Szia. Györgyi!régen irtam, mert rengeteg dolgunk volt és van mert építkezünl. Jól írta valaki az az a jó ha nincs hír.eddig jól voltam,persze rohamok mindig voltak de pàr hónapja érzem hogy rosszabbul vagyok.tobbször vannak rohamot és hosszabbak, naponta togször szédülök, zúg a fülem, nehéz a bezed,nem értem mit mondanak írnak,nagyon nehéz koncentrálni ,nagyon sok dolgot elfelejtsék, múltkor elfelejtettem. hogy kell bekapcsolni A mosógépet,nem kapcsoltam ki a sütőtököt nem vagynehezen tudom használni a telefont inernetet,stb. A februári MR stabil az àllapota semmi nem változott. Viszont a mostani eredmèny meglepett:az eddigi daganatok mellet ,ujonnan megjelett jelintenzitás a másik oldalon szintén glioma. Nem értem, hogy nőhetett egy harmadik daganat is? A primer agydaganatnak nem szokott áttétei lenni! vagy mégis? Nem értem! Ha tudsz valamit e téren ,megköszönném, és mindenki másnak is! Ti hogy vagytok?? A fiad? Remélem veletek minden rendben van! Örülnèk a jó híreknek. Puszi Éva.
Köszönöm a választ, bízok benne, hogy nálam is jól fog sikerülni minden. Jó lenne egy olyan fórum, ahol a Cushingosok, illetve a Hipofízis adenómás betegek tudnak infókat cserélni. :-)
Édesanyámat májusban műtötték ugyanezzel, ugyancsak Czirják professzor.
A kórház, és az egészségügyi dolgozók hozzáállása kifogástalan, professzor úrról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni.
A műtétet ebben az esetben orron keresztül végezték, így sokkal rövidebb a felépülési idő.
Pár órával utána voltam bent édesanyámnál, és teljesen tiszta volt a tudata. Kb. hat hét a teljes felépülés, addig figyelned kell magadra, semmi megerőltetőt nem szabad végezni.
Segítségeteket szeretném kérni. Édesanyámnál rosszindulatú agydaganatot diagnosztizáltak. Mind az ideggyógyász, mind az idegsebész műtétet javasolt. Annyira gyorsan történt minden, hogy pillanatok alatt az idegsebésznél kötöttünk ki, de azt sem tudtam, hirtelen, hogy mit kérdezzek tőle. A műtétre azonnal előjegyeztek, de anyukám 80 éves és nagyon félünk a műtéttől és annak esetleges szövődményeitől. Azonkívül, hogy műtét kell szinte semmit nem tudok. Azt szeretném kérni, hogy aki átesett ilyen műtéten leírná, hogy hogyan zajlik a műtét. Illetve most olvastam a gammakéses műtétről, de sehol nem találtam arra vonatkozó információt, hogy hány cm-es tumornál jöhet ez szóba. Ha valaki tudna erről felvilágosítást adni kérem szépen írjon. Bármilyen információt nagyon megköszönnék.
Sziasztok, segítségeteket szeretném kérni. Szeptemberben műteni fognak Hipofízis adenómával az Amerikai úton. Van itt olyan,akinek ilyen műtéte volt, vagy esetleg lesz? A kérdésem az lenne, hogy milyen a műtét, illetve hogy milyen tapasztalatok vannak. Engem a Prof C. fog műteni. :-) Köszönöm, ha válaszoltok.
A megbetegedés okán én is sokat gondolkoztam, lehet genetikai oka, életvitel, stressz, bármi. Én ezeken végigzongoráztam, és nem jutottam közelebb az okhoz. Egyébként is - szerintem - az végtelenül leegyszerűsitené a betegség gyógyitását is akár, ha tutira tudnánk az okát. De mivel nem tudják a nálam sokkal de sokkal okosabbak sem, igy a gyógyitás egyelőre a szokott módon zajlik. Fejben legfeljebb az dőlhet el, hogy a beteg meg akar-e gyógyulni, és ha igen, akkor megteszi-e mindazokat, amiket az orvosok ajánlanak. Ha igen, akkor van esélye...A fiam egyik orvosa is olyat mondott, hogy időt kell nyerni, hátha az orvostudomány eljut odáig, hogy gyógyitható lesz a betegsége.
Nagyon jó, hogy ezt leírtad, köszönöm. Na meg a másik, hogy minden fejben dől el. Te döntöd el, hogy beteg leszel, vagy nem. Van aki ebben hisz. Sok rákos beteget láttam, és mondhatom, hogy minden beteg azon volt, hogy meggyógyuljon, mégis elmentek...Már rég megdőlt, a "fejben dől el elmélet".
Sokan hisznek a lelki tényezőkben, meg abban, hogy ha valaki negativ, akkor bevonzza a negativ dolgokat. Szerintem meg ha valakivel jó dolgok történnek, akkor nem válik negativvá, ha pedig rosszak, akkor csupán realista. Hogy ha valaki hisz az asztrológiában vagy egyéb másban, lelke rajta, magánügye, és még az is lehet, hogy segit neki feldolgozni ezt-azt, eltereli a figyelmét a nagy büdös valóságról. Hit nélkül persze nehéz az élet. Azt azonban, hogy egy asztrológus vagy kineziológus csodát tudna tenni meglehetős kételkedéssel kell fogadjam. Ha valaki hinni akar, akkor sok-sok olyan általános dolgot el lehet mondani, amiből magára ismer, és azt hiszi, ez csak róla szólhat... A fiam barátnője - akinek már májusban megállapitották, hogy áttétes emlődaganata van - elment mindenhova, ahová csak az ismerősök küldték. Nevezetesen kineziológushoz is járt, és olyan önvádjai voltak, hogy eszméletlen. Azt állitotta, hogy ez a sors büntetése azért, mert ő nem volt jó anya, jó feleség stb. Mindezek az állitások persze nem voltak igazak, hiszen jó anya és feleség is volt, de ezek után a beszélgetések után mindig lelkiismeretfurdalása, és olyan érzése volt, hogy mindezt a betegséget büntetésként kapta, és ez most egy próbatétel, de ő akkor is harcolni fog ellene. Harcolt is, csak a betegség győzött. Azt nem tudom, hogy mennyibe került neki és a családjának mindez, de hogy nem segitett rajta, az biztos. Ami segitett volna az a kemó, bár a diagnosztizálás időpontjában már csontáttéttől kezdve mindenhol volt áttéte, szóval akinek esze volt, az tudta, hogy ebből sajnos nem fog tudni jól kijönni. Kapta ugyan a kemót - ameddig a szervezete birta -, de már nem segitett. Szegény januárban meg is halt, igen fiatalon. A kisfia nem is fog rá emlékezni, 11 hónapos volt csupán akkor. Hát igen, ez alkalommal nem történt meg a csoda - sajnos. Úgyhogy én szkeptikus vagyok mind az asztrológia, mind pedig a nagydózisú C vitamin méregdrágán való adásával kapcsolatban. Ahogy irta itt valaki - csupán pénzlehúzása azoknak a szerencsétlen, beteg embereknek, akik az utolsó szalmaszálba is megpróbálnak belekapaszkodni. Elnézést kérek azoktól, akik más véleményen vannak, nem akartam őket megbántani.
A stressz megmérgezheti az egész szervezetet, anyukámnak állandóan a beleire ment rá minden idegesség.
Mindenért föl tudta magát idegesíteni, minden irányítani akart, és mindenkit.
Te ez leszel, te az leszel, akkor is ügyvéd leszel és kész, tökmindegy hogy egy kamuti, szótlan, nem éppen jó tanuló emberről van szó...
(magas beosztásban levő közgazdász/bróker)
Nem lett semmilyen rákja, vagy vastag ill egyéb bélproblémái pokoli kínokon és rosszulléteken kívül.
Így eljutott egy gasztros főorvoshoz aki megmondta neki hogy semmilyen szervi elváltozása nincs, és hogy Xanax-on kívül mást nem tud felírni neki :)))
A stressz és az idegesség sok minden rosszat ki tudni hozni az emberből.
A szervezet szimulál egy csomó dolgot-mondta az orvos.
Az asztrológia, kineziológis és társai egy pénzlehúzós, legális átverés.
Bár anyám nővre Svájcban élt, de egyszer operálták meg, az orvos megmondta neki hogy tök fölösleges és nem is kivitelezhető egy második operáció menjen haza meghalni. Lazán elintézte a dolgot.
A mellékelt képen egy fa rákos megbetegedése látható..A fák, cserjék igen sokféle rákot produkálnak.
Csak azért tettem be a képet, hogy el lehessen gondolkozni a lelki tényezőkről, pozitív gondolkodásról és az úgynevezett " rák elleni harc " szubjektív tényezőiről....
Anyukám (korábban írtam már) márciusban halt meg, kb. 14 hónappal a GBM diagnózisa után. Tavaly augusztusban voltam asztrológusnál, és előkerült anyukám betegsége is. Annyit mondott az asztrológus, hogy 'nem kellett volna feltétlenül megkapnia a betegséget'. Sajnos ő nagyon negatív volt világéletében. Korán elveszítette a nagymamáját, és még 20-30 évvel később is mondta nekünk, hogy ez mennyire fáj. Aztán az anyukáját, az apukáját, a férjét (apukánkat). Mindenkit elveszített. Sajnos mi- a gyerekei, és az unokái- kevesek voltunk ahhoz, hogy ő élni akarjon. Én hiszek abban, hogy a betegségeknek lelki oka van- akár tudat alatti oka. Elvittem anyukámat kineziológushoz, hátha tud segíteni- sajnos egy alkalom kevés volt, és anyukám nem akart többször elmenni. (Szerintem ahogy előjöttek a régi- fel nem dolgozott lelki sérelmek, nem volt elég erős, hogy szembenézzen velük. Ő sajnos nem is akart küzdeni. Könnyebb volt feladnia a harcot- bár biztosan nem könnyű.) Mi hozzátartozók tudjuk támogatni a beteget, de harcolni nem tudunk helyette. Egyes esetekben lehet, hogy elég a pozitív gondolkodás is. Ki tudja? Vannak csodák, csak sajnos ritkán...
Az hogy az egyik sejt egyszer csak 'megbolondul" ez valóban így van, mindehol ezt a magyarázatot adják.
Az is igaz lehet, hogy majdnem! mindenkiben benne van a lehetőség, egy komoly betegségre csak valakinél nem jön elő vagy más reakciót ad rá a szervezet.
Abban is igaza van az előző hozzászólónak, hogy genetikailag kódolva vannak a betegségek és hogy mikor jön elő, már a születésünk pillanatában eldől.
Mégha nehéz is ezt az ocsmány igazságtalanságot elfogadni.
A stressz egy nagyon komoly rizikó faktor lehet.
Én úgy látom nem jutottam előbbre bármennyit is olvastam, érdeklődtem felőle, és bár nem hiszek a természetfelettiben, nem akarom bevonzani a bajt, így hosszú időre eltemetem és nem is akarok ezzel foglalkozni tovább....
Az hogy három különdböző embernél előjött a rák, az a véletlen műve, ezzel nem kell foglalkozni.
A nőknél még ott van egy erőteljes hormonális változások pl egy terhesség, az sokmindent felborít, de férfiaknál nem.
Én nem azt akartam mondani, hogy minden daganatos megbetegedésért Csernobil felelős, hiszen ez nettó hülyeség lenne, és persze rendkivül egyszerű is lenne, hiszen akkor mi van azokkal, akik még Csernobil előtt betegedtek meg? Én is, akár csak mindenki más, aki szembe kerül ezzel a betegséggel az okot keresi. Nálunk a genetika nem játszik szerepet, semmi ilyen betegség nem volt a családban, már ameddig vissza tudtuk követni. Az exbarátnőnél sem volt ilyesmi. A virusok nem tudom milyen szerepet játszhatnak, nem tudom hol tart a kutatás, de a fiam nem volt soha beteges, és a másik két "gyerek" sem. Az orvosok azt mondták - ó, milyen egyszerű a magyarázat -, hogy egyszercsak, ki tudja miért, és mikor az egyik sejt megbolondul...Hát igen, a mi esetünk az azért is volt szinte hihetetlen, mert senki nem is gondolt rá, mivel neurológiai tünetek sem álltak fenn. Én csupán erre a különös halmozódásra csodálkoztam rá, aminek a valószinűsége matematikailag szinte nulla, hogy 3 fiatal szinte egyszerre...február, május, junius. Már persze ezek azok az időpontok, amikor diagnosztizálták a bajt. Azt senki nem tudja, hogy pl. a gyerekem fejében mióta ülhetett a hatalmas daganat, ami persze most is ott van, picit kisebb ugyan, de a műtéttel csak egy kis részét tudták eltávolitani. Azt is mondják, hogy minden emberben megvan a lehetőség, de nem mindenkiben indul be a folyamat. Persze az ember csak találgat, próbál logikus magyarázatot találni, ami persze egyelőre nincs. A fiam elvan, most megy iskolába a kisfia, dolgozik, és nem tudom mi jár a fejében. Mindent tud, az orvosok könyörtelenül elmondták az igazat, én meg figyelek, mint a vadászkutya, hogy milyen változás következik be, csak sajnos ritkán találkozunk. Tavaly 6 hétig vittem a sugárra minden nap, szörnyű volt látni, ahogy gyengül, kihullik a haja stb., és mindeközben bohóckodni, hogy ugyan már, nincsen semmi baj. És közben tudatta velem az exbarátnője, hogy mi baja van, és a barátja is felhivott elújságolni a betegségét. Persze, hogy a fiam megzuhant úgy novemberben, mivel akkor már az exbarátnő nagyon rossz állapotban volt, a barátját is akkor műtötték, aztán a lány január végén meghalt, és még a temetésére is elmentünk. A három sorstársból egy elment, a fiút ismét műtötték, aztán megint, most tart a kemónál. Egy biztos, hogy a gyerekéhez kevesebb a türelme, pedig születésétől kezdve ő foglalkozott vele. Hát ez van, az orvosok azt mondják időt kell nyerni, a tudomány halad előre, hátha lesz rá gyógyszer. Amiket egyelőre hallottam eléggé bizonytalan kimenetelű, leginkább pénzlehúzásra alkalmas módszerek. Szerintem ha meglenne az ok, akkor közelebb kerülnének a gyógyitásához is.
Csernobil megállhatná a helyét, ha pl anyukám nővére nem Svájc egyik legelhagyatott kantojának apró falujában élte le volna az egész életét. 56-ban 14 évesen, kimenekült, szóval nála-nálunk családilag ez nem jön be.
Soha életében nem festett hajat!! Nem sminkelt, azt ette amit a falu megtermelt, mert annyira távol voltak a várostól hogy be sem mentek.
Az ő esetében inkább a hatalmas stressz, hogy mindig azt az egy fiát baxogatta mindenért és erre jött neki egy ilyen borzalmas betegség meghalt, én ezt tartom valószínűnek. Hogy nem bírta felfogni, feldolgozni.
Ezek szörnyen hangazanak de hidd el, semmi közük nincs egymáshoz.
A mellrák az abszolút genetikai betegség!
N-Brittaniában minden nőt igyenkeznek rábeszélni hogy ha volt a családjában csináltasson meg bizonyos- itt sem ingyenes!!- tumormarker viszgálatokat amiből kiderül 48 órán belül, hogy ő örökölte e a gént.
Én nem mentem el erre a vizsgáltra pedig 36 vagyok, de nálunk senkinek nem volt nőgyógyászat vagy mell rákja.
Nekem van egy fiam, ezért érdeklődök az utóbbi időben a téma iránt, hogy tudjam mire számíthatok- nem mintha túlélném ha egy ilyen diagnózisba futnék bele a fiammal.
Nagyanyámnak 9 gyereke volt.
Egyrészt valóban hihető hogy genetikai okai vannak, hogy egyszer csak rossz irányba önmaga ellen fordulnak a sejtek, és abban is lehet valami hogy ez előre kódolva van hogy mikor.
Nekem vannak itt barátaim, egy meleg pár, az egyik fél, 32 éves most GBM grade 4-el küzd.
Annyi a különbség, hogy mivel az eü jobb, már 3-szor műtik meg, amúgy 1,5 éve diagnosztizálták nála, és azonkívül hogy a szeme fényérzékeny lett és a kemót nem bírja semmi egyéb tünetei nincsek.
Egy életvidám, gyönyörű topmodell külsejű pasi, fogászati reklám mosollya, átható kék szemekkel, vékony, izmos, sportos, diétázós, nem dohányzós, soha nem drogozós típus.
Ráadásul sikeres volt a munkájában, sok pénzt keresett- igaz most másfél éve kénytelen volt abbahagyni.
Remélem a fiad nem adja fel, nem fordul önmagába, hanem harcol már amennyire lehet és pozitívan áll a dolgokhoz.
Én olvastam olyan amerikai kutatásokról amelyek vírusok tesznek felelősség kifejezetten az agydaganatért, de nem nevezett meg a cikk egyetlen vírust sem.
Azt hiszem mindenkit érdekel az ok, miért alakult ki, hogyan, mikor stb. Én is erősen gondolkodom rajta, mióta a fiam révén érintetté váltam. Neki tavaly februárban diagnosztizálták az astrocytoma II-t. Semmi jel nem utalt agydaganatra, neurológiai tünetei sosem voltak. Nos a történet: szerdán bejelentették, hogy az élettársa ikrekkel terhes (van már egy akkor 5 éves kisfiuk). Csütörtökön megtudtam a dg-t, pénteken ő is. Aztán műtét, sugár stb. Ez februárban volt. Február 28-án a fiam volt barátnője kisfiút szült, de nem tudta szoptatni, a vizsgálatok eredménye rosszindulatú emlődaganat volt, idén januárban 32 évesen bele is halt. Márciusban a fiam legjobb barátjának született kislánya, majd juniusban vastagbéldaganatot diagnosztizáltak nála.Megműtötték 3-szor, most még kemót kap, ő a fiammal egyidős, 37 éves. Ezek a hirek tavaly május-juniusban jöttek, amikor a fiammal sugárra jártunk. Persze, hogy felmerült (ismét) a kérdés, hogy miért. Ők hárman sokat voltak együtt, és ez a fajta halmozódás számomra hátborzongató volt. A fiamnak annyit tudtam csak mondani, hogy ez nem fertőző betegség. És ami még érdekes, hogy mindkét esetben gyerek született, a fiamnál kettő is lett volna, de az élettársának elmondtam mi van, és jól döntött. Szóval együtt voltak, barátok, gyerekszületés, rosszindulatú daganat. Én aztán mégis csak arra gondoltam, hogy esetleg Csernobil utóhatása. Mert hogy itt oltások nem voltak. Nagyon nehéz feldolgozni...Szerintetek?
Ennek nem szabadna igy lennie. Ezek borzasztó számok. Es évről évre no, nem csökken. Civilizációs betegség márpedig akkor mi hoztuk létre az okát. Egy masfele rákbetegségnél meg van remény, de ennél, par kinlodassal teli ev...Annyi gyönyöru eletet tor ketté.
Nem lehet elkerülni! Baleset ellen nincs gyógyszer.
Esetleg meg tudnád indokolni, hogy ha tudják az okot, miért nem beszélnek róla?
Állatira kíváncsi vagyok az ilyen konteós elméletekre, gyűjtöm őket...
( Csak megemlítem, hogy nagyon gazdag és nagyon okos emberek, vezető politikusok halnak meg agydaganatban, szóval akkor ki titkol el, ki elől és mit?? )
Azaz ha "göngyölítés" nélkül, elkülönítve csak az egy naptári évre eső agyrákdiagnózisokkal számolunk, akkor a 65 millió lakosra eső évi új 10.585 primer agydaganatból az jön ki, hogy minden 6140. lakos érintett, ismétlem, új esetként, évente (ha jól számoltam).
Bocsáss meg, csak a tisztánlátás végett... én az írott angol minimális szintű megértésével azt olvasom ott, hogy az UK-ban naponta 29 embernél diagnosztizálnak elsődleges agydaganatot (évi 10.585-nél). Ez nem azonos minden 29. emberrel, azaz bő 2 millió 200 ezer lakossal, ha jól számoltam... azt hiszem, én értettem jól... az angol agyrákstatisztikákat lenne érdemes megnézni, hogy kiderüljön, a lakosság hány százaléka érintett aktuálisan és "történelmileg"...
Ha tudnák az okot, azt hiszem ki kéne vonni párszázezer terméket a forgalomból, nem a gyógyszer az amit fel kéne hozzá találni hanem hogy mivel lehet elkerülni...És van egy olyan sejtésem hogy tudják a kiváltó okot csak nem beszélnek róla.
Miért feltételezel ennyi jóindulatot multicégektől?
Az édesítőszerek és tartósítőszerek, színező anyagok is mind rákkeltőek mégsem vonják ki őket a forgalomból.
Nekem ezt egy idegsebész mondta, hogy nem így van, hogy kell egy kiváltó tényező!-maximum a hajlam illetve a rák mint válasz várható a szervezetünktől.
Sajnos évről évre egyre több a kifejezetten agydaganatban megbetegedők száma szerte a világon.
Az egyik legérdekesebb cikk amit olvastam ezzel kapcsolatban az volt, hogy amint elhagyjuk a civilizált országokat, pl fekete-afrika, sivatagos elhagyatott területek, apró ázsiai szigetek ott ezek a betegségek a nullával egyenlőek.
