Azért őt valamennyire meg kell védenem. Amikor anno belecsöppentem első munkanapomon a boroi benszülöttek egymás közötti csacsogásába az irodában, akkor nagyjából fogalmam sem volt arról, hogy melyik nyelvet beszélik. És egyik sem volt indiai, vagy jamaikai.
Ahol a something-et képesek shumdin -nek ejteni, ott ne feltétlenül Józsikát hibáztassuk.
Ez egy nemzetközi szintű összeesküvés. Magyar edzőket is azért nem foglalkoztatnak, mert ők vinnék a magyar focistákat, és kiderülne, hogy mindenkinél jobbak.
Nem tudom, de az elég nagy öngólnak tűnik, hogy miközben ezer meg egyszáz cikket leközöltek már róla, a vele egy évig együtt játszó Zsidaival (aki ugye első kézből tudna infókat hozni arról, hogy milyen játékos) még senki nem beszélt.
Elvagyok alélva :)) végre egy budapesti csapat amelyik ügyel a márketintgre is. De ha mondjuk egy ausztrál sportbarát találkozik a VASAS clubnévvel vajon mit tud meg hazánkról és fővárosáról ? Semmit.
Szokolai Lászlóval kapcsolatban kihagyhatatlan, hogy anno be akarták szervezni, sőt, csempészés vádjával le is tartóztatták 1986-ban Rábafüzesen. Természetesen az ezzel kapcsolatos részletekre is rákérdeztünk nála. - Be akartak szervezni besúgónak. Azt akarták, hogy jelentsek az állambiztonságnak, de ebbe nem mentem bele. A lelkiismeretem tiszta maradt, abba viszont belementem, hogy behozzak néhány dolgot az országba. Nincs ebben semmi titok, akkoriban ebből tudtunk megélni. A mostani feleségem bátyja az akkori bizományi felvevője volt, s ő mondta, hogy ilyen és ilyen típusú Sony hifi-torony kellene, mert azt keresik. Én meg behoztam… Üzleteltünk, erről szólt a történet. S persze az állam is kért tőlem ezt-azt, ki is fizették utána a költségeimet. 1986 nyarán aztán történt valami… Rábafüzesnél letartóztattak a magyar határőrök, s csempészéssel vádoltak. Még börtönbe is zártak, mondták, hogy akár nyolc évet is kaphatok. Végül hamar kiengedtek, de ezután nem csak hogy figyeltek, hanem teljesen tönkretettek, ellehetetlenítettek.
- Majd három év után következett a Ferencváros, 1977-ben. - Az élet engem igazolt. Ki tudja, ha akkor a Fradit választom, akkor befutok-e ilyen karriert? Pedig sokan akartak akkoriban: az MTK 300 ezer forintot és egy öröklakást ajánlott, az Újpest 100 ezret és egy leadott rendőr Zsigulit lakással, a Fradi meg háromezer forintot és semmi mást. Utóbbit választottam… Aztán amikor 1981-ben bajnokok lettünk, a ZTE vitt volna, s mindössze négy hónapért 500 ezer forintot, egy lakást egy Zsigulit és egy balatoni telket ajánlottak. De én maradtam a Fradiban… Ennyit a ma is sokat emlegetett Fradizmusról… - Alacsony termete ellenére a fejesgólok mestere volt. Elárulja a nagy titkot? - Nyolcadik kerületi aszfaltbetyár voltam, reggel nyolctól este nyolcig játszottunk. Amikor besötétedett, csak egy helyre tudtunk menni, a Klinikák mellé, mert csak ott volt az utcán világítás. A falra krétával felfestettünk egy kaput, s csak fejeltünk, meg egyérintőztünk a piros pöttyös labdával. Majd kiderült, hogy álló helyzetből 73 centit tudok emelkedni, ami a röplabdázóknál is csúcs. De hogy ennyire ki tudtam használni ezt a képességemet, azt Ökrös Sándornak és Batyu Istvánnak köszönhetem, akik elismerték a tudásomat.
"Az edzőnk fogadott a menedzserrel: még gólt sem fogok rúgni” - Fantasztikus ferencvárosi időszak után 1983-ban a Sturm Graz következett. Hogy jött a lehetőség, s mennyire volt nehéz akkoriban külföldre igazolni? - Minden évben karácsonykor kimentünk Grazba egy teremtornára, amit meg is nyertünk. a következő évben szintén ott voltunk, s a Graz Nyilasit akarta megszerezni. Nem tudták, hiszen ő az Austria Wien játékosa lett, hát maradt helyette – a Szokolai… Csakhogy Csáki Sándor, az akkori legkorruptabb sportvezető azt mondta: 500 ezer dollárt kérnek értem. Miközben Nyilasit 300 ezerért igazolta le az Austria. Ekkor bement hozzá Pusztai Laci, s elintézte, hogy értem is csak 300 ezret kérjen. Így lettem a Graz játékosa. Ja, és két év múlva további 200 ezer dollárt fizettek utánam… - Anyagilag és szakmailag mekkora ugrás volt ez az életében? - A pénzről csak annyit: egymillió schillinget kerestem évente fixen, úgy, hogy még pályára sem léptem. Itthon meg ötezer forint körül volt a fizetésem havonta, tehát egy évben 60-70 ezer forintot kerestem. Na most, akkoriban a schilling kettő negyven volt, könnyen kiszámítható, hogy idehaza 30 ezer schilling volt az éves pénzem. Odakint egymillió, játék nélkül. És szakmailag? 31 évesen mentem ki, és 146 meccsen 116 gólt szereztem. Elcsoszogva… Nem volt olyan rendezvény, ahol a polgármester mellett ne lettem volna ott. - Viszont az edző és az elnök eleinte nem kedvelte Grazban, ám ön két ollózós góljával üzent nekik. Ez hogyan történt? - Az edző fogadott a menedzserrel, hogy még gólt sem szerzek majd, erre már az első meccsem kettőt vágtam. De rátérve az ollózásra. Az UEFA-kupában játszottunk, s ollózva lőttem egy gólt, amivel nyertünk 1-0-ra, s a pályaedzőnk a fellegekbe emelt. Az elnökünk nem volt ott, s tévé közvetítés sem volt, így nem látta, s csak legyintett. Következő meccsen, Eisenstadtba viszont eljött, s megismételtem a mozdulatot: ugyanúgy 18 méterről ollózva bevágtam. Innentől kezdve kezdtek elfogadni, meg aztán az eredmények is jöttek.
„Besétáltam a kezdőkörbe, s a labdámat a szerelésemmel együtt leadtam a szertárosnak”
- Viszont a válogatottban „mindössze” 12-szer játszott. Mit gondol, ha ’79 márciusában nem sérül meg, többszörös válogatott lenne? - Nem. Akkor lettem volna akár hetvenszeres válogatott, ha Törőcsik András nem születik meg. Szoktam is ezzel zrikálni, hogy miért kellett neked megszületned, vagy legalábbis miért akkor?! - A pályafutásának viszont kurtán-furcsán lett vége Gyöngyösön. Hogy történt? - Az osztályozó miatt hívtak, hogy segítsek. A csodálatos elnök asszony és Bundzsák Dezső miatt szívesen mentem. Már 36 éves voltam, de a csoszogásommal így is gólkirály lettem az NB III-ban. Aztán volt egy bizonyos Treiber Rudolf nevű edzőnk, aki a nyári alapozáskor mást sem csinált velünk, csak futtatott. Én meg lemaradtam, lemaradtam és lemaradtam. Mondtam neki, hogy Rudi, én ezt nem bírom, de juszt is összeállított a 19 éves Varga Attilával, aki maga volt a fizikai csoda. Persze, hogy lehagyott, én pedig fogtam magam, besétáltam a kezdőkörbe, s a labdámat a szerelésemmel együtt leadtam a szertárosnak. Így lett vége, de semmit sem bánok. Csodálatos évek voltak…