Szerintem nem igazán van szükség terepcipőre... Tény hogy, jobban néznek ki, meg biztonság érzetet ad a traktortalp, de szerintem kezdő-haladó futó nem igazán keverdik olyan helyzetbe, amikor szükséges lenne külön terepcsukára. Én az elkopófélben lévő stabil aszfaltos cipőimet használom terepre, 7-800 kiri után avanzsálnak terepes-sarazós cipővé, és a simává kopott talpuk ellenére nem volt még probléma belőle. Najó, nemrég elnyaltam egy murvás vízmosásos ösvényen lefele csapatva, de az ellen a traktortalp sem védett volna. :)
Mit vársz amúgy a terepcipőtől? Miben lesz jobb, mint egy átlagos futócipő?
régen csak stabilt hordtam éveken át, gond nélkül.
3 éve kezdtem belső támasz nélkülieket, ebből két évben volt térdprobléma, aminél az egyik ok a pronálás lehet.
most visszaváltok stabil cipőkre, legújabb munkábajárós szerzemény egy asics gél fuji trabucco, és várom a javulást. gyógytorna is megy és hanyagolom a futást.
nem biztos, hogy csak a cipők okozták, nyújtás hiánya, túledzés, x-láb...van itt több minden
Szeretem és a lúdtalpbetét előtt semmilyen problémám nem volt vele se terepen, se sötétben. Most többet nyúzok egy aszfaltos Nike Lunarglide 6-ost nyúzok és imádom. Stabil, könnyű, csillapít, az én széles lábfejem is elfér benne. Pedig előtte nagyon nem jöttek be a Nike cipők, mindegyikben bizsergett a talpam 3 km után.
Ez a cipő téma nagyon nehéz. Mindenkinek magának kell kijönnie belőle. Általánosan annyi bizonyos, hogy semmi végletesbe nem szabad belefogni nagy testsúlynál. Pl. se minimál, se mayi cipőt nem próbálnék. Asics, Brooks és alán némely Nike neutrál cipő lehet jó, közepes droppal. Ha megvan, terepen a méret is kissé nagyobb kell legyen, főleg 30 körüli edzéseknél, ráadásul még évről-évre is eltűnik egy-egy bevált modell. Ha nincs bespájzolva pl. egy ugyanolyan plusz Pegám, akkor sokszor meg vagyok lőve, mert nem kapni olyan egyszerűen itt, esetleg ha kimegy az ember osztrákiába, v. szlávokhoz..
Nekem azt mondták ( 90 kg fölötti súly, pronáló láb), hogy a terepegyenetlenségek miatt veszélyes, hogy stabilizált cipőben kifelé billen a bokád és megsérül.
Nekem annyi tapasztalatom van, hogy a tavaszi Muzslán megpróbáltam a szokott Hoka cipőmet egy elvileg futáshoz való lúdtalpbetéttel. 7 km után kivettem és inkább teljesen betét nélküli cipőben mentem még 19 km-t, mert a 7 km alatt 5-6-szor fordult alám a lábam, szerencsére sérülés nélkül. Előtte még soha nem volt ilyen gondom túrán és futás alatt.
Köszi, azért ez így nem igaz! :) A második 50-es szakaszon voltak gondok az ellátással (meg az első végén), utána már tudtuk, hogy mire számíthatunk, és pakoltunk holmit a hátizsákba, ha szükségét éreztük.
Eddig 4 alkalommal voltam rajta, most forult elő először, hogy ennyire magunkra maradtunk az elején. Ha tudunk róla, hogy önellátásra kell berendezkedni, akkor nem gond, így viszont megcibált rendesen. Szerintem jövőre mindenkép átgondolják a frissítés/pontőri témát, mert az sem állapot, hogy az egyébként is széhúzódótt élmezőny után órákkal érkeznek a gyalogosok. Egyébként nagyon klassz kis verseny/futás/túra ez, Füzéren és a célban családias mondhatni bajtársias hangulattal.
Na ezt nem is tudtam, hogy elmarad. Bár az utóbbi években rendre kisebb napszúrást kaptam... :) Akkor nekem is kell keresnem valamit helyette. Szeptemberben már vannak versenyek, de nyáron itthon gyengébb a kínálat.
Milyen pörgős rövid (max 4 óra) versenyt ajánlanátok júliusban Budapest környékén? Nem lesz bp terep kupa, valami pótlót keresnék. Az se baj, ha feleannyi.
"A világon inkább a tájegységek, földrajzi elnevezések a jellemzőek a névadásnál. Nálunk rögtön egy országot dobunk be..." Nekem úgy tűnik mások is elkövették ezt a hibát. Lehet szólni kéne nekik.
Hétvégén volt a Kazinczy 200, mely jelenleg itthon a leghosszabb megrendezett túra. Aki nem ismeri annak érdekes lehet, hogy gyakorlatilag 4 db 50 km-es szakaszra oszlik a táv, Füzéri központtal. Lehetőség van futni is nem csak a teljes távot, hanem egyes szakaszokat is, bármilyen permutációban. Elég érdekes kis rendezvény ez, szép környezetben, jó ellátással, jó hangulattal, lelkes szervezőkkel. Kanyarítottam róla egy kis beszámolót:
Holnaptól 4 napon át az OKT-n futunk Vértestolnától Zircig. Tehát, Vértes - Gerecse - Bakony. Mondanám, hogy gombászós tempóban, de ezek szerint szamócázósban. :)
És mivel kedvenc vesszőparipámon lovagoltatok, íme egy kis tudomány:
Mielőtt belemennénk nevezéktani vitába, én azt akartam írni, hogy most az ERDŐN nagyon sok a szamóca, és nagyok is, és nem 1-1 szem van, hanem rengeteg. Mostanság ezzel frissítek.
Gratula! Már stabil helyed van a dobogókon. És itt nem a 3. pozícióra gondolok. :)
Sosem tudtam, hogy miért szúr be az oldalam. Ezek szerint a sok folyadéktól?
No meg jó látni, hogy nem csak nekem tűnik kissé kevéssé jelzettnek az a P- letérő. Később néztem a kanyarokat, volt ahol 9 öles nyíl is ki volt fújva, de minimum 4. Nem értem, ezt a könnyen benézhető (nagy széles útól élesen balra ösvényre) elágazást miért nem jelölték sokkal észrevehetőbbre...
A Börzsöny Trail éppen egy másfajta edzésmódszer közepette talált.
Krilin barátom az UTH után felvilágosított, hogy valószínűleg van már állóképességem, tehát ne azt fejlesszem. Ugye azt fogadjuk meg, amire amúgy is hajlandóságunk van.
Az edzéseken innentől nem zavart, ha a szokásosnál gyorsabb tempóban futottam. Több 3-10 perces erős részt iktattam be a maraton és félmaraton közötti célpulzussal, esetleg egy kikormozós menet perc is belefért, ha egy célzott strava szegmensre mentem.
(Egyszer szeretnék egy 10x1000m-es intervalt megcsinálni, fizikailag és fejben is, hasznos cél). És hogy ez a gyorsítás miért kell? Idei vagy jövő évi célom a háromórás utcai maraton.
Szóval Börzsöny. Mint mindig, a verseny elején szigorú pulzuskontrollal futottam, nem is zavartattam magam. Diósjenőről kifutva 10-12. hely. Aztán szép lassan daráltam be az embereket, bár többen ellenálltak. Beértem a kocogó Szabó Áront, aki nem versenyzett, és készséges beszélgetőpartnernek bizonyult. Kisvártatva az a srác, aki eddig kemény diónak bizonyult (felfeléken mindig visszaért) ritmust váltott és fokozatosan leszakadt :). A 28 fok sem viccelt, folyamatosan szürcsöltem a zsákomból. Nemsokára jött a piros leág, ahol tavaly annyian tovább tévedtek (idén is jópáran), idén nem ettem meg, nem ám! A Garminon is mutatta és a pöttöm nyilakat is időben megláttam.
Majd itt, a piros jelzés őrült lejtőjén, miután épp leelőztem valakit, beleléptem egy faágba. Az átszúrta a cipőtalpat, a betétet, beledöfött a talpamba. Eléggé fájt, de úgy tűnt nem tört belém, se nem maradt benne a cipőben. Figyeltem, érzem-e a kiömlő vér melegét, mert megállni nem volt merszem és időm. Aztán csak a fájás maradt, azzal meg elvoltam. A királyházai ponton aztán teletöltettem a kulacsot, egybe lehúztam azt a hat decit, csodálkoztam is magamon, micsoda huzatom van. Majd három sóspereccel és egy tele kulaccsal elsiettem.
A Z+ jelzésen volt minden szépség. Poros munkagép-dózer, és csodás derékig érő elefántfű, csalán. Konstatáltam, hogy a Börzsöny trail nem annyira futóverseny, itt inkább arról szólt, hogy ki gyalogol gyorsabban. Nem mondom, jól is ment. Az emelkedőn újabb két srácot fogtam meg. Az NHH felé a P3-on ügetve már éreztem a meleg hatását, tavaly ugyanitt fittebb voltam. Itt volt a leghűvösebb, egyszer még 25 fok alatt is mértem. Én meg először láthattam, micsoda kárt szenvedett a Börzsöny tavaly, még most is borzalmas látvány volt a rengeteg kidőlt öreg fa.
Két és fél órája futottam, kicsit fáradtan már. Az NHH felé egy tízperces oda-vissza közös szakaszon lehet ám társasági életet élni. Egy őr lent: "harmadik vagy!" (E? Valaki megint kiesett előlem?), majd Nagy Gyuri és Allaga Tamás szembe az NHH-ra vezető kaptatón (ezek szerint Hajduska Balázs tűnt el), nekik már lejtő. Odafent szurkoló gyerkőcök, kiránduló ember hegyek és készséges pontőrök. Ismét kulacs izó húzóra, és tele elvitelre. Muszáj inni, de ebből még baj lesz, tudom. Csanya sós paradicsom hegyeket említett a rajtban. Sosem ettem paradicsomot versenyen. Vettem belőle. Meg is sóztam. Csak kicsit bőven jutott, centis sópiramis keletkezett a zöldségen :) Leszórtam ami lejött, megettem, de még így is kéthavi sóadagot nyammogtam, ki is köptem mindent és ittam rá.
NHH-ről lefelé még találkoztam a két korábban leelőzött sráccal, a gyorsabbik három percen belül volt, ez kicsit aggasztott. Az meg pláne aggasztott, hogy innen csak lefelé következik (a Csóványos kis púpját leszámítva) és éppen most ittam, ez nálam szúró oldalt jelent.
Sajnos, amitől tartottam, be is jött, a Csóványostól szinte a célig szúrtam, úgy éreztem, hogy cammogok a lejtőn, ej, de jó lett volna kifutni. Tavaly görcs, most szúrás. Sosem jön össze.
Diósjenő előtt pedig még Allaga mestert is megpillantottam, percen belül volt, de sajnos ő is meglátott, esélyem sem volt beérni.
3ó36p, 35 km. Nagy Gyuritól 13 percet kaptam, Tamás percen belül volt.
Végül Zoncsitól hadd lopjak egy alcímet: "Hogy nem nyertem meg a Börzsöny Trail L-t"
U.i.: egyszer már kipróbálnám, hogy elfutom az elejét. Az első frissítőpontig arányaiban nagyon sok hátrányt szedtem össze. (vagy én lassultam be kevésbé, ezt sosem tudjuk meg...)
Gratulálok minden vasárnapi Jedinek, köszönöm a szervezést, jó hétvége volt!
A lefelé döngetéseimnek hála olyan izomláz volt hétfőn a combfeszítőimben, hogy a lépcsőn lefelé is óvatoskodtam. :)
Amúgy kockázatos dolog ez, mert volt már nekem nagyon szenvedős 2. 20 km-em úgy, hogy az 1. 20-on megeresztettem a sok kilométer hosszú lejtőn. Mire leértem, a combomnak vége volt, utána az emelkedőn már csak az nem hagyott le, aki még tőlem is jobban kínlódott. :)
De edzhető.
Mondjuk az erőnlét mellett szerintem nagyon sokat számít a technika is. Megfelelő pozícióban, jó lépésszámmal és hosszal valószínűleg jóval kevésbé vered szét a combizmaidat. De ehhez én már tudatlan vagyok, vannak itt sokkal szakavatottabbak. Pl. Traversee teljesítők, meg ilyesmi... :-D
