Már régen írtam. Jelenleg továbbra sem tudom, hogy mi lesz velem. Eddig két orvos azt mondta, hogy azonnal meg kell operálni, egy pedig azt, hogy ráér. Jelenleg semmi panaszom nincs, csak az MRI felvételem olyan, hogy az azonnali műtétet indikál. Most akkor mit csináljak? Azt lenne jó tudni, hogy a nyaki gerincsérv is kiszakadhat-e, vagy az csak szép lassan rosszabbodik. Mert ha kiszakadhat és megsérti a gerincvelőt, akkor nem szabadna tovább várni, de ha nem, akkor majd csak akkor kellene műtétre menni, ha már valamilyen tünetem lesz. Három orvos sem tud egyformát mondani. Kettő halálosan megijesztett, egy pedig megesküdött, hogy nyaki szakaszon nem szakad ki hirtelen a sérv. ????????????
sziasztok, mmisi75 felesége vagyok, innentől -mint gerincműtéten átesett-szívesen válaszolok személyesen is, csatlakozva a levelezésekhez. Mivel otthon nincs netünk, eddig a férjem írogatott a nevemben. Magamról annyit, hogy január 5-én voltam a 6 hetes kontrollon ( emlékeztetőül: nov.27, OITI, L IV-V sérvműtét) és úgy tűnik mindent rendben találtak. MR nem volt. Utókezelés sem kell. Marad a gyógytorna (TB-re 12 volt) és az úszás (háton, amit még nem tudok...), és kapaszkodjatok meg: a 7.héttől visszamentem dolgozni!! Egyelőre fél műszakban, de megy!! Szerencsére nincsenek panaszaim igazán, talán annyi, hogy ha 5-6 órát dolgozom, járkálok, vagy szolid fizikai munkát végzek, akkor fájdogál a derekem. Ilyenkor jön a pihenés, aztán minden megy tovább. Nem tudom, ez a csodálatos orvosomnak köszönhető, vagy még korai az örömöm,de nagyon jó érzés 3 hónapos ágyfogság után újra "élni" !! A rövid történetem: szeptemberi nyaraláson elestem egy sziklán, majd 2 hétig dolgoztam,fájós derékkal,mit sem sejtve... Ám egyszer csak elkezdett a bal lábam zsibbadni. OITI-ambulancia, majd 2 hét múlva MR,aztán a javaslat: műtét. Majd még 2 orvos( ebből egy manuálterapeuta) megkérdezése MR felvétellel, eredmény: 3-0 a műtét javára! Egy hónap fekvés, mire sorra kerültem, a végén már alig vártam, hogy megszabadítsanak az állandó zsibbadástól, hasogató fájdalmaktól, ami a bal lábamban végig megvolt. Műtét utáni héttől gyógytorna, minden tilalom betartása. 4. héttől ültem( de még ma is ez a legnehezebb), 5.héttől sokat sétáltam kinn, 6.-7.héttől fokozatos visszatérés a mindennapokba, most meg már munka is. Mi a véleményetek? Megúsztam a hosszú lábadozást, vagy még előfordulhat visszaesés? Vagy létezik ilyen gyors gyógyulás is? Én még mindig minden nap rácsodálkozom! Nektek kitartást, szorítok, hogy mielőbb legalább hasonló jól legyetek.
Két kérdés: erdannak mi van a "zöldüléssel"? gi-gi: nagyon elszomorító, hogy a munkahelyeden "kitúrtak", nem volt túl jogszerű és emberi, de sok sikert egy új munka megtalálásához. Amíg otthon voltam és a férjem hozta haza a fórum híreket, sokszor együttéreztem veled abban is, hogy lelkileg én sem tudtam sokáig hová tenni, miért történt ez velem, és mi az "üzenete" ennek a bajnak! Főleg úgy, hogy előtte fél évvel volt már egy hasi műtétem is, ami szintén váratlanul jött. Előtte 35 évig meg semmi!! Az biztos, hogy már igyekszem jobban magamra figyelni, és nem agyondolgozni magamat ( ezért dolgozom most is csak fél napban) mint korábban.
Jó sokat írtam! Köszönök mindent, ami eljutott hozzám a fórumon keresztül az elmúlt 3-4 hónapban, sokat segített és erőt adott. Sajnos minden nap nem jutok géphez, de igyekszem én is segíteni,kérdésekre válaszolni!! Üdv mindenkinek: Móka
Páromnak is csinálnak 6 hetes MR-t... remélem ez nem rossz jel. Mindenestre, ha jól látom, hasonló cipőben jártok (sántikáltok...). Neki marhára fáj a dereka, gyakorlatilag sétálni minimálisat tud, ülni pedig csak háttámlás széken párnával. Én nem tudom, mi lesz, de nagyon bízom, hogy maj a 3 hónap lábadozás után valami pozitív folyamat is elkezdődik. Csak egyelőre jelét nem látjuk :((
Új vagyok ezen a fórumon, egy-két hozzászólást olvastam, Klemencsics dokit ismerem, járok hozzá. Ha olvasod, üdvözöllek.
Viszont február közepéig nem fogad beteget, nekem pedig azonnal szükségem lenne egy orvosra, aki helyre teszi a csigolyámat, mert két napja úgy szédülök, hogy az utcára se merek kimenni.
Ha valaki tud egy jó orvost, kérem írja meg. (e-mailem nyilvános)
Azt nekem is mondta a doki, hogy a gerincben lehet feszülés a Zeeltől, ahogy megduzzad a több víztől, de nekem a hasam nem fájt, pedig elég érzékeny. Érdekes.
A feleségem elkezdett egy Zeel-kurát. (2 naponta 1 ampulla fél liter vízben feleldva,és egész napra beosztva meginni) De sajnos ettől felerősödtek a fájdalmai a gerinctájékon és térdizületében is,és még a gyomra is megfájdult. A második ampulla után abbahagyta. A feleségemet 2x mütötték L5-S1 kiszakadt porcsérvvel, ezenkivül betegek, "dehidratáltak" a porcai. Gunarassal kapcsolatban van valakinek tapasztalata?
Szoktam itthon tornázni, csak szeretnék új és sokkal több gyakorlatot még helyesen elsajátítani. Nekem kevés, amit a gyógytornász mutatott, és nem szeretném folyton ugyanazt a néhány a gyakorlatokat végezni. Már 2 hónapja minden második nap járok úszni, alkalmanként 50 percet hátúszásban. Halál unalmas, de hát ugye a cél érdekében...:-)
Otthon egyedül nem szoktál tornázni? Hozzánk járt a Házi betegápolási szolgálat keretében egy gyógytornász, de mint minden ingyenes dolog, úgy ez sem ért sokkal többet. Fél óra lett volna egy-egy alkalom, de mindig időzavarban volt és rohant a nő a következő helyre, így sokszor csak 10-15 percet tudtunk tornázni. Annyi haszna azonban volt a dolognak, hogy leírta nekem a gyakorlatokat, és azóta is csinálom itthon egyedül.
Reggel mielőtt indulnék munkába, előbb kelek és 15-20 percet tornázom, illetve du. amikor hazaérek, akkor 30-40 percet.
Most úszni szeretnék majd járni, de a mellúszás nem javasolt, én meg nem tudok háton úszni. Így most egy oktatót keresek éppen, aki megtanítana.
Nálam teljes vizsgálatot csinált a doki a 6 hetes kontroll során, meg is lepődtem. Mondjuk valószínűleg azért, mert kissé komplikált az esetem, és sajnos felmerült néhány probléma. Be is utalt egy kontroll MRI vizsgálatra, ami után vissza kell menni újabb vizsgálatra. Ennek viszont örülök, nem árt tudni, hogy mi a helyzet "belül". Bár néha azt gondolom jobb lenne nem tudni. :-(
Tud valaki ajánlani egy "bevált", jó gyógytornászt, akihez magán úton tudnék járni? A segítséget előre is köszönöm.:-)
Az SZTK-s nagyon jó volt, de csak 10 alkalom, és nincs ideje, hogy privát tudjon fogadni.
Hát már nem tudom meggondolni. Elkezdtem korizni (előtte még jégkorizni sem tudtam). Eddig úgy érzem jót tesz. hetente kb 2 x másfél óra, többi napon gyógytorna. A gerinc melleti izmokat jól megmozgatja, német szakcikkekben is ajánlott. Az első igazi eséstől én is tartok... habár régebben ez nem jelnetett volna problémát, a focipályán, mint kapus elég jól ment.... Amúgy L5-S1 kiszakadva
A feleségemnek nem "kell" búcsút vennie a korcsolyázástól, csak akkor, ha nem akarja megkockáztatni, hogy egy eséstől kiújuljon a sérv. Bár azt nem mondták, hogy végleg, de most úgy vesszük. Csak annyit mondtak, hogy a fentiek miatt nem ajánlatos - mindenesetre ha rajtam múlik, nem megy többet a jégre...
B-vitamint szed (amúgy is szed multivitamint), fájdalmai pedig főleg olyankor vannak, amikor túlerőlteti magát, pl. túl sokat ül vagy járkál. Meg persze időjárás-változáskor. Hamarosan visszamegy dolgozni, remélem, akkor sem lesz baj.
Sfakutya: az jó, ha több szakorvost kérdezel meg. Akár ne is csak kettőt, hanem hármat is. Ha egymástól függetlenül műtétet javasolnak, abban lehet valami... Mi is így tettünk a feleségemmel, és nem bántuk meg: úgy néz ki (kopp-kopp), hogy segített a műtét. Jobbulást!
Egy kis érzéketlenség nekem is maradt a lábamban. Szerencsére nem a lábfejnél, hanem a bal lábszár külső részén egy tenyérnyi területen. Tulajdonképpen úgy érzéketlen, hogyha pl. megnyomom a körmömmel, akkor nem érzem, hogy fájna. De ha végigsimítom, azt érzem. A kontroll vizsgálaton azt mondta az orvos, hogy bizakodjak, remélhetően elmúlik x idő múlva. De lehet, hogy nem. Akkor meg kell tanulni együttélni vele. A mozgásban végül is nem akadályoz.
Egyik munkatársamat kb 2 éve műtötték, neki még mindig van érzéketlen rész a lábfején. De járni jól tud, már megszokta. Úgy fogalmazott, hogy észre sem veszi már, csak most ahogyan beszélgettem vele és ráfigyelt.
Egy kérdés: akik voltak már műtét utáni kontroll vizsgálaton, ez hogyan zajlott?
Mert amikor én voltam, az orvos csak annyit kérdezett: hogy érzem magam?
Semmi vizsgálat, lábfelemelés, vagy lábfej vagy bármi... Én mondtam, hogy tűrhetően, ha lehet, mennék dolgozni. Aztán ráírta a papírra, hogy "idegsebészeti szempontból gyógyult" És kész. Ennyi.
Egyszerűen sikítani tudok!!!! Mi a francért nem csinálnak ilyenkor azonnal MR-t??? Miért tökölnek fájdalomcsillapítókkal hetekig?? Ugyanez zajlott le a páromnál, 5 hét után operálták. Most parézises az egyik lábfeje. Baromira bizakodunk, hogy regenárálódik az idegpálya. De ha rendbe is jön, hónapokat vesznek el az életéből. Nem tud sportolni, nem tud normálisan mozogni, nem tudja felemelni a gyerekeit, nem tud végigülni egy vacsorát stb. Egy ereje teljében lévő makkegészséges ember.
Ha tébé spórolásból, akkor miért nem vetik fel az önköltséges MR vizsgálat lehetőségét? Szerintem mindenki kifizetné, ha tudná a kockázatokat.
Hogy tud egyszerre 4 sérv lenni ...?? És ez mind a nyaki részen? Az orvos kérdezgetőst mi is csináltuk. Meg is mondta az egyik, hogy ez a legrosszabb módszer... Lehet, hogy némileg elbizonytalanítja az embert, de ugyanakkor mégis nyugodtabban dönt. Nálunk is 2-en tuti műtét pártiak voltak, a harmadiknál is remegett a léc. Te már így tudsz MR felvételt olvasni, hogy látod a különbségeket a régi felvételek között? Mindenesetre nem irígylem, hogy ilyen profi vagy :(
Remélem, jól alakulnak a dolgaid. Egyébként azt mondják, hogy amikor (ha) az ember öregszik, a meszesedés megoldja a sérvproblémát :)
Kispárnát vittem, de nem engedték használni. Helyette egy kis szivacsot tettek a fejem alá. Kb a 4.percnél tartott a vizsgálat, amikor a nem megfelelően alátámasztott nyakam el kezdett fájni, a karom zsibbadt, majd egyre elviselhetetlen volt a vállamnál, nyakamnál a fájdalom. de úgy gondoltam, hogy muszáj kibírni, nem lehet abbahagyatni a vizsgálatot, mert akkor nem tudjuk meg, hogy milyen a porckorongok állapota. Lehet, hogy jobb is lenne, ha nem tudnám. Négy porckorongsérv látszik. Közüle kettő már eléri, az egyik pedig kicsit nyomja a gerincvelőt. Az ideggyógyász azt mondta, hogy életveszélyes állapotban vagyok, és azonnal meg kell műteni. De jelenleg nem érzek semmi panaszt. Még a kezem , nyakam sem fáj oly módon, hogy rászánjam magamat a műtétre. Abban maradtunk, hogy elmegyek egy - a doktor által nagyra tartott - idegorvoshoz vizsgálatra. de azt mondta a doki, hogy keressek meg még több ideggyógyászt, idegsebészt és velük is konzultáljak. Azért ellenkezek, mert elővettem a 10 évvel, 5 évvel, és a 2 ezelőtti MR leleteimet, amelyeken pontosan ilyen állapotban voltak a porckorongjaim (na, ha őszinte akarok lenni, akkor talán 10 évvel ezelőtt nem volt ennyire rossz, de már akkor is műtétet javasoltak). Tehát, mivel szinte azonosak a felvételen látottak, ezért nem értem, hogy most miért vagyok életveszélyes állapotban, miközben normális módon élem az életem.
Végigolvastam az összes hozzászólást, nagyon sok jó ötletet merítettem belőlük. Magamról röviden: még 1988-89 körül, amikor sorkatona voltam egyik reggel egy nehezebb súly emelése után, nem bírtam felegyenesedni. Honvédkórház, injekció, pár nap pihenés és rendbejött. (utólag már tudom, hogy csak látszólag).
Normál életmód mellett (kondizás, futás, gyaloglás) egész jól elvoltam 2002-ig. Ekkor házfelújítás volt, az ilyenkor szokásos cementes zsák, betonnal teli talicska, stb... munkákkal. Egyik alkalommal éles fájdalom, talicska letesz, alig bírok mozdulni. Kb 3 nap pihenés után ez is rendbejött. Arra, hogy ez gerincsérv én nem is gondoltam, azt sem tudtam, mi az. Azóta viszont már mindig érzékeny volt a derekam, sokszor fájdogált. 2004 őszén aztán egy ismerős révén eljutottam egy idegsebészhez. MR vizsgálat, L5-S1 porckorongsérv. Műtétet nem javasolt. konzervatív kezelés masszázs, tangentor stb...
Most az ősszel is már éppen készülődtem, hogy mikorra időzítsem a kezelést, amikor is szept 18-án este nagyon nagy fáradságot éreztem a derekamban. Másnap reggel már fájt is, de felkeltem, dolgoztam. Aztán amikor mentem a munkahelyen az egyik épületből a másikba, egyszercsak nem bírtam továbbmenni.
Amint már nagyon sokan leírták, félelmetes, óriási fájdalom a derékban és a bal lábban. Telefonáltam a kollégáknak, targoncával értem jöttek, lefeküdtem egy padra, bekaptam 2 Algopirint és kétségbeestem. Telefonáltam a kórházba, ismerős műtősnőnek, azt mondja menjek ki vizsgálatra. Jó, de hogyan? Pár óra múlva annyit csillapodott a fájdalom, ,hogy autóval el tudtak vinni. Vizsgálat, MR időpont csak szept 26-ra volt. Addig Apranaxot szedtem, elég jól csillapította a fájdalmat. MR eredménye L5-S1 kiszakadt porckorongsérv.
Okt 16-án műtöttek, azóta már tűrhetően érzem magam. Dec 17-ig voltam betegállományban, most már újra dolgozom.
Egy kicsit félreértetted! Nekem az a problémám, hogy a nem(!) műtött oldali lábamban van zsibbadás a műtét óta. A műtétes oldalon lévő megmaradt fájdalmat és húzódást józan ésszel belátva reálisnak tartom.
Vadiúj sérv volt előtte soha életében semmilyen panasz. A gerince "amúgy" remek állapotban. Rögtön irtó fájdalommal, zsibbadással, és egy-két hét alatt kialakuló lábfej parézissel indult, utóbbi miatt is kellett gyorsan műteni.
(Egyébként ha valakinél hirtelen jön a lovaglógatya effektus, akkor 2 órán belül műteni kell, különben visszafordíthatatlan...ezt biztos tudjátok)
(Teljesen amatőr vélemény, a párom is 6 hete műtötték, részleges parézis maradt.) Az orvosok azt mondják, hogy az idegek regenárálódása nagyon hosszú folyamat, Szerintem a te zsibbadásod ugyanebbe a kategóriába esik, szerencsédre nem mozgatóideg. Mi sem értjük, hogy a műtét után hogy lett rosszabb, de olyasmit mondanak, hogy az ideggyök felszabadulása után másként kompenzálnak az izmok, idegek, ezért tűnik rosszabbnak a járása, maga a parézis nem rosszabbodott... Szóval most tornával meg minden csodával jó pár hónapig türelmesnek kell lenni.
Nem vagyok alapvetően paranoiás, csak az elgondolkodtató, hogy a műtött oldalamon húzódásszerűen kezdődött, majd a hetek során fajult odáig a dolog, hogy elviselhetetlenül zsibbadt. Itt meg már rögtön zsibbad, habár fájdalom (még?) nincs.
Másrészt úgy veszem észre, hogy ami a már műtött oldalamnak kedvez, az zsibbadást okoz a másik oldalon. Például úszás közben felerősödik a zsibbadás, míg a műtött oldali "húzódásnak" érezhetően jót tesz. Fekvéskor ugyanez az ellentétesség tapasztalható.
Nem tudom melyiknek kedvezzek! Ez most talán hülyeségnek hangzik, de a gyakorlatban eléggé aggasztó...
Engem ugyan nem mutottek de miutan elment az egyik oldalbol a zsibbadas es mas mellekhatasok megjelent a masik oldalon egy feszules/viszketesszeru valami. Mint a masik oldal ez is baromi lassan de mulni latszik. Szoval turelem, kitartas es sport&gyogytorna esszel.
Azt szeretném kérdezni az érintettektől, hogy előfordult e valakivel olyan, hogy megműtötték a kiszakadt sérvét, és a műtétet követően az esetleges másik protrúzió miatt zsibbadás kezdődött a másik lábában, azon az (ellentétes)oldalon amelyiken a műtétet megelőzően soha, semmiféle tünete, ill. panasza nem volt. Engem 8 hete műtöttek, és már egy héttel a műtét után jelentkezett a másik(!) lábfejemben az azóta szűnni nem akaró zsibbadás. Napi szinten úszom + SZTK gyógytorna + magán gyógytorna, de nem akar megszűnni. Tulajdonképpen ki lehet bírni, együtt lehet vele élni, stb., csak nem tudom magamban megszűntetni a folyamatos rettegést attól, hogy a sors megisméti önmagát, és kezdődik minden elölről....
