A menzagrízt én sem szerettem, mert folyt, és kakaó volt rajta. De a nagymamimét, akié nem folyt, és barack-smiley-t tett rá, annál inkább. Azóta is nagyon szeretem, minden héten eszünk 2-3 Landliebe-grízpudingot.
Nahát ha rám hallgatsz, akkor a jövőben sem kóstolod meg! Azért meglepő a léte, mert a japán kaja általában igazán finom, a nattó az egyetlen rémes belőle, de az aztán nagyon... Illetve egy rossz ötletük van még, hogy az umeboshit, amivel alapból nem lenne baj, gyakran valami rettentően tömény ecettel csinálják, így végül szinte ehetetlenül savas. Ezt azután eldugják egy ártalmatlanul kinéző onogiri közepébe, hogy jól meglepődjön, aki beleharap :)
Még sosem találkoztam fahéjízű péksüteménnyel*, de nem is szeretnék. :)
*=én a péksütemény szót úgy tanultam meg, hogy az zsömle, kifli, ilyenek, képtelen vagyok pl. csokis croissant-ra használni, pedig tudom, azt is a pék sütötte. :) Nem tudom, erről mi a hivatalos álláspont. :D
Hát és képzeld el, hogy a nagycsaládban egyáltalán nem számítok annak. Az öcsém barátnője körülbelül a létező ételek felét nem eszi, nem emlékszem konkrétan, de mondjuk hal, marhahús, krumpli... ilyen szinten. A kisebbik unokatestvérem felesége vegán. A nagyobbik unokatestvérem feleségének a huga indiaihoz ment, ők sem esznek húst, és időnként ők is megjelennek a nagybátyámnál tartott karácsonyokon. Nem irigylem a barátnőjét, aki főz...
A céklát DN (a férjem) se szereti, a gríz meglepő. :) Nattóról hallottam már, de enni még nem ettem.
Hát elképzelésem sincs, mi lehetett, de garantáltan soha többet. Akkor is vittem magammal amúgy egy nagy adag tésztasalátát (titokban arra felkészülve, hogy én úgyis csak azt ehetek), de a kakaspörkölt jónak tűnt, csak befürödtem vele.
Az encsi Anyukám mondta nevű étteremben a madártej. A fiúk meg a döbbenetesen-jó-fej-és-szimpatikus tulajok. A (szó szerinti) anyuka meg DN a fiaihoz hasonló unokestvére. Van valami abban a családban. :)
Én szívből utálom a céklát és a grízt, valamint nem szeretem, de azért szükség esetén vagy ha csak kis részét adja az ételnek, akkor megeszem a kelbimbót meg a nattót (szerencsére ezzel a borzalmas szagú szójakészítménnyel nem gyakran fut össze az ember Magyarországon), oszt' ennyi, minden más nyugodtan jöhet.
A fahéjat alapértelmezésben imádom. Abban, amibe való: szilvás, almás sütik, kompót, gy.leves. De engem is nagyon zavar, ha olyasmibe teszik, amihez nem illik - az általad felsoroltakban mégis mi a fenét keres? Amivel meg ki lehet kergetni a világból, ha a pékségben a fahéjas péksütivel együtt sütik a sós dolgokat és átható fahéj ízük lesz tőle. Legutóbb a Lidlben vett tk stangli volt ilyen, mit ne mondjak, körözöttel különösen jól esett :(
Gyerekként a sóska volt mumus, ja, meg a sárgarépa főzelék, de azt Anyu sosem főzött, csak a pótnagyim egyszer, akinél "napközis" voltam. Istenien főzött, de a répafőzeléke kifogott rajtam :) Azóta sem ettem, a sóskát viszont már megszerettem. Tökfőzeléket szerettem, de csak az anyu-félét - lecsós-kapros :)) - a menzás vizes-ecetes, az brrrr azóta is.
Hello, életemben 1 alkalommal főztem kakaspörköltet, kuktában is puhítottam, szívós egy állat.
Szerintem is volt valami érdekes szaga/aromája.
Én arra jutottam, hogy valószínűleg a belefőzött kakastaréj lehet a lúdas (képzavarral élve).
Ez megmagyarázná a különböző tapasztalatot is: a kakastaréj benne volt vagy sem. De ez csak egy tipp.
Egyébként a hím állatok húsának más az íze, nem véletlenül herélik a vágni szánt állatokat.
A herélt kakas a kappan. Szerintem nem ilyet árulnak a piacon.
Amit ízre/szagra nagyon utálok, amikor a mélyhűtőből kiszedett sertéshús elkezdi mutatni az avasság jeleit.
Na ez megy kukába, mert ok*dni tudnék tőle, kutyánk meg nincs.
Ma tarjacsontból főztem (orja?)levest, de ha piacon járok féltyúkot szoktam venni. Kakassal nem próbálkoztam, de ha jól emlékszem kicsit drágább is szokott lenni mint a tyúk.
Oh, en sokszor hivatkozom az Anyukamra - hiszen tole tanultam fozni :)) - most meg a fiuk csinaljak ugyanezt, ok meg tolem... de ott van a sajatjuk is benne, szoval vannak variaciok. Eddig meg tudtak hu maradni az eredeti recepthez, nem igenyel atirast. Lehet "Porkolt Kari Modra" :)) (csak vicc, meg nem fozott porkoltot... )
Tokeletesen egyetertek! Nem baj ha valaki valtoztat a recepten, de ... jelezze a nevben, ne probaljon atsiklani felette.
A minap a boltban lattam valamit ami majdnem ismeros volt. Pancetta.... majdnem... lehet csak mas a gyarto... lehet egy variacio... szoval rabokok a pulnal, es kerdezem az eladot, mi ez... pancetta...ok, elfogadom. A cimken Porchetta van... Hazaviszem, megkostolom - es bizony finom - de ma veszek pancettat is, mert az iz... nem ugyanaz. A merete sem, kb ketszer akkora az atmeroje mint a pancettanak - es sokkal vekonyabbra szeletelve adjak...
Utana nezek a neten - es talalkozok egy szamomra ismeretlennel: porchetta!
Ha rakeresek (mert ugye, Google a baratom) hogy most melyik melyik - allandoan visszakavarodik a pancettahoz.
A lenyegen nem valtoztat, mert finom - jo baratom lett :)).
Én azt utálom, amikor neves szakácsok újragondolnak egy ételt, de annyi fantáziájuk már nincs, hogy egy nevet is kitaláljanak neki. Pl. vaddisznópörkölt, amibe nem tesz pirospaprikát, fahéjat viszont igen. :(
Igen. Ez régen volt. Én már annak is örültem, hogy szombaton és vasárnap minden étkezés közös volt a gyerekekkel, illetve hétköznap este, vacsora közben mindenki el tudta mondani, hogy mi történt vele aznap. Mint látom, a környezetemben ez már nagyon sok helyen nincs így. Sógornőméknél közös étkezés sose volt, és most sincs. Pedig mennyire fontos!
Ma nekem marhafarok leves kusz-kusszal, férjnek karácsonyi töltött káposzta.
A holnapi ebéd végülis gombaleves, lassan sülő tepsis lazac zöldboörsópürével, és gombás bulgúrral. Süteményként a kedvenc túrósomat csinálom.
Hát ezt ő tudná, én csak azt tudom, hogy zongorázni meg németül tanultak, és hogy jó ideig elég szegényesen ettek, ez utóbbit szokta emlegetni. Mondjuk nem csoda, ő 41-es, az öccse 43-as, a huga 45-ös.... bírom, hogy 'lány' azért volt. :) Mondjuk az egész lakásban az ebédlőasztal / tálalóbútor a legnagyobb és leghangsúlyosabb, előbbi a székekkel majdnem kitölti a legnagyobb szobát. (A nagynéném most is ott lakik.)
