Hát nekem éppen Kocsis István előadását volt szerencsém meghallgatni. Kifejtette, a Koronát a Tannal együtt Istentől kaptuk (mint kiválasztott nép), emiatt ezen ember nem változtathat, mind a mai napig hatályban van és lesz, stb.
Ők sem rosszak, különösen Fügedi Erik nagy történész. Egyébként ez a jogtörténész, akiről beszélek, úgy 1890 és 1900 között írta a könyveit. Mindjárt utánnakparok a névnek.
Kocsis két könyve is jó, de Zétényi is kiváló. Akkor ott van még Eckhart, akit nem olvastam, de érdemes (A Szentkoronatan könyvet is, meg a jogtörténetet is). Meg persze a csúcs: az a nacionalista magyar jogtörténész, akinek nem jut eszembe a neve.:)))/Rövidzárlat: blimp:)))/
Az előttem szólókhoz még annyit hozzátennék, hogy az, hogy a legfelsőbb hatalom nem egy személy volt, hanem egy tárgy, egy ereklye, vagy akármi, az egy csomó pozitivumot hozott, amit valójában máshol csak a demokrácia megjelenése jelenthetett. Pl. ellenállási záradék, ami nagyon sokáig megvolt. Zsigmond pl. azért jutalmazta meg egyik nemesét, mert az a Korona érdekében korábban ellene, vagyis Zsigmond ellen támadt. Vagyis a király, egy szimbólumon keresztül, a Szent Koronán keresztül, amikor megértette annak lényegét, a saját érdekeit a Korona érdekei alá, vagyis az ország érdekei alá tudta helyezni. Vagy később, a nemesek, a Szent Koronára és ősi jogaikra hivatkozva tudtak ellenállni a Habsburgoknak. Nem véletlen, hogy az utolsó Habsburg királynak is külön meg kellett koronáztatnia magát a Magyar Szent Koronával is, ha uralkodni akart Magyarországon. Kocsis István úgy irja ezt le, hogy a Habsburgok elleni küzdelem részben egy jogi küzdelem volt, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a Szent Korona volt az ami védett tőlük, amennyire lehetett. Végig kell gondolni a mgyar történelmet a jogviták szemszögéből, és feltárul ez az egész világon egyedi, gyönyörű jogfejlődés.
Az Alexios kérdéshez jó forrás: Anna Komnene: Alexias c. munkája (két szövegkiadást ismerek, ellentétben a Korai Magyar Történeti Lewxikonnal, amely csak az általam kettes számúként írtról tud).
1. Anna Komnene: Alexias
Bp., Officina Kiadó, 1942
2. Moravcsik Gyula: A magyar történelem bizánci forrásai
Bp., Akadémiai, 1986
(Az évszám nem biztos, de két kiadása is van Moravcsik prof. könyvének. Itt a bizánci görög eredeti is megtalálható a magyar fordítássl együtt. Hiteles szövegkiadás).
Alexiosz - ha jól emlékszem így hívták ott- tényleg esküt tett Mánuelnek.
Azonban Magyarországon már egy Bélát koronázták meg, aki egy teljesen szuverén
ország királya lett és nem hűbérúr.
Mivel apjaként tisztelte és szerette Mánuelt csak annak halála után foglalta vissza a jogtalanul elszakított területeket Bizánctól. A lehető
legkorrektebb módon járt el. És vele az eddigi bizonyos fokú Bizánci befolyás végképp lezárult.
Szerintem a Szent Korona az ami képes, arra hogy összekössön minket őseinkkel. Ez élő hagyomány volt akkoriban is és szerencsére ma is újraéled, úgy gondolom.
Ez egy magyar hungarikum amivel kapcsolatban legkevesebb az hogy büszkék lehetünk.
A jogirodalomban a mai napig nem kellően kutatott a Szentkorona tan a teljes komplexitásában. Főleg pont a tan jogelméleti gyökerei, az állam jogi személyiségének ugyanis egy páratlan, egyedi konstrukciója, hogy ez nem csupán eszmeként, hanem személlyé magasztosult dologként jelentkezik. A magyar államszervező lángelme a Szentkorona - tan, a történeti alkotmány mellett például a szintén hungaricum hiteleshely (loca credibilia authentica) megalkotója is. Tehát nem közjegyző van, vagy efféle, hanem a 13. századól 1874-ig folyamatos, helyhez kötött, pontos nyilvántartás!!! (És, mivel az Egyház örökkön fennáll, ezért az időbeli folyamatosság érzetével kecsegtető is). Ilyen az is, hogy a gyámhatóság mint intézmény csak a magyar jogban közigazgatáshoz kötött, másutt ezt a tevékenységet bíróság végzi. A Tan önazonosságunk része, amely legkevesebb a 13. századtól szakadatlanul létezik. Erre a szerves fejlődésre, a régi időkből eredő nemzettudatra, államszervező erőre (Nagy Lajos állama, Hunyadi Corvin Mátyás országa/i/, Monarchia) büszkék lehetünk.
A kérdéssel az a baj, hogy sokat olvastam róla, de nem eleget. És ha mondjuk nem öt könyvet olvastam volna, hanem ötvenet, akkor is kevés lennék. Megpróbálok felelni. Körülbelül 1919-ig (de még azért utánna is, mondjuk 1945-ig) ezt a kérdést nem igazán tette volna fel senki, mivel az emberek ebben nőttek fel. Azaz a Szentkorona tiszteletében. Ez a tárgy ugyanis jogi személyiséggel bíró hatalomforrás. E tárgy tehát - személy -. Azaz a legitimációs forrás nem a királyi vér, vagy a kézrátétellel gyógyítani tudás képessége (korai fr. királyok), nem az, hogy a nép megválasztott, hanem maga a misztikus szent személy, a korona, amely maga a nemzet.
A Szentkorona elvonatkoztatás. Megfogható, élő jogi személyiség. Az állam mint jelkép. Egyszerre jog és vallás. - Némi leegyszerűsítéssel. Maga az élő történelem. A Szentkorona örökölhetett, nevében kormányozhattak, nevében hirdették ki az ítéleteket. A 13. században már az állam jogi személyiségét e módon fejezte ki a magyarság. Révay Péter 17. századi munkája tartalmaz néhány érdekes adatot, nem tudom, van-e reprintje. Jobbágyi Gábor Személyi jog c. 2000-es tankönyve is tartalmaz utalást a Szentkoronára. Maga a téma a jogi karokon alig, illetve rosszul oktatott.
Szerintem nem tökéletes a válaszom, ugyanis utoljára 3 éve foglalkoztam a témával.
Ezért elnézést is kérek.
Számomra csak ezt tudni fontos és jó érzés. Az, hogy a Szent Korona most vagy a jövőben is betölthesse ezt a funkcióját - kövezzenek bár meg érte - már nem annyira fontos. Jól érzem magam a bőrömben akkor is, ha napjainkban nem egy tárgy - mondjuk - a köztársasági elnök.
Üdv!
Szia!
Bár nem én vagyok a megszólított, "közléskényszerem" van. Számomra a korona nem azért fontos és érdekes, mert legitimációs forrás. A Szent Korona az egyedüli (valaha) közjogi méltóságként funkcionáló tárgy a földkerekségen. E kuriozitását - szvsz - közülünk magyarok közül sem tudják elegen.
Üdv!
Engem az érdekel - tényleg nem kötözködni akarok -, hogy szerinted mint jogász szerint miért olyan fontos és nagyszerű a koronaeszme, és miért kell büszkék lennünk arra, hogy egy tárgy, azaz a korona volt a legitimációs forrás. Tényleg nem a kötözködés vagy a fikázás vezet, komolyan érdekel a véleményed.
Na, megnéztem mi volt III. Bélával, és tényleg volt egy olyan, hogy megesküdött Mánuelnek, hogy mindenben a bizánciak érdekei szerint cselekszik, majd mikor Mánuel meghalt, egyből támadott. (Mármint Béla...) Ennyit hámoztam ki Kristó Gyula: Magyarország története 895-1301 c. könyvéből. Nekem még igy is elfogadhatatlan a dolog, hogy akár III. Béla egy Dukász-os koronát használt volna fel. A folytatás meg teljesen érthetetlen számomra.
Azért a jogi vetület csak egy a sok közül, ami miatt fontos... Ráadásul láthatod, hogy az egész elmélet arra megy ki, hogy jelentéktelennek állitsuk be magát a tárgyat. Márpedig a SzKT lényege éppen az, hogy az a bizonyos tárgy távolról sem jelentéktelen...
A Magyar Szentkorona értékét nem a gyöngyök, vagy a drágakövek adják, hanem a jogeszme, amely hozzá kötődik. Az egyedi és egyéni nézetrendszer. Innentől fogva lényegtelen, hogy Szent István viselte-e, mert a Szentkoronatant még a legnagyobb magyargyűlölő történészek sem tudták/tudják kikezdeni.
Szerintem ebben a kérdésben semmi gáz nincs: III. Béla Bizáncban nevelkedett, és egészen addig trónörökös volt, míg Mánuel császárnak váratlanul fia nem született. Akkor azzal ment haza, hogy elismerte Bizáncot Magyarország kvázi hűbérurának, azaz Bizánc fennhatóságát Magyarország fölött. A háborúskodás akkor tört ki, amikor Mánuel nyíltan be akarta az országot kebelezni. III. Béla akkor szakított a Bizánc-orientációval, és a második feleségnek is nyugati királylányt választott.
Nem ismertem, de ez az oldal nekem eddig elég gáz...
Elismeri ugyan, hogy cserélt a Dukász kép, de ragaszkodik hozzá, hogy bizánci koronáról van szó, és a magyar királyok Dukász képével koronáztatták magukat...
Viszont elég zavaros a dolog:
"I. Géza magyar király annál kevésbé viselhette ezt, a császár képmását tartalmazó koronát, mert ezzel - a bizánci szertartásrend és állameszme értelmében mintegy elismerte volna a császár akár csak névleges fennhatóságát. "
"A keletrómai császárságra jellemző korona kialakítására legvalószínűbben a Bizáncban nevelkedett III. Béla király uralkodása idején (1172-1196) kerülhetett sor."
Vagyis I. Géza nem ismerhette el a a Bizánci császár fenhatóságát, de III. Béla már igen... Szerintem ez röhej. III. Béla idejében Bizánc már jóval gyengébb volt, másrészt állandóan hadban áltunk vele.
Mindenesetre a tanulmány a végén érdekesnek tűnik, azt még elolvasom...
Egyrészt váltságdíjat fizetett, másrészt elkötelezte magát, hogy ha örökös nélkül hal meg, akkor a Habsburgoké a magyar trón. Lett is kapkodás, amikor kiderült, hogy Beatrix meddő, a balkézről való Corvin Jánosért pedig nem lelkesednek a rendek... Utóbbiak ugyan Mátyás életében elfogadták örökösül a herceget, azonban a király halála után ezt semmisnek tekintették. Még Kinizsi is, aki fegyverrel ment neki Corvin Jánosnak.
A keresztpántok és az abroncsok szélessége megegyezik.
Nem hiszem, hogy két különböző helyen készített rész ilyen pontos egyezést mutathat, ennek legalábbis kicsi a valószínűsége.
A pántok anyaga természetesen sokkal tisztább arany, hiszen nincs hordozó funkciójuk, mint az abroncsnak.
8 db apostol található a Koronán, e nyolc apostol így vagy úgy összefüggésbe hosszható a honfoglalás előtti magyarság történetével.
Nincs "hiányzó" négy, ezt a sorminta tényleg tökéletesen mutatja.
A Dukász kép oda van szögecselve, ráadásul a feliratnál, nem is illene bele az eredeti keretbe (annál nagyobb). Dukász utólag került a Koronára. Aki nem hiszi, nézze meg!
A Szent Koronáról szerintem sem képeket vágtak le hanem inkább kicseréltek.
Mátyásaal kapcsolatban megjegyzném hogy ha jól tudom koronázása után meg kellett erősíteni korábbi rendeleteit. Tehát azért tartották magukat a szabályokhoz.
Azt tudod hogy mennyiért adta visza neki az "orgazda" és hogyan?
