Talán 2 nappal ezelőtt hallottam a Bartókon Csajkovszkij hegedőversenyét a Bécsi Filharmónikusok előadásában (az előadóművészre már nem emlékszem, de muszáj lesz utánanéznem), s meg kell mondanom, hogy ez az előadás lenyűgözött. Az első tétel közepén csatlakoztam be s mivel nem várt koncert volt, elkezdtem tippelni melyik zenekar játszhatja...Olyan virtuóz, gyors, tiszta volt, hogy bármibe lefogadtam volna, valamelyik orosz társulat húzza a "lábalávalót". Az én otthoni felvételem meg sem közelíti ezt.
Ami pedig mesteremet illeti, bármihez nyúlsz csak jó lehet... Persze ha a véleményem érdekel, a Tragikus jobb, mint az Ünnepi...(De ez természetes: utóbbi pénzért , előbbi dacból keletkezett...)
Kedves okmed2!Brahms és csajkovszkij most egyszerre váltak üldözött vadakká: egyszerre kergetem öket----mert "valami" lehet bennük,ha ilyen vonzerövel birnak bizonyos megátalkododdaknak.Most éppen a 2.Szimfónia és a Tragikus nyitány.
Vibráló nyár volt. Az elmosódott lágy horizont
Felett alvó sirály repült...
Míg játszottál, ezernyi érces fénysugár osont
Szikrázó hajfürtjeid közé, s Napunk lomha
Vándorútja végén - rád kacsintva - álomba
Szenderült...
169
Öhöm. Nem tudtam. Kösz a felvilágosítást.
De ezen a képen még jobban hasonlít Samura. (csak a szakállát kéne átlényegíteni a feje tetejére, na nem az egészet, csak egy keveset belőle)
Jó ég! Nem is tudtam, hogy van fénykép Brahmsról! Tényleg nem hasonlítanak Mogyeszttel, viszont, ha a szakállából kicsit átcsoportosítanánk a fejére, akkor Kovács Sándorra (Samura) egy kicsit szerintem igen.
Kicsiny leányként láttalak először szaladni
A sós Balkánon bájosan...
Apró kezedben gyémántként csillogó arasznyi
Kagyló, megszeppent csiga lapult, s gyermekésszel
Vörös hínárból font mesés, tündéri ékszer
Álmosan...
Nyers véleményem nem érdemelt íly mélyreható kommentárt, tisztelt Pszí!...
Ami pedig a szimfóniákat illeti-a híres, nagy társulatok előadásai között különbséget felfedezni nagyon nehéz...Főleg azon felvételek között, amelyeket érdemesnek találnak hanghordozón megjelentetni. Ez a véleményem igaz lehetne a versenyművekre is , de azért az már más dió...
"Belehallgatni valamibe és nyers véleményt formálni..." --> Az első sávot hallgattam végig, egy album esetében lehet, hogy ez csak belehallgatást jelent, amennyiben az egész album egyetlen, összefüggő szerzemény és a "tételekre" tagoltsága hasonlóan felfogandó, mint pl. egy szimfónia esetében. Ebben az esetben tényleg nyers véleményt formáltam.
"Nem érett még, nincs eléggé megnyílva" --> Ezt erősen kétlem, főleg az érettséget illetően...
"Vagy csak egyszerűen más az ízlése." --> Azt hiszem, inkább ez a helyzet.
"Az én rangsorom-ami Brahmsomat illeti- a következő : 4,1,2,3" --> egyetértek
"Persze holnap már lehet, hogy változik..." --> Ezzel is.
[152] Igen, Karajan (azt hiszem) 1977-es sorozata; Abbado kiváló minőségű (DDD-s és 4D-s) felvételei szintén a Berliniekkel.
Kedvenc szólista a zongorakoncertek esetében? Nekem: I. d-moll: Brendel; II. B-dúr: Ashkenazy. A karmester mindkét esetben Bernard Haitink a zenekar pedig a Royal Concertgebouw zenekar.
Már megint az op.60 c-moll zongoranégyes. Tegnap hallgattam a Bartókon. De nem ám Brahms műve volt ez...Nem, kedves barátaim. Ez az "op.60 c-moll zongoranégyes" Klara Schumann műve volt. Mintha egy 5. tétel bújt volna elő valahonnan a föld alól(mert csak a 1 tételt játszottak le...sajnos...)
Azé a nőévolt e remekmű, aki az op 60-at elültette Brahmsom szívében.
Talán az op 14-et viselte. Majd rákeresek...
Kedves p.h.!
Ha már megszólíttattam általad, nem tagadhatom, hogy tényleg elég zavaros vizekre voltam kénytelen evezni írásod olvasása miatt. Ráadásul elég sok helyesírási hibával. De nehogy mellre szívd...
Ami a számtalan kérdésed egyikére vonatkozik: persze hogy érdemes szimfóniát írni. Most is érdemes lenne, csakhát senki nem képes rá!
Az én rangsorom-ami Brahmsomat illeti- a következő : 4,1,2,3
Persze holnap már lehet, hogy változik...
Ahogy óhajtja. Brahmsnál maradni egyébként nem nagy kunszt. Delírium az ő zenéje, semmihez sem hasonlítható mézédes álom. De...
Belehallgatni valamibe és nyers véleményt formálni...Én például Brahmsba még soha nem hallgattam bele. Soha nem maradt védtelenül egyedül az első hangjegy az utolsó nélkül...Mert a művészi mondanivaló az első hangjeggyel kezdődik és az utolsó zárja le, öleli át. S ott, abban a 2 másodpercben érti meg az ember(ha megérti), hogy valami csodának volt a részese, hogy egy kicsit utazhatott az időben, hogy virtuálisan belopózott a művész életébe.
S akkor hirtelen feltör a hangos, mindent elsöprő ováció, ami szól a műnek, az előadóknak és egy kicsit magunknak...
A csalódást nem nekem okozta. Nem érett még, nincs eléggé megnyílva. Vagy csak egyszerűen más az ízlése. De hányszor álltak értetlenül Brahms, Verdi, Wagner csodálatos műveinek ősbemutatói után az emberek???...
kedves Okmed2.!
Hála a Magasságosnak le se köpted amit legutóbb Brahmstól összezagyváltam-bár sok igazság lehetett benne.
Most minedenestre a Yes mellett meg kell emlitenem az ASIA-t
És egy régebbi tudósitás darabka :"Freieres Fáhigkeit zu lyrischer Versenkung und Chailly mitreiszender Enthusiasmus ergánzten sich in der Interpretation des d-Moll-Klavierkonzerts nun ideal."----ezt folytathatnám,de egyrészt minek,másrészt itt a"forradalmi hevület"....röviden:éljen Brahms!(is).
Kedves pszí!
Mintha magamat hallanám! "Brahms zenéje olyan intellektuális élményt nyújt, amelyre egyik kollegája sem volt és szerintem nem is lesz képes." De igen. Volt ilyen kolléga, kedves barátom. Igaz, Brahmsom halála után 50 évvel később születtek, és igaz, a szó klasszikus értelmében nem komolyzenészként értek eme magasságokba. A Thales From Topographic Oceans lemezüket ajánlom figyelmedbe (először)...S az együttes neve a Yes...
Na, még egyet, ha már kampánycsend van: