Aki matematikus, az gondolkozik. - a platóni Akadémia bejárata fölé kiíratta a Mester, hogy ne lépjen be olyan ember, aki a geometriát nem szívleli.
Aki poéta, arról nem mondok semmit. - Platón az Államból kitiltotta volna ezeket a figurákat.
A szexről írtak tetszenek. Boccaccio Dekameronjában igen szépen ír az Ördögűzésről. Valmai barát a démonokkal küszködő leányból az ördögöt pénisze segítséggel űzte ki. Illetve mindezt rendszeresen megismételte, mert hát jó nagy számban laktak ott ördögök. Érdekes egyébként, hogy az ördögöt szakállal, szarvakkal, villás farokkal szokták ábrázolni. Ezek láthatólag férfiasság-szimbólumok. Bizonyára úgy gondolták, hogy csorba esik a Seregek Urának (akit férfinak tartanak) tekintélyén. Tetszik amit írsz a háborúról, elgondolkozom rajta. Megjegyzem, az index-vallfiles leányoknak sem ártana egy kis ördögüzés. A fúknak pedig,... nos legalább egy alapos maszturbáció.
Nézd, ha néha itt megasszondjuk a vélemnyünket, akkor igen megkapjuk a magunkét. Mindegy. Leginkább Mirabolant kedvelem, ő inkább misét mondatott érted. Gyűlölködés és kioktatás helyett.
OFF
Sajnos nem vagyok akkora poéta, mint ti Canis-al. Erősen a matematika felé hajlik a gondolkozásom, én nem pixelekben gondolkozom, hanem egész rendszerekben, ergo, néha nehezemre esik kifejezni magamat, pedig néha nagyon megaszondanám.
ON
De szerintem a háború is a szexből táplálkozik. Egyrészt a kielégítetlen hímek túlfűtött agresszivitásából, másrészt a hőst körülvevő és a nőkre fölöttébb erogén módon ható aurából. De szinte minden vágy-alapú törekvést vissza lehet vezetne a Nő (vagy Hím) utáni vágyakozásra. Frajd bácsi mondott valamit, amikor mindent a libidóra vezetett vissza. És ha úgy vesszük, hogy "ahogy lent, úgy fönt is", akkor miért ne lehetne például a szexpartnerünk egy angyal? És a hurik tulajdonképpen kicsodák? A Kóránban olvasott leírásból nekem amolyan testett öltött angyaloknak látszottak. Már ha hitelt adunk a Koránnak.
Érdekelne a véleményetek. A fegyverek "megáldását" miért tekintitek "buzdításnak a háborúra"? Bizonyár így képzelitek. Anno a tábori lelkész kiállt, megszentelte a fegyvereket, zászlókat és közben tartott egy szép kis litániát arról, hogy miképpen nyuvasszuk ki felebarátaink torkát.
Véleményem szerint - mint kiderült - attól, hogy megáldod ezeket a fegyvereket, attól még nem jelenti azt, hogy egyúttal helyesled is az öldöklést. Van mikor nem tudod elkerülni, akkor sem, ha keresztény vagy.
De kiváló könyvet tudok ajánlani. Lev Tolsztoj: Eszméljetek! c. irományát. (Bhagavad Gitát hagyjuk is.) Az öreg kedvenc stílusában keresztény alapállásról ír; "ne álljatok ellen a gonosznak", ergó ha támad, ne védekezz!, hagyd a fiúkat. Ez a XIX-XX. század felismerése. Nem biztos, hogy működött volna, monjduk a tatárjárás idején. Bár ki tudja? Hihetelenül jó könyv amúgy!
Egy dolgot pedig kifelejtünk. Saját életünk megszenteléséről elfeledkezünk. Ez a művészet, ez a szépség, ez az emberi magatartás. Az egyetlen helyes út. De ezt inkább érezzük, semmint el lehetne beszélni. Olyan mint a szerelem, ha helyesen érintesz meg egy Nőt, az már akkor borzong és érzi a kezed "delejét", mielőtt hozzáérsz, a mozdulatot elkezded. Ez is benne van a kereszténységben. Zárójelben jegyzem meg, hogy pl. az indexen olvasható vallásos nőknél nagy mértékben érezhető az, hogy a "testüket" nem tekintik szakrális objektumnak, vagyis Istent tagadják meg ezáltal. Csak a szép lelküket láthatjuk. A testükön meg bizonyára mirigyes pattanások vannak, és érezhető a tegnapi izzadság szaga rajtuk. stb. Elkanyarodom, amúgy szextopic. Nohát.
De húzok, mielőtt a széplelkek ismét rámhúzzák a jéghideg, vizes lepedőt.
Hamvasnál olvastam egyszer, valahol. Azóta is nem tudok szabadulni tőle, annyira világosan írja le.
"Végül is azon múlik minden, hogy miképpen bánik az ember a ceruzájával."
Ennyit a fegyverek megszenteléséről, most. Rohanok is dolgozni...
A címerünkön kettöskereszt található és a címerpajzson a Szent Korona nyugszik.
Itt miért ragaszkodunk a hagyományhoz, ez vajon befedi az egész nemzetet?
Nem akarok zászlócsatát vívni, de az a véleményem, hogy egy nemzetnek olyan lobogója legyen, amit sajátjának tekint. A nemzeti szín pl. ilyen. Ha már vallás is van a dologban, az eleve nem lehet egységes, nem fedheti be az egész nemzetet. Szépnek szépek a régi zászlók is, de a mai funkciójukat már nem tudnák ellátni.
Az egyházi népdalok is igen szépek. Én sajnálom, hogy a Boldogasszony anyánk helyett újabban az a Himnuszunk, ami.
De hát ne bántsuk a nemzeti tabukat. Ezt nem tudtam, köszönöm. Viszont a Habsburgok idején (de Mária Terézia alatt biztosan) a magyar zászló sárga (arany) alapon a Boldogasszony képe volt.
Este Vagy-vagyot fogok olvasni. :-)))) Nekem is megvan a polcomon, de még nem mertem hozzákezdeni. Most nem tudnám teljes szívvel olvasni (közig. alapvizsgára kell mennem márciusban).
Viszont reggel az m1-en mutattak egy könyvet - tudod, a reggeli tv-zés rossz szokásom - ami ha jól vettem ki nöi szentek misztikus írásait tartalmazza.
Azon vagyok egyébként, hogy szerezzek egy leamortizált gépet otthonra. Van is rá némi remény, hogy jó áron hozzájuthassak.
Szeretem, amikor a tabukat döntögeted, nagyon tetszett, hogy megmondtad a véleményedet Adyról.
XIX. század, a nacionalizmus korszaka. Ez szülte 48-at is, ez inspirálta a korszak nagy müvészeit. Erkelt ugyanígy.
Verdit is szokás olasz nemzeti szerzönek tekinteni - föleg a Nabucco híres kórusa miatt - de nem kellene elfelejteni, hogy korai müvei, szinte kivétel nélkül tucatmunkák, ma alig játsszák.
Amit az evangéliumról írtál eszembe juttatta France: Thais c. könyvét. Amikor Paphnutius görcsösen igyekszik elpusztítani mindent, ami szép.
Jézus feltámadása után pedig egyáltalán nem jut eszembe, hogy még egy picike kis halleluja is lenne. Érdekes. Miért? Ez a rész eléggé zavaros. Jézust összetévesztik a kertésszel, nem hiszik el feltámadását...
Attól tartok, hogy a dolog nemigen állt össze senki fejében Pál elött.
Ezt én is olvastam. Tetszett. Talán meg is van valahol otthon. Jó, hogy írod. Érdekes, ez a főúri beütés nekem fel sem tűnt. De hát természetes, szörnyű eszembe sem jutott volna, hogy másképpen is olvasható. Hihetetlen!
Az egyházi népdalok is igen szépek. Én sajnálom, hogy a Boldogasszony anyánk helyett újabban az a Himnuszunk, ami. De hát ne bántsuk a nemzeti tabukat.
Lelket felkavaró módon hat. Tudok valamit akkor, amit máskor nem tudok. - mondja Hamvas.
Este Vagy-vagyot fogok olvasni. :-)))) És van egy másik kedvencem - könyvimádó Canis, most megborzolom az idegeid - Az égi és földi szépről - közpkori szerzőktől válogatás. Pl. Boetius a zenéről ír benne jókat. Kár, hogy otthon nincs még internet, itt nincs időm ezeket nyugodtam beirogatni. (Apropó nem pályáztál számítógépre, nekem pl. sikerült.)
Érdekes, hogy az Evangéliumban szinte semmilyen szerepet nem kap a zene. A zenével kapcsolatos valmelyik történet, esemény. A halleluját nem számolom ide. Furcsa. Jézus feltámadása után pedig egyáltalán nem jut eszembe, hogy még egy picike kis halleluja is lenne. Érdekes. Miért?
És látod is, a másik topicban "Jézus dicsőséges eljövetelekor" is legföljebb egy erőteljes trombitaszót engednek meg a puritánok. Miféle világ lesz ez így? Mit szólna hozzá, mondjuk Mozart? Mit lehet erre mondani? Meg sem merem kérdezni, mert nem értenének. Hatalom, dicsőség, jófiúk, aranykor. Ugyan már, tessék meghallgatni pl. a IX. szimfóniát. Vagy a Messiast, hisz jön a Húsvét. Nos amikor ilyeneket merészelek írni, hitetelennek, ateistának, félműveltnek, sátánistának, nagypofájúnak bélyegeznek. Hova lett Európa? Csak Jézuska van? Bbbrrrr!
(Március 15-én Szegeden este lesz valami operagála. Sajnos a programot nem tudom még, bár félek, hogy a nemzeti operáinkat fogják nyomni. Nagyon szép, persze, de nálunk az opera is úgy születetett meg, hogy kapásból "nemzeti ügy" (Erkel) lett, elárulom, ez nem az én világom.)
Ha a zene jelentöségéröl beszélünk, talán nem felesleges megemlíteni egy számomra igen kedves epizódot:
1853-ban, a római Teatro Apollo-ban mutatták be Verdi: Trubadúr c. darabját. Csakhogy - január lévén - a várost elöntötte a Tevere, gyakorlatilag teljes volt a káosz.
A premier ennek ellenére telt házzal ment.
Heller Ágnesnek volt egy kis eszmefuttatása Kierkegaard kapcsán a zenéröl. (Nem manapság jelent meg és volt egy olyan kicsengése, hogy mennyivel jobb volt a zene a föúri mecenatúra idején. Ez elég bátor dolog volt.) Hát igen, a zene a piacról él...
A zene szép, és megnyugtat. Különösen a csatadalok, harcidalok. A vietnámi háborúban helikopterre szerelt hangszórókból játszották támadáskor a "Valürök lovaglása" című zenét. Ezzel csupán azt szerettem volna jelezni, hogy mint mindennek, a zenének is vannak arcai.
- Az I. világháborúban egy erdőben katonáknak Chopin zongorázott egy erdőben. (Talán karácsony volt, nem emlékszem.) Ír róla, hogy az eldurvult, elállalatiasodott katonákra, milyen mélyen hatott zene, áhitattal csöndben figyelmét. Szép.
- A VII. szimfóniájáról külön esszét írt. Tolsztoj idézi, a zene mágikus erejéről, "a lelkekre felkorbácsoló módon hat".
Platón a zenének (Spirolira sorozata amott megerősít) igen komoly szerepet szán, az Államban, a nevelésben. Én meg is jegyeztem ott, hogy gyerekeket először inkább szolfézsre irattam, mint hittanra.
A zene és a szerelem. Különös kapcsolat. Testvérek? Nem tudom. - Hogy a topic címéhez visszatérjünk.
