Az idő mibenléte mindig is foglalkoztatta, és zavarba is hozta az embereket.
De viszonylag korán megjelent az az elképzelés is, hogy nem is létezik.
Lehetséges-e, hogy csak a tér, az anyag, és energia létezik?
Az energia hatására létrejövő változások, mozgások összehasonlíthatók, számszerűsíthetők. Ezt nevezzük sebességnek.
A tér, a térben helyet foglaló anyag geometriai tulajdonságai szintúgy összehasonlíthatók, számszerűsíthetők.
Az energia hatására létrejövő mozgások, változások egyetemessége és pontossága kelti az emberi elmében azt az automatikusan kialakuló képzetet, mintha az idő létezne.
Idő = Távolság / Sebesség
Az idő nem létezik, csak egy automatikusan kialakuló képzet, amiből
hasznos segédfogalmat képeztünk? Vagy ez maga a létezés?
Lehet-e, szabad-e rangsorolni az anyag tulajdonságai között, és
azt mondani, hogy a tömeg/energia az elsődleges és ehhez képest az idő csak általunk bevezetett segédfogalom,
amihez lélektanilag közelebb állunk, mint mondjuk különféle sebességek érzékeléséhez?
Ellenmondana-e mindez a téridő elméletnek, vagy ez a segédfogalom dimezió könnyedén kicserélhető "valósra", vagy "elsődlegesre"?
Vagy erre nincs is szükség? Semmi gondot sem okozhat, hogy valójában egy nem létező, önmagán kívüli okból is relatív fogalommal dolgozunk axiomaközeli szinten is?
Amennyiben a tér és az idő pandanja, vagyis tükörképe egymásnak, akkor lényegét tekintve egyformák, egymásba transzformálhatók. Egy ilyen entitás lenne a téridő kvantuma, ami egyszerre jeleníti meg a kettőt. Egyik sem létezhet a másik nélkül a valóságban. Ezeket csak a tudat választhatja szét két jelentéstartamúvá. Az idő jelentéstartalma, a folyamatos „múlása”, vagyis egy mozgási folyamatot értelmez időként. A tér jelentéstartalma, egy folyamatos „kiterjedés”, vagyis a mozgási folyamat értelmezése térként. A közös nevező a mozgási folyamat. Ha a folyamatot megszakítás nélkülinek vesszük, akkor vonalas, lineáris, avagy stacionárius, időben megállapodott mozgásról van szó. Amennyiben a terjedésre vonatkoztatjuk, akkor megszakítás nélküli, végtelen terjedésről van szó. A végtelen idő és végtelen tér azonban mérhetetlen, mert nincs megszakítva kezdő és végpont által. Ezért csak a kezdő és végponttal rendelkezők a mérhetők. A mérés, azonban összehasonlítás az etalonnal, vagyis egy adott, vagy kiválasztott egységgel. Milyen egység lenne az, ami minden méréshez etalonként szolgálhat? Adódik a Planck egységek csoportja, amik egymásból vannak szeparálva, összegyúrva a hatáskvantum által. Azonban van egy ennél kisebb, de megmérhetetlen egység is, a téridő kvantuma, ami csak első oknak, vagy okozónak tekinthető abból a szempontból, hogy nincs olyan fizikai eszköz, amivel megmérhető, összehasonlítható lenne. Csak a logika, vagyis a józanész által feltételezhető. Ami azt sugallja számunkra, hogy kell lennie egy mérhetetlen elemekből álló létalapnak, egy olyan bázisnak, amiből a tapasztalhatók, a mérhetők megnyilvánulnak a tudat számára. Ez lehetne a diszkrét elemekből álló téridő struktúra, ami magába foglalja azt, amit magából ideiglenesen elkülönít, vagyis az anyagot.;-)
"(Most azt tegyük félre, hogy egyébként csak a mezők gerjesztései vagyunk. Nem is létezünk, csak a mezők bizseregnek.)"
Ha nem létezünk, csak a mezők bizseregnek, akkor arrol nem tudhat senki létező. Egy széket félre tehetek, ha az útamba áll. Gondolatban még egy gőzmozdonyt is megállíthatok, akár a szuperman. De midez idő nélkül nehezen menne. Még a gondolatbaeli féretevéshez is kell egy hely, avová tenni akarom. ;-)
Mivel a vas atomoknál nehezebb elemek nem keletkeznek a csillagok kohójában, egy más jellegű fúzióban születnek a vasnál nehezebb elemek. Gyula bácsi szerint azonban a vas esik leggyorsabban a vákuumban. Ezért „esik”legközelebb a Naphoz a Merkúr, mert szinte csak vasból áll a bolygó. Az a csillagpor halmaz, amelyből naprendszer keletkezik, már az első fordulatában a perifériára küldi a könnyebb elemeket. A vasat tartalmazó kőzetbolygók a Jupiteren belül esnek, a gázbolygók meg kívül esnek. Úgy tartja pályán őket a Nap, hogy más-más sebességgel keringenek körülötte.:)
Mi van akkor, ha Gyula bácsi olyan nagyban gondolkodott, hogy az antianyagot (is) tartalmazó távoli galaxisokkal is számolt? Ami a mi galaxisunkban tapasztalható, az tapasztalható az „antianyag galaxisban”is. Azonban ezek soha nem kerülhetnek közel egymáshoz a közöttük lévő taszító hatás miatt. A fény spektruma alapján nem lehet különbséget tenni a kettő galaxis között. Marad a megmaradó részecskék szimmetriája a vonzás és taszítás alapján.:)
Ezek marhaságok. Hinta manővert képesek megtervezni és sikeresen végrehajtani űrszondákkal. Most képzeld el, mi lenne, ha olyan durva eltérések lennének, mint amit ő állít.
Ugyanez az ejtő kísérlettel. Több ezrelékes eltéréseket vélt felfedezni. Öt nagyságrenddel pontosabb mérések vannak, nincs eltérés.
A részecskefizikai állításai hasonlóan marhaságok. Még a legalapvetőbb ellenőrző számításokat sem végezte el, mondjuk a hidrogén spektrumvonalain.
"De ha visszapattan, a gyorsuló töltés akkor is sugároz.
Hogy is van ez?"
Szerény laikus véleményen szerint, a töltés megnevezés, forrást és nyelőt rejt magában. Ez meg azt feltételezi, hogy jön valahonnan és megy valahová az energia. Amikor egy elemi részecskékbő álló testnek fölös energiája keletkezik, azt kisugározza a téridőbe. Ha energiahiánya van, akkor felveszi a téridőből. Ezért tűnik halhatatlannak egy proton, meg a többi elemi részecske. A megsemisülés csak látszólagos, mert egy részecske átmehet hullámformába is a kettős természete miatt. ;-)
„Ha a tudományt úgy értékeled, mint a népmeséket, akkor Gyula műve figyelemre méltó alkotás.”
A népmesék tanulságosak és szórakoztatók egyben. Aki a tudományt meseként veszi figyelembe, az is tanulságokat vonhat le belőle. Főleg ha vannak „moderátorok”, akik helyre igazítják a tévelygőket. ;-)
Ha a tudományt úgy értékeled, mint a népmeséket, akkor Gyula műve figyelemre méltó alkotás. Van olyan jó sztori, mint a Standard Modell. Sok szempontból jobb is, egyszerűbb, érthetőbb. A multiplikátor vagy az elton legalább olyan szimpatikus szereplő, mint a szimmetria vagy a kvark.
Ha viszont ki kell valamit számítani, működő eszközt kell tervezni, akkor nincs választás. Egyikkel lehet működő eszközöket tervezni, másikkal nem lehet.
"Igaza lehet, mert a kötött állapot megszűntetéséhez munkát kell végezni."
Gyula szerint, ha létrejön a kötött állapot, azt energia befektetés nélkül fenntartja egy multiplikátor, ami stacionárius állapotot jelent. A kötés szétbontásához kell energiát befektetni, úgy mint a vízbontáshoz.
Mint laikus érdeklődő, a néhai Szász Gyula dr. elméletével szimpatizálok. Nála csak négy féle elemi részecske létezik (öröktől fogva) ,elektrin, pozitron, Proton, antiproton (Elton). Ezek nem tudják megsemmisíteni egymást, csak kötésben és oldásban érdekeltek. Kétféle elemi töltéssel rendelkeznek, Q és G , ahol az elektromos 42 nagyságrenddel erősebb. A gravitációs töltések más módon "működnek", mint az elektromos. Fekete lyukak nemléteznek, csak nagysűrűségű objektumok. ;-)
A videó előadója jól „kivesézte” a Planck állandót és a származtatott egységeit. Amikor két elektront olyan közel „nyomunk” egymáshoz, hogy a távolság kisebb lesz, mint a Schwarzschild-sugár, egy fekete lyukat kapunk belőlük. A megfigyelhető univerzum Schwarzschild-sugara 13,7-8 milliárd fényév, gyakorlatilag egy fekete lyukban vagyunk. Annyiban igaz, hogy fekete az űr, és csak a fényt adók világosak. Amennyiben két elemi részecskéket összenyomva fekete lyukat kapunk, ezt vehetjük úgy is, hogy egy mini univerzumot csináltunk. Azt tudjuk, hogy ez a mini univerzum tömeget hordozó elemi részecskéből született. Ha az ismert tömeget hordozó elemi részecskék léteztek a téridőben az „ismeretlen összenyomó” tevékenysége előtt is, akkor létezett a téridő is amiben szétvoltak szórva. Az összenyomásból születnek a „fekete lyuk univerzumok” amikben szétrepülőnek tűnik az anyag egy szemlélő szerint. Nem kell más, csak egy erős összenyomó, ami/aki fekete lyukakat, illetve univerzumokat csinál. (amíg meg nem unja) ;-)
