Speciel Illés Béla gyenge író volt, de a kortársak utólagos emlékei szerint nem aljas figura, sokat próbált segíteni. Gyurkót ma is kiadják, olvassák. (Speciel nem szeretem, de ez magánügy.)
"Ami nem világos: miért kellene a magyar olvasónak és a magyar kritikusnak átvennie és magáévá tennie a román nacionalista propaganda szólamait, miért kellene lefasisztáznia és háborúsbűnösöznie egy magyar írót, aki kétségtelen esztétikai értékeket hozott létre, miért kellene szégyellnie magát, amiért szereti Wass egyik-másik művét. Az összeset egyébként senki nem tartja azonos értékűnek, mármint a többtucatnyi regényt.)
A román Ábelt a rengetegben Wass Albert írta meg.
(Képzeljük el egy pillanatra, hogy az Ábel a rengetegben szerzője nem Tamási Áron, hanem Mihail Sadoveanu. Vajon hogyan sikerülne feldolgoznunk ezt a tényt?
Az erdélyi román hegylakók életéről valaha írt leglíraibb, legszebb, szeretettel leginkább teli regény A funtineli boszorkány. Hogy ezt a tényt hogyan egyeztetik össze a románfaló-háborús bűnös-fasiszta magyar gróf fantomképével, ez már az ő dolguk - vélekedhetnénk, de a valóság ennél egyszerűbb: sehogyan. Kísérletet sem tesznek rá. "És minek is, ha a szomszédból visszaköszön a tőlünk odaimportált megbélyegzés. Miért is olvasnók egy olyan gróf műveit, akit maguk a magyarok is fasisztának tartanak. Mellesleg, aki fasiszta, az antiszemita is."
Na, a többi Wass-topicban megfigyelhetô KÖPKÖDÉSI MENETREND szerint most az alábbiak következnek:
a "két vaskeresztet is kapott a náciktól", illetve a "Hitlertôl kapott olimpiai emléklapot ôrizgetett" (idézetek Nagy L. ifjú történésztôl), a "nyilas" és/vagy "hungarista" (Szemenyei-Kiss zavaros szövegeivel), majd az "antiszemita" (válogatás a 168 Óra és az ÉS cikkeibôl) a "háborús bűnös" (román bírósági ítélet - ezt Libera olvtárs kötelességtudóan hozza), aztán a "gyönge író, aki érdemtelelenül kapott Baumgarten-díjat" (Pixy reszortja)... (:–(((
Legyszerűsíted a dolgot. A Farkasverem és a Funtinelli boszorkány a XX. századi magyar széppróza legjobbjai között van. Az más , hogy mindkettőt még a 30-as években írta Wass, s teljességgel politika és ideológiamentes művek, egy igen tehetséges író tollából. Az 1940 utáni regényeire, lásd Kastély árnyékában, Mire a fák megvénülnek, már áll az , amit írtál. Sematikus kurzuskönyvek, nagyjából hasonlóan "összetett" történetszemlélettel és jellemábrázolással, mint az ötvenes évek hazai szoc. reál regényei..Ráadásul süt belőlük az indulat, humorérzék pedig semmi...
Az emigrációs Wass-t meg inkább hagyjuk...
Jelenleg politikai indulatok csapnak körülötte össze, de az le fog csengeni, az író Wass Albert pedig szépen a helyére fog kerülni.
az írónak komoly gondjai voltak a magyar nyelv helyes használatával.Wasst 1946-ban távollétében gyilkosságra való felbujtás miatt halálra ítélte a román népbíróság. Kiderült azonban, hogy az ítélet eljárásjogilag támadható. Csakhogy a román igazságszolgáltatás nem hajlandó a perújrafelvételre. Ez a döntés viszont lehetővé teszi Wass híveinek, hogy ártatlannak minősítséka Wass-kultusz ugyanolyan megnyilvánulása a nemzeti képzeletnek, mint amilyennek a jegyében őket elnyomták a román nemzeti diktatúra idején
Őmaga [ennek a Wass Albert ellenes pamfletnek a szerzője] azért települt át Magyarországra, mert úgy érezte, hogy nincs keresnivalója egy olyan társadalmi-politikai rendszerben, amely lehetővé teszi, hogy a nemzeti képzeletre és a hamis történelmi érvelésre hivatkozva fosszák meg emberi jogaitól. Mostanáig azt tapasztalta, hogy Magyarországon garantálva voltak e jogai. A jövőt illetően azonban már nem bizonyos ebben. Márpedig, mint megállapítja: nem azért települt át Romániából Magyarországra, hogy a Vasgárdát a Magyar Gárdára cserélje.
A Wass Albert-image alakítói kínosan ügyelnek arra, hogy Wass szalonképes maradjon, így sötét eszmékhez kapcsolódó megnyilvánulásait igyekeznek elhallgatni, vagy bagatellizálni. Lukácsi Éva miami lelkész a „Wass Albert igazsága” című könyvben a következőt írja a gróffal kapcsolatosan: "Fiatalkorától élete végéig elvetette a náci eszméket, a népek faji alapon való megítélését. Nem vállalt közösséget soha szélsőséges gondolatokkal."
A tények mást mutatnak.
Vaskereszt, Milotay, „Jönnek”
1944 májusában a Kolozsvárott megjelenő Magyarság egyik cikkének címe: „Két vaskereszttel érkezett haza Wass Albert a keleti frontról”. Wass a magas elismerésekről az USA Igazságügyi Minisztériuma számára 1978-ban készített rövid önéletrajzában nem tesz említést. A kolozsvári Magyarságban megszólaló gróf örömmel számolt be arról, hogy egyik regényéről Milotay István (hírhedt szélsőjobboldali publicista) írt vezércikket az Új Magyarságban.
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945-ben - fasiszta szellemisége miatt, számos antiszemita és nyilas könyvvel egyetemben - megsemmisítésre ítélte Wass Albert „Jönnek” című írását, a magyar csapatok Észak-Erdélybe való bevonulásáról szóló kisregényét.
Hídfő: Marschalkó et. al.
A tengerentúlon letelepedett gróf a magyar emigráció elkötelezetten szélsőjobboldali tagjaival tartotta a kapcsolatot. A Floridában élő Wass Albert több alkalommal publikált a Hídfő című szélsőjobboldali lapban, illetve más újságoknak írt cikkeit vette át a Marschalkó Lajos által szerkesztett lap.
A Hídfő - a "keresztény nemzeti magyarság legbátrabb harcos lapja" - az antibolsevista jobboldali emigráns csoportokat próbálta összefogni, valamint a hungarizmus gondolatát szolgálni. A Hídfő több évtizedes fennállása alatt szinte kizárólag néhány témát tárgyalt: Trianon, zsidók, kommunisták.
Kikkel publikált itt együtt Wass Albert? A lap vezetője 1968-ig Marschalkó Lajos volt, aki egy időben a Hungarista Hírszolgálat munkáját is irányította. ("Wass Albert, bár 1951-től 1998-ig a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának (HMH) aktivistája volt, nem is annyira hungarista, mint inkább a német - fajelméletre épülő - nemzetiszocializmus követőjeként jellemezhető - állította Szemenyei-Kiss Tamás, a hírszolgálat egykori vezetője.)
Marschalkó a Fehér Újság című fajvédő orgánumnál kezdte pályafutását. 1945 előtt a szélsőjobboldali sajtó egyik reprezentánsa, aki a német nemzetiszocializmus feltétlen híve volt. A háború végén nyugatra menekült a felelősségre vonás elől; 1947-ben a magyar hatóságok mint háborús bűnöst kikérték a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól, de sikerült elkerülnie a kiadatást. Marschalkó 1968-ban halt meg; a hungarista eszméket hirdető lap szerkesztését ezután Fiala Ferenc, Szálasi egykori sajtófőnöke vette át.
Marschalkó Lajos az egyik legnagyobb hatású hungarista tollnok volt, akit 1968-ban Málnási Ödön így búcsúztatott: "azon a rögös életúton járt, amelyet előtte Istóczy Győző, Bartha Miklós, Prohászka Ottokár, Méhely Lajos, Milotay István, Kolosváry-Borcsa Mihály és Bosnyák Zoltán törtek fel járható magyar úttá."
A Kanadai Magyarság című lapban Wass Albert is méltatta Marschalkót: "A történelem szaggatta magyar hegylánc újra kopárabb lett. Marschalkó Lajos kidőlt az őrizők sorából. Megüresedett helyén foghíjassá karsztosodott a magyar gyepű." Wass szerint a hungarista írónak egész élete egyetlen síkraszállás volt, elejétől a végéig. "Hogy jobban remegett alatta a föld, mint mások alatt? Ez az óriások kiváltsága, avagy balsorsa, aszerint, hogy a megrendülő föld s a felszakadó szikla milyen pillanatnyi változásokat okoz közvetlen környezetében." Majd így folytatja: "Az egyre szegényebbé karsztosodó magyar ősgerincen most már üresen marad a helye. Gyöngemarkú utódok között nem akad olyan, ki elejtett fegyverét fölragadni merné. De ha lesznek még valamikor, akik kőbe véssék a magyar írás e hősi korszakát (sic!), fölróhatják majd arra a magányos sziklára: "Itt állt és küzdött a nemzeti eszme védelmében, szemközt a világgal, az utolsó óriások egyike!"" - írta Wass.
Rendszeres szerzője volt a Hídfőnek Málnási Ödön, aki Szálasival együtt menekült el, tízévi kényszermunkára ítélték, miután az amerikaiak átadták a magyar hatóságoknak. Málnási a harmincas évek végén már egy évet töltött börtönben, mégpedig az 1937-ben megjelent, durva antiszemitizmust hirdető, A magyar nemzet őszinte története című könyvéért. 1956 után Ausztriában telepedett le.
Később - a hetvenes évektől - ugyancsak a Hídfőnek volt rendszeres szerzője Nyisztor Zoltán katolikus pap, a Nyilaskeresztes Párt, majd a Hungarista Mozgalom tagja, aki 1946-ban menekült Venezuelába.
„Zsidó hatalom”
Wass Albert 1993-ban megjelent Így lett belőlem antiszemita című publikációjában úgy „védekezik” a vádak ellen, hogy minden szavával leleplezi magát. Zsidóságról alkotott képe leginkább a két világháború között megjelent antiszemita élclapokéhoz hasonlít: a gazdag manipulátorok zsinóron rángatják az egész társadalmat. Wass a kommunizmust is a zsidók által kreált rendszernek tartotta.
Egy, 1950-ben, Hamburgban megjelent rövid elbeszélésében, a Kicsi Anna sírkeresztjében egy zsidó boltosról ír, akit a nehéz időkben elrejtettek a falubeliek, de amint rázúdultak a muszkák a településre, a szatócs nem akart viszontsegíteni, mondván: nincs ideje, mert a kommunista pártot kell megszervezze a városban. "Alig jelent meg ez az elbeszélés, máris nekem estek: "antiszemita uszítás, antiszemita náci. Hogy mer ilyesmit írni. A zsidók mindig segítették a népet!" Így lett belőlem először antiszemita" - írja.
„Zsidó barátok”
„Így lett belőlem atiszemita” című írásában többek között ifjúkori „zsidó barátokat” keres. Állítása szerint Erdély legnagyobb napilapjában, a kolozsvári Ellenzékben a szerkesztőségben barátságot kötött Indig Ottóval, Hunyady Sándorral és Ligeti Ernővel, "kik véletlenül mindhárman zsidónak születtek". Mint mondja: "ennek akkoriban nem sok jelentősége volt, mert elsősorban mind erdélyiek és magyarok voltunk, román megszállás alatt".
1936-ban - éppen az általa említett - Ligeti Ernő (később a holokauszt áldozata lett) volt az, aki több zsidó származású és liberális társával együtt tiltakozásul távol maradt, amikor a "radikális nacionalista" Wass Albertet az Erdélyi Helikon tagjává választották. A Helikon 1937-es találkozójáról - amelyet már a Wass-rezidencián rendeztek meg - a liberális irányzat teljes egészében hiányzott.
Az összejövetelt követően az ifjú grófot rövid időre őrizetbe vették, ugyanis a csendőrök a házkutatás során jelentős mennyiségű, a hitleri Német Birodalomból származó propagandaanyagot koboztak el tőle.
Egy „zsidó gyerek” és Albi gróf
Cikkében Wass megemlít "egy másik zsidó gyereket is", Havas Emilt, aki leírása szerint egy szép napon bejelentette: "Nem gürcölök én itt tovább, hanem kimegyek Amerikába és ott leszek újságíró!" Még aznap délután - állítólag - átment a kolozsvári New York nevezetű kávéházba, ahol a román egyetemi hallgatóknak külön törzsasztaluk volt, majd szembeköpte az ifjúsági elnököt. A felmérgesedett diákok jól elverték Havast. "Másnap már harsogta a nagy hírt a világ minden rádiója: zsidóverés Romániában, ölik a zsidókat Kolozsvárott! Két napra rá ott volt a repülőjegy a Havas Emil zsebében és repült New Yorkba, ahol állás várt rá a New York Timesnál" – írta a „zsidó gyerekről” Wass.
Wass állítása szerint, amikor megérkezett az Egyesült Államokba, New York-i hotelszobájában váratlanul megjelent Havas Emil, és egy ajánlattal állt elő. Azt szerette volna elérni az akkor negyvenhárom éves Wass Albertnél, hogy írjon nekik egy könyvet, amelyet ők bestsellerré tesznek, a Reader's Digest is lehozza, majd később meg is filmesítenék. A gróf állítása szerint Havas még fenyegetni is próbálta, mondván: ha nem fogadja el a javaslatukat, egyetlen könyve sem jelenik meg Amerikában. "Mert akár hiszi, akár nem: itt vannak a kezünkben a kiadóvállalatok, a sajtó, a televízió! Amerika azt lát, amit mi akarjuk, hogy lásson, azt hall, amit mi akarjuk, hogy halljon és azt olvas, amit mi akarjuk, hogy olvasson! Nem tudtunk megegyezni és Havas úr haragosan eltávozott. Hamarosan rájöttem, hogy igazat mondott" - jegyzi meg konklúzióként az író.
„Budapest nem magyar”
1993 decemberében az Új Világ című lap hasábjain Wass meglehetősen visszafogottan nyilatkozott Magyarország „kozmopolita fővárosáról”, mégpedig abból a megfontolásból, nehogy újra „rásüssék” az antiszemitizmus bélyegét. Az antiszemitizmusról így írt: "Bár nem vagyok az. Krisztust követem, aki zsidó volt ugye, bár maguk a zsidók megtagadták, mert emberszeretetre próbálta tanítani őket.” A „nem magyar” Budapestről pedig így: „Az én hazám Erdély. Bár három boldog esztendőt töltöttem Debrecenben, mint diák, Debrecent magyarnak ismertem meg. Budapestet nem. Akkor sem volt kedvemre való s ma még kevésbé az.”
„Zsidó hűtlenség”
Wass Albert 1993-ban Az évszázad legnagyobb félrevezetése címmel publicisztikát közölt az Új Világban. Cikkében a magyar néphez való hűtlenséget kérte számon a zsidóktól. Szerinte valahányszor a magyarok a Habsburg megszállók ellen harcoltak a szabadságért, ők mindig az ellenfél oldalára álltak, és valahányszor egy felkelést levertek, egynéhány zsidó megkapta részét a hazafiaktól elkobzott földekből. Bűnül rótta fel Kun Béla és a Szamuely testvérek terrorját is, majd a II. világháború utáni hatalomátvételt. "Visszatérve a német "haláltáborokból", vezető pozíciókba lettek helyezve, kereskedve a kifosztott ország megmaradt javaival, de mindenekelőtt a büntetések végrehajtásával lettek megbízva, amit a kommunista kormány határozott kiosztani azoknak, akik a "rendszer ellenségeinek" minősültek".
Wass úgy véli, a szovjet csapatok Magyarországról való kivonulásuk után "a zsidóknak nem volt több esélyük a kommunizmus életben tartására". Szerinte a rendszerváltással Magyarország ismét szabad lett, de a pénzügyek, a sajtó és a kommunikációs hálózatok a zsidók kezében maradtak. "A "nagyfőnökök" magánrepülőgépeikre ülnek és elhagyják az országot, miután a rablott vagyonokat svájci bankokba utalják át. Azután újból kezdik a régi játékot, mint a szegény üldözött zsidó, míg felhalmozott javaikat befektetik más országokban. Párhuzamosan a szokásos "antiszemita!, antiszemita!" felkiáltásokkal, amikor valaki felemeli hangját manipulációik ellen" - írta a magyar rendszerváltás után három évvel.
Karácsonyra Wass Albert könyvet ajándékoztam feleségem tanácsára húgoméknak. Van nekünk is jónéhány könyvünk Wass Alberttől, idő kellene az olvasáshoz...
A vád szerint 1940-ben az Észak-Erdélybe bevonuló magyar csapatoknak Vasasszentgothárdon, illetve Omboztelkén parancsba adta egy ortodox pap családjának és néhány románnak, a helyi zsidó kereskedőnek és családjának, valamint az ortodox román pópának és annak magyar szolgálójának a kivégzését.
Fentiek miatt a román Néptörvényszék 1946 tavaszán Wass Albertet távollétében halálra ítélte háborús bűnökért és gyilkosságért.
Kincses Előd ügyvéd 2006. augusztus 17-én Marosvásárhelyen bejelentette: a kolozsvári ügyészségnél perújrafelvételt kezdeményezett Wass Albert író ügyében, akit a kolozsvári népbíróság 1946-ban, távollétében háborús bűnösként halálra ítélt.
Korábban Frunda György szenátor-ügyvéd kezdeményezett semmisségi eljárást Wass ügyében, de a főügyész a kérelmet elutasította.
ADJÁTOK VISSZA A HEGYEIMET ! Keszthelyen a Balaton Színházban január 12-én 18.00 órától vetítjük a filmet. Vendég: Koltay Gábor
Koltay Gábor filmje Wass Albertről
Főszerepben: Rékasi Károly
"Egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok." - Wass Albert Koltay Gábor filmje Wass Albert, a XX. századi erdélyi magyar irodalom kimagasló személyiségének életútját mutatja be, amely jellegzetesen trianoni sors. Az alkotás, műfaját tekintve, átmenet a dokumentum- és a játékfilm között. A rendező az író műveiből, gondolataiból építkezik, végigköveti írói-közéleti pályafutásának legfontosabb állomásait, nem megkerülve a személyével kapcsolatban felmerülő szenvedélyes kérdéseket sem. A film főszereplője Erdélybe utazik, felkeresi az író életében, műveiben fontos szerepet játszó helyszíneket, érdeklődik, tűnődik, gondolkodik, egymás mellé rakja a szellemi mozaikkockákat, s így próbálja megfogalmazni saját maga, következésképp a néző számára, hogy voltaképpen ki is Wass Albert. Kutakodása közben történészekhez, irodalmárokhoz, különféle foglalkozású emberekhez is eljut, akik egy-egy gondolati útbaigazítással segítenek neki. on
A Heti Válaszban van egy igen figyelemreméltó Wass Albert értékelés Szőcs Géza tollából (nem mindenben értek vele egyet):
// <![CDATA[
var ord=Math.round(Math.random()*100000000);
document.write('');
// ]]>
Hat Wass-paradoxonSzőcs Géza, kultura@hetivalasz.hu7. évfolyam 51. szám, 2007.12.201. Az író Wass Albert nemrég még a kutyát sem érdekelte.
(Műveit a kiadók nem adták ki - mert nem tartották üzletnek -, az olvasók nem olvasták, a kritikusok nem elemezték, nem értelmezték, nem idézték. A tiltott művek piacán, vagyis a fekete könyvkereskedelemben, sem Erdélyben, sem Magyarországon nem volt iránta kereslet, még annyira sem, mint mondjuk Márai vagy Nyirő vagy Bánffy Miklós iránt, vagy - mondjuk - a már-már megtűrtnek minősülő Herczeg Ferenc vagy Zilahy Lajos iránt. Mintha teljesen kiirtódott volna az emlékezetből, Baumgarten-díjastól, nyugatosságával, tízezres példányszámokban kiadott műveivel együtt. Csak az emigrációban tartották számon, főként az amerikaiban.
Amikor meglátogattam 1987 tavaszán, udvarát fű verte föl, házán szél fújt keresztül: képletesen is és valóságosan is.) 2. A közéleti Wass Albert egyáltalán nem az volt, akinek ma gondolják.
(Először is - és egyfelől - nyilvánvalóan nem volt háborús bűnös, és nem bizonyítható, hogy antiszemita lett volna. Utóbbi állítás mellett és ellen csak közvetett érvek hozhatóak fel. A "mi antiszemita grófunk", az "egyetlen szórakoztató fasiszta" stb. típusú szóképek fedezet nélküli sztereotípiák.
Ugyanakkor - és másfelől - Wass Albertet olyan politikai nézetek jellemezték, amelyek egyedülállóan anakronisztikusak voltak. A "Lobogónk: Wass Albert" híveinek eszébe nem jutna - vagy jutott volna - komolyan vehető politikai programnak gondolni, amit Wass Albert akart: Erdélyt vissza, mindent vissza, totális restitúciót, Magyarországhoz való visszacsatolást. Az itthon maradottak legradikálisabbjai is legfönnebb Erdély lakosságcserés kettéosztását tartották egy illuzórikus jövőben megoldhatónak, pl. Dobai Istvánék, de legtöbben a független Erdély ideáját dédelgették magukban. Wass Albert, aki úgy volt Trianon revíziójának híve, mintha észre sem vette volna, hogy közben eltelt egy fél évszázad, ma gyáva megalkuvónak bélyegezne bárkit, aki megelégszik az erdélyi magyar autonómia gondolatával. Az író környezetében olyanok is voltak, akik négyszemközt azt is bevallották, hogy még egy szovjeteknek átadott Erdélyt is kívánatosabb és szerencsésebb megoldásnak vélnek, mint hogy Romániánál maradjon. Nem csoda, hogy Wass Albert még az emigráción belül is, de ezt szűkítve, még az amerikai magyar emigráción belül is elszigetelt, kivénhedt dinoszaurusznak számított.)
3. A román nacionalisták tisztán látják, amit a magyarok nem.
(Vagyis a fentebb mondottakat. Azt, hogy Wass az egységes román nemzetállam konok és kompromisszumot nem ismerő ellensége, a Revíziós Liga egyetlen nagy formátumú szellemi örököse, aki a történelem kerekét Párizsig és Trianonig forgatná vissza, pontosabban az azt megelőző időkig.
Hogy ez a szemlélet a román propaganda számára magától értetődően "fasiszta" - mintha csak egy Kusturica-filmben volnánk, "a fasiszta anyátokat" -, az mindenki számára világos. Ami nem világos: miért kellene a magyar olvasónak és a magyar kritikusnak átvennie és magáévá tennie a román nacionalista propaganda szólamait, miért kellene lefasisztáznia és háborúsbűnösöznie egy magyar írót, aki kétségtelen esztétikai értékeket hozott létre, miért kellene szégyellnie magát, amiért szereti Wass egyik-másik művét. Az összeset egyébként senki nem tartja azonos értékűnek, mármint a többtucatnyi regényt.) 4. A román Ábelt a rengetegben Wass Albert írta meg.
(Képzeljük el egy pillanatra, hogy az Ábel a rengetegben szerzője nem Tamási Áron, hanem Mihail Sadoveanu. Vajon hogyan sikerülne feldolgoznunk ezt a tényt?
Az erdélyi román hegylakók életéről valaha írt leglíraibb, legszebb, szeretettel leginkább teli regény A funtineli boszorkány. Hogy ezt a tényt hogyan egyeztetik össze a románfaló-háborús bűnös-fasiszta magyar gróf fantomképével, ez már az ő dolguk - vélekedhetnénk, de a valóság ennél egyszerűbb: sehogyan. Kísérletet sem tesznek rá. "És minek is, ha a szomszédból visszaköszön a tőlünk odaimportált megbélyegzés. Miért is olvasnók egy olyan gróf műveit, akit maguk a magyarok is fasisztának tartanak. Mellesleg, aki fasiszta, az antiszemita is.
Hogy tetszik mondani? Hogy ezt a jelzőt mitőlünk hallották? De hát maguk magyarok csak nem lehetnek olyan - hogyan is mondják a pszichológusok? - kívülről vezéreltek, hogy ezt csak úgy elhitték nekünk? Mindenfajta bizonyíték nélkül?! Analízis nélkül?!
Nem mondják komolyan. Mert vegyük csak ezt a funtineli boszorkányt. Szép könyv? Szép könyv. No de megerősítik-e ezt "a magyarok "? A kritika, az irodalomtörténet, a magyar monográfusok, kánongyártók...?"
Tény - s ezt már e sorok írója véli így -, hogy A funtineli boszorkány éppúgy kívül maradt az esztétikai idő sodrán, mint a politikus Wass a történelmi időén. Olyan ez a könyv, mintha Jókai óta semmi nem történt volna a magyar prózában [más irodalmakról nem is beszélve]. Anakronisztikus vagy sem, késő romantikus vagy sem, de kétségtelenül felemelő és hatásos, és ebből az sem von le, hogy egyéb műveiben távolról sem ezzel az empátiával ír a románokról.
De nem csak a boszorkánykönyv magával ragadó: a szó legjobb értelmében hatásos fiatalkori remekműve, a Farkasverem is.
Wass két-három regénye maradandó érték. Ezt akkor is leírom [de nincs nekem úgyis elég bajom?], ha erre egyaránt felhördülnek azok is, akik szerint egyetlen jó művet sem írt, meg azok is, akik szerint legalább negyven örökbecsű, kikezdhetetlen, klasszikus alkotást.
Sajnos, szerzőnkről [sem] rendelkezünk elméletileg megalapozott ítéletekkel. Hogy Márai mekkora nagy író, éppúgy másoktól hallottuk, mint azt is, hogy Wass mekkora nagy fasiszta.)
5. Wass Albert román királyi testőrtiszt (is) volt.
(Bármilyen regényes előadásban foglalkozik is életének ezzel az epizódjával az író, bármennyire igyekszünk pozitív történelmi precedenseket találni, pl. Mária Terézia magyar testőreire gondolva, az azért mégiscsak furcsa, hogy Trianon után néhány évvel egy ifjú magyar arisztokrata önkéntesként beálljon a román hadsereg elitgárdájába. Igaz, nem sokkal azelőtt komolyan szóba került az a gondolat, éppen Bánffy volt az egyik bábája, hogy Magyarország, Erdély és Románia alkosson egy hármas monarchiát, Hohenzollern-Sigmaringen, tehát román királyi jogar alatt. A terv azon bukott meg, hogy a románok Erdélyt nem voltak hajlandóak önálló országnak tekinteni, csak Románia részének, s így a monarchia sem hármas, csak kettős lehetett volna. Ebbe meg a magyarok nem mentek bele.
Talán ezt a gárdakalandot nem bocsátották meg és nem bocsátják meg neki a mai napig a románok. Nem azt, hogy belépett a királyné testőrei közé. Hanem hogy kilépett és azzá lett, akivé, foltot ejtve ezzel utólag az elitalakulat becsületén.
De mit tett volna Wass Albert, ha éppen akkoriban kitör egy magyar-román háború?)
6. Szülőföld, Floridában.
(Wass Albertben legtöbb híve az otthonmaradás ethoszát, a "maradó kő" szimbólumát, Reményik "ahogy lehet" imperatívuszának letéteményesét és hordozóját tiszteli. Mit tiszteli: isteníti. A paradox ebben az, hogy többet élt emigrációban, mint sem. Az viszont kétségtelenül a szülőföldjükről elűzöttek mártírglóriáját kölcsönözte neki, hogy a Horn-kormány idején addigaddig maszatoltak meg vakaróztak az író állampolgársági kérelmén, hogy mire megadták, a mély depresszióba [nem csak emiatt] süllyedt író már inkább az öngyilkosságot választotta.)
Wass Albert életével, életművével, ennek sorsával s az író megítélésével kapcsolatban csak néhányat foglaltam össze a paradoxonok, az ellentmondások, az érthetetlen vagy annak tűnő mozzanatok közül. Állításaimat a jelen terjedelemben nem volt lehetséges kifejtenem. Célom, hogy megpróbáljunk egy előítéletektől mentes diskurzust elkezdeni, amelyben válasszunk szét katonatisztet és írót, földesurat és művészt, mítoszt és valóságot, élő embert és pozitív meg negatív szimbólumokat. Egy olyan elemzést, amelyben csak tényeknek és következtetéseknek volna helyes elhangzania.
Hogy egy jelenséget a magyar közgondolkodás nem képes értelmezni, ezt tudtuk, ez nem meglepő. Ám hogy ennyi időn keresztül a szűkebb szakma, az irodalmárok sem tudnak mit kezdeni vele, ez bámulatos.
Egy bonyolult korban élt bonyolult ember bonyolult életének és bonyolult életművének egymással összefonódó kérdéseit persze nem könnyű vizsgálni. És különösen nem, ha saját bonyolult korunktól várjuk el e feladat elvégzését, amely kor maga is tele van ellentmondásokkal s az esztétikum, politikai taktika és propaganda összemosása iránti hajlamokkal.
