Elég pongyola munka. 1979-81-ben valóban olajárrobbanás volt, az iráni iszlamista hatalomátvétel, majd az iraki-iráni háború hatására, de ez nem hitelszűkületet, hanem hitelállomány bővülést okozott, az olajbevételek komoly részét helyezték nemzetközi pénzpiacokra. Az IMF tagországoknak sokkal könnyebben ad hitelt, mert ez a feladata, mint egy másik állam, vagy magánbank, de gazdaságpolitikai feltételekhez köti. Az építkezésekre is ezt költötték, meg a kb 25 % kapun belüli munkanélküli és "munkaadóik" eltartására.Ingyen, vagy mélyen áron alul adhatok lakást, sőt aranyórát is, de ha forráshiány lévén hitelből vettem, azt a szerződésben foglalt kamatokkal kell visszafizetnem:) A kommunista rendszer max az orosz, bolgár és román "életszínvonalat" és "áruválasztékot" tudta "produkálni, ahol a hatalom rettegése miatt e fölé mozdultak - Magyarország, Lengyelország, adósságspirál következett be, reálgazdaság nélkül.
"A munka kötelező volt, éhbérrel kifizetve, ez nem teljesen igaz"
Akkormeg miért írod? Akkor nem volt divat az élelmiszer/ételosztás köztereken, nem volt divat ronggyal, gumival tüzelni, így vagy úgy meg lehetett élni a fizetésböl, sőt autót, motort , háztartási gépet is lehetett vásárolni belőle
Ma a lakosságtetemes részének nem jut belföldi nyaralásra, a külföldiröl nem is beszélve
27 %:))) 10 évre, lekötéssel? Úgy már hihetőbb. 1994-ben, amikor az MNB beállította a világ akkori legmagasabb jegybanki alapkamatát, (28 %) voltak ilyen betétkamatok, mivel a bankok behozták állampapírokkal és vonzó ajánlatokat kellett nyújtaniuk, hogy elhelyezzék náluk, mert az éves infláció is meghaladta a 30 %-ot. Normál helyzetben irreális.
Ráhibáztál, pontosabban rá rá hibáztál:) Nem ott élek, de - nem árulom el hogyan és miért, de ebben a német viszonylatban annyira képben vagyok, mint egy ezen a területen nagyon érintett német, mivel tőle tudom:) Nettó hazugság amit írsz, de 28 év alatt értelemszerűen történt komoly előrelépés. A Kádár-rendszer "gazdaságpolitikáját" nagyon könnyű megérteni úgy is végezte. Hosszú. Veled ellentétben tudom, mik az alacsonyra szorított jegybanki alapkamat előnyei és mik a hátrányai, rizikófaktorai. Sőt, azt is - ami neked túl magas, hogy egyes országok miért alkalmazzák tartósan, mások miért csak pénzügyi, gazdasági válsághelyzetben.
Öcsisajt, info csak neked: A rendszerváltás elött az oktatás színvonala NAGYSÁGRENDEKKEL VOLT JOBB Magyarországon, mint ma. Németországban élve ugyanezt tapasztalom: A volt NDK-s kollégák (ill. onann jövö egyetemi hallgatóim) kenterbe verik a jelentös mértékben amerikanizálódott NSZK iskolákban liberónáci agymosáson (elhülyítésen) átesetteket. Ja, és a rendszerváltás elött a magánépítkezésekre felvett OTP-hitelek kamata 3% körüli volt. Az alacsony jegybanki (meg egyéb) kamatok miatt meg reklamálj liberónáci agyhalott elvtársaidnál, akik pénzügyi világválságot okoztak, s nyomják nyakló nélkül a bankóprést az USA-ban. Nyugat-Európában (a németeknél is) a kamatok már lassan negatív tartományban vannak, totál elértéktelenítvén pl. az emberek nyugdíjcélú megtakarításait. Itt valójában a kisemberek nagy tömegeinek tudatos kifosztásáról van szó a spekulások nyereségének és extraprofitjának finanszírozására. Azért is volt jobb a Kádár-rendszer, mert azért Kádárék ezt sem engedték.
Nagybátyám, Radó Vilmos pártonkívüliként is direktora lehetett a kecskeméti Katona József Színháznak 1958-tól 1977-ig. Szerencséje volt, vagy még jobb svádája? Ki tudja? Vilit az 1956-os forradalom leverését követően elvitték, fogait kiverték. Azután lett kecskeméti igazgató. Jellemző sztori: egy gálaesten odalépett hozzá egy fickó, és azt kérdezte: „Drága Vilikém, nem kaphatnék két jegyet egy választott darabra?" Nagybátyám visszakérdezett, kit is tisztelhet az úrban. Kiderült: egyike volt azoknak, akik anno átrendezték a száját. Azért kapott két jegyet.
A volt titkosszolgálati emberek és rendőrvezetők foglalkoztatása a gazdaságirányító pozíciókban is elharapózott. Legutóbb Óbuda önkormányzata döntött egyhangúan arról, hogy a békásmegyeri piac frissiben megalapított cégének vezetésére Horváth Antalt, a kerület előző rendőrkapitányát nevezi ki, míg a felügyelőbizottság élére Gera Károlyt, a Nemzetbiztonsági Hivatal egykori alezredesét kérték fel. Indoklásuk szerint mindkettejükkel kapcsolatban teljes a bizalom.
Sokkal több spicli volt. Az országot lopták el. Egészség nem volt, csak AZ ÜGY:))) Iskolák tényleg voltak - színvonal - Etiópia.
A munka kötelező volt, éhbérrel kifizetve, ez nem teljesen igaz és nem, csak a nómenklatúrára, de hosszú és bonyolult téma.
A magánépítkezéseket nem tiltották, de korlátozták. Az állami építkezések kamatos kamatozású IMF-hitelekből történtek, minden megtérülés nélkül. Beittál, hogy 27 %-os kamatozásra emlékszel? Kb 20-25 foglalkozásban döntéshozó politikusnak nevezhető lény volt. Létező szükségelőnyei ellenére böszmeségnek tartom a leszorított jegybanki alapkamatot, mert válságintézkedés, de már középtávon is kártékony (inkább) de nem csak a betéti, hanem a hitelkamatokat is leviszi. Lent is vannak. Másamiért kártékony, de ez is hosszú. Melyik bolygón regnálsz?)
Noha a kirakat-, illetve titkos perek sorát a megrendelő pártvezetésnek szakmányban szállító Péter Gábort 1953-ban ugyancsak koncepciós eljárás keretében ítélték börtönre, ő végül nem jutott szovjet főhóhér kollégái sorsára, életben hagyták. Mi több, életfogytiglani büntetéséből 1959. januárban, 53 évesen szabadult, s még a rendszerváltást is túlélte 3 évvel. A kádári hatalom, mint az most Müller könyvéből is kiderül, olykor némi iróniáért sem ment a szomszédba: a valamikori szabósegéd munkahelyéül a Ruhaipari Tervező Vállalatot (a Divatintézet elődjét) jelölték ki.
Lesz még nekünk Kádár-múzeumunk, ahol 1956 egy szemét amerikai kekeckedés lesz!
Főigazgató asszony, hogyan lesz lehetséges a múlt hónapban bezárt Gömbös Gyula kiállítás páratlan sikerét meghaladni a napokban megnyíló „Mindenki velünk van… - Kádár János, a magyarok első titkára” című kiállítással?
Nézze, nagyon sok magyar ember várt arra, hogy Kádár János végre a megfelelő helyre kerüljön a nemzeti panteonban, ezért én bízom abban, hogy sokan lesznek kíváncsiak erre a kiállításra is. Az utóbbi évtizedekben annyi mocsok, annyi rágalom rakódott az alakjára, mondták őt már bolseviknak, muszkavezetőnek, gyilkosnak, én nem is tudom már, hogy mi mindennek. Egy világszerte megbecsült magyar vezetőt rágalmaztak így, akivel minden nyugati nagyhatalom vezetője barátilag kezet rázott, még a Szentatya is, és akit a magyar emberek szerettek, tiszteltek. A Kádárral szemben unos-untig erőltetett bolsevik ízű nemzeti önkritikásdi a dicstelenül kimúlt liberális SZDSZ tempóját idézi, régesrég eljárt fölötte az idő. Egy nemzet nem nézhet folyton fanyalogva a saját köldökébe, Kádár János első titkár pedig a magyar emberek múltjának része. Igenis legyünk rá büszkék!
