy megbékéltetett magával a Krisztus Jézus által, tehát nem önmaga által, hanem Krisztus Jézus által, akit bűnné tett.)
Szóval Isten nem magát tette bűnössé (Isten szent, a bűnnek mégcsak az árnyéka sem férhet hozzá), de még csak Krisztust sem tette bűnössé! Isten senkit nem tesz bűnössé!!!!! Hanem Krisztust, aki bűnt nem ismert: bűnné! tette (Ez nem azt jelenti, hogy Krisztus bűnös lett volna. Távol legyen, mert akkor nem lenne szeplőtlen Bárány!) azért, hogy a bűnt testben kárhoztassa, így elvégezte Krisztus a megbékéltetés szolgálatát. (Természetesen Isten volt az, aki Krisztusban ezt cselekedte, mégse jelenti, hogy Isten és Krisztus ugyanaz lenne, különben nem külöbböztetné meg, márpedig megkülönbözteti) Pál ebben a követségben járt, hogy általa mintha Isten kérné őket: "béküljenek meg Istennel", mert Ő, Isten: bűnné tette azt (Jézust) értük, aki bűn nem ismert.
"A Fiú tagadása az ő emberi újjászülető életvitelének tagadását jelenti, a róla való vallástétel pedig a Fiú követését, az újjászületésben:"
Nem. Ez a mondat még értelmileg is hibás: ha valakit tagadok, akkor nem annak az életvitelét tagadom, hanem őt magát, márpedig Amet tagadja a Fiút, pontosabban tagadja az Atyát és a Fiút, tagadja Isten Felkentjét, Krisztusát. Azzal tagadja hogy egy fúziós egyszemélytiséget tesz a helyébe, ezzel mind az Atyát, az Istent tagadja, mind a Fiát, amiről felismerhető, hogy tévtanítás: Mást mond mint János: (I. Ján. 2:22)
